Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám

LLŐI Hengerpersely traktorhoz A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1981. FEBRUÁR 25., SZERDA Vállalás és verseny Igazodva a korszellemhez Járásunk üzemei, szövetke­zetei évről évre sikeresen tel­jesítik terveiket. Javul a hatékonyság és a termelékeny­ség, erősödik a technológiai és a munkafegyelem, erőtelje­sebben tárják fel a tartaléko­kat. A nehezülő körülmények és feltételek miatti nagyobb feladatok megoldásában je­lentős szerepet vállalnak a szocialista brigádok, illetve (izok a közösségek, amelyek er­re a címre pályáznak az adott esztendőben. A ver­senyvállalások, brigádfelaján­lások tükrözik azokat a leg­fontosabb célokat, melyek el­érése mindannyiunk dolga. Egységes értékelés Hasonlóan más területek­hez, egy-egy hosszabb gazda­sági szakasz lezárulásával a szocialista munkaverseny- mozgalmat és a brigádéletet is értékelik a vállalatoknál, szövetkezetekben. Ennek nyo­mán vizsgálta meg a helyze­tet a járási párt-végrehajtóbi­zottság, s megállapította: a nemrégen befejeződött terv­ciklusban továbbfejlődött a mozgalom. A brigádok száma 32, a brigádtagok létszáma 27 százalékkal emelkedett. Az új versenyszabályzatok elkészültével egységesebbé vált a versenyben részt vevők teljesítményének értékelése, megbecsülésének mértéke, for­mája, illetve a politikai és társadalmi szervek irányító, szervező és ellenőrző szerepe. Ebben az időszakban el­sősorban a kereskedelemben és a mezőgazdasági szövetke­zetekben lendült fel látványo­san a mozgalom. Az áfészek kollektívái versengéseinek kö­zéppontjában az áruellátás ja­vítása, a választék bővítése, a kiszolgálás kulturáltságának fokozása, illetve a jobb kész­letgazdálkodás szerepelt. Erő­teljesebben segítették a ház­táji és kisegítő gazdaságokat. Jellegzetes célt tükröz a tisz­ta leltárelszámolású egység cí­mért folyó, verseny. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a kampány- feladatok gyors megoldása kap nagy súlyt. A szocialista brigádok élen járnak a ga­bonavetésben, az aratásban, a betakarítási munkákban. A másik kettő Ipari üzemeinkben is a kor­szellem vezérli a munkaver­senyben részt vevők gondola­tait. Vállalásaikban a veszte­ségidők csökkentésére, a se­lejt mérséklésére, az anyag- és energiatakarékosságra, a minőség javítására töreksze­nek. Háttérbe szorult a ko­rábban első helyen szereplő tervtúlteljesítés. Fontosabb en­nél a fajlagos mutatók javí­tása. A brigádmozgalom minden szakaszában ellentmondáso­sabb volt a másik két köve­telmény teljesítése, az most is. Több okból. A szocialista módon élni és tanulni nehe­zebben megfogható kritérium, mint a termelés akármelyik összetevője. Ma többnyire a közösségért végzett munka mozzanatai kerülnek a brigádnaplóba. Például a különböző testüle­tekben, politikai, társadalmi szervezetekben kifejtett tevé­kenység. Ugyanígy a patroná- lások, a szociális otthonok, egyedülálló idősek, betegek, avagy gyermekintézmények, bölcsődék, óvodák, iskolák tá­mogatása, anyagiakkal, két­kezi munkával. Nem kevésbé az egymásnak való segítség. A brigádmozga­lom kezdete óta nem veszít értékéből a kölcsönös muhka a házépítésnél, újabban a hétvégi pihenőhely felállításá­nál, s egyéb, a család teher­bírását meghaladó feladatok megoldásánál. A legvitatottabb pont alig­hanem a harmadik, a tanulás, kulturálódás. Sokat hallot­tunk a színház-, mozijegyet gyűjtögető brigádtagokról, az egész közösség nevében az író elé járuló brigádvezetőről, kikölcsönzött és el nem olva­sott könyvekről, előfizetett és parlagon heverő folyóiratok­ról és más effélékről. A bri­gádok tagjai ugyanakkor szor­galmasan járnak tanfolyamok­ra, szakmai és politikai to­vábbképzésre, számosán el­végzik az általános iskola hiányzó osztályait, sőt kö­zépiskolába, ritkábban egye­temre, főiskolára is beirakoz- nak. Együttműködnék művelődé­si házakkal, tagjai művészeti és egyéb szakköröknek, hall­gatói TIT-előadásoknak, részt­vevői különböző kluboknak. Vitaesteket, író—olvasó ta­lálkozókat szerveznek. Elismerés, minősítés A brigádélet változásaival módosul tetteik, teljesítményük értékelése, minősítése,'elisme­rése, díjazása is. Legújabban még nagyobb hangsúlyt vet­nek az önértékelésre. A já­rási párttestület is szorgal­mazza a brigádértekezletek, termelési és munkahelyi ta­nácskozások, illetve a közös­ségek szerepének erősítését az elismerések kitüntetések, cí­mek odaítélésénél, ebbeli ha­tás- és jogkörük szélesítését. A megújulásnak tehát nem­csak a kényszere, a lehetősé­ge is megvan. Ennek kihasz­nálása már egy újabb szakasz jellemzője lesz. K. P. Dányi Magvető Tsz Javuló kollektív szellem Arról már eddig is többször hallottunk, hogy a dányi Mag­vető Termelőszövetkezetben jól szervezik, s ennélfogva eredményes a szocialista bri­gádmozgalom. Tavaly az év elején például még tizenkét brigád volt náluk, mire azon­ban az év végi értékeléshez közeledtek, kiderült, hogy tizennégy brigádot számoltat­hatnak be arról, mit végzett, hogyan teljesített. A tizennégy brigádban há­romszázötven ember dolgozott, tanult szocialista módon. Hogy ezeknek a követelményeknek pontosan mennyire feleltek meg, majd azt eredményhirde­téskor tudhatjuk meg. Annyi azonban már a szövetkezet küldöttgyűlésén is elhangzott, hogy a brigádok kollektív szel­leme jelentősen erősödött, s ez a téeszben teljesített gaz­dasági munkában éppúgy meg­mutatkozott, mint a társadal­mi tevékenységben. Az utóbbiban, a társadalmi munkaórák számának teljesí­tésében, mint mondani szok­tuk rá tettek egy-két lapáttal: vállalásukat ötven százalékkal túlteljesítették. Zeneiskola Vendégek Berlinből A Hazafias Népfront gödöl­lői városi bizottsága vendége­ként városunkba érkezik az NDK-ból a berlini Barokk­trió, amely február 27-én, pénteken hangversenyt ad a zeneiskolán. A műsorban Te­lemann és Bach műveit szólal­tatják meg. Évforduló Megemlékezés az emlékműnél A szovjet hadsereg és a ha­ditengerészeti flotta megalaku­lásának 63. évfordulója alkal­mából koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn délután a gö­döllői temetőben a szovjet hő­sök emlékművénél. A városi és a járási pártbizottság, a váro­si tanács és a járási hivatal, a KISZ városi és járási bizott­sága, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága, a városi és a járási úttörőelnökség, a fegy­veres erők, valamint az ideig­lenesen hazánkban állomásozó szovjet fegyveres erők képvi­selőin kívül elhelyezték a megemlékezés koszorúit Gö­döllő üzemeinek és intézmé­nyeinek képviselői is. Virággal adóztak a hősök emlékének járásunk nagyobb üzemei, va­lamint az úttörőcsapatok és a szovjet csalódok. A monori Mezőgép Vállalat Il-es számú gyára aszódi gyáregy­ségében tavaly ötvenezer hengerperselyt gyártottak tehergép­kocsi-, kombájn- és traktormotorokhoz. Idén százezer készül ebből az alkatrészből. Képűnkön: Papp Sándor esztergályos az utolsó műveletet, a hónolást végzi egyszerre két szerszám­géppel. Barcza Zsolt felvétele Az évekkel ezelőtt meghir­detett Egy iskola egy üzem akció számos helyiségben si­keres, hasznos kezdeményezés­nek bizonyult. Ebből a szem­pontból kedvezőtlen helyzet­ben voltak azoknak a telepü­léseknek az iskolái, ahol ipari üzem nem működik. Igaz, megoldás e helyeken is akadt volna, ha a termelőszövetke­zetek magukévá teszik a fel­hívást. Nem akadt igazi pat- ronálója a vérségi iskolának sem, jóllehet egy-két üzemi szocialista brigád papíron többféle támogatást is vállalt, azután ezeknek teljesítésé­ről megfeledkeztek. Az elmúlt években a szülők között akadtak olyan önként vállalkozók, akik kisebb-na- gyobb javítási munkálatokat, egyéb szakmunkákat végeztek társadalmi munkában, az idén viszont egy lelkes patronáló csoport jelentkezett: egy hír­adóalakulat Zalka Máté nevét viselő KISZ-alapszervezete. Híradásokról lévén szó, vál­lalták az iskola elektromos «rendezéseinek, az órákon használatos készülékeknek — magnetofon, lemezjátszó, te­levízió, rádió — javítását, karbantartását. Támogatásuk egyéb közin­tézményekre is kiterjed. Han­gara Lajos, Kiss József és Varga Bálint üzemképessé tet­te a tanácsházán levő hangos­bemondó műszaki berendezé­sét, továbbá a művelődési ott­hon hangosítását is megol­dották hangszórók, erősítő és mikrofon felszerelésével. B. M. Szakmunkástanulók matematikai versenye Amióta Gödöllőn elkészült a 202-es Madách Imre Szak­munkásképző Intézet épület- együttese, hagyományossá vál­tak itt a szakmunkástanulók vetélkedői. Az idén is az in­tézetben döntötték el, hogy a megye tizenhat legjobb mate­matikusa közül ki kerüljön, a ceglédi döntőbe. A verseny ez­úttal is két szakaszból állt, délelőtt oldották meg az írás­beli feladatokat, délután pedig a szóbelieket. Az összesített eredmény alapján eldőlt, hogy Ceglédre a kiskunlacházi Bor­bély Antal, a szentendrei Se­best Kálmán, a dunakeszi Együd László, az Örkényi Szei- bert János és a szigetszent- miklósi Valkovszki Zoltán utar zik. Tartalékot is kijelöltek, mégpedig a gödöllői Mácsár Imre személyében. A verseny­zők valamennyien végzős ta­nulók. Árammérőgyár Visszaesés tömegsportban Köztudomású, hogy a Ganz Árammérőgyár tömegsportja mennyit fejlődött az elmúlt két évben. Nagy szerepet ját­szott ebben Lajlcó István, akit a szakszervezeti bizottság 1978. második felében bízott meg a tömegsportbizottság vezetésé­vel. A lelkes sportbarát fá­radságot és időt nem kímélve látott munkához, és már 1979­Még nem mindenki Megtalált és megtartó közösségek A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt egy hónap alatt többször is megfordultam Aszódon, s talán még az is a véletlen számlájára írható, hogy mely intézményeknél, cégeknél érdeklődtem a mun­káról, az eredményekről, a tervekről. Az viszont semmi­képpen sem lehet véletlen, hogy minden összebeszélés nélkül mintha mindenki ugyanarról beszélt volna. Té­vedés ne essék: a megkérde­zettek a saját munkájukról, a saját törekvéseikről, terveik­ről szóltak. gászszenvedély hozta ide egy­be az embereket, de a kö­zösségben mégsem csak a csa­likról, a halakról, a zsák­mányról esik szó. S már ki is mondtam a bű­vös szót, a közösséget. Mert a különbözőségben ez a hason­lóság: akármerre jártam, akár­kivel beszélgettem a nagyköz­ségben, a válaszok mélyén ott rejtezett, kimondatlanul is, a hasznos, a tartalmas, az él­ményt adó együttlét, a jó kö­zösség igénye. S hogy miért figyelemre méltó ez a nem túl eredeti fel­fedezés? Mert másutt és más­kor éppen az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni. Alkal­mi vagy állandó beszélgetőtár­saim nemegyszer ecsetelik két­ségbeesett hangnemben a kö­zösségek hiányát. Visszatér­nek ilyenkor az ismert sablo­nok: a modem ember elide- genedettsége, a rohanó kor kö­zösségromboló ereje a kocka­házakba, a négy- vagy ötsze­mélyes autókba visszavonuló családok s mindezek eredmé­nyeképpen az utcákra, terek­re, az aluljárókba kicsődülő fiatalok, akik éppen a hiány­zó, a megértő társaságot, a mindent megváltó közössége­ket keresik. Ha, legutóbb történetesen Aszódon, nem láttam volna az ellenkezőjét, el is hinném nekik, hiszen oly meggyőző az W A múzeumigazgató arról, hogy a nyáron isimét megren­dezik a középiskolások honis­mereti táborát, ahol együtt él, dolgozik majd sok érdeklődő fiatal és tapasztalt, rutinos szakember. A művelődési ház­ban arról hallottam, hogy nyitott házat szeretnének, ahová mindenki bemegy, ahol a fiatalok, az idősek egymás­ra találnak. A gimnázium kol­légiumában igazi otthont kí­vánnak teremteni a diákoknak, az Űj Tikkor klubban is azon vannak, hogy a jó ismerősök, a barátok hetente egyszer, s ha kell, többször is együtt le­hessenek. A horgászegyesület­ben is hasonló a cél: a hor­lektívájuk s nem vágyódnál! se a művelődési házba, se z horgászegyesületbe, se i klubba. Meglehet, ők egymáí között is eszmét tudnak cse­rélni, s így is megszerzik az értelmes élethez szükséges in­formációikat. Akik pedig nem érik be ennyivel, azok sem biztos hogy rátaláltak már az iga­zi közösségre, amely nemcsak befogadja, hanem várja, hív­ja is őket, amelyek általa is gazdagabbak lesznek. Botor­ság lenne azt hinni, hogy például Aszódon csak azok a közösségek léteznek, amelyek­ről' e röpke eszmefuttatásban eddig szó volt. Hogy csak néhány továbbit említsünk: hamarosan újra megnyitja kapuit a helyőrségi művelődé­si ház. A sportkör fiatalokat vár sportolni, idősebbeket szurkolni, szervezni. Az üze­mekben, a szövetkezetekben is számos alkalom kínálkozik arra, hogy a munkaidőn túl is együtt lehessenek azok, akik így érzik jól magukat. mt w A dolog, itt is, ott is soka­kon múlik. A legjobb szerve­zők, a legaktívabb közösség­teremtők is magukra ma­radhatnak rossz esetben, s ha minden összejön, még azokat is sikerül becsalogatni a klubba, a baráti társaságba, akikről korábban fel sem té­telezték volna. Egy biztos: próbálkozni kell. Minden te­rületen, minden módon. S ez az, amit Aszódon oly rokon­szenvesen csinálnak. G. Z. ben pezsgővé vált a gyár: versenysporton kívüli sport- tevékenység. Újjáéledt az üzemi asztali- tenisz-, a sakk- és a tekebaj­nokság, első ízben rajtolt a kézilabda és nagy létszámú mezőnyt mozgósított a legnép­szerűbb sportág, a labdarúgás is. A városi kispályás labda­rúgóbajnokságba a Ganz KlSZ-csapata mellett beneve­zett egy lényegesen erősebb gárda, az Szb csapata is, ét egy év alatt majdnem száz­százalékos teljesítménnyel fel­jutott az I. osztályba, ahol je­lenleg vezető pozícióban várja a tavaszi rajtot. Nemcsak az üzemi és váro­si, hanem a járási, megye, rendezvényeken, a vasassport­napokon, majd az 1980-as olimpián is jelentős erőt kép­viselt minden sportágban az Árammérőgyár csapata. Méltó rangra emelkedett a gyári tö­megsportmozgalom, de 1980. nyarán törés következett be: egy sajnálatos baleset révén Lajkó István súlyos térdsérü­lést szenvedett, amely miatt még jelenleg is betegállomány­ban van. Régi tünet igazolódott e gyári eset kapcsán: egy sze­mély meghatározója lehet az események alakulásának. Je­len példánkban a tömegsport jeles egyéniségének kiválása idézte elő a mozgalom meg­torpanását. Az üzemi labda­rúgó- és kézilabda-bajnoksá még lezajlott nélküle, de az őszi asztalitenisz-, sakk- és te keverseny már elmaradt, só' egy tervezett kirándulást seri­sikerült, megrendezni. M. G Városi moziműsor Osceola. Színes, szinkroni­zált NDK—bolgár—kubai ka­landfilm. Csak 4 órakor. Fáraó I—II. Színes történel­mi film, 6 órakor. ISSN Jisa- ms7 icjfvifiiirti Hírlapi k Patronálok a katonák érvelés; mitagadás, tények, kemény tények tanúsítják vé­leményük jogosságát. De lát­ni kell a próbálkozásokat is, sőt: a már mégvalósult terve­ket, törekvéseket. Hiszen Aszó­don nemcsak elképzelés a sok jó közösség. Itt is, ott is, bő­vérűén, életképesen léteznek, többségük évek óta. Hogy nem gondtalanul, hogy nem magától megy a dolog? Ki az aiki az ellenkezőjét vár­ná? De vajon nem a siker bi­zonyítéka, hogy a például az Űj Tükör klub évek óta az országos versenyben a leg­jobbak között van? Hogy a horgászok egyesületében az anyagi áldozatokat sem saj­nálják a tagok? Hogy a kol­légiumból csak kivételesen kell megválni, egy-egy, a kö­zösséget romboló fiataltól? Hogy a művelődési házban márts több tanfolyam, klub, szakkör működik rendszere­sen? w Nehéz lenne persze össze­számolni, s nemcsak Aszódon, hogy hányán találták már meg a saját, testre, gondolkodásra, érdeklődési körre szabott kö- ósségüket. Nyilván sokan van­nak olyanok is, idősebbek és fiatalabbak egyaránt, akiket kielégít a szűkebb társaságuk, családjuk, munkahelyi kol-

Next

/
Thumbnails
Contents