Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám
1981. FEBRUAR 25., SZERDA ««m 4/Pf f Kflmav 3 A KISZ KB előtt Politikusabban, vonzóbban Kedden ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. Elsőként Szabó János, az intéző bizottság tagja tájékoztatott arról, hogy a KISZ kommunista jellegének erősítésére 1974-ben hozott határozatot miként sikerült megvalósítani. A KISZ KB megállapította: a határozat ma is időszerű, a továbbiakban nyitottságra, rugalmasságra, vonzó programokra van szükség. Ezután Nagy Sándornak, a KB titkárának előterjesztése alapján a testület megvitatta és elfogadta a politikai képzés tapasztalatairól szóló jelentést és a továbbfejlesztés feladatait. Kovács Jenő, a KB titkára a továbbiakban tájékoztatást adott a Fejti György első titkár vezette KISZ-delegáció Szovjeunióban tett látogatásáról, ahol megállapodás jött létre az idén nyáron Budapesten megrendezendő III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál megrendezéséről. A Központi Bizottság meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a magyar küldöttség beszámolóját a Helsinkiben 1981. január 19. és 23. között megrendezett ifjúsági leszerelési világfórum munkájáról és a rendezvényen részt vett magyar delegáció tevékenységéről. Az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága kedden a MÉM-ben Cselőtei László, a Pest megyei 2. számú országgyűlési választókörzet képviselője elnökletével megtartotta szokásos év eleji tanácskozását a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal vezetőivel. Értékelték az elmúlt A lakásszövetkezetek a fő - város második ingatlankezelő szervezetévé váltak; Budapesten 337 lakásfenntartó-, 21 építő-, 3 garázs- és egy üdülőszövetkezet működik. Helyzetüket és fejlesztésük tennivalóit vitatta meg kedden a SZÖVOSZ elnöksége Szla- menicky István elnökletével. Az elnökség megállapította: eredményesnek bizonyult a korábbinál nagyobb lakásszövetkezetek és karbantartó részlegek szervezése. A tapasztalatok szerint a 2—5 ezer lakással rendelkező szövetkezetek a legéletképesebbek, mert változatlan összegű üzemeltetési és felújítási hozzájárulás mellett tagjaik lényegesen több szolgáltatást kapnak. Gazdaságosabban működnek például karbantartó egységeik, tervtait. majd Váncsa Jenő mező- gazdasági és. élelmezésügyi miniszter és Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tájékoztatta a képviselőket az agrártermelés és a vízgazdálkodás eredményeiről és idei feladatairól. szerűbbé válik a szövetkezet gazdálkodása, nyilvántartási és beszámolási rendje és a választott testületektől is többet varnatnak a szövekezeti tagok. A régebbi épületek felújítása mindinkább előtérbe kerül- Ezért a következő években — amint az elnökség rámutatott —, több figyelmet kell fordítani a szolgáltató, javító és karbantartó részlegek technikai felszerelésének korszerűsítésére. A munka csakis akkor lehet eredményes, ha a továbbiakban méginkább bekapcsolják az épületek tatarozásába az állami vállalatokat és a kisiparosokat is. Az elnökség megtárgyalta a Borsod megyei áf őszek és a megyei Zöldért Vállalat agrár- termelési tevékenységét. Mezőgazdaság és vízgazdálkodás Tanácskozás a MÉM-ben évi együttműködés tapasztalaNagyobb lakásszövetkezetek Javítás és karbantartás Szárítók, szelepek Vecsásen a Ferroelektrika Szövetkezet főként villamos hajsütőket és hajszárítókat készít. Ezekből jelentős mennyiséget exportálnak Bulgáriába és Csehszlovákiába. Az utóbbi években azonban új termékkel is jelentkeztek. A távfűtéses rendszerekben használatos, távvezérlésű szelepeket gyártanak, de már magyar szabadalom alapján. Ezeket ugyanis korábban nyugati exportból kellett beszerezni. A távvezérléses szelepek iránt már jelentős a külföldi érdeklődés, de elsőként a hazai szükségletet elégítik ki. Bah Ráby-rahkocsi Kenyérszállítás bonyodalmakkal Bűnbak a rossz út Mende község Pusztaszent- istván-Uj telepnek nevezett részén egyetlen kis élelmiszer- bolt lát el több száz embert. Ide a kenyeret és a péksüteményt az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat 407. számú üzeméből szállítják, amikor szállítják. Sajnos, gyakran előfordul, hogy nem érkezik meg a kenyér. Ilyenkor arra hivatkoznak: a Pusztaszentistvánra vezető út annyira rossz, hogy lehetetlen járni rajta. Tagadhatatlan. főleg esős időben, nagyon rossz, de ha a személygépkocsik általában ilyenkor is tudnak erre járni, a kerlyérszállító miért nem? Megegyezés alapján, kedden, csütörtökön és szombaton várjuk a kenyeret, de előfordul, hogy sem kedden, sem csütörtökön nem érkezik meg. Volt amikor, megunva a várakozást, több mint 2 kilométert gyalogoltunk a község belterületén levő boltig, de mire odaértünk, ott is elfogyott a kenyér. A telep több száz lakója várhat-e változást? (Részlet a szerkesztőségünkbe érkezett levélből. Az aláírásokat nem volt könnyű ösz- szeszámolni. Negyvenhaton kanyarították nevüket a levél végére.) o Szombat reggel. Gyömrő, az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat 407. számú üzeme. Nagy lstvánnénak, az üzemvezető helyettesének vázolom érkezésem okát. Nem kell sokat magyarázkodnom. — Pusztaszentistván? Négy évg, amióta itt dolgozom, na- piréíiadeh van. Ugyanis a Mol- nárné üzletéhez vezéíő út csapnivaló. Ezért — még idejövetelem előtt született az a megállapodás, hogy a telepre csak hetente háromszor szállítunk kenyeret. És csak rendelésre szállíthatunk. Mert mi van akkor, ha ránk marad? Arról pedig nem tehetünk, hogy rossz az út. Bár, ha lenne első- és hátsómeghajtású kocsink, talán könnyebben eljutnánk a telepre. De így? Hogy megtudjam, milyen a közlekedés, nem kell sokat vámom. Pár perccel 8 óra után a kis teherautó kigurul a pékség udvaráról. Irány Mende. © Az FK 20—85 — hasában a friss kenyérrel — előttünk halad. A kormánynál Juhász Ferenc, mellette Búr iá n Béla, a rakodómunkás ül. Mi személyautóval követjük a kacsázó kocsit. A kanyarokban fel-feltűnik oldalán a felirat: Fogyasszon péksüteményt! De legtöbbször az UAZ hátulját vehetjük szemügyre: az ablak sártól vastagon belepett üvegére valaki csupa nagybetűkkel ráírta: Rab Ráby- rabkocsi. Közben a mellettem ülő Nagy Istvánnétól megtudom, az üzemből naponta viszik a friss kenyeret Mendére, Sülysápra, Gyömrőre, Maglódra. Persze, nem csak ezzel az egy autóval. Ütitársamtól értesülök arról is, hogy az előttünk haladó kenyérszállító két napja önindító nélkül jár. Hiába kérik, nem javítják meg. Nagy Istvánná beszédes. Előbb közli, hogy balra fordulunk, amint azt előttünk jelzés nélkül megteszi az UAZ. Ugyanis ilyenkor úgy illene, hogy pislogjon, de nem teheti, mert rossz az irányjelzője. Azért nem hiányzik minden a kocsiról. Például a kerekei sem. így, a lelket kirázó, csu- | pakátyú úton eljuthatunk cé- | lünkhöz. 6 Megállunk az üzlet tulajdonosa, Molnár Sándorné portája előtt. Az udvarról Molnár Sándor jön elénk. A gépkocsivezető rögtön kölcsönkér tőle egy téglát. Hogy minek? Rossz a kézifék, ki kell támasztani a kereket,. mert még végül friss kenyerestül elkóborol az UAZ. Az üzlet előtt várakozókat a sajátos parkírozás nem hatja meg. Odabent, a falatnyi boltban, Molnámé lerámolja a polcról a szikkadt vekniket — ezek a többi nyolcvan mellé kerülnek a kamrába, disznók eledeléül —, s helyet készít a frisseknek. Egyre többen érkeznek. Elindul a beszélgetés. Szó szót követ. Csendeset hangos és annál is hangosabb. A rövidesen zsúfolásig megtelt bolt viharos veszekedés színhelye lész. Mindenki mondja a magáét. Molnámé azt, hogy neki kialakult vevőköre van, és ő mindig csak annyi kenyeret rendel, amennyit biztosan el tud adni. De abban már nem bíznak az emberek, hogy meg is kapják, így egyre több marad a nyakán. A sofőr, Juhász Ferenc azt bizonygatja rendületlenül, hogy mindennap hajnalban kel, nem tehet róla, ha nem jön, vagy később jön az áru, máshova is kell menniük, meg aztán rossz a kocsi, rossz az út. A vásárlók: fiatalok, idősebbek, férfiak és nők azt ismételgetik, őket mindez nem érdekli. Nagy Istvánná végül, megoldást firtató kérdésemre így felel: — Kössenek Molnárék szállítási szerződést. A helyzet ugyanis az, csak akkor vagyunk kötelesek szállítani az árut, ha van szerződés. © A válasz megzavarja a kenyérügyekben járatlan hallgatót. Talán a közelben lakó tanácselnök, Pálfalvi László megsegít, gondolom, miközben otthona felé tartok. — Pusztaszentistván-Űjte- lep az 50-es években kezdett kiépülői. Megközelítőleg 800- an élnek itt — magyarázza.— A telep a községtől mintegy két kilométerre fekszik. Az itt élőket egyetlen üzlet, Mol- nárné boltja látja el. Persze, az emberek többsége a központban vásárol, de tejet, kenyeret, s mindazt, ami kimarad a nagybeszerzésből, azt itt veszik meg. Törjük a fejünket, mit tehetnénk az úttal? Mondanom sem kell, hogy az évi háromszázezer forintos NYILVÄNOSSÄGRA KERÜLT a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről az ötödik ötéves terv időszakában. A terjedelmes anyag olyan összefoglalást nyújt az 1976. és 1980. közötti évek ellentmondásos jellemzőiről, amit nem csupán a megtett út fölméréseként hasznosíthatunk, hanem — és még inkább — a tanulságok levonása, gyakorlatbani alkalmazása érdekében. A mögöttünk álló középtávú tervidőszak ugyanis gazdag — s több tekintetben: kemény — tapasztalatokkal szolgált mind az irányítás, mind a végrehajtás számára. Ha a legfőbb tanulságot röviden — s ezért némi leegyszerűsítéssel — fogalmazzuk meg, akkor azt kell leírnunk: a számottevő eredmények ellenére sem sikerült a gazdaságos alkalmazkodóképességét megfelelően növelni. Az átalakulás lassúsága tetemes veszteségekkel járt, s ennek következményeit rövid idő alatt nem lehet közömbösíteni. A gazdasági fejlődés főbb mutatóinak eltérése az eredetileg tervezettől — így a nemzeti jövedelem, az ipari termelés számítottnál jelentősen kisebb növekedése. az egy lakosra jutó reáljövedelemnek a vártnál alacsonyabb mértékű emelkedése — nem arról tanúskodik, hogy annak idején, 1975 decemberében rossz programot hagyott jóvá a következő öt esztendőre az országgyűlés, sokkal inkább bizonyítéka a fölismerésnek, s az azokból következő cselekvések von- tatotlságának, lassúságának, a reagálókészség alacsony fokának, a célok és a fedezeti források összehangolatlanságának. ELKERÜLVE A FÉLREÉRTÉSEKET. s csupán a megyén belül maradva: az ötödik ötéves terv lényegesen gyarapította a lakosság élet- körülményeinek legtöbb alkotóelemét éppúgy, mint a termelőterületek eszköztárát, fejlődési lehetőségeit. Beérve az utalásnyi példákkal: tető alá került több, mint 41 ezer új otthon, óvodai helyekből a tervezettnek a kétszerese épült meg, ahogy ez történt az általános iskolai tantermek esetében is. Az iparban és a mezőgazdaságban folytatódott a nagy összegeket követelő beruházási tevékenység, előtérbe állították a termelői közösségek a kivitel — a gazdaságos kivitel! — bővítését, valamelyest javultak a kooperációs kapcsolatok. Az erőfeszítések tiszteletet érdemelnek ugyan, de: nem bizonyultak elegendőnek. Annak ellenére nem, hogy a megye ipara és mezőgazdasága néhány fő jellemző tekintetében az országos átlagnál kedvezőbb helyet foglal el — így például a dollárelszámolású kivitel bővítésében —, ám mégsem állíthatjuk, az adott lehetőségeket mindenütt értően kamatoztatták. Szerény eredményekkel jártak például a fajlagos ráfordítások csökkentését szolgáló elképzelések, vontatott a nem gazdaságos termelés visszaszorítása. EREDMÉNYEINK TÜKRÉBEN rajzolódik ki igazán fogyatékosságaink hű képe, s ez a kép arra figyelmeztet, hogy a legtöbb területen még csak fogalmazzuk a választ a világgazdasági változások jelentette kihívásra, de nem adtuk meg a kellő feleletet. Természetes: a megfelelő. a kívánt eredménnyel járó reagálás nem egy vagy két esztendő dolga, reális lehetősége. Ahhoz azonban. hogy a már megkezdett hatodik ötéves terv céljai elérhetőek legyenek, elengedhetetlen az előző tervidőszak tanulságainak értő hasznosítása. így annak következetes alkalmazása, hogy o növekedésnek nem szabad messzire távolodnia a viszonylagos egyensúlyi — külső és belső egyensúlyi — állapotoktól Nincs értelme, mert hiányzik a valós haszna az olyan növekedésnek, amely fokozza a népgazdaság terheit — például a rohamosán bőv'dő importtal, amit nem fedez a kivitel emelkedése —, amely nem érzékelteti a valódi piaci értékítéleteket a termelőágazatokban, a termelői magatartás módosításában. Ettől a nö- vekedéscentrikusságtól eljutni a minőségi jellemzők elsődlegességéig nem könnyű, nem egyszerű, de elkerülhetetlen. Ebben a szakaszban vagyunk most, mind termelőként, mind fogyasztóként a bőrünkön érezve e feladat — e gazdasági magatartás — égető szükségességét. Vannak ma már biztató jelek arra, a megyeipari és mezőgazdasági üzemeiben, hogy a korábbiaknál rugalmasabb, kezdeményezőbb, bátrabb a termelés és a fejlesztés útjainak kijelölése, s az ötödik ötéves tervről szóló jelentés tényei, adatai igazolják: az egyetlen megoldás itt kínálkozik fölhalmozódott teendőink terhének csökkentésére. KEDVEZŐ ÉS KEDVEZŐTLEN folyamatok összegzője a tervjelentés, s nehogy azt gondoljuk, elképzelhető olyan tervszakasz, amiben csakis a kedvező vonások uralkodnak. Mindenkor voltak, vannak és lesznek is nem kívánt, terhes részfolyamatok a gazdasági tevékenységben — mert a fölszámoltak, a visszaszorítottak helyébe újabbak lépnek —, azaz nem ezek létezése a gond, hanem aránya a kedvezőekhez képest. A hatodik ötéves terv sem számolhatott azzal, hogy kizárólag kedvező folyamatok zajlanak majd le a gazdaságban, de a kívánt változásokat kell elsődlegessé, meghatározóvá tenni, azaz eltüntetni azt az időbeni késedelmet, amely cselekvésünket a legutóbbi esztendőkben jellemezte. Ez a késedelem ugyanis nem elvont tényezőkben öltött testet, hanem nagyon is megfogható anyagi veszteségekben, a cserearányok tartós romlásában például, a dollárelszámolású behozatal rendkívül gyors emelkedésé- sében 1979-ig s így tovább. KELLŐ EREJE VAN a magyar népgazdaságnak — a szocialista terv- gazdaságnak — ahhoz, hogy fölgyorsuljanak az egészséges átrendeződés folyamatai. Az erőforrások értő kamatoztatásában rendkívüli mértékben megnőtt mind az irányítás, mind a végrehajtás szerepe, fe.elős- sége, mert szemben az ötödik ötéves tervvel, a hatodik középtávú program tág mozgásteret ad az önállóan hozott döntéseknek, a kockázatot is vállaló kezdeményezéseknek, a' termelőhelyek differenciálódásának. Kissé nyersen hangzik ugyan, de igaz: az ötödik ötéves terv esztendeiben — főként a fél évtized első felében — inkább csak szemlélői, s nem elemző fölfogói voltunk annak, mi megy végbe a világban, milyen termelési, értékesítési stratégiát és taktikát követelnek ezek az átalakulások. A tervjelentés adatai — mint az 1976. és 1978. közötti években a beruházások számítottnál sokkal nagyobb összege, a készletek irdatlan gyors emelkedése — meggyőzően bizonyítják, ezt a hibát, a puszta szemlélődést még egyszer nem követhetjük el, mert mindannyiunkat érintő árat fizettünk érte. Okulni a tanulságos öt esztendőből: ehhez nyújt gazdag adattárat a Központi Statisztikai Hivatal jelentése. S ahhoz szintén forrást kínál, hogy eredményeink józan értékelésével gyűjtsünk erőt a sokkal nehezebb feladatok végrehajtásához. Mészáros Ottó községfejlesztési alapból nem futja útra, hiszen sok mindenre, így óvodára, napközi otthonra is kell gondolnunk. Szerencsére számíthatunk a Tápióvölgye Tsz és a sülysápi Áfész segítségére. Nekik is köszönhető, hogy a minap törmelékanyagot szórhattunk az útra, s ezzel a feltöltéssel megtettük az első lépéseket. Még ebben az évben járhatóbbá akarjuk tenni az utat. 0 Hasonló reménnyel kecsegtet, az Oláh Andrással, az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat vezetőjével folytatott telefonbeszélgetés is. — Miért nem nekünk írtak? — hallom a méltatlankodó csodálkozást —, ha minket értesítenek, már régen intézkedtünk volna. Azt tudjuk, hogy rossz az út, de a területünkön sokhelyütt az. Egyébként 120 magánkereskedőnek szállítunk, valameny- nyinek szállítási szerződés nélkül, mi nem kötünk velük szerződést, de sehol sincs panasz. A kenyérszállítő autó valóban nagyon rossz, rövidesen lecseréljük, már bejáratjuk az újat. Csak az a kérdés. mi lesz, ha azt is tönkreteszi az út? Mindenesetre ml alaposan megvizsgáljuk ezt az ügyet, s a lehető leghamarabb megteszünk minden tőlünk telhetőt a helyzet javítására. Tehát a vállalat vezetője Is biztatja a telepen élőket. Remélhető. hogy a megoldások nem csak átmenetiek. Koffán Év» f. i * 4 Tanulságos öt esztendő
