Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

1981. FEBRUAR 12., CSÜTÖRTÖK kMI av Száz hasznos javaslat A dolgozókhoz fordultak A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat számára a VI. ötéves tervidőszak legfontosabb fel adata az, hogy széles körű te­vékenységét gazdaságossá, az eddigi állami visszatérítések és támogatások nélkül is nye­reségessé tegye. Ezért már a terv koncepció­jának kidolgozásához is újsze­rű, eddig példa nélkül álló módszert alkalmaztak; a vál­lalat, mintegy 6000 dolgozójá­tól levélben kértek véleményt, ötleteket. Ez több mint száz hasznos javaslattal gazdagí­totta a vállalat fejlesztési el­képzeléseit. Ezeket, valamint a piaci információkat — a gazdaságossági mutatókat fi­gyelembe véve —, a vállalat mintegy ezer termékét minősí­tették, aminek alapján megha­tározták a termékszerkezet átalakítására vonatkozó tenni­valókat. Legfontosabbnak tart­ják a vállalat termékértékesí­tésének 80 százalékát adó kész szövetek összetételének változ­tatását, így a várhatóan na­gyobb piaci keresletre számí­tó felsőruházati pamut- és lentípusú szövetek, valamint a műszaki és az egészségügyi ellátásban felhasználható tex­tíliák, a korszerű lakástex­tíliák, sátrak, takarók pony­vák, vitorlavásznak termelésé­nek és választékának növelé­sét. Fokozzák az elmúlt eszten­dőben sikeresen megkezdett lentapéták gyártását is, meg­szüntetik viszont például a korszerűség követelményeinek már nem megfelelő 50 centi­méter széles szövetek gyártá­sát. A nem rubelelszámolású exportban az eddigieknélis meghatározóbb szerepet kap a gazdaságosság, melyet a ne­mesen, korszerűen kikészített szövetek arányának növelése a biztosát. A szocialista export- n ban is elsősorban a jól érté-' V kesíthető termékek kivitelére ■ koncentrálnak, így a kem­pingcikkek, konfekcionált ta­karóponyvák szállítását növe­lik. Türelemmel, megértéssel és pénzzel Kérés nélkül is segítenek A történet utólag derűsnek tűnik, bár annak idején nem kis bosszúságot okozott. Egy Idős néni kereste fel a tanács­házát és kétségbeesetten pa­naszolta, hogy a füst nem ki­felé száll a kéményén, hanem ellenkezőleg. Fél, hogy meg­fullad, egyedül van, nincs, aki segítsen rajta, gondolta ta­lán itt a tanácsházán meg­szánják ... Az egészségügyi osztály szociálpolitikai főelő­adója azonnal a telefon után nyúlt, de mert Százhalombat­tán nincs kéményseprő, hoaz- szas próbálkozás után végül is a tűzoltókat kérte fel a segít­ségre. Az ügyeletén alighanem félreértették a dolgot, mert csakhamar kivonult a készült­ség — tüzet oltani. A történet kevésbé a félre­értésekből származó fonák he­lyeseteket példázza, mint in­kább azt, hogy egy szociálpo­litikai ügyintézőnek mi min­dennel kell foglalkoznia. Még egy olyan városban is, ahol az átlagos életkor éppen hogy meghaladja a harmincat, vagyis az idős és gondoskodás­ra szoruló emberek száma meglehetősen kevés. Rendszeres és rendkívül! — Végül is mi mindennel kell foglalkoznia? — Nem is tudom, hol kezd­jem — mosolyodig el Molnár Mihályné szociálpolitikai fő­előadó. — Nagyon sok csalá­di históriát meghallgatok. Se­gélyeket utalok ki, környezet­tanulmányokat készítek, ad­minisztrálok, határozatokat ho­zok és sík. legépelem mindet. — Vegyük talán sorra. Se­gélyek. — Csökkent munkaképessé­gű személyeiknek utalunk ki úgynevezett rendszeres szociá­lis járadékot. Természetesen csak akkor, ha leszázalékolá- suk után nem tudnak elhe­lyezkedni. Ugyancsak rend­szeres segélyben részesülnek azok az idős emberek, akik­nek nagyon alacsony a jöve­delmük. Százhalombattán eb­iben a pillanatban 16 ilyen idős személy él, valamennyi ük jö­vedelmét 1500 forintra egé­szíti ki ez a juttatás. Es per­sze alkalmanként folyósítjuk a rendkívüli segélyeket, főként tüzelőre, ruházkodásra szán­juk; tavaly például 121-en kapták 800-tól 1500 forintig terjedő összegeket. — Mekkora a keret? — Az elmúlt esztendőben 367 ezer forintból gazdálkod­hattunk, ebből mindössze 41 ezer ment el a házi gondozás­ra. Fiatal a város, szerencsére kevesen szorulnak még szo­ciális gondoskodásra, mindösz- sze 12 idős ember. Hat tiszte­letdíjas gondozónő látja el őket, s a városban van két ■brigád — az egyik a DKV-ból a másik a kommunális és költségvetési üzemből —, mely rendszeresen segíti a magá­nyos öregeket. Mi lesz a kiskutyákkal? Ügy tartják: a segélyeket általában kérni kell. Termé­szetesen annak, aki rászorult. Nos, Százhalombattán ez for­dítva van: többnyire kérés nélkül utalják ki a rászorul­taiknak. A szociálpolitikai fő­előadó, hol tanácstaggal, hol vöröskeresztes aktívával, vagy éppen a körzeti védőnővel járja — főként az óvárosi és dunafüredi utcákat, fölkeresve azokat az otthonokat, ahol a magány szűkösebb anyagi kö­rülményekkel is társul. S oly­kor elég csak egy pillantás a •rossz falakra, a szerény be­rendezési tárgyakra, s az öreg nénikre — a segély kiutalásá­nak szükségessége már nem is szorul különösebb indoklásra. A tanács egészségügyi osz­tályára egyébként is rendre be­futnak a körzeti ápolónők je­lentésed : itt, meg itt ágynak esett .Józsi bácsi, vagy Mari néni, senkije sincs, aki ápol­ná, vagy csak egy pohár vi­zet is adjon neki... Az intéz­kedés ilyenkor úgymond hiva­talból történik. Néha egészen rendkívüli se­gítségre van szükség. Egy mozgásban is gátolt öreg bá­csinak például felrobbant az olajkályhája. Ö maga szeren­csére nem sérült meg, de la­kása lakhatatlanná vált. Mol­nár Mihályné közbenjárására, a Dunamenti Hőerőmű Válla­lat ideiglenesen helyet adott a hajléktalan embernek az egyik munkásszállón. . Mindaddig, míg a bácsit a szociális ott­honba föl nem vették. És megesik persze, hogy jó­szándék ide, segíteni akarás oda, valaki mégis azt mond­ja: „nem gondoskodik rólam a tanács!” Egy öreg néninek többször is elintézték, hogy szociális otthonba kerüljön, de mindannyiszor visszakozott, .mondván: „jó-jó, de mi lesz a három kiskutyámmal?” A türelem, s a megértés Gyümölcsprognózis — 1985 A módosuló igényekhez igazodva A mezőgazdasági termelés általában stabil szerkezetén belül a VI. ötéves terv idő­szakában viszonylag mozgé­konyabbá teszik a gyümölcs- termelést, igazodva a módo­suló igényekhez. Nagyobb for­dulat azonban nem várható, mintán a jelenlegi gyümölcsö­sök fajtaösszetétele jórészt adott; körülhatárolja a lehe­tőségeket az is, hogy a termő­re forduló korábbi telepítések összetételét sem lehet megvál­toztatni, viszont az újabb te­lepítések várhatóan jobban összhangban lesznek a bel- és külföldi megrendelésekkel. Az ágazat alapvető célja to­vábbra is a lakossági igények kielégítése és az export fede­zése, 1985-ig 12—13 százalék­kal növekszik majd a gyü­mölcstermelés, amely megkö- I zelíti az 1,7 millió tonnát. Az 1985-ben leszüretelt gyümölcs mennyiségét meghatározza, hogy időközben 22 ezer hektá­ron kezdhetik meg a termőre fordult fiatal fák szedését. Ez azonban nem jelent egyértel­mű területbővülést, hiszen leg­alább 15 ezer hektáron ki kell vágni az elöregedett, régi fákat. Nagy kérdés, hogy mi kerül helyükre. A telepítés fajta­szerkezetét úgy alakítják ki, hogy annak egynegyede legyen almástermésű gyümölcs; vala­mivel több mint negyede a külföldön is jól értékesíthető bogyós, és a fennmaradó na­gyobb része pedig csonthéjas gyümölcs. Ennek az összeté­telnek a betartása azért fon­tos, mert az előző évek tele­pítései során egyes gyümöl­csök — például a kajszi- és az őszibarack — aránya és területnagysága is kevesebb volt a tervezettnél. Miután I ezekkel a gyümölcsökkel — ide értve a bogyósokat is — meghosszabbítható a hazai gyümölcsszezon, és bővíthető az export, az is szükséges, hogy a meglevő gyümölcskul­túrák fenntartása mellett ilyen irányú, a piacnak megfelelő fejlesztéseket hajtsanak végre. A telepítésekre elsősorban a termelőszövetkezetek vállal­koznak majd. Emellett arra is törekednek, ho y a kisgazdasá­gok is az eddiginél jobban szervezik majd, gondoskodva a szaporítóanyagokról, -eszkö­zökről, és a szaktanácsadás­ról. Az új telepítéseken kívül 12 ezer hektáron korszerűsítik a gyümölcsösöket a tervidő­szakban, ezekkel a munkála­tokkal a meglevő állományt szükség szerint ritkítják, illet­ve folyamatosan felújítják. A lakosság gyümölcsfogyasz­tása a tervidőszakban az elő­irányzat szerint tovább nö­vekszik. 1985-ben az egy főre jutó fogyasztás eléri majd a 80 kilót, ennek többségét a friss gyümölcs teszi ki, s mint­egy ötödé lesz a tartósított termék. ugyanolyan fontos kelléke a törődésinek, mint a kiutalható pénzösszeg. És a szociálpoliti­kai főelőadó nem egyszer fél­retolja. az iratokat, aktákat az előkészítendő nyilvántartáso­kat, hogy meghallgassa az irodájába látogató panaszait, vagy egyszerűen, csak a rég­múlt történeteket, hatvan-het­venéves emlékeket, s ki tud­ja hanyadjára... — Türelem? Föltétlenül kell — mondja Molnár Mihályné —, de azt hiszem ez valahogy természetes. Én például sze­retem az idős embereket, szí­vesen foglalkozom gondjukkal, bajukkal. Sürgető teendők közt S tegyük hozzá: még akkor is, ha egyébként sok más sür­gető teendője is akad; sorka­tonai családi segélyek megál­lapítása és kiutalása, a vakok személyi járadékának admi­nisztrálása, alkoholisták beuta­lása kényszerelvonó kúrára, vagy éppen a tüdőszűrés meg­szervezése. Tamási István Szakmunkások lesznek A halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben kertész szakmunkásokat, szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesz­tési szakembereket képeznek. Évente mintegy negyvenen vé­geznek, elsősorban a megye nagyüzemeiben hasznosítják tudá­sukat. A II. osztályosok nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a „Minitox” kerti permetező működését és felépítését. GOMBÓ PÁL ^J^özöá hollón Lóí ? Mottó: Elhatároztam, hogy ezt a humoreszket | képtelen túlzásokkal ékítem, mint ez a műfaj | sajátja. Vajha kitetszene belőle, s nem néznék I Itt-ott keserű ténynek, ami, ugyebár, képtelen = túlzás. NEM SZERETEM a postát. Valaha szeret- tetT.; de kiábrándultam belőle. Gondolom ke­vesen vagyunk így, már tudniillik olyanok, akik korunknál fogva megszerethettük valaha, még akkoriban, amikor rá volt írva a levélre a név és csak annyi, hogy Budapest, mégis kikézbesítették a levelet. Manapság állítólag már külföldről kell behozni a Címzett isme­retlen címkéket, akkora belőlük a posta fo­gyasztása. Egyszer már találtam a levélládá­ban oűyari levelet, amin két ilyen cífhke is volt, noha kikézbesítették. Gondolom egy túlbuzgó ifjú levélrendező már előre rára­gasztotta, azt hitte, ez a rend és a kézbesítés a kivétel. A Hollót sem szeretem. Megöregedett, meg- lustult Szilágyi Erzsébet megbízatása óta. Hogy megelégednék én azzal ajánlattal, amelyet a konkurrencia tett a Corvim-tcsaládnak: Hozom én, viszem én, levelét három nap! Különben is a holló újdonatúj karrierjét átejtéssel kezd­te. Megtanított rá engem, téged, minket, hogy felülre kell írni az irányítószámot, aztán ki­derült, hogy dehogyis, alulra, méghozzá beve­zetve társadalmunkba az osztály megkülönböz­tetést : kéztulajdonosaknak így, géptulajdono­soknak másén! (Nem is csodálkozom; az ilyesmi begyűrűzik, ezúttal a Toshibával, amely fejlett tőkés szellemet hordoz.) Egyébként a levelekkel van a legkisebb ba­jom, ha nem érkeznek meg, nem tudok róluk, nem fáj semmi. Persze ez csak a sima leve­lekre áll. Az ajánlott levéllel már más a helyzet: ahelyett kapok egy cédulát, hogy menjek a főpostára, mert nem tartózkodtam otthon kézbesítési időben, ha odautazom, sor- baállok. igazolom magam, megkapom, már birtokosaként utazhatok haza. Képzelhetni hogy rapes a szívem, amikor ily módon meg- szerzek egy figyelmeztetést, hogy fizessem be a részletet, amelyet már rég befizettem, de a vállalat nem kapta meg a pénzt, mert nem kézbesítette még a posta. MÉG SZERENCSE, hogy a levelek bérmen­tesítése, vagyis a ráragasztandó bélyegek ára ötven százalékkal nőtt. Hogy miért ötven szá­zalékkal? Mert az örök kötözködőkkel szem­ben, akik szerint száz százalékkal, én mint lo­jális alkat azt vallom: az új bélyeg ára 2 fo­rint, ebből a régi ár 1 forint, a maradék 50 százalék a drágulás! Így agitálok én a posta mellett, noha nem szeretem már, és igenis szerencsének tartom az áremelést, mert meg­ígérték, hogy ennek ellenében a szolgáltatás színvonala javulni fog. Csak az idegesít, hogy a lapok kézbesítési árát nem emelték, tehát továbbra is oda szolgáltatják a kapuba, ha az utcára ,az ember hadd ázzon, ha a kapualj­ba, az ember hadd fázzon, amíg papucsban leliftezik érte. Vegyük mármost a távbeszélőt. Annak van vonalhálózata, központjai vannak, meg min­denféle technikája, szakemberei. Bevallom, őt még akkor is szerettem, amikor a postát már nem szerettem, mert csak tárcsáztam és hipp- hopp néhány perc alatt elintézhettem ügyei­met. A KIÁBRÁNDULÁS itt lassabban, de a lehető legalaposabban, törvényszerű végzetes­seggel következett be. Először a takarexosság és technikai haladás ötvözésével, az újítás jelszavával. Jöttek ugyanis az új utcai készü­lékek; a régiek, a tantuszosok olykor még ma is működnek, pedig sokkal régebben verik őket a huligánok, de a forintosok a csőd je­gyében születtek. Nyelték, nyelik a forintot. A legújabbak szintén — de állítólag csak azért mert nem steril, légkondicionált kör­nyezetben működnek, holott egy ilyen szer­kezethez csak az méltó. Aztán rohamosan jött -a ttüterheltségi . tünetegyüttes, szindróma. Nincs vonal, van, de búg, nem kapcsol, fél­rekapcsol. A posta, hallottam, azt statisztikál- ja ki, hogy a kapcsolások háromnegyede nem jött létre. Persze, mint minden statisztika, ez is szépít. A legrosszabb az, ami létrejön: a gép számlál, a hívott fél helyett a Timföld­raktár jelentkezik. Ha mást hívnak, én — ha én hívok, egy központ, amelyik foglalt, mert ott tisztázzák a Timföldraktárral, hogy ő nem ón. Ha végre megvan a kapcsolat — ilyen,kor fehér a holló — félperc alatt szét- bomlik, én még annál hiábavalóbb rendelke­zést nem is pipáltam, mint a háromperces határ, mert azt átlépni még senkinek sem si­került. (Állítólag akadtak ilyen rekordok, de éjjel, külterületen, szélcsendes, száraz időben.) Hanem az, hogy a telefon díját is ötven százalékkal emelték, új reményt ébresztett bennem. Azt a sok szép új jövedelmet a biz­tonság növelésére költik és akkor két forin­tért fogok majd telefonálni, holott most nyolc forintot adok ki egy beszélgetésért. Csak ak­kor ijedtem meg, amikor azt olvastam, hogy etéren is takarékos újításra kerül sor: a be­szélgetéseket majd. például, átlövik ultrarö­vid hullámon budai antennáról Pestre, pesti antennáról Budára — szóval valami efféle technikai bravúr készül. Rögvest belém szállt a félsz: és mi lesz ködben, esőben, mágneses zavarok idején, általában, amikor időjárás van? Mi lesz, ha az antennát takarékosan műanyagból készítik? TUDOM, merészség kell hozzá, hogy le­rántsam a leplet magamról, de bizony én már annyit csalódtam, hogy elvesztettem kö­telező hitemet. Nem is adhatja viss/a más, csak a tapasztalat. Nem irtózom a költőiség vádjától sem, amikor kijelentem: majd ha a levelek házhoz jönnek, a lapokkal ajtómon kopognak, ha a telefon vonalat ad, tárcsá­zásra kapcsol, ha a holló kezes galambbá vál­tozik, akkor lesz itt szép, új világ, akkor a plusz forintokért nem nyereséges lesz a vál­lalat, ami a jó munka hamis mutatója, ha­nem tényleg jó munkája miatt általánosan szeretett — szeretni fogom én is. Üjra ... ak­kor! w Február 2I-ig TELI a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat érdi kisáruházában: Diósdi út i. VÁSÁR 30—40%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATOK DIVATOS NŐI, FÉRFI­ES GYERMEKFEHÉRNEMÜK, TELIKABATOK, KÉSZ RUHÁK, VALAMINT DIVATCIKKEK. Flanel] férfiing Flanell bébipizsama Bélelt férfibőrkesztyű Női kabát 225 Ft helyett 157,50 Ft 113 Ft helyett 79,10 Ft 327 Ft helyett 196,20 Ft 888 Ft helyett 532,80 Ft i i A 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents