Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
A gyógynövény reneszánsza Kutatók Budakalászon Már az ősember felfedezte néhány növény különleges tulajdonságát Van, amelyik enyhíti a fájdalmat, mások siettetik a seb gyógyulását, akad, amelytől gyorsabban múlik a láz, a gyengeséggel járó megfázás. Az ősembernek nem voltak szavai ezekre a fogalmakra, de önfenntartási ösztöne és a tapasztalat megtanította rá, hogy gyűjtse és használja ezeket a gyógyító füveket. A természetes eredetű hatóanyagokat ma sem nélkülözheti a gyógyászat, a kozmetikai és az élelmiszeripar. Sőt, a gyógynövénytermesztés és -kutatás reneszánszát éli, nagy feladatok hárulnak a nagyüzemi művelés és a nemesítés kérdéseivel foglalkozó kutatókra. Pitypang a szélben Könyvillusztráció: pulykamell sódaralak ban, szarvasgombával díszítve Gutenberg mester korszakalkotó találmánya óta számos kultúrtörténeti esemény került papírra. A nyomtatás feltalálásával az írott szó vált maradandóvá, a sokszorosítás lehetőségével mindenkinek hozzáférhetővé. Nem véletlen, hogy amíg a kézírásos emlékek alig-alig maradtak fenn, addig a nyomtatott művekkel hatalmas könyvtárakat lehet megtölteni. Egymás mellett helyet kapnak a szépirodalmi alkotások, a történések eseményeit soroló krónikák és a mindennapok eseményeivel foglalkozó könyvek. Jellemző egy-egy korszak emberének életvitelére, életmódjára, étkezési kultúrája. A régmúlt idők szakácskönyvei a receptek felsorolásával, hasznos tanácsaikkal sajátos életmódtörténeti adattárak is. Megtudhatjuk belőlük, hogyan főztek dédanyáink. Milyen fűszerféleségeket kedveltek, milyen gyógyító növény illatozott a kiskertben, hogyan sütöttek-főztek, terítettek? Egyáltalán hogyan éltek az asszonyok, amikor még fő gondjuk a háztartás megannyi teendőjének ellátása volt? Könyvtörténeti és művelődéstörténeti szempontból egyformán érdekes a szentendrei könyvtár szakácskönyv-kiállítása. Hiszen a tárlókban egymás mellett sorakozó könyvek a ma emberének kíváncsiságára adnak feleletet, a „szakáts" mesterség régmúltjába vezetik el az olvasót. A Szántó András magángyűjteményéből álló kamarakiállítás darabszámra meglehetősen szerény, de tartalmában annál gazdagabb. Ha figyelmesen végignézzük a köteteket, minden könyv jelen van, ami a hazai táplálkozástörténetben jelentős. Tükrözi a kiállítás a tizennyolcadik századtól napjainkig a magyar história ezen igen érdekes területének jó néhány epizódját. romszázhárom szakács titkát faggatja. A kötet „mindegyik darabjáról tudom, hogy mikor és hol szereztem, épp ezért számomra kicsit emlékkönyv is ez a szakácskönyv”, írja bevezetőjében. S megfogalmazza a háziasszony-ideált is: „rutin, megérzés, kellő ösztön, ezekkel az erényekkel legyen ékes”. Most már csak mosolyogni tudunk a Szegény asz- szony szakácskönyvén vagy a Filléres főzés című köteteken. Ugyan honnan tudhatta a jómódú úriasszony szerző, mit is tud főzni a szegény asszony a hárommillió koldus országában? Megtekinthetjük az első szakácsfolyóiratot, amelyet 1908-ban alapítotok. Ebben neves szakácsok kötelességüknek tartották, hogy közreadják receptjeiket, jótanácsaikat. A szakácsfüzeteket követte 1923-ban a Szakácsművészet című havi folyóirat Irodalomtörténeti adalékként itt látható Móra Ferencné maga írta szakácskönyve. Mellette Szendrey Júlia kedvenc könyvei, amelyekből a főzési tudományt tanulta, kedvenc ízeit kóstolta: a Nemzeti szakács- könyv, a Magyar szakácskönyv és a Pesti szakácsönyv. Ki tudja, milyen indítékból foglalta le ezeket az ártatlan műveket is annak idején a bécsi udvar a Petőfi-hagyatékkal együtt? Az elmúlt négy évtized kiadásai hiányoznak a gyűjteményből, de azok még könnyen hozzáférhetőek. Néha szívesen felütnénk és végiglapoznánk egy megkopott, régi kötetet, nem csupán a receptekért, sokkal inkább kultúr- és nyomdászattörténeti értékük miatt. Ebből nyújt ízelítőt a szentendrei kamara- kiállítás. ERDÖSI KATALIN A tárlókban sorakozó könyvek között ott láthatjuk az első, hazánkban megjelent magyar nyelvű könyv hasonmás kiadását. A „Szakáts mesterségek könyvetskéje” 1695-ben jelent meg először. Ez alapmű, hiszen a későbbi időkben számtalan variációja látott napvilágot. A Kolozsvárott, Kassán, Nagyszombaton, Pozsonyban különböző időközökben megjelent kötetek időrendben helyezkednek el. Különösen érdekes az 1785-ös nagy- szombati, zsebkönyv méretű, hasonmás kiadás. A variációs köteték néhány újabb recepttel bővülnek, de Ugyanakkor egy-egy század eleji kiadvány erénye, hogy szómagyarázatot is tartalmaz: feloldja a régies kifejezéseket. Mit is láthatunk a XIX. század végéről? Cirádás külsőben Rézi néni könyvei, mellettük a Képes pesti szakácskönyv, amely ugyancsak számos kiadást ért meg. egyik változata a Képes budapesti szakácskönyv. Ezekben már megjelennek a hirdetések is: híres cuk- rászoik reklámozzák önmagukat és készítményeiket. A két Világháború között új jelenség a szakácskönyvkiadásban: színre lépnek a dámák. Grófnők és jómódú polgárasszonyok gyűjtik össze receptjeiket és jelentetik meg főzési tudományuk gyöngyszemeit. Figyelemre méltó például a szentendrei gróf Khuen Hédervári Sándorné A főzókanál csodálatos meséi című kötete. Franciaországi gasztronómiai élményeit Írja le a könyvben. Há— Hozzászoktunk, hogy, mint az élet oly sok területén, a gyógyászatban is egyre nagyobb tért nyernek a szintetikus úton előállított termékek. Mi az oka a változásnak? A kérdésre dr. Tétényi Pétertől, a budakalászi Gyógynövénykutató Intézet igazgatójától és helyettesétől, dr. Bernáth Jenő kandidátustól érdeklődtünk. — A válasz azért nem egyszerű, mert ebben nem egyetlen ok, hanem azok sorozata játszik közre. Ami a biológiáikat illeti, nos, jó néhány újaibb kutatás bizonyítja, hogy a természetes alapanyagú gyógyszereknek gyakorta jobb a hatásmechanizmusa. A szintetikákkal szemben a növényekből kivont hatóanyagok nem olyan direkt módon, de tartó- sabb gyógyulást érnek el a szervezetben. Nem kevésbé fontosak a gazdasági okok. A szintetikus gyógyszerek alapanyagainak ára az utóbbi években erősen emelkedett, nem egy esetiben olcsóbb visszatérni a természethez. Ráadásul a gyógynövények egy része vadon terem, illetve olyan területen is megél, amelyek másfajta kultúrák nagyüzemi termesztésére nem alkalmasak. Fő a melléktermék A feladat tehát: kihasználni a konjunktúrát. S ehhez nemcsak a jó hírű magyar gyógyszergyárak, hanem a Gyógynövénykutató Intézet is hozzájárulhat. De vajon valóban sikerül-e élniük a kínálkozó lehetőségekkel? Eléggé hatékony-e a magyar gyógynövénykutatás? Az intézet tudományos eredményei, s nemzetközi híre ezt látszik bizonyítani. A nem a legfiatalabb korosztályhoz tartozó olvasók közül bizonyára sokan akadnak, akik gyermekkorukban nemcsak papírt, vasat, rongyot, hanem mákgubót is gyűjtöttek. Nos, ez az idő már elmúlt, a gyógyszergyárak ilyen módon már nem jutnának elegendő alapanyaghoz. A mezőgazdasági nagyüzemek gépesítve, iparszerű rendszerben termesztenek jó néhány olyan növényt, például a mákot, az anyarozsot, amelyeknek az ipar csak másodlagos felhasználója volt, vagy Czeglédi Júlia grafikája Könyvillusztráció: így nézett ki a töltött vaddisznóié] azokat, amelyek csak vadon teremtek. Az intézetben kidolgozott módszerekkel és szabadalmakkal, nagy termőképességű fajtákkal, növényvédő szerekkel és műtrágyákkal ma már csaknem fizikai munka nélkül kerülnek e termékek a raktárakba. Fontos gyógyászati alapanyag a mák. Korábban elsősorban a szemtermés miatt ültették a kertekbe. A gyógyszeripar igényei azonban oly mértékben megnövekedtek, hogy az eddig mellékterméknek tekintett tok fontosabb lett, mint a szem. Azért az intézetben olyan fajtákat kísérleteztek ki, amelyekből a jelenleginél sokkal több morfin nyerhető. Jól járnak azonban a háziasszonyok is, hiszen a szemtermés is jelentősen meghaladja az eddigit. Közöttük már olyan növény is akad, amelyiknek hatszor akkora a termése, mint élőidéinek. Anyarozs rendszerben Említést érdemel az ugyancsak az intézetben kidolgozott anyarozstermesztési rendszer. A világon elsőként itt oldották meg az élősködő, hatóanyagot termelő gomba több ezer hektárra kiterjedő nagyüzemi termesztését. Eljárásaik és négy, e területen hasznosított szabadalmuk sikere nem maradt el. A korábbi évek hektáronkénti 80—100 kilogrammos anyarozstermése országos átlagban megkétszereződött, s a hatóanyag-tartalom is a duplájára nőtt. Két fontos kutatóműszer segítette, mindkettő budakalászi eljárás. Az egyik, a túlnyomásos kromatográfia, a hatóanyagok különválasztását teszi lehetővé. A prototípus (a Labor MIM-ben gyártották), már működik is a növénylaboratóriumban. A másik, a Klimatron — mesterséges növénynevelő berendezés.’ Tökéletesen szimulálja a külső környezetet, egy év alatt három termést is beérlel, így alaposan lerövidíti a nemesítés eddig meglehetősen időt rabló munkáját. Űj eljárás a szövettenyészté- ses szaporítás, de foglalkoznak az oly divatossá vált prosztaglandin- kutatásokkal is. A prosztaglandinok biológiailag aktiv anyagok, izomserkentők, vérnyomáscsöikkentők, mások görcsoldó hatásúak, hasznosítha- tóak az asztmatikus betegségek gyógyításában. Jó néhány új növényi gyógyszer- alapanyag és biológiailag aktív molekula kikísérletezése áll a befejezés előtt. Hasonló a helyzet a tágabb értelemben ugyancsak gyógynövényekben található ízesítő- és illatanyag- kutatásokkal. Közülük inkább csak az érdekesség kedvéért említsük meg a korábban csak a cetekből kivonható ámbra illatanyagot, amelyet a kozmetikaiipar használ. Az emberi tényezők — Sokat hallunk mostanában a gyógyszeripar kiemelt fejlesztéséről. Mi a szerepe ebben az intézetnek? — Mi magunk is közreműködtünk a tervkoncepció kialakításában. A legfontosabb feladatunk, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, pontosabban a termelőkkel együttműködve, javítsuk a termőterületek hozamait. E tekintetben még oly sok a kihasználatlan lehetőség, amit a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi felmérései is bizonyítanak. Nincs tehát feladat, tennivaló híján a budakalászi intézet. Nem lehet panasz a munkakörülményekre, a felszerelésre sem. Ez a kutatóbázis elismerten párját ritkítja Európában. Vajon a megnövekedett feladatokkal és a lehetőségekkel arányban állnak-e az eredmények is, különösen ami a kutatás és a gyakorlat kívánatos összhangját illeti? Tehát beszéljünk az emberi, a gazdasági tényezőkről. Az első kérdés mindjárt az, hogy kiből, s milyen kiválasztási elvek szerint lesz ma kutató, tudományos szakember. Nos, a logikus válasz az lenne, hogy az egyetemről kikerülők legjobbjaiból, a magas szakmai műveltséget bizonyító biológusokból, mezőgazdászokból, mérnökökből, vegyészekből. A budakalászi intézet vezetői szerint azonban egyelőre korántsem ez a jellemző. A tudomány munkásainak megbecsülése, különösen ami az anyagiakat illeti, messze elmarad a gyakorlati szakemberekétől. Legjobb munkatársaikat veszítik el, mert az iparban vagy a termelőszövetkezetekben dupla fizetésért alkalmazzák őket. Maradtak a megszállottak Az igazgató és helyettese nem Ítéli el azokat, akik búcsút mondanak nekik, hiszen nem tudnak segíteni még a lakáskérdés megoldásában sem. Ügy vélik, hátrányt szenvednek az akadémiai és az egyetemi kutatóintézetekhez képest is, ahol jobbak a kereseti lehetőségek. A budakalászi intézet ugyanis vállalat- szerű keretek között gazdálkodik, s hiába ér el kiváló eredményeket, kevesebbet fordíthat munkatársai javadalmazására. Ez az elosztási rendszer nem igazán ösztönző, ugyanakkor gátja a tudománypolitikai irányelvek azon pontja megvalósításának is, hogy a gyakorlatban kitűnt, legjobb szakemberek tapasztalataikat és elméleti felkészültségüket tudományos munkával, jól felszerelt intézetekben kamatoztassák. Aki alkalmas lenne a pályára, a szíve is ide vonzza, az eszére hallgatva végül is nemet mond a korábbinál lényegesen alacsonyabb fizetés miatt. Az intézet vezetői ennek ellenére is bizakodóak. Egyrészt ma is találhatók náluk olyanok, akik szakterületük megszállottjai, másrészt úgy érzik, új szelek fújdogálnak a kutatás állami irányításában. A cél: még nagyobb hasznát látni a tudománynak. Ez mindenki közös érdeke. S természetesen nemcsak a budakalászi tudósokra, hanem minden magyar kutatóintézetre érvényes. CSULAK ANDRÁS Olcsóbb a természetes A főzőkanál csodálatos meséi Szendrey Júlia kedvenc ízei
