Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

A Minisztertanács ülése A kormány beszámolókat vett tudomásul és hagyott jóvá A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vet­te Marjai József miniszterel­nök-helyettes beszámolóját a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizott­ság, valamint a magyar— csehszlovák gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­dési vegyesbizottság ülésszaká­ról. Ugyancsak tudomásul vet­te Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettes beszámolóját prágai és pozsonyi útjáról. El­fogadta Borbánéi János minisz­terelnök-helyettes jelentését a magyar—vietnami, a magyar— r Vétkes E lcsattant egy pofon, lát­ták vagy tízen az ese­tet, mégsem akadt senki, aki — miután a szenvedő alany panaszra ment — tanúnak jelentke­zett volna. A pofonnak a nagy textilgyári szövődé púpozottan teli hengerrak­tára volt a színhelye, azaz a gépiekről nagy henge­rekben leemelt kelmék tá­rolótere, ahol öles felira­tok hirdetik: dohányozni szigorúan tilos. A tűzve­szély itt tényleg veszély, ezért, hogy az újonnan be­lépőt ha semmi másra, er­re okvetlen kioktatják. Nem mindig eredménye­sen. Az ifjú segédmunkás ugyanis harmadszorra vet­te elő a cigarettát és a gyufát, háromszor tetették el veié társai. Negyedszer­re valahogy mégis sikere­dett a művelet, a többiek csak azt látták, ott füstöl a bagó a szájában. Ek­kor kapta a pofont, nála alig valamivel idősebb tár­sától, állítólag olyan kísé­rő szöveggel, hogyha ek­kora marha vagy, akkor majd kiegyezünk egy frász egy slukkban. Vizsgálat, jegyzőkönyv, persze, nem a rágyújtás, hanem a po­fon ügyében, tanúkihallga­tások, nem tartózkodtam ott nem figyeltem, nem lát­tam, ezek voltak a vá­laszok. Egy valaki nem tagadta a pofont: aki adta. Mégis kapta a büntetést, írásbeli figyelmeztetést. Aki rá­gyújtott, annak mit mond­ták? Nem tudni. Talán semmit, talán annyit, ej­nye. Persze: e sorok írója nagyon jól tudja, nem po­fonokkal kell erősíteni a munkavédelmi helyzetet, segíteni a balesetek elke­rülését, de azt is jól tudja mindennapi tapasztalatai alapján, hogy nagyon sok esetben már csak a pofon lenne vissza, mert nem hat a szép szó, a kérlelés, a plakát, a fölirat, az ellen­őrzés. Ahogy nagyon sok esetben, ügyben meg ép­pen az a baj, már senki sem szól rá a szabályt át­lépőre, beletörődtek, meg­szokták, először a kisebb, azután a nagyobb fegyel­mezetlenségeket vették úgy, mint természeteseket. Ha szabad hirtelen nagyot lép­ni a gondolatmenetben: a legutóbbi három esztendő átlagában a megyében 145 —154 ezer munkanapot lö­kött a veszteségek közé a figyelmetlenség, a fele­lőtlenség, az elővigyázat­lanság, a közömbösség, a mulasztás. I rdatlan időmennyiség, ám még súlyosabb, fáj­dalmasabb az az ár, melyet a szenvedő ember fizet, akár vétkes, akár vétlen, hiszen ki tudná megjeleníteni azt a szen­vedést, amelyet ez a 145— 154 ezer munkanap foglal ma iba?! Szenvedni, ami­kor egyetlen elháríthatat­lan ok sincsen, ami indo­kolná a szenvedést? Ami­kor a szenvedéseknek ez a tengere elkerülhető lett volna, ha ... Ha magunk­ra, másokra jobban ügye­lünk. Évente huszonhárom, harmincnyolc ember halt meg a megyében a leg­utóbbi fél évtizedben a megyében üzemi baleset következtében, a súlyos — csonkulásos, azaz mara­dandó sérülést okozó — balesetek több mint fél­száz családba hoztak ti­zenkét hónaponként tra­gédiát, s az ezer foglalkoz­tatottra jutó balesetek szá­ma makacsul ott tooorog a húsz körül az állami szektorban, a mezőgazda­sági szövetkezeteknél vi­szont a harmincnál! Azaz szinte kijelölhető, hogy ezer emberből ennyit és ennyit baleset ér majd; miféle szörnyű vám ez?! Miféle szörnyű oktalanság viszi a bajba már-már tör­vényszerűen — a tapaszta­lati számok rejtette tör­vényszerűségnek engedve — azokat, akik az előbb még vidáman, egészsége­sen, a szokásos mozdula­tokkal dolgoztak mellet­tünk, velünk szemben, s akiket a következő pilla­natban már vér borít, fáj­dalom terít földre, percek múltán mentő szállít el, orvos kötöz be, akik reg­gel. délben, este azzal jöt­tek el hazulról, sietek. Miféle szörnyű oktalanság tartja fenn ezt a kísértet- gyárat vagy kísértet-ter- melőszövetkezetet, mert hi­szen az átlagnak vehető 150 ezer munkanap annyi, mint egy 540 fős termelő­hely teljes esztendei mun­kaidőalapja ! B algaság lenne úgy vé­lekedni, hogy kivétel nélkül minden bal­eset elkerülhető. A legna­gyobb elővigyázatosság, körültekintés mellett is, a körülmények szerencsétlen összejátszása következté­ben, történhet baleset, mint azt a szakemberek mondják, évente tíz, húsz ilyen eset előfordulhat. A megyében azonban évente 5400—5600 embert ér üze­mi baleset! A két szám közötti különbség mindent elmond arról, mennyire fon­tos, értékes a magunk és a mások élete, egészsége, testi épsége, a család, a hozzátartozók nyugalma. Még többet mond ez a két szám közötti különb­ség, ha megtoldjuk azzal, hogy minden erőfeszítés ellenére folyamatosan nö­vekszik az egy balesetre számított munkanapveszte­ség, azaz hosszabb ideig van betegállományban, ke­zelés alatt a sérült, mint volt korábban. Ami azzal egyenlő, hogy súlyosabbak, veszélyesebbek az esetek, több szenvedést okoznak, egyéni, társadalmi hatásuk nehezebb, keservesebb, szerteágazóbb. A vétkes? Valaki persze forma sze­rint annak neveztetik, mert hiszen a balesetről — ha igaz — minden eset­ben jegyzőkönyv készül, s abban a felelőst, felelősö­ket is meg kell nevezni. (Hadd utaljunk vissza a vasárnapi számunkban megjelent riportra, mely­ben a Csepel Autógyárban tapasztalt munkavédelmi felelőtlenségeket tettük szó­vá.) A vétkes azonban, a valódi vétkes gyakran ho­mályban marad, jegyző­könyv ide és oda, mert nem csíphető fülöh úgy, mint egy ember. Ez a valódi vétkes, az a köz- tondólkodás, melyet — tisztelet a ritka kivétel­nek — bárhol föllelhetünk, s melynek lényege: addig nem érdekes a munkavé­delmi szabályok félretéte- le, amíg baj nincsen. A •lavina sem több kezdetben, mint néhánv megmozduló hópehely! Az első apró fegyelmezetlenség, az el­ső szsmhúnyás törvény­szerűen vezet a nagyobb bal bekövetkeztéhez, ám amikor az már megtörtént, senki sem gondol arra, mi is volt az a kis lazaság, lazulás, ami elindította a lavinát. Akkor már vétkes kell, s lesz is, bár az iga­zi vétkest, ha keresnék, egészen másutt lehetne megtalálni. Mészáros Ottó laoszi, a magyar—kambodzsai gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság ülésszakáról. A kormány elfogadta az Or­szágos Tervhivatal elnökének jelentését az 1980. évi népgaz­dasági terv teljesítésének ta­pasztalatairól, s megszabta az irányítószervek további fel­adatait az eredményesebb és kiegyensúlyozottabb fejlődés elősegítésére. A Mihisztertanács jóváhagy­ta a gazdasági bizottság tájé­koztatóját a VI. ötéves terv hulladék- és másodnyersanyag­hasznosítási programjáról. A program azt irányozza elő, hogy 1985-re a másodlagos anyagfelhasználás megkétsze­reződjék, s értékében közelítse meg az évi 12 milliárd forintot. A feladatok megoldására az érdekelt szervek részletes in­tézkedési tervet dolgoznak ki. A kormány elfogadta a vesz­teséges, alaphiányos vállalatok helyzetének rendezésére vonat­kozó jogszabályokat. Az új sza­bályozás növeli a vállalatok lehetőségeit, hogy elsősorban saját erejükből, indokolt eset­ben az illetékes bank segítsé­gével pótolják átmeneti hiá­nyaikat. Ahol tartósak a vesz­teségek, ott külön eljárás — szanálás — keretében kell meg­állapítani a felelősséget és át­szervezni a termelést. A Minisztertanács határo­zott a kiváló- és érdemes mű­vész kitüntető címek ez évi adományozásáról. Több kő az útépítéshez Pest megyében meglehetősen sok kőbánya található, melyek termékeikkel a különféle épít­kezéseket segítik. A téli, vi­szonylagos holt szezon után most készülnek fed a tavaszi, nagyobb ütemű termelésre. A bányák egy része a termelő- szövetkezetek tulajdonában van, kettő pedig — miután a Pest-vidékii Kőbánya Vállalat beolvadt az Észak-magyaror­szági Kőbánya Vállalatba — ennek igaizgatása aló került. A vállalat nógrádkövesdi üzemegységének termelési osz­tályvezetője, Szkrehárszki Márton elmondta, hogy a hoz­zájuk tartozó kőbányák kö­zött előkelő helyen szerepel a szobi és a sóskúti bányaüzem. Az előzetes tervek szerint eb­ben az évben Szobán 430 ezer tonna követ kell termelni, s ennek 80 százalékát útépítésre használják fel, a többit pedig folyamszabályozásihoz, vízren­dezéshez. A kitűnő minőségű szobi kő egy részét exportál­ják, elsősorban Jugoszláviába, ahová uszályok szállítják. A nagy múltú, s messzi vi­déken ismert sóskúti hányá­ban az idén 104 ezer tonna kő termelését tervezik. Ebből 80 ezer tonnányi lesz a mész­kőőrlemény, amelyet talajjaví­tásra használnak; a többit fa­lazóblokk formájában értéke­sítik. Sóskúton és környékén sok, szebbnél szebb családi ház épült már eddig is a bányá­ban készülő blokkokból. PEST ME EX El VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM Ara 1,40 forint 1981. MÁRCIUS 6„ PÉN'EK Hazaérkezett Moszkvából a magyar pártküldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével csütörtö­kön hazaiérkezett Moszkvából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszu­sán. A küldöttség tagja volt: Lázár György, a Politikai Bi­zottság tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Berecz János, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályve­zetője és Szűrös Mátyás, a KB tagja, a Magyar Népköztársa­ság szovjetunióbeli nagyköve­te. A pártküldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megje­lent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikái Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnö­ke. valamint Horváth István belügyminiszter, Púja Frigyes külügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, a Központi Bizottság tagjai és Varga István, a KB osztályvezető-helyettese. Jelen volt Valerij Muszatov, a Szov­jetunió magyarországi nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Ma 3. oldal: Cserépedény, kiskert és falukép (Virág Ferenc) 3. oldal: Csaknem hárommiliiónyi betét (Dobó Györgyi) 6. oldal: Rozmaring-sportolók a téli olimpián? (Hegyi Iván) 7—8. oldal: Rádió­és televízió-melléklet VSiúgsMsn vosvaSú huxaízománcozó A milliomosok táborába A Pestvidéki Gépgyár ebben az évben be akar lépni a mil­liomosok táborába — vagyis tőkés exportjában szeretné el­érni az 1 millió dolláros kivi­telt. Az egymilliós terv — me­lyen körülbelül fele-fele arány­ban osztoznak a kalorikus gyáregység termékei és a hu­zalzománcozó berendezések — reális alapokon áll, hiszen Ti­hanyi Gyula kereskedelmi fő­osztályvezető szerint már most több mint háromnegyed része rendeléssel, illetve szerződés­sel biztosított. A kalorikus gyáregységből — ahol az olaj- és gázégők piacán az energiaválság kö­vetkeztében fellépett vissza­esést sikerült kivédeni — kon- vejorpályák, alkatrészek és szeréit részegységek, szivaty- tyúelemek kerülnek tőkés ex­portra. A világszínvonalhoz mérten is korszerűek a Pestvidéki Gépgyár huzalzománcozó be­rendezései. A különböző nagy­ságú gépek — melyek néhány mikron vastagságú zománcré1 teget vonnak a rézhuzalok köré — gyártása ebben az évben megkétszereződik az üzemben, s ebből mintegy félmillió dol­lár értékben terveznek tőkés exportot. úhséhh késséfmémyek Kedvező hitelek a háztájinak A furcsa betűszó megfejtését bizonyára jól ismerik az olva­sók: Pest—Nógrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat. Több mint egymillió em­ber ellátásáról gondoskodik a két megyében, s ez nem kis szerepet ró rá a felvásárlás szervezésében, a tőkehús és húskészítmények megfelelő mennyiségének és minőségé­nek biztosításában. Mindezek mellett fontos exporttevékeny­séget is folytat. Termékei 90 százaléka dollárelszámolású külföldi piacra kerül. Tatár Sándor, a vállalat igazgatóhelyettese elöljáróban a PENOMAH termelésének meghatározóját, a felvásárlási szerződéseket említi. Ezt az időszakot kiegyensúlyozottab- ban élték át, mint a korábbi években. Az egyszerűbb, átte­Perityestabillzáciős módszerekkel Üj módon, úgynevezett pernyestabilizációs módszerrel kezdték meg az utak építését Érden. Az olcsóbb és rövidebb időt igénylő megoldással az elmúlt évben mintegy 8 kilo­méter út készült el, s ugyanennyit terveznek idén is a nehéz útviszonyokkal -rendelkező városban. A kísérleti módszerhez Érd városa jelentős központi anyagi támogatást is kapott. Hancsovszky János felvétele KOZELET Mathilde Gardeníers-Bercnd­scn holland kulturális mi­niszter, aki Pozsgay Imre mű­velődési miniszter meghívásá­ra ötnapos hivatalos látoga­tást tett Magyarországon, csü­törtökön elutazott Budapest­ről. 2/x ] kinthetőbb és kedvezőbb fe! j tételek miatt gyorsabban kö­tötték a szerződéseket a ter­melőkkel. A kistermelők szá­mára az összességében 3 fo­rinttal magasabb kilónkénti átvételi ár még a takarmány­árak emelkedése mellett is gazdaságossá teszi a háztáji sertéstartást. A tartási kedv fokozódása: segíti, hogy az idén négyezer — a tavalyinál 35—40 száza­lékkal több — anyakocát ad ki a PENOMAH a háztájikba, kedvező hitelfeltételekkel: r, törzstenyészetekből származó anyajószág árát — 5900 forint — 18 hónap alatt kell vissza­fizetni készpénzzel, malaccal, hízott sertéssel. Ami az ellátást illeti, 1980- ban tőkehúsból, igény híján, nem használták ki a rendelke­zésükre álló keretet. Ez évben az olcsóbb húskészítmények mennyiségének, választékának bővítésére fektetik a hang­súlyt. (Hurka, disznósajt, ke­nőáruk stb.) A már korábban megindult termékváltást szol­gálja, hogy a váci és a ceglé­di gyárakban korszerűsítést, felújítást terveznek 1981-re. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents