Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM 1981. MÁRCIUS 25., SZERDA Munkásszállás, garzonlakások a fonógyárban A rekonstrukció folytatódik Három esztendővel ezelőtt még arról folyt a vita, vajon mi lesz a sorsa a Hazai Fé­sűsfonó- és Szövőgyár váci gyárának? A vállalat ugyan­is húzódozott annak a több millió forintnak az előterem­tésétől. amely a legsürgetőbb munkavédelmi feladatok meg­valósításához kellett volna. Mert a váci gyára tulajdon­képpen, a hazai könnyűipar­ra egyébként már nem jel­lemző, igen elmaradott álla­potok voltak jellemzőek: a gé­pek meghajtása és az alkal­mazott technológia egyálta­lán nem volt nevezhető kor­szerűnek. A vita akörül folyt, hogy a jövőben hová tartozzék a fo­nógyár? Már elkészült egy olyan miniszteri intézkedési terv — a városi pártbizott­ság hatékony közreműködé­sével —, amely a váci gyárat a Pamutfonóipari Vállalathoz csatolta volna. Ám közben a Hazai Fésűsfonónál is belát­ták, hogy nem ez a legjobb megoldás. Két esztendővel ez­előtt ezért hozzáfogtak ah­hoz a nagyszabású felújítás­hoz, amelynek eredménye­ként napjainkban megszűntek azok a körülmények, amiket annak idején a szakszerveze­ti, és más vizsgálatok kifo­gásoltak. Kereslet — A padozattól a világítá­sig mindent rendbetettünk, több gépet kicseréltünk, és áthelyeztünk — mondotta Berczelly Barnabás, a váci gyár igazgatója, akin már nem nagyon látszanak a régebbi, olykor indulatoktól sem men­tes viták nyomai. — A vál­lalat 1978 óta mintegy 13 millió forintot költött a re­konstrukcióra. Ebből tellett egy új festődére is, s ezzel a legveszélyesebb üzemben is jelentősen javultak a munka- körülmények. Bár utólag könnyű okos­nak lenni, de akkori vita­partnereink ma már belátják, hogy nekünk volt igazunk: a külpiacokon a helyzet úgy alakul, hogy egyre nagyobbá kereslet a kártolt szövet és fo­nal iránt, s az előrejelzések azt sejtetik, a kereslet még to­vább fog nőni. Gyakorlatilag, ha a jelenleginek a dupláját termelnénk, azt is könnyen el tudnánk adni... A váci gyárban az elmúlt esztendőben 800 tonna fona­lat gyártottak. Bár a VI. öt­éves terv céljai még konkré­tan nem fogalmazódtak meg, az igazgató szerint várható, hogy 1985-ben már eszten­dőnként ezerszáz torma ter­méket állítanak elő. — Ennek az egyik feltéte­le — s ez talán a legalapve­tőbb —, hogy a jelenlegi, mintegy háromszáz fős lét­számot stabilizáljuk. Ez azért is nagyon fontos, mert az el­múlt két évben gyárunkban soha nem tapasztalt elván­dorlás kezdődött meg. Ennek az volt az oka, hogy a mun­kakörülmények igen megne­hezítették az itt dolgozók napjait 1979-ben például negyvenötén mentek el. Örömmel tapasztaltuk vi­szont hogy a rekonstrukció hatására tavaly gyakorlatilag már nem volt jelentősebb lét­számcsökkenés. Tehát ebből is látszik, hogy az emberek közérzete, mintegy baromé­terként, jelezte az elmaradott állapotokat Kulturált körülmények A váci gyárban azonban nemcsak a munkaerő-vándor­lás megszüntetésére gondol­nak, hanem arra is, hogy egy­re több szakképzett ember dolgozzon a gépek mellett. Ezért már most hozzáfogtak egy nagyobb lélegzetű terv megvalósításához. Ennek első részeként szeptembertől — a vállalaton belül egyedül a váci gyárban — kihelyezett szakmunkástanuló-képzést in­dítanak, az eddig irodaházból pedig — az irodák áthelye­zésével — leányszállást ala­kítanak ki. A gyáriak mér januárban hozzákezdtek a leendő tanulók toborzásához. Körülbelül hatvan iskolában jártak szerte az országban, s eddig húsz jelentkezőjük van. Ügy tervezik, hogy szállóju­kon tizenöt leányt tudnak el­helyezni kultúrált körülmé­nyek között, s ezen kívül még 3—4 bejáró diákot is beisko­láznak. Az oktatás szakmai és tárgyi feltételei már biztosí­tottak. — Az első lépcsőben tehát tizenöt fiatalt tudunk fogad­ni szállásunkon — folytatja az igazgató. — Mi azonban en­nél tovább szeretnénk lépni: arra számítunk, hogy legké­sőbb 1982. végére, vagy a kö­vetkező év elejére, az épület második szintjén lévő szolgá­lati lakásokat felhasználva, részben munkásszállást, rész­ben garzonlakásokat alakí­tunk ki. Ezzel, legalábbis át­menetileg, fiatal házaspáro­kat is gyárunkhoz tudunk kötni. Berczelly Barnabás elmond­ta, hogy a jelentkező fiata­lokkal, és azok szüleivel való beszélgetéseken leggyakrab­ban az a vélemény hangzott el, hogy a gyermekek — tá­vol a családtól és az otthon­tól — nem tudják eltartani önmagukat Az igazgató azon­ban rövid számvetéssel bizo­nyította, hogy nincs igazuk a kételkedőknek. Akik a váci szállón laknak Dr. Pottornyay Gyula köszöntése Dolgos, tevékeny esztendők A Szőnyi Tibor Kórház Egyesített Intézményei dolgo­zóinaik nevében dr. Kollár La­jos igazgató főorvos és dr. Ge- cseg Gyula járóbeteg-ellenőr­ző igazgatóhelyettes köszön­tötte dr. Pottornyay Gyulát, nyugdíjba vonulása alkalmá­ból. Dr. Pottornyay Gyula csaknem négy évtizede áll az egészségügy szolgálatában. 1940-ben szerzett diplomát. Először körzeti orvosként dol­gozott a szülővárosában, majd a tüdőgondozó vezetője lett. 1954—1959. között városi fő­orvos. s 1959 augusztusától — nyugállományba vonulásáig —, a váci szakorvosi rendelőinté­zetben felülvizsgáló főorvos. Mind szakmailag, mind em­berileg munkáját nagy tapasz­talattal. gyakorlattal végezte. Elkészítette tanulmányát Vác város egészségügyéről, amely felöleli e témát a múlt század­tól napjainkig. 1971-ben az Orvosszakértői Intézetnél pá­lyadíjat nyert, s 1978-ban Ki­váló munkáért kitüntetésben részesült. majd, azok 150 forintért tel­jes ellátást kapnak, s ebbe beletartoznak a tankönyvek, a tanszerek, és a munkaruha is. Az első esztendőben minden leány havonta több mint 900 forint juttatásban részesül, tehát a taníttatás a szülők­nek nem kerül pénzébe. Az iskola elvégzése után pedig rövid gyakorlat után, a pálya­kezdők 3 ezer 500 és 4 ezer 800 forint között kereshetnek, teljesítménytől függően. A rekonstrukció még ko­rántsem fejeződött be, az elő­készítő és a kártoló üzem­rész elmaradnak a gyár töb­bi részlegének technikai szín­vonalától. Az előbbi korsze­rűsítése már az idén megkez­dődött és várhatóan 1982 vé­gére fejeződik be — mondotta az igazgató. — Ügy számol­juk. hogy mintegy 3 millió forintos befektetéssel meg­szüntethetjük ebben az üzem­ben a nehéz fizikai munkát, s terveink szerint a felújítás be­fejezése után a jelenlegi 9 he­lyett majd csak ketten dol­goznak ott. így hét embert átirányíthatunk a gyár más területére. Hagyományok A fonógyár nem tartozik a város legnagyobb üzemei kö­zé, ám a hozzáértők már 1978-ban azt mondták; kár lenne az ott dolgozók magas szakmai ismereteit sutba dobni, s hagyni, hogy az évti­zedek óta hozzáértésükét bi­zonyítók elmenjenek. Nos, ne­kik lett igazuk. A legfrissebb hírek szerint a félszáz esz­tendős szakmai hagyományok olyan minőségű termékeket produkálnak, amelyekkel a Hazai Fésűsfonó versenyké­pes az amerikai és a kanadai piacokon is. Ebben az esztendőben a terv szerint 780 tonna fonalat kel­lene a gyárban előállítani, de kihasználva a megnövekedett keresletet, a váciak bérpre- ferencia-pályázatot adtak be arra, hogy 20 tonnával töb­bet gyártanak a vártnál. Furucz Zoltán Ifjúkommunisták az Izzóban Eredményes KISZ-radai Érdekvédelem, szervezettség A nehéz helyzetben is meg­álltálc helyüket — így foglal­ták össze véleményüket az Egyesült Izzó váci gyárának párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetői az ifjúkommunis­ták elmúlt esztendei tevé­kenységéről. Márkus László, a KISZ-bizottság titkára az eredmények mellett szólt a hiányosságokról is. Mint mondta, a mozgalmi munká­ban elsősorban az érdekvéde­lem területén kell előbbre lépni. A szervezettséget megfe­lelőnek ítélik az izzósok, hi­szen tavaly áz átszervezések miatt sokan léptek ki, s jelen­tősen csökkent a fiatalok1 szá­ma is, ennek ellenére a moz­galomban ma már a harminc éven aluliak mintegy 28 szá­zaléka vesz részt. A beszámoló feletti vitában többen mondták el vélemé­nyüket. Ruprecht László pél­dául arról szólt, hogy újabban bedolgozói rendszerben gyár­tanak különböző gépalkatré­szeket. Az új munkaforma be­vezetése azonban nem zökke­nőmentes. Papp István szintén ezekről a dolgokról beszélt, s konkrét megoldásra váró fel­adatokat vetett fel. Almás Éva szerint nagyobb figyelmet kell fordítani az újonnan felvett fiatalok segí­tésére, patronálására. Jó öt­letnek tartja a gyár életét bemutató füzetecske kiadását. Szót kért Iványi Károly, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára is, aki részletesen értékelte a mozgalom mai helyzetét. Kér­te az Izzó ifjúkommunistáit, hogy a jövőben inkább keve­sebb rendezvényre kerüljön sor, de a munka minősége ja­vuljon. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban Kerényi László igazgató fejtette ki vélemé­nyét. Jónak tartja a KISZ- radar akciót, amely sok, meg­oldásra váró gondot vetett fel eddig is. Fábián Sándor, a pártbizottság titkára a gyári kommunisták értékelését mondta el, kiemelve, hogy jó eredménynek tartják a szer­vezettség növelését. A .jövőben nagyobb figyel­met kell fordítani az ifjúsági mozgalomban a káderután­pótlásra. Kérte a jelenlevő alapszervezeti párttitkárokat is, hogy erősítsék a KISZ pártirányítását, több konkrét feladatot adjanak a fiatalok­nak. A vita lezárása után titkos szavazással választották újjá a vezetőséget. A KlSZ-bizott- ság titkára ismét Márkus László lett. Közlekedési előadás Autósok vetélkedtek Az 1979—80. évi közlekedési baleseti statisztika szerint a legtöbb halálos kimenetelű baleset a figyelmetlen veze­tési, a gyorshajtás és a sza­bálytalan kanyarodásból, elő­zésből adódik. Erről tartott előadást Mojzes Tamás, a Vác Városi és Járá­si Rendőrkapitányság közleke­dési osztályának tagja a na­pokban a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében. Az előadás nagy érdeklődés mellett folyt le, s nemcsak a vállalat szállítási dolgozói, de a személykocsival rendelke­zőik közül is sokan eljöttek. Az előadást KRESZ-vetél- kedő követte. Első helyezést Báron Sándor, másodikat Kos- di Ferenc, harmadikat pedig if j. Pázsit ka Károly ért el. Megbeszélés a múzeumi egyesületben Művészekkel találkoztak Hasznos vélemények, javaslatok A Váci Múzeum Egyesület megtartotta március havi osz- szejövetelét. A megjelentek Soron Lászlónak, a könyvtár igazgatóhelyettesének vezeté­sevei klubszerű foglalkozáson beszélgettek a vendégül látott Blaskó János szobrász-, Nagy B. István festő- és Sáros And­rás Miklós grafikusművésszel. A találkozón többen említet­ték, hogy a mai képzőművé­szeti alkotásokat a tárlatláto­gatók nem mindig értik meg, mert túl nagy a szakadék a modem művészeti irányt kö­vető alkotók és a XIX, század festészetén nevelkedett felnőtt, valamint korunk robbanássze­rű technikai fejlődésével lé­pést tartó fiatalkorú közönség között. Ügy tűnik, mintha a technikai, közgazdasági, jogi, társadalmi ismeretek elsajátí­tása mellett nem lenne elég idő korunk képzőművészetével is foglalkozni. Több javáslat is elhangzott. Seregszemle Szobon Kulturális seregszemlét ren­dezett a járási úttörőelnökség Szobon, néptánc és népi já­ték kategóriában. A versenyt dr. Jávor Gyuláné, a járási hivatal művelődési osztályve­zető helyettese nyitotta meg. A szemlén részt vettek Elek Ilona, az MSZMP Váci Járá­si Bizottságának osztályvezető­je, valamint a váci járással testvérikapcsolatokat ápoló szlovákiai Nove-Zamky járás képviselői is. A tapasztalatok azt mutattak, hogy az előző évekhez népest a versengő csoportok jobban felkészül­tek. Öröm az is, hogy a járá­si úttörőcsapatok egyre na­gyobb számban foglalkoznak néphagyamányok őrzésével, ápolásával. A zsűri döntése alapján aranyoklevelet kapott a püspökhatvani néptánc és gyermek színjátszó csoport, és járásunkat ők képviselik majd a megyei bemutatón. E magas kitüntetésben részesült a gödi Kilián György Általános Isko­la is. Ezüstoklevelet vehetett át a nagymarosi kisdobos és a sződi úttörő tánccsoport. Bronzoklevelet érdemelt ki a gödi Kilián iskola kisdobosai­nak és a fóti 3-as számú isko­la úttörőinek produkciója. így például az, hogy a nép­művelőd és a pedagógusok munkatervüiKben rendszeresen szerepeltessék a XX. század képzőművészetéről szóló elő­adásokat. Ezzel kapcsolatban sokat tehetne a sajtó, a rádió, a televízió i& Nagy visszhangot váltott ki egy másik javaslat is: a mű­vészek ne csak tárlatokon ta­lálkozzanak közönségükkel. Többen felvetették, hogy sza­kítsanak az illetékesek azzal a helytelen gyakorlattal, hogy a köztéri szobrok talapzatán nem szerepeltetik a mű címét. A megjelentek kérték az egyesület titkárát, hogy az el­hangzott javaslatokat továb­bítsa a városi tanács művelő­dési osztályához. M. Gy. Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58) március 26-tól 29-ig. délután 4 órakor A cár és a hét dalia című sizínes szovjet mesefilmet játsszák. — Este 6 és 8 órakor A svéd, akinek nyoma veszett című új magyar filmet, vetítik, korhatár nél­kül. Rendezte: Bacsó Péter. Madách Filmszínház (Lenin út 63) március 26-án délután : 5 órakor a 2001. Ürodüsszeia című, kétrészes tudományos, fantasztikus film a műsor. — 27-én délután 5 órakor: a filmklub zártkörű előadása, 7 órákor: a Fekete kalóz című színes, olasz kalandfilm pereg a moziban. — Március 28-án: Boldog születésnapot Marilyn! (színes, magyar film, 14 éven felülieknek. A főszerepben: Esztergályos Cecília). Párizsi anzix A háromnapos utazás emlékei Vác—Ferihegyi repülőtér: másfél óra. Ferihegy—Orly-1 repülőtér: két óra. Vámellenőrzés, útlevélvizs­gálat után beszállunk a MA­LÉV és az Air France 556 jel­zésű, közös járatú gépébe. A TU—154-es gépóriás percnyi pontossággal emelkedik tízezer méter magasba és 900 kilomé­teres óránkénti átlagsebesség­gel, leszállás nélkül tart uti- célunk, Párizs irányába. Sok vita folyik napjainkban rádión, újságban arról, hogy miért olyan népszerűek ezek a háromnapos programok? Az IBUSZ és a MALÉV igyekszik az árat kedvezményesen biz­tosítani, s a kitűnően képzett idegenvezetők a gondosan ki­dolgozott program segítségé­vel arra törekednek, hogy mi­nél többet mutassanak be a távoli nagyvárosok életéből. Szálláshelyünk a Hotel Bré- sil, egy csendes mellékutcá­ban, a Boulevard Montmartre közelében. Innen indulunk hol egyénileg, hol csoportosan a Fény Városába. Felidézzük a magyar irodalom párizsi feje­zeteit. Versek, regények sora szól erről a városról, amely ma is híven őrzi Ady, József Attila; Radnóti emlékét. Az első nap délutánján min­denki siet, hogy minél előbb lássa a Grand Boulevard káp­rázatos forgalmát. Ismerked­jék az ízléses kirakatokkal, az áruházak gazdag készletével. S örömmel fedezzen fel egy- egy Orion televíziókészüléket, vagy Forte-filmet az eladásra kínált portékák sokaságában. Másnap korai, gyors reggeli. Jön értünk a kényelmes tár­sasgépkocsi, Ábrahám úrral, a jókedélyű idegenvezetővel, aki bemutatja nekünk a várost. Mi is rohanunk, sodródunk a Champs Elysée áradatában, csak egy perc jut, hogy fejet hajtsunk az Ismeretlen Kato­na emlékművénél. Mindenki fotózza a Notre-Dame kőcsip­kéit, a párizsi hidakat, a Szaj­na partját, a Sacré-Coeur va­kító, fehér kőtömegét. Napóleon nevével, emléké­vel lépten-nyomon találko­zunk. Megelevednek előttem a híres Tarle-életrajz oldalai, amikor felkeressük sírját az Invalidusok dómjában. Tovább halad a Mercedes autóbusz, s már el is érkeztünk a francia főváros jelképéhez, az Eiffel- toronyhoz. Párizs leghangula­tosabb városnegyede a Mont­martre. Ezen a környéken élt és dolgozott fiatal korában a váci Végh Dezső, akinek ba­rátja volt Michel Gyarmaty, a Folies-Bergere káprázatos revüinek a rendezője. Tiszte­letjeggyel segíti a kevés valu­tával érkező magyar turistá­kat. A délutáni újabb társasuta­záskor csak a csoport fele száll az autóbuszba. A többiek a King-kong filmet részesítik előnyben, elgyalogolnak a híres,, hírhedt Pigalle környékére, Párizs szórakoztató iparának a központjába. Mi alig félórás utazás után Versailles páratlan művészi élményt nyújtó világ­hírű kastélyához, a „három- csillagos” idegenforgalmi lát­ványossághoz érkezünk. Több emberöltő munkájával épült fel ez a csodálatos világ, aho­vá ma évente több millióan látogatnak el. Három óra is kevés a temérdek műkincs megtekintésére. Gépkocsivezetőnk más úton visz minket szállásunkra. Át­suhanunk Párizs Városligetén, a 900 hektár területen fekvő Bois de Boulogne kanyargós útjain. Mindenfelé az áprilisi elnökválasztás hatalmas pla­kátjai, az ezerszínű fényreklá­mok. S akinek vacsora után bírja a lába, ismét nekivághat a főútvonalaknak, benézhet a jellegzetes kávéházi teraszok ablakain. Sokasodnak az em­lékek: a képeslapok, a mipi- Eiffel tornyok, az apró aján­déktárgyak. Mit lenne jó hazavinni? Az üzletek gazdag áruválasztékát, az eladók udvariasságát, a pá­rizsiak városszeretetét? Sötét van, teliholdas este, amikor a gép felszáll Európa egyik leg­nagyobb és legmodernebb re­pülőteréről. Két óra múlva az ablakon kinézve látjuk Buda­pest fényeit. Papp Rezső ISSN 0183-71»» (Vtol Hírlap) A l A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents