Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-10 / 84. szám

/ Dinnyések a főút mellett megreked a fólia alatt a meleg Harmincötezer tápkockába egyenként helyezik a diny- nyemagot az asszonyok — ki nek, hogy kényelmesebb. Péter László felvétele Monor határában, a 4-es műút mellett hat jókora fó­liasátor csillog a verőfény- ben. Messziről is látni a nyüzs­gést: traktorok, szállítójár­művek kanyarodnak mellé­jük a porban, s színes ruhák tűnnek fel a sátrak bejárati hasadékain. Még esett a hó, amikor már mozgolódás volt Itt, faház nőtt az akácok ár­nyékában, csupasz vázak vár­ták a takarót. Aki erre jár, találgat, ám nyárra már alig­hanem köztudott lesz, mi is zajlik itt, hiszen a sürgés-for­gás eredményeképp augusz­tus 10-e körül mézédes diny- nyét szeretne árusítani a Bur­da-család . o — A főnök a legutolsó sá­torban van! — igazít útba egy indiánbama arcú fiatal­ember. Látszik: ő sem anégy fal között tölti mostanában a napokat. Burda Gergely, a családfő, az alkalmi asszonybrigádot igazgatja. Megreked a fólia alatt a meleg, levegőt alig kapni, pedig két szárnyat is kinyitottak. — Nem könnyű munka ez! — mondják, s első pillantás­ra is látni, hogy valóban nem A mai ételajánlat között valóban nem mindennapi étel- specialitást kínál Üllőn a Nap­sugár étterem. Rántott béka­comb rizibizikörettel — hival­kodik a nagy betűs felhívó­tábla, a 4—5 darabos, jókora adagot tejfeles gombával is tálalják, az ínyenc vendég­nek, Szabó Gyula és ifi. Dó- czi Károly szakácsok, akik az Intercontinental és a margit­szigeti Nagyszálló konyhájá­ban sajátították el az ínyes- mesterséget, s lettek a jó ízek alapos tudói. Elkészítik a bre­kegő állatok combját fran­ciásan, Orly módra is. Most, hogy megélénkült a turistaforgalom, az idegenjá­rás, igen keresetté, kapóssá vált a ritka csemege. A ritka ételkülönlegesség Üllőn is annyira népszerűvé vált, hogy a 10 kilós nyers­mennyiség rövid pár nap alatt, elkészítve az asztalra kerül. Persze, a különlegességek között megtalálható a füstölt szalonnával gazdagon tűz­delt fácánpecsenye is, pikáns ízű almapürével körítve, ugyancsak ritkaság a tűzdelt szarvasfiié is, a vendéjjpk kí­vánsága szerinti garnírűnggal tálalják. — Megszűnt nálunk a zsí­ros, vastag szaftos pörköltek egyeduralma — hangoztatja a Pilvaxot, Citadella éttermet megjárt, a szakmában előnyö­sen ismert Nádházi István üzletvezető. — Választékunk, ételkínálatunk igen bőséges — nyújtja az ízléses étlapot, az. Egy sátorba 33—35 ezer tápkocka kerül, a beléjük fúrt lyukakba ugyanannyi dinnye­mag. A kockákat tizenegy ké­ses hasítószerszámmal vágják ki a legelő gyepéből, kézzel rakják le, s kézzel, egyen­ként helyezik el a magokat. A gyepkockákból kihajt a fű — ez óhatatlan —, azt is szor­gosan gyomlálni kell. Ha a amelyen hatféle leves, nyolc­féle köret, saláta- és tészta­sokaság, s a készételek egész sorából válogathat a siető vendég. Aki azonban az éte­lek válogatott ízére is kíván- . esi, kilencféle f rdssensültet kóstolhat végig. Természetes fűszernövé­nyekkel pácolt ürühúsból ké­szül a bojtárleves, a Jókai- bablevesnek a Jüstölt csülök adja meg a különleges ízét. Nem hiányzik már a fokhagy­mával ízesített idei uborka­saláta sem. A Gundel- mega gesztenyés palacsintára sem kell soká várni, a tatárbifsz- tek, meg a svéd gombasaláta ugyanúgy készül, mint az In­tercontinentalban, a sertés­java vadász módra és az ana­nászkarikákkal körített ser­tésjava eredeti hawai re­cept szerint készül. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a fel­szolgálás háncsszoknyában, tör­ténik ... A pörköltet, a rántott húst már nem is igen keresik, an­nál jobban azonban a bécsi tányérhúst, hiszen az egyre népszerűbbé váló, nagy par­kolóhellyel bíró étteremben az ételeket harmadosztályú áron szolgálják fel, ahol nem­csak az étlap szerinti étkezés emelkedik örvendetesen, ha­nem a közétkezők száma is egyre nő, gyarapodik. Ma már több mint kétszá­zan fogyasztják a mindig napfényes étterem ízletes ebédjét K. S. palánták megerősödnek, 27 hektárnyi területen követke­zik az ültetés. 0 — Tizenegy éve csinálom — mondja Burda Gergely. — Négy évig Üllőn voltam, most pedig a vasadi Kos­suth Szakszövetkezettel kötöt­tünk szerződést. Ök adják az anyagot, a szállítójárműveket —, mi pedig a munkát. Negy­ven-hatvan százalékra dolgo­zunk, miénk a negyven. Hogy megéri-e? Az ember látástól vakulásig dolgozik. Ha néhány nap kiesik, azt be kell hozni mielőbb, ha szo­rul a kapca, jönnek otthon­ról, Hortból is segíteni. Most például a sógorom és a só­gornőm volt itt pár napig. A faházakban két család lakik — a többi segítség Üllőről jár át. Burda Gergely nemcsak maga neves dinnyés — kine­velte az utánpótlást is, há­rom fia, három veje is ezt a munkát választotta. — Van még vagy három évem, azt itt szeretném el­tölteni, aztán nyugalomba vonulok. A gyerekeket fel­neveltem, kiházasítöttám, ott­hon, Hortban szép házat épí­tettem — jöhet a pihenés. Ügy tervezem, hogy a kert­ben csinálok majd magam­nak egy fóliaházat, ne ma­radjak azért mégsem munka nélkül... 0 Pedig a munkádból, s a ván­dorlásból tizenegy év alatt bőven jutott a családnak. Felesége és fia is éppen ha­zakészülődik, ásatlan otthon a kert. Amíg távol lesznek, a gazda tartja a frontot. S ha az időjárás is segítségére lesz, haszonnal várja a nyarat — a monoriak és a környékbe­liek pedig elégedetten ízlel­hetik a horti dinnyés gyü­mölcseit. K. Zs. Jegyzet Hová lett a kerékpár? Szerény árak, jó falatok Békacomb és bojtárleves Visszacsalogatták a vendégeket Vasadi telepünkre, önálló munkaterületre felveszünk vezető beosztású munkatársakat Feltétel: középfokú végzettség és legalább ötéves, gépiparban szerzett szakmai gyakorlat Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen: az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat személyzeti és oktatási osztályán Budapest XIII., Jász u. 33—35. Tel.: 409-916 TVem egy írásunk témája ^" volt már a közelmúltban a Monoron egyre szaporodó kerékpártolvajlások ügye. Kárvallott tulajdonosok ke­resték — szerkesztőségünk se­gítségét is kérve —, kétkere­kű járművüket, amely a jóko­ra kiterjedésű székhelyen is nélkülözhetetlen alkalmatos­ság a gyereküket óvodába, megrakott kosaraikat hazafe­lé cipelő szülők, az ingázók számára. Egy-egy ellopott bi­ciklit megtalálni azonban le­hetetlen. A sok ezer hasonló kerékpár között — mintha tűt keres­nénk, szalmakazalban... Ez­úttal azonban essék szó egy újabb hiteles történetről. A színhely a monori, Ság- vári utcai kis élelmiszerüzlet. Reggeli csúcsforgalom, kerék­párok sokasága a bolt előtt. Csak öt perc gondolom, amíg megkapom bent a tejet, addig nem érdemes a kerékpárlakat­tal bajlódni... Rajtavesztem: öt perc múlva, a biciklihalom tetejére támasztott, nemrég vásárolt — mivelhogy az elő­zőt is ellopták —, kétkerekűm­nek nyoma sincs. Csoport ve­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1981. ÁPRILIS 10., PÉNTEK Szemet szúr a hulladék, a szemét Ami van és amire várni kell Néhány esztendeje még megmosolyogtuk a tévéhíradó képsorait: Londonban négy napja szünetel a szemétszállí­tás, az utcákon hulladékhe­gyek tornyosulnak. Hogy mik vannak, álmélkodtunk. Azóta a mosoly lefittyedt ajkunkról. A fölgyülemlett ipari és háztartási hulladék elszállításának, biztonságos megsemmisítésének gondját már nálunk sem lehet kézle­gyintéssel elintézni. Nemcsak a városok, a nagyobb települések vezetőit aggasztja ez a felis­merés, de az apró falvakra is nyomasztóan hat. Hogy meny­nyire? — íme a sokat mondó Példa. A modell Üllő: kisközség Pest megyé­ben a főváros közelében, amelynek mikrókl imájában fellelhető valamennyi hasonló település gondja, baja. Négy­ezer 814 hektáron háromezer lakóház, tízezer lakos. * Az évente keletkező szemét mennyisége tízezer köbméter, vagyis körülbelül négyezer tonna! A tanács költségvetése 18 millió forint, ebből 516 ezer jut szemétszállításra. A fölsoroláshoz Erdei Gábor tanácselnök szolgál néhány adalékkal. Két kijelölt szemét- leraikó-helyünk van és egy szennyvízleeresztő-telep — mondja. — Ezek ellátására egy bánya őri státus van, amely többnyire betöltetlen. Nehéz embert találni az ilyen munkára. Nem kevésbé a szállításra. Arra négy sze­mélyt alkalmazunk és két fo­gatot, az utóbbiakat a vecsé- si Ferihegy Termelőszövetke­zettől béreljük. Hetenként egyszer járják végig a falut, és gyakorta / hatvankilós s.zennyesvödröket kell emel­getni. Nem szívderítő munka, ráadásul a tsz gazdaságtalan­nak ítéli a lófogat „üzemelte­tését”. Biztosan igaza van. — Ilyen körülmények kö­zött csak óhaj marad a kör­nyezet megóvása. Különösen, ha még hozzászámítjuk, hogy számos vállalat teherautója előszeretettel szabadul meg terhétől a falu határában. Ne­kik így olcsóbb, nekünk így lesz több gondunk. A közössé­gi szellemre, a társadalmi munkára igazán nem lehet pa­nasz a községben, de kiket ve­zényeljünk ki szemetet túrni? rődik körém, sajnálnak és mérgelődnek, mondogatják: hogyan lehetséges, hogy itt egymás után tűnnek el a bi­ciklik? Eltűnt a boltosoké, a hentesé, ezé és azé, most pe­dig én vagyok soron, s a tet­test nem látta senki. De látta! A gyarapodó csoportból, vala­ki hozzámhajol, s megsúgja: tanú van rá, hogy az üzlet szomszédságában, a kapuban álldogáló F. úr tolta be bicik­limet az udvarára. — Ugyan! — lengyintek ma­gamban. — F. úrnak erre iga­zán nincs szüksége, ott maga­sodik mögötte a kétszintes ház, s köztudottan nem kevés pén­zű ember, akinek épp egy ide­gen kerékpárból származó haszonra van szüksége ... e az ördög nem alszik, s az időközben előkerülő F. urat tisztelettel megkérem: engedjen körülnézni az ud­varán, hátha, esetleg nem vet­te észre, hogy valaki betolta hozzá a biciklit. — Tessék! — tárja szét a ke­zét F. úr nagyvonalúan. — Egész idő alatt a kapuban áll­tam! S most már tudom, hogy én — Egyszer már felcsillant a megoldás reménye. A megyei tanács ÉKV osztálya 1977-ben tervet dolgozott ki az intéz­ményes és rendszeres szemét- szállítás bevezetésére, amelyet a végrehajtó bizottság határo­zata később alátámasztott. En­nek az volt a lényege, hogy a tanácsok költségvetési üze­meire, mint bázisra alapozva — nálunk ilyen nincsen —. olyan köztisztasági körzeteket kell kialakítani, amelyek gé­pesítve, korszerű eszközökkel látják el ezt a feladatot. Idézet: „Útmutató a megyei tanács VB 242/1977-es számú határozatának végrehajtásá­hoz, a köztisztaság intézmé­nyes ellátására vonatkozó fej­lesztési tervek elkészítéséhez. Javasolt ütem: I. 1978. Szent­endre, Vác, Nagymaros. II. .1979. Dunakeszi, Gödöllő, Bu­daörs, Pilisvörösvár, Százha­lombatta, Szigetszentmiiklós. III. 1980. valamennyi előb­biekben nem érintett kör­zet ... A megyei tanács tá­mogatására csak ott lehet szá­mítani, ahol a helyi tanács is jelentős pénzeszközöket áldoz a feltételek megteremtésére.” Ördögi kör? Isimét Erdei Gábor: — En­nek szellemében láttunk mun­kához. A monori járásban el­készültek a tervek, s tényleg igyekeztünk. Felvettük a kap­csolatot a Fővárosi Közterü­letfenntartó Vállalattal, hete­ikig jártunk a nyakukra. Elvi megállapodás született, hasz­nált, de nálunk még haszno­sítható gyűjtőedények, kukás­kocsik megvételéről. Méghoz­zá meglehetősen kedvező áron. Lelkesedésünk hamar lelo­hadt, mert pénzt ennek elle­nére sem kaptunk. A megye kiemelt körzeteiben ugyanak­kor már megtették az első lé­péseket. Tudomásul vettük, a feladatokat rangsorolni kall, az anyagi források végesek. De közben jönnek az irányel­vek, a felhívások a rendezett környezet megteremtésére. Az idei költségvetésben azonban szó sincs erről, sőt még az öt­éves tervben sem. Szóval úgy állunk, hogy pénzünk nincs a szemét viszont gyűlik. Jó vol­na valamilyen útmutatás, mégis hogyan törjünk ki eb­ből az ördögi körből? A kérdésit továbbadtuk a megyei tanács ÉKV osztálya, itt a kerékpáromat nem ta­lálhatom meg. F. úr mosolyog­va eltűnik. A tanú azonban erösködik, s mivel szavahihe­tő, azonkívül rendőr előtt is hajlandó lenne elismételni ál­lítását, lesz afni lesz, újra próbálkozom. Egyedül — mert az izgatottan tanakodók kö­zül senki nem óhajt ujjat húz­ni F. úrral. Az udvaron csend van, az ápolt gyep mögött, a lépcsősor alatt nyikorog csu­pán a pinceajtó. Mögötte csö­römpölés — egy eldőlt kerék­pár zaja! Kissé dúltan rontok a pince homályába, s a lábam legyökerezik, a hangom el­akad: ott áll F. úr, piros ke­rékpárom társaságában. Nem szól ő sem. — Megmondtuk! Tudtuk! — mondják kinn a várakozók. Mást is mondanak, ám ami bizonyítható, az maga a tény: a kerékpár „elveszett", aztán krimibe illő módon, megke­rült. Ez az egy kerékpár. P . urat illetően szegényebb ± lettem egy illúzióval, ne­vezetesen azzal, hogy aki mö­gött jól megalapozott anyagi háttér áll, annak nem éppen egy vadidegen kerékpárra van szüksége. De odaadnám az egyébként nehezen nélkülöz­hető biciklimet azért, ha meg­tudnám: ezt az egészet csak így, ilyen könnyedén — le­het?! És megéri? K. Zs. kommunális csoportvezetőjé­hez, Zentai Tiborhoz. — A gondok nem fogynak, pedig nem ültünk ölbe tett kézzel *— mondja. — A hatá­rozat elfogadása óta több mint 41 millió forintot költöt­tünk a körzetesítésre. A szá­mok még többet is elárulnák: 1976-ban 24, tavaly már 58 te­lepülésen valósítottuk meg az intézményes szemétszállítást. A korábbi 312 ezer köbméter helyett 588 ezer köbméter hul­ladék került elszállításra. Ez nem kevés pénzbe ke­rült, és akkor a szintentartás- ról, az üzemeltetési költségek­ről még nem is szóltam. Hol­ott a körzeti lerakóhelyek ál­talában igen távol esnek, és így a gépek rakodókapacitá­sából a szállítás ideje elvesz. Tehet a probléma, az anyagi fedezet hiánya nemcsak ott jelentkezik, ahol nincs intéz­ményes szemétszállítás, hanem ott is, ahol már van. Talán a kényszer... — A kisközségek körzetesí­tése áttolódik a következő öt­éves te ív re. Csak a legsürge­tőbb területeken tudunk most segíteni, de csak segíteni. Mert teljes anyagi fedezet erre nincs. Ezért a legfontosabb feladat mindenütt a megelő­zés. A helyi tanácsok szólít­sák fel a lakosságot, a gazda­sági egységeket, a környezetet károsító tevékenységek, eljá­rások megszüntetésére és élje-; nek jobban bírságolási jogkö­rükkel. Az abból származó összeg tíz százaléka felett ugyanis a tanács rendelkezik. És még valami. Előfordult már, hogy akaratunkon kívül szinte ránk 'kényszerítették a támogatást, mert olyan önál­ló törekvésekkel találkoztunk!, amelyek felkarolást érdemeb itek. A kör ezzel ismét bezárult. Kiegészítésül csak annyit: a Köztisztasági és Településtisz­tasági Társaság Budapest kör­nyéki agglomerációs csoportja a közelmúltban tartotta meg tavaszi ülését. A szakemberek megállapították, hogy „Pest megye szétszórt településein elmaradott körülmények kö­zött, autómatuzsálemekkel és háromszoros üzemanyag-fel­használás mellett látják el a köztisztasági tennivalókat”. A társaság felajánlotta együtt­működését, egy közös tanul­mányterv készítését a szemét ártalmatlanítására. A kezde­ményezés bizonyára meghall­gatásra talál. Kövess László Kulturális program Gyomrán, 16 órától: a nép­tánc klub; 18-tól: a nők klub­jának fogalkozása. Monoron, 13-tól 19-ig: népművészeti ki­állítás Bodrogi Sándor ló- szőrékszer-, Kishonti Pál bőr­díszmű- és Lovass Ervin sza­rukészítő munkáiból (a Viga­dó feletti kiállítóteremben), 17-től: asztalitenisz-edzés (a sportszékházban). A moziban, 18-tól és 20-tól: Köszönöm, megvagyunk. Pi­lisen, a moziban, 17.30-tól: Hölgyeim, Isten áldja. Sülysá­pon. 12-től: „Csak az olvas­sa. ..” — rendhagyó irodalom­óra, 15-től: a természetbarát szakkör foglalkozása (az 1. számú iskolában), 18-tól: Ka- cor király — mesejáték gye­rekeknek. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét mindazoknak a rokonoknak, Ismerősöknek, volt munkatársak­nak, akik szeretett térjem, drága édesapánk, nagyapánk. idős Koblencz Mihály temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, virá­got helyeztek, részvétükkel osz­toztak fájdalmunkban. A gyászoló család. ISSN Ű1S3—2051 (Manart Hírlap) l |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents