Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
tí'ffFT 4$ gr x/untm 1981. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP És a daru csak dőlt, dőlt... Zuhanás huszonhárom méterről Újsághír: Szigetszentmik- lóson november 4-én a lakótelep építkezésén feldőlt a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat toronydaruja. Kezelőjét nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel kórházba szállították. Csaknem három hónapi betegállomány után több mint két hete kezdett dolgozni Kesz- ler Mihály, a PÁÉV darusa, ű az, aki néhány pillanatra számot vethetett mostanig lepergetett 31 évével — s azután behunyta a szemét. Igaz, a tragédia néhány másodpere alatt bekövetkezett, s , most, hogy felidézi, remeg a hangja. Nem érzeleg, csak elmondja, mi történt. Zuhanása — 23 méter magashói —, előtt, alatt és után. Nem keresgéli a szavakat. Lecsúszott póklábak — Kedd volt. Éppen egy héttel előtte állították üzembe a toronydarut. Az a hetem nagyon rosszul sikerült. Tragikus körülmények között meghalt az apám, a bátyám pedig váratlanul kórházba került. Kit ne viselt volna meg mindez? Az orvos nekem is azt tanácsolta: néhány napig ne dolgozzam. Három napi hiányzás után azonban úgy éreztem: teljesen megnyugodtam. így is mentem be. hétfőn reggel. Szóltam a művezetőmnek: itt vagyok, megjöttem. Mondta; menjek ki a terepre és csináljam, amit kell. Aznap semmit nem kellett emelni, csak próbálgattam a gépet. Az volt az érzésem, valami nem stimmel, akkor sem, ha a főnököm, Belovics Béla azt mondta, hogy jó. Még otthon is panaszkodtam a feleségemnek. Kedden reggel ismét jelentkeztem az irodán. A művezetőm azzal küldött ki, ha valami jön, szóljak, ad kötözőt. Tudja, aki felköti a terhét a darura. Egy ideig csak téblá- boltam, aztán érkezett egy üres teherautó és azzal egy autódaru. Egy korábban szétbontott darupálya elemeit akarták elvinni. Igenám. de a kis daru nem tudta rendesen megközelíteni a rakományt. Én ajánlkoztam, hogy segítek. Az igaz. eszembe sem jutott, engedélyért menni, a műveze- tőmhöz. Egyszerűen csak igyekeztem fel... a darufülkébe. Fölértem, elhelyezkedtem és lenéztem. Le is kiabáltam, hogy ne terheljenek túl, csak hat darabot emelek. Amikor először ráakasztották a terhet, nem tudtam rendesen megemelni. Ismét szóltam, mire megigazították. Megkezdtem az emelést, ment is rendben, de egyszerre érzem: kimozdul alattam a daru. Az ember első reflexe, de így is tanítják, hogy meg kell szabadulni a tehertől. Eldobtam tehát a súlyt, de megrettenve észleltem, hogy a daru mégsem kerül egyensúlyba, hanem két hátsó póklába lecsúszik a sínpályáról. Mikor az ellensúly hátra rántotta a óévet, az dőlni kezdett. Hátrafelé. És a daru csak dőlt. dőlt... Gondolkodni nem volt időm. de felmértem: az ülésben nem maradhatok, s valahol a fülke elején kell elhelvezkednem. Minden erőmmel n keresztme- revitőbe kapaszkodtam és ösz- szehúztam magam, amennyi- re tudtam. Először egy nagy csapódást éreztem, azután egy másikat, kisebbet. A földön már tisztán hallottam az emberek kiáltozását, s amikor kiszedtek a fülkéből ordítottam. A fájdalomtól. Ügy éreztem, eltört a gerincem, e Ep test — ép lélek? Nem tudom honnan, de pillanatok alatt előkerült egy orvos; injekciót adott s igen hamar megérkezett a mentő is. Pestre vittek > kórházba. Nem akartam elhinni, hogy megmenekültem! Másnap ugyanis a röntgenfel vételez után megtudtam a jó hirt: csak az egyik csigolyámon keletkezett egy vérömleny. Hét nap után ki is engedtek a kórházból. Igaz, továbbra is fáit a gerincem, állandóan feküdnöm kellett, egyedül felülni sem tudtam. Most nemrég viszont ismét megröntgeneztek és nem találtak semmit. Nehéz munkát ugyan nem vállalhatok, de megúsztam. Ép testtel... Nem mindennapi a hír. Minden jó érzésű ember örült, hogy a darpkezelő nem vesztette életét. Keszler Mihály viszont azt mondja: ha meghaltam volna gyászolnak, sajnálnak a vállalatnál. Viszont, hogy élek, haragszanak rám. Amikor a kórházból hazakerültem, másnap eljöttek hozzám. A munkavédelmi felelős és még valaki. Felvették a baleseti jegyzőkönyvet. Tudom, engem hibáztattak. De az is fáj, hogy azután többet senki felém sem nézett. Január 26-án lépett újra munkába Keszler Mihály. Akkor tudatták vele, hogy megindítják ellene a vállalati fegyelmi és kártérítési eljárást. Építésvezetője pedig kertelés nélkül közölte: míg itt én vagyok a vezető, te darura többet nem ülszÉjszakai töprengések Kérdések izgatnak. Elsősorban az. aimd feltehetően olvasóinkat i.s; — Felelősnek érzi-e magát a balesetért? Gyors, határozott a válasz: — Nem érzem magam bűnösnek. Sem azt, hogy hibáztam volna. Mi okozhatta a tragédiát? Én is törtem rajta a fejem éjjeleken át. Lehet, hogy rossz volt a túlterhelés-szabályzó. Most ugyan már védekezésnek hangzik, de más, több szabálytalan dolgot is észrevettem. Például: nem voltak csavarokkal rögzítve a daru hátsó póklábai. Kérdeztem is a gépészeket: miért? De csak azt felelték: mert nem kell. Vagy a másik: a darupálya könnyűszerkezetes volt. nem ilyen toronydaruhoz való. Ennek ugyanis a sínszé- lessége csak 5 centiméter körüli. Úgynevezett nehézszerkezetes darupálya kellett volna. 7—8 centis sínekkel. És tudomásom szerint nem is minősítették a darut hivatalosan — csak házilag, vállalaton belül. Különben is használtan vették, a vállalat újította fel. Az újságíró nem lehet bíró. E sorok írója sem ítélkezik. Nem is okoskodom. De kimondom. amit gondolok: — Ha mindezt észlelte, miért ült föl a darura? Miért kockáztatott? Miért nem szólt a Távoli holdra menekülünk? Ha meghal a Nap Ha a Nap 3—5 milliárd éven belül vörös óriássá puffad, amikor is százszor-ezerszer több energiát fog szétsugározni, mint ma, a Földön minden élet elpusztul. Az emberiségnek — ha akkor egyáltalán létezni fog — nem feltétlenül kell rettegnie a világ pusztulásától: elméletileg kiút lenne az Uranus egyik holdjára való átköltözés, amely akkor annyi napsugárzást kap, mint most a Föld. így nyilatkozott a München közelében levő Garching Asztrofizikai és Földön kívüli Fizikai Intézetének munkatársa. Erich Rieger. Az Uranus holdjai azonban nem túlságosan alkalmasak az emberiség befogadására. Ezek tömege ugyanis lényegesen kisebb, mint a Föld Holdjáé, ennélfogva ott aligha találnánk leszállóhelyet. A Saturnus Titán nevű holdjának és a Neptunus Triton nevű holdjának talán megfelel a légköre a Földről elmenekült embereknek. Egy biztos: a Nap halála meg vagyon írva. A jelenlegi intenzitással addig sugározhat, amíg a központjában levő hidrogénmennyiség kitart. művezetőjének, vagy bárkinek, aki illetékes lehetett a cselekvésben ? Se pénz — se gép Csak sokára válaszol. — Nézze! En nehéz fiú va gyök itt a cégnél. Mármint úgynevezett nehéz fiú. Csak tavaly júniusban kerültem a vállalathoz. Előtte Pesten dolgoztam, de belefáradtam az örökös utazgatásba Tököl és, a munkahelyem között. 1967- ben szabadultam emelő- és ra- kedógépészként, azóta jószerével csak darut vezettem. Mindig elégedettek voltak a munkámmal. Amikor jelentkeztem a PÁÉV-hez, természetes,en darusnak jöttem. Ügy is vettek fel. Megállapodtunk: húsz forint órabér, plusz 25 százalék pótlék. A szigetszent- mi'klósi építésvezetőségre kerültem, de nem volt daru. Egyet éppen javítottak, azt szánták nekem. Épp ezért a Csepel Autógyárban kaptam munkát, ott van egy kis építőrészlegünk. Kezeltem a kompresszort és csináltam mindent, amit kellett. S közben egyre csak vártam — a darura. Hiába. Viszont az ígért pénzt sem kaptam meg, hónapokig 18 forintos órabérrel számolták el. Igazságtalannak érzem, hogy valamiről nem tehetek, de én járok rosszul. A vállalati munkaügyi döntőbizottság helyt adott a panaszomnak, és visszamenőleg is megítélte a 20 forintos órabért. Természetesen a pótlék nélkül. Ilyen előzmények után következett be, hogy végre darura kerülhettem, novemberben. Nem mertem szólni, hogy ez se jó, az se ió. Gondoltam', egyszerűen mást ültetnek a gépre. Azt mondták: a daru hibátlan, üzemiképes. Tudomásul vettem. Hogy vitatkozhattam volna a művezetőmmel, a területi gépészünkkel7 — Inkább vállalta a veszélyt? — Nem gondoltam, hogy baj történik. Általában arra senki sem számít előre. — Vezetne-e úira. szívesen? — Ügy érti, félek-e? Nem félek. Most ugyan bukott darus vagyok, de remélem, tisztázódik a helyzetem. Darus szeretnék lenni továbbra is. A vállalati jegyzőkönyv szerint Keszler Mihály egyértelműen hibás a baleset bekövetkeztéért. A gépész nem adta még át üzemelésre a darut; jóhiszeműen, de vezetői jóváhagyás nélkül emelt a darus; túlterhelte a gépet. És még valami: szerepet játszhatott a vezető idegállapota is — amit családi körülményei idéztek elő. Az okozott kár több mint 100 eaar forint. Ügye bíróság elé kerül, s akkor kiderül, hogy valóban egyedül fele- lős-e? Addig valószínűleg a fegyelmi eljárást sem fejezik be a vállalatnál. Csak nem ülhet darura. Dodó Györgyi Februári vizeken A Magyar Természetbarát Szövetség vízi szakosztálya évadnyitó, jelvényszerző vízi túráját Sümeg mellett, a Melegvíz-patakon rendezte meg. A több mint nyolcvan magyar hajó mellett néhány csehszlovák vendég is részt vett a túrán. Tóth Gyula felvétele Kovács és bűntársai Csak malomkövet nem loptak Mi most már jóban vagyunk a Miskával — Az elvtárs a huszonnégy ember ügyében jött — mondja a tsz elnöke Mészáros András. — Huszonöt az — teszi be az ajtót a jogtanácsos. Épp itt az ítélet az asztalomon. Kovács Lajos és 24 társa. Ha írni akar erről, javaslom olvassa el. Abból mindent megtudhat Legalább ötven oldal. — Köszönöm, de inkább körülnéznék. Félmillió forint a kéményben Tavaly februárban letartóztatták Kiskunlacházán a Petőfi és a Kiskun tsz négy dolgozóját. Rebesgették, egyikük kéményében félmillió forintot talált elrejtve a rendőrség. A füstölés kifüstölóssel folytatódott: hamarosan következtek a többiek. Traktorosok, rakodók. állatgondozók, éjjeliőrök, ágazatvezetők, avagy ahogy Kiskunlacházán mondják; — Egy egész tolvaj maffia. — Kovács és vircsaftja, — A táposbrigád. Remek panoráma nyílik a bűnügyre a Kiskun Tsz szarvasmarha-telepéről. Ember magasságú dobogón állunk, előttünk letarolt kukoricaföld, vasútállomás, kocsma, mögöttünk istállók. Valameny- nyi a lopássorozat egy-egy objektuma. Prédák Loránd állattenyésztési f őágazatvezető: — Volt egy főnököm, ő mondta mindig, amit el lehet vinni, azt úgyis ellopják, amit nem, azt megrongálják. Nézzen körül itt nyáron, a kerítéstől tíz lépésre már kukorica van. Én csak 78 óta vagyok a Kiskunban, de a tengeriben számtalan esetben találtunk zsákokat tele táppal. Egyszerűen kilopták az állatok elől az önetetőből. Ha eljut a kukoricásig a tolvaj, még helikopterről sem venni észre. Előfordult, hogy mégis megfogtunk valakit a tengeriben egy zsák mellett, mire az illető azt mondta, ő csak a szükségét végzi... Nem lehet mindenki mellett egy rendész. Körbesétálunk a telepen. Egyetlen emberrel találkozunk, ő is éppen távozik. A kb. 8 méteres hátsó kapu kitárva. A kerítést 15—20 méteres szakaszon elbontották, napokkal korábban a dózer ott tolta ki a trágyát. Egy tehén az istálló előtt bóklászik. úgy tetszik bárki elvezethetné. — A megyei főkapitányság szignalizációja nyomán megtettük a szükséges biztonsági intézkedéseket — jut eszembe a jogtanácsos, dr. Tóth Mihály megnyugtató mondata. Űj lakatokat szereltünk fel, a kerítést ha kell akár hetente rendbehozzuk. — gondoltam a Akkor jó központban. Most viszont több helyen is lyukas, búvónyílásos, letaposott kerítést látni. Hogy van ez? Mire való a puha gitt? Kovács és bűn-társai (többek között a kiskunlacházi Papp István, Nagy Géza, Samu Mihály, Holi József valamint a szigetszentmártoni Márkus László) nem kizárólag a Kiskun Tsz vagyonát dézsmálták, bár a legnagyobb érvágást ez a szövetkezet szenvedte el. Az öt éven át működő bűnszövetség egy fél járásnyi területen fosztogatott. A károsultak listáján egymást követik a környékbeli gazdaságok: a Kiskunsági ÁG, a dömsödi Dózsa, a ráckevei Aranykalász és a kiskunlacházi Petőfi. Loptak zsákszámra: cukrot, tejport, fűszerpaprikát, kacsatápot, marhatápot, csöveskukoricát. Éjszakánként a nyitott hodályoktoól gépkocsival birkákat, anyajuhokat szállítottak el. Valaki leemelte és hazavitte az egyik karám bejárati ajtaját is. Volt egy raktár, annak az üvegezett ajMunkaügyi viták Maga felé hajlott a vállalat keze Üzemi baleset ért egy frontfejtés: vájárt. Tekintve, hogy bekövetkezéséhez maga is hozzájárult — ötvenszázalékos kármegosztás alkalmazásával —, a bányavállalatot járadék fizetésére kötelezték. Az összeget a frontfejtésen dolgozó vájárok átlagkeresetének alapulvételéhez állapították meg. Később a vállalat a rokkanttal közölte: ötvenhárom éves korát és magas vérnyomását figyelembe véve. a baleset előtti munkaköre betöltésére nem volna alkalmas, ezért a járadék összegét nem a frontfejtő, hanem a fenntartó vájárok átlagkeresetének figyelembevételével szabta meg. Egy évvel később a rokkant részére a társadalombiztosítási szerv korkedvezményes öregségi nyugdíjat állapított meg. Ezek után a vállalat és a rokkant között per keletkezett, amelyben a volt munkaadó által fizetendő járadék összege felől kellett dönteni. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. Az üzemi baleset következtében a rokkant frontfej tési vájári munkára való alkalmasságát elvesztette — hangzik a határozat. Munkaügyi miniszteri rendelet értelmében, elmaradt jövedelem miatt azt a kárt kell megtéríteni, ami munkaképtelensége, vagy a dolgozót azáltal éri, hogy munkaképessége csökkenése folytán korábbi keresetétől elesik. A kár összegének megállapításánál mindig a baleset előtti munkakörben elért, vagy elérhető átlagkeresetet kell alapul venni. Ettől akkor sem lehet eltérni, ha a dolgozó később egészségi állapotában — a balesettől független, természetes okból — bekövetkezett változások vagy életkor előrehaladása folytán korábbi munkakörét nem tudná betölteni. Ebből következik, hogy a vállalat által felhozott okok, vagyis hogy a rokkant egészségi állapota időközben rosszabbodott. vagy életkora miatt frontfejtési munkára nem volna alkalmas, a járadék módosítására nem szolgálhat alapul. Annak a feltételezésnek pedig hogy a frontfejtő vájári munkára alkalmasságát később — egészségi állapota és kora miatt — amúgy is elvesztette volna, a járadék módosítása szempontjából nincs lehetősége. I tájából a puha gittet kikapar- . ták-visszakenték, így közlekedtek ki-be. — Valamikor kis tételekkel, talán öt-tíz kiló táppal kezdődhetett. Később nyilván vérszemet kaptak, amikor látták. egy-egy műszakvezető is szól a traktorosnak, hogy ezt a zsákot vidd nekem haza. Sokan még a háború előtt az intézőtől meg a számadótól tanultak meg lopni. Mert ugye az intéző meg a földbirtokostól lopott... Az előző munkahelyemen egy ember azzal dicsekedett, hogy maga az elnök segítette, persze tévedésből, vállára a lopott tengerit. Sokszor virtus lopni. Van olyan gazdaság a közelben, ahol az egyik vezető kijelentette: márpedig itt kérészét nem lesz, mert az emberek úgyis hazahordanák a primőr- paprikát. — Karácsony előtt pár nappal szabadultak előzetes letartóztatásból Kovácsék, Hogyan fogadták őket a faluban? — Sokan úgy voltak vele, hogy ezeknek pechük volt, megbuktak — feleli Almási Gyula telepvezető. Kovácsot nem jogerősen három évi, a név szerint említett másik öt személyt másfél—két évi börtönre ítélte nem jogerősen a bíróság. A többi tizenkilenc terhelt felfüggesztett szabadságvesztést vagy pénzbüntetést kapott. Leszedték a ko/ompot Több termelőszövetkezetnél is nagyobb veszteség érte Hollóst József önálló gazdálkodót. Az ítélet szerint kilenc, Holló- siék szerint ennél háromszor több birkát loptak el öregszállási tanyájuk nyitott karámjából. Hollósiné ehhez képest derűsen mesél: — Leitatták, teljesen lerészegítették az uramat itt a halasi kocsmában. Amikor már alig tudott járni, hazakísérték. Azután mentek ki a tanyánkra. Egyszer meg itt volt a háznál a jószág. A férjem éppen hajat mosott, s bebújt a subába. Mii a gyerekkel tévét néztünk. Közben az udvarról, alig pár lépésre tőlünk elhajtottak négy birkát. A nagynak leszedték a kolompot a nyakából, hogy ne zörögjön az éjszakában. Amikor lebuktak, a Samu Miska odajött a férjemhez, hogy ne haragudj Józsi bátyám, mi hordtuk el a birkát. Mert különben a Miskát jól ismerjük. Az uramtól tanulta a juhász szakmát. — Na és erre maguk? — Az uram azt felelte, na hát Miska, akkor én is elhajthatnék egy bocsáss megért a szomszédból egy birkát. — Harag? — Harag? — nevet Hollósiné. Hát az már odavan. Mi most már jóban vagyunk a Miskával. Itt faluhelyen ez tudja másképpen van. Egy-két hétig dühös az ember, de aztán azt mondja, na, jól van. És gondolom, itt egy korsó sör következik ... Aztán még . egy... Babus Endre *
