Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA •" • ■ V * 1*.-' ' v -w XXV. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM Ára 1,40 forint 1981. FEBRUÁR 12., CSÜTÖRTÖK Lázár György Bulgáriába utazott Lakótelep H a húsz, harminc eszten­dő elteltével akad majd valaki, aki azt szeret­né kideríteni, mi foglalkoz­tatta napjainkban a lakás­építéssel kapcsolatban leg­inkább — s immár hosszú évek óta — a szakembere­ket és a közvéleményt, nem lesz nehéz megállapítania: a lakótelepek helye, szere­pe, jövője volt ez a legfőbb kérdés. Soha annyi kárhoz- tatást nem kapott építési mód, mint ez; soha annyi ember nem költözhetett be adott idő alatt új lakásba, mint a lakótelepeken emelt otthonok segítségével. öt esztendő alatt, 1976 és 1980 között a megyében összesen negyvenegyezer la­kást építettek, s ebből ti­zenkétezernek a helye lakó­telep lett. Városban, köz­ségben egyaránt lakótelep, mert hiszen napjainkban már nem újdonság — lásd például Monort, Budaörsöt, Szigetszentmiklóst — falun sem az emeletes házak kö­vér bokra, s a bokrok ülte­tői között éppúgy ott van az állami kéz — a célcso­portos építés —, mint a szövetkezés, az öröklakás. Rögtön kimondva az igazat: a megyében szembetűnően váltakozó a lakótelepek tervezési, kivitelezési, s ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, belakhatási színvona­la. Amivel már azt is tu­dattuk, hogyha baj van valóban a lakótelepekkel — s némi baj akad —, akkor nem a formát kell hibáz­tatnunk, azaz magát a tényt, telepszerűen épülnek fel házak, hanem a meg­valósítást, azt, amilyenre ez az épületegyüttes sikere­dik Az építészek tudják a legjobban: hibátlan épület akad, ám épületcsoportot a huszadik században csakis folytonos kompromisszu­mokkal lehetett és lehet kialakítani, mert az adott­ságok eleve korlátok — amibe a földrajzi, telepü­lésszerkezeti tényezők épp­úgy beletartoznak, mint a közművek lehetséges kiépí­tettsége —, s még inkább korlátok az anyagi forrá­sok. az a fedezet, amelyből ennyi és ennyi lakást meg kell építeni. S az előző mondatban a kell szócskán van a hangsúly. Mert bár­mennyire kiábrándító is az építőművészet szemszögé­ből, az első helyen nem a komponálás áll, hanem a nyers valóság: ennyi és ennyi családot otthonhoz kell segíteni a lakótelep közbejöttével. V annak a megyében riasztóan elfuserált; lakótelepek, a telepü­lés széléből kihasított föld­darabra eldobált kockák és hasábok, amik maguk is, környezetük is ridegséget sugároznak, az embernek az az első benyomása, hogy itt élni nem lehet. Azok azonban, akik itt élnek, legtöbbször nagyon nagyot léptek a költözéssel; nyári konyhákból, három csalá­dot összezsúfoló egyetlen szobából, albérletből érkez­tek ide. S amikor óhajokat fogalmazunk meg — egyéb­ként: nem alaptalan óhajo­kat —, erről egy pillanatra sem szabad elfeledkezni. Ráadásul nehéz lakótelepet és lakótelepet összehasonlí­tani, hiszen egészen eltérő a közeg, amiben létezik. Monor nem versenytársa Szentendrének, ahogy a vá­ci Földvári lakótelep nem tehető azonos serpenyőbe a ceglédi Károlyi lakótelep­pel. Sok ház még nem lakóte­lep — mondják a viszoly- gók. Így igaz. Ahogy a négy fal sem lakás. Bútor kell bele, szőnyeg, függöny, az otthonosság ezernyi más jele, eszköze; a lakótelep is ilyen. Ha az előbb a Ká­rolyi lakótelepet hoztuk szóba: a már fölépült ABC- áruház mellett rövidesen készen lesz a szolgáltatóház is. Két lényeges — de per­sze nem kizárólagos — ele­me annak, hogy a lakótele­pen élők a szó nemes és tág értelmében berendez­kedjenek, otthonosan legye­nek, ne csupán lakjanak, hanem éljenek ebben a mikrokörnyezetben. S ajnos, akadnak olya­nok, akik nagyon is élnek az új lakótele­peken. Ügy viselkednek, mintha itt minden csakis őket szolgálná, az ő ké­nyükre, kedvükre lenne; nincs számukra semmiféle szabálya az együttélésnek. Monoron a Schönherz la­kótelepre szinte ingajárat-, ban közlekedett egy időben — s ma se múlt el ennek szükségessége — a rendőr­ség, Vácott, a Földvári la­kótelepen tetemes károkat okoztak némelyek — vél­jük, csak a gyerekek; a fiatalok? — a már ott la­kók közül a félig kész épü­letek, az átadás előtti ott­honok berendezéseiben. Szólhatunk azután a fris­sen elkészült s néhány nap alatt tönkretett lakótelepi játszóterekről, az amúgy is lassú parkosítás, terepren­dezés eredményeinek íöl- dúlásáról, az elképesztően összemocskolt lépcsőházak­ról. tárolókról, az örökösen eldugaszolt szemétledobók- ról. Vannak, akiket társa­dalmi és hatósági eréllyel kellene megtanítani a lakó­telepi magatartásra, sőt, egyáltalán az emberi ma­gatartásra, ám az erélynek mind a két formája hiány­zik. Ennek hiánya az, ami gyakran taszítóvá teszi a lakótelepen élést, s nem okvetlen az, hogy még ez sincs, az sincsen. A tárgyi környezet ta­gadhatatlan hézagait nem túlzottan bonyolult feladat kitölteni egy-egy lakótele­pen, sokkal bonyolultabb azonban létrehozni a kö­zösségnek, az érintett ható­ságoknak azt a következe­tes magatartását, amely módot kínál zavartalan mindennapokra. A lakóte­lepek építészeti, gépészeti stb. gondjainál sokkal fon­tosabbak, mert nyomósab- bak a pszichológiai, szo­ciológiai tudományos köré­be tartozó gondok, s ez utóbbiak korántsem előb­biekből következnek! Az a viszolygás, kifogásolás te­hát, amely oly sűrűn veszi célba a lakótelepeket mint formát, valójában a lé­nyegről a lényegtelenebbre tereli a figyelmet. Lehet is, kell is szebb lakótelepe­ket, vonzóbb épületegyüt­teseket tervezni, építeni, az azonban hiú ábránd, hogy majd ez a környezet neveli mássá az ott élő családokat. Ennek a nevelésnek egé­szen máshol, jóval koráb­ban kell — kellene — kez­dődnie. Mészáros Ottó Ma: 3. oldal: A párttaggá nevelő munka (Dr. Arató András) 3. oldal: Nővérke legyen? Hisxen ő fiú! (Vasvári G. Pál) 4. oldal: Heti fi. mjegyzet (Takács István) 7. oldal: Postabontás Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke — küldöttség élén — szerda este Budapest­ről Szófiába utazott. ’ Sztanko Todorovnak, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hiva­talos, baráti látogatást tesz Bulgáriában. A küldöttség tagjai: Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter, Nagy János külügyminisztériumi államtit­kár, Horváth László, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Gábor András ipari miniszterhelyettes és Sebes­tyén Jenő, a Magyar Nép- köztársaság szófiai nagyköve­te, aki a bolgár fővárosban csatlakozik a delegációhoz. A küldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megje­lent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Pú­ja Frigyes külügyminiszter, továbbá állami életünk több más vezető személyisége. Ott volt Vaszil Baev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ★ A hagyományos bolgár— magyar barátság elmélyítésé­nek katalizátorává vált az utóbbi három és fél évtized­ben, hogy pártjaik és orszá­gaik kapcsolatai szilárd törté­Sportos, elegáns, kényelmes A divat parancsa szerint A Május 1. Ruhagyár ceg­lédi gyáregységének dolgozói elmondhatják: ez az év is jól kezdődött. Átlagosan 5 száza­lékos béremeléssel indult a január — így a kollektíva a szokásosnál is jobb hangulat­ban lelkesen fogott az idei ter­vek megvalósításához. Szükség is lesz tennivágyá- sukra, hiszen ebben az esz­tendőben 250 000 különféle terméket — a hagyományok­nak megfelelően elsősorban női felsőkabátot — várnak a fogyasztók a hazai és a kül­földi üzletekbe. Az áru 50—60 százaléka tőkés megrendelésre készül; nyugatnémet, holland svéd, francia lányok, asszonyok döntik el, hogy a ceglédi ka­bátok praktikusak, kényelme­sek-e és megfelelnek-e a di­vat diktálta követelmények­nek. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy kelendőek ezek a ter­mékek — változatlanul jelent­keznek a tengeren túli, kana­dai és USA-beli vevők is. A dolgozók örömébe azon­ban üröm is vegyül. A bel­földi forgalomba kerülő ter­mékekhez gyakran késnek a kiegészítő kellékek — például díszkarikák, gombok, csatok — és bár az alapanyagellátás zökkenőmentes, a hiányzó ap­róságok akadályozzák az üte­mes kiszállítást. Ez a késede­lem — meg a vele járó rak­tárkészlet-növekedés — nem a gyáregység hibájából ered. Az exportra kerülő termé­kek kiegészítő kellékekkel va­ló ellátása zavartalan. A meg­rendelők — tehát a külföldi cégek éppen saját érdekükben — óramű pontossággal szállít­ják a díszítőelemeket. Ezekben a hetekben a gyár­egység üzemcsarnokában a ballonkabátok szabása, varrá­sa folyik. A legdivatosabb szí­nekben, a legutolsó módi sze­rinti fazonokban gyártják a közelgő tavaszi szezon sláge­reit, az esőben, szélben, nap­sütésben egyaránt jól kihasz­nálható ballonokat. nelmi alapokra, a szocialista internacionalizmus elveire épülnek. A Bolgár Kommunis­ta Párt és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a marxiz­mus—leninizmus elveitől vezé­relve alakítja egymással kap­csolatait. Rendszeresek a két testvéri szocialista ország különböző szintű párt- és állami vezetői­nek kölcsönös látogatásai. Megkülönböztetett jelentősé­gűek és a kapcsolatok egészére mindig ösztönzőleg hatnak a legfelsőbb szintű párt- és álla­mi vezetők találkozói. Kádár János legutóbbi, 1979. júniusi bulgáriai látogatásakor jóvá­hagyták a két ország együtt­működése fejlesztésének fő irányait 1990-ig. Lázár György legutóbb 1977. szeptemberében járt baráti munkalátogatáson Szófiában és tagja volt 1979. júniusában a hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába érkezett, Kádár Já­nos vezette párt- és kormány- küldöttségnek. Sztanko Todo- rov, bolgár kormányfő 1979. májusában Budapesten viszo­nozta a látogatást. A két ország kapcsolatában az elmúlt ősz is mozgalmas volt. Apró Antal vezetésével parlamenti küldöttség tett lá­togatást Bulgáriában Október­ben, majd Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára folytatott gazdaságpolitikai konzultá­ciókat Szófiában. November­ben Petr Mladenov, bolgár külügyminiszter Budapesten tárgyalt. A bolgár sajtó nagy várako­zással tekint Lázár György bulgáriai hivatalos, baráti lá­togatása elé. A szófiai lapok naponta közölnek magyaror­szági tudósításokat, a két or­szág egyenletesen bővülő kap­csolatait bemutató írásokat. •• A PEMU új és hagyományos termékei Saját boltot nyitnak A Pest megyei vállalatok között az egyik legkiegyensú­lyozottabb a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat. Mind a belföldi, mind a külföldi pia­com keresik az új lehetősége­ket. Nem múlhat el olyan év, amikor valamilyen újdonság­gal ne jelentkeztek volna. A termelést segítette az el­múlt esztendei rekonstrukció. Űj gépsorokat állítottak be a munka könnyítésére, a meny- myiség és minőség emelésére. Cs. Horváth István főiköny­velő tájékoztatása szerint je­lentős az exporttevékenysé­gük. Az elmúlt esztendőben a tőkés országoikba 15,2 millió forint értékben szállítottak, ez a számadat 1981-ben 19 mil­lióra emelkedik a tervek sze­rint. A szocialista országokba tavaly .40,8 millió forint érté­kű terméket vittek. Ebben az esztendőben a terv 30,5 millió forint. A PEMÜ poliuretan Ci- pőtalpai keresettek a külhoni piacon. A múlt évben 250 ezer pár műanyag talpat szállítottak. A hazai piacra jár-jelentős mennyiségű Cipőtalpat külde­nek. A cipőipar nem panasz­kodhat, hiszen a rendelt tételt a PEMÜ el tudja készíteni. Tervezik, hogy a második fél­évtől Budapesten saját üzletet nyitnak, ahol kisiparosok és szövetkezetek vásárolhatnak. Ugyanitt gyorsjavító szolgála­tot létesítenek:' pillanatok alatt cserélnek majd járóflek­keket. Jelentős a vállalat bérmun­ka-tevékenysége. Az NSZK Braas cégnek 3 millió forint értékben gyártanak ereszcsa­tornákat, a Kunschtok Tech­nik cégnek pedig új típusú szivattyú-alkatrészeket készí­tenek bérmunkában, 2,3 millió forint értékben. Az NSZK-ha irányuló szerszámexport 1,2 millió. Hagyományos cikkeik között szerepel a gáz-vízvezeték- csőgyártás. Űj termékkel is jelentkeztek: műanvag óvodai ülőket állítanak elő. A min­tadarabokat már elküldték a Pest megyei' óvodákba. Er. K. Jói vizsgázott a Dfiff Olcsó áram — szükség szerint A százhalombattai Duna- menti Hőerőmű Vállalat — úgynevezett csúcserőmű lévén — csupán 62 százalékos le­terheltséggel dolgozott 1978- ban. Ez pedig annyit jelen­tett kézzelfoghatóbban, hogy több mint 8 millió mega­watt árammal járultak a népgazdaság energiaellá­tásához. Sok-sok egymással össze­függő intézkedést foganatosít­va, tavaly ismét kevesebb vil­lamos áramra volt szüksége az országnak. A kis- és nagy- fogyasztók egyaránt takarék­ra álltak. Jól érzékelhették ezt Százhalombattán is, hiszen az általuk tervezettnél is kisebb mértékben vették igénybe az erőművet: berendezéseiket 47,6 százalékos leterheltséggel mű­ködtethették. Lehel Vilmos, az üzemviteli főmérnökség vezetője sze­rint, nem lett azonban köny­Ipari festékszórók szalagon A Mechanikai Művekben egy svájci cégtől vásárolt llcenc alapján, szovjet kooperációban gyártják az ipari festékszóró berendezéseket. A gépekből az idén mint egy tízezret készíte­nek. Az építőiparban jól bevált festékszóró berendezéseket az idén továbbfejlesztik. nyebb a dolguk. Sőt Inkább alaposan próbára tett minden egyes alkalmazottat az a kö­vetelmény, hogy kevesebb ára­mot a lehető legolcsóbban és természetesen a kért időben kellett előállítaniuk. A termelt 6 millió mega­wattóra áramból 5 millió 700 ezret juttattak az országos hálózatba. És ha kismérték­ben is, de sikerült csökkenteni a DHV önfogyasztását. Az óriás kazánokban így is el­égettek 552 ezer tonna gud- ront — kőolajat —, és több mint 1 milliárd köbméter földgázt. Sikerült-e takarékoskodni a hővel? — kérdeztük Lehel Vilmost. Elmondta, hogy 1 kilowattóra áram előállításá­hoz 9863 kilojoul hőt tervez­tek, azonban ettől kevesebb­re, 9853 kilojoulra alakult a fajlagos hőfelhasználás. Mi­után már igen alacsonyra szo­rított a normaelőírás — ez sem ment csak úgy magától. A villamos erőműben tavaly 66 szocialista brigád vette vál­lalási pontjai közé a takaré­koskodást. Ennek eredménye lett, hogy míg 1979-ben 95 esetben fordult elő üzemza­var, tavaly 86 ízben jeleztek bajt az automaták. Nem ígérkezik könnyűnek a DHV számára az idei esz­tendő sem. Tervezik ugyan 6 millió 600 ezer megawattóra áram termelését, ám ez ismét az igényektől függ. Továbbra is cél természe­tesen a gazdaságosság nö­velése, a költségek csökkentése, s en­nek érdekében — a jelzése­ket véve — a legjobb hatás­fokú, legnagyobb teljesítmé­nyű berendezéseiket állítják csatasorba. D. Gy. 33> t i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents