Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. MÁRCIUS 8.. VASÁRNAP I mectet Költözik a hivatal Ház, acélgömbökön A főváros új színfoltja, a Lánchíd pesti oldalán épült, képünkön látható Roosewelt téri irodaház. Hübner Tibor, a Középülettervező Váiallat építésze tervezte, kivitelezője a Középületépítő Vállalat. A kissé szokatlan formájú épület Scanform aeélzsalus monolit vasbetonszerkezetből készült, homlokzatára előre gyártott szendvicspanel ke­rült. A külső falak tagoltak. Az épület magassága igazodik a tér környező épületeihez. Karcsú pilléreken áll a ház, az oszlopok acél gömbcsuklói tartják a hatalmas tömeget. A tervező ezzel könnyedebbé tette az épület robusztus meg­jelenését. Az irodaház alagsorába ke­Hi 1 | ■ HBBBl |r Ilyen acélgömbökön nyugszik 9 emelet • Bejárat a (öld alatti garázsba rültek a garázsok, de jelentős számú parkolóhely van a földszinti fedett területeken is. A helyiségek, irodák és fo­lyosók klimatizáltak. Az ab­lakok energiatakarékos fény­visszaverő üveggel készültek, nyáron visszaverik, illetve szűrik a napsugarakat. Ebbe az épületbe költözött, illetve költözik az Országos Tervhivatal az Arany János u. 6/8. alatti épületből (Tel.: 123—480) a Munkaügyi Mi­nisztérium az V. Szabadság tér 15-ből (Tel.: 322—100) és az Országod Anyagi és Árhi­vatal egy része az V. Guszev u. 23-ból (Tel.: 328—508). Az új cím: Roosetvelt 't'ér 7—8. Kavicshegyek a viz alól Ha kotorni indul a katamarán... A Duna-parti homlokzat Tétlenségre kárhoztatva, húszcentis jégbe fagyva vesztegel az Óbuda Tsz ka­vicsbányataván a kotróha­jó. Nincs ebben semmi kü­lönös, mondhatná a felüle­tes szemlélő. S mégsem egyszerű, hétköznapi masi­nával állunk szemben. Er­ről győz meg az építési fő­ágazat főmérnöke, Csák Tibor is. Úszva termel — A gazdaságnak 50 heKtár területű bányatóhálózata van — ismertet meg a kotró szüle­tésének körülményeivel Csák Tibor. A mostani technológiá­val — a partról bányászunk — nem lehet teljesen fekűig, azaz az agyagig kitermelni a kavi­csot. Mintegy 1,2 millió köb­méter fekszik jelenleg a tavak fenekén, s nem mindegy, hogy ott is marad kihasználatlanul, vagy megkíséreljük kitermelé­sét... Nem véletlen tehát, hogy az ötleteikről amúgy is neves óbu- dásök törni kezdték a fejüket gazdaságos megoldáson. Az 1979-en kezdődött kísérletek- tavaly év végére hoztak ered­ményt. A Hídépítő Vállalattal, az Interág RT-vel, a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalattal, a Taurus szegedi gyárával együttesen építettek egy kata­marán típusú hat pontonelem­ből álló, 96 négyzetméteres ha- jótestet, amelynek 30 tonna a vízkiszorítása. S nem keveseb­bet tud, mint hogy a tavon úszva termeli ki a kavicsot, majd kiszállítja a partra. T oyo-szivattyú — Tévedés ne essék, nem ta­láltunk ki semmi újat — mond­ja a főmérnök. — Léteznek ilyen kotróhajók, csupán az a szépséghibájuk, hogy 40 mil­liónál olcsóbban a legkisebb­hez sem lehet hozzájutni. Ilyen gazdagok meg nem vagyunk, hiszen a kitermelésre váró ka­vics legfeljebb 50 milliót ér. Egy év alatt felszínre hozzuk, s aztán mit csinálunk a géppel? Ezért kellett kiagyalni egy ke­vésbé költséges módszert. A katamaránt felszereltük egy japán Toyo DP—50 B típu- ú kavicsszivattyúval. Óránként 400 köbméter víz és kavicske­veréket, szaknyelven zagyot hoz d felszínre, ebből 50—60 köbméter a tiszta kavics. Nagy előnye a berendezésnek: vi­szonylag kis energiával üzel- tethető, a egyúttal a partra- szállítást is megoldja. Télbefúlt próba A múlt év decemberében ve­tették alá az első próbának az új kotrót. De sajnos, az időjá­A vásárlók szolgálatában Mikroszkóppal, vegyszerekkel... Nem kevés bosszúságot okoz, amikor új ingünk az első mosás után színét veszti, vagy egy kiadós eső után leválik a cipőnk talpa. Éppen ezért — a jogos vásárlói panaszok és minőségi kifogások megelő­zése érdekében — huszonkét ruházati és cipő-nagykereske­delmi vállalat kezdeménye­zésére megalakult a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés, melynek fő feladata a fogyasztói érdekvédelem. Amikor a könnyűipari vál­lalatok bemutatják minta­darabjaikat a kereskedelem­nek, a RUMES szakemberei alapos vizsgálat után, részle­tes műszaki véleményt adnak az egyes termékekről. Amint megkezdődik a szé­riagyártás, az ellenőrök a le­hető legkülönbözőbb gyártási folyamatok közben — helyszí­nen. a gyárak meósaival együtt, vagy beküldött min­ták alapján a saját laborató­riumaikban — vizsgálják, hogy a készülő termékek mindenben megfelelnek-e a szerződésben foglalt követel­ményeknek. Külön-külön módszerek­kel vizsgálják a méterárut és Lakástextíliákat, a férfi-, női és gyermekru­hákat, a rövid- és kötöttárut, valamint a cipőket és más bőripari termékeket. A szín­tartósságot például vegysze­rekkel teszik próbára, de az is lényeges szempont, hogy egyes anyagok miként rea­gálnak a kézi, vagy gépi mo­I sásra, vesztenek-e a színük­ből, vagy méretükből. A tex­tíliák alapanyagának szerke­zetét mikroszkóppal vizsgál- I ják, a kopásállóságukat és ' szakítószilárdságukat pedig gépekkel. Nem kíméletesek a cipőkkel sem, amikor ar­ról akarnak meggyőződni, hogy a talp meddig áll ellen, ha erőszakkal akarják elvá­lasztani a felsőrésztől. A. T. Most még jégpáncéllal körülvéve pihen a kotróhajó I.. Halmágyi Péter felvétele rás miatt csupán öt-hat órát dolgozhatott. Mégis ez a rövid idő is biztató tapasztalatokat hozott. Ügy tűnik, ha a továb­bi kísérletek megfelelnek a vá­rakozásnak: megtalálták a gaz­daságos, bármelyik, szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró kis szövetkezet által is megvásá­rolható kotróberendezést. Berend Péter, mélykotrási üzemvezető, a kísérletek irá­nyítója ezt konkrét adatokkal is kiegészíti: Olajfolt nélkül — Az üzemeltetési költség­ről még csak feltételezéseink vannak, de maga a berendezés nem kerülhet többe, mint egy manapság használatos szovjet E—652-es vonóvedres kotró. Azaz két és fél, három millióba. Ennek mintegy harmadát ké­pezi a japán szivattyú, s nem utolsó szempont az sem: a be­rendezés nem szennyezi a kör­nyezetet, nem kell olajfoltoso- dástól tartani... Bár még kí­sérleti stádiumban van a do­log, de reméljük, hogy ilyen üzemben is mintegy 60 ezer köbméter kavicsot tudunk az idén a felszínre hozni. Közkinccsé teszik Az országban több ezer kavics­bánya működik, s nem egy küzd hasonló gondokkal, mint az Öbua Tsz-é. Ha a márciusban újra induló kísérletek sikert hoznak, a már eddig is nagy érdeklődés várhatóan fokozód­hat. Az óbudások nem zárkóz­nak el ez elől sőt, gazdasági rendszer keretében igyekeznek majd megadni a segítséget a többi termelőszövetkezetnek is. S akkor az országban sok he­lyütt kotorhat majd a katama­rán ... Gáspár Mária Új számrendszer? Súlyhiány Azt hiszem, érdemes lenne felcsapnom szélhámosnak. Fel­tehetően könnyen rá tudnám szedni a jóhiszemű epibereket, mivel hogy annyira ártatlan, naiv az arcom, a tekintetem. Igen, az, legalábbis néhány (jónéhány?) boltos szerint, akik megpróbálkoznak a be­csapásommal. Legutóbb — feb­ruár 18-án dél körül — pél­dául Budaörsön a lakótelepi ABC-ben. Fél kiló úgynevezett Alföldi kenyeret (A.: 8 Ft/kg) kértem. A pult mögött álló eladónő kettévágott egy egészet, s az egyik felet átada. Persze, a szemmel láthatóan kisebbet. Én azonban nem ódalogtam ej jólnevelt vásárlóhoz illően, ha­nem ott a szeme láttára a ke­nyeret rátettem a mérlegre. Negyven deka volt. — Tetszik látni... — mond­tam. — Ez csak három forint negyven fillérbe kerül. De az eladónő sem mai gye­rek; rátette a mérlegre a ke­nyér másik felét. Az ötven- dekás volt. — Maga is tetszik látni?! S aztán mi fizessük ki?! — kérdezte barátságosnak nem minősíthető hangon. Hát igen, együtt 90 dekás a 100 helyett. — Ne vegyék át a sütő­üzemtől ! — mondtam erre én. (Különben az egy kilogram­mosként árusított, 90 dekás kenyeret a Nyugat-Pest me­gyei Sütőipari Vállalat 101. sz. budaörsi üzeme készítette.) — Akkor maga nem kap ke­nyeret ! •,, — vágta rá az el­adónő. Nos, feladtam a szócsatát. Lehetett volna ugyan folytat­ni, például úgy, ha a bolt nem veszi át, akkor a kenyér az üzemben marad. Az üzem­nek kisebb lesz a bevétele, s nem tud fizetést sem adni stb. De az eladó és az én vitám teljesen meddő volt, s akkor ott az is maradt volna. Csu­pán annyi hasznos származott belőle, hogy nem csaptak be 80 fillérrel. A 40 dekás ke­nyér persze, ottmaradt a pul­ton félkilósként, újabb áldo­zatra várva. Sz. P. Hátukon a bicikli ' Akik korábban is felkelnének Jó forma és a bélés.. — Akart-e postás lenni An­nus néni 16 évesen, a háború utáni ébredés első időszaká­ban? Most, 35 esztendő elmúl­tával, őszinte szívvel, derűvel nevet a kérdésen. Hétköznapi magyarázat — Régen nem úgy volt ám, hogy válogathattunk. Azt mondta az édesanyám: Pestre ne járjak! Maradjak csak szem előtt, itt, Pilisvörösváron. Szólt azután valaki, hogy a postán üresedés van, próbáljam meg. Felvehetnek. Felvették Zsebe Antalnét, aki dehogy gondolta volna, hogy mint későbbi, jól választott fér­jének, a Postának is örök hű­séget esküdött. — Már annyiszor kérdezték tőlem: miért csinálom öreg fej­jel? Nem fáradtam még bele? De nehéz is erre felelni. Ma- gyarázgatni kéne, hogy csak megkedveltem ezt a munkát. Szeretem az embereket, és ők is engem. Mindenkit ismerek, olyan körzet nincs a községben, ahol én ne jártam volna. Aztán panaszkodni kezd An­nus néni; miközben gyors moz­dulatokkal készül a második fordulóra: szortírozza a levele­ket és a különféle küldemé­nyeket. — Tudja, most fél hatkor kezdünk, de ez már későn van. Azelőtt ötre jártunk. És mit gondol, ez miért nem jó? Mert, ha nem jut ki időben valahová az újsá?, hát bizony a postáso­kat szidják. Rossz-e nagyon a korai fel­kelés? Azt bizony meg lehet ám szokni. Mi pedig megszok­tuk, ha akarjuk, hétfőn kial- hatjuk magunkat. Az a mi sza­badnapunk. Igaz, olyankor vi­szont, akad sokszor más dol­gunk. Mert. van nekünk bri­gádunk is. — Már az arany kitüntetést is kiérdemeltük ... — élénkül­nek meg a mostanig csöndben dolgozó munkatársak. Egymás szavába vágva mondják. — Nem csak úgy semmiért, meg is dolgoztunk érte. Vállalunk sok társadalmi munkát. Évek óta patronáljuk az új 7-es óvo­dát. Megtudom a beszélgetés so­«s . <s ' vT '£% SVK«mH§B«ÍÍHS Útra készen a második fordulóra. A teli táskákkal Kontra Gyuláné és Zsebe Antalné rán, hogy hat éve alakult a Pe­tőfi brigád. Most Annus néni a vezetőjük. És az egyik fő ér­deme a brigádnak, hogyha újak jönnek, jó szívvel segítik, be­tanítják őket, s amint arra ér­demesnek találják, beveszik maguk közé, a szocialista kö­zösségbe. — Ezt én igazolhatom csak igazán! — szólal meg egy fia­talasszony, Kontra Gyuláné. — Mert én csupán decemberben kerültem ide. Ha nincs ilyen jó gárda, nehezebben tanulom ki a postásságot. Bizony először rémesen nehéz volt. Képzelhe­ti! Nem vagyok helybéli, még a községet sem ismertem. Sze­rencsére Annus néniék pártfo­gásukba vettek, de még Sebő Lajosné, a pénztárosunk is se­gített. Hóban, szélben betanulta Volt, hogy a vasárnapját is feláldozta, és jött velem. Nem bánta, hogy esett a hó, vagy fújt a szél... Most már sokkal könnyebben boldogulok. Már helyettesítést is vállaltam. Kontra Gyuláné tán elhall­gatná, de Annus néni elárulja: férjestül léptek be a postához. — Hát igen — jön zavarba az asszonyka. — A férjem gép­kocsivezető, és nehezen szokja meg a gyaloglást, a biciklizést. És van, ahol olyan sáros az ut­ca, hogy hátunkon cipeljük a kerékpárt. De, hát neki itt la­kott egy nagynénje, hozzájuk költöztünk. Megszerettem ha­mar Pilisvörösvárt, és szeren­csére a kislányunkat is felvet­ték az óvodába. A postával pe­dig, úgy érzem, jó vásárt csi­náltam. Nem szívesen dolgoz­tam volna nyolc órát egy hely­ben, négy fal közé zárva. Job­ban kedvelem ezt a mozgal­mas, bár fárasztó munkát. Hiányzik majd a postahivatal — Én sem tudom, megszo- kom-e majd az otthonülést — sóhajt nagyot Zsebe Antalné. — Mert nem sok időm van hát­ra, a nyugdíjig. Férjem az ás­ványbányában dolgozik, a fiaim pedig felnőttek, családosak. A kisebb velünk lakik, de a na­gyobb is gyakran jön haza. És van már három unokám is. Jó lesz velük, de a posta nekem sokat jelentett. Nagyon fog hiá­nyozni, de úgy tervezem, ha majd szükség lesz rám és hív­nak, jövök vissza segíteni. Bizonyára hívják majd ... Dodó Györgyi 4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents