Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

XZZrr Tf sjlmav 1981. FEBRUÁR 21., SZOMBAT UJ FORMÁBAN A Gyorsuló idő kötetei Az elmúlt év végén 115. kö­tetéhez érkezett a Magvető Kiadó népszerű ismeretter­jesztő könyvsorozata, a Gyor­suló idő. Ez év márciusában új köntösben, tetszetősebb, színesebb borítóval folytatódik a közkedvelt könyvfüzér, Kunt Ernő A halál tükrében című tanulmányában történeti, vallási, néprajzi, gazdasági szempontokból vizsgálja a ha­lál tényét a különböző társa­dalmakban, kultúrákban. „ ... Jurták között járok” címmel hagyja el a nyomdát Lőrincz L. László kötete. Miskolci Miklós Színlelni boldog szeretőt című dolgoza­tában a házasságtörések, ka­landok, szerelmi háromszögek természetéről rajzol képet. Vendégek Moszkvából Ba lettnövendékek Az Állami Balettintézet vendégeként Budapestre érke­zett a moszkvai testvérintéz­mény végzős osztálya, Szőj}a Golovkina igazgatónő vezeté­sével. A táncosok egyhetes itt-tartózkodásuk során bemu­tatósorozatot tartanak klasz- szikus balett-technikából és balettrepertoárból. A két intézmény közötti mind szorosabb együtműkö- dés, javuló kapcsolat első ál­lomása a mostani látogatás. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Légies színek, pontos rajz Szabó Béla: Évszakok Érdekes és változatos a feb­ruári kiállítási megyei körkép. Eseménydús tárlatokat látha­tunk; eredményekkel és prob­lémákkal. Szabó Béla Sziget- szentmiklóson élő festőművész március 1-ig a kőbányai Pa- taky István Művelődési Ház­ban mutatkozik be valós ér­tékkel. Egyrészt ismert murá- lis terveit tárja a közönség elé buzsáki lakodalmasokról és a Carmina Burana festői jelenné fokozott középkori csoportjá­ról, másrészt 1980-as bulgáriai tanulmányútjának új akvarell- leit szemlélhetjük. Folyamatos művészi tevékenységének lé­nyege a szorgalom és az ala­posság, mely emberi komoly­sággal, sok rajzi érzékenység­gel, műszerpontosan légies színkezeléssel bővül. Székein a folyó kékje gyülekezik, s minden fája a növényi létezés általános és egyedi önarcképe. Nem annyira köztudott, hogy Kossuth Lajos első, emigrációs napjait a világosi fegyverleté­tel után a bulgáriai Vidinben töltötte. A ház, ahol akkor la­kott, ma is áll, s — éppen Szabó Béla adatai szerint, bolgár ba­rátaink most gondoskodnak műemléki helyreállításáról. Festett is róla egy szép akva- rellt, és javasolja az előszó­ban, hogy valamelyik intéz­ményünk segítse e ház helyre­állítása után a szobák bené­pesítését. Toldjuk meg az ajánlatot: legyen az intéz­mény személy, Szabó Béla, aki az egykori ceglédi százak és a szigetszentmiklósi Kossuth rajongó régi öregek portréit, magyarországi emlékhelyeinek festői megörökítését csatolhat­ná a két baráti nép közös em­lékhelyéhez. Linók, grafikák Gödöllőn, a Helytörténeti Gyűjteményben Dobos Olga tűzzománcai és isaszegi tema­tikájú linómetszete mellett ki­emelkedik Remsey Gábor réz­karcsorozata és több hidegtűje. Loncsos, csapzott kertek, rogy- gyant és rendezetlen csoportú házak válnak grafikai renddé. Szépek, szívet melengetőek a giz-gazos utcák, — „Vidák Komza öreg kútja" címében is, rajzában is költői. E nagyon gondos, szakmailag kifogásta­lan metszetek teljesítményü­kön túl a házak formáiban képesek tükrözni a mindig időszerű és mindig friss em­berséget. László Lilla pasztell- jei arról tanúskodnak, hogy a szadai élményeken túl mi­lyen mély benyomást tettek rá a hegyek, a parki fák és Dub­rovnik. Fejlődése elmélyülésé­ben jelentkezik, őrzött rajzi, festői odaadásában. Máskü­lönben másik gépsorozata a szentendrei Bognár István al­kotásainak társaságában egész februárban látható a budapes­ti Fáklya klubban. Évfolyamtársak A dolgok természetes ösz- szefüggéséből adódóan pereg­nek a jó tettek. Kollár Albin Dunakeszin a 4. számú általá­nos iskola igazgatója, egykor tanítványa volt ifj. Koffán Károly festőművésznek. Az ő kapcsolatuk is hozzájárul az lakolagaléria-mozgalom duna­keszi erjedésének. Az is, hogy Harangozó Katalin rajztanár diákjaival segít a rendezésben, hogy a falak mesterművek Sok irányú önzetlenség segíti a munkát. A Dunakeszi Üt- és Vasútépítő Vállalat minden hónapban egyszer a gyerekek múzeumlátogatására bocsátja autóbuszát, a Pest megyei Ta­nács művelődésügyi osztálya anyagilag támogatja a 4. szá­mú iskola közművelődési mun­káját, melynek intenzitása nemcsak képzőművészeti, ha­nem zenei, irodalmi progra­mot is magában foglal és az iskola határain túl az egész lakótelep kulturális életének meghatározója. Tevékenységük nem elszige­telt, kapcsolatot létesítettek a csepeli iskolagalériával, fo­gadnak, indítanak műveket, Mit értek ezen? Azt, hogy id. Vajda Ernő kiváló természet- fotóit a Vigadó Galériából vet­ték át, viszont Dunakeszin ren­dezték először az évfolyamtár­sak kiállítást, melyet tőlük vesz át a dunaújvárosi Uitz Terem. Vajha a művek ván­doroltatása megkezdődne ha­tékonyabban ' Pest megyében is, immár nemcsak ráckevei, hanem dunakeszi indítékok­kal?! Az inspiráló, hogy Szap­pan Irén művet adományozott az iskolának, segíti munkáju­kat a Révai Nyomda, s a tár­latok közben „üres falra” rajzolhatnak a gyerekek is. Rendezvények Telítődnek a lehetőségek. Ifj. Koffán Károly előadást tar­tott Dunakeszin Kondor Bé­láról, s képek, szobrok között rendezték meg Dévai Nagy Kamilla előadóestjét, ahol a közönség folyosókarzatról is nézhette a produkciót képző- művészeti háttérben. Tervezik, hogy ősszel Orvos ’András megnyitóján a Kaláka együt­tes szerepel. Az évfolyamtár­sak kiállítás a dunakeszi isko­lagaléria hetedik rendezvénye. Pataki Ferenc, Szabó Imre, ifj. Koffán Károly, Poór Imre. Hornyák László, Cyránsky Mária, Szuppán Irén művei után most azon alkotók ké­peit, szobrait láthatjuk már­ciusi, dunaújvárosi bemutató­juk előtt Dunakeszin, akik 1963-ban végeztek a Képző­művészeti Főiskolán. Végvári Lajos bevezetője szerint ez az évfolyam része­se volt majdnem két évtized­del ezelőtt a főiskola megúju­lásának, így érthető, hogy kö­zösségi tevékenységük, össze­fogásuk ma is erős, erősebb az átlagnál. E társaság egysé­ge minőségében rejlik, mert stilárisan boldogítóan sok a változat. Bak Imre, Deim Pál, Nádler István a kép jeleit ke­resi, Bakallár József a jel- írást egyezteti leíró elemekkel, Galambos Tamás mesetájra bukkan. S sokrétűség; gazdag­ság. Kampfl József és Molnár Gabriella vonzó hagyomány­tisztelete szakmai biztonságot eredményez, Paróczi Ágnes, ifj. Koffán Károly megfontolt kutatókedve is jelentős. A szo­boranyag erőssége Szabó Gá­bor és Szathmári Gyöngyi több plasztikája, továbbá Kampfl József Tímár portré­ja. A dunakeszi kezdeménye­zés lelkesítő ügy, s mivel ügy, indokolt e lehetőség Pest me­gyei bővítése. Várják a brigádokat Mácsai István, kétszeres Munkácsy-díjas festőművész képeiből nyílt kiállítás teg­nap, pénteken késő délután lapunk kiadóhivatalának klub­jában. Az eseményen megje­lentek képzőművészeti életünk jeles képviselői, akiket Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója üdvözölt. Ezt kö­vetően Drecin József művelő' dési miniszterhelyettes nyitot­ta meg, a tárlatot értékelve Mácsai István realista festé­szetét. A már-már naturalis­ta pontossággal megfestett képek mindegyike rögzít egy- egy szimbolista ötletet, ame­lyek a ma emberének életér­zéseit sugallják és a felkeltett asszociációk alkalmasak arra is, hogy a valóságról alkotott véleményünket á képek által újra értékeljük. A Hírlapkiadó Vállalat — az egyébként zárt körű klub jában — szívesen fogad a Má­csai festészete iránt érdeklődő Pest megyei szocialista brigá­dokat is, a művész részvéte­lével rendezendő tárlatlátoga­tásokra. A kiállítás március 1-ig tekinthető meg. Losonci Miklós A PEST MEGYEI MÚZEUMOK MUNKÁJA Ami a jéghegy csúcsa alatt van Tizennégymillió forinttal gazdálkodtak tavaly a Pest megyei múzeumok, s majd’ másfél millió látogatót ismer­tettek meg a terület régészeti, történelmi, néprajzi, művé­szeti, irodalmi és természeti értékeivel. Nem tudom, a költségvetés viszonylag nagy, vagy kis összeg-e, azt viszont, hogy a vendégek száma or­szágosan is igen szép, nyu­godtan állíthatom. Ugyanúgy azt is, hogy a ma huszon­nyolc múzeumból s jó néhány kiállítóhelyből álló (a Pest megyei Múzeumok Igazgató­sága alá tartozó) hálózat fej­lődése is felülmúlja az orszá­gos átlagot. Hogy csak né­hány példát említsek erre; ta­valy felújították a szobi mú­zeumot, dömsödi emlékházat, galgamácsai falumúzeumot, jelentős előkészületek történ­tek az isaszegi múzeum épí­tésére, újra megnyitották Szentendrén a Boromissza- emlékszobát. Tudatformálás Nem minden sikerült úgy, ahogyan a múzeumi szakem­berek szerették volna — jogi problémák miatt elhúzódik a ráckevei intézmény építé­se. Cegléden csak a legszük­ségesebb munkákkal végez­tek —, a lényeg azonban az: o jelenlegi múzeumi hálózat átfogja az egész megyét, in­tegráns, nem egy helyen meg­határozó jelentőségű része a közművelődési intézmény- rendszernek. Nemcsak a hely­bélieket vonzza, hanem az ország más részein élőket is és nem csupán Szentendre, hanem számos kisebb intéz­mény — mint az aszódi, gal­gamácsai, zebegényi, szobi — is. Nem egy helyen hiány­pótló, máshol — s reméljük, egyre több helyen — a mű­velődési házak tevékenysé­géhez szervesen illeszkedő munkát végeznek. Hajlamosak vagyunk azon­ban arra, hogy ne gondol­junk a jéghegy víz alatti ré­szére, s ez talán természetes is, hiszen az élményt a meg­felelően konzervált, restau­rált, bemutatott tárgy adja a látogatónak. A múzeumi te­vékenység igazi értékmérője — s . a kiállítás előfeltétele — azonban a gyűjtés, szaksze­rű megóvás, tudományos fel­dolgozás. Közművelődési szem­pontból — ha időnként átté­telesen is — ez a munka sem kevésbé hatásos az állandó es időszaki kiállításoknál. Az a több ezer tárgy (a legtöbb régészeti és néprajzi), törté­neti dokumentum, kivonat, adat, amely a megye múzeu­maiba került, a tudományos es ismeretterjesztő publiká­ciókon keresztül nagyon is erő­teljes tudatformáló eszköz. Publikációk S ha már a publikációknál tartunk, érdemes kiemelni néhányat a tavalyi múzeumi kiadványok közül. Például a népszerű minikönyveket (Szentendrei művészet, Fe- renczy Béni művészérmei), a nagykőrösi Arany János Mú­zeum történeti és néprajzi tanulmányokat tartalmazó kö­tetét, az aszódi Petőfi Mú­zeum folyamatosan megjele­nő, színvonalas múzeumi fü­zeteit, s azt a kiadványt, amely a Népművelési Inté­zet szakemberei szerint egyet­len óvodából sem hiányoz­hat: Hintalan László hévíz- györki gyermekjátékokat be­mutató művét. Reménytelen vállalkozás lenne az állandó és időszaki kiállításokhoz készült kata­lógusok — ugyanígy, maguk­nak a bemutatóknak a felso­rolása is. És ezzel azt is el­ismerjük, hogy a jéghegy csú­csát, a szűkebb értelemben vett közművelődési munkát sem ítélhetjük meg egy pil­lantással. Csak példaként em­líthetjük az aszódi vándorki­állításokat, az isaszegi mű zeumbarátok munkáját, a nagytarcsai, tápiószelei gyer­mekfoglalkozásokat, a nagy­kőrösi tudományos tanácsko­zásokat, a váci Múzeumi Egyesület megalakulását, a ze­begényi nyári munkát. Ügy tűnik — s ez igen örvendetes —, szorosabbá vált az isko­lákkal és üzemekkel kiala­kított kapcsolat. így van ez a központban, Szentendrén is. Itt azonban kissé kevésnek tűnik az évi 32 múzeumi óra — hiszen ez nyilván a város és a járás ál­talános iskolai osztályainak csak igen kis százalékát érin­tette. Megfontolandó, hogy a sokrétű helyi feladatok el­látása mellett hogyan lehet­ne — mert meggyőződésem, hogy kell — növelni a mú­zeumi gyermekfoglalkozások számát, biztosítani ehhez a személyi, tárgyi feltételeket, helyiséget, anyagot. Nyilván­való, hogy a fejlesztésre csak fokozatosan, hosszabb távú- tervezés keretein belül kerül­het sor. Párhuzamosság Ezt nemcsak azért írom le, mert) ez idén új ötéves terv­időszak kezdődik a múzeumok munkájában, hanem azért is, mert gazdasági helyzetünk kényszerítő erővel szabja meg: o különböző intézmé­nyek szorosabb együttműkö­désére, a felesleges párhu­zamok elkerülésére van szük­ség. S bár az intézmények el­helyezkedését. felépítését, szer­vezeti rendjét illetően távol állunk attól az ideális álla­pottól, amelyet manapság a párizsi Pompidou művelődési és művészeti központ — azaz a komplex tudományos, köz- művelődési intézmény — szim­bolizál, jelenlegi feltételeink között is arra kell töreked­nünk, hogy az iskolák, műve­lődési házak, könyvtárak, le­véltárak, múzeumok tevé­kenysége az eddiginél több ponton érintkezzen. Ehhez persze — s ezt az RÁDIÓFIGYELŐ menthetetlennek bizonyult csontszarkóma gyógyítható ma már eredményesen. A számos új ismeret, a re- ménytkelitő eredmények mel­lett a műsor minden hallgató­ját megajándékozta még egy élménnyel: a megszólaló tudó­sok hallatlan szerénységével, természetességével. Most valóban ült az ismeri mondás: hja, van mire sze­rénynek lenniök... GONDOLAT. A Rádió iro­dalmi lapja ritkán készít ilyen számot mint a tegnapi. Egyet­len művészre építve. Major Tamás — a kortárs, elvtárs és barát — Elégia címen állított össze önálló műsort József Attila életművéből. Ennek hódmezővásárhelyi, a városi tanács dísztermében tartott előadását közvetítették. Nagy siker volt. Ez remélhetően ar­ra ösztönzi majd Dörögi Zsig- mondot, hogy a példán fel­buzdulva máskor, más mű­vésznek is teremtsen ilyen le­hetőséget egy-egy költő, író bemutatására, önmaga felmu­tatására. B. H. idei múzeumi tervek készí­tői határozottan leszögezik — a formalitások, papíron mara­dó szerződések, vállalások mellőzésére, a tényleges ér­tékek középpontba helyeze- sere van szükség. Erre vo­natkozóan is jó néhány kez­deményezést említhetünk: az aszódi honismereti tábor meg­szervezését, a ceglédi üzemi helytörténeti szakkörök ki­alakítását, a szobi zenei és irodalmi esteket, az idén is nívósnak ígérkező zebegényi programok közül az olvasótá- oorok szervezésében való részvétéit. Szentendrén „öt­letbörzét” szerveznek a me­gyei művelődési központ és a szaDadtéri néprajzi múzeum szakembereivel közösen, az MTA Pszichológiai Intézet fejlődéslélektani osztályával együttműködve, gyermekfog- lalkozás-sorozatot indítanak „A kreativitás fejlesztésének lehetőségei a mintázásban” címmel (nem tudom, ezt s a megyei művelődési központ „játszóház”-kísérletét nem lett volna-e célravezető ösz- szekapcsolni?); részt vesznek a nyári napközis tábor mun­kájában ; műtárgykatalógust állítanak össze a történelem-, nelytörténeti foglalkozások szemléltetéséhez, tovább bő­vítik a közművelődési dia­tárat (ilyen egyébként, úgy tudom, a megyei moziüzemi vállalat filmtárában is van). Korszerűsítés Hogy e terveiből mi válik valóra, milyen eredménye­det hoz, azt csak egy év múl­va értékelhetjük. Az viszont mar most megállapítható, nogy gazdag kiállítási prog­ram szolgál a közművelődési rendezvények alapjául. A szentendrei bemutatok közül a Bálint Endre-kiállítás, a szentendrei tárlat, a hód­mezővásárhelyiek bemutatko­zása, Kántor Andor kiállítá­sa ..ígérkezik legizgalmasabb- nák, a váciak közül Kepes György, Korniss Dezső, Traut- ner Sándor közös bemutató­ja, s a város mai képzőmű­vészetét- reprezentáló nyári tárlat. (Igen jelentős, a szent­endrei, illetve Pest megyei művészet rangját jelző kiállí­tás lesz a bécsi, Collegium Hungaricum-beli, illetve a bulgáriai testvérmegyei be­mutató.) Ezek a feltétlenül említésre méltó események persze me­gint nem nélkülözik az ala­pot: az intenzív gyűjtő-, tudo­mányos feldolgozó munkát, a gazdag publikációs tevékeny­séget. S természetesen felté­telezik az intézményhálózat további bővülését, korszerű­sítését is. A szentendrei Kmetty-múzeumot még az év első felében átadják, előké­születeket tesznek az Ámos Imre—Anna Margit-gyűjte- mény, s a Vajda Lajos Mú­zeum megvalósítására, a gya­rapodó anyagú Czóbel Mú­zeum bővítésére. Vácott az úgynevezett vörösház műem­léki helyreállítását tervezik; támogatják az isaszegi Mú­zeumbarát Kör kezdeménye­zését, új múzeum építését. Hiánypótlás Sorolhatnám tovább a ter­veket — de félek, reményte­len vállalkozás lenne. Ehe­lyett néhány gondot említe­nék, amelyeket önmagában a megyei múzeumi igazgató­ság talán nem is oldhat meg. A kulturális ellátottság szem­pontjából amúgysem a leg­jobb helyzetben lévő Dél- Pest megye még nagyobb lé­péshátrányba kerül, ha a rác­kevei múzeum építése nem fejeződik be, a ceglédi intéz­mény felújítása nem * kezdő­dik el a tervezett időben: még ebben az évben. Mint ír­tam, a múzeumok néhol hiánypótló munkát végez­nek — ezekben a városokban az ő munkájukat viszont más intézmény nem képes pótol­ni. S még egy hiány: A teg­nap Szentendréje című be­mutató március végéig lesz nyitva a Művésztelepi Galé­riában, de ez az időszaki kiál­lítás sem helyettesítheti az állandó jelleggel látható vá­rostörténeti gyűjteményt. F. Szabó Ernő é gyógymódot. Azaz dehogy is svédek, illetve dehogyis csas svédeik dolgoznak itt. Hiszen két interjúalanya éppen hogy magyar: dr. Klein György és dr. Klein Éva professzor, ez a magyar származású orvoshá­zaspár, akik igazán sok ered­ményt könyvelhetnek el a daganatkutatásban, s az 6 nyomdokaikon kedves — ked­venc tanítványuk, egy ifjan is sokat tudó svéd orvos dr. Hans Ständler, aki az interfe­ront (az emberi vér fehérvér­sejtjeiből állítják elő, egyelő­re csillagászati áron, egy egy injekció kereken hetvenöt dol­lárba kerül ma még) alkal­mazta eredménnyel bizonyos rákbetegségek gyógyításában. ök mondották el, ha a vár- vavárt-remélt nagy, mindent gyógyító gyógyszer, gyógymód megtalálása még várat is ma­gára, ígéretes részeredmények mindig születnek. Ilyen az In* terferon alkalmazása is, meiy- lyel a korábban végzetesnek, A TUDOMÁNY FELLEG­VÁRAIBAN. Dr. Eke Károly, a tudományos ismeretterjesz­tő műsorok kiváló szerkesztő- riportere sok híres tudomá­nyos kutató intézet munkájá­val, eredményeivel megismer­tette már hallgatóságát. A tudományos kutatás újdonsá­gai iránt érdeklődők most a szokottnál is nagyobb izga­lommal várták műsora jelent­kezését. Hiszen van-e közöt­tünk olyan, akinek környeze­tében’ ne fenyegetne, vagy ne pusztított volna már — szám­talan megjelenési formájában korunk népbetegsége? Eke Károly a stockholmi Karo- linska Intézet rák'kutatási te­vékenységéről és eredményei­ről készített érdekfeszítő fél­órát Titkon biztosan sokan re­mélték, most valami egészen újjal, a szenzációs nagy felfe­dezéssel tér haza. Nem így történt. A svéd kutatók sem találták meg még a csoda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents