Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

LLOi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1981. FEBRUAR 8., VASÁRNAP Közép- és hosszú távon Egy számítógép, több gazda Az agrarközpontiá válás útján Minden alapkőletétel, első kapavágás látványos mozzanat. Azzá teszi az ünnepélyes ke­ret, a megjelenő személyek rangja, beosztása, no, meg a beszédek, amelyek körvona­lazzák a leendő mű nagysá­gát, jelentőségét. Az ünnepi sereglet elvonulása után kez­dődik a mindennapi munka. Aki naponta látja alakulását, a képzeletében létező művet lassan elfelejti, a valóságos annyira megszokottá válik, hogy befejeztével - egy kis hiányérzete támad: mintha nem lenne olyan szép, ami­lyennek kihirdették. Kérdés és kritérium Gödöllő agrárközponttá fej­lesztésének két es fél évvel ezelőtti megnirdetásekor nem voiták ilyen ünnepélyes meg­mozdulások. Mégis, akiket er­dekel a dolog, ioleg ha a vá­ros szemszögedéi nezik alaku­lását, hasonló csalódottságot ereznek. Úgy tetszik nekik, a fejlesztés, fejlődés nem halad a kellő ütemben, nemigen látják, mitől és mennyire ag- rárközpont szeretett lakhelyük. Hallottak valamit harangoz­ni szállodáról, strandról, az idejövő külföldi kutatók, ta­nulók, tanácskozó szakembe­rek szórakoz^tására .létreho­zandó hülyékről, s'özeknek bi­zony ma még nem lelik nyo­mát sem. Fölmerülnek ben­nük ilyen kérdések is: mikor­tól állíthatjuk, hogy Gödöllő agrárközpont, milyen krité­riumok megléte esetén tekint­hetjük már annak, illetve, mi­kor teremtődnek ezek meg. Amikor az a bizonyos mi­niszteri értekezlet összült és úgy határozott, hogy váro­sunkat komlex agrárközpont­tá kell fejleszteni, sok tekin­tetben már az volt. Másképp fel sem vetődhetett volna a gondolata. A határozat figye­lembe vette, hogy Gödöllő most is jelentős kutatási, ter­melésfejlesztési, oktatási és közművelődési feladatokat el­látó tudományos központ. Há­rom markáns intézményt so­rolhatunk ennek megtámoga- tására: az Agrártudományi Egyetemet, a MÉM Műszaki Intézetet, valamint az Állat­tenyésztési és Takarmányozá­si Kutatóközpontot. Emé intézmények mind itt­hon, mind nemzetközileg kép­viselik a magyar agrártudo­mányt, és oktatást, biztosít­ják a nemzetközi eredmények áramoltatását a hazai kutató­fejlesztő munkában. E tevé­kenységet gazdagítják és szé­lesítik a térségben működő speciális feladatokat ellátó kutató-, fejles,ztő-, szolgáltató­helyek. Együttműködés Tehát már az volt, nyilván most is az, s így lesz a jövő­ben is. No, de valaminek mégis kell lennie, aminek alapján eldönthető, mennyire jutottak a miniszteri határozat végrehajtásában, hiszen az ag­rárközpont közös feladatainak megoldására koordinációs bi­zottság is alakult, kidolgozták a hosszú és középtávú fejlesz­tési koncepciót. Az utóbbi ket­tő már okozat, ha úgy tetszik eredmény. Ama miniszteri ha­tározat nélkül nem jött vol­na létre. A hosszú távú koncepció 1990-ig szól, a középtávú a mostani ötéves terv idejére. Mi ezúttal nem részletezzük ezeket, inkább egy-két példát arra, hogy milyen eredménye­ket értek el a határozat meg­születése óta. Ezek mindenek­előtt az intézményeik szoro­sabb együttműködésében, a mindennapi munkakapcsolat­ban mutatkoznak meg. Az agráreigyetemre telepí­tettek egy nagy teljesítményű számítógépet, amely az ottani oktatási feladatok megoldásán kívül évente körülbelül nyolc­száz órában a MÉM Műszaki Intézet szolgálatában áll, meg­kezdték a tangazdaság terme­lésirányítási rendszerének adaptálását, s tárgyalnak az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutatóközponttal, aző igényeik kielégítésiére. Avagy: az idén harmadíz- ben rendezik meg a gödöllői mezőgazdasági tudományos napokat. Egy régebbi hagyo­mány folytatására, a Tudomá­nyos Akadémia agrárműszaki bizottságának irányításával, a Műszaki Intézet, a mezőgaz­dasági gépészmérnöki kar, az Erdészeti Tudományos Inté­zet szervezésében itt számol­nak be az oktatók, kutatók legújabb eredményeikről. A közös közművelődési tevékeny­ség részeként, a Gödöllői ta­vaszhoz kapcsolódva, megren­dezik az agrárközművelődési napokat. Szűkösebb keretek önáltatás volna persze úgy tenni, mintha minden az ere­detileg elképzeltnek megfele­lően történne. Még ha mindaz megvalósul, ami szerepel er­re az öt évre a középtávú ter­vekben, akkor sem. Bizonyos fejlesztéshez beruházásra vol­na szükség. A szűkösebb anya­gi keretek az itteni tevékeny­séget is korlátozzák, ez nyil­vánvaló. Haladásiunk tehát ilyen értelemben kisebb lép­tékű, ami nem jelenti, hogy az intézmények és az azokon be­lüli szervezeti egységek rend­szeres munkakapcsolata nem válhat és válik szorosabbá, és mélyebbé. Aminek fontossága elsőrendű. K. P. Vérségi ifjúkommunisták Pezsgőbb kulturális élet A vérségi községi KISZ- szervézeí titkára, Véber Gábor tavaly szeptemberben számolt be a járási KISZ-bizottságnak a helyi ifjúkommunisták 1980. addig eltelt időszakában vég­zett munkájáról, amit a bi­zottság jónak minősített. Év végén, a társadalmi munkák értékelésénél a tanácselnök például a fiatalok tevékenysé­gét hatvankétezer forintra tak­sálta. E szám mögött két na­gyobb és több kisebb akció húzódik meg. Tavasszal, a művelődési ház felújítása során elvállal­ták és becsülettel el is készí­tették három helyiség, körül­belül száznegyven négyzetmé­ternyi alapterületű parkettájá­nak felcsiszolását, lefestését, lakkozását. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztak. A másik akció a művelődési ház olajtárolójának elhelyezé­séhez kapcsolódott. E kemény munka során mintegy harminc köbméter földet mozgattak meg. Az előző évék szokásai­hoz híven góndozták a ház környékét, továbbá ott voltak a pincehelyiség tornateremmé alakításának munkálatainál is. A korábbiakhoz képest pezsgőbb volt a kulturális éle­tük is. Űjdonságszámba ment a ’színdarabok betanulása. A galgaimácsai népművészeti ta­lálkozón Marton Pálné Homok Erzsébet helybeli írónő darab­ját mutatták be, ugyanakkor fellépett a nyolc főből álló tánccsoportjuk is, A három­napos veresegyházi találkozó­ra Fehér István: Az alkohol öl című darabjával készültek fel, s a találkozón tizenegy fő vett részt. Július 20-án előadták a darabot a vérségi nyugdíjasok részére szervezett aratási ün­nepségen is. ök adták alkot­mányunk ünnepén is a műsort, s az ősszel megrendezték a szüreti felvonulást is. A KISZ- tagok jelentős része fél tucat ismeretterjesztő előadáson is részt vett A fejük fölött is könyv volt Jól dolgozik a Hess András brigád Emlékszem rá, amikor né­hány éve betértem a gödöllői könyvesboltba, az volt az ér­zésem: a fejem fölött is könyv van. A polcokon, az asztalo­kon, igen zsúfoltan vártak ránk a könyvek. Mi. vásárlók azon­ban csak bírtuk valahogy a helyzet adta tumultust, az el­árusítók azonban alig. Akkori szűk raktáruk, ami egyúttal az öltöző és a mosdó is volt, alig felelt meg a követelmények­nek. Nekik aztán tényleg még a fejük fölött is könyv volt... Átköltözés közben Tavaly áprilisban aztán jobb­ra fordult a sorsuk: a költészet napján megnyílt a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Mó­ricz Zsigmond nevét viselő 380-as új könyvesboltja az el­sőként átadott Dózsa György úti toronyház földszintjén. A csaknem kétszáz négyzetméter alapterületű, korszerűen fel­szerelt üzlet több mint két­szerese a réginek. — Valóban sokkal jobbak lettek a körülményeink, itt na­gyobb a raktárunk is — mond­ja Polgár Józsefné. a könyves­bolt vezetője. — Érdekes, hogy az első napok, hetek népsze­rűsége után valamelyest csök­kent az érdeklődés vásárlóink körében, úgy hogy az 1979-es tervünket éppencsak teljesíteni tudtuk. Ehhez persze> részben az is hozzájárult, hogy időköz­ben az átköltözést is le kel­lett bonyolítanunk. A forgalom tekintetében azonban ugyancsak sokat ja­vult a helyzetük tavaly, ami­korra már végig az új bolt­ban árusították. Vállalatuk 7,1 millió forintos tervet határo­zott meg számukra, amelyet sikerült túlteljesíteniük: 1980- ban 8 millió 364 ezer forint ér­tékben adtak el könyveket, s ami szintén profiljukba tarto­zik, hanglemezeket. A csak­nem tizennyolc százalékos túl­teljesítésben része van annak is, hogy valamelyest emelked­tek a könyvárak, az üzletben dolgozókat azonban minden­képpen dicséretet illetheti, hi­szen megfogyatkozott a létszá­muk. Egyik munkatársuktól ugyanis meg kellett válniuk, mert kisgyerekének nem tud­tak helyet adni az erdőkertesi óvodában. Levél propagand a A forgalom növekedésében, ahogy a boltvezető' még el­mondotta, annak is része van, hogy — hiába emelkedtek az árak — azt tapasztalják: ta­valy újra fellendült a könyvek iránti érdeklődés. Állandó ve­vőik is szép számmal vannak, igen sokan kötődnek a bolt­hoz. Mintegy hatszáz olyan állandó vevőjük van, aki rész­letre vásárolja meg az előre igényelt könyveket. További háromszázötven-négyszáz az olyan, aki rendszeresen kész­pénzre vásárolt. Róluk már jól tudják: milyen az érdeklődé­sük. Az üzletben elfogadják az előjegyzéseket is. Eddig szokás volt, hogy a beérkezett könyvekről értesí­tik vásárlóikat. Most valame­lyest változik a helyzet: a postai árak emelkedése miatt már valószínűleg csökkente­niük kell a levélpropagandát. Hogy mennyit költhetnek pon­tosan. az később dől el. Jól funkcionáló bizományosi hálózatot tart fenn ez a köny­vesboltunk. A Ganz Árammé­rőgyárban, a Humán Oltó­anyagtermelő és Kutatóinté­zetben, a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­latnál, a Gödöllői Gépgyárban, a HTÜ-ben és a Tangazdaság­ban van egyebek közt bizo­mányosuk, de megtalálhatók ők a kerepestarcsai, a péceli, a dányi és más iskolákban, csakúgy mint a Hazai Fésűs­fonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában. Csupán a bizományosok 150 —200 ezer forint értékű könyv­vet adnak el havonta, ami egy kisebb könyvesbolt forgalmá­nak is megfelel. A bizományo­sok ellátása, egy-egy kisebb időszakot kivéve megfelelő, mert a vállalat' hetente egy­szer ad gépkocsit a könyvek szállításához. T ervek Az üzletben jelenleg hatan dolgoznak. Valamennyien tag­jai a Hess András szocialista brigádnak, amely 1977-től há­romszor nyerte el az aranyko­szorús szocialista brigád címet, tavalyi munkájuk alapján pe­dig megpályázzák a vállalat kiváló brigádja címet. Sokat mondhat róluk, hogy vala­mennyien kiváló dolgozók let­tek az elmúlt években. F. I. Veresegyház A fiatalok a lakóhelyért Naponta járom a járás fal­vai t Űj építésű, tágas kocka­házak. emeletes villák, díszes kerítések, betonjárdák, vizet adó közkutak, parkok, műve­lődési házak. Igaz, a lakos­ság nagy része bejáró mun­kás a közel-távoli üzemekbe, gyárakba. De a jelek szerint, s az ezeket igazoló szarvak szerint is: ahol otthont te­remtett, otthon is érzi magát. Rokon, barát Ennek az állandó otthon- teremtésnek a nagy kérdője falvainkban az ifjúság. Meg- marad-e szülei mellett, vál­lalja-e gyermekkorának lakó­helyét felnőttként is? A kér­désekre nincs egyértelmű vá­lasz, de mivel az ember tár­sadalmi lény, elmondhatjuk, ifjúságunk olyan lesz, ami­lyennek társadalmi környeze­te, mégpedig a szűkebb kör­nyezete nevelte. Ahol a kölcsönös és vi­szonzásra talált emberi kötő­dések, vonzalmak,' kapcsola­tok olyan bokra képződött, hogy szegről-végről mindenki mindenkinek rokona, barátja. A folyamat kristályosodásá­nak segítése a közösségek élén állók mindennapi kötelessé­ge, s ennek felismerése vagy felismertetése támaszpont a kisházához való ragaszkodás­ra, az egészséges lokálpatrio­tizmus teremtő erősítésére. Falvaink ifjúságának rész­vétele a községpolitikai fel­adatok megvalósításában meghatározója lehet a tele­pülések egész jövőjének, ezért volt nagy jelentőségű az a beszélgetés, amelyet a mi­nap rendeztek Veresegyhá­zon, amelyen Pásztor Béla tanácselnök a veresegyházi tapasztalatokat ismertette. Igaz, ahány ház, annyi_ szo­kás, s ebben a kérdésben sincs egységes recept, de évek alatt kialakult Veres­egyházon egy olyan sajátos — Kartalon , születtem — mondja a 72 éves Svehla Pál, a bagi művelődési központ ci- terazenekarának vezetője —, de ez nem azt jelenti, hogy ott is nőttem fel. Szüleim gazda­sági cselédek voltak és mert apám látó és szóló ember volt, amit látott, azt ki is mondta mindenki előtt és mindenki­vel szemben, bizony évről év­re vándoroltunk, mert nekünk a cselédek szerződtetésének napján kitelt az időnk. — Tízéves koromban — Kisbágyon volt éppen a család otthona — vettem először ke­zembe a citerát. A ház végé­ben próbálgattam a húrok pengetését. Dúdolgattam a da­lokat, s mert a pusztai gyerek korán érik — szeme előtt zaj­lik a meztelen élet — a cse­peredő legényke ajkán ezek a dalok a szerelemről szóltak. — Tavasszal summáslányo- kat hozatott az uraság. A jó­szágot kicsapták a legelőre, szállásnak jó volt a nyitóit karám, az istállót meg beren­dezték a lányok vackának. A hatvan-hetven lánygyerek Ko­ra esti sóhajtozása szinte fog­ható volt, s az otthon utáni vágyódást valamivel oldani kellett. Este a ház végében A pusztán kezdődött Peng a lófejes citera megszólaltattam a citerám. — Tanyán, tanyán, tanyán a szállásom, s szeretőm, jaj, de ritkán látom ... így kezdődött a dal. — A lányok körülvettek, Énekeltek, s ezt a közös nótá- zást, táncot estéről estére meg­ismételtük. Nemcsak Kisbá- gyonban, de katonai bevonu­lásomig minden évben azon a pusztán, ahol apámmal együtt a kenyeret kerestük. Meri közben én is kereső lettem, s az akkori időknek megfelelően, apámmal együtt ettem a cse­lédek sanyarú, savanyú ke­nyerét. — 1931-ben megjött a behí­vó. Letettem a citerámat, hogy a vállamra vegyem a puskát, hogy egyenruhában szolgáljam az urakat. Három év múltán leszereltem, s azzal az elha­tározással vettem kezembe az elbocsátó levelet, hogy többet pusztai cseléd nem leszek Sok mindenhez értettem, jószág­gondozáshoz, növénytermesz­téshez, barkácsoláshoz, de ez Pesten semmire sem volt elég. Végül kocsis lettem. Lóhajtó a fuvarozási vállalkozóknál. — Ébresztő hajriali ötkor. Két óra kellett a lóápolásra. Hétkor indultunk a munkába. Este tíz, tizenegy óra előtt nem volt alvás. Nem sokra vittem, pedig nagyon akartam, és sokat próbáltam. Pusztai lányt vettem feleségül. Még az esküvőmet is pusztán tar­tottuk, Kökényesen. Újpesten szoba-konyhás lakást bérel­tünk. Na, ez már haladás volt. — Nem. Ezekben az évek­ben nem vettem citerát a ke­zembe. A háború után, amikor az újpesti otthonomat lebom­bázták, Bagra kerültem. A feleségem öccse ide nősült, ő hívott. Innen jártam be Pest­re 1969-ig, amikor nyugdíjba jöttem. Biztos, más is így van vele, mint én voltam, hogy a nyugdíjazáskor szinte kicseré­lődik az ember. Vége a vona­tozásnak, a hajnali kelések­nek, eltűnnek a régi munka­társak, a cimborák. A nyugdí­jas visszalapozza élete köny­vének lapjait. Felvillantak a régi emlékeim. A kisbágyoni béresház, a kökényesi puszta. Láttam magam a summáslá- nyok karéjában, kezemben a citerával és hallottam is a régi nótákat. A vejemnek elmond­tam a látomásomat. Faragtunk egy citerát. Pen­gettem. És ez a pengetés visz- szaadta az életkedvemet. 1974-ben magam mellé vettem néhány gyereket. Citerazene- kart szerveztem. De nem volt citera. Béres János tanár úr beszélt nekem a lófejes cite- rákról. Időmbe belefért. Fa­ragni kezdtem. Öt lófejet egy citerára. Van már a Shvela- ' féle citerákból Japánban, Amerikában, Franciaország­ban. De igazából annak örü­lök, hogy Bagón is vagy húsz gyereknek csináltam ilyen ci- * terát. — Nem vagyok fáradt, pedig hetvenen túl már ugyancsak fájni szokott az élet. Most ép­pen új csoporttal indulok. Ti­zenhármán jelentkeztek, hogy citerázni szeretnének. Gyer­tek — mondtam —, az öreg Svehlának kedve is, meg ideje is, meg ereje is van még a pengetéshez. Ha jól megy. még kifaragom ezeknek is a lófejes citerákat. F. M. munkamódszer, amely lehet követendő példa, s adhat öt­leteket más községeknek is. — Mi a munkánk alapja? — kérdezte Pásztor Béla, s így válaszolt: — Mindent meg­teszünk, hogy a fiatalok kö­tődjenek a faluhoz! És ezt a munkát azzal kezdték, hogy elsősorban az óvónők, pedagógusok hely- hezkötöttségét biztosítják. Te­lepedjenek le a faluban. Se­gítik hát a lakásépítésüket. A telekért jelképes összeget fizetnek, az építési engedé­lyek kiadásánál nincs huza­vona. Azt tartják, ha a pe­dagógusok közérzete jó, alt­kor a gyerekek közérzete is jó, és ez a jó közérzet több ezer család mindennapjaiban érződik. Amikor a fiatal az iskola­padokból kinő, akkor is ad számára otthont Veresegyház. Művelődési központjukban tizenhét kiscsoport működik, s háromszázon felül van a községi sportkörben nyüzsgő ifjak száma is. Évenként ülé­sezik a veresegyházi fiatalok községfejlesztő tanácsa, s ilyenkor sokan elmondják, milyennek szeretnék látni a falut. Tarka sokaság Együtt jelentkezik igény és vállalás. Mert a fiatalok — ha őszinték hozzájuk — se­gítenek. így született meg a Dolgozz velünk — utazz ve­lünk mozgalom, amelynek keresik az utódját, mert a fiatalok mindig másra, újra vágynak, s ezt az újat szol­gálni, születését segíteni a felnőttek kötelessége is, akik tudják, hogy ifjúságunk ma­gatartása egyszerre kritikai és pozitív. Az ösztönös kritikai hajlamot fogják be Veresegy­házon a lakóhely építésébe, s fejlesztik tudatos kritikává, amikor Én azzal nem értek egyet címmel beszélgetéseket szerveznek az ifjúság részére. Őszinteség, együttélés, je­lenlét, a bírálat lehetőségének megteremtése, a gondok meg­oldásán való közös töprengés, az aprómunka megbecsülése,, a fiatal házasok lakásépítésé­nek segítése, a gyermekek csoportszellemének támoga­tása és hosszan sorolható sok­sok egyéb, amiről szó esett. A teendők tarka sokasága, változatossága jellemezte a beszélgetést, amelyből nem hiányzott a szenvedély sem, amit Veresegyházon folytat­nak a tanácselnökök, a KISZ járási bizottságának titkára, a járási hivatal művelődési és szervezési osztályának veze­tői. Fercsik Mihály Városi moziműsor Vasárnap: Ulzana. Színes NDK-film- Csak 4 óraikor! Gengszterek sofőrje. Színes, szinkronizált angol bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Hétfő: A dzsungel könyve. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. Csak 4 órakor. Az ötös számú vágóhíd. Szí­nes amerikai film, 6 és 8 órakor. ISSN OI’S-ISSI (GttdöllAt Hírlap) t I 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents