Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

HFc.rrt 1981. FEBRUAR 17., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szépség a köznapok világában A CÉL: KÖRNYEZETKULTÚRÁNK FEJLŐDÉSE Március 10-ig látható ez a be­mutató a Design Center új ki­állítóhelyiségében, a Pest me­gyei Tanács épülete mellett, az V. kerület, Gerlóczy u. 1-ben. Korszerű megoldások Megint történt valami me­rőben új dolog. Környezet- kultúránk neuralgikus pontja az, hogy az ipar még nem találkozott eléggé az iparmű­vészettel. Akadozott, az ipar­művészek elhelyezkedése is. Komoly erőfeszítések történ­tek az elmúlt időszakban, hogy ez a zavar megszűnjön, s meg­valósuljon végre a szövetség ipar és az iparművészet kö­zött. Most első alkalommal való­sult meg az, hogy a diploma- kiosztással egy időben az új iparművészek kiállítás kereté­ben találkoznak az őket már a, közeljövőben foglalkoztató iparágak képviselőivel. Ez a tárlat konzultáció. Pontos be­osztás szerint váltanak eszme­cserét -az iíjü alkotók, ’inéri nökök,' 'szakémiberek. Mindezt a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központja szer­vezi, bonyolítja. Ezzel önmaga hivatását is megalapozza, menedzserintézménnyé válik, megszünteti az elszigetelt­séget. Pohárnok Mihály ezen gondokról és erről a külde­tésről beszélt a bemutató megnyitójában, mely az Ipar- művészeti Főiskola 1980-as diplomamunkáinak mintegy- idézete és keresztmetszete. A teljes anyag a Művészeti Fő­iskolák Szentendrei Fesztivál­ján lesz látható májusban. Környezetkultúránk fejlődése szempontjából már az a tény Sajnovits Péter: Poharak örvendetes, hogy ötven új iparművészt avattak, s az még inkább felemelő: korsze­rűen megoldott textileket, öt­vöstárgyakat, grafikákat, ke­rámiákat, belsőépítészeti ter­veket, ipari formákat hoztak létre az iparművészet új je­löltjei. Pohárnok Mihály ezt a magasan egyenletes minő­séget emelte ki, mely a főis­kolások tehetségét és a tanári kar odaadó, közös munkáját dicséri. Joggal, minden túl­zás nélkül; tárgyilagosan. Ipari formák A Dömsödön született Wim­mer Éva kötött és hurkolt ruhatervei meggyőzőek szín­ben és a díszítcimotívumok helyes arányai szerint is. Ko­moly figyelmet érdemelnek Sajnovits Péter üvegtárgyai, Krajcsovics Károly fali plasz­tikája, Asbóth Kristóf belső- építészeti tervei. Mélyen hu­mánusak Hegedűs Károly mozgást igénylő gyermekjáté­kai, melyeket a helyszínen több óvodás, első osztályos ki is próbált, szemmel láthatóan örömmel, derűvel. Több irányú összpontosítást igényel az ipari formaterve­zés, hiszen elmélyülést köve­tel a szaktudományban, ugyanakkor a tervezőnek szükséges önmagában a jövőt is prognosztizálni a lelemény­ről, formai ötletekről nem is beszélve. Tartalmasak Vasvári László Csehov-illusztrációi, Máté András Gábor kiállítás­rendezési tervei, Monostori Vlagyimir, Szőke János ipari formatervezők diplomamun­kái. Az a tény, hogy a főisko­lán hat tanszék és az egész környezetkultúra minden ré­szét, összes ágazatát gondozó tizennégy szakcsoport műkö­dik, jelzi az intenzitást, az elő­relépés lehetőségének realitá­sát. Monori példa A Magyar Iparművészeti Fő­iskola nemzetközi hírét iga­zolja az, hogy az idén is vé­geztek külföldiek, ezúttal szovjet, bolgár, kanadai alko­tók, Amikor a Design Center figyelmét és gondosságát ki­emeljük ezen első diploma- kiállítása alkalmából, két teendő megvalósítása igényel gyorsított tempót. Az első kö­zelebbi és Pest megyére vo­natkozik. Sürgeti üzemeink, nyomdáink, gyáraink fokozódó figyelmét, hiszen az iparmű­vészet lendítheti termékeik vonzerejét, s a konzultáció le­hetősége most adott. Példa is akad, a Monori Kefegyár, mely elsőként használta fel a főiskolások tárgyakká nemesült alkotó képzeletét, s ez a kapcsolat­keresés a monori üzem jobb termelési mutatóiban is jelent­kezik. A másik feladat az, hogy 1982-ben, az iparművé­szeti főiskolások második be­mutatkozásán több tárgy sze­repeljen úgy, ahogy a Design Center kéri, ágazatonként, tanszékek szerint Ez a mód­szer siettetheti holnap még inkább azt, amely elkezdő­dött; ipar és iparművészet kézfogását, a szép és boldo­gító környezet hiányok nélküli megvalósulását. Losonci Miklós ISKOLAI KÖNYVTARAK Módszeresen tanulni tanítanak VALAMIKOR ÉVEZREDEK - MA NÉHÁNY ÉV Valamikor évezredek, ké­sőbb évszázadok kellettek ah­hoz, hogy az emberiség által felhalmozott ismeretanyag megduplázódjon. Ehhez ma már néhány év is elég. Egyet­len korszak embere sem mondhatta el magáról azt, amit mi, hogy tudásunk ki­lencven < százalékát ma élő szerzőktől: tudósoktólíróktól, művészektől kaphatjuk. Különböző adottságok Ez .önmagában véve nagyon jó dolog — s ugyanakkor szinte megoldhatatlan felada­tok elé állít bennünket. Amit ugyanis néhány éve az iskolá­ban tanultunk, már kevés ah­hoz, hogy magas színvonalon dolgozzunk. Ebből a helyzetből következik az is, hogy az ál­talános iskola is elsősorban ta­nulni tanít — legalábbis a szándékok szerint —, az 1979— 86 között bevezetésre kerülő új általános és középiskolai tantervek célja a sokoldalúan képzett, permanens önműve­lésre mindig kész szocialista ember nevelése. Hogy e célt elérjük, már az iskolában is önálló munkára, könyvtárra és könyvhasználat­ra van szükség. Napjainkban — mint sok más területen — újra rájövünk bizonyos dol­gok, a többi között az iskolai könyvtárak fontosságára. Csakhogy... — ... A megye több mint kétszáz általános és középis­kolai könyvtára ugyancsak kü­lönböző körülmények között működik — mondja Blaskóné Majkó Katalin, a Pest megyei Pedagógiai Könyvtár vezetője. — Van közöttük olyan, amely évek óta ragyogóan dolgozik, mint a százhalombattai, ha­lásztelki, de számos helyen egy-két szekrény, kevés, gyakran elavult könyv jelenti a könyvtárat. Itt még a köl­csönzés is nehéz, könyvtári órák tartására, a lexikonok, kézikönyvek használatának megtanítására végképp nincs mód. Fél év óta viszont legalább van egy intézmény, amely so­kat segíthet a helyzet megvál­toztatásában. 1980 augusztusá­ban egyesült a Pest megyei Pedagógus Továbbképző és a váci Sztáron Sándor Gimná­zium könyvtára, s megkezdte munkáját a megyei Pedagógiai Könyvtár. Tizenötezer kötete segíti a pedagógusok szakmai továbbképzését, ellátja a helyi diákolvasókat, a legfontosabb munkát azonban a megye is­kolai könyvtárainak hálózati központjaként végzi. Milyen eredményeket érhetett el hat hónap alatt? — A legfontosabb teendőnk az volt — mondja Blaskóné Majkó Katalin —, hogy a me­gyét kisebb körzetekre osztva tizenegy báziskönyvtárat jelöl­tünk ki; egyébként képtelen­TV-FIGYELO Vasamap. Enyhébb napok váltakoznak hűvösebb idősza­kokkal, és — nem tudva, szándékosan (?) — valahogy így alakul mostanában a te­levízió műsora is. Hogy mást ne emlitsünk, a változó időjárás képletrend­szerét idézték a vasárnapi programok is, amikor hol csak bóbiskolásra nyílt alkalma az előfizetőnek, hol viszont úgy kellett figyelnie, mintha ma­ga is odacseppent volna, ahol zümmögni kezdett az ügyele­tes kamera. Ami az előbbi fizikális álla­potot illeti, az a Vasárnap dél­után című egyenes adás jaj de bő két órája alatt ereszkedhe­tett a kedves nézőre, aki most már kénytelen-kelletlen tudo­TT öze! egy évtiz-ede halott már, pádig csak 1981. fébruár 17-én lenne ötven­éves Kondor Béla, akinek ne­ve már korszakot jelöl a mo­dern magyar képzőművészet­ben. 1956-ban fejezte be fő­iskolai tanulmányait, diploma- munkája, a Dózsig-parasztfel- kelésről készült rézkarcsoroza­ta már vihart fakasztott, in­dítója a modern magyar gra­fika új fellendülésének. Mint grafikus, csakhamar iskolát is teremtett és számos dijat nyert külföldi és hazai grafi­kai biennálékon. De hiba len­ne csupán vagy elsősorban grafikust látná benne — a kor legkiválóbb festői és költői közé is tartozott. Univerzális, zseniális tehetség volt, oly sokrétű, összetett egyéniség, amely ugyancsak ritka ko­runkban. összetett, bonyolultan sok­rétű volt művészete is, nem is lehet a közkeletű stílus- irányzatok, stíluskategóriák szerint Osztályozni. Művészeté­nek egyformán rokona és szel­lemi előfeltétele a középkori freskók transzcendes világa, monumentalitása, az ikonok misztikus csöndje, Hieronymus Bosch apokaliptikus víziója, Grünewald expresszív színvi­lága, Dürer és Rembrandt rézkarcainak rajzi szabatossá­ga, Picasso grafikáinak kife­jezőereje vagy Dante, Blake, Rimbaud és Apollinaire költé­KONDOR BELA ÖTVENÉVES LENNE Neve már korszakot jelöl szete. Mindent magába szí­vott és szuverén, egyéni stí­lussá formált. A nagy múltból merített, mégis ízig-vérig mo­dern művész volt, avantgarde, annak ellenére, hogy nem tar­tozott a kortárs avantgarde irányok képviselői közé sem. Művei jelenóésköre rendkívül gazdag, sokrétű szimbólumok, asszociációs utalások fogalma­zódnak meg kompozícióiban. Már főiskolai tanulmány­rajzai remekművek, úgyszól­ván kész művész indulásakor is. Másfél évtized alatt gaz­dag életművet teremtett, amelyben nehéz fejlődésről beszélni, inkább bizonyos problémacsoportok váltakoz­nak benne. így például művé­szetében tipológiailag elkülö­níthetők az ikonszerűen zárt kompozíciójú, konstruktív szellemű, szigorú formaadású művek és a már-már kusza vonalvezetésű, a formai zárt­ságot szüntelenül széttörő, ro­mantikus ihletésű képek és grafikák. Épp e kettősségben rejlik Kondor művészetének belső feszültsége. E kettősség azonban nemcsak formai jel­legű, hanem Kondor művésze­te eszmevilágának, művei tar­talmának is a sajátja. A for­másul veheti, hogy a Vitrai Tamás szervezte és vezette matinéból egy afféle unalom­űző, ' ebédféiedtető1 magazin lett. Az érdektelenné válás jelei már a múltkor is megmutat­koztak, amikor Egri János volt az adásgazda, ám most, amikor az egyéb vállalkozá­sokból nem kevéssé kedvelt Vágó István telepedett oda az irányítói székbe, az ide- és odakapcsolások még annyira sem szórakoztattak, mint az előző Vasárnap délután látá­sakor. Mit mondjunk? Kevés — de még milyen kevés — volt eb­ben a mulatósdiban az ötlet. Bárha a legközelebbi jelent­kezésekor nemcsak irányítójá­nak személye változna, hanem ismét megpezsdülne a kétszer hatvanperces töltelék is. Pilis és Baranyi. A Költőnk és kora című sorozatban Bara­nyi Ferenc mutatkozott be va­sárnap éjjel, mégpedig a le­hető legjobb keretet választva: szülőfalujában, Pilisen nyilat­kozott meg egy bennsőséges hangulatú író—olvasó talál­kozón. Oda tért tehát vissza, ahol egykor kisbíró akart len­ni, és ahol az erdőt járva megtalálta Schodelnénak, a híres énekesnőnek a sírját, akinek emlékét kutatva vált a muzsika, főképpen is az opera megszállott hívévé. Persze nemcsak e hajdani kedves emlékek idéződtek fel a társalkodás során, hanem megfogalmazódott Baranyi ars poeticája is. Mármint az az eltökélt törekvése, hogy a ma­ga tehetségével, szépírói esz­közeivel a magyar irodalom realista vonalának folytatója legyen; azt az utat járja, amelyet — így mondta — édesbátyái, Simon István és Váci Mihály is jártak, s amely munkálkodást egyaránt jellemzi a közérthetőség és az elkötelezettség. Természetesen vers is bő­ven hangzott el ebben a negy­ven percben, jeles előadók (Bánffy György, Merényi Ju­dit, Sütő Irén és Szabó Gyula; tolmácsolásában, és olyan póz- talan egyszerűséggel, mint ami ezt az egész rendezvényt jellemezte. Akácz László ség lenne ennyi intézmény munkáját összefogni. Ilyen, a körzetükbe tartozó intézmé­nyeknek szakmai segítséget adó központok járásonként jöttek létre. Nagykőrösön kü­lön centrum létesült, s egy má­sik a szakmunkásképző inté­zetek könyvtárait segíti. Szo­rosan együttműködünk, meg­osztjuk a munkát a két szak- felügyelővel is. Az elmúlt napokban kezdő­dött meg az iskolai könyvtá­rosok újszerű alapfokú szak­mai képzése is. A korábbi egy­hetes bentlakásos tanfolyam helyett a hallgatók több alka­lommal vesznek részt konzul­táción, így jobban lemérhető tudásuk, a tanfolyam végezté­vel valóban segíthetik képzet­len, de könyvtári órák tartá­sára kényszerülő kollégáikat. Hogy a korábbi tanfolyamok hallgatói mennyire hézagos is- mereleket szereztek, azt jól jelzi, hogy szeptembertől egy­éves katalógus-szerkesztési tanfolyam szervezésére van szükség. Aki ismeri a könyv­tári munkát, tudja, a kataló­gusok megfelelő ismerete nél­kül lehetetlen kutatómunkát végezni. Hát még a gyerekeket önálló munkára nevelni 1 Együttműködésre van szükség E jelentős gond enyhítésére a megyei Pedagógiai Könyvtár hangosított diasorozatok készí­tését is tervezi. Az ilyen segéd­eszközök bővítése persze nem elsősorban megyei, hanem or­szágos feladat lenne. Hogy történik-e lépés ezen a terüle­ten, azt nehéz lenne .megjósol­ni. Az mindenesetre bizonyos­nak tűnik, hogy az Országos Pedagógiai Könyvtár a közel­jövőben megszervezi a ktüön- böző megyékben dolgózó isko­lai könyvtárosok konzultáció­ját. Vácott helyet is tudnak biztosítani ehhez. Megdöbbentő — mondják a könyvtárosok —, hogy éppen ott a legkisebb a fejlődés, ahol legjobban szükség lenne rá: a felnövekvő nemzedékek fizikai és szellemi környezetében. Az igazi változásit egy új intéz­mény egyedül természetesen nem érheti el. Sokoldalú együttműködésre van szükség ahhoz, hogy az iskolai könyv­tárak munkája valóban hatá­sos legyen. Egységes ellátás A legkézenfekvőbb lehetősé­get a kis településeken s a la­kótelepeken működő intézmé­nyek munkája, valamint a vá­rosokban elszórtan elhelyezke­dő iskolai könyvtárak fejlesz­tése kínálja. — Ezekkel foglal­kozik elsősorban a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár és a megyei Peda­gógiai Könyvtár együttműkö­dési megállapodása is. A me­gyei tanács művelődésügyi osztályának címzett ajánlás — és a józan ész — szerint a kis települések könyvtári szolgál­tatásai akkor válhatnak ma­gasabb színvonalúvá, ha az intézmények iskolai és közmű­velődési célokat egyaránt szol­gálnak, s ennek megfelelően történik gyarapításul? is. Ha ez az egyszerűnek tűnő megoldás valóra válik, jelentő­sen csökkenhetnek a települé­sek, iskolák közötti különbsé­gek — ezt segítené elő az isko­lai könyvtárak egységes ellá­tási rendszere, vagyis össze­hangolt, célszerű állomány- gyarapítása is. S hogy talán nem is kell — vagy legalábbis nem kellene — sokáig vár­nunk erre, azt a tápiógyörgyei példa — könyvtár-összevonás jelzi. Blaskóné Majkó Katalin így összegzi a megye közsé­geiben szerzett tapasztalatait: a jó szándék, a megértés nem hiányzik a települések vezetői­ből, szakembereiből, a kezde­ményező készség azonban igen. Nos, ha ezen múlik valami, ne hiányozzon! P. Szabó Ernő egymás ellen az angyali és az ördögi, a jó és a gonosz. Élet­művének mottója lehetne nagy szellemi rokonának, a vizio- nárius költőnek, William Blake-nek néhány sora: „Rendszert kell alkotnom, különben más rendszere igaz le, nem okoskodni és hason- lítgatni fogok — az én dolgom a teremtés”. Németh Lajos makérdések vetületében je­lentkeztek. TV agy próbálkozása, úgyszól- ' ván „modellálási kísér­lete” volt, hogy mindent ma­gába szívjon, valamiféle mé­diummá váljon, amelybe a kor egész valósága visszatükröző­dik. Az emberi egzisztencia léthelyzeteit élte át képzeleti világában, csakúgy, mint való életében. Magateremtette mi­tológiájában szüntelenül küzd Kondor Béla: Virág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents