Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

1981. FEBRUAR 15., VASÄRNAP SZÍNHÁZI LP,VÉL Különféle igazságok I Nemcsak a köny- s veknek, hanem a j drámáknak is l megvan a maguk (sorsa. 'Tizenöt évvel ez­előtt, 1966 februárjában, a Madách Kamara Színházban premiert tartottak. Egy fia­tal író, Müller Péter komé­diáját játszották, Szemensze- dett igazság volt a címe. Ren­dezője Lengyel György, fősze­replője Pécsi Sándor. Bűn­ügyi vígjáték volt; bár 1728- ban játszódott, Franciaország­ban, Brossé' vidékén, nem volt nehéz észrevenni a mához szóló utalásokat, áthallásokat. A darab mégis megbukott. Müller Péter évekkel később úgy indokolta e bukást, hogy a közönség még nem volt ak­kor hozzászokva a Szemensze- dett igazság stílusához, a gro­teszk-ironikus, már-már ab­szurd színpadi megfogalmazás­hoz, mert a pesti humort csak kabaréhumorként tudta elképzelni, és még Örkény István úttörő — és frontáttö­rő — művét, a Tótékat is csak naigyon nehezen fogadták el. Müller véleményében sok az igazság, de hozzá, lehet tenni: nemcsak a közönség, a szín­hazak, a rendezők, a színészek sem voltak felkészülve ezek­nek a daraboknak az előadá­sára. Nálunk — különböző, s elég közismert okokból kifo­lyólag — meglehetősen houz- szu ideig úgy óvta a kultúr­politika az olvasókat, a néző­iket bizonyos stílusoktól, mű­vektől, szervezőktől, mint a pestisestül. Csinos listát lehet­ne összeállítani, azoknak a név­sorából, akik nemkívánatosak voltak — es közöttük nemcsak nyugati szerzők szerepeltek. Amikor — az ötvenes évek legvégén, a hatvanas évek ele­jén — megszűntek ezek a jobbára értelmetlen tiltások, két dolog történt. Egy: hihe­tetlen mennyiségben Zúdultak az olvasókra, nézőkre a kor­társ irodalom legkülönfélébb irányzatú képviselőinek évti­zedeken át hallomásból is alig ismert alkotásai. Kettő: előz­mények,-kötődések híján, ösz- szefüggések, kapcsolódások felismerése nélkül, e sokféle­séghez hozzá nem szokott fül- lel-szemmel, a befogadóik te­kintélyes része egyszerűen nem tudta feldolgozni, meg­emészteni ezeket a műveket. Müller darabja, amely szel­lemesen és váratlan csavará­sokkal szerkesztett, s grotesz- kül és szomorúan mulatságos, szituációban pedig már-már abszurd, nem tett mást, mint alkalmazta azokat a dráma­írói fogósokat, amelyeket a kortárs — vagy pór évtized­del korábbi, de nálunk még mindig újnak számító — szer­zőktől tanult. Mindez elegen­dő volt azonban ahhoz, hogy a kellően még fel nem készült közönség és színház értetlenül, idegenül álljon a Szemensze- dett igazsággal szemben. Időköziben azonban — s ez külön* majdnem abszurd tör­ténet — Müller darabját fel­fedezte a világszínház. Először Olaszországban, aztán Dál- Amerikában lett siker, sőt, si­kerszéria. Talán ennek is kö­szönhető, hogy nálunk is újra felfigyeltek rá, s most fejújí­totta a József Attila Színház. A mostani felújításból — sikere vagy sikertelensége, részsikerei vagy félreértelme­zései most más kérdés —, any- nyi világlik ki, hegy Müller játéka arról szól: az igazság kiderítésébe bele lehet bolon­dulni. ha már eleve nem bo­lond az ember — és nem le­het pontosan tudni, ki bűnös, ki ártatlan, illetve, mire ez kiderül, a szerepek felcseré­lődhetnek. És: az igazsághoz gyakran a legigazságtalanabb utak vezetnek —, de akkor: igazság-e még az, amit az út végén megtalálunk? Hová ju­tunk, ha mindenki manipulá- lódik, manipulálható, és ma­nipulálhat másokat? A Sze- menszedett igazság, a ma már eléggé konvencionálisnak tűnő groteszk-ironikus stílus mögött (lám, másfél évtized alatt eny- nyit változott az ízlés!) ezeket a Szemenszedett igazságokat mondja ki, s ezek ma sem érdektelen kérdések. Tarelktn halála. A képtelen komé­dia egyik jelenetében: Benedek Miklós, Vajda László, Kun Vilmos és Gelley Kornél A mint hogy nem ér­dektelen kérdése­ket feszeget a má­sik hányatott sorsú k darab, a Tarelkin halála sem. A darab, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, épp­úgy a groteszkből az abszurd felé hajló, mint a Szemen­szedett igazság. A lényeges különbség viszont az, hogy ezt a képtelen komédia alcímet viselő játékot Alekszandr Szuhovo-Kobilin, a Romanov cári uralkodóházzal rokonság­ban lévő dúsgazdag orosz arisztokrata 1868-ban írta, de csak 1900-ban mutatták be először (akkor is megcsonkí- tottan. rossz előadásban), és csupán 1917-ben, két héttel az októberi forradalom kitöré­se előtt vitte színre az erede­ti, teljes szöveggel Mejerhold, de majd csaik az ő második rendezése — 1922-ben — ■hozta meg a darab igazi si­kerét. Szuhovo-Kobilin fantasz­tikus játéka arról szól, hogy az orosz cári hivatalok labi­rintusában, a bürokrácia fan­tasztikusnak tűnő, ám mégis igaz trükkjei, gépezetének las­sú, de biztos őrlése közepette az emberek elvesztik szemé­lyiségüket. Mindenki felad­hat, megisemmisíthet minden­kit. mindenkiből lehet ügyet csinálni. Az ördögi körből nem lehet kilépni, Tarelkin még a megrendezett halála árán sem szabadulhat. Ha beindul a raszplujevi mechanizmus, a rendőri ostobaság, korruptság, rosszindulat és durvaság gépe­zete. a feljelentőt is feljelent­hetik, a letartóztatót is letar­tóztathatják. Ijesztő kórkép, s még ijesztőbb benne az, hogy a hivatal, sőt, a Hivatal ma­napság is megőrölheti az ügy­felet (lásd a mai bolgár szer­ző. Sztratiev legutóbb mélta­tott Velúrzakó című szatírá­ját.) A Nemzeti Színházban ját­szott Tarelkin halála ezt a raszplujevi mechanizmust nem hátborzongató rémimeseként, hanem képtelen komédiaként eleveníti meg. Máig érvényes, a bürokráciát, a korrupciót, az ostobaságot, a dölyföt, a visz- szaéléseket célba vevő csípé­seit, döféseit, rúgásait és po­fonjait nem aktualizálja eről­tetettem vélvén, hogy anélkül is eléggé félelmetesek és un- dorítóak. Ami igaz is; leg­alábbis annyiban, hogy néha az igazságtalanságok megmu­tatása vezet el bennünket az igazságokig. Takács István MEGJELENT Leonyid Brezsnyev trilógiája Leonyid Brezsnyev önélet­rajzi ihletésű trilógiáját, a Kis földet, az Üjjászületést és a Szűzföldet jelentette meg a napokban a Kossuth Könyv­kiadó, a Szovjetunió Kárpáti Könyvkiadójával közös gondo­zásban. A három alkotást — amelyekért tavaly Lenin-díj- jal tüntették ki Brezsnyevet —, folyóiratokban és külön kiad­ványokban már olvashatta a magyar közönség, ám egybe­függően, könyvalakban első ízben, láttak napvilágot. BARANGOLAS HEGYI FALVAKBAN EGYETEMRE Előkészítő munkásoknak Egyetemi, főiskolai felvétel­re előkészítő tanfolyamot in­dít az agrár felsőoktatási in­tézmények felvételi előkészí­tő bizottsága az állami gaz­daságokban, termelőszövetke­zetekben, az erdészetekben és az élelmiszeriparban, illetve a mezőgazdaság más területein, továbbá a mezőgépiparban dologozó tehetséges szakmun­kások számára. Az 1981. szeptemberében kezdődő 10 hónapos intenzív tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok, akik a középiskolák nappali, esti vagy levelező ta­gozatán érettségi bizonyítványt szereztek, továbbá azok az érettségivel nem rendelkező szakmunkások, akik ráter­mettségüknél és felkészültsé­güknél fogva erőt éreznek a magas követelmények teljesí­tésére, és nem töltötték be 30. életévüket, a szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelkezők, és legalább három éve fizikai munkakörben dolgoznak. A tanfolyam 26 hetes, bent­lakásos és 12 hetes otthoni ta­nulással égybekötött' szakasz­ból áll. Ennek eredményes el­végzését követően egyetemi, főiskolai felvételi vizsgát kell termi. A jelentkezés alapvető fel­tétele: a munkahely egyetér­tő ajánlása. Az érdeklődők legkésőbb március 10-ig az előkészítő bizottság szakmun­kás tanfolyamának címére, Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetemre küldhetik be to­vábbtanulási (taníttatási) ké­relmüket. Kérésre, a tanfo­lyam részletes felvételi tájé­koztatóját megküldik. Az erjesztő közösségek léte Fftfordulók alján úgy jelennek meg a hegyi falvak, *■'' mintha mindig titkot őriznének, beszorítva a völ­gyek rapszodikusan kanyargó vonalában. A környező magaslatok miatt a házak apróknak tűnnek, még az öreg templomok tornyait sem érezzük égbetörőknek. Otthonossággal fogadnak a szűk utcák, az épületek tövében sebesen rohanó patakok; és a hidak az össze­kapcsolódás szimbólumai. Ezek a községek nem csupán hangulatukkal sugározzák az egybeolvadást. Megfogal­mazható jellegzetességük, hogy minden más település- formához viszonyítva ezeken a helyeken maradt meg leginkább a hagyományos faluközösség, s talán a sző­kébb szülőföld szeretetéből táplálkozó lokálpatriótiz­Egy intézmény is... Mindez természetszerű ha­tással van a települések kul­túrájára. Például arra, hogy ®3y-®3y hegyi faluban meny­nyire érzik A helybéliek saját­juknak a műemlékeket, s mi­lyen büszkeséggel beszélnek községük múltjáról, jelenéről. Pest megye országhatárt adó legészakibb vidékén, tucatnyi apró falu húzódik meg a völ­gyekben. Közöttük ma már csak nevében őrzi hajdanvolt, kiemelt jelentőségét Nagybör­zsöny, az egykori ezüst- és aranybányáiról híres telepü­lés. Nyolc évszázad emlékét őr­zik itt a falak, az érckiterme­lés 1777-ig szokásban volt módszereit a nagybörzsönyi Bányász Múzeumban gyűjtöt­ték össze. A megcsodálnávalók láttán önkéntelenül születik a kér­dés: milyenek a közművelő­dési állapotok a községben, a múltat tisztesen megőrizni ké­pes, megújhodásra is törekvő településen? Egyetlen művelő­dési intézmény van: ez a kul- túrház, a mozi, az ifjúsági (pince)klub és a könyvtár. En­nek az intézménynek kell szolgálnia mindent, ami — és ez meglehetősen átfogó terü­let — a közművelődés foga­lomkörébe sorolható. Minden­nek gazdája, Klein Erzsébet alig 20 éves. szakképzetlen népművelő, aki tavaly októ­ber óta dolgozik a faluban. — Én hazajöttem a falum­ba, korábban dolgoztam Bu­dapesten három helyen is, de mindig azért álltam tovább, mert nem engedték meg, hogy tanuljak — mondta Klein Er­zsébet. — Itt ígéretet kaptam, hogy elvégezhetem népműve­lés—magyar szakon a főisko­lát. Jól érzem magam, mert szinte naponta tapasztalom, hogy nem történik hiába, amit ennek a falunak a köz- művelődéséért teszek, vagy próbálok tenni. Az én felada­tom a könyvtári munka is. Örülök ennek a kettősségnek, mert egységes egésznek te­kinthetem a közművelődést, ugyanakkor elégedetlen is va­gyok. Tudom, vagy legalábbis sejtem: mit értünk korszerű közművelődésen, ennek itt nemigen tudunk megfelelni. Ettől állandó bennem a hiány­érzet. Szeretnék többet adni. Támaszt jelentenek Számok nélkül nehéz ítéle­tet alkotni egy lakóterület közművelődési színvonaláról. Nagybörzsöny könyvtárában 3700 kötet található, az olva- s.k száma meghaladja a 160- at, tehát statisztikailag a me­gyei átlagot. A közművelődés tartalmi vonatkozásaiban ne­hezebb kimutatni a számsze­rűséget, és bizonytalanabbak az erre épített következteté­sek. Mert keveset mond, hogy a művelődési háznak az idén megközelítően 30 ezer forintot kell termelnie, a 70 ezer fo­rintos tanácsi támogatás mel­lett. Ebből a helyzetből követ­kezik, hogy az intézmény munkájában elsődlegesek a pénzforrást jelentő rendezvé­nyek. — Nagyszerűnek tartom, hogy a községiben van 15—20 fiatal, akik az ifjúsági klub törzstagjaiként támaszt jelen­tenek, akikre számíthatok, mint segítőtársakra, akár a rendez­vények lebonyolításánál, akár a szervezésnél, akár ötletadó­ként. ök jelentik azt a bá­zist, amelyre építeni lehet a művelődési ház ‘tucatnyi kis­csoportjának tevékenységét. Példának említhetem a német nemzetiségi néptánc csoportot, a már-már országos hírnevet szerzett pávakörünket, az iro­dalmi színpadot, vagy éppen a fotószakköri Ebben a hegyi faluban a művelődési ház három klub- helyiségében lényegében * a kultúra befogadásának lehető­TV-FIGYELO Páva. Az elmúlt hétfőtől kezdve némiképp tetemesebb összegű villanyszámlára kell számítani, hiszen most né­hány hétig a különben mű­sortól mentes estéken is vil­logni fog a képernyő. Mégpe­dig azért, mert az illetékes programelcsztók úgy vélték, hogy a televízió nagy hagyo­mányú, országos mozgalommá terebélyesedett vetélkedőso­rozata, a Röpülj páva teljes joggal megérdemli a rendkí­vüli adásnapokat. Végigfigyelve a február 9-én közvetített első középdöntőt, minden idősebb előfizető meg­állapíthatta, hogy ez az éne­kes és muzsikás mustra igenis képes volt megőrizni legjobb hagyományait, és ma is ugyan­olyan kedvet ébreszt a nép­Szemenszedett igazság. A bűnügyi Tyll Attila és komédia szereplői: Szabó Éva, Üjréti László dalénekesre, mint egykor, amikor e díszes tollú mada­rat — képletesen szólva —, fölröppentették. A fiatalabb nézők pedig arról bizonyosod­hattak meg, miszerint az ő korosztályukból is újra meg újra kikerülnek azok, akik kedvüket e régi-régi dallamok fölidézésóben, hibátlan stílusú előadásban, lelik. Röviden szólva: a pávások újabb és újabb generációinak tapsolhatunk, köztük azoknak, akik szűkebb országrészük képviseletében jutottak el a legnagyobb nyilvánosságig. (Tehetségüket, felkészültségü­ket a Sárosi Bálint vezette zsűri eddig is méltatta, ezután is minősíti — így hát itt csak annyit jegyzünk meg, hogy sok-sok sikert a további pont­szerzéshez.) Per. E sugárzásos hétfőt em­legetve nem lehet szó nélkül hagyni azt a riportfilmet, amelyet a négyek bandájának pekingi peréről állított össze P. Szabó József. Minden lát­ható megrendezettsége, nyil­vánvaló dramatizálása ellené­re is megdöbbentő volt ez az összeállítás, amelyhez hason­lítható betekintéssel — a ha­talmi harc nyilvánvaló jegyei­nek föltárásával — még alig­ha készült televíziós rögzítés Kínában. Hogy mi volt a riasztóbb: Mao özvegyének látványos szerepjátszása, avagy a tárgyalási; vezető bí­ró szintén színpadias kegy­osztása egyik-másik nem hogy járni, de ülni is alig képes fővádlott irányában? Válasz helyett legföljebb, ha borzon­gani tudott az egyik meglepe­tésből a másik elképzelésbe so­dort néző... Atom. Négy kedd esténk azzal telt el, hogy A nukleá­ris forradalom című francia filmsorozatot figyeltük. Egye­lőre még nem tudni, milyen lehetett e remek vállalkozás úgynevezett nézettsége, de akik rendre ott ültek a ké­szülékük előtt, amikor Claude de Givray láthatóan óriási munkával elkészített energia- összefogialója pergett, bizo­nyíthatják, hogy sokkal izgal­masabbak voltak ezek a negy­ven percek, mint számos más, ugyanebben az időpontban föltűnő kalandfilm, miegyéb. S nemcsak azért jár ki á gratuláció az említett doku­mentumfilmesnek és társai­nak, hogy anriyi de annyi ős­tekercs, ki tudja, hol lappan­gó fénykép nyomára bukkan­tak, hanem azért is, hogy — közkeletű szóval élve — nagy- jában-egészséghen a helyére tették az általuk kiválasztott témát. Egyfelől félelmetes erő­vel érzékeltették, miképpen pusztíthat (aminthogy Japán­ban pusztított is), az atom. másfelől pedig a nukleáris energia békés felhasználásá­nak útjait-módjait is elénk tárták. Külön Öröm, hogy a ma­gyarul felhangzó kísérő szö­veg dicséretesen közérthető volt. A szakzsargont messze elkerülve tudatta a legbonyo­lultabb folyamatok végbeme­netelét. mintegy példát adva más hasonló technikai, mű­szak- és tudománytörténeti összeállítás kommentátorainak is. Akácz László ségeit nyitja meg, s színház- termében önálló színészi es­tek, képzőművészeti kiállítá­sok megrendezésére vállalko­zik. Nagybörzsöny csupán egy példa még a megyei falvak között is. Az átlagos kép tá­volról sem ennyire kedvező, szélsőséges ellenpólusok bő­ven akadnak. Még olyan kö­zös tanácsú nagyközségek kö­zött is, minit Vámosmikola, amely Tésát és Perőcsényt egyesíti közigazgatásilag. Hiába az üres lakás — Rosszkor jött hozzánk, — fogadott Szabó Lajos tanács­titkár: — A székhelyközségün'kből, Vámosmikoláról egy hónapja ment el a szakképzett népmű­velő. a tésai klubkönyvtárban sincs emberünk, csupán Perő- csény helyzete megnyugtató, pedig évente csaknem 180 ezer forintot költünk közművelő­désre. Pillanatnyilag meg sem tudom mondani, hogy mi okozza a népművelők már- már folyamatosnak tekinthe­tő elvándorlását. Számtalan — véleményünk szerint hasznos — próbálkozásuk fulladt ku­darcba. Talán a jövőben sike­rül olyan népművelőt alkal­maznunk, aki megoldja a köz­művelődésben kétségtelenül jelentkező problémáinkat. Vámosmikola. Üresen áll a kétszoba-összkomfortos lakás, várja a szakképzett népműve­lőt. aki ebben a hegyi falu­ban a kulturális szellemi élet erjesztöje, gazdája lehetne. Lakást, különleges igényekkel is, nehezen talál jobbat bár­ki még Budapesten is. Hogy miért nincs Vámosmikolán népművelő? A művelődési ház meglepően elhanyagolt. Ismét ■egy olyan községet találtunk, amelyben csupán néhány 10 ezer forint kellene ahhoz, hogy alapvetően javíthassák a közművelődés feltételeit. A mostani körülmények között nehezen lehetne foglalkoztatni akárcsak két-három szakkört is, a nagyterem pedig elha­nyagolt, alkalmatlan a közön­ség befogadására. Hiába áll hát üresen a lakás. A tésai klubkönyvtár ugyan­csak a gondoskodó kezek hiá­nya miatt, árválkodik. Tipi­kus esetek? Nemcsak hegyi falvakra jellemző helyzetek ezek. Perőcsény viszont ellenpél­da, éppen nem egyediségével. A mindössze 763 lakosú köz­ségben a hatvanas évek kö­zepén kultúrpalotát építettek: akár 500 embert is befogadni képes színházteremmel, öltö­zőkkel, klubhelyiségekkel, filmek vetítésére is alkalmas berendezéssel és könyvtárral. Megyénk bármelyik városa megirigyelhetné ezt az intéz­ményt, de a helyi viszonyok­hoz képest alaposain túlmére­tezett. Varga József, a termelőszö­vetkezet tanyagazdája, a mű­velődési ház tiszteletdíjas igazgatója, büszkén beszél az épületről és szomorúan az egyre inkább elnéptelenedő Perőcsényről. A művelődési házban hetente egyszer van filmvetítés, ezenkívül a ki­emelt politikai-társadalmi ün­nepek megrendezéséhez ad­nak otthont. Szakkör, közmű­velődési kiscsoport egyetlen­egy sem működik. Ismeretter­jesztő előadást időnként . a termelőszövetkezet dolgozói­nak tartanak. Zártabb világ Nagybörzsöny, Vámosmiko­la, Tésa és Perőcsény: egy­ként elzárt hegyi falvak, hely­zetük hasonló. A közművelő­désben mérhető eredményeik számottevően különböznek. Hasonlóság köztük az is, hogy a kelleténél több áttétellel kapcsolódnak a járás közmű­velődési életéhez, zártabb vi­lágot jelentenek az indokolt­nál. A továbblépésre éppen Nagybörzsöny szolgáltatja a példát: meg kellene találni azokat, akik képesek létrehoz­ni azt a magot, amely ezek­ben a faluközösségekben a fo­lyamatos művelődés ébren- tartójává, a művelődési igé­nyek ébresztgetőiévé válhatna. Kriszt György i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents