Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
1981. MÁRCIUS 4., SZERDA sjfírian Októberben <í, számvetés MSZBT ehökségi ülése Kedden a Parlament Va- dásztermóben. tanácskozott' az MSZBT Országos Elnöksége. Apró Antal elnöki megnyitójában méltatta az SZKP XXVI. kongresszusának világpolitikai jelentőségét. Az ülésen Apró Antal javaslatot terjesztett elő az MSZBT országos értekezletének összehívására; az erről szóló határozati javaslatot Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára ismertette. Ezután a testület egyhangúlag elfogadta a határozatot. amely szerint az MSZBT VII. országos értekezletét ez év október 17-re ösz- szehívják. Az országos értekezlet feladata lesz, hogy értékelje az elmúlt öt évben végzett munkát. fííTC-közgyü/és Gabonatermesztési program A nádudvari kukorica- és iparinövény-termelési együttműködés taggazdaságainak mintegy 500 képviselője részvételével tartották meg ked-. den Kábán, a Hajdúsági Cukorgyárban a rendszer évi közgyűlését. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A közgyűlésen dr. Magyar Gábor igazgató adott számot az 1980-ban végzett munkáról. eredményről és az idei feladatokról. Az elmúlt esztendőben tovább növekedett a KITE-tag- gazdaságok száma és területe: az idén már 370 üzemben több mint 670 ezer hektáron termelnek különböző növényeket KITE-technológiával. A rendszerközpont a szakmai tanácsadás mellett gépekkel, berendezésekkel, technológiákkal segíti a magasabb átlagok elérését. Két esztendő alatt a rendszerközponton keresztül közel 1,5 milliárd forint értékű gép érkezett, illetve érkezik a taggazdaságokba. A KITE-gazdaságok termés- eredményei az indulási esztendőhöz viszonyítva jelentős emelkedést mutatnak. A tavalyi rendkívüli időjárás ellenére a hektáronkénti átlagtermés búzából 2,6 tonnával, kukoricából 2 tonnával emelkedett. A következő években a KiTE átlagához képest búzából 1 tonnával, kukoricából 1,7 tonnával akarják emelni a hektáronkénti átlagtermést. Partnerek vagyunk, nem étiénfetek.,. Egy vizsgálat útjára indul | Vizsgálat, ellenőrzés... A 1 szavak hallatán nem a leg- ! kellemesebb érzés támad az | emberben. Valljuk be | őszintén, senki sem kedve- | li, ha munkáját még oly | nemes cél érdekében is el- ! lenőrzik, mérlegre teszik. = Különösen nem, ha a népi 1 ellenőrök kérdezősködnek, | kíváncsiskodnak a gazdál- ! kodásról, egy-egy üzem, in's tézmény, gyár termelőszö- = vetkezet legbelsőbb életéiről. Nemcsak divatból Reggel nyolc óra. A Parlament szomszédságából startol a gépkocsi. Útirány: Göd, D unamenti Termelőszövetkezet. Az ú'ticél — nyilvánvaló. A megye egyik milliárdos gazdasága is részese annak a vizsgálatnak, amely a mezőgazdaságii gépek, szállítóeszközök kihasználását, az üzemanyagnormák betartását, az energiafogyasztást veszi nagyító alá az idő tájt a megye 16 termelőszövetkezetében, állami gazdaságában. — Biztosan meglepődik majd, ha megérkezünk — térit vissza a képzeletből Pesti István, a megyei NEB főelőadója, miközben vaskos dosz- sziét hajtogat. A napra tervezett vizsgálati programon, a különböző színű vonalak, egy- egy szakasz befejeztét jelzik. De, hol van még a vizsgálat vége, hiszen csak most láttak munkához a népi ellenőri csoportok. — Nem azért vettük fel a munkatervbe ezt a témát, mert manapság oly divatos az energiafogyasztásról beszélni, s mi is le akartuk tenni a voksunkat ez ügyben — magyaráz kísérőim. — A népgazdaság számára nagyon fontos, hogy a tsz-ek állami gazdaságok miként hasznosítják a sok • milliós értéket képviselő gépeket, mennyit fogyasztanak a drága üzemanyagból a Rába—Steigerék, a John Deerek vagy a Dominatorok. Az üresen futó teherautókról nem is szólva. De tettekre sarkallnak azok a panaszok is, amelyek az alkatrészellátás hiányosságit, a javítómunka szervezetlenségét jelzik. Előkészített adatok Gödön, a tsz-közipontihan dr. Godla István, a gazdaság elnöke fogadja a népi ellenőröket Szó sincs az ellenőr és az ellenőrzött közötti fagyos légkörről. A barátságos fogadtatás sokkal inkább azt sugallja: egymást jól ismerő, a gazdálkodás minden csínját- bínját tudó szakemberek közös munkálkodása lesz ez a néhány nap. Épp a jó kapcsolatot támasztja alá, hogy bizony elhangzik félig tréfásan, félig komolyan — már csak ez hiányzott. Hiszen a mérleg - készítés, a zárszámadás időszakában a tsz pénzügyi és gazdasági vezetőinek enélkül is akad dolga elég .., Mégis, a szövetkezet elnöke, elnökhelyettese, főkönyvelője, a műszaki főosztály vezetője készségesen fordít időt, később kiderül, órákat arra, hogy a .vizsgálat céljait, szempontjait végighallgassa, a kért adatokat, a gazdaságban alkalmazott módszereket megismertesse a népi ellenőrökkel, S kiderül, a gödiek — egy véletlen találkozás folytán értesülve a vizsgálat szempontjairól — már előre is dolgoztak. Balogh Vilma, a népi ellenőri csoport vezetője nem kis megelégedéssel konstatálja ezt a tényt: — Úgy terveztük, hogy négy-öt napot töltünk itt a gazdaságban, így azonban talán három alatt is elkészülhetünk. Nem rabolunk el egy hetet a tsz-től sem, s a csoport tagjai is kevesebb időre esnek ki a saját, munkájukból. Mert valamennyien felelős beosztásban dolgoznak. Soós László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanár, Molnár Lászlómé okleveles árszakértő, Bán Péter pedig a Rozmaring Tsz gépesítési ágazatának vezetője. — Mit vár a vizsgálattól? — Itt azt hiszem, a munkaszervezést tekintve néhány jó, mások által is követhető példát találunk, hiszen főosztály foglalkozik a gépek, járművek kihasználásával, az energiafogyasztás dolgát is szem előtt tartják, figyelnek ezekre az egész népgazdaságot érintő kérdésekre. Ez nem véletlen, hiszen egy kisebb közlekedési vállalat is elfogadná azt a gépjárműparkot, ami a gödi gazdaságban van. Mérhető haszonnal A tsz elnökénél tett . rövid látogatás véget ér, s a népi ellenőrök csoportja elvonul, hogy most már fehéren, feketén, a rendelkezésükre bocsátott papírtengerből és információid alomból megtalálják azokat a válaszokat, amelyek arra fellelnek, miként is gazdálkodik ezekkel a milliós értékekkel a Dunamenti Termelőszövetkezet. — Tudja, régen a gépek üzemeltetése, a javítás szervezése annyiból állt, hogy bele- öatöttük az üzemanyagot, s ha nem volt megfelelő alkatrész, legfeljebb három masinából csináltunk egyet — fordul felém Pesti István. — A gazdaságok, de a népgazdaság sem engedheti meg ezt a luxust manapság. Segíteni szeretnénk abban, hogy mihamarább széles körben a jó módszerek, a nagyobb szervezettség alapján folyjon ez a munka. No, meg abban is, hogy a tavaly napvilágot látott MÉM- rendeletet — az üzemanyag- normák kialakításáról és betartásáról intézkedik — az érintettek a kijelölt határidőis re, az év közepére végre tudják hajtani. Miközben búesúzkodunk, cseng a telefon, s a vonál túlsó oldaláról a KPM Autófelügyelet munkatársa közli a megnyugtató hírt a szövetkezettel: ha már a népi ellenőrök úgy is vizsgálják, áz általuk feltárt tényekre támaszkodik ma.jd az Autófelügyelet, ők is épp most keresik ugyanezekre a kérdésekre a választ számos gazdaságiban. Mi sem jelzi ékesebben, fontos problémát tűztek napirendre ismét a megyei népi ellenőrök. Egy kicsit megint közelebb jutottunk a remélt megoldáshoz... Gáspár Mária Óvueték, bánatpénz, versenytárgyalás Új formák a kereskedelemben Válasz a kétségekre — Miről is szól, s milyen céllal született a rendelet? — Nem egy, hanem három jogszabályról van szó. Az egyik a magánkereskedők működésével foglalkozik. Belkereskedelmi miniszteri rendelet született az üzletek bérbeadásáról. minisztertanácsi és miniszteri a vendéglők szerződéses üzemeltetéséről. A két utóbbit sokan összekeverik, ebből adódik a legtöbb értelmezési hiba. — Az üzletek bérbeadásáról először 1957-ben, később 1972-ben jelent meg rendelet. A mostani csak kiterjesztette ezt a formát a vendéglátásra, illetve feloldott néhány korábbi korlátozást. Lényege: a kis forgalmú, korábban gyakran veszteséges, esetleg személyzet híján zárva tartott üzleteket magánkereskedők kibérelhetik a vállalatoktól, s a boltot maguk működtetik tovább, hogy ne maradjon ellát- tatlan terület nagy körzetekben. Merőben más a korábbi sza- badkasszás, elterjedtebb szóhasználattal élve a gebines rendszert felváltó szerződéses forma. Megjegyzem, ez sem példa nélkül álló a szocialista országokban, hiszen például Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában is alkalmaznak hasonló kereskedelmi módszereket. — Sokan mégis azt hiszik, hogy az állami kereskedelem és a vendéglátóipar kiárusítja üzleteit. — Ilyesmiről szó sincs. A pályázatot az üzlet vezetésére írják ki a vállalatok. A külsőségeiben az árveréshez hasonló nyilvános versenytárgyalásokon az nyer, aki ígérete szerint a legtöbb pénzt fizeti be a 3—5 éves szerződés időtartama alatt a vállalatnak. Egy-egy kis élelmiszerüzlet esetén néhány százezer forint a legmagasabb ígéret, de nagyobb forgalmú vendéglő esetén az összeg akár az 1-2 millió forintot is meghaladhatja. Magától értetődik, hogy ezt a korábbinál nagyobb összeget csak akkor lehet teljesíteni, ha a bevételek is nőnek. Természetesen az összeget nem egyszerre, hanem szerződés szerint folyamatosan kell átutalni a vállalatnak. Az üzlet, a vendéglő továbbra is túrái tanásseinoknél Szeretnék nagyokat nevetni Élete első tragédiája akkor érte Morvái Istvánt, amikor meghalt az édesapja. A családfő szerepét édesanyja vette át, aki nem tudta vállalni, hogy jótanuló fiát gimnáziumba járassa; arra kérte, nézzen inkább kenyérkereset után. Aztán rövidesen következett a második sonsfoirmá- ló csapás. A nyolcadikos fiúk társadalmi munkában takarí- toitták a parkot a faluban, s közben egy háború óta földben megbúvó lövedékre bukkantak ... Morvái István elsőként ért a baleset színhelyére, legjobb barátja, Mogyorósi István már halott volt, másik két társuk pedig sebesült. Fővárosi mérce Ülök a túrái tanácsháza elnöki szobájában, hallgatom Morvái Istvánt, s miközben az indulást ‘firtató kérdéseimre kikerekedik a fenti történet. imár félek, hogy akaratlanul is régi és mély sebeket szakítottam föl. Igaz, enélkül nehéz lenne megérteni a mai Morvái Istvánnak. Túra alig 31 esztendős tanácselnökének élete útját. Hogy is volt? — Gödöllőn, az Árammérőgyárban lettem ipari tanuló, 1966-ban szabadultam szerszámkészítő szakmunkásként. Aztán következett a katonaság, leszerelés után még egy ideig Gödöllőn dolgoztam, maid 1970-ben visszatértem szülőfalumba, Túrára. A termelőszövetkezetben kaptam munkát. Közben beiratkoztam a váci mezőgazda sás i szak- középiskolába, s 1976-ban leérettségiztem. Ezután következett a marxista—leninista esti egyetem, amelyen most végzem a szakosító negyedik évfolyamát. — Múlt év márciusában tanácselnöknek választották. Nem lepte meg? — Furcsa ez — nevet is, meg nem is a kérdésen —, díjba megy. Több alkalommal megkerestek engem, s közölték; arra gondoltak, én legyek az utód. Akkor én már öt éve a nagyközségi párt- bizottság tagja voltam, előtte pedig a KISZ-ben tevékenykedtem. Tudtam tehát, nem könnyű itt vezetőnek lenni. Igényesek az emberek, gazdag a község, nincs messze Budapest, s nyilvánvaló, hogy a mérce fővárosi. S hogy miért pont én? Az igazság az, nem volt nagy választék. Én ugyan jobban szerettem volna, ha néhány komoly vetély- társam akad, de akik voltak, velem egykorúak. azoknak már megvolt másutt a helyük. S még valami, már említettem, nem könnyű ez a munka. De hogy mennyire nem az, azt csak most látom igazán, csaknem egy év elteltével. Bosszantások — Mégis vállalta, miért? Hiszen előző munkahelyén aranyélete volt... — Ez igaz, bár, ha kellett, 24 órát dolgoztam, de ha letettem a szerszámot, szabad voltam. Siettem haza a feleségemhez, a két gyerekhez, vagy a 200 négyszögöles kertben matattam. Most nyolcórás a munkaidőm, de nyilván nem kell magyaráznom, ez a nyolc óra hány óra. Mégis igent mondtam, vállaltam az elnökséget, s azért, mert vallom, hogy ma sokkal nagyobb a lehetősége egy vezetőnek, mint régebben, mint akár néhány évvel ezelőtt is. Ezt a lehetőséget én az együttműködésben látom megvalósíthatónak. Nekünk, itt a tanácson erősen együtt kell gondolkodnunk a helyi termelőszövetkezet, az üzemek, az áfész, az iskola vezetőivel. Csakis együtt juthatunk előbbre. — Hogyan fogadták? — Néhányan mesmosolyogtudtuk, hogy az elnök nyug- taik, volt aki azt mondta, elment az eszem, hogy kevesebb pénzért több terhet vállalok... Anyám féltett, de azért nem ellenkezett, segített ő is és sokaknak mondhatnék még köszönetét. A feleségem végig mellettem állt, pedig eleinte sehogysem akarta, hogy tanácselnök legyek. Végül is ő károsodott a legtöbbet, meg a gyerekek. Az ülések, a rendezvények sokszor elszólítianak otthonról még este is. Nem ügyfél, társ — Nem bánta meg? — Nem, de... De elszomorít, hogy időnként kedvemet szegik. Nemcsak a helybeliek, hanem a felsőbb, pontosabban a középvezetők is. Bosszant az értetlenség. — Itt mindenkit ismer. Ez előny, de lehet hátrány is. Nem gondolt arra, könnyebb lenne idegenként? — Semmiképpen. így sokkal jobb, hogy az egész községet ismerem. Ha például azt mondom, ügyfél, rögtön szégyenkezem is. hogy megfertőzött a hivatalos nyelv. Ugyanis aki ide bejön, az nem ügyfél, hanem lakótárs. — A pozíció könnyen kikezdi az embert... — Mondják, hogy ez így van, meg már láttam is ilyet. De én nagyon figyelem magam. Tartani nem tart tőlem senki, és remélem, nem is fog, bár egy apró változást már észrevettem: megkomolyodott a nevetésem. örök nevetősnek ismert mindenki. Ám, lehetek-e olyan vidám, mint azelőtt, amikor naponta az jár az eszemben — s tudom a többi helyi vezető fejében is —, hogyan könnyíthetnénk meg a gyerekek és pedagógusok életét, mit tehetnénk hogy ne hat helyen tanítsanak? Ugye, érthető, ha elnehezül ilyenkor a mosoly? Pedig szeretnék sokáig, és sokat nevetni. Koffán Éva állami, illetve szövetkezeti tulajdonban marad a berendezésekkel, felszerelésekkel, tehát az állóeszközökkel együtt. A beosztottak a vállalat alkalmazottai lesznek, a vezető szintén, de munkaviszonya a hivatalos forma szerint a szerződés időtartama alatt szünetel. Aki vállalkozott a vendéglő, vagy bolt irányítására, maga dönti el, hogy kikkel akar együtt dolgozni, honnan szerzi be az árut, mikor tart nyitva, s hogy a vállalattól kapott fizetésen felül hogyan dotálja, jutalmazza beosztottjait. — Igaz-e, hogy csak annak érdemes pályáznia, aki tetemes anyagiakkal rendelkezik, s hogy az ilyen szerződés zöld út a meggazdagodáshoz? — Minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem pénzre, hanem szakértelemre, hozzáértésre és jó kereskedői érzékre van szükség. Akik jártak már ilyen versenytárgyaláson, láthatták ugyan, hogy úgynevezett „bánatpénz” lefizetése volt előfeltétele a részvételnek. Ez az összeg arra szolgál, hogy az elnyerjt szerződést valóban meg is kössék a vállalkozók. Természetesen a pénzt a versenytárgyalás, illetve a szerződés aláírása után visszakapják az érdekeltek. Kiköthetik a vállalatok, hogy az üzletvezető vagyonbiztosítékot — óvadékot — helyezzen letétbe. Ez azonban általában nem készpénz, hanem ingatlan-igazolás vagy az OTP-kölcsön felvételekor szokásos kezesség is lehet. Nem kell attól sem tartanunk, hogy az üzletvezetők munka nélkül jutnak magas jövedelemhez. Az eddigi tapasztalatok szerint átlagosan 30—33 százalékkal vállalnak nagyobb befizetési kötelezett^ séget, mint elődeik. Hogy ezt teljesíteni tudják, be kell csalogatni a vendégeket, meg kell szerettetni az üzletet, növelrn a forgalmat: mindezért al§i- posan meg kell dolgozni. S Ká valaki többet dolgozik, mh'A nyolc óra, s a nyolc órát is intenzíven használja ki, többef-'ís keres. — Nem félö-e. hogy lesznek, akik felelőtlenül ígérnek nagyobb befizetést? — A kockázat természetesen fenáll, s előfordulhat, hogy lesz, aki nem teljesíti tervét. De alighanem ez megy majd ritkaságszámba, hiszen a vállalkozók csak gyakorlattal rendelkező kereskedők lehetnek, saját zsebük bánja, ha csődöt mond az üzlet. Megjegyezném, hogy az eddigi 160 pályázó közül csak egy akadt olyan, aki visszalépett, mert nem tudott eleget tenni kötelezettségének. — Pest megyében mikor vezetik be az új üzemeltetési formát? — Budapesten és Szolnok megyében gyorsított ütemben hajtjuk végre az átállást, de 1983. január 1-ig valamennyi gebint ez a forma váltja fel Pest megyében is elkezdődött a rendelet végrehajtása Eddig 19 élelmiszer- és 5 iparcikküzletet hirdettek meg. Négy üzletre annak rendje és módja szerint versenytárgyalás útján meg is kötötték a szerződést. Ebben a félévben összesen 57 élelmiszerbolt, 19 vendéglő és 13 iparcikküzlet működteté- re jelenik meg a versenykiírás. — Milyen hasznát látjuk mi, vásárlók az új kereskedelmi módszereknek? — Már az eddigi tapasztalatok is azt igazolják, hogy ezekben az üzletekben alapvető érdek az udvarias kiszolgálás, szélesebb a választék, nemegyszer az árak is csökkennek. A nyitvatartási idő a vásárlók, tehát a forgalom igényeihez igazodik. Kevesebb a lehetőség a visszaélésre, s az állami bevételek is nagyobbak. Az előbbiek közvetlenül, ez utóbbi közvetve, — de egyaránt valamennyiünk érdekeit szolgálják. Cs. A. i = öt hónappal ezelőtt, szeptember 30-án jelent meg I az Egyes kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szer- I ződéses üzemeltetetéséről szóló minisztertanácsi rende- I let. A jogszabály már akkor is sokkal nagyobb érdek- 5 lődést váltott ki a szokásosnál, az utóbbi hetekben 1 sem csökkent az általa keletkezett vita. A megvalósítás, I a végrehajtás első lépéseiről szóló tudósításokat, úgy I tűnik, számos olvasó félreértette, s nemcsak laikusok, | hanem a közéletben tevékenykedők között is akadnak = olyanok, akiket megtévesztenek a milliós szerződésekről, I az óvadékról, a bánatpénzről, a versenytárgyalásról, a | licitálásról szóló híradások. Dr. Herner Ernőt, a Belkereskedelmi Minisztérium § főosztály vezető-helyettesét kértük meg jogszabályma- = gyarázatra, a tévhitek eloszlatására.
