Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

TANÁCSKOZIK A NÉPFRONT KONGRESSZUSA EGYÜTT A SZOCIALISTA, BÉKÉS JÖVŐT FORMÁLVA KÁDÁR JÁNOS IS RÉSZT VETT A VITÁBAN Szombaton reggel az Építők fellobogózott, ünnepi köntöst öltött budapesti székházéban megkezdte munkáját a Hazafias Népfront VII. kongresszusa. A kongresszusi teremben a Ma­gyar Népköztársaság címerével ékített vörös és nemzetiszínű mezőben Kölcsey sorai; „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”, körben a karzaton a mozgalom legfőbb cél­jait. tükröző feliratok: „Nemzeti összefogás­sal a szocializmusért, a békéért!”, „A nemzeti egység fejlődésünk legfőbb forrása!” és „Szo­cialista demokrácia: közös gondolkodás, együt­tes cselekvés!” A tanácskozás 9 órai megnyitóján — Ma­gyarország társadalmának osztályait, rétegeit képviselve — 1100 küldött és meghívott fog­lalt helyet. A Himnusz hangjait követően a mozgalom, legfőbb fórumát Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyi­totta meg. A megnyitót követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára terjesztette elő a HNP OT beszámolóját. Felszólalt a kongresszuson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Is. A kongresszus elnökségében foglalt helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkára. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkára. Sarlós István, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, a Politikai Bizottság tagjai, Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa el­nöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Pest megye küldöttei közül Kovács Antalné, a HNF Pest megyei bizottsága titkára foglalt helyet az elnökségben. A kongresszust Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyi­totta meg. Szeretettel és tisztelettel köszön­tötte a tanácskozás küldötteit, meghívott ven­dégeit, a népfrontmozgalomban részt vevő munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, társadalmunk minden rétegét, magyarokat és nemzetiségieket, a művészetek és a tudományok művelőit, a közös ügy szol­gálatában együttműködő nemzedékek képvi­selőit és a magasztos emberi céljainkat szol­gáló egyházi személyeket. Megemlékezett Kállai Gyula a. Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1976. óta elhunyt tagjairól, A vitában ezután felszólalt Pápai Zsolt, a Budapesti Műszáki Egyetem adjunktusa, Ju­hász Ferenc Kossuth-díjas költő, az Új Írás főszerkesztője, Bóján Ferencné Szolnok me­gyei gyári munkás, Rácz Sándor Békés me­gyei tsz-tag, Kádár János, Földes Imréné. a Gardénia Csipke- és Függönygyár igazgatója, Csepelyi Tamás, a fehérgyarmati járási-váro­si pártbizottság első titkára, Márta Ferenc akadémikus, dr. Dobos László nyugalmazott bírósági elnökhelyettes, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei bizottságának elnöke, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Té­ny i Mária, Gsongrád megyei egyetemi tanár, dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a katolikus püspöki kar elnöke, Sziebert Fe­renc Baranya megyei termelőszövetkezeti brigádvezető, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. Szóda Sándomé, a Tatabánya városi HNF-bizottság titkára, Bánffy György, a József Attila Színház Já- szai-díjas érdemes művésze, Cseh Károlyné Állami-díjas Veszprém megyei szocialista brigádvezető, Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Boldizsár Iván író, Lakos Zoltánná Zala megyei ktsz-dolgozó, Herczeg József Tolna megyei főművezető. Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára és Káli Ferenc Fejér megyei tanár. A kongresszus vasárnap reggel 9 órakor folytatja munkáját. István: Népünk egyetért szocialista céljainkkal Az elnöki megnyitó után Sarlós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a HNF főtitkára terjesztette elő az alábbiakban ismertetett kongresszusi beszámolót. Mintegy négy és fél esztendő telt el a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta. Esemé­nyekkel és nehézségekkel teli, de — ami a legfontosabb — jelentős, sikerekben gazdag időszak áll mögöttünk. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa átfogó elem­zést adott ezekről az évekről. Ezekben az esztendőkben is érvényesült a párt több mint két évtizede töretlen, az egész nép érdekeit kifejező és szol­gáló politikája. E politika leg­kézenfekvőbb eredménye az, hogy hazánkban a munkásha­talom szilárd, belpolitikai éle­tünk kiegyensúlyozott. A nehe­zebbé vált hazai és nemzetközi feltételek ellenére is számotte­vő sikereket értünk el, ered­ményesen munkálkodtunk a fejlett szocialista társadalom építésén. Állampolgáraink ismerik és Jelentősnek tartják eredmé­nyeinket, de ismerik életünk nehézségeit, valamint annak okait is. Mindebből azt a kö­vetkeztetést vonták le: az ed­diginél jobban és felelősségtel­jesebben kell dolgoznunk, ha akár csak egyet is előre aka­runk lépni. Százezrek megnyi­latkozásai, milliók jó munkája tanúsítja: népünk egyetért szo­cialista céljainkkal. A világ állandó mozgásban, fejlődésben van. Ebben a fo­lyamatban meghatározó a szo­cialista országok szerepe, ame­lyek az államok egyenlőségén alapuló enyhülési politikát kép­viselik. Az emberiségnek bé­kére, barátságra, megértésre van szüksége. Az enyhülés el­lenfelei fegyverkezéssel és rá­galomhadjárattal átmenetileg elérhetik ugyan a békés folya­matok megtorpanását, de az emiatt kialakuló politikai, gaz­dasági összecsapások leleplezik szándékaikat. Valljuk: végül is el fogunk jutni az enyhülés új szakaszához. ■ AZ SZKP XXVI. kongresz- szusa ismét hitet tett e politi­ka mellett Leonyid Brezsnyev főtitkári beszámolója jelentős javaslatokat tartalmazott a két- és többoldalú tárgyalások foly- Kállai Gyula, tatására, a fegyverkezési haj­sza visszafogására, a rakétate­lepítési program elhalasztásá­ra, a fegyverzetcsökkentési tár­gyalások továbbvitelére, s a bizalomkeltő intézkedésekre. Mindez világos, kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió és a vele szövetsé­ges szocialista országok to­vábbra is a béke, az együtt­működés ügyét kívánják szol­gálni. A mi kongresszusunk is üdvözli az SZKP XXVI. kong­resszusának béketörekvéseit, kezdeményező lépéseit. Tesszük ezt annál Is inkább, mert azonosulunk a Magyar Szocialista Munkáspárt, s a magyar kormány külpolitiká­jával. Egyetértünk ezzel a külpolitikával, mert hazánk kapcsolatainak szélesítésére törekszik, anélkül, hogy el­veinkből engedményeket ten­ne. Helyeseljük, mert világos és érthető magyarázatát adja szándékainknak, s mert — a többi szocialista országgal összhangban — feltárja min­den kérdés tárgyalások útján (Folytatás a 2. oldalon.) XXV. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM Ára 1,80 forint 1981. MÁRCIUS IS., VASÁRNAP Történelmi elődök nyomdokaiban Politizálva, szórakozva emlékezett a gödöllői fiatalság Tarkállolt a zászlóktól a Petőfi-szobor környéke Bozsin Péter felvétele Hivatalosan ma, vasárnap kezdődik a forradalmi ifjúsági napok hagyományos tavaszi eseménysorozata. A fiatalok .azonban már napok óta ké­szülődnek a három tavaszi évforduló méltó köszöntésére. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói, az egyete­misták KlSZ-szervezete pél­dául már tegnap mozgósította a város fiataljait. A reggeli órákban megszólaltak a hang­szerek az egyetemi kollégium előtt, s a korhű ruhába öltö­zött diákok társaikat verbu­válták a későbbi felvonulás­ra. A megemlékezés váltófu­tással kezdődött a Petőfi-szo- borhoz, az. ünnepség színhe­lyére. Kilenc óra után meg­indult a diákok menete, az élen huszár egyenruhába öl­tözött lovasok haladtak. Közben a város minden pontjáról útnak eredteir a pi­ros nyakkendő», fehér inges úttörők, a nemzetiszínű zász­lókat lobogtató kisebbék és a KISZ-fiatalok a Petőfi térre. Az évforduló méltatása után az emlékezés virágait és ko­szorúit helyezték el a részt­vevők a szobor talapzatán. Mindez azonban csak a be­vezetője volt az egésznapos tarka kavalkádmak. Az agrár­tudományi egyetem amúgy is változatos életét most újabb rendezvényiek gazdagították. A kollégiumban két kiállítás kü­lönösen vonzotta a szemet. Az érdeklődők megtekinthették Gaál Kálmánná népi iparmű­vész és a mezőgazdasági tan­szék bemutatóját. A vidámság mellett azon­ban komolyabb eseményre is sor került. Sokan hallgatták meg dr. Varga Jánosnak, az Országos Levéltár igazgatójá­nak az előadását az 1848-as forradalomról és az azt kö­vető szabadságharcról. Közben kinyitottak