Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
2 xMUap 1981. ÁPRILIS 18., SZOMBAT fl Szovjet Verdii Társaságok Szövetségének sajtótájékoztatója A jobb megértés eszköze Moszkva Űrhajósok kitüntetése Afgán vezetők tárgyalásai Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök, csütörtökön fogadta Javier Peres de Cuellart, az ENSZ különleges politikai ügyekkel megbízott főtitkárhelyettesét, aki pakisztáni tárgyalásai után április 15-én érkezett Afganisztánba. A megbeszélés a Bákhar afgán hírügynökség jelentése szerint baráti légkörben zajlott le. Ezt követően Muham- med Doszt külügyminiszter aznap másodszor is tárgyalt az ENSZ-főtitkár különmegbízott jával és kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket vitatott meg vele. Péntekre virradóra egy mar- seille-i kórházban meghalt Peter Hitz, 19 éves svájci állampolgár, a csütörtöki ajacciói repülőtéri terrorcselekmény egyik súlyos sebesültje. A pokolgépes merényletben kisagyi sérülést és koponyatörést szenvedett. Életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni. A merénylet nem veszélyeztette Giscard d'Estaing elnököt és kíséretét, bár a robbantást akkor hajtották végre, amikor gépe éppen leszállt. A repülőtérre csak három perccel a detonáció előtt telefonált egy ismeretlen személy, s azt mondta, hogy tíz percen belül bomba robban az épületben. A rendőrségnek még nem volt ideje kiüríteni a légikikötőt, amikor a pokolgép felrobbant. A merénylet rejtélyét fokozza, hogy Korzika úgynevezett Nemzeti Felszabadítási Frontja — FLNC — az elnökvá- lásztási kampány idejére „fegyverszünetet” hirdetett; másrészt a szeparatista illegális szervezet mind ez ideig gondosan ügyelt arra, hogy lehetőleg csak anyagi károkat okozzon. Valamennyi megfi-’ gyelő egyetért abban, hogy a csütörtöki merénylet éppen-1 A Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének most végétért IV. országos konferenciájáról, az eredményekről és a tervekről tájékoztatta a sajtót Zinaida Kruglova, a szövetség elnökségének elnöke. Beszámolt arról, hogy a konferencián 800 küldött vett részt és jelen volt több mint 100 vendég, akik a világ 71 országában működő baráti társaságokat képviselték. Kruglova elmondotta, hogy ma a Szovjetunióban összesen 77 baráti társaság működik. öt évvel ezelőtt ez a szám 64 volt, s a beszámolási séggel azok számára káros, akik nagyobb autonómiát követelnek a földközi-tengeri francia sziget számára — így a L’Humanité tegnapi kommentárjában nem zárja ki a provokáció lehetőségét sem. Washington Tüntetők a külügyminisztériumban Az Egyesült Államok salva- dori politikája elleni tiltakozásul csütörtökön este három ember behatolt az amerikai külügyminisztérium épületébe, s a Haig külügyminiszter irodájába nyíló fogadóteremben vörös tintát locsolt a padlóra — közölte egy külügyi szóvivő, Szemtanúk szerint az egyik tüntető fennhangon követelte, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki Salvadorból. Az incidens idején Haig éppen irodájában tartózkodott. A három tüntetőt legyűrték, majd átadták a rendőrségnek. Másik két embert is letartóztattak az incidenssel kapcsolatban, de róluk a rendőrség nem adott közelebbi felvilágosítást. időszakban a világ különböző részein végbement politikaitársadalmi változásoknak megfelelően újabb országokkal alakítottak baráti társaságot Kiemelte ezek közül a szovjet—etiópiai, —angolai, —spanyol társaságot. A korábbi 20 ezerről 30 ezerre nőtt a kollektív tagok száma, s összességében Szovjetunió- szerte 50 millió szovjet ember vesz részt valamilyen formában e mozgalomban. Egyre aktívabbak a köztársasági szervezetek, amelyek munkájába mind több jogász, orvos, pedagógus, művész kapcsolódik be. Kruglova szólt arról, hogy jelenleg 120 baráti társaság működik külföldön, egyre szélesedik a testvérváros-mozgalom. Ez utóbbi néha nem csekély nehézségekkel áll szemben, hiszen számos nyugati országban a városok vezetőinek pártállásától függ a város kapcsolatainak alakulása. E nehézségek ellenére 56 francia, 26 olasz és 50 finn város tart fenn jelenleg különböző szovjet városokkal ilyen kapcsolatot. Nyikolaj Blohin akadémikus, az Onkológiai Intézet igazgatója, a Szovjet—Amerikai Baráti Társaság elnöke a hozzá intézett kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a AZ ENSZ afrikai tagországainak kérésére a jövő héten kedden összeül a Biztonsági Tanács a namíbiai kérdés megvitatására — közölték csütörtökön a világszervezet székhelyén. A CIPRUSI kormány az ENSZ székhelyén terjesztett levélben tiltakozott a szigetországban egyoldalúan létrehozott „Ciprusi Török Szövetségi Állam” egyik legutóbbi bejelentése ellen, amely szerint török ciprióták számára törvényessé tennék, hogy az 1974-ben török csapatok által elfoglalt észak-ciprusi terüleReagan kormány nyíltan szovjetellenes politikája közepette a társaság munkájának körülményei rosszabbak ugyan, de a munka folytatódik. Mint elmondta, 20 esztendeje tölti be ezt a posztot, és azóta sokszor változott a helyzet, a mostanihoz hasonló nehézségek több ízben akadályozták az Egyesült Államokban működő társaság munkáját, a személyes kapcsolatok és az együttműködés bővítését. Ezek az átmeneti nehézségek azonban soha nem jártak azzal, hogy az amerikai népben megszűnt volna az érdeklődés a Szovjetunió iránt, a készség a megismerésre. Az együttműködés viszonylag új területéről, az űrkutatásról German Tyitov űrhajós, (a Szovjet—Vietnami Baráti Társaság elnöke) beszélt. Elmondta, hogy ez az együttműködés sokkal szélesebb körű, mint amiről a nyilvánosság eddig értesült: a kísérletek előkészítésében, az egyes műszerek, berendezések kifejlesztésében nemzetközi stáb vesz részt. A szövetség művészeti, zenei rendezvényeiről Karen Hacsaturján alelnök adott rövid tájékoztatót, a közelmúlt nagysikerű koncertjei, előadásai között megemlítve azokat, amelyek a Bartók -é vford u lóval függtek össze. ten kisajátítsák a görög ciprióták vagyonát. PÉNTEKEN reggel legalább kilenc pokolgép robbant Nyu- gat-Berlinben, és az NSZK más városaiban is kisebb-na- gyobb zavargások voltak, azt követően, hogy a hamburgi börtönben csütörtökön tízhetes éhségsztrájk után hieghalt a terrorista Sigurd Debus. A KÖZEL-KELETET körülvevő „veszélyekre” hivatkozva — Szaúd-Arábiához hasonlóan — Egyiptom is rendelt repülőgép-fedélzeti lokátorokat az Egyesült Államoktól. Leonyid Brezsnyev nyújtotta át tegnap a Kremlben a szovjet—mongol közös űrrepülés két résztvevőjének, Vlagyimir Dzsanibekovnak és Zsugderdemidijn Gurragcsaa- nak a magas kitüntetéseket, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége adományozott nekik. Dzsa- nibekov Lenin-rendet és „A Szovjetunió Hősének” második aranycsillagát kapta meg, Gurragcsaat Lenin-renddel, A Szovjetunió Hőse címmel és Aranycsillag Érdeméremmel tüntették ki. Brezsnyev méltatta a két űrhajós munkáját, hangsúlyozva: a közös űrrepülés szép ajándék a szocialista Mongóliának, a Szovjetunió régi és hű barátjának. Mongólia most 1981-ben az Egyesült Államok és különböző pénzügyi szervezetek 260 millió dollárnyi segélyére lesz, szükség ahhoz, hogy a salvadori junta elkerülje a teljes összeomlást — hangzik Frederick Chopinnek, az Egyesült Államok salvadori nagykövedének sürgős üzenete a washingtoni külügyminisztériumhoz. A washingtoni sajtóban Jack Anderson publicista által megszellőztetett üzenet szerint az összeg oroszlánrészét (mintegy 150 millió dollárt) közvetlenül az amerikai költségvetésből kell biztosítani, a fennmaradó rész pedig a Nemzetközi Valuta Alapon, az Amerikai Fejlesztési Bankon és más pénzügyi szerveken át jutna el a salvadori juntához. ★ A salvadori válság csakis politikai eszközökkel oldható meg, ehhez pedig nemzetközi erőfeszítésekre van szükség — jelentette ki újságírók előtt Hans-Jürgen Wischnewski, az SPD egyik alelnöke Frankfurtban, miután visszaérkezett latin-amerikai körútjáról. Wischnewski többek között .Salvadorban is tárgyalt, ahol meghallgatta mind a junta, a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusára készül, s ezt követően ünnepli meg a népi forradalom 60. évfordulóját. Brezsnyev elmondotta: évekkel az első űrhajó rajtja előtt munkája során kapcsolatban állt a szovjet rakétaprogram irányítóival, Keldis, Koroljcv, Jangel akadémikusakkal, sok más kiemelkedő tudóssal, tervezővel, akik megvetették az emberiségnek a csillagokhoz vezető útját. „Valamennyien álmodoztunk, találgattuk, hogy mi is lesz húsz év múlva. A vágyak általában megelőzik a valóságot. A világűrben azonban másként történt: a valóság szárnyalta túl az ábrándokat" — mondotta az SZKP KB főtitkára. mind a felkelők vezetőinek álláspontját. Utjának többi állomásán (Kubában, Venezuelában, Mexikóban, Panamában és Costa Ricában) olyan benyomásokat szerzett, hogy ezekben az országokban is erősödik az óhaj a salvadori konfliktus politikai megoldása iránt. Bydgoszczi megállapodás A lengyel hírügynökség jelentése szerint Bydgoszczban tegnap megállapodás jött létre, amely előirányozza az egyénileg gazdálkodó parasztok „Szolidaritás” szakszervezetének bejegyzéséhez szükséges jogi feltételek kialakítását ez év május 10-ig. A tárgyaló kormánybizottságot, Stanislaw Ciosek miniszter vezette. A megállapodás megszünteti azokat az okokat, amelyek Bydgoszczban a parasztok március 16-án kezdődött tiltakozó akcióját, és az ország más körzeteiben később indított hasonló megmozdulásokat váltották ki. Ajacciói merénylet Provokáció lett volna? CSAK RÖVIDEN... Salvador A junta válságos helyzete Szibériai egészséget te: m márnái FELJEGYZÉSEK A HÁZAKRÓL Zavarba jön az ember, hogy hányszor is használt fogalmazás közben felsőfokot, hányszor írta le a „leg” szótagot. S mégis: a legkisebbnek éreztem magam és legjobban megdöbbentem Omszkban A háborúk útján- Hát ez az, amihez, Dosztojevszkijnek, Thomas Mann-nak, vagy Hemingway- nek kellene lenni, s amit az egyszerű tollforgató már eleve felad, bocsánatot kérve az olvasótól. Pedig vétettem a protokoll szabályok ellen, tán még udvariatlan is voltam: egyszerűen megszöktem a delegációtól, hogy egyedül mehessek végig ezen áz úton, mert utólag úgy érzem, számomra ez volt a legfontosabb. Be akartam járni a lélek poklait, s most csupán tényadatok szakadnak fel az írógép kopogásából. Pedig ez az út az orosz lélek kulcsa. A háborúk útja egy kilométer széles és belevész a vörösfenyők erdejébe. Kockakövei már eleve megpróbáltatásra ítélnek, a ki tudja, hová dugott hangszórókból szomorú és mégis erőt sugárzó halk zene hömpölyög, aztán megszólal egy hang, az ismert moszkvai rádióbemon- dó, Levitán hangja, azé az emberé, aki 1945. május 8-án bejelentette a békét. Az életről beszél. Baktatok a kockaköveken. Két oldalt ember magasságú gránitsziklákból domborműveken Robert Capa fotóira emlékeztető, életért kapaszkodó kezekkel áldozatok. Vagy hősök? Hadvezérek és közkatonák. Beléveszve a gránit durva szemcséibe, kőbe, földbe. Majd hét méter magas vas szobrok, Burnakov alkotásai. De miért fontos ez? A futás mozdulatába merevedett hős csak lenyűgöz, amint kardját olajággal ékesítve az égre emeli. Az orosz földanyácska viszont nem ereszt, fiát maga előtt tartja: Nem tudom, védi, vagy áldozatra kínálja? Szibériában nincs egyetlen család sem, amelyiknek ne volna kit gyászolni az utolsó világháború óta. Hatalmas volt az áldozat, óriási az emlékmű, mert felejteni nem lehet és az Európában szétszórtan elhunytak meg- vagy meg sem talált hamvára kell a sírkő. Rozs- gyesztvemszkijnek igaza van: „Nem a holtnak kell ez az evfrlék, / de ki élsz, teneked’’. Ballagok vissza a köveken- Arctalanná válik a monumentalitás .. Ki élsz, Teneked!. •. De valóban arctalan-e, ami európai léptékkel nyomasztó? Feloldódik-e benne a lélek- humanitás? Jártam Omszb köziponti úttörőházában, akkora, hogy a váci művelődési központ könnyen beleférne. Bementem az úttörőpalota múzeumába és dehogyis csak a Nagy Honvédő Háború hős pionírjait láttam; a tegnapi diákokat is, akik ma bányászok, tudósok, akil$ valamivel többet adtak a hétköznapok nem csekély problémáinak megoldásához. Láttam a központi művészeti iskolát, ahol elsős korától művészetet fanul ötszáz kisdiák és csak tehetségük kibomlása után döntenek, hogy zenészek, táncosok, szobrászok, fesitők lesznek-e. És Tyumen kerület műszergyá- ránalk művelődési házában negyvennél több szakkör működéséről adtak számot. Igaz, nem túlzás palotának nevezni az épületet- A vállalat évente 240 ezer rubelt (!), több mint 6 és fél millió forintot költ közművelődési célra. De az is igaz, hogy létezik például egy norma, amely szerint — csak példa, de konkrét — ezerkétszáz olvasó után függetleníthetnek egy könyvtárost. És élnek művészek szép számmal Omszk megyében. A véletlen hozta, hogy két művelődési házban is találkoztam szakköri foglalkozás közben B. Jarkov idős zeneszerzővel, nem zenei szakkörön. Csak egyszerűen ott volt a fiatalok és a már nem is egészen fiatalok között. (S e sorok írójának kudarca, hogy nem tudta magával hozni B. Jarkov Ligeti Károly emlékére írt művének kottáját.) Két házhoz fűződik még „leg”-ek közé sorolható élményem- Az Irtis partján ma is áll még két őrbódé és egy régi kapu, amiről az idő ledörzsölte a rácsokat, szabadon vezet az út ki-be. Rövid séta a fák alatt, mire eljutunk az épülethez, ahol száműzetését töltötte Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1850 és 1854 között A szellemóriás Omszkiéi ezt írta: „...utálatos városka, fája szinte alig van, nyáron elönti a hőség és , a szél homokkal hordja tele, télen hóviharok vannak. A természettel nem találkoztam." Jelenleg — még! — hadkiegészítő parancsnokság birtokolja Dosztojevszkij sanyargatta- tásánaik helyét. Az ablakok rácsai nyilván megmaradnak és a bolthajtások is a téglás padló fölött, de az épületből rövidesen Dosztojevszkij-mú- zeumot alakítanak ki az omszkiak- őrzik majd a helyet, ahol megszületett a Feljegyzések a holtak házából cím alatt világvisszhangot kiváltott mű „élménye”. Szibéria a legfiatalabb Oroszország — ágaskodik a gondolat mert eszembe jut a szállásunkként szolgáló Turiszt Gosz- tinyica tövében Kolcsak régi pihenőháza. Most zárva van — még —, mert az omszkiak központi házasságkötő-termet akarnak rövidesen nyitni az épületben. Még egy feljegyzés egy házról, az Omsziki Filharmonikusok koncertterméről. Búcsúelőadását tartotta e modem épületben a Tápiómente együttes. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor csak meghívottak, a munkában legkiválóbbak léphettek be. a nézőtérre; ezerkétszázan voltak. A készülődés perceiben pedig sohasem tapasztalt feszültség izzott az öltözőkben, a színpadi folyosón, mert értették lányaink és fiaink, hogy most többről lesz szó a színpadon, mint egy begyakorlott előadás létrehozásáról. Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese is tudta ezt, s az omszki vendégeskedés során oly sokszor tapasztalt emberségével képes volt a lámpaláz csillapítására. Közben az igazgatói irodában találkozhattam egy emberrel a 37 közül, aki képviselte Omszk megyét az SZKP XXVI- kongresszusán. Vera Lebegyeva Szergejevna, az olajfinomító munkásnője egy negyedszázada. Küldött volt már a négy évvel korábbi kongresszuson is, most pedig az SZKP Központi Bizottsága póttagjává választották. Törékeny asszony és a pátosznak nyoma sem volt a szavaiban, kétgyermekes anyaként tán érthető, hogy a béke üzenetét értékeli a legfontosabbnak. A szovjet nő- Szövetség és a Portugál Kommunista Párt nőküldöttei által készített kendők lobogása volt számára magánemberként a legnagyobb élmény. A kongresszus politikai tartalma? A folyamatosság kongresszusa — így mondta azon az estén. Persze, hogy szeretett volna szót kapni az omszki kommunisták nevében, csakhogy az SZKP főtitkára elmondta, amit Szergejevna asszony gondolt; hogy Omszk- ban a munkáskezek stabilitása a legnagyobb gond. hogy nem a hidegtől megy el e tájról, aki máshol keres boldogulást, mert a szociális kérdések megoldása itt a legfontosabb, hogy Szibériában élni sajátos létforma, hiszen aki itt vállalja a mindennapokat, az az átlagosnál többet joggal elvárhat a szociális, kulturális ellátásban. Megszólalt a csengő a hangversenyteremben, V. L. Szergejevna útközben még a budapesti és a balatoni kirándulásainak emlékfoszlányairól beszélt- Kigyúltak a reflektorok, a lányok pörögni kezdték a Dobozi csárdást, majd a fiúk a Nagykátai legényest, együtt pedig a Kalocsai táncot. És dübörgött a siker. A szibériai testvéregyüt- tas töltötte meg a színpadot, s a Metyelicát — Fergetegest — ismét a Pest megyeiek váltották fel, vendégszólistájuk: Menyhárt Marika úgy énekel-* te oroszul a Katyusát, hogy az egész hangversenyterem zengett a sikertől. Sikerben a Metyelica Ma- gyar dal című számát csak fiaink nem éppen tökéletes orosz tánca múlhatta felül, amint guggolásból előrerúgva lábaikat körbeforogtak a színpadon. Addigra már minden koreográfia feloldódott a baráti hangulatban, hiszen csárdást táncoltak a szibériai fiúk a magyar lányokkal, s a nagykátai srácok a szibériai lépéseket ropták az omszki lányokkal. A kezekben kibomlottak a zászlócskák és tüntetett a ház közönsége. A politikai demonstráció lényege ez volt: az egy úton járás saját, nemzeti hagyományainkat őrizve és összefonva vált teljessé. Furcsa, hogy olyan igazán sohasem fáztunk Szibériában, ezt mindenképpen fel kell jegyezni ezekről a házakról. K riszt György (VÉGE)