Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

1981. FEBRUAR IS., SZERDA '4/pr V Úton a Vöröskereszt-titkár Öregek egyedül - otthon nélkül Gyalogosan kell járnia an­nak, aki meg akarja ismerni Érdet. Végigmenni az Aszfal­tozó utcán, az Ács utca mel­lett elhaladva fölfelé bukdá­csolni a Betonozó úton. Sejt­ve csupán, hogy merre járha­tunk, tábla elvétve akad, je­lezve az utca nevét. Jó idő­ben is nehéz sport lehet nap­jában megjárni a vidéket, hát még eső idején! Most esik. A cipőt visszatartja a sár, kerí­tésbe kapaszkodva, egyensú­lyozunk. Mellettünk Trabant akad el az ingoványbán, áld­juk az eszünket, hogy nem az autót választottuk. Nem való élésre — A terület, ahogy mi ne­vezzük, mondja Nagy örsné, a városi Vöröskereszt titkára — munkánk legszebb része. Ahhoz képest, amennyire sze­retném a várost járni, keve­set jutok ki. De hát sok az adminisztráció, meg aztán ilyen útviszonyok között egy- egy nap szinte semmire sem elég. Pedig akkor teljesíthet­né a Vöröskereszt is igazán a feladatát, ha legalább heten­te eljuthatnánk a rászoruló öregekhez. M. nénihez, a Betonozó út­ra, hiába is tudnám a szá­mot, egyedül nem jutnék el. A telek valóságos szemétte­lep. van itt kiégett vastűzhely, autógumik, eldobottan, rozo­ga bútorok, tűzifának se va­lók. Az épületről se gondolná senki, hogy abban laknak. Nem való élésre a kőépület maga­sabb része sem, az a kétszer- kettes kamra meg aztán vég­képp nem. ahol M. néni la­kik. Egy állandóan vetett ágy, polc a fal mellett, pici asztal zsámollyal és egy lyukas kály­ha — ennyi fér el benne. Hár­yuV.öf** toltiKíi AZ AUTÖ­ÉS ALKATRÉSZKERESKEDELMI VÁLLALAT II. IMPORT ÜZLETÁGA- Törökbálint DEPÓ ­felvételt hirdet a következő munkakörökre: könyvelési ellenőr, gyors- és gépíró, adminisztrátor, raktári részlegvezető, segédmunkás, eladási ügyintéző, áruforgalmi előadó. Jelentkezni lehet személyesen vagy telefonon: Autóker Törökbálinti DEPÓ Telefon: 868-855, 4-es mellék. 868-068, 4-es mellék. mánknak kicsi a hely, hiába akarnánk, nem tudjuk ma­gunk mögött behúzni az ajtót. A kályhán ételféle melegszik, a macskának. — Jól van, M. néni? —kér­dezi a Vöröskereszt titkára. — Jól, kedves. Most egy ki­csit beteg voltam, kórházban kezeltek, de már jól vagyok. — Van-e szüksége valami­re? — Nincs, kedves, jól meg­vagyok. (— M. néni eladta a telkét, a vételár feléért vál­lalta az új tulajdonos a la­kás építését. Akkoriban sokat foglalkoztunk az üggyel, a Vöröskereszt mellett a tanács, s a pártbizottság is, de elaludt a figyelem, mert különben nem állhatna ez a ház, ami ta­lán még a szükséglakás fogal­mát sem meríti ki. — Mit te­het ilyen esetekben a Vörös- kereszt? — Nem sokat, jelez, ami M. néni esetében már többször megtörtént. Sajnos, kevés eredménnyel.) Külön kérvény Lécekből tákolt hétvégi nya­raló — ez V. néni lakása. A kályha akár ne is fűtene, a réseken elillan a meleg, pe­dig — így mondja — hat ré­teg papírt is ragasztott már a falra. — Mióta lakik itt, V. néni? — Huszonkét éve. — Sose gondolt elmenni innen? — Mindig. Kérvényeztem a ta­nácsnál, tavaly kaptam volna egy szükséglakást, az kőből lett volna. De én nem megyek innen el. Az uram is itt halt meg, a halálra nekem is jó lesz. — Mikor kapott utoljára se­gélyt, V. néni? — kérdezi a titkár. — Nem is tudom, ta­lán a nyáron. — És most nem jőttttó J31 'egy kis pénz? — Persze, hogy; jól jönne. (— A legtöbb egi/edülálló idős em­ber nem is tud arról, milyen segítségre van lehetősége. Évente négyszer kaphatnának segélyt, tanácsunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy tud is fizetni, ráadásul szép pénzt: ezer forintokat. De egy rossz gyakorlattal min­dén egyes esetben külön kell megírni a kérvényt, ahelyett, hogy az arra rászorulók, egy­szeri felmérés alapján, rend­szeresen és automatikusan jut­nának a segélyhez.) B. néni a Drégely utcában nyolcvanéves korát megha­zudtoló észjárású, betegen is fürge kis asszony. Valaha né­met fordító volt, országos la­poknál dolgozott, egyetemen tanulta az újságírást. Ma is járnak hozzá tanítványok, a polcon könyvek, ráérő idejé­ben sokat olvas. Története is régre nyúlik vissza, ma is bán­ja az egykor elszalasztott ol­csó lakásvásárlást, az akkori ráhagyás levét az új tulajdo­nosok gáncsoskodásából, most Vevők vagyunk rá! A MOSZ Skákt-Coop Beszerző és Értékesítő Iroda díjtalan kisipari „Ki mit tud"-ot rendez a BNV 24. sz. pavilonjában. A KIÁLLÍTÁSON MINDAZOK A KISIPAROSOK, BARKÁCSOLOK RÉSZT VEHETNEK, AKIK FEBRUÁR 24-IG, NAPONTA 9-TÖL 17 ÓRÁIG MEGJELENNEK TERMÉKEIKKEL A HELYSZÍNEN. SKALAr£@®[P A KIOSZ Skála-Coop Iroda várja a kisiparosok, a barkácsolók jelentkezését. issza. Időnként befogad szo­bájába egy-egy kóbor kutyát. — Amíg bírtam pénzzel, az ál­latvédő liga tagja voltam. (— Szerencsés helyzetben van­nak azok az öregek, akik ta­lálnak elfoglaltságot m aguk­nak. Mint B. néni, akinek ké­pességeit talán még ma is job­ban ki lehetne használni. S a többiek rejtett tudását is, ha megismernénk titkaikat.) Bizalmatlcnság K. néniét is, aki a harmin­cas évek végén a Sorbonne-on tanult. — Emlékszik még Pá­rizsra? — Párizsra, hát hogy­ne emlékeznék? Sokat vagyok egyedül, jut időm gondolkod­ni. és visszaidézni a régi idő­ket. Mi lehetett volna belő­lem, ha akkor apám beteg­sége nem szólít haza! — K. né­ni ma egyedül él a kétszobás házban, villanya harminc éve nincs, ha valaki elmegy az ab­lak alatt, azt kéri meg a vá­sárlásra, három »hétig eszi a kétkilós kenyeret. Ka­bátban ül a hideg szobában, meglátszik a lehelete. — Nem lenne jobb, ha valaki gondos­kodna K. néniről? — Jobb? Isten ments! Nem kell ne­kem senki, > mert csak kihasz­nálnának. Ellátok én magam körül mindent, amíg az egész­ségem bírja. Múltkor is, hogy leestem a padlásról, orvos­nál se voltam, amikor meg a lábam eltörött, három helyen, másnap lerúgtam a gipszet. A kórházban azt mondták, men­jek el a körzeti orvoshoz, na­hát, én egyszer voltam orvos­nál, úgy beszélt velem, hogy többet se megyek. Az éjjel is, hogy fájt a fogam, magam húztam ki kettőt. — Jó egye­dül? — Másképp nem is tud­nám elképzelni az életemet, f— Nagy akadálya a segítség­nek az öregek bizalmatlan­sága. Pedig ma már sokféle lehetőségünk van: a házi gon­dozás. a napközi otthon, vagy a szociális otthon mind jobb, mint az egyedüllét, de sokan inkább vállalják a magányt., minthogy mással közösköd­jenek. Őket is meg kell érte­ni és nekünk, vöröskereszies aktíváknak, orvosoknak, szo­ciálpolitikával foglalkozóknak az a dolgunk, hogy eljussunk minden egyes öreghez, aki egyedül él — otthon nélkül.) Major Árvácska Hidegen oldódik Gála-puding Űj fajta ínyencséggel bővül a pudingkínálat. A Győri Keksz- és Ostyagyár megkezd­te a hidegen oldódó, úgyne­vezett instant puding,por gyártását. A Gála nevű ké­szítményt csupán hideg tejjel kell simára keverni, feloldó­dása után a keverék rövide­sen megdermed, s már fo­gyasztható is az ízletes és kalóriaszegény édesség. Az Oetker licenc alapján gyár­tott csokoládé és puncs aro­mával ízesített pudingból 100 tonnát állítanak elő az idén. A Gála rövidesen az üzletek polcaira kerül. Bővebben buzog Parádi víz A népszerű parádd vizet — a gyomor és a légutak bán- talmainak természetes gyógy­szerét — gyakran hiába ke­resik a boltokban. Ennek oka jórészt az, hogy a forrás ho­zama az elmúlt hónapokban a csapadékhullás korábbi in­gadozása következtében meg­csappant. A parádi víz fo­gyasztói számára örvendetes hír, hogy most ismét bőveb­ben buzog a parádi forrás, több víz tör föl a kutakból. A palackozópavílonlban na­ponta' hat-hétezar üveget töl­tenék meg a természetes gyógyforrás vizével. Gyorsabb közlekedés Megújuló sínpályák Nem múlták el nyomtala­nul a munkában töltött év­tizedek a budapesti villamos- síinek felett: a csaknem 425 km hosszúságú hálózatban szinte alig találni olyan sza­kaszt, amely mindenben megfelelne a mai, korszerű követelményeknek. Némely helyen, így a 2-es villamos vonalán a Vigadó és a Jászai Mari tér, továbbá Zuglóban a Cházár i-jndrás és a Szabó József utcai között részleges sebességkorlátozást is el kel­lett rendelni -az erősen meg­romlott pályavdszonyok mi­Ételbár a lakótelepen Néhány perc, s érkezik a gőzölgő leves, a pirított máj. Jő étvágyat az ételbár kiszolgálói kívánnak az ízlésesen berendezett üzletbe betérő vendégeknek ' Bozsán Péter felvétele Amikor felröppent a hír, hogy a Nyugat-Pest magyei Vendéglátó Vállalat Budaör­sön ételbárt nyit, hamarj ába két táborra szakadt a lakó­telep. Nem is kevesen úgy vé­lekedtek, hogy kocsmát akar­nak ráerőltetni a blokkházak lakóira. Már az áldatlan kö­vetkezményeket is számbavet- ték. A másik tábor amellett kardoskodott: igenis szükség van ételbárra, méghozzá olyanra, ahol ebédet, gyorsan és olcsón adnak. Nos, a de­cember végi avatás óta az el­lendrukkerek is, meggyőződ­hettek, hogy nem a talponál­lók számát szaporították az üzlet megnyitásával. A nagyközség ételbárja a tapasztalaitok szerint állja a próbát. Januárban 150 ezer fo­rint volt az árbevételük. Az első napokban még csak 300 forintért, mostanában pedig már 1500 forintért adnak el naponta ételt. Ä bevétel gyara­podásában — ahogy Palczer Aranka üzletvezető elmondot­ta — nemcsak az játszik köz­re, hogy megismerték az új vendéglátóhelyet, hanem a vá­laszték is. S ami nagyon sokat nyom a latban, olcsó és gyors étkezést kínál az ételbár. Így például 24 féle gasztrofol ké­szítményt, melyeket gyorsan, három perc alatt tálalhatnak. Süteményt is, mintegy 15—20 fajtát kínálnak vendégeiknek. Különösen szombaton és va­sárnap keresik fel nagyon so­kan az ételbárt. A lakótelepen élők, akik a pihenőnapok egyi­két sem akarják főzéssel tölte­ni. A vendégkörhöz tartoznak a gyerekék is, hiszen rendsze­res fogyasztói a cukrászsüte­ményeknek. S hogy a forgalom tovább bővüljön, a tervek kö­zött szerepel: rövidesen hideg- konyhai készítményeket is árusít az ételbár. att. Megint másutt, például a Körösi Csorna Sándor úton, a sínek közöli útburkolatok ál­lapota okoz állandó fejtörést a Budapesti Közlekedési Vál­lalat vezetőinek. A vállalat a' szorító Igé­nyeknek megfelelően évről évre többet költ a sínek cse­réjére, illetve felújítására. Idén 180 millió forint jut a célra. Nagyszabású munkála­tok kezdődnek a Kőröst Cso­rna Sándor úton, topábbá a Thököly és a Maglódi úton, valamint Pesterzsébeten. Ter­vek szerint 13 km-es szaka­szon. teljesen, új sínpályát fektetnek le, 23 kilométert pedig korszerűsítenek. A munkák elvégzése 55 pályái önntartásd szakemberre vár. E létszám a gépek ke­zeléséihez elegendő, de szük­ség lenne, újabb fiatal fizikai munkásokra, mert bizonyos feladatok — éppen úgy, mint korábban — csak kézzel vé­gezhetők el. Ilyen művelet többek között' a zúzott kő be- verése a megsüllyedt sín­pálya alá. Ugyaniakkor a gépesítettség színvonalára sem lehet külö­nösebb panasz. A közelmúlt­ban olyan nagy teljesítményi darut kaptak, amely akár 12 méteres sínmezőt is képes egyszerre megmozgatni, s ren­deltetési helyére szállítani. A következő szerzemény egy ágyazatrostáló berendezés lesz. Ez a sokat tudó masina nem­csak kiszedi a vágány alá került zúzott köveket, hanem egyúttal rostálja' is azokat, aszerint, melyik alkalmas to­vábbi feldolgozásra. Az idei tervek megvalósí­tása után sem marad üresen az 1982. évi pályafenntartási és korszerűsítési rubrika: még mintegy 50—60 km-es sínpálya vár felújításra, cse­rére. Szelént a jószágnak Takarmányban mikroelem Veszélyes állatbetegséget is megakadályoz a Nehézvegy­ipari Kutató Intézetnél kikí­sérletezett takarmánykiegé­szítő. A karbamidos nyalósó, amely számos mikroelemet, köztük szelént is tartalmaz. Ez a fém rendkívül kis mennyiségben van jelen a termőföldben és a takarmány­ban, hiánya azonban szembe­tűnő és veszélyes zavarokat okozhat az állati szervezetben. A szelén-hi ánybetegség kö­vetkeztében súlyos vázizom- és szívizom-elfajulás léphet fel, ami m'r nehezen gyógyítható. Nem mindegy azonban, hogy a fontos mikroelemből meny­nyit adagolnak. Csak ott van szükség rá, ahöl valóban ke­vés szelén jut a takarmány­ba. S hogy végül is mennyi van benne, annak kimutatá­sára a kutatóintézetben gyors és pontos vizsgálati módszert dolgoztak, ki, föl­térképezik a termőföldek sze­léntartalmát, s a felmérés alapján adagolják a karba­midos nyalósóba. A termék egyébként nagy sikert ara­tott. A kutatóintézetted együtt­működve a lovászpa tortái ter­melőszövetkezet tavaly kezd­te meg kísérleti gyártását. Az első 400 tonnát követően az idén már 6000 tonnányit állí­tanak elő belőle. Noteszlapok hét közben RENDELÉS. Azt hittem, Ilyen csak viccekben van. Ka­barétréfákban, rossz anekdótákban. Persze lehet, hogy elolvasván e sorokat, más valaki engem minősít túlzó­nak. Tökéletes bizonyítékom nincs, el kell hinniök te­hát becsületszóra, hogy... ... hogy a gyógyszertár pultjának nekitámaszkodott egy ötven körüli irhabundás, prémsapkás hölgy és neki­látott: — Kérek öt levél Kalmopirint, öt C-vitamint, miért csak kettőt ad?, már megint hiánycikk, ml?, na hagy­juk, azután két üveg mixtúra pectoralist, két Radipont, meg azután Demalgont, Glycosept oldatot, két üveggel, igen. Phlogosal kenőcsöt, mi van még, ja, Polyhrómot, erről jut eszembe, nem tud valami jó, új nyugtatót aján­lani? Ekkor fordultam ki a sorból és a gyógyszertárból. Még láttam, hogy a hölgy ezután recepthalmazt nyújt át a holtra sápadt gyógyszerésznőnek. Gondolom, azo­kon voltak a nagyágyúk, a Maripentől az Eunoctinon át az új csodakotyvalékig, amelyet bizonyára ugyanúgy sajtolt ki a fáradt orvosból, mint jobb étterem pincéré­ből a rendelés végén: — Mondja, mit tud ajánlani desszertnek? TÉVÉHATÁS. Ez ő lenne? Kénytelen vagyok hinni a szememnek, ő az, a barátom. No lám, most ki is írják a nevét a képernyőre, arca is premierplanban, jól is­mert vonások, semmi kétség. Híresen jó elbeszélő, me­sélő, szabatosan, érzékletesen fogalmazó srác, és tessék, olyanokat mond: — Az alapterületi igényeinket növekedésbe tesszük. Esküszöm, nem értem. Nem értem, mit akar monda­ni, nem értem, miért így mondja. Látom a képen, film­felvétel, nem egyenes adás, fölhívom, hátha otthon van. Igen, és mielőtt szólnék, közbevág: — Tudom, és igazad van. Szégyellem magam. Mit esi-* náljak: bekapcsolták a reflektorokat, orrom alá dug­ták a mikrofont és én lebénultam. Átfutott rajtam, ki lát majd, mennyire figyelnek — és többé nem tudtam beszélni. Gsak nyilatkozni. Az pedig ilyen nálunk. PARKOLÁS. Az intézménynek külön, kerítéssel, so­rompóval őrzött parkolója van. Nem arisztokratikus el­különülés, de szükségszerűség: várakozni a környéken sehol nem lehet, nagy időveszteség volna a sok autós munkatárs negyedórákig tartó keringetése, kocsialattnyi hely után. Az intézmény munkatársainak pedig drága az ideje, jelentős személyiségek, közhasznú, fontos mun­kát végeznek, ennyi előny megilleti őket. Élnek is vele, no meg vissza. Az 1500-as Lada ferdén áll be, két kocsi helyét fog­lalja el. Az őr — idős, nyugdíjas — udvariasan szól, ta­lán, ha másképpen helyezkedne el, még egy járgány be­férne. — Semmi köze hozzá!— pattan a válasz. A piros Dácia rááll egy Skodára, annak baloldali aj­taját — kívülről csak ez nyitható — teljesen hozzáfér­hetetlenné teszi, ör bácsi ismét szólna, a válasz tömö­rebb: — Kuss. Az intézmény munkatársai egyébként az emberi kap­csolatok alakulásával foglalkoznak. Több diplomás, el­méletileg magasan kvalifikált emberek. Andai György

Next

/
Thumbnails
Contents