Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

»AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM Ára 1,00 forint 1981. FEBRUÁR 8., VASÄRNAP Fonás liter Tiiikmen Baranya megyében liter Turkmen török kül­ügyminiszter, aki Púja Fri­gyes külügyminiszter meghívá­sára tartózkodik Magyarorszá­gon, szombaton Baranya me­gyébe látogatott. A Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes kíséretével érkező vendéget Pécsett a megyei tanács vezetői fogad­ták és tájékoztatták Baranya megye életétől. A találkozót követően liter Türkmen a vá­ros nevezetességeivel ismerke­dett. A török diplomácia vezető­je ellátogatott Szigetvárra is, ahol megtekintette a történel­mi nevezetességű várat. Árak, minőség, gyorsaság Motoroktól az áramfejlesztőkig Az ipari Műszergyár tőkés exportja Az ikladi Ipari Műszergyár ebben az évben termelésének közel húsz százalékát tőkés piacokon értékesíti — még­pedig úgy, hogy a mintegy 250 millió forint értékű kivitel 70 százaléka már most, az év elején, részben rendeléssel, részben pedig olyan igény­bejelentéssel, mely a korábbi, tartós kapcsolatok alapján igen nagy valószínűséggel üz­letnek tekinthető, biztosított, Mivel az IMI elsősorban speciális kivitelű motorjairól ismert a határainkon túli ve­vők körében, az export dön­tő többségét idén is ezek a gyártmányok adják majd. Az NSZK-ba, Olaszországba, Ausztriába, a Benelux-álla- mokba szállítanak — a Trans- elektro közreműködésével — villanymotorokat Iklad- ról, s igen jelentős tétel lesz a jugoszláv megrendelésre ké­szülő automatamosógép-moto- rok szállítmánya is. A tervezett export további 30 százalékát részben spa­nyolországi eladással — ez je­lentős piacnak ígérkezik —, részben pedig néhány, Euró­pán kívüli, fejlődő országba történő szállításokkal szeret­nék biztosítani. Mint Varas- dy Endre, az IMI műszaki-ke­reskedelmi szaktanácsadója el­mondta, ezekben az országok­ban nemcsak motorok, hanem áramfejlesztő aggregátok el­adására is mutatkozik lehető­ség. Néhány új termékkel is je­lentkezik a külföldi piacokon az IMI ebben az évben. A már említett spanyolországi érdeklődés részben olyan automatamosógép-motorra szól, mely új fejlesztést is igé­nyel, az NSZK-ba pedig elekro- mos fűnyírókhoz való mo­torokat szeretnének szállí­tani. Rövid idő alatt sikert aratott a belföldi piacon a Neptun típusú merülő szivattyú, en­nek exportjára Görögország­ban, Hollandiában és az NSZK-ban látnak lehetőséget. Mivel a továbbra is a de­konjunktúra jegyeit viselő vi­lágpiacon egyre nehezebb jó áron eladni, az exportelkép­zelések valóra váltásában dön­tő szerep jut az ármunkára, a vállalati árpolitikának. Ez részben arra irányul, hogy legalább az alapanyagok árá­nak emelkedését el lehessen ismertetni a vevőkkel, ugyan­akkor azonban annak mód­jait is keresik, miként lehet a termelé­si költségek csökkentésé­vel biztosítani az export kívánt gazdaságosságát. Az ár mellett a szállítóké­pesség, a rugalmasság az a tényező, mely — természete­sen a minőség figyelembe vé­telével — döntő szerepet ját­szik a piaci értékítélet ki­alakulásában. Bár az IMI je­lenlegi gyorsasága általában megfelel a tőkés konkurrencia által mutatott, s a piacon is elfogadott szintnek, az ez évi, igen jelentős tőkés export tel­jesítése során erre is külön fi­gyelmet fordítanak. W. B. Megyei akiívaiMés Vácott Az éter hullámain közlekednek A kívülállók számára sem i szükséges hosszabban bizony­gatni, hogy a rádióamatőrök kedvtelésből végzett .tevékeny­sége alapos műszaki felké­szültséget, szellemi teljesítő- képességet és fegyelmezettsé­get igényel. Miként az MHSZ rádióama­tőr szövetségének Pest me­gyei aktívaülésén tegnap meg­tudtuk, a megyében sok szá­zan választják szórakozásul a rádióaimatőrködést. Hiszen a megyében tizenegy rádiós klub és nyolc kihelyezett rá­diós szakosztály működik, száztizenöt egyéni és húsz kollektív rádióállomás adja- veszi nap mint nap (helyeseb­ben: éjszakáról éjszakára) a hívójeleket. Tavaly ezek az állomások összesen 102 609 al­kalommal létesítettek kapcso­latot más állomásokkal. Bársony Gusztáv megyei rá­diótechnikai főelőadó beszámo­lójában hangsúlyozta, hogy igen jó a rádiós sporttevé­kenység a ceglédi, a dunake­szi, az érdi és jó a ráckevei, váci és a százhalombattai klu­bokban. De javult a monori és a szentendrei klub munká­jának eredményessége is. A 6-os Építőipari Vállalat váci tanácstermében elhang­zott beszámoló sok érdekes megállapításából kiemelésre kívánkozik, hogy tavaly először rendeztek rádiós iránymeghatározó megyei versenyt az úttö­rők részére, svakkor a ráckevei, a mono­ri és a ceglédi úttörők érték el a legjobb eredményeket. Darányi Agnes ceglédi ver­senyző a serdülő leányok ka­tegóriájában harmadik he­lyezést ért el az országos baj­nokságban, s így elsőként ér­demelte ki a „Pest megye rá­dióamatőr sportolója" címet. A távírászsportágban ugyan­csak az útttörők részére ren­dezett versenyen viszont az albertirsaiak vitték el a pál­mát, de a nagykőrösi, a döm- södi, a ráckevei és a dunake­szi fiúk és lányok seim val­lottak szégyent. Az ötéves időszakról szóló helyzetelemzés kitért arra is, hogy a KPM-onel és a megyei sporthivatallal kialakult jó együttműködés volt az egyik előfeltétele a fejlődésnek. Szuhár János, az MHSZ Pest megyei titkárának kiképzési helyettese felszólalásában an­nak a jelentőségét hangsúlyoz­ta, hogy a rádióamatőrök megfelelő politikai érettség­gel és felelősségérzettel hasz­nálják a rendelkezésükre bo­csátott drága technikai eszkö­zöket. Dallos László megyei kikép­zési és sportbizottsági vezető a külföldi kapcsolatok elmé­lyítésének további lehetőségeit vázolta fel. A meghívott klubtitkárok és aktivisták kö­zül a további fejlődés érdeké­ben tettek hasznos javaslato­kat. Szászi Béla alezredes, az MHSZ megyei titkára dicsé­retben és jutalomban részesí­tette a következő aktivistákat: Bartalis Ödön, Dallos László, Darányi Agnes, Kristofóri Jó­zsef, Matusinka László, Maz- zag János, Pintér István, Than- hoffer Ferenc és Törköly László. Cs. S. Ma: 2—3. oldal: Számadás és hogyan tovább (összeállítás zárszámadó tsz-ekről) 6- oldal: Mint derült égből a villámcsapás (Szalai Mária) 6. oldal: Csúszópénzes ELMÜ-razziák (Babus Endre) 1. oldal: Bevetésre kész derékhad (Varga Edit) 8. oldal: Megtalált melódiánk közönsége (Vasvári G. Pál) Új technológiával Több tégla Abonyból Mind több az előre gyártott elemekből épülő ház. Újab­ban nem csupán a középüle­tek, de családi házak is épít­hetők elemekből. Természete­sen ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos alkatrészekre nincsen szükség. Bármennyi téglát is termeljenek a tég­lagyárak, azonnal gazdára ta­lál. A jobb minőségű és na­gyobb mennyiségű téglagyár­tás érdekében korszerűsítet­ték az elmúlt esztendőben az abomyi téglagyárat. Nagy Óriási spulnikra tekeredik a szál A Hazai Fésűsfonő- és Szövőgyár kerepes tárcsái előfonó üzemében havonta átlagosan 6100 kiló előfonott fonal készül a fonoüzem részére. A képen: Kovács Jánosné, a Kossuth szocialista brigád tagja kezeli az FM—4 előfonó gépet. Barcza Zsolt felvétele Andrásnak, a téglagyár ve­zetőjének tájékoztatása sze­rint a 122 millió forintos re­konstrukció eredményességét már ez évben érzékelik. Az új berendezések segítségével télen is folyamatos a terme­lés. Űjdonság az is, hogy a hagyományos természetes szá­rítás helyett most már mes­terséges műszárítás folyik, ami meggyorsítja a tégla út­ját a termeléstől a fogyasz­tóig. Az új berendezések je­lentős energiamegtakarítást is eredményeztek. Hogyan alakultak az el­múlt esztendei tényszámok? Az égetett-tégla-tervet a gyár 122 százalékra teljesítette. Ez mennyiségre 22 millió 440 ezer kisméretű tégla. A mi­nőségre jellemző, hogy 3,1 százalékkal javult, a selejt mennyiségi mutatója 0,5 szá­zalékkal lett jobb. Mindezek eredményeként a nyereség 2 millió forint. Er. K. Lázár György Bulgáriába utazik Lózár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke. Sztanko To- dorovnak, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsa el­nökének meghívására a köze­li napokban hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköz­társaságba utazik. KOZELET Brutyó Jánosnak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének vezetésével a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottsága meghívására február 2—6. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztár­saságban az MSZMP küldött­sége. A delegáció szombaton hazaérkezett r v hatezer forintos keresetek —, ám jó néhány olyan ré­gebbi és új munkavállaló akad, akiket ezek a példák hidegen hagynak, akik töp­rengés nélkül megmondják, ennyi pénz nagyon jó len­ne. ennyit azonban ők nem hajlandók dolgozni. Tényleg nem hajlandók; kilépnek. S mennek vala­mivel távolabbra — vagy éppen közelebbre —, időbé­res meg havi javadalma- zású, teljesítményekkel ösz- sze nem kötött munkahét lyekre. Az elérhető kereset ugyan kisebb, mintha itt a jók közé kerülve fonnának, ám korántsem annyival csekélyebb, amekkora tá­volság — a munka társa­dalmi értékét tekintve — elválasztja a fonodái telje­sítményt a másutt nyújtott jelenléttől, immel-ámmal csinált valamitől. Magya­rán: a gazdaság nem fizeti meg — s ebben a gyár tö­rekvései csak enyhítést képviselnek, de megoldást nem — kellő módon a fo­nónői munkát, de ugyanak­kor túlzottan javadalmaz olyan munkaköröket, amik társadalmilag haszontala­nok, jobb esetben minimá­lis haszonnal járnak. Ezt az ellentmondást a munka- vállalók egy része — s nem hibáztathatok érte! — jól érzékeli, s a maga javára fordítja. H a valaki felül az elő­városi vasútra, annak már teljesen mindegy, hogy leszáll-e Kerepestar- csán, vagy két, négy meg­állóval tovább megy, ha az utóbbi esetben olyan mun­kahelyet kereshet fel, ahol nem „piszkálják” a teljesít­mény és bére viszonyával — így hangzik a nagyon egyszerű érvelés. Az érve­lést a gyáriak.tapasztalatai bizonyítják, hiszen több esetben pontosan megnéz­ték. aki ment. hová és miért ment el tőlük. Most kárhoztathatnánk az emberek ilyen meg olyan fölfogását, ám nem ez az út kínálja ok és oko­zatok szövevényének föltá­rását. Azt kell leírnunk, hogy az állam az egyik ke­zével — az állam ebben az esetben: a termelés leg­főbb gazdája— jól fonja össze a termelés technikai, technológiai korszerűsítésé­nek bonyolult szálait, a másik kezével ugyanakkor meglehetősen tétován és ügyetlenül alakítja azt óz érdekeltségi rendszert, amely biztosítéka lenne — kellene hogy legyen — a technikai, technológiai esz­köztár magas fokú haszno­sításának. Nem fogalma­zunk végletesen, ha azt ál­lítjuk: túlzottan a mun­kavállaló belátására bízza ez az érdekeltségi rendszer, hogy értékét tekintve na­gyon is eltérő teljesítmé­nyért valami kicsivel töb­bet vagy valami kicsivel kevesebbet keres. A telje­sítményjövedelmek eltéré­sei nem fejezik ki kellően a teljesítmények eltéréseit, s nyilvánvaló, ilyen kényszer híján a munkavállalóknak mindig lesz egy olyan cso­portja, amely a kis különb­ség fejében a kényelmeseb­bet választja. Ha nagy len­ne a különbség? Az egészen más. Az ilyen választás kényszere azonban ma még keveseket fenyeget. Mészáros Ottó T etszetős bevezetés len­ne az állítás: a mun­kahelyeken mindenütt visszhangzik a teljesít­ményt elismerő, azt tükrö­ző, azaz differenciált bére­zés, javadalmazás igénye, követelménye. Tetszetős lenne, ám azért a feltéte­les mód, mert ha ilyesmit állítanánk, enyhén szólva eltérnénk a valóságtól. Visszhang ugyanis van, csak éppen nem egyértel­mű, minden általános véle­kedéssel szemben azt kell tapasztalnunk: az emberek egy része — bármilyen furcsán hangzik — nem akar úgy többet keresni, hogy azért többet kell dol­goznia ...! A nagyobb jö­vedelem jó lenne, de annak fejében a nagyobb, értéke­sebb teljesítmény? Vannak, akik erre a dilemmára ha­tározott tagadó választ ad­nak, s nem pusztán elmé­letben, hanem a mindenna­pi gyakorlatban; kérik a munkakönyvüket. Az ország legkorszerűbb fésűsfonodáját teremtették meg Kerepestarcsán, a Ha­zai Fésűsfonó és Szövőgyár gyáregységében. A kétszáz- millió forintot fölemésztő rekonstrukció nemcsak a termelés közvetlen alapjait változtatta meg — s ennek az átalakulásnak is kemény munkával kellett megnyer­ni az embereket —, hanem lényegesen módosított a munkakörülményeken, ami­be a gépkezelők környezete éppúgy beleértendő, mint a szociális feltételek. Ha a dolgoknak ezt az oldalát nézzük, akkor úgy vélhet­jük, semmi gond, hiszen vonzó a környezet. Ebben a környezetben van azon­ban valami, ami sokaknak kimondottan ellenszenves: a gyárban — itt is, amint a vállalat egészében — ko- ■molyan veszik, azaz érvé­nyesítik azt a népgazdasá­gi követelményt, hogy a bér a teljesítmény bére le­gyen, azaz a munkavállaló legyen tisztában vele, nem jelenlétét, nem a munka- vállalás tényét, hanem tel­jesítményét fizetik meg, azt, amit — ahogy monda­ni szokták — ki-ki letesz az asztalra. S okféle előnnyel járt a. rekonstrukció, az an­nak alapján létrejött technikai eszköztár. A köz­vetlen és közvetett munka- körülmények javításán túl például lehetővé tette, hogy a korábbiakhoz mérten két­harmadával csökkenjen az anyagfelhasználásban az import gyapjú aránya, s helyébe a hazai birkák ter­melte nyersáru kerüljön. Ez ugyan a vállalatnak nem valami nagy üzlet — a hazai gyapjú földolgozása nehezebb, az azonos minő­ség elérése többletráfordí­tásokat követel —, a nép- ' gazdasági előnyök azonban vitathatatlanok. Ezeknek a megnyerhető előnyöknek egy része viszont elvész, azon egyszerű oknál fogva, mert ismétlődően hiányzik a korszerű technikát haté­konyan — kényszerű át­csoportosítások nélkül, fo­lyamatosan működtető — fölhasználó létszám. S azért hiányzik, mert mint koráb­ban utaltunk rá, a gyárban következetes erőfeszítéseket tesznek a teljesítményen nyugvó bérezésre. Ennek a törekvésnek vannak meg­győző példái — így öt- és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents