Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

Magánerőből A város ellátásáért Az elmúlt évben hozott — a magánkereskedelem, illetve a magánkisipar fejlesztését szolgáló — jogszabályok lehe­tővé teszik, hogy Érden az eddigieknél tervszerűb­ben és szervezettebben vonjuk be a magánerőt a város ellátásának megol­dásába, javításába. A város elhelyezkedése alap­ján, történelmi fejlődése so­rán kialakultak azok a keres­kedelmi központok, alközpon­tok, ahol alapellátás, illetve a városi színvonalnak megfele­lő középfokú ellátás nyújtható. A városiasodás szükségszerűen növeli a lakosság ellátási igé­nyeit, amelyeket csak tovább fokoz a városban újonnan be­települők száma és az ezzel együttjáró vásárlóerő-többlet. A jelenlegi és a város ve­zetése által tervezett kereske­delmi kapacitás ma sem — és a jövőben sem — tudja a la­kossági keresletet kielégíteni, ezért szükséges a magániparo­sok, -kereskedők minden ed­diginél hatékonyabb bevoná- sa. t Parkvarosban szinte min­den alapellátást szolgálta­tó kereskedő és kisiparos jelentkezését támogattuk — természetesen a törvé­nyes feltételek megléte ese­tén. Ez az adókedvezmény megíté­lésében és a beruházáshoz szükséges OTP-hitel lehetősé­gének megteremtésében je­lentkezik. A középszintű választékot kínáló és specializált szakbol­tok, illetve szolgáltatások fej­lesztésére van szükség Érd központjában, Újtelepen, Tus- culanumban és Érdligeten. Ilyen lehet, például, delicates- se, Ofotért, hal-vad és egyéb szakboltok; kifőzdék, kisven­déglők továbbá egyéb speciá­lis szolgáltató szakmák: késes­köszörűs, háztartási gépszere­lő, tetőfedő, ács. A lakossági szolgáltatásban részt vehetnek a Budai Járá­si Szolgáltató Szövetkezet és egyéb szövetkezetek átalány­díjas szerződéssel dolgozó iparosai is. A szövetkezetben foglalkoztatott iparosok meg­kapják mindazokat a kedvez­ményeket — részesedés, gyes —, amelyek a szövetkezet tag­jait megilletik. A városi tanács termelési és ellátási felügyelősége kiemelten támogatja azok­nak a szakembereknek a vállalkozását, akik mun­kaviszonyuk mellett kí­vánnak a lakossági szol­gáltatások színvonalán ja­vítani. Érd ellátását akkor tudjuk jobbá tenni, ha városunkban mind több szakember akad, aki képzettségét, szaktudását, pénzét — egyén és közösség érdekének megfelelően — a település szolgálatába állítja. Dr. László Pál TEF-osztály vezető Családi események Házasságot kötött: Balogh Zoltán Péter Balázs Gabriel­la Máriával, Cziffra István Gut Szilviával, Kiss Árpád Harnos Irénnel, Szklenár Lajos László Lukovics Borbálával. Elhunyt: Kazi István (Esz­tergályos u. 11.), Nagy Sándor- né Illés Erzsébet (Kakukk u. 40.). map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ii. Évfolyam, 11. szám ______________________________i98i. március is., szerda Sz ülők klubja Kinyitni az iskola kapuját Az ötlet Rétvári Sándor igazgatóé volt, Hajdú-Biharból hozta, Józsa nevű községből: ott szervezte meg, szintén is­kolaigazgatóként, a szülők klubját — sikerrel. Csakhogy, ami gyors eredményt hozott az összeszokott, zárt közös­ségben, nem ígért hasonló si­kert a sokszármazású Érd 'kü­lönösen heterogén településré­szén, a Vincellér utcai (7-es) iskolában. — Amikor egy évnyitó ér­tekezleten először szóltam el­képzelésemről a kollégáknak, hitetlenkedés volt a válasz. Itt még a családlátogatásokat is nehéz megszervezni, mond­Kulturalis vetélkedő Nevezés a döntőre Befejezéséhez ér­kezett a brigá­dok kulturális ve­télkedője. A ver­seny az elmúlt év októberében kezdődött, és a március 29-én, délután 15 órakor a műve­lődési központban tartandó döntővel ér véget. A verseny szervezői kérik a részt vevő brigádok vezetőit, hogy a döntőre e nevezési lapokra az eddig elért pont­számokkal küldjék be a mű­velődési központba vagy a városi könyvtárba március 23- ig. Ez a határideje egyébként a tizenegyedik forduló meg­fejtéseinek is. A brigádok kulturális vetél­kedője tizenegyedik, utolsó fordulójának helyes válaszait és a március 29-i döntő tud­nivalóit lapunk jövő heti szá­mában közöljük. ták. Aztán az első foglalkozás­ra eljött ötven ember, s az elmúlt másfél évben ez a szám nemhogy csökkent volna, de hónapról hónapra növekedett. „Kinyitni az iskola kapu­ját” — akkoriban így fogal­mazott Rétvári igazgató. — Mi valósult meg az ak­kori elképzelésekből? — Nem csupán képletesen, a valóságban is kinyitottuk azt a kaput: közelebb került egy­máshoz család és iskola. A szülők nagyobb megértéssel figyelik a tanári munkát, hoz­záértőbben a gyerekek tanu­lását és megnőtt a bizalom is­kolánk iránt. — Az elnevezésnél ön ra­gaszkodott a klub szóhoz. Si­került kikerülni az iskolásdit a programoknál? — Mindenképp arra töre­kedtünk, a szülők ne érezzék, hogy mi velük is tanárosko- dunk, semmiképpen nem szü­lők iskoláját akartunk. Szó szerinti klubot, ahova, akinek van kedve eljön, olyat tesz, amit szívesen csinál. A talál­kozásokat mindig feloldjuk kö­zös játékokkal, énekléssel, szó­rakozással. Persze, azért nem árt, ha játékos formában, de hasznos tudnivalókat kapnak a résztvevők. Dr. Ranschburg í Jenő előadása, különösen így A Riporterklub jelenti... ? Emlékező zongoristák Először kerül az ÉRDI HÍRLAP cikke fölé a felcím: A Riporterklub jelenti... Először indultak gyorslábú diákriportereink a városba, hogy elhozzák legelső hírei­ket iskolájuk életéből, és először írták alá nevüket igazi, nyomtatott cikk alá. S mert ennyi elsőség után azt sem csodálható, ha próbálkozásuk itt-ott döcögne, kérjük fogadják szeretet­tel és megértéssel kis riportereink első szárnypróbálga­tásait jobbak: hely kellene, például, aztán zenekari kíséret. Végül idő — a gyerekeknek, mert ma annyi a szakkör és az iskolán kívüli ‘foglalkozás, ami bizony nem segíti a táncolást. — A tanárnő, mikor szeret­te meg a népi táncot? — Diákkoromban. Éppen annyi idős lehettem, mint ti most. Fontos is, hogy az em­ber minél korábban szeressen meg valamit és kötelezze el magát mellette. Ildikó, Laci, Tibi és a töb­biek ebben is követik tanár­nőjüket. Vogronics Judit T ánclépésben A táncról mindenki azt gon­dolhatná: igazán könnyű do­log, s ha az ember leül beszél­getni a táncosokkal — mint én Horváth Ildikóval, Kriston Lacival, Kalmár Tibivel és Kéri Pistával, az érdligeti (6- cs.) iskola tanulóival —. az is megállapítható: a táncotok vi­dám emberek. Mégis, így vall­ják együtt: megterhelő feladat táncosnak lenni,, különösen, ha mint Kriston Laci, valaki rögtön szólótáncos! De a cso­port tagjaként is akaraterő, kitartás, önfegyelem jellemzi a résztvevőket. Legalábbis ezt vallja Hajdú Sándorné tanár­nő, akinek vezetésével dolgo­zik az iskola tánccsoportja immár évek óta és érte el ed­digi legnagyobb sikerét: egy Fejér megyei versenyen való emlékezetes szereplést. — Hogyan választja ki a diákokból a táncosokat? — kérdeztem Hajdú tanárnőt. — Talán érthető, hogy ha­zahúz a szívem: elsősorban saját osztályomból szemelem ki a gyerekeket... De azért jut hely másoknak is, olya­noknak, akiknek van önfe­gyelmük, akaraterejük és ki­tartásuk és persze szeretik a táncot, a zenét. S ha mindez megvan, akkor jöhet a mun­ka, például az edzések, mert döntő a jó kondíció, ezt rend­szeres gimnasztikával, sétával és játékkal érhetjük el. Mert csak egy edzett táncos tud egy hónapon át — általában env- nyi egy-egy tánc betanulási ideje —, hetente kétszer gya­korolni. — Milyen feltételek között dolgozik a csoport? — Feltételeink ném a leg­Mikrofonláz Rádiófelvételre készül isko­lánk, a Vincellér utcai (7-es) iskola énekkara. A kórus ez­úttal harmadszor áll mikrofon elé a Bródy Sándor utcában, mégis érthető, ha egy a 81 éne­kes, és a kórus vezetője: Sza- bóné Bozóki Flóra tanárnő, iz­galommal készül a szereplésre. A műsorban Bartók Béla: Le­vél az otthoniakhoz és Három népdal; Balázs Árpád: Jön a fény című műve szerepel. Ezek a napok szorgalmas próbákkal és várakozással tel­nek, hiszen nem kis dolog egy egész ország előtt képviselni iskolánkat. Bréda Erzsébet Iskolaavatás Elkészült az újtelepi (5-ös) iskola új épülete. A most meg­épült négy tanterem lehetővé teszi, hogy mi, felsőtagozato­sok egy műszakban járjunk is­kolába. A tornaterem pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy nem kell a tantermek­ben megtartani a testnevelési órákat. örülünk a megszépült isko­lánknak, amelyet hétfőn dél­után avattak föl. Richter Sándor Szép kiejtés Szerte a városban rendezték meg a Kazinczy Ferenc emlé­kére kiírt szépkiejtési ver­senyt. A parkvárosi, 8-as is­kola viadalán 27 tanuló vett részt: a felelős tanulók egy kötelező szöveget és egy vá­lasztott művet olvastak fel. A verseny végeztével követke­zett a legizgalmasabb pillanat: a magyarszakos tanárokból .és a csapatvezetőből álló zsűri döntésre vonult vissza ... Egy­órányi tanácskozás után szü­letett meg az eredmény: az ötödikes Szabó Krisztina és a nyolcadikos Salánki Ágnes lett az első. Ö'k képviselik iskolánkat március 27-én a Városi Könyvtárban a szépkiejtési verseny városi döntőjén. Polácska Andrea és Nyikos Ildikó Első hely Bartók Béla születésének századik évfordulójának tisz­teletére zongoraversenyt ren­dezett a zeneiskola. Az érdi résztvevőkön kívül érkeztek versenyzők Százhalombattáról, Budakesziről, Solymárról, Pi- lisvörösvárról, Piliscsabáról és Zsámbékról is. Éppen ezért nagy öröm, hogy az I. korcso­portban Kovács Anna (ő lát­ható képünkön), a Vincellér utcai iskola tanulója megosz­tott első helyet szerzett. Legközelebb, március 18-án, szerdán a hegedűsök mérik össze tudásukat. Magyar Éva T eremtörténet Nemrégiben készült el a Vincellér utcai (7-es) iskola tornaterme. Sajnos, az iskola diákjai nem sokáig örülhettek a testnevelési órának, mert a terem padlója fölpúposodott — használ hatatlanná vált. Most lassan befejezik az új torna­terem újjáépítését: a terem több rétegű szigetelést kapott, s már a linóleumot is lera­gasztották. Hamarosan ismét itt tarthatjuk a tornaórákat Pásztor Béla Diákok és felnőttek Újfajta versenyt talált ki és indított el március 14-én az Érdi Városi Tömegsport Egye­sület. Verseny a javából cím­mel, a 2-es (Engels úti), a 6- os (érdligeti) és a 8-as (park­városi) iskola diákjai mérték össze tudásukat ezen a napon — atlétikában. A most meg­rendezett első fordulót már­cius 28-án követi a második, ahol a diákok mozgásos vetél­kedőn vesznek részt. Persze, nem csupán a diá­kokra gondoltak a szervezők. Ahogy azt Lőrincze József tanár, az ÉVTE elnöke el­mondta: a felnőtteknek — szülőknek és tanároknak —, is szerveznek versenyt. A címe: Adj le pár kilót! Horváth Emese személyesen hallva, azt hi­szem valamennyiünknek nagy élmény volt. Együtt tanultuk a kerti munkák titkait és öröm volt nézni, ahogy a szülők tö­rik fejüket gyerekeik matema­tika feladatain. S milyen nagy öröm volt, amikor hetek múl­tán is azzal állítottak be a szülők: már értjük a felada­tot. Hétfő este, szülők klubja a hetes iskolában. Most ért vé­get a szülői munkaközösség választmányának ülése, a ta­gok egy emberként vonultak föl az emeleti zsibongóba. Le­hetnek vagy ötvanen: nekik beszél a hazára talált buko­vinai székelyekről Káka Ro­zália, a Népművészet Ifjú Mestere. Diavetítés után Fá­bián Éva énekel, Kóka Ro­zália pedig huncut-pajzán székely meséket mond. Ha az előadók bírnák szusszal, a szülők még három óra múltán is maradnának. „Az ember nehezen jut el szórakozni — mondja Gellér Istvánná, a Bentavölgye dol­gozója, az ötödikes Tünde és a hetedikes István édesany­ja. — A fővárosba, kétszer is meggondolja az ember, be­menj en-e. Innen, Parkváros­ból a művelődési központ sincs közelebb. Nagy ajándék hát nekünk ez a klub.” — Mit szólnak a gyerekek a, szülők iskolába járásához? — Büszkék ránk — szól Szele Imréné, a hetedikes Ilona édesanyja. — Mondják az anyukák, hogy a foglalko­zások előtt ők maguk figyel­meztetik őket: el ne feled­kezzenek a klubról. — Igaz, mi magunk sem maradnánk már el — han­goztatja Pentericz Ferencné, a hetedikes Mónika édesanyja. — Ügy van, hogy egyikünk hozza a másikat. Megtörtént, hogy szomszédok voltunk, mégsem ismertük egymást és ifi találkoztunk, a szülők klub­jában. Azóta tart a barátság. Meg aztán mennyi dolog akad, amiről nem is hallott az em­ber! Itt van a székelyek tör­ténete: nem tudtam, hogy kö­zöttünk, Érden négyszáz szé­kely család él. Gazdagabb let­tem ezzel az estével is. A szülők klubjának híre gyorsan túljutott az iskola ka­puján. Tavaly már megala­kult Öfaluban mása, s a má­sik parkvárosi, a nyolcas is­kola is tervezi hasonló klub létrehozását, a művelődési központ pedig a kezdet kez­detén fölajánlotta segítségét egy városi klub megalakításá­hoz. Megyei tanácstagok Fogadónapok összhangba hozni helyi és megyei érdekeket, összekötő kapocsnak lenni a saját tele­pülés és a nagyobb közösség, a megye között — ez a me­gyei tanácstagok feladata. Hogy az Érden megválasztott négy megyei tanácstag mind jobban megfeleljen feladatá­nak, ezért határozták el a vá­rosi tanácsban a megyei ta­nácstagi fogadónapok megtar­tását. Mint dr. Bartók Irén, a városi tanács titkárságának vezetője elmondta: a jövőben negyedévenként találkoznak a lakossággal a megyei tanács érdi tagjai. Elsőként dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság nyugal­mazott elnpke tart fogadóórát, március 25-én, szerdán 10— 12-ig a városi tanács titkársá­gán. Beszéljük meg! Fiatalok lő'eíí-e KISZ? A kérdés különös, bár, egyáltalán nem költői. Parkvárosban hangzott el nem olyan ré­gen, s még ha egy több órás vitatkozás egyszerűsí­tett és lemeztelenített lé­nyegét tartalmazta is, fel­tevése ott jogos volt. Hi­szen mi másra gondolhat­tak volna a résztvevők, mint a fenti kérdés tisztá­zására, látva, hogy tizen­négyezer lakosú település- rész fiatalságából nem akad egy alapszervre való. S bár a kérdés rövid volt és lényegretörő, az estébe nyúló beszélgetés azt bi­zonyította: sokkal bonyo­lultabb a feltevéséhez ve­zető okok rendszere. S parkvárosinak legföljebb csak annyiban mondható, amennyiben ez a település- rész — mint az élet min­den mozzanatában — a fia­talok esetében is sokszoroz­za az érdi gondokat. Hogy a fiatalok többsége eljár a városból, s nem csupán napi teendője, de KISZ- tagsága is a munkahelyhez köti. Aki pedig nem kötő­dik a sokszor megszokásból vagy az összeütközések el­kerülése végett vállalt gyá­ri, vállalati KISZ-tagság- hoz, az jó esetben munka után házat épít, gyereket nevel, kertet gondoz, to­vábbtanul. Rossz esetben pedig növeli az érdi kocs­mák bevételét. S elenyésző csupán azoknak a száma, akik tudatosan magukénak vallják lakóhelyükön a KISZ-életet, s az ezzel járó többletmunkát is. Ilyesfajta gondot, úgy tűnik, a helyi üzemi, vál­lalati, iskolai szervezetek nem ismernek. Igaz is, könnyebb a dolguk: eleve adott szervezeti keretek között dolgozhatnak, egy egész munkahely anyagi és erkölcsi támogatásával há­tuk mögött. Munkahelyük céljai, feladatai eleve meg­szabják a fiatalok céljait és feladatait is. Az ő nagy kérdésük pedig éppen eb­ben rejlik: hogyan léphet­nének ki a vállalat, az üzem, az iskola kapuján és adhatnák át munkájukat egy nagyobb közösségnek, városuknak? Erre keresték a választ a pedagógusok KlSZ-alap- szervi gyűlésének résztve­vői, azonnal szembetalálva magukat a . kérdéssel: egyáltalán szükség van-e arra, hogy a fiatalok túl­nézzenek saját környeze­tükön? Igényli-e a nagyobb közösség erejüket, lendüle­tüket? Nos, amin a fiatal taná­rok csak vitatkoztak, arra az ófalui fiatalok megtalál­ták a választ: újra — ki tudja már hányadszor? — nekiveselkedtek jelkép­pincéjük rendbehozásának. S bár ők is szanaszét dol­goznak, akad közöttük gimnazista diák és maszek zöldséges — nem csak kép­letesen! — kezükbe vették a lapátot. Ezt tervezik a parkvárosi fiatalok is, mert nehogy elfelejtsük: azóta sikerült összehozni az alap­szervi gyűléshez szükséges hét embert és most arra várnak, vajon a KISZ, ami­re igent mondtak, milyen feladatot szán nekik? E1 feladatok megszabá­^ sának jó lehetőséget ad a városi bizottság szom­baton tartandó küldött- gyűlése. Nem kis felelős­ség hárul a résztvevőkre, hiszen nem kevesebbet várnak tőlük mint azt: mondjanak ők is igent a fiatalokra. Kérjék, sőt kö­veteljék meg a KlSZ-tag ság részvételét településük életében. Annak a telepü­lésnek az életében, amely­nek jelenét ők alakítják, s amelynek jövőjén ők osz­toznak. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN iiais-a»«-, iPrdi hihsci

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents