Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

A Tanácsköztársaság évfordulóján Megemlékezések A városi pártbizottság mel­lett működő munkásmozgalmi emlékbizottság legutóbbi -ülé­sén a Tanácsköztársaság kö­zelgő évfordulójával kapcsola­tos teendőket beszélték meg a testület tagjai. A napirenden szerepelt a többi között az 1919-es és a régi * párttagok névjegyzékének összeállítása, valamint a Tanácsköztársaság évfordulója tiszteletére ren­dezendő megemlékezések ün­nepi programja. A szervezés­ben és a rendezésben több in­tézmény vesz részt, ' így pél­dául a Kobzi János munkásőr- egység, a KISZ, az általános iskolák, a Török Ignác Gim­názium és Óvónőképző Szak- középiskola, a Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és a KIOSZ helyi csoport­ja. A városi pártbizottságon már elkészítették az ünnepsé­gek pontos forgatókönyvét is. Ennek alapján március 20-án a Stromfeld lakótelepen levő Tanácsköztársasági emlékmű­nél rendeznek koszorúzást ün­nepséget, majd megkoszorúz­zák a pártszékház falán el­helyezett emléktáblát és a já­rási hivatal bejáratánál levő márványtáblát. Ezen a napon emlékeznek Gödöllő mártírjai­ra is. A koszorúzásokon ünne­pi beszédekkel, versekkel, da­lokkal méltatják az évfordu­lót Ahogyan távolodunk a neve- zetes dátumoktól, sajnos, úgy ritkulnak az egykori harcosok, hősök sorai. Ezért is lesz hasz­nos és kedves .színfoltja a megemlékezéseknek az a ba'- ráti fogadás, amelyet a városi pártbizottság rendez a veterá­nok, az elhunyt harcostársak özvegyei számára. Ú ftörő-seregszeml é A népi táncosok Még a Rendezőket is meg- epte a résztvevők nagy szá­ma: a Szadán lebonyolított já­rási úttörő kulturális szemlén — amelyen ezúttal az irodal­mi színpadok és a bábosok versengtek — huszonhat pro­dukció került a zsűri elé! A háromszázhúsz kisdiák elhe­lyezése, mozgatása nehéz fel­adat elé állította a rendező­ket, akik azonban, dicséretük­re legyen mondva, állták a sarat; szinte lesték a csopor­tok kívánságait. A szemle, a kisdiákok ügyességén, rátermettségén kí­vül azt is bizonyította, hogy nagy szükség lenne az irodal­mi színpadok vezetőinek to­vábbképzésére. Remélhetőleg erre az új művelődési házban alkalom nyílik majd. A szemlén kiemelkedően szerepelt a vácszentlászlói Petőfi-raj, Tóth Imre és az ugyancsak vácszentlászlói nyolcadikos irodalmi színpad, Sántha Miklós vezetésével. Di­cséretet érdemelnek a hévíz- györki irodalmi színpad tagjai is, akik Fodor Mihály betaní­tásában mutatták be műsoru­kat. A bábosok mezőnyében sok szép előadásnak tapsolhatott a közönség: a legkiválóbbaknak az aszódi 2-es számú és a péceli áltálános iskola bábcsoportjai bizonyultak. * Az úttörő kulturális sereg­szemle március 21-én, szom­baton folytatódik Isaszegen: tizenkilenc csoport vesz részt a népi táncosok bemutatóján. Ettől jelentős sikert várnak a rendezők, hiszen nem egy gár­da már-már profi szinten űzi a táncot. A bemutatóra vár­ják Vankóné Dudás Julit is. A fentieken kívül még egy úttörőesemény színesíti a már­ciusi járási programot: 28-án, szombaton Veresegyházon a Váci Mihály Művelődési Köz­pont ad otthont a Bartók-ve- télkedönek, amelyen nagy ze- neköltőnik életéből, alkotásai­ból, a járásunknak gyűjtött népdalaiból, feldolgozásaiból vizsgáznak a résztvevők. Városi moziműsor Mackó Misi a világűrben. Színes lengyel mesefilm. Csak 4 órakor! Ellopták Jupiter fenekét. Színes francia filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsáin, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon; vasárnap, 15-én: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Baj- nóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisúj fa­lun, Vácsaentlászlón, Verse- gen. Zsámbokon: dr. Dóka Jó­zsef, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. LUOI .M#f A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1981. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Minden ágazatuk nyereséges Két és fél millió fonni lakásra A nagyüzemi gazdálkodás, mint mindenfajta új értéket termelő folyamat, bizonyos kockázattal jár. Igaz az is, hpgy a mezőgazdaságban mű­ködő vállalatok, szövetkeze­tek termelését jobban, s gyak­rabban éri olyan külső hatás, amit előre jelezni csak igen kis valószínűséggel, vagy még egyáltalán nem lehet. Az idő­járás alakulása, kedvező vagy kedvezőtlen volta, szélsősé­gei évről évre hullámzó képet mutat. Ekképpen figyelhető meg az is, hogy milyen a ter­melést folytatók hangulata. Biztató kép Egy évvel ezelőtt a Gödöl­lői Tangazdaságban sem néz­tek rózsásan az esztendő elé, hiszen, ha nem is zártak vesz­teségesen, láthatták: fejlesz­tésre, beruházásra kevés pénzt fordíthatnak annak a sok munkának az eredményéből, amelyet különben becsülettel teljesítettek. Mindenképpen más. biztatóbb az a kép, amelyben a tavalyi eszten­dőről számolhatnak be, noha egy sör tényező — gazdasági és időjárási kellemetlenség — ezúttal sem tett jót. ösz- szességében azonban sokkal jobb évet tudhatnak maguk mögött. Erről kérdeztük Kondor Ot­tót, a gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettesét, aki több mint húsz éve valóban úgy ismeri ezt a gazdaságot/; mint a tenyerét. — Gazdaságunknak 8 ezer 500 hektár földje van, amely­ből több mint 7* ezer a szán­tó. Termelési értékünk tavaly csaknem elérte a 460 millió forintot — mondja. — Az 1979-es év kivételesen rossz volt, nyereségünk alig halad­ta meg az ötmillió forintot. Tavhly 31,5 milliót tervez­tünk, ezzel szemben 42 mil­lió 246 ezer forintos nyeresé­get értünk el. — Mivel lehet jellemezni tavalyi költséggazdálkodásu­kat? — Gazdálkodásunk ered­ményességét legjobban az úgynevezett szűkített önkölt­ség alakulása mutathatja. Egy mázsa búzát a hetvenki- lences 243 forinttal szemben tavaly 185 forintért állítot­tunk elő. Még kedvezőbb ada­tokat mondhatnék az őszi árpa, a fajtaborsó, a lucerna, a zöldborsó termelési költsé­géről. — Állattenyésztésünk az ötödik ötéves terv éveit te­kintve folyamatos fejlődést mutat, legfeljebb azzal nem vagyunk elégedettek, hogy a tejtermelés önköltsége jelen­tősen emelkedett egy év alatt. Új gépek, épületek — Hogyan alakultak beru­házásaik? Mivel gyarapodott tavaly a tangazdaság? — Különféle forrásokból mintegy 72 millió forintos fejlesztési alappal rendelkez­tünk. Legnagyobb építési be­ruházásunkra, a 480 kocás sertéstelep bővítésére, illetve rekonstrukciójára költöttük a legtöbbet, mintegy 23 millió forintot. Ezt a munkát az elő­ző évben be is fejeztük, úgy, hogy közben a termelés nem szünetelt, aminek eredmé­nye, hogy 1347 tonna hízott sertést adtunk el. Ez valami-, vei még több is; mint tavaly­előtt. Mezőgazdasági gépek, járművek vásárlására csak­nem nyolcmillió forintot for­dítottunk. — Tavaly traktorokat, ara­tó-cséplő gépeket, csávázó- kat, szecskázókat, silózókat, takarmánytároló tartályokat, bálázókat vettünk. Két IFA- tehergépkocsit, több pótko­csit és kis furgonokat vásá­roltunk még. A hitelek tör­lesztése mellett még mintegy másfél milliót költöttünk a homoktalajok javítására. Dol­gozóink lakáshelyzetének ja­vítására 2,5 millió jutott, — Térjünk vissza terme­lési eredményeikre. Hogyan sikerült az egyes növények hozamát növelni? — Elöljáróban hadd jegy­zem meg, hogy szántóterüle­tünk minden lehetséges ré­szét művelésben tartottuk. Gazdaságunk nagy, a jobb üzem- és munkaszervezést se­gítette már tavaly is, hogy az elmúlt években mintegy 900 hektár föld önkéntes cse­réjét hajtottuk végre a kör­nyező termelőszövetkezetek­kel, ezáltal a szállítási távol­ságok, a költségek csökkenté­sét kívántuk elérni. — Ami termésátlagainkat illeti: rekord volt a hektá­ronkénti 58,11 mázsa búza, ár­pából 43,7 mázsa, s hason­lóan igen magas átlaggal 34,8 mázsával fizetett a mag-, il­letve 43,6 mázsával a zöld­borsó. Egyik növénytermeszté­si ágazatunk sem volt vesz­teséges. Ha figyelembe vesz- szük, hogy á vetőmagüzem is nyereséget hozott, elmond­hatjuk, hogy növénytermesz­tésünk kimagasló eredményt produkált tavaly. Több jószág Állattenyésztésünkre jel­lemző, hogy a baromfi kivé­telével növeltük az állomány létszámát. Tejtermelésben nem értük el a tervezett fe- jési átlagot,'de az egy tehén­től nyert tej 1980-ban 240 li­terrel több mint egy évvel korábban. Hagyományos te­henészeti telepeinket teljesen fölszámoltuk, s az év végére sikerült az 1040-es tehenészeti telepet teljesen feltölteni. A szarvasmarha-hizlalás szintén nyereséges volt, s ami talán figyelemre méltó: az egy ki­logramm súlygyarapodásra a tervezett 4,60 helyett csupán 4,22 kilogramm abrakot hasz­náltunk fel. Apró-cseprő (?) közügyeink SÁR. Hát bennünket, a Szabadság téri HÉV-állomás- sail szemben lévő épület la­kóit is elért a környék végze­te. a sár. Amióta megenyhült az idő, fölengedett a hóna­pokig fagyott talaj, amit né­ha-néha tavaszi esők is áztat­nak, legény legyen a talpán, aki anélkül be tudja vereked­ni magát a házba, hogy térdig sáros legyen. Felvonulási terep lettünk, akárcsak korábban — s még ma is —, a Szabadság tér legnagyobb része. Tudom persze, hogy ez így magánügy, nem is sajnáltatni szeretném magunkat. De talán tja mások is tudják, hogy mi is, és mi is, hogy mások ho­gyan küszködnek a sárral, könnyebb lesz elviselni még egy darabig. Remélhetőleg mind kevesebb ez az idő, hi- -zen amikor hajdanán annyi­szor szerepelt nemkívánatos témaként lapunk hasábjain a Szabadság téri sár, azt a vá­laszt kaptuk az illetékesektől, hogy türelem: 1981-ben, vagy legkésőbb 1982-ben rend lesz, tisztaság. Üjraparkosítiák az ígész vidéket, iárdák lesznek, utak, sár nélkül. Mitagadás, most már a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem is olyan egyszerű dolog a türelem. Csak egyetlen re­mény élteti, hogy belátható időn belül kamatosán visz- szatérül, s Gödöllő belvárosa megújulva, megszépülve, s a korábbi kényelmet megsokszo­rozva fogadja be újra lakóit, látogatóit. Erre, ha ma még csak a körvonalai látszanak is, min­den reményünk megvan. Hi­szen elkészült a Kossuth La­jos utca, a Szabadság téren az utolsó új -lakóépület befejező munkálatai folynak, hamaro­san átadják rendeltetésének a művelődési központot, s a jobb idő beköszöntővel meggyorsult az aluljáró építése is. Ebben a tudatban pedig, együtt, va­lóban könnyebben elviselhet­jük a sarat. Megéri. PÉLDA. Méghozzá, jó példa alanya az az útszéli, ponto­sabban térszéli épület, amely­ről, akárcsak társairól nem nagyon i Ildomos nyilvános fó­rumokon értekezni. Pedig a •nyilvános, a mellékhelyiségek­ről van szó, amiket jobbára csak magánbeszélgetéseken szapulunk, felemlegetve elha­nyagoltságukat, használhatat­lanságukat? De amikor na­gyobb társaságokban is szóba kerül, hamar elhallgatunk, va­lamiféle rosszul értelmezett szégyenérzet, álfinomkodás tesz lakatot a szánkra. Pedig lenne mit mondani, írni. Például a vasúti kocsik két végén elhelyezkedő fül­kékről, amelyekből többnyire hiányzik a papír, gyakran a víz sem folyik, máskor meg lábujjhegyen sem lehet belép­ni, bármily sürgető is volna. S még szerencsénk van, ha nappal utazunk, mert az sem ritkaság, hogy ezekben a he­lyiségekben nem cserélik a kiégett villanykörtéket. Ilyen helyen pedig sötétben tapoga­tózni ... Hát ez már valóban nem tűr nyomdafestéket. Csak a vendég tűr, például az éttermek, bisztrók legtöbb­jében, ahol csak annyival jobb a helyzet, hogy nem kell kapaszkodni. Azt már, kevés kivétellel sikerült elérni, hogy az asztalokon tiszta abrosz legyen, s a tányérokat, evő­eszközöket sem kell vissza­küldeni, újramosogatni. De vajon a mellékhelyiségek nem tartoznak hozzá a vendéglátó­ipari egységekhez’ Ügy látszik a mellék jelző eleve meghatározza nemcsak rendeltetésüket, hanem állapo­tukat is. Alighanem itt leljük meg a magyarázatát annak, hogy miért lehet jó példa a Szabadság téri, a HÉV-megál- ló melletti. Azért, mert ez fő­épület, s benne a mellékhelyi­ségek nem mellékesek. Oly­annyira nem, hogy bárki nyu­godtan bemehet, nem kell be­fogni az orrát, nem kell láb­ujjhegyén kerülgetni a tócsá­kat és bátran megfoghatja a kilincseket is. Rend van, tisz­taság. Nem tudom, ki takarít­ja, ki viseli gondját. De hogy dicséretet érdemel az biztos Még akkor is, ha ez a dolga. Mert hasonló példára keresve is ritkán bukkanhat az ember. G. Z. Fehér István Labdarúgás Vasárnapi mérkőzések Felébredt-e téli álmából a Domony, s milyen eredményt hoz a Bag—Aszód rangadó — ezek a legizgalmasabb kérdé­sei a járási labdarúgó-bajnok­ság tavaszi második forduló­jának, amelynek mérkőzéseit március 15-én, vasárnap dél­után fél háromkor kezdik. Az ifjúságiak a felnőttek előtt délután egy órakor játszanak. A forduló párosítása, zárójel­ben a játékvezetők. Domony—Túra (B. Tóth “Ba­logh, Födi), Pécel—Honvéd Malinovszkij SE (Unger, Sur- man, Merkel), Dány—Isaszeg (Legéndi, Imre, Máté), Mogyo­ród—GEAC (Répási, Hegedűs, Kóti), Galgahévíz—Veresegy­ház (Lovász, Urbán. Bodor), Erdőkertes.—Hévízgyörk (Szé­ki, Németh, Keglovits), Bag— Aszód (Ádám, Vayner, Kónya), Kerepestarcsa—Valkó (Czene, Varga, Maszlag). Szombati jegyzet Kampány Nem szoktunk a jegyzet hasábján levelet idézni, ez­úttal azonban hadd tegyek kivételt. A minap kézbesí­tette a posta címünkre azt a borítékot, amelyet Gödöl­lőn adtak postára, és amely lapunk egyik, a világtala- j nők és látássérültek házi i szociális gondozásával fog­lalkozó cikkére érkezett kü­lönös hozzászólást tartal­mazta. így: „A cikk igen meghatott, mivel én is — körülbelül egy éve fedezték fel a zöldhályogomat —, hasonló sorsban fogok részesülni. De eddig még, a cseppek hatására, látásom nem csökkent, s felajánlom se­gítségemet a házi szociális gondozásnak. Ügy érzem, talán nem vagyok egyedül ezzel a segítőkészségem­mel, s amíg be nem követ­kezik a világtalanságom, addig is segíteni tudok a rászorulóknak. Gödöllőn la­kom. de nem tudom, hogy itt is van-e ilyen akció és igénylik-e a felajánlásom. Ha igen. várom szíves érte­sítésüket, s mint nyugdíjas, szíves-örömest vállalom a munkát.” Nehéz meghatottság, el- 'fogódottság nélkül olvasni ezeket a sorokat, még ak­kor is, ha az idén többször is szembesülünk hasonló esetekkel. Az ENSZ a moz­gássérültek évének nyilvá­nította 1981-et, a sajtóban, a rádióban, a televízióban vissza-visszatérő téma a mozgásukban korlátozott emberek mindennapjainak gondja, öröme. Hallhatunk, olvashatunk örömteli dolgokról, arról például, hogy kikísérletez­tek egy lépcsőn is járni tu­dó kocsit, hogy itt-ott a lépcsők mellé, a kisgyerme­kes, babakocsis szülőknek és a mozgássérülteknek is nagyon hasznos feljárókat építenek, hogy felkutatják, segítik a beteg embereket. De valóban szükséges a kampány, hogy erősödjék a társadalmi összefogás? Egy­két éve adtunk róla hírt, hogy az Árammérőgyár egyik brigádja tolókocsit készített leleménnyel, tár­sadalmi munkában az üzeni egyik volt. fiatal dolgozójá­nak, aki időközben megbe­tegedett. Igaz, bármennyire felemelő is volt az eset, mégis ugyanannyira elgon­dolkodtató: miért, hogy előtte hosszú ideig senki nem törődött az elesett etn-e > berrel, aki egyébként is na- 1 gyón szerény körülmények között és tehetetlenül visel­te baját. Miért kell az egyébként dicséretes, de mégis esetleges brigádmoz­galomra bízni ilyen, az érintetteknek oly fontos, az értelmes élet lehetőségét jelentő akciót? Így hát, amikor a fent idézett levelet olvastam, se lehettem maradéktalanul elégedett. Igaz. az ajánlko­zó megtette az első lépést, s minden bizonnyal önzet­lenül, még akkor is, ha emelt fővel ugyan, de ma­ga is hasonló jövő felé néz, mint azok, akik már ma nélkülözik egyik legna­gyobb kincsünket, a látást. De vajon, miért a levél­írónak kell ajánlkozni? Hát nincsenek erre hivatott szerveink, amelyeknek ku­tyakötelességük volna fel­deríteni a hasonló segítő­kész embereket? Félreértés ne essék, nem a társadal­mi öntevékenységet kárhoz­tatom, ellenkezőleg, éppen azt szeretném dicsérni! De vajon ebbe nem tartoznak bele az emlegetett társadal­mi szervek? Ha nem, úgy valóban nagy szükség van a kampányokra. Gáti Zoltán « ISSN dliu-iad? (Gödöllői Hírlap) üsnékíw^ii esgánSaSunk / MÁRCIUS 21-IG INGVÁSÁR i/m a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat cJ* ‘, AUliW s? gödöllői divatáruboltjában : Szabadság tér 7. MINDEN MEGVÁSÁROLT FÉRFIINGHEZ EGY NYAKKENDŐT AJÁNDÉKOZUNK > . 4- , / \----------------------—--------L._____ l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents