Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-20 / 67. szám

1981. MÁRCIUS 20., PÉNTEK xMiiap 3 Egészséges váz folyik a vád csapokból Egészségügyi bizottság Szakmai körúton Szabolcsban Csütörtökön tapasztalatszer­ző körúttal folytatódott és befejeződött az országgyűlés egészségügyi és szociális bi­zottságának szerdán Nyír­egyházán megnyitott ülése. A képviselők elsőként Nagy- káillóra látogattak, útjuk kö­vetkező állomása Mátészalka volt, majd a kocsordi kórház­ban fejeződött be a program. Az intézmény megtekinté­sét követően dr. Pesta László, a bizottság elnöke összegezte a képviselők kétnapos Sza- bolcs-Szatmár megyéi látoga­tásának tapasztalatait. A 70- es évek kimagasló eredménye volt, hogy a környékem meg­szűntek a tbc-s megbetegedé­sek. Ezért például Kocsord egészségügyi intézményét — amely tbc-kórház volt — a mátészalkaiak átvehették más kórházi osztályok céljaira. Útra kész mozdonysor A MÄV járműparkjának újdonsága lesz a Ganz-MÁVAG-ban most elkészült, 500 lóerős, tirisztoros vezérlésű villamos moz­donyok első sorozata. A nagy teljesítményű és korszerű moz­donyok villamos berendezését a Ganz Villamossági Művek készíti. A gyár történetében is különleges felvételen: egy képen látható az első sorozat 5 mozdonya Még nem találják a baj forrását A rossz hír gyorsan terjed, a megnyugtatónak kisebb a hi­tele. Február 12-én éjszaka ér­keztek az első telefonok a Du­námén ti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat váci ügyeletére: gyógyszerszagú víz folyik a csapokból. Ugyanezt tapasztalták a szakemberek is. Riasztották a vállalat felelős vezetőit, akik — bár a sebti­ben elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki az egészségre köz­vetlenül ártalmas anyagokat—, elzáratták a váci déli vízmű kútjait. A hiányt a város észa­ki felén, szintén a Duna men­tén levő Buki-szigeti telepről, illetve a már korábban kiépí­tett regionális vezetékeken, más településekről pótolták. Hallgatás után A vízriadó után azonnal el­fogytak az üzletek üdítő ital készletei, sokan még ma is Bu­dapestről, vagy más települé­sekről hordják haza kannák­ban, üvegekben az ivóvizet. A bizonytalansághoz kétségtele­nül hozzájárult, hogy a vízmű­vek, az egészségügyi és köz- igazgatási hatóságok — vizsgá­lati, laboratóriumi eredmények híján — késlekedtek tájékoz­tatni a történtekről a lakossá­got. Végül is lapunkban feb­ruár 18-án jelent meg a köz­lemény. A váci vízszennyezés­sel foglalkozott a rádió és a te­levízió is. A történtek óta egy hónap telt el. A városban a vízellátás egyelőre zavartalan, a bizal­matlanság ellenére is tény, hogy a víz iható, egészséges. A félmilliárd forintot érő déli vízmű kútjait azonban tovább­ra is zárva tartják. Az esemé­nyek hátteréről kértünk tájé­koztatást a Dunamenti Regio­nális Vízmű- és Vízgazdálko­dási Vállalat igazgatójától, Márkus Istvántól. — Miért a találgatásokra okot adó hosszú hallgatás? — Végleges és megnyugtató tájékoztatást szeretnénk adni a lakosságnak. Eddig még azt sem jelenthettük volna ki fe­lelősséggel, hogy valóban tör­tént vízszenyezés. A Magyaror­szágon általánosan elfogadott minősítési eljárások ugyanis nem mutattak ki egészségre káros anyagokat. Ezzel semmi­képpen sem akarom a tényeket meghamisítani, csupán azt je­lezni, hogy ismeretlen, egyelőre megmagyarázhatatlan jelen­séggel állunk szemben. A víz minőségét illetően a vizsgála­tokkal megbízott három egye­temi kutatócsoport, illetve az Országos Közegészségügyi In­tézet sem jutott eddig ered­ményre. Megismétlődött jelenség — Az emberek ijedelme azonban érthető. Nem a mos­tani volt az első vízszennyezés Vácott. — Két évvel ezelőtt, április­ban a Buki-szigeti vízműből tisztítatlan nyers Duna-víz ke­rült a hálózatba, s a baktériu­mok fertőzést okoztak. Nem sokkal később a Duna másik partján fordult elő hasonló je­lenség. Tanultunk a történtek­ből, s nem csak a műszaki hiá­nyosságokat szüntettük meg, hanem saját vízminősítő szer­vezetet állítottunk fel. Órán­ként veszünk mintákat, s vé­gezzük el a vizsgálatokat. Ez a gyakorlat a maga nemében pá­ratlan az országban. — Most csődött mondott a minősítő szervezet? — Legfeljebb a nem csak nálunk, hanem az egész or­szágban elfogadott és alkalma­zott mérési módszerek. A mű­szerek Ugyanis sem biológiai fertőzést, sem vegyi szennye­zést nem mutattak ki. Bűnös a gyár? A déli vízmű közelében több nagyüzem található: a hajó­gyár, a vegyi anyagokkal dol­gozó gumigyár. Itt van a város szeméttelepe, s a legkülönbö­zőbb kémiai anyagok és mér­gek megsemmisítésével foglal­kozó Chinoin üzem. Nem ve­szélyes ez a szomszédság? — Több kilométeres távol­ságról van szó. A déli vízmű mai területén 1948-ban a For­te számára fúrták az első ku­takat. Az egymást követő fej­lesztések nyomán minden al­kalommal elvégeztük az ilyen­kor szokásos méréseket. Ugyanígy jártak el az egész­ségügyi szervek és a többi ha­tóság, telepítéséhez hozzájárult a városi tanács is. Tény, hogy sok más lehetőség nem is jött számításba, mert a város kö­zelében nem volt más víznye­rési lehetőség. Tagadhatatlan azonban, hogy a feltételek rosszabbodnak. Évről évre szennyezettebb a Duna, s a vállalatok itt a városban sem tartják be a környezetvédelmi, illetve a szennyvíztisztításról szóló előírásokat. A parti szű­résű és a csápos kutakkal nyert víz minősége romlik. Az igazgató szavait támaszt­ja alá a lapunkban 1979. szep­tember 23-án megjelent riport. Csak a Chinoin telepén több ezer tonna mérget tároltak sza­bálytalanul, engedély nélkül. S bár akkor tetemes mennyisé­get elégettek, de juthatott be­lőle a talajba? — A Chinoin telepén a talaj erősen szennyezett. Ezt bizo­nyítják azok az ellenőrző pró­bafúrások, amelyeket az el­múlt hetekben végeztünk. Le­het, hogy ebben az esetben nem ez a szennyeződés jutott el a kutakhoz, de a veszély fennáll, s egyre fokozódik. Megoldást keresnek — Az okok tisztázása, a szennyezés eredetének kiderí­tése eltarthat egy ideig. Ho­gyan pótolják addig a hiányzó vízmennyiséget, a város fo­gyasztását képes egy vízmű ki­elégíteni ? — Eddig a vezetékekben normális volt a nyomás, de fel kell készülnünk az esetleg hosszabb ideig tartó rendkívüli helyzetre. Ezt elősegítendő a Pest megyei pártbizottság és a tanács, az Országos Vízügyi Hivatal, az egészségügyi ható­ságok s a mi közreműködé­sünkkel bizottság alakult a tennivalók gyors egyeztetésére. Ha a déli vízmű valamennyi kútját hosszabb ideig nélkülöz­nünk kell, akkor több telepü­lésen kell számolni a vízkorlá­tozásra. Ez azt jelenti, hogy nem szabad majd a kertekben locsolni, kocsit mosni, sőt az is elképzelhető, hogy több terü­letre lajtkocsival kell majd szállítani az ivóvizet. Ameny- nyiben valamennyi kutat nem k?ll kikapcsolni, akkor köny- nyebben megbirkózunk a ne­hézségekkel. A Duna alatt ve­zetékkel kötjük össze a váci és a Szentendrei-szigeten lévő fővárosi vízmüvet, s szükség esetén onnan pótoljuk a hiányt. Ez a munka azonban szeptember előtt semmiképpen sem készül el. — Nem kerülhet-e ismét gyógyszerszagú víz a hálózat­ba? — Amíg nem sikerült meg­találni a szennyezés eredetét, és nem szüntetjük meg a bajt, nem működtetjük a kutakat. Nem is tehetnénk a Köjál en­gedélye nélkül. Ellenőriznek az orvosok Dr. Madár Jánostól, a Pest megyei Köjál igazgató főorvo­sától érdeklődtünk, milyen a váci víz, sikerült-e már megta­lálni a február 12-i szennyezés okát? Elmondta: a körzeti orvosok különös figyelemmel kísérik a gyerekek és felnőttek egészsé­gi állapotát és állítja, egyetlen megbetegedés sem történt. Ami a vizsgálatokat illeti, ezek azért húzódnak el, mert ilyen jellegű szennyezéssel nem csak a hazai gyakorlat­ban, hanem a szakirodalomban sem találkoztak. A szennyezés eredetét csak különleges mű­szerekkel lehet kideríteni. Megtudtuk, hogy a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­sága határozatban írta elő, hogy a váci szeméttelepnek új' helyet kell keresni, s a terüle­tileg illetékes vízügyi hatóság a Chinoint is kötelezte arra, hogy készítsen tervet a talaj­víz-szennyezés megszüntetésé­re. Amennyiben a mostani vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a vízszennyezésben a Chi­noin a vétkes, természetesen eme határozat végrehajtását meg kell gyorsítani. Csulák András Az ifjúságpolitika egy évtizede (!•) Kedvező, gyökeres változások A szentendrei járás mintegy 41 ezer la­kosából minden negyedik, a kereken 20 ezres keresőképes népességből pedig minden máso­dik tizenöt—harminc év közötti fiatal. Ez a né­hány jellemző adat is érzékelteti, milyen szd- mottevö társadalmi, politikai erőt képvisel az ifjú nemzedék járásunk életében. Nem vélet­lenül kezeljük tehát a kommunista- és mun­kásmozgalom legjobb hagyományaihoz híven politikánk lényegéből falcadó elvi kérdésként a fiatalok bevonását céljaink megvalósításába. Ennek gyakorlati megvalósítása napjaink­ban is jó alapot szolgáltat az MSZMP Közpon­ti Bizottságának 1970-es, az általános politika részeként megfogalmazott ifjúságpolitikai ál­lásfoglalása. Az ebből, valamint az ifjúsági törvényből adódó helyi feladatok realizálására a pártszervek irányításával, szervező és ellen­őrző tevékenységével rendszeres munka bon­takozott ki az egy évtized során. Számos tény alapján állapíthatta meg ez év februárjában pártbizottságunk, hogy bár a még helyenként meglevő feszültségek mellett a fejlődés és a megváltozott körülmények újabbakat is szül­tek, egy sor területen gyökeresen kedvező vál­tozás következett be. Ezek között meghatározó jellegű a megnövekedett össztársadalmi fele­lősség és az ezzel együtt járó javuló társadal­mi munkamegosztás a fiatalsággal való foglal­kozásban. Felelősebb gondolkodást és maga­tartást tapasztalunk a családban, az iskolai és munkahelyi közösségekben. A család, valamint az iskola — az idő elő­rehaladtával egyre több munkahelyet is ugyanúgy említhetünk — erősödő és kiteljese­dő kapcsolatait leginkább fémjelzik az alapfo. kú képzettség biztosításában és a pályairányí­tásban elért eredmények. Az állásfoglalás végrehajtásában a hangsúlyt erre helyezzük, hiszen járásunkban középfokú tanintézmény nem működik. Az említett nevelési tényezők együttes erő­feszítéseink eredményeként minden iskolakö­teles korú gyermek elkezdi általános iskolai tanulmányait, s tizenhat éves koráig 97,7 szá­zalékuk be is fejezi. Tíz éve ez az arány 10 százalékkal alacsonyabb volt. Különösen elis­merésre méltó, hogy ma már a cigánytanulók döntő többsége — 83,C százalékuk — is elvégzi az általános iskolát. Tíz éve csak minden má­sodik-harmadik érte ezt el. Többségük tovább is tanul. A szakmát tanulók aránya 45-ről örvendete­sen 53 százalékra emelkedett, a szakközépis­kolákban tanulóké pedig 22-ról 32-re. A kí­vántnál talán jobban mérséklődött a gimná­zium iránti érdeklődés. Az viszont szándé­kainknak megfelel, hogy nemzetiségi közép­iskolákba évente, a 'korábbi 2—3 tanulóval szemben 8—10-en jelentkeznek, hiszen járá­sunk közismerten többnemzetóségű, s az ott végzett és tovább tanuló fiatalok jelentik te­rületünkön a nemzetiségi szakember-utánpót­lást. A nevelő-oktató munka színvonalát jelzi az is, hogy az. Oktatási Minisztérium az új tan­terv és tankönyvek kipróbálásával országosan Szentendre járás, város pedagógus kollektíváit bízta meg, akik e feladatnak dicséretesen meg is feleltek. Az egészében kedvező helyzeten belül a tárgyi és személyi feltételek hiányosságain kí­vül is vannak gondjaink, melyek a főváros kö_ zelségéből következő nagyarányú népesség- növekedés miatt nálunk csakúgy, mint az agg­lomeráció más területein, felerősödve jelent­keznek. így a más területről beköltözők, illetve mun­kavállalók közül sokan nem végezték el a nyolc osztályt. Közülük csaknem minden má­sodik 30 év alatti. Beiskolázásuk rendkívül ne­héz és aránytalanul nagy terheket ró elsősor­ban a Lenfonó és Szövőipari Vállalatra, illet­ve az Óbuda Termelőszövetkezetre. Ennek a gondnak csak az'enyhítését jelentik az évente megszervezett osztályok a dolgozók általános iskolájában. Az általános iskola befejezését követően a fiatalok több mint háromnegyede — 5800 dol­gozó, 2200 tanuló — eljáróvá válik, annak minden előnyével és hátrányával. Döntő több­ségük értékes tagjává válik a fogadó munka­helyeknek, tanintézeteknek. Sajnálatos vi­szont, hogy nagy részük átmenetileg, vagy tar­tósan elvesz lakóhelyi közössége számára. Ak­kor is így van ez, ha az utóbbi időben többen bekapcsolódnak közülük a helyi közéletbe. Eredményekben mérhető és tendenciákban érzékelhető szemléletváltozás következett be a munkahelyi kollektíváknál. Állandósult tö­rekvéssé vált a magasabb szakképzettség megszerzésének ösztönzése. A szakmunkások száma két és félszeresére, 600-ról 1500-ra, a betanított munkásoké 690-ről 1450-re nőtt, a segédmunkásoké 420-ról 360-ra csökkent a tíz év alatt. Háromszorosára, 860-ra emelkedett a felső- és középfokú végzettségűek száma. Kü­lönösen a nagyobb szakemberigényű Óbuda Termelőszövetkezet, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Munkatherápiás Intézet, az Írószer Szövetkezet, a Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet. a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság ered­ményei elismerésre méltóak. Tudatos, tervszerű munka, és az ideológiai műveltség fokozott társadalmi elismerésének köszönhető a különböző szintű politikai, iskolai végzettségűek számának megháromszorozódá­sa. 1970-ben 38-an voltak, akik alsó, illetve kö­zépfokú végzettséggel rendelkeztek, felső fo­kon senki sem tanult. 1980-ban háromszor többen. 111-en rendelkeztek politikai iskolai végzettséggel, közülük négy felső fokúval. A marxista egyetemen és középiskolán évente 20—30 százalékkal, öthónapos és egyéves párt- iskolán 10—11 százalékkal több a fiatal, mirit az évtized első éveiben. Az 1980—85-ig szóló beiskolázási tervekben 52 százalék az arányuk. A munkahelyeken rendszeresen foglal­koznak a pályakezdő szakemberekkel Az Óbuda Tsz-ben például éves patronálási rend­szert vezettek be. A kijelölt segítő személyes felelősségévé tették a friss diplomás szakmai és emberi beilleszkedésének elősegítését. Az egyén és a közösség számára egyaránt gyü­mölcsöző az LSZV gyakorlata: a fiatal szak­emberek a vállalat életének tanulmányozását követően témát választanak, amelyről egy év elmúltával tanulmánytervet készítenek. E munka minőségétől függően döntenek végső beosztásukról és fizetésükről. A javaslatok sem az íróasztal fiókjába kerülnek, hanem szinte kivétel nélkül hasznosítják őket techno­lógiai, szervezési és más területen. Helyenként előfordul azonban az is, hogy mély vízbe dob­ják az újonnan munkába állót, rábízva, meg­állja-e helyét? Olyan tapasztalatunk is van, hogy a munkahely gazdasági és politikai ve­zetése válogatás nélkül zöld utat ad a tovább­tanuláshoz, a végzés után viszont, mivel az adott munkahelyen nincs és nem volt szükség rá, nem igényli a tanultak hasznosítását. Az ilyen vezetői magatartás nemegyszer okoz ke­serű csalódást, munkahelyi feszültséget, végső soron törést egy-egy tehetséges fiatal szakmai és emberi fejlődésében. Lényegi változásnak tekintjük, hogy a veze­tők döntő többsége fokozódó tervszerűséggel gondoskodik a káderutánpótlás neveléséről. E munka értékelése, illetve a feladatok mind­inkább megfogalmazódnak a vezetők minő­sítésében is. Elmondhatjuk, van utánpótlás. Ezt igazolja, hogy a tíz év alatt az erőfeszí­téseknél mérsékeltebben ugyan, de 100-ról 211-re növekedett a fiatal alsó- és középszin­tű vezetők száma. Az utóbbi egy évben 10 fia­tal került felsőszintű vezetői beosztásba. Ko­rábban egy harminc év alatti sem töltött be hasonló pozíciót. A fiatal vezetők munkájukkal bizonyítják alkalmasságukat, kivívják környezetük meg­becsülését. Mégis van olyan tapasztalat, hogy vannak akik türelmetlenek, mivel nem nyílik számukra lehetőség a gyors előrelépésre, elő­fordulnak olyan esetek is, amikor egy-egy fia­tal nem vállal nagyobb felelősséggel járó megbízatást, bár alkalmas lenne rá. A Lei laszkedésnek a társadalomba, a ki- egyeusúlyo4pU életvitelnek, az életre való fel­készülés és á munkában való boldogulás mel­lett az otthonteremtés sorrendben talán a har­madik legfontosabb feltétele. A munkahelyek és községi tanácsok felismerve ennek hord- erejét, lehetőségeikhez mérten segítik a fia­talok családalapítását, letelepedését. A járás­ban tíz év alatt 33/8 lakás épült fel. Csak­nem felét 35 év alatti fiatal házasok építették. Az OTP-kölcsönökön kívül 40 ezer forint ka­matmentes építési kölcsönt, szállítási és mun­kagép használati kedvezményt ad egy-egy fia­tal dolgozónak a dunabogdányi Üttörö Tsz és a kőbánya, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, a Hazai Eésüsfonó- és Szövőgyár Pomázon, az írószer Szövetkezet. Az LSZV 13, az Óbuda Tsz 20 lakáét épített akcióban és továbbiak vannak folyamatban. Félszáz fiatal pedagó­gus, egészségügyi és tanácsi dolgozó lakást, 30 lakásépítési kölcsönt kapott. Százas nagy­ságrendet tesz ki a tanácsok által nyújtott telekvásárlási kedvezmény, ami gyakran a vételár 70—80 százalékának elengedését je­lenti. A családalapítók számára ennek ellenére is a lakásprobléma okozza a legnagyobb fe­szültséget, ami többeknél elégedetlenségben, máról holnapra élésben, káros szenvedélyek­ben, az anyagiak minden áron való hajszo­lásában és más nem kívánatos magatartás- formában nyilvánul meg. Csupán két agglomerációs nagyközségünk­ben, Pomázon és Budakalászon 122 lakáské­relmet tartanak nyilván, melynek felét fia­talok adták be. Ezzel szemben e településeken 6 tanácsi lakás épül évente. A fiatalok teher­vállalásával is vannak gondok. Visegrádon a helyi vezetés társasház építési akciót hirdetett meg évekkel ezelőtt.* A jelentkezők száma jóval meghaladta a százat. Amikor kiderült, hogy több ezer óra fizikai munkát is végez­niük kell, tizenhatan (!) maradtak. Jelentős az előrehaladás a szabad idő kul­turált eltöltésében is. Lehetne sorolni az ered­ményeket és megoldásra váró feladatokat a közművelődés és a tömeg-, valamint élsport területéről. Nem lebecsülve ezek jelentőségét, emberformáló erejét, a továbbiakban mégis inkább a' társadalmi méretű összmunkából a KISZ-re háruló kötelezettségek teljesítéséről szólok. Elöljáróban sietek leszögezni, s úgy gondolom az eddigi példák meggyőzően iga­zolják a megállapítást: sikerült felszámolni azt a káros nézetet, s a belőle következő hely­telen gyakorlatot, amely szerint az ifjúsággal való törődést is, a negativ jelenségeket is az ifjúsági mozgalomtól kérték számon. Termé­szetesen vannak olyan funkciók az ifjúság kommunista szellemű nevelésében, cselekvés­re mozgósításában, érdekvédelmében, amelye­ket csakis a KISZ láthat el. CSONKA CSABA, az MSZMP Szentendrei járási Bizottságának első titkára (KÖVETKEZIK: MILYENEK A MI FIATALJAINK?) * 1 4

Next

/
Thumbnails
Contents