Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-14 / 87. szám
Fotópályázat Két elismerés A Magyar Fotóművészek Szövetsége minden évben meghirdeti pályázatát, amelyen a hivatásos fotósok vesznek részt alkotásaikkal. Nemrég értékelték a múlt évben született legsikeresebb munkákat, köztük Kresz Albert gödöllői fotóművészét is, aki az életkép kategóriában az egyik fődíjat nyerte el. A sorozatban azok a felvételei szerepeltek, amelyeket a közelmúltban elhunyt Reitmajer József isaszegi népi fafaragóról készített. Ezeket a képeket láthatta járásunk,, városunk közönsége is egyebek közt az aszódi Petőfi Múzeumban, és az isaszegi művelődési házban. Kresz Albert még egy elismerést kapott:' a reklámfoy tó kategóriában egy Bartó/ hanglemez borítójának tervét Is elfogadta a zsűri. ' VIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1981. ÁPRILIS 14., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Agromasexpo Érmes számítógépes program Szakmát tanulnak Ebben a tanévben tizenheten fejezik be Versagen általános iskolai tanulmányaikat. A végzősök közül tizenegyen — mint ahogyan az járásunk iskoláira általában jellemző — szakmát tanulnak. Úgynevezett divatos szakmát egy sem választott. Az előző években a pályaválasztók idegenkedtek a gyárakkal, Üzemekkel köthető szerződésektől, az idén már oldódott valamelyest az elzárkózás. Középfokú tanintézetekbe hatan jelentkeztek, négyen szakközépiskolába, ketten pedig gimnáziumba. Az idei Agromasexpón, a nemzetközi mezőgazdasági gép- és műszerkiállításon is ott láttuk a gödöllői MÉM Műszaki Intézetet, , amely elsősorban műszer- és javítástechnológiai újdonságait, valamint a tehenészeti telepek számítógépes irányítására kidolgozott módszerét mutatta be. Hazai gépre Vajon milyen érdeklődés nyilvánult meg munkájuk iránt, erről kértünk rövid tájékoztatót. A kiállítás A-pavi- lonjában Szatura István tudományos főosztályvezető és Koncz Árpád tudományos munkatárs fogadott jó hírekkel. — Hét új műszert, illetve néhány fejlesztett változatú mérőeszközt mutattunk be egyebek között,, amelyek iránt nagy érdeklődés nyilvánult mag — mondta Szatura István. — A legnagyobb sikert ezúttal a tehenészeti telepek munkájának irányítására kifejlesztett számítógépes program aratta, amely hazai gépre, a Videoton VT—20-as számítógépére alapozza a telepek csaknem minden adatának nyilvántartását. Ezzel a kiállítás ezüstérmét nyertük el. Az optimum körül Bronzéremmel jutalmazta a bíráló bizottság azt a műszerünket, amely a szemester- mény-szárítók üzemanyagfogyasztásának mérésére alkalmas. Ennek az eszköznek nagy előnye, hogy a fűtőolajba kerülő esetleges szennyeződések sem hatástalanítják működését. A múlt évi Országos Mező- gazdasági Kiállításon és Vásáron már bemutatták azt a saját fejlesztésű műszert, amely a kombájnok terhelését szabályozza, megkönnyítve az arató-cséplőgép vezetőjének dolgát. Ráadásul nemcsak a vezetőt segíti, de amellett, hogy a búza- és kukoricabetakarításban mintegy 9—22 százalékkal növeli a Claas Domínator és az E—516-os kombájn teljesítőképességét, csökkenti a gép eltömődés miatt előforduló állásidejét. A gázolajfogyasztás tekintetében az is I kedvező, hogy a kombájn motorjának terhelése egyenletes, mert általában a teljesítmény optimuma körül dolgozik. Információcsere Ezt a műszert a tavalyi OMÉK-őrt aranyéremmel jutalmazták, s amint azt most az intézet szakemberei elmondották: az idén kerül sor a gyártására. Erre, csakúgy, mint több más intézeti fejlesztésű műszerére, az EMG, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára vállalkozott. Velük igen jó az intézet kapcsolata. Az EMG az utóbbi években különösen sokat tesz azért, hogy a mezőgazdaság számára szükséges műszerfajtákat gyártsa. A MÉMMI fejlesztő munkájának utolsó fázisában már információcsere zajlik köztük, hogy a gyártást -mihamarabb elindíthassák. A kombájn terhelését szabályozó műszerből például az idén ötvendarabos nullszériát készítenek el, amelyek közvetlenül a termelési rendszerek taggazdaságaiba kerülnek majd. F. I. Városi moziműsor A csillagszemű. Színes, magyar - kalandfilm. Csak 4 órakor. Nyolcadik utas: a halál. Színes, angol, fantasztikus film, 6 és 8 órakor. Érdeklődéstől függően este 10-kor is. Borsó után kukorica ^ A karíali Petőfi Tern^ szövetkezet vérségi határában húsz hektáron kerül a földi.« borsó, akárcsak a kartaliban. A borsóvetés befejeztével, a hét elején a kukoricára kerül a sor. Felső képünkön: Klagyivik József csoportvezető és három társa vetik a borsót. Alsó képünkön: A vetést g. irűhengerezés követi. A gépen Pethő Péter. _ Bene Mihály (elvételei Turai kezdeményezések Tejfeldolgozó Járásunk termelőszövetkezeteinek állattenyésztési ágazata a szarvasmarha- és a sertéstartáson alapul. A korszerű nevelési, hizlalási feltételek, a gazdaságosabb takarmányozásra való törekvés, a nagyobb tej- és húshozam elérése, az elhullás további csökkentése valamennyi gazdaságra jellemző, akárcsak az a körülmény, hogy a jobb eredményekért képzett emberek egész sora tevékenykedik • szakosított telepeken. Az utóbbi években több és -palackozó termelőszövetkezet tart juhot, a túrái Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet pedig kecskét. Mintegy hatszáz tenyészállatot tartanak, s számuk az idén a kétszeresére nő. A kecsketartás eddig is gazdaságosnak bizonyult, húsuk, tejük, s a tejből készült sajt Nyugaton is keresett. Éppen ezért nem csupán a tenyészállataik számát növelik, hanem tejfeldolgozó és palackozóüzem építését is tervezik. A legelső szocialista brigádot keresem, azokat az embereket, akijr először csatlakoz- ; tak a mozgalomhoz. S vajon j működik még az a közösség? — tettem fel a kérdést többeknek is az Árammérőgyárban. , • A látszólag könnyű kérdésre nem is volt olyan egyszerű megkapni a választ. Az elmúlt két évtizedben megerősödött, az egész gyárban el- i terjedt a brigádmozgalom, j Hogy tizenkilenc éve kik voltak az elsők, hogy a ma mű- I ködő több mint nyolcvan bri- j gád közül melyiknek a neve 1 jegyeztetett fel először? — kevesen tudják. A válaszokban több nevet is említettek, legtöbben a Béke • szocialista brigádra tippeltek, mondván — lehet, hogy az alakuláskor valakik néhány nappal megelőzték őket, de eredményeiket tekintve nemigen akad versenytársuk! Teljesítmény alapján Mentem tehát a festőüzembe, nagy várakozással. Némileg csalódnom kellett.. Ahogy elmondtam, mi járatban vagyok, egymásra néztek az asszonyok, majd rám: Melyik részét keresem a brigádnak — a Békét vagy a Béke és Barátságot? Merthogy két éve szétvált, szétválasztották a közösséget. Túl sokan voltunk ... — Ha sokan is, de kiváló eredményeket értek el. Csak nem ez volt a baj? — Ráhibázott! — mondják többen is. — Éppen abban volt a bibi. Félmondatokból lassan ösz- szeáll az igazság — vagy csak a véleményük? A hetvenes években a brigád szinte mindent elért, amit egy közösség kívánhatott. Ötször nyerték el egymás utáti a vállalat kiváló brigádja címet, mindannyiszor megpályázták a szakma kiválója kitüntetést is — eredménytelenül. • Értették is, nem is a mellőzést, mindenesetre hitték, hogy a kitüntetéseket elsősorban a teljesítmények alapján ítélik ide vagy oda. Egészen addig, amíg tudomásukra nem jutott, hogy sokallják a létszámukat, pontosabban az összeget, amit jutalmazásukra ki kell fizetni. Szocialista műhely Szc ami szó, valóban nem tartoztak a kis létszámú közösségek közé. Volt úgy, hogy a tagság megközelítette az ötven főt. Nem nehéz kiszámítani, mennyibe került évről évre jutalmazásuk. De hogyan is nőtt ilyen nagyra a brigád? A választ a körülöttem lassan összegyűlő alapító és évtizedes törzstagok — Prutek Jánosné, Major Istvánná, Szabó Lászióné, Németh Imréné és a brigádból már kilépett Cörgényi Péter — a brigád történetével fűzik psz- sze. Annak idején a nedvesnek nevezett műhely — hívták’ azóta nik!kelezőnek,% majd gal- vánnak — dolgozói elhatározták, hogy kivívják a szocialista műhely címet. Fekete László — ma már Laci bácsiként ismeri az egész gyár — ötlete volt, hogy alakítsanak brigádot, amelybe mindenki, aki arra érdemesnek találtatok, függetlenül attól, hogy a két műszak közül melyikben dolgozik, beléphet. Szinte mindenki lelkesedéssel fogadta a tervet, s mindMagyar Zoltán példája A való világ szerint A nnak, aki napi rendszeres ^ ' seggel olvasta az elmúlt tizenöt esztendőben a sportsajtot, nem sok újat mondott pályafutásáról Magyar Zoltán olimpiai és világbajnok tornász, az utóbbi esztendők legsikeresebb magyar versenyzője. A gödöllői művelődési központ egyik saroktermét azonban nagyobbrészt olyanok töltötték meg, akik másfél évtizede, amikor ez a tüneményes pálya kezdődött, még nem is éltek, vagy ha igen, a legkevésbé ilyen dolgokkal, foglalkoztak. A . legfontosabb tényekkel azonban ők is tisztában voltak, ismerték a tornász karrierjének kiemelkedő állomásait. ha valami meglepte őket. az valószínűleg a háttérmagyarázat nyomán kikerekedő kép lehetett. Hogy valóban váratlanul érte-e őket, nem tudhatjuk, de reméljük, hogy hatással volt rájuk, elgondolkoznak a hallottakon, és igyekeznek levonni a tanulságot, sőt azok szerint cselekedni, berendezni életüket. Ha igen, minden bizonnyal az elkerülhetetlennél nem nagyobb megrázkódtatásokkal lépnek majd a nagy élet terepeire, és állják meg ott a helyüket Az asztalnál egy fiatal kora ellenére is sokat tapasztalt, sikeres ember ült, aki pályafutása során, a csatákban és a felkészülés színhelyein, társakkal, vezetőkkel, vetélytár- satokal és ellenfelekkel való kapcsolatai során nemcsak tapasztalatokra és bölcsességre tett szert, realistává is vált, aki nyitott szemmel jár a világban, s valóságuknak megfelelően rögzíti és értékeli a látottakat. Vele szemben többnyire romlatlan, romantikus lelkek, akik még csak készülődnek a nagy játékokra. Az alaphangot azzal ütötte meg, hogy kijelentette ^sikereket a mai sportvilágban csak naponta ismétlődő, önsanyargató edzésekkel, kegyetlen, mindén energiát mozgósító munkával, gyakorlással lehet elérni. Ezt a tételt kiterjeszthetjük Az elsők között f A kettéválasztott brigád járt azt is kikötötték, hogy egy év után az új belépők is jelentkezhetnek a brigádba. Nem volt ott könnyű munka — ma sem igen az —, s ha valaki egy évig kitartott, abban bízhattak. Ritkán kellett csalódniuk. Még jó is volt a nagy létszám — mondják —, mert mindig volt jelentkező minden társadalmi munkára, sokszor a feladathoz szakmailag értő is. Lehetne arról beszélni, hogyan kapkodták az asz- szonyok a téglagyári kemencéből a forró téglát, . csak az isten tudja, hányat! — moraja Görgényi Péter, és még hozzáteszi —, de én már nem vagyok jogos beszélni ezekről a dolgokról, ö tiltakozásul a kettéválasztás ellen lépett ki a brigádból. De akkor rv'ie. sem kérdezték tőle: Miért?... Építettük a kerepestarcsai kórházat, majd az átadás előtt takarítottuk, mondja. Az egyik buszmegállót építettük!, teszi hozzá a másik. Mindenki szívesen emlékezik vissza a gyári óvoda építésére, meg a közös kirándulásokra, színházlátogatásokra. S amikor közölték, hogy a jobb eredmények, a nagyobb elismerés akadálya, hogy vannak a brigádban olyanok, akik még nem végezték el az általános iskolát — hát azok beiratkoztak. Akár idős fejjel is, mint Szabó Lászlóné,1 vagy nagymamaként Knapp Károlyné. Mit káromkodtam én hetvennyolcban egy év alatt!? De végigcsináltam! — emlékezik vissza Szabóné. Azt már a többiek teszik hozzá, hogy nem is akármilyen eredmén.v- nyel végzett. Mindegyikük vallja, hogy annak ellenére, hogy éjszakákat tanultak át — mert életünk minden szegleté»e, s annál inkább nyomatékosítan- dó, mert sokan reménykednek a könnyűszerrel meglovagolt Tehetőségekből fakadó győzelemben. Csak a végeredményt látva, a percnyi, világbajnoki aranyéremmel járó lovazást, vagy a pódiumok csillagainak ragyogását "nézve azt hiszik, életük ebből áll. Holott nem. Magyar Zoltán naponta hét-nyolc órát edzett, kisebb sérülésekről, fájdalmakról, kedélyhullámzásról nem tudomást véve, illetve legyűrve azokat gyötörte magát, hogy a majdani versenyen minden társa elé kerülve állhasson a dobogó legmagasabb fokára. Közben koptak izmok, ízületek és idegek. Az eredménynek ára van. Minél fényesebb, annál nagyobb. Nincs siker, legalább ugyanolyan nagyságú ellentétel nélkül. Aki óhajtja, ezt tudya vállalja. Gondolja még hozzá, hogy izom, ideg és ízület anélkül is kopik, * ha már úgyis elhasználódik, legalább kárpótoljon elégő debtséget keltő eredménnyel, győzelemmel. Realistaként válaszolt Magyar Zoltán akkor is, amikoi egy kislány azt tudakolta, nincs-e ellentmondás állatorvosi hivatása és vadásszenve- délye között? Miért is volna? A vadgazdálkodás is egy fontos népgazdasági ágazat az állattenyésztésről nem is szólva Szereti az állatokat, tette hozzá, azért is készül állatorvosnak. de tisztában van vele, hogy hivatását gyakorolva főképpen nem a kiscicák gyó- gyítgatása lesz a feladata, hanem az. hogy segítségével minél nagyobb és gazdaságosabb hústermelést érjenek el. I lyen és ehhez hasonló-* mélyenszántó kérdésekről folyt a szó ezen a találkozáson, amely mögött sok hangzatos című Ismeretterjesztő előadás eltörpülhet, hála egy tapasztalt, biztos fellépésű, az élet dolgaiban jártas, azokat józan derűvel szemlélő élsportolónak. K. P. bizonyítani akartak! —, hogy hihetetlen fárasztó volt, hogy sokat ugratták őket otthon is, a gyárban is — megérte! Az utolsó, a hetvennyolcas év alapján a vállalat kiváló brigádja cím mellé megkapták a várostól a kongresszusi emlékplakettet. Szovjetunióbeli utazást nyertek helytörténeti vetélkedőn. Azután kettévált a brigád. Most csak tizenhatan vannak. Most tizenhatan Mondják, csinálják ügy. ahogy azelőtt — végeznek társadalmi munkát, patronálják a kisegítő iskolát stb., de az új ötletek, a lelkesedés tüze mintha kihunyt volna. Tavaly aranykoszorúsak lettek, idén még nem hirdettek eredményt, de remélik," nem lettek rosz- szabbak. Időközben a festőüzem létszáma is csökkent, a vezetők már fontolgatják a két brigád — a Béke és Barátság létszáma már a tízet sem éri el talán — újraegyesítését. De hogy ugyanaz a .közösség létrehoz- ható-fe még egyszer? — nehezen hihető. Sz. P. A UGNIFER IPARI SZÖVETKEZET, Isaszeg, Ady Endre u. 47. felvételre keres lakatos és asztalos szakmunkásokat. Jelentkezés a fenti címen, a központi irodában. ISSN illJJ-mSI «Joílftltfli Hírlap)
