Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1981. Április 15., szerda jr Ganz Árammérőgyár Változó jutalmazási rendszer Az egész üzemre kiterjedő bérfejlesztést, immár hagyo­mányosan, az idén is április­ban hajtották végre a Ganz Árammérőgyárban. A tavalyi kedvező gazdálkodási eredmé­nyek és a megváltozott körül­mények együttes hatására, mi­nimális bérfejlesztési adóval, az egész évre vetítve átlagosan 4,5 százalékkal emelhetik a béreket. A fizikai dolgozók béreme­lését elősegítette a normakar­bantartás után visszatérített összeg, valamint az egymillió forinttal megemelt mozgóbér­keret. Ezeket egybevéve a két­keziek bérének átlagos növe­kedése 5,2—5,4 százalék körül mozog. A mozgóbér kiadását mostantól célfeladatok teljesí­téséhez kötik, a mennyiséggel azonos értékű a minőségi kö­vetelményeknek megfelelő munka. Differenciálás Gondot fordítottak a sokat emlegetett és nagyon nehezen tért hódító differenciálásra is. Például a közvetlen teljesít­ménybérben dolgozók (szere­lés), a munka intenzitása sze­rint kapnak többet vagy ke­vesebbet. A vállalati eredmé­nyességet a kellő időben tör­ténő szállításokkal befolyásoló részlegeknél (raktárgazdálko­dás) ezt veszik figyelembe. A vállalat . önállósulásával feladatai is megnövekedtek. Ezeknek jó és pontos teljesí­tését új anyagi ösztönzési rendszerrel is igyekeznek elő­segíteni. Elavultnak minősítet­ték az eddigi prémiumrend­szert, amely elsősorban az is­kolai végzettséghez kötötte az ösztönzöttek körét és a kere­teket. A változásnak a lényege, hogy a béren kívüli juttatá­sokba azokat vonják be, akik­nek közvetlen hatása van a gyár feladatainak elvégzésére. A másik lényeges módosulás, hogy a hosszú idő óta azonos prémiumösszegek, illetve a ju- talmazottak minimalizált ke­retei lényegesen megnőnek. Piramisszerűen A prémiumfeltételeket pira­misszerűen akarják kialakíta­ni. Ennek az a jelentősége, hogy a felső vezetésnek a meghatározott leglényegesebb vállalati feladatokat úgy kell tovább bontania, hogy az a saját és az egész kollektíva minél nagyobb teljesítményét idézze elő. A gyár vezetése nagy remé­nyeket #űz az új rendszerhez, de ezek csak akkor válhatnak be, ha a felső és a középszin­tű vezetők egyformán érvé­nyesítik a kialakított szem­pontokat. Megreformálták az export­jutalék kiosztását is. A köz- gazdasági szabályozók és az árképzés közvetlen hatását ér­zékelve olyan anyagi ösztön­zést vezettek be, amely a leg­fontosabb mutatóként a nem rubelelszámolású jövedelmező­ségi szintet határozza meg. A mérték A cél elérését két úton kí­vánják biztosítani: növelik a devizaárakat, ugyanakkor csökkentik a dollárpiacra irányuló exportnak a költsé­geit. Ebben a jutalomrendszer­ben a külkereskedelmi főosz­tályon kívül a gyártmány- és gyártásfejlesztésnek, valamint a termelési .szerveknek lesz döntő szerepük. Az alapjutalék kifizetését a tervmutatók teljesítéséhez kö­tötték. Túlteljesítés esetén a jutalom öszege mérsékelteb­ben növekszik, tervlemaradás miatt fokozottabb mértékben csökken. Magyarán: a teljesít­mény az eddig megszokottnál erőteljesebb következményeket von maga után. Kör Pál Szerződés kistermelőkkel A Gödöllő és Vidéke Áfész szoros kapcsolatot tart fenn a háztáji termelőkkel, s termé­szetesen a szakcsoportokkal is. Az idén a felvásárlásra tervezett zöldség-gyümölcs lé­lék mintegy 70—75 százaléká­Kartal Mezőgazdasági kölcsön Megkezdik a takarékszövetkezeti ház építését A múlt év májusában nyi­totta meg kapuit a túrái taka­rékszövetkezet kartali fiókja, a tanács épülete melletti ház­ban. A részlegnek hétről hét­re gyarapodott a látogatója, emelkedett a tagok száma, s december végén már elérte a kétszázhúsz főt, jelenleg pedig megközelíti a háromszáznyolc­vanat. Jelentős azoknak a száma, akik nem kérni jönnek, hanem megtakarított pénzüket helye- 1 Eik el hatszázalékos kamatra, autónyeremény-betétkönyvet váltanak. A különféle betétek­ben elhelyezett pénzek össze­ge meghaladja a hatszázezer forintot. Ennek további gyors növe­kedésére lenne szükség, 'mi­vel a betétállomány negyven százalékát kölcsönként folyó­síthatja a fiók, s bizony je­lenleg még többen vannak, akik üres kézzel kopogtatnak, s vinni szeretnének. Egy részük személyi köl­csönért jön, amelynek felső határa hatezer forint, másik részük — és ez a nagyobb — viszont mezőgazdasági köl­csönt kér, öt-, tíz-, tizenöt­ezer forintot, amit természete­sen csak a célnak megfele­lően lehet felhasználni, amit minden esetben ellenőriznek, s ha azt az igénylő más egyébre fordította, nyolc na­pon belül az egé^z összeget vissza kell fizetnie. Ilyen visz- szafizetésre azonban Kartalon még nem került sor. A köl- csönállomány összege egy év leforgása alatt elérte az egy­millió forintot. A takarékszövetkezeti fiók január elsejével új szolgálta­tásokat vezetett be. Lehet köt­ni lakásbiztosítást, CSÉB-et Cascót és nagy életbiztosítást is. A kezdeményezés sikerrel járt, mert ezek iránt is meg­növekedett az érdeklődés. A következő hónapban hozzáfog­nak az új takarékszövetkezeti ház építéséhez is. ra, a vegyescikkek 90 száza­lékára kötnek velük termék­értékesítési szerződést. A szerződéses alapon felvásárolt áruk után tíz százalékkal ma­gasabb árat fizetnek részük­re. Az áfész, az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően, az idén is magára vállalja a kis­termelőkkel kapcsolatos ál­lategészségügyi feltételek meg­teremtését, finanszírozza pél­dául az állatorvosi és az oltó­anyag költségeit. A zöldség- termelőknek a fóliát kedvez­ményes áron, a palántákat in­gyenesen juttatják. Ugyancsak segítik, támogat­ják a nyúltenyésztőket, akik­nek kétéves hitelezéssel nyúl- ketreceket szereznek be. Egészségügyi közcélra Vizsgálják a term általat Az Alsó-park rügyeket bontó fái között az Agrártu­dományi Egyetem kertészeti tanszéivének Kísérleti tere és a Stromfeld lakótelep toronyhá­zainak szomszédságában ismét kútfúrók jelentek meg. Tizen­két évvel ezelőtt két ízben .is friss hírben számoltunk be la­punk első oldalán a mélyfúró nyomában feltörő meleg víz­ről. Tizenkét éve Idézünk akkori tudósítá­sainkból: 1969. április 13. Víz a kastélykertben. A Vízkuta­tó és Fúró Vállalat debreceni üzemegysége dolgozói komp­resszorozással percenként 400 liter 48 fokos termálvizet hoz­nak felszínre. Egy héttel ké­sőbb, április 20-án már arról adtunk hírt, hogy a kút per­cenként 800 liter, 48 helyett 52 fokos nemcsak sós, hanem jódos vizet ad. A közölt ada­tok nem véglegesek, a munka még tart — írtuk akkor. A fúrósok elvonulásakor már percenként 1000 liter 54 fokos vizet adott a kút. A la­kosság érthetően sokat talál­gatott, érdeklődött, mi lesz a víz sorsa. A válasz mindig egyértelmű volt, a kút vize nagyon sós és abban a for­mában emberi használatra nem alkalmas. A magas sótartalom miatt ivóvízzel azonos minőségű víz hozzáadásával, illetve keve­réssel lehetne hasznosítani. Ivóvizünkkel azonban nagyon csínján kell bánni, mert nem dúskálunk benne. Szivattyúzás éjjel-nappal Mindemellett a város veze­tői napirenden tartották a kérdést és keresték a szakér­tőkkel a kapcsolatokat, hogy eldönthessék, mit lehetne ten­ni a földben rejlő termálvízzel. Még februárban újságolta Benedek János, a városi ta­nács elnöke, hogy levelet ka­pott az Országos Vízügyi Hi­vatalból, amely szerint az esz­tendő első negyedében a gö­döllői kútnál a szükséges mé­réseket, vizsgálatokat elvég­zik. Az ígéretet valóra váltot­ták, megjelentek felszerelésük­kel a Vízkutató és Fúró Vál­lalat ceglédi üzemegységének dolgozói. Egy háromtagú kis csoport vette birtokába a ku­tat és látott munkához. A helyszínen tájékoztatott ben­nünket Nagy Barna főfúró­mester két társa — Lengyel Sándor és Dallos János — társaságában. Az üzembe helyezés megtör­tént és tíz napon át megszakí­tás nélkül, éjjel-nappal búvár- szivvattyúval termelik ki a vizet. Az NSZK-gyártmányú szivattyú percenként 370 liter vizet hoz fel. Ottjártunkkor 52 fokos víz folyt gőzölögve a Rákos-patakba. A kút többet is adna, ha a másik szivattyút is beállítanák, de a szüksé­ges vizsgálatokhoz ez a meny- nyiség is legendő. Mi várható? Kétóránként mérik a víz­hozamot, a hőmérsékletet és az üzemszintet. A vízből rend­szeresen szállítanak mintát Budapestre, laboratóriumi vizsgálatra. A Dunamenti Re­gionális Vízmű gödöllői üzem­főnökség műszaki ellenőre, Szakonyi Dezső, régi fúrómes­ter, ugyancsak sokszor talál­ható a helyszínen és feladatán felül sok hasznos tanáccsal is szolgál. Nagy Barna főfúrómester elmondotta, hogy a napokban bontanak tábort és Tiszakécs- kére egy mezőgazdasági szö­vetkezetbe települnek. Sajnál­ja itthagyni Gödöllőt, mert korábban is dolgozott itt a Vízmű számára több mint tíz kút fúrásán. Végül felkerestük hivatalá- j ban Benedek János tanácsel­nököt és érdeklődtünk a víz hasznosításával kapcsolatban. A vizsgálati eredményektől függően cselekszünk. Egész­ségügyi közcélra kívánjuk felhasználni a kút vizét — hangzott a válasz. írta és fényképezte: Csiba József Kézilabda Kellemetlen meglepetés Kellemetlen meglepetés ér­te a második fordulóban a GSC kézilabdacsapatait. A vendég nagymarosiak három pontot vittek haza Gödöllő­ről. A felnőttek vereséget szenvedtek, az ifjúságiaknak nagyon meg kellett küzde­niük a döntetlenért. Első csa­patunk balsikerének több ne­gatív hatás együttes érvénye­sülése az oka. A kapusok tel­jesítménye elmaradt még az átlagtól is, a húzóembereké a gyöngébbekéhez szürkült, védelmünk három tagja rossz napot fogott ki, és végül a já­tékvezetők sem nekünk ked­veztek. Nagymaros—GSC 19-15 (7-6). GSC: Kolesza — Kecskés (3), Horváth (2), Urbán (2), Szlifka (2), Malizs (4), Sibak (2). Csere: Balogh (kapus), Bede, Mezei. Három csapat Fiatal színjátszók sikerei Nem is olyan régen írtunk arról, hogy a veresegyházi művelődési központ Forrás irodalmi színpada mellett já­rásunkban nincs számottevő színjátszó együttes, nincse­nek a községekben irodalmi színpadok. A hévízgyörki mű­velődési ház három irodalmi színpadának bemutatója — enyhén szólva — rácáfolt megállapításunkra. Hattól huszonötig Fodor Mihály tanító tavaly szeptemberben került Hévíz- györkre. Színjátszó rendezői engedéllyel a zsebében kopog­tatott a művelődési ház iro­dájának ajtaján. — Irodalmi színpadot szeretnék vezetni — mondta. — Bankó János in­tézményvezető nem zárkózott el az ötlettől, de megjegyez­te: — Ha össze tudod hozni a gyerekeket! Fodor Mihály összehozta. Elsőként az általános iskola alsós, majd később felsős ta­nulóinak színpadát. Esténként tartott próbáikra betévedt egy-két KISZ-korosztályú ifjú is. akikkel aztán Bankó Já­nos beszélgetett. — Gyertek, csináljatok ti is színjátszó csoportot. Fodor tanító bácsi I nektek is segít! A fiatalok akarása és a ren­dező teremtő kedve így ta­lált egymásra, s megszületett az ifjúsági irodalmi színpad is. Bizonyára volt az elmúlt fél évben sok olyan szülő, aki lányát, fiát szidta, mert az estéről estére sietett a műve­lődési házba. Voltak persze olyanok is, akik kételkedtek a vállalkozás sikerében, s olyanok, akik bíztak a fiata­lokban. A várakozó és az együttér­ző figyelmet, és persze a szü­lői büszkeséget is bizonyítot­ta, hogy a színpadok bemu­tatkozó műsorára száznyolc- vanhárman váltottak belépő­jegyet, s voltak vagy ötvenen olyanok, akiket jegy nélkül engedtek a nézőtérre: hadd kapjanak kedvet ők is a já­tékhoz. Mert ezen az estén mintegy negyven fiatal — a hatévestől a huszonöt éve­sig — játszott a hévízgyörki művelődési ház színpadán. Játszottak az alsósok — Tóth Vendel, Sándor Ildikó, Aszó­di Szilvia, Kovács Tünde, Hajdú Péter és társaik —, amikor verset mondtak, vagy sárkányt röptéitek. Mintha náluk látszott vol­na leginkább Fodor Mihály fiatal falusi tanító hitvallá­sának megvalósulása. — Játsz­va szeretnék az embereken segíteni, csak észrevétlenül, csupán mókából, teli szívű huncutságból, komédiából jót tenni, mint a mesék és a szó­lásmondások kósza, nagyszí- vű, elpusztíthatatlan figurái, mint az öregek legendáiban a nyoma veszett mesebeli tün­dérek, a feihőből-fergetegből robbanó, váratlan garabon­ciások. Élő hitvallás És amikor a felsős tanulók csoportjának műsorát bejelen­tették, amely a Közművelődé­si paródia címet viselte, sen­ki nem akart hinni a szemé­nek. Tizenkét-tizennégy éves gyerekek napjaink olyan je­lenségeit figurázták ki, tet­ték nevetségessé a színház tor­zító tükrével, amelyek mel­lett mi, felnőttek elmegyünk. Igazi szatírát láttunk. Tudom, hogy ha valakit, vagy valamit gúnyolnak, az még nem szatíra. Szatíra olyankor keletkezik, ha egy történelmileg jellegzetes fo­lyamat válik a gúny tárgyá­vá. A rendezőnek ezt a folya­matot sikerült hétköznap­jaink pergéséből kiválaszta­nia és a gyerekekkel elját- szatni. Kiderült, hogy ennek a já­téknak nincs szövegkönyve, nincs rendezői példánya. Es­ténként, amikor összejöttek, beszélgettek. A kamaszlányok és fiúk elmondták vélemé­nyüket az életről, önmaguk­ról és a felnőttekről, mind­arról, amit a televízióban, vagy éppen a művelődési ház­ban láttak. Milyen gazdag a kamasz­fantázia! Az ő szemük vette észre az egyetlen embernek megtartott, filmvetítéssel egy­bekötött TIT-előadást épp­úgy, mint a Röpülj, páva mű­sora körül kialakult vitát, esetleg a kultúrszomját fröcs- csökkel oltogató népművelőt. És micsoda játékot csináltak a látottakból! Rajkó Mihály, Szűcs Imre, Babinyecz Ti­bor, Hajdusok Zsuzsa, Ker­esik Anna, Bazsík Edit, Tóth Lajos és a többiek. Barát és társ Az estét az ifjúsági színpad műsora zárta. Ők Petőfi Sán­dor: A helység kalapácsa cí­mű elbeszélő költeményét dra­matizálták. Gergely Panni, Szekeres Erika, Rózsahegyi Edit, Spisák Margit, Bazsik Ilona, Aszódi Ferenc. Bazan Lajos, Dobronai János. Maró­di István, Hernádi Mária és társaik a teljesítményükkel egyaránt szereztek meglepe­tést és örömet. Fercsik Mihály Csapatunknak jól kezdő­dött a mérkőzés. Ragyogó vé­dekezéssel, határozott támadó játékkal negyedóra alatt 6-2- es vezetésre tett szert. Ez­után sorozatos labdaeladás, kihagyott helyzetek és mind gyengébb védekezés követ­keztében az ellenfél az első félidő közepéig feljött és meg­fordították az állást (6-7). A második játékrész ele­jén együttesünknek még sike­rült szorossá tenni az ered­ményt, ekkor azonban a já­tékvezetők vették át a fősze­repet, rengeteg vitatható íté­lettel sújtották a gödöllőieket. A feszültséget, sajnos, nem sikerült jó játékkal levezetni, felesleges megjegyzésekkel többször is hátrányba került a GSC. Ezeket a megingáso­kat a jó képességű nagyma­rosiak rendre kihasználták. Szokatlanul parázs hangu­latban ért véget a találkozó, az elfogult gödöllői szurkolók csak a játékvezetőket okolták a vereségért. Csapatunkból Bedét és Ur- bánt kétszer is kiállították a bírók, előbbit sportszerűtlen magatartásért, a cserepadról végleg kizárták. Ezen a délutánon mindösz- sze Horváth játéka érdemel említést. GSC ifi—Nagymaros ifi 9-9 (3-4). GSC ifi: Fibecz — Megy- gyes, Juhász,, Pintér (1), Sa- vanyó (3), Hegyi (5), Kecske­méti. Csere: Zsákay. A rendszertelen edzésmun­ka és az összeszokottság hiá­nya miatt a gyengébb képes­ségű vendégek ellen fiatal­jaink nagyon megszenvedtek az egy pontért. Megérződött két jó képességű játékosunk, Hegedűs és Szekeres távol­léte is. Fibecz jól védett, és el­fogadhatóan játszott Hegyi. M. G. Városi moziműsor A Csillagszemű. Színes ma­gyar kalandfilm. Csak 4 óra­kor. Nyolcadik utas: a halál. Színes angol fantasztikus film. 6 és 8 órakor. Érdeklő­déstől függően este 10-kor is. ISSÍM JI44- Itfóí (CiCkJOlIrtl tllfiap) i

Next

/
Thumbnails
Contents