azok a pavilonok is, melyekben szép termékeiket kínálták megvétel­re különböző szakmák mes­terei. A színpadon először a Fővárosi Művelődési Ház elő­adói mutatkoztak be. Közép­kori vásári paródiákat adtak elő. Őket a Balaton néptánc­együttes követte. Fellépett a sándorfalvi citeraegyüttes is, majd a táncházban próbálgat­hatták a lépéseket a tanulni vágyók. Akárha a fiatalok lendüle­tét figyelte volna, megembe­relte magát a szép, tavaszias idő is — egész nap kitartott. Este, az egésznapos forgatag­ban jólesően elfáradt ifjúság még bizonyíthatta: ' maradt benne némi tartalék, virtus. Ha kissé megkésve is, most nőnapi bálon rophatták a fia­talok a táncot különféle ze­nékre. Jól sikerült a FIN gö­döllői első napja; politizálva és a szórakozást sem megvet­ve emlékeztek a fiatalok tör­ténelmi elődjeikre. V. F. 1 8/IC március 15. emlé­lŐiO. ke különös fény- nyel tündököl népünk tuda­tában. Ezen az esős, boron- gós, kora tavaszi napon Pető­fi lánglelkű forradalmisága magával ragadta a pesti if­júságot és esküvel fogadta a Múzeum előtt, hogy „ra­bok tovább nem leszünk!” Az idegen elnyomás le­küzdésében érdekelt volt az egész nemzet — még a ne­messég jelentős része is —, az osztályelnyomás meg­szüntetését azonban csak a Petőfit követő pesti ifjúság tűzte teljes őszinteséggel a zászlajára. A gazdasági, a társadalmi egyenlőséget, a kulturálódáshoz való jog egyenlőségét csak a Petőfi­vel az élen utcára vonuló, keblén nemzetiszínű ko­kárdát viselő ifjúság áhí­totta teljes szívvel. Mégis, ez a nap, a több évszázados idegen elnyo­más után, a társadalmi fe­szültségek halmozódásának forrpontján, egységbe ko­vácsolta nemzetünket, s a párizsi, bécsi véres forra­dalmak után Pesten puska­lövés nélkül győzhetett a polgári demokratikus for­radalom. Történelmünk e gyönyörű napjának emlékét osztály­ellenségeink egy évszázadon át megpróbálták kisajátíta­ni. Ünnepi beszédeket mondtak e napon olyanok, akik az élő márciusi ifjakat válogatott kínzásokkal emésztették volna el. Föl­desurak és tőkések mond­tak álhazafias, puffogó frá­zisokkal megtűzdelt szónok­latokat, miközben az álta­luk tönkretett országban nyomor, „ezernyi fajta népbetegség”, kényszerű ki­vándorlás tizedelte a ma­gyar népet. Ma nemzetiszínű kokár­dával a keblén, nemzeti színű és vörös zászlók alatt emlékezik a magyar ifjúság, forradalmár elődeire Em­lékezik annak tudatában, hogy a nemzetiszínű kokár­da kitűzése és a Himnusz harsogása önmagában még Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke megnyitó beszédét tartja Forradalmi ifjúság nem, bizonyítéka a hazafi - ságnak. A szülőföld és a dolgozó nép szeretete, nem­zeti kultúránk igazi érté­keinek megbecsülése, a tár­sadalmi haladás tettekkel való szolgálata együttesen tanúsíthatja hazaszeretetün­ket. Szocializmust építő társa­dalmunkban a cselekvő ha- zaíiság a munkában és a tanulásban való helytállást jelenti. S mivel korunkban világméretű harc folyik a munkásosztály és a bur­zsoázia között, ezért haza­fiúi érdekünk az interna­cionalista proletár szolida­ritás minden néppel és nem­zettel, amely a társadalmi haladás oldalán áll, s az emberiség létét veszélyezte­tő imperialista erők ellen harcol. Különösképpen nem­zeti érdekünk a Szovjet­unióval való testvéri szoli­daritás, nemcsak azért, mert a szovjet nép óriási vérál­dozatok árán vívta ki sza­badságunkat, hanem azért is, mert a Szovjetunió léte, ereje a legfőbb garanciája békénk, alkotó munkánk biztonságának. Dolgozó népünk ma mél­tóképpen emlékezhet 1848. március 15-re, hiszen har­cával és munkájával meg­valósította azokat a célokat, amelyeket a márciusi ifjak 12. pontiunkban foglaltak össze. És azért is, mert a társadalmi haladás élvona­lában, történelme folyamán példa nélkül álló nemzet­közi tekintéllyel küzdhet a népek nagy családjának tagjaként a Petőfi által megálmodott világszabad­ságért. Minderről a forradalmi if­júsági napok tegnap meg­kezdett rendezvénysoroza­tán bizonyára sok szó esik majd. A márciusi ifjak szelleme ma is áthatja ifjú nemzedékünket. Tettei ta­núsítják: forradalmár elő­deihez méltóan szereti, vé­di, szolgálja hazáját, a szo­cialista Magyarországot. Cseri Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents