Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. MÁRCIUS 15., VASÄRNAP xMűtm TANÁCSKOZIK A HAZAFIAS NÉPFRONT ¥11. KONGRESSZUSA Akik az egész megye lakosságát képviselik. Közöttük párt-, tanácsi vezetők, a népfrontmozgalom kiemelkedő tisztségviselői munka, az emberekkel való szoros, segítőkész kapcsolatok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törek­vés, az élet szépségeinek bir­tokbavétele és a rossz elutasí­tása éppúgy hozzátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltár­juk az élet kínálta lehetősége­ket állampolgáraink előtt, ami kötelességünk, hogy azokat, KádáB1 János: akik a helyes úton járnak, tá­mogassuk a közösséget szol­gáló tevékenységükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Népfront tisztségviselőinek és aktivistáinak is kell emberség­ben, munkaszeretetben, közös­ségi magatartásban példát mu­tatnunk. Az egyetértés hozott el ben­nünket erre a kongresszusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozá­son. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy még inkább ismérve lesz a jö- vönknek. Bízunk abban, hogy az Országos Tanács beszá­molója találkozik az önök véleményével. Kérem, hogy a beszámolót, az állásfoglalás­tervezetet, az írásban kiadott jelentéseinket vitassák meg és fogadják el. A népek boldog emberként, szabadon akarnak és fognak élni A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek je­lenleg hazánkban és a nem­zetközi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez elég gondolat­ban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai esemé­nyeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kong­resszusát a magyar társada­lom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt A kongresszus gondosan elemez­te az ország helyzetét, és ki­jelölte a fejlődés további út­ját Megállapításait, határoza­tait helyesléssel fogadta az or­szág lakossága és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyet­értést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amely- lyel a tavalyi képviselő- és ta- nácstagválasiztásokon az ál­állampolgárok elé állt. Ezt kö­vetően az újjáválasztott or­szággyűlés előtt a kormány felvázolta programját Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszerve­zeti tanácskozások, majd de­cemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kong­resszusán elfogadott fő irány­vonallal való általános egyet­értés. Ez milliók támogatását jelenti. Az év végén elkészült o VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, ame­lyek a párt XII. kongresszu­sának határozataival össz­hangban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköz- társaság politikai helyzete szi­lárd, társadalmi rendünk szo­cialista intézményei jól mű­ködnek, megkezdődött és fo­lyik a pártkongresszus határo­zatainak végrehajtása. A belpolitikai feltételei meg­vannak tehát annak, hogy eredményes, jó munkát végez­zen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy ese­ménye társadalmunknak. A népfrontmozgalom kifejezője a Szocialista nemzeti összefogás­nak. annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nélkü­lözhetetlen feltétele. A kong­resszusi dokumentumokkal, az országos tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot ad­nak az eredményes tanácsko­záshoz. A vita keretében, először a nemzetközi helyzetről szeret­nék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság na­gyon sok éber figyelője, kriti­kusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gaz­daságilag fejlett tőkés orszá­goknak is megvannak a ma­guk. n miénknél bizony na­gyobb gondjai. A kapitalizmus mély politikai, gazdasági, pénz­ügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellent­mondásaival küszködik, a kapi­talista országokban élő dolgo­zókat satuként szorítja az inf­láció és a munkanélküliség. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erő­södtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nem­zeti szabadságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rend­szer maradványait. Az impe­rializmus vezető tényezői ma­guk is elismerik, hogy rossz a mérlegük, nehéz, s romlik helyzetük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverke­zési verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésében, vélnek megtalálni. Ez szükség­szerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfö­lénybe kerüljenek. E törekvé­seik következtében az enyhü­lés megtorpant, a helyzet éle­ződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreá­lisak és kudarcra vannak ítél­ve. A népek nem mondanak le elért vívmányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még elnyomott, rabságban síny­lődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságu­kért. Mikor valamelyik nép meg­rázza bilincseit, hogy megsza­baduljon az imperializmustól, a kapitalizmus védőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a né­peknek bárki azt tanácsolná, hogy törődjenek bele a rab­ságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És ter­mészetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szabadon akar­nak élni. A társadalmi fejlő­dés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény és nem függ senkinek a szubjektív elhatá­rozásától! Mi így látjuk a jelenlegi helyzetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nemi akar kollektív öngyilkosságot elkövetni a fegyervekezés mögött álló mo­nopoltöke profitja miatt. Mi po­litikánkat erre a meggyőződés­re alapozzuk és biztosak va­gyunk abban, hogy az emberi­ség fejlődése nem a vége felé jár, hanem éppen ellenkező­leg, most olyan sorsforduló van, amikor — ahogy a mar­xizmus halhatatlan megalapi- tói mondották — átléphet a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába. kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határozatait és bé­kében élvezhesse rounikájának gyümölcsét. A kongresszus ismét messze- hangzóain hirdette a Szovjet­unió békepolitiikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony ren­dezésére, az összes vitás nem­zetközi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa-öböl prob­lémáját, a Távol-Kelet bizton­ságát, és békéjét, Afganisztán nemzetközi vonatkozásait, a hadászati támadófegyverek, s a középhatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfé­kezését, a fegyverzet csökken­tését javasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósul­jon meg. E javaslatok, amelyekkel- a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényeződhez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt, azt is mond­hatjuk, s nem alaptalanul, hogy az SZKP XXVI. kong­resszusának külpolitikai állás- foglalásai bizonyos mértékig máris enyhítették a nemzet­közi feszültséget. Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek telje­sen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar néb érdekeivel. A javaslatok további sorsát ille­tően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szocialista világ népei is joggal várják el, hogy érdemi vála­szok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista, or­szágok egyeztetett nemzetközi irányvonala —, háborúellenes és síknaszáll az enyhülésért, a béke megszilárdításáért, a fegyverkezés megfékezéséért, az egyenlő biztonságért. Kiál­lunk a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bé­kés egymás mellett élésért, a sokoldálú és kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveink­nek, érdekeinknek, élvezi né­pünk egységes támogatását. Mi ezekért a célokért dolgoz­tunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatat­lan hitünk, hogy a béke erői hatalmasaik, külpolitikai kér­désekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fog­nak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára alakí­tották a nemzetközi helyzetet, s békésebb világot, nyugod- tabb nemzetközi légkört te­remtenek. Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk —, olyan évek előtt áll, amelyek nem lesz­nek könnyűek. De dolgozni fogunk, és biztonságban élve előre fogunk haladni a legkö­zelebbi esztendőkben ist Jó a szövetségi politikánk A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront mun­kája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nem­csak azért, mert a párt is ré­szese a Hazafias Népfront-moz­galomnak, hanem más tekin­tetben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megál­lapítását, hogy a párt, amely az alkotmányiban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jö­vőben is arra fog törekedni, hogy me..óképpen töltse be nem könnyű, de felelősségtel­jes és megtisztelő funkcióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és mun­kájának vannak eredményei. Ezekről nem szabad megfeled- ikeznüink, hiszen a nép a szo­cialista építés eredményeiben látja munkája értelmét, ügyanaikkor azt is hangsúlyo­zom: sikeseink nem jelentik azt, hogy most már megpihen­hetünk. A párt a maga fel­adatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ adjon a ma és a holnap kér­déseire. Ez így lesz a jövő­ben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politikai eszközökkel oldott meg, és a jövőben is er­re törekszik. A párt a töme­gekkel összeforrva él és dol­gozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politiká­ját. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége. Emellett a párttagok és a pár- tonkívüliek, a különböző hi- vatású és foglalkozású, életko­rú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évti­zedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos tör­ténelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekintetben szá­zados elmaradottságot szüntet­tek meg. Ezt népünk jól tud­ja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Érvelnünk, meggyőznünk kell A béke programja A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentősé­gű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghall­gatta Brezsnyev elvtárs be­számolóját, és széles körű vi­ta után, meghozta határoza­tait. A Szovjetunió belső hely­zetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a bé­kés kommunista építés hatal­mas programját. Miként kong­resszusi felszólalásunkban is kifejeztük, őszintén, szívből Ezzel együtt, s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak, se téved­hetetlennek magunkat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késleke­dünk. Politikai, gazdasági, kul­turális viszonyainkat nem idea­lizáljuk. Feladatunk társadal­munk szocialista vonásainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos elemeként kell továbbfejlesztenünk, még szé­lesebben kibontakoztatnunk és elmélyítenünk a szocialista de­mokráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellelhe­tő visszásságokról, amelyek tagadhatatlanul léteznek és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocialista erkölccsel össze­egyeztethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélések­ről. Ezekkel szemben megalku­vás nélküli, kérlelhetetlen har­cot kell folytatnunk. Mert jo­gos az embereknek az az igé­nye, hogy szocialista társadal­munkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem min­den területen és minden kér­désben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erő­feszítéssel érhető el. A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességéről beszélt. Üdvözlöm ezt a fel­szólalást és megismétlem, min­denki tapasztalhatta, hogy a párt és a kormány is minden kérdésben széles körű tanács­kozásra törekszik, ha lehetsé­ges, még a döntés meghozata­la• eíőfí. A párt, hogy más példát ne említsek, a kong­resszus mondanivalóját meg­határozó irányelveket is or­szágos vitára bocsátotta. Eb­ben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkí- vüliek egyaránt. A kormány szintén arra tö­rekszik, hogy a törvényjavas­latokat minden lehetséges eset­ben még a végleges döntés meghozatala előtt bocsássa vi­tára a szakemberek, némelyi­ket pedig az érdekeltek még szélesebb körben, akár orszá­gos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is szé­les körben, konzultált. Tanúsít­hatom, hogy a kongresszus ál­lásfoglalásai, a törvényjavasla­tok, az alapvető és fontos ren­delkezések, a népgazdasági tervek a vita eredményekép­pen javultak. Csak úgy ki térő leg mondom, én már régóta vagyok párt­munkás, többféle ciklusban dolgoztam, korszakonként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a magyarázatot, az agi- tációt, az érvelést, a meggyő­zést megtakarítani nem lehet. ■Lehet egyszerűen rendelkezé­seket hozni, közzétenni, de ak­kor utána kell az észrevétele­ket hallgatni, az embereket meggyőzni, hogy legyenek szí­vesek elviselni azt az intézke­dést Ez így nem jó, nem vezet se­hová. Sokkal többet kell be­szélni és sokkal rosszabb ha­tásfokkal lehet érvelni, vitat­kozni, magyarázni, ha mind­ezt a döntés meghozatala után, s nem előtte csináljuk. Az utó­lagos megvitatás megfoszt ben­nünket egy nagyon értékes do­logtól, a legjobb hozzáértők véleményétől is. Ezért a jelen­legi gyakorlatot — az előze­tes beható eszmecseréket — erősítjük és fejlesztjük tovább. Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocia­lista nemzeti egység ma erő­sebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az ország történel­mében más-más időszakokban is létrejött. Ilyen erős, mint ma, azonban nem lehetett so­ha, hiszen mai társadalmun­kat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapvető osztály­érdekei egybeesnek, a nagy osztályösszeütközések korsza­ka befejeződött, győzött a szo­cializmus. A Hazafias Népfront-mozga­lom a magyarok és a ha­zánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevékeny­séget is folytat Jól ismertek olyan intézményei,1 mint pél­dául az Országos Béketanács, a papi békemozgalom. Az egy­házak a Hazafias Népfront keretében némzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a békéért, a népek barátsá­gáért munkálkodnak. Folytas­sák ezt bizakodva, még na­gyobb lendülettel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem rokon­szenveznek. Ez ténylegesen rendezett viszony, ami egyfe­lől azt jelenti, hogy az egy­házak képviselői letették az esküt a Magyar Népköztársa­ság alkotmányára és azt tisz­(Folytatás a 4. oldalon) /

Next

/
Thumbnails
Contents