Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. MÁRCIUS 15., VASÁRNAP Utószámadás, közelebb a tsz-tagokhoz Bolyhos barkát virágzanak a füzesek, vizet áraszt a szél. A szántó-vető ember a bőrén érzi az évszakváltozást, s hogy itt a kikelet, a föld illatáról is tudhatja már. A mezőgazdaságban dolgozók, tsz-elnökök, mérnökök, kertészek, traktorosok egy eredményes esztendő hátterével kezdhetnek munkához. Erről januárban és februárban nap nap után adtunk tudósítást; rövidebb, hosszabb cikkekben számoltunk be zárszámadó közgyűléseikről. Akkor inkább csak a sikerek egyoldalú felvillantására jutott helyünk. Kimaradt az írásokból annak elemzése, hogy bár egyes szövetkezetekben újabb rekordokat döntöttek meg a gabonatermesztők, de az rajtuk kívül álló okok miatt túl sokba került. Mintha elfelejtkeztünk volna arról is, hogy a termelés eszközeit az ember tartja mozgásban. Az ember, akinek, míg célját eléri, számtalan buktatón kell átjutnia. A gyors- fényképek helyett, amelyek madártávlatból készülték, most időzzünk el egy kissé képzeletbeli kameránkkal a hétköznapok világában. Málnakatedrális A ráckevei Aranykalászban épülő hűtőház kék színűire festett vasgerendái, a hatalmas termek inkább egy katedrális benyomását keltik, mint egy mezőigazdasági termelőszövetkezet gyakorlatias céljait szolgáló létesítményét; A telepen nyomát sem találjuk a beruházásainkon már megszokott álmos tétlenkedésnek, lázas tempóban folyik a munka. Már állnak az ostornyeles neonok, beszerelték a gépház ormótlan hűtőmasináit. Itt még a langyos, frissen lerakott aszfalt, amott a szerelők egy óriási víztorony szigetelésével1 foglalatoskodnak. Érzi az idegen a varázslatot: a földből — pontosabban a Duna melléki homokból — nőtt ki a magyar mezőgazdaság erejét, fejlődőképességét is szimbolizáló üzem. Nehezen találjuk meg Somogyvári Péter gépészmérnököt a csőrengetegben, aki éppen a Kertészeti Egyetem hallgatóinak mutatja be a készülő hűtőházat. A 41 esztendős szakember csendesen, szinte érzelmek nélkül magyaráz glikol-ára- moltatásról, kompresszorokról, határidőkről, áttervezésekről. A leendő kertészmérnökök arcáról leolvasható, hogy fogalmuk sincs arról, milyen sebeket kaphat az ember egy málnaháborúban. Nekik ez egy a sok üzemlátogatás közül. Az ifjúság élvezi a hangszórókból áradó Sebö- muzsikát, és tudomásul veszi, hogy a nemsokára valósággá váló, 30 hektáros üzemet erdő fogja majd körül. Péntek délután van, ragyogóan süt a nap, a sugarak vidáman csillognak a ráckevei málnabazilika ezüstfalán. A málnaháború eseményeit nincs szándékunkban most felidézni, részletezni. A közérthetőség kedvéért csupán annyit: a csata tavaly kezdődött a hűtőipar és a rátíkevei tsz között. Nem kevesebbről volt szó, minthogy megtörik az országos hatáskörű cég egyeduralma a piacon, a megtermelt málna tekintélyes részéről a közös gazdaság javára kell lemondania. A Somogyvári Péter által javasolt megoldás kedvezőbb, értékesítési feltételeket nyújtott a termelőknek, a Duna melléki nagyüzem ráadásul pénzt is felajánlott néhány Észak-Pest megyei és Nógrád megyei tsz-nek, hogy helyben kisebb befogadóképességű hűtőházat építsen. Az új módszer segítségével legalább 30 százalékkal növelhető az exportképes málna mennyisége. A csata tehát megkezdődött, de amint Somogyvári Péter szavaiból kiderült, a sebeket nemcsak szemből, oldalról és hátulról is kaphatja az ember az ilyen ütközetben. — Három évvel ezelőtt kerestek meg a ráckeveiek, Nagyrédén, ahol akkor mór 7 éve dolgoztam. Az üzem gombnyomásra működött, és úgy éleztem, ott már semmi dolgom. A munkáért jöttem el az Aranykalász Tsz-be. Mivel a beruházás határidejét a bank igen rövidre szabta — az építkezésre exportárualapot növelő hiteleket vettünk fel — a vállalkozás sikerét kockáztatta a tervezés lassúsága. Egyetlen megoldás maradt, házilag elkészíteni a rajzokat, dokumentumokat. Éjjel-nappal és a hétvégeken is dolgozott a 8 fős csapat, anélkül, hogy a munkáért járó díj összegét szerződés garantálta volna. A terv elkészült, a ráckevei tsz mint szolgálati szabadalmat, 600 ezer forintért értékesítheti. A team-nek járó 120 ezer forint jövője viszont bizonytalan, jogszabályok házilag értelmezett útvesztőiben bolyong — mondja némi keserűséggel Somogyvári Péter. Bizonyára az sem nagyon vidítja fel az országos hírű szakembert, hogy újítása egy fiók mélyén várja csendes kimúlását. Az elmondottakból sokan arra következtethetnének, hogy Somogyvári Péter szeret panaszkodni, a meg nem értett- ség szerepében fellépni. Éppen ellenkezőleg. Ügy véli, nagyszerű lehetőséget kapott a ráckevei tsz-ben, ahol alkotómunkát végezhet. Igaz, háromszor annyit tehetne a közért, ha megkímélné őt a kicsinyes intrika, a szakmai féltékenység. Feleségétől tudom, hogy az EKG-vizsgálat 3 hete kimutatta: rakoncátlankodik a szíve. Most 3 féle gyógyszert szed, hogy megelőzze a nagyobb bajt. Két gyermekük van, saját lakásuk talán az idén, ha lesz. Somogyvári Péter mégis bizakodó, hiszen azért hagyta ott a budapesti íróasztalt, hogy teremthessen előbb Nagyrédén, aztán Ráckevén. S ez idáig sikerült neki. Korona jogar nélkül Ráckevén megbizonyosodtunk tehát arról, teremhetne szebb, még illatosabb virágot a mezőgazdaság szellemi határa. Többet érnek elkötelezett mérnökeink, mint amennyit gyakorta valóságos helyzetük ön- és társadalmiérdök-érvényesítésként lehetővé tesz. Ám akad más effajta kincsünk is. A Tápió mentén rohanó autó ablakából zsíros, fekete földekre siklik a tekintet. Virágcserépbe való humusz, olyan televény, amelyet csak álmodhat magának az, aki valaha magot tett a földbe. Pest megye legtermékenyebb tájain járunk, mégis itt találkozhatunk a közös gazdaságok viszonylagos szegénységével. De olvassunk a számokból. öt esztendővel ezelőtt a nagykátai járás szövetkezetei 666 millió forintos termelési értéket hoztak létre, nyereségük 76,3 millió forint volt. A tervidőszak végére, 1980-ban e két szám a következőképpen alakult: 1 milliárd 133 millió forint a megtermelt érték összege, míg a szövetkezeti jövedelem 72,7 millió forint. A tápiószőlősi tsz tavaly 26 aranykoronás földjén hektáronként 81 mázsa kukoricát és 57 mázsa búzát takarított be. Ügy fogalmazhatnánk: a tápiószőlösiek a világszínvonal közelébe érkeztek. Elég körültekinteni a gazdaság majorjában. Száznál is több gép áll, fehér cölöpök mellé sorakozva akkurátus rendiben. Fegyelmezett, szorgalmas a tagság. Nem is olyan régen, a hatvanas évek elején, bizonyára ilyennek képzeltük a magyar mezőgazdaságot. A világ azóta nagyot fordult Tápiószőlősön, a megyében és az országban is. Kilencmillió forint nyereség nagyon hétköznapdan fogalmazva egy nagygazdaság eredményeiben, amolyan sóra, paprikára elegendő pénz. Semmiképpen nem biztosítja, közEzúttal nem a virágokat, hanem úgynevezett konténeres facsemetéket kapott lencsevégre az üvegházakban a fotós. A gödi Dunamenti Tsz tervei között szerepel — az országban elsőként — a teljes erdőgazdálkodási, fakitermelési és fafeldolgozási vertikum megteremtése Még néhány esztendő, és valóságos erdő veszi körül majd a ráckevei tsz hütökombinátját. Képünkön: a telep egy részlete Bozsán Péter felvételei gazdász nyelven szólva, a bővített ujratermetest. tviagyaran a jövöt. — Hiányzik a kocKazaúvallaiás, konzervatív a vezetőség, eikenyeime- seoett a tagság, üi vaaaK egyiice sem altja meg a neiyét. Legataoois a lényégét illetően nem. ívta az tud kockáztatni, akinek ehnez elegendő tókeje van. Egy kizárólag mezőgazdasági tevékenységre Berendezett üzem egész letét veszélyeztetneti egy rossz esztendő, vagy egy rosszul időzített melléküzemági tevékenység beindítása. (iáerényen enhez is hozzálát takj Az idó egyre inkább sürget. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy legiontosabb nemzeti kincseink egyikén, a termőföldön, hiányozzék a dinamizmus; ne oda kerüljön a legtöbb pénz, ahol a határ a legjobban hálálná meg azt. A számítások nem csalnak. Ha az idén is emelni akarják a hozamokat a megszokott ütemben, az csak ráfizetéssel járhat. A szép eredmények mögött megválaszolatlan kérdések várnak feleletre. Nagy hagyományú és jól gazdálkodó termelőszövetkezetek joggal várják az állam vagy a nagy gazdag tsz-ek segítségét. Az utóbbi segítség- nyújtásra máris vannak példák. Fagymarta fák ágai Az egykori tsz-brigádvezető katonás jelenség. Ahogy az ágakat metszi, és megáll kezében az olló, szúrós szemével, mintha azt kérdezné, rendben van-e minden a gazdaságban. Halupka József két esztendeje ment nyugdíjba, ma is köztiszteletben álló ember, végrehajtó bizottsági tag a tanácsban. Hosszú éveken át beosztottjai munkáját ellenőrizte példás szigorral, s most a sorból kiáll- ván az ő érdekeik leghűségesebb képviselője lett. Nem mond ellenit egymásnak a kettő. A Jegesjárás nevű falurésziben érjük utói, szépen művelt szőlőjében. Egy világ választja el Újszilvást Tá- piogyörgyétől, gondolhatná az ember, amint marokba fogja a tőkék alját borító homokot. Errefelé a silány talaj, néhány kilométerrel odébb a kövér, búzát nevelő föld uralkodik. Uralkodott eddig az embereken, s eleddig Halupka József ősein is. Hat hold föld, egy-két sertés, tehén: ez jelentette számára a bőséget. Lovat nem tartott, mert ugyan miiből is a sívón. — Hamar beálltam a tsz-be. Reggelente házról házra jártam, gyertek dolgozni... De ez régen volt. Én már a közösben nem értem meg a Rába-Steigereket, s nekem az 1972- es esztendő hozta talán a legutolsó újdonságot. Tanfolyamra küldtek Budapestre, 57 éves koromban. Tizennyolc esztendőt szolgáltam ebben á gazdaságban, folyton csak kerék- pái-on járva a szőlőket. A tanyát, amíg bírom, megtartom. Aztán beköltözöm ide, a Jegesbe. Közelebb a TÜZÉP, az élelmiszerbolt; artézi kút is van, és itt a család. Látja, ez itt az uradalomé volt, ez a házhely. A felszabadulás után építettünk ide. A feleségemmel együtt négyezerszáz forint nyugdíjat kapunk, no, meg terményt és háztáji földet természetesen. Higgye meg, a nagyvárosi emberek tévednek, ha azt hiszik, túl jól élünk. Azt is mondhatnám, majdhogynem csak pénzt cserélünk. Nálunk is mondogatták: az egyesülés a szomszéd tsz-szel hátrányos nekünk. De csak úgy, azért, hogy ne higgyék, mi nem dolgozunk olyan jól, mint mások. Minek örülök? -Például annak, hogy nekem lett igazam a földek dolgában. A kinti emberek, a módosabbak is, egyetértenek velem. Most már. Nem nagy pénzt kapunk mi, öregek, de azt rendszeresen hozza a postás, A Halupka Józseffel folytatott beszélgetés okozta időveszteségről egykét metszetlen vessző tanúskodik. A március eleji szél óvatosan simogatja a porta akácfáinak fagymarta ágait, az ól mögül tépett szárnyú tyúk kotyogása hailik, s az idő múlására a hatodik szomszédiból kakasszó figyelmeztet. Ülünk az ölfa- rakáson. A javából gerenda, a silányabból tűáfa lesz. Az utcán az iskolából ha: ni elé igyekvő, rajcsúrozó gyerekek tűnnek fel, — Az ott az unokám, a legjobb tanuló az osztályban — jegyzi meg az idős ember. Látszik, büszke rá, sárrá, hogy jut neki és a többi apróságnak is elegendő táplálék, és szép ruha. Magának mit kívánhat még ennyi jó láttán? Megtörli szeme sarkát, merthogy ez a szárító szél meg- nedvesíti az ember szemét. — Nagyon sokat szenvedtem. Sazt szeretném, amíg ember él a földön, háború ne legyen. Halupka József igazságához nem férhet kétség. Az alkotó munkához Nyitás előtt a szőlőben. Halupka József nyugdíjasként sem vált meg a mezőgazdaságtól békére van szükség, a mezőgazdasági fejlődéshez pedig olyan agrárpolitikára, amely ösztönzi, segíti a vállalkozó kedvet, mozgósítja a szuny- nyadó energiákat. A földet és népét szerető emberek mostanság tele vannak reménnyel. Nyilvános és magán- beszélgetések során bizakodóan beszélnek országos szaktekintélyek: a 70-es évek második felének csendes tavaiból — így érzik — erős sodrású folyóba léptünk. Megmozdultak a legjobb erők, ehhez az évek során felhalmozódott gazdasági potenciális lehetőséget ad. Érdeklődésük nem csupán saját üzemük határáig, de a megye vagy akár az ország tágabb térségeire is kiterjed. Tektonikus mozgások Újkígyós, Szeged, Gyula. Az idén e három település környékének háztáji gazdaságait segítik, integrálják a gödiek, partnerként a helyi áfésze- ket, tsz-eket bevonva. A tőkeerős gazdaság baromfieleséget, tenyészállatokat ad és garantált, folyamatos átvételt biztosít. Ezidéig 45 millió tojásra szerződtek. Megtekinthetik, mert sokcsatornás a tojáskereskedelmük és -feldolgozásuk: szállítanak külföldre, belföldre, és ami e piacokon friss áruként nem kel el, lé formájában tésztagyárakba, az élelmiszeriparba indul. S ha pillanatnyilag nem lenne rá úgy sem szükség, megfelelő hűtőkapacitássá] rendelkeznek. De álljunk meg itt, és ne beszéljünk legújabb terveikről tovább. Figyelmünket inkább a jelenségek mögötti lényegre irányítsuk. Azokra a tektonikus mozgásokra, amelyek megváltoztathatják a magyar mező- gazdaság és a vidék hegy- és domborzati térképét. Szakvezetőket, termelésirányítókat egyre erőteljesebben foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetne együttműködni a kisebb konzervgyárakkal, baromfifeldolgozó üzemekkel? A közös érdekeltségiből ugyanis mindenkinek haszna lenne, megszűnnének veszteségesek lenni a kisebb kapacitású élelmiszerüzemek, a fogyasztó jobb minőségű és olcsóbb árut kapna, és jól járna a szövetkezet is. És még valami: a falusi kihasználatlan munkaerő is hadrafoghatóvá válna. Hogy ez mit jelent — a munkaalkalom, az iparosítás és vele a gazdasági dinamizmus —. falun azt nem kell külön magyarázni. A perspektíva tehát adott. Eléréséhez azonban nem vezet kevésbé göröngyös út, mint ami az eddig elért célokhoz vezetett. A kanyargós, nehéz terepen haladó emberről való híradás azonban már nem ennék az írásnak a feladata. VALKÖ BÉLA * 4
