Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM * 1981. FEBRUÁR 11., SZERDA A párttagok értékelték Verseg: fejlődés kis lépésekkel Kartali Petőfi Tsz Olvad már a jég, ha lassan is Versegen formálisan már csaknem egy évtizede két pártszervezet működik, a köz­ségi és a kartali Petőfi Ter­melőszövetkezet helyi üzem­egységének alapszervezete. A szétválás előrelátó lépés­nek bizonyult, a közös cso­port fennállása és működése idején ugyanis a tagok egyik vagy másik részét a tárgyalt témák nem érintették közvet­lenül. A községi alapszervezet ön­állósulása lehetővé tette, hogy a szövetkezeti kommunisták elsősorban az üzem belső gondjaira, gazdálkodási teen­dőire összpontosítsanak, míg a községiek figyelmének kö­zéppontjába a falu közügyei — a község fejlődése, az el­látás, a közművelődés — ke­rülhettek. A különválás szük­ségességét és helyességét az­óta maga a gyakorlat igazol­ta. Kútfúrás — hiába — Hogyan látta, hogyan ér­tékelte a községi alapszerve­zet Verseg életének elmúlt évi változásait? A választ Kal­már János párttitkár adja meg: — A község egyik legége­tőbb gondja a tiszta, emberi fogyasztásra alkalmas víz elő­teremtése. A megoldást ígérő vízműprogram keretében a Nógrádi Bányák Vállalat léte­sített egy mélyfúrású kutat a Vanyarci-patak közelében, amelynek vízhozama elegendő lenne a lakosság vízigényének teljes ellátására, de sajnos a KÖJÁL által végzett egészség- ügyi ellenőrzésekből kiderült, hogy e mély kút sem iható. A község vezetőinek tehát sürgő­sen új megoldási módót kell keresnie. •£onc/: a tornaterem —^ Ez a szükséges vállalko­zás jóllehet nem éppen jelen­téktelen pénzösszeget emész­tett fel, a lakóhely fejlődését nem lendítette előrébb. Mi­lyen változásokról adhatunk számot? — A művelődési otthon fel­újítását említeném az első he­lyen. E munkák során jelen­tős belső átalakításokra is sor került. Így például koráb­ban a testnevelési órák szín­tere a nagyterem volt, jelen­leg pedig az e célra kialakí­tott pince. Ezzel az áthelye­zéssel a nagyterem megóvása volt cél. s amikor erről tár­gyaltunk, felvetődött a tüzelő­olajjal való takarékoskodás is. A nagyteremben négy olaj- kályha égett, a pincehelyisé­get egy is felfűti a kellő hő­mérsékletre. — Időközben azonban új gondok jelentkeztek. A mint­egy harmincfőnyi osztályok nem férnek el a helyiségben, kevés a mozgástér, maga a pince is alacsony .s jó néhány gyakorlat elvégezhetetlen. A fűtőolajjal való takarékosko­dás érve is megingott, ugyan­is ténylegesen három kályha üzemel: egy a tornateremnek használt pincében, egy-egy pe­dig a leány-, illetve a fiúöltö­zőben. — Mindezek szükségessé te­szik, hogy újra megvitassuk a tornaterem kérdését. S ha már az iskolásokról volt szó, elmondhatom: hogy a régi is­kola épületében teljesen, az újban pedig a földszinten kor­szerű neonvilágítisra cserél­ték ki a burába bújtatott, gyengén világító izzókat. — Az iskola, dacára annak, hogy a tanítás két épületben, állandóan délelőtt folyik, lét­számát tekintve járásunk kis­iskolái közé tartozik. Megfe- lelőek-e a személyi feltételek? — Ügy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy évtize­deken keresztül mindig gon­dot jelentett a szakos ellátott­ság. E járás szélén fekvő te­lepülésre nem tülekedtek a végzettek, így az iskolavezetés kénytelen volt folyamatosan képesítés nélküli nevelőket al­kalmazni. Az elmúlt három évben azonban már csak ké­pesített nevelők oktattak, il­letve oktatnak az iskolában. Javuló ellátás — Hogyan alakult a lakos­ság ellátása ? — Alapvető élelmiszerekben nem volt, és nincs is hiány. A választék bővítésének szük­ségességet már számos alka­lommal sürgettük, s bár van némi javulás, az eredmények­kel mégsem lehetünk elége­dettek. Több panaszról érte­sültünk az iparcikküzlet gya­Hiába iparkodtam, hogy már kora reggel taláikozhas- sam Tatár János ács brigád­vezetővel, a gödöllői művelő­dési központ építkezésén, bri­gádja tagjai egy felvilágosí­tással fogadtak: várnom kell, éppen a reggeli munkamegbe­szélésen van. Csak az eligazí­tás végeztével beszélgethet­tünk tehát, s nem véletlen, hogy rögtön a határidőre te­relődött a szó. Köztudomású, hogy a művelődési központ építésében már több végső időpontot átléptek, de amint Tatár János mondja, sosem az ácsok hibájából, ők mindig tartották az ütemet. S bár én .még mindig kételkedem, ő állítja, hogy ez a mostani tény­leg az utolsó lesz. Harminckét év Másnap, otthon, kertes há- záhan fogad, hogy életéről, munkájáról, családjáról be­szélgessünk. De még mielőtt belekezdenénk, felesége mu­tatja be a családot, a vasár­napi ebéd készítése közben: a nagyobbik gyerek a Ganz Árammérőgyárban, a kisebbik a Vegyesipari Szövetkezetnél dolgozik. Tatár János, a házban vezet kori zárvatartása miatt, amely­nek következtében a lakosság más helységbe volt kénytelen elutazni az alapvető iparcik­kekért. Problémáinkat egy kor­szerű ABC-áruház felépítése oldaná meg. — Néhányszor hézagos volt a gázellátás, ugyanakkor javult a fűtőolaj-, a takarmány- és a tápellátás, s ez utóbbiak ked­vezően hatottak a kisállatte­nyésztői kedvre, illetve a fel­vásárlásra is. Sok panasz ér­kezett a közvilágítással kap­csolatban, ami elsősorban az áramszolgáltató vállalat rend- szertelen kiszállásából adódik. Közmegelégedésre sikerült megoldani a temetkezéssel ösz- szefüggő gondokat. A szolgál­tatások terén is történt fejlő­dés: ruhatisztító átvevőhely nyílt a községben, amellyel a dolgozó nők otthoni munkáját kívánják könnyíteni. — Értek-e el konkrét ered­ményeket a közművelődés te­rén? — Bár a versengő falvak mozgalma két évvel ezelőtt folyt, az eredményhirdetésre tavaly került sor. A lakosság széles körű összefogása nem volt hiábavaló: harmadik he­lyezést értünk el. Iskolánk ta­nulói, a művelődési ház szak­körei is több oklevéllel, előke­lő helyezéssel öregbítették a falu hírnevét. Megnövekedett a könyvtárban tartott, előadások, vetélkedők, s ezzel párhuza­mosan látogatóik száma. v Bene Mihály körül, s megmutatja kertet is. A szép lakást maguk építet­ték egy építész irányításával, nyilván azért is szeretik, mert sok munkájuk van benne. Persze, akad még teendő, kü­lönösen kívül: vakolni, kerí­tést csinálni azonban fokoza­tosan is ráérnek. Aztán fagga­tásaim nyomán kiderült, hogy Tatár János itt született Gö­döllőn, s az ácsmesterséget is helyben tanulta Mészáros Im­re mestertől. 1949. óta dolgo­zik az Állami Építőiparban, s szeretettel gondol vissza azok­ra a munka tál aira is, akikkel kezdett, például Krizsek Györgyre, első főnökére. — Mellette tanultam bele az emeletes házak tudományába, korábban egyszintes családi lakásokat építettünk. A Mun­kácsy Mihály utcai lakótele­pen valamennyi ház építésén dolgoztam, s ha számba kelle­ne vennem a többit is, hosz- szú lenne a felsorolás Igazát be kell látnom, hi­szen a 32 év alatt, tevékeny részt vállalt Gödöllő várossá formálásában. Dolgozóit az Agrártudományi Egyetem la­kótelepén, a kollégiumok ké­szítésén, a Gyógyért, a Lati, a Humán, a rendelőintézet épületein. Alaposan megválto­A rádió egyik riportjában hallottam, de olvastam is már hasonló publikációkat, hogy öt iskola négyszáz tanulójából egy gyermek választaná a ter­melőszövetkezeti munkát. Nincs, aki arra készüljön, hogy ráül majd a rázós traktorra, a zörgő, port füstölő kombájn­ra, pláne a ködös, hűvös, vak­sötét éjszakában a jövő évi kenyérért, cukorért dolgozó mélyszántó ekegépre. Örökség lenne ez a mezőgazdasági munkától való idegenkedés a múltból, amikor a földműves­munka és a napszámosmunka nemcsak gyötrelmes, nehéz, rosszul fizetett, s emellé még nagyon lenézett életforma is volt? Jó lehetőség Dolányi Sándor, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet sze­mélyzeti vezetője szerint olvad már a jég, s ha lassan is, de van változás, aminek oka el­sősorban abban keresendő, hogy maguk a mezőgazdasági üzemek felismerték, a mező- gazdasági szakmunkásokat, közép- és felsőfokú végzettsé­gű szakembereket toborozni nemcsak az iskola dolga. A pályaválasztást segíteni kell a termelőszövetkezeteknek is. Egyetértek a megállapítással, de szeretném, ha a személy­zeti vezető valami gyakorlati példával is igazolná állítását. — Szövetkezetünk terveiben központi helyen szerepel az állattenyésztés fejlesztése. Ma úgy tűnik, könnyebb felépíte­ni a korszerű technikával fel­szerelt istállókat, mint olyan embereket találni, akik érte­nének ehhez a technikához és szeretik az állatot is. Szarvas­marhatelepeink Bagón, Karta­lon, Versegen épülnek, ezért ezeknek a községeknek az is­koláiból a hetedik osztályos tanulókat meghívtuk egy ki­rándulásra: Látogassuk meg a váci mezőgazdasági szakkö­zépiskolát! A gyerekek közül negyvenen fogadták el a meghívást. Nem döntést vártak a gyerekektől, nem azt akarták, hogy egyet­len látogatás nyomán elhatá­rozzák, ők állattenyésztési zott az idők folyamán a mun­ka szervezete is. Amikor még kisiparosnál dolgozott, hár- man-négyen voltaik csak együtt, ma egész sereg ember­nek kell együttműködnie: az alaptól a tetőszerkezetig, az állványozástól a bontásig, hú- szan-huszonketten dolgoznak egymás keze alá. Kérdésemre, melyék voltak a legemlékezetesebb munkái, az egyetemi aulát és a Humán főépületét említi. Az előbbi­nél a felfüggesztések kívántak igen nagy pontosságot és tü­relmet. Az utóbbira pedig azért emlékezik szívesen, mert jó tervezéssel, a szokásosnál kevesebb faanyagot használ­taik föl. Kiváló dolgozó Nemcsak a munkahelyén, a közéletben is megállja a he­lyét. 1954 óta brigádvezető, 1960-ban lépett be a pártba. S a X. kongresszuson küldött is volt. Szakmája szerelmese, s ha a munka úgy kívánja, vasárnap, ünnepnap is dolgo­zik. Élvezi vezetői bizalmát, s munkatársaival is jól megér­tik egymást. Tatár János már ötször nyerte el a kiváló dol­gozó címet, s miniszteri elis­merésben is részesült. A bri­szakemberek lesznek. Pusztán csak a figyelmüket szerették volna felhívni: lám, ilyen le­hetőség is van. Állattenyész­tésben dolgozni nem ugyanaz, mint volt valamikor tehenész­nek lenni. A látogatást és a beszélge­tést a szülők helyett szervez­ték, akik közül legtöbben így gondolkodnak: gürcöltem ele­get, legaiábh a gyerekemnek legyen könnyebb! És miköz­ben ezt mondogatják, s a fiu­kat, lányukat valami elérhe­tetlen felé hajtják, irányítják, elfeledkeznek arról, hogy az utóbbi évtizedben mennyire átalakult a mezőgazdasági munka valamennyi ága. A Vácott látottak sok ’"min­dent megmutattak a változá­sokból. Csuka János igazgató- helyettes fogadta a csoportot, s az ő vonzó pedagógusegyéni­sége azonnal oldotta a feszült­séget, csökkentette az első ta­lálkozások merevségét: — Harmincöt évvel ezelőtt én is hasonlóan álltam a tanterem bejáratánál. Tele szorongással, félelemmel. Mert itt kezdtem, ebben az iskolában, melynek tanára, majd igazgatóhelyette­se lettem. A jövő szakmája A kartali Mócsa József, a bagi Gergely Lajos, a vérségi Vidák László és társai kíván­csian hallgatták Csuka tanár úr bemutatkozását, aztán szemügyre vették az állatte­nyésztési kabinetet. Maior Fe­renc, a műszaki ismeretek ta­nárának szaktantermi kalau­zolása után valamennyi kis látogató úgy érezte, hogy a jö­vő mezőgazdasági gépműhe­lyébe tévedt. Hol van már a kasza, kapa, trágyahányó vil­la meg a lóvakaró? A legnagyobb meglepetést az ismerősök jelentették. A kartali Ladós Tibor, az állat­tenyésztési tagozat harmad­évese nagyon otthonosan moz­gott az iskola és a kollégium területén egyaránt. A bagi Tóth István a mezőgazdasági áruforgalom alapjaivá! ismer­kedik. Még csak elsős, de na­gyon biztatja a falubeliéit, meg a vérségi lányokat, hogy gád, amelynek vezetője, vala­mennyi kitüntetést elnyerte már. A jelenlegi munkáján, a mű­velődési központ építésén a ■kollektíva több mint tíz kilo­méternyi állványzatot készí­tett és mozgatott. Innét ha­marosan elvonulnak, s hozzá­fognak a Kör utcai lakótelep házaihoz. Majd a tűzoltólakta­nya következik. Társadalmi munka — Nyugdíjig, még tíz évem van — mondja Tatár János —, ezt is szeretnénk Gödöllőn el­tölteni. — Aztán nevetve hoz­záteszi: — Mindig kis ember voltam és az is maradok, hi­szen csak 156 centiméter ma­gas vagyok. De nem bánom, a szakmában ez nagy elő­nyömre vált: lent is fent is könnyen mozgok. Gödöllő ma­gas házainak tetejéről sokszor gyönyörködtem már a szép pa­norámában, s kétszer már igazán magasban is voltam. Tavalyelőtt 15 napos jutalom­üdülésre küldött a vállalat az NDK-ba, ahová repülővel utaztunk. Az oda- és a vissza­út is örök élményem marad. Tatár János elégedett mun­kájával. életével. Búcsúzáskor a Telep utcai gyermekjátszó­tér felé mutat, a homokozó be­tonszegélyét ők, a brigád készí­tette; társadalmi munkában. Mellette elmepni, gyönyörköd­ni a kicsik játékában az ön­zetlenség jutalma. Csiba József Vácra jelentkezzenek, mező­gazdasági áruforgalmistának. Komolykodva állítja: — En­nek a szakmának jövője van. Megnézik a sportpályát; a tornatermet, benyitnak a kol­légium gondosan ágyazott hálóiba, a hirdetőtáblán elol­vassák a szabad idős progra­mokat: szellemi vetélkedő, sakk házibajnokság, Ki nyer ma című zenei rejtvény és sok más szolgálja a szórako­zást, a hasznos időtöltést. Pécelen is Sápi Tiborné tanárnő, aki elkísérte a tanulókat, elisme­réssel szólt a látottakról: — itt minden megvan, ami az alapos tanuláshoz, a korszerű ismeretszerzéshez szükséges. — Talán köztük van a kartali termelőszövetkezet leendő el­nöke, vagy főállattnyésztője! — mondja Csuka János. Do­lányi Sándor a korszerű telep fehér köpenyes technikusait, szakembereit véli felismerni a kirándulók soraiban. Lehet, mindkettőjüknek iga­za van. S azt sem árt tudni, hogy itt a járásban, Pécelen is működik egy mezőgazdasá­gi szakmunkásképző intézet: nagyszerű tanulási lehetőség­gel, kényelmes, szép kollé­giummal ! F. M. Anorákok Aszódról Népszerűek a vásárlók kö­rében a Galga vidéke Áfész aszódi konfekcióüzemében ké­szített gyermek- és felnőtt anorákok, amelyek nagy ré­szét a Felsőruházati Nagyke­reskedelmi Vállalat vesz át tőlük. Az idén csupán ez a vállalat több mint kilencven­ezer anorákot rendelt az üzemtől. Kondicionáló torna Jól kihasználják a minden kellékkel felszerelt galgamá- csai általános iskolai torna­termet. Nemcsak a gyerekek, a három község, Galgamácsa, Vácegres és Váckisújfalu sportolói, illetve lakói is igénybe vehetik a termet. Minden kedden tömegsport­napot tartanak, ekkor bárki gyakorolhat itt. A hétfő a nőké, szakember irányításá­val tartanak kondicionáló tornát. Két vereség Kétszer léptek pályára, két­szer szenvedtek vereséget a dányi kézilabdás lányok a fő­város IV. kerületében folyó teremtornán. Dány—Budakalász 14-17 (8-9). Szőke Lászlóné és Se­bestyén Erzsébet 6—6 gólt do­bott. Dány—Főtaxi 9-10 (2-6). Ezen a mérkőzésen Sebes­tyén volt a legjobb dobó, négy­szer talált az ellenfél háló­jába. Városi moziműsor A dzsungel könyVe. Színes, szinkronizált amerikai rajz­film. Csak 4 órakor. Az ötös számú vágóhíd. Szí­nes amerikai film, 6 és 8 óra­kor. Köszönetét mondok mindazok­nak. akik férjem, Lados József sírköves, volt KlOSZ-titkár teme­tésén megjelentek, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek, illetve részvétüket nyilvánították. A gyá­szoló család. ISSN 0I3J-1»51 (Oöflölirti Hírlap) Vendégségben Tatár Jánosnál A magas ház ácsmestere Február 2B-ig TÉLI VÁSÁR a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Váüaiat aszódi divatáruboltjában: Kossuth Lajos u. 83. 30—40%-os árengedménnyel kaphatok DIVATOS NŐI, FÉRFI- ES GYERMEKFEHÉRNEMÜK, VALAMINT DIVATCIKKEK, MÉTERÁRUK ÉS LAKASTEXTILIAK. Flanell férfiing 325 Ft helyett 157,50 Ft Kötött sapka-sálgarnitúra gyermekeknek 121 Ft helyett 72,60 Ft Ruhaflanell, 90 cm széles 52 Ft helyett 36,40 Ft Mintás jersey, 160 cm széles 190 Ft helyett 114,— Ft i J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents