Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

YKOROSI Emberségből vizsgáznak Kevés a fiatal véradó Gyakran kapnak köszönő levelet A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1981. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Növekvő export Túlteljesítette tervét a TRAKIS Tizenkét esztendővel ezelőtt a budapesti TRAKIS Transz­formátor, Ipari Röntgen és Villamos Készülékgyártó Szö­vetkezet kinőtte szűk főváro­si üzemhelyeit, s a nagyobb fejlődés biztosítására ipartele­pet létesített Nagykőrösön. Nem győzik gyártani A szövetkezet nagykőrösi részlegébe először húsz dolgo­zót alkalmaztak. Pár hónapra felküldték őket a pesti szö­vetkezetbe, a villamosipari munkák megismerésére és el­sajátítására. Azután fokozato­san növelték a létszámot, és az első évben 17 millió forint értékű munkát végeztek el. Az elmúlt 12 év alatt 400 fölé emelkedett a TRAKIS nagykőrösi dolgozóinak szá­ma. Többségük a mezőgazda- sági és kertészeti munkákból került az ipari szövetkezetbe. Évi teljesítményük ma már meghaladja a 20Ó millió forin­tot. Az új esztendő első napjai­ban ellátogattunk a szövetke­zetbe és megkérdeztük Rdcz Zoltán vezetőtől, hogy milyen munkához fogtak hozzá? — A védőgázos hegesztő­készülékek gyártásához. Ez most a legfontosabb munkánk. Ezeknek a készülékeknek a gyártását a múlt évben ve­zettük be, s a hozzá fűzött reményeink teljes mértekben beváltak. Az NSZK-ba, Auszt­riába és Olaszországba nem győzünk belőlük eleget szál­lítani Lekötött kapacitás — Ezek a készülékek kü­lönböző nagyságban készül­nek. Előnyük a nagy teljesí­Tisztelni a közös tulajdont... „Tolvaj, szégyelld magad!” Ezt a mondatot betű szerint egy lakótelepi lépcsőház be­járata előtt heverő papírlap­ról másoltam. A papírlap be­tonba vájt, négyszögletes mé­lyedésben hevert, ott, ahol a. vaslábrácsnak szolgálnia kel­lene a sáros cipő- és csizma­talpakat. Kit állít pellengérre e fel­szólító mondat? A lépcsőház lakóit aligha: nincs az a megrögzött lakó­telepi szarka, aki veszélyez­tetné gyermeke vagy saját testi épségét azzal, hogy hob­bitelkére kilopná a lábrácsot. A nyolc centi mély, éles pe­remű betonteknő ugyanis bal­esetveszélyes: közvetlenül a bejárati ajtó előtt van ez a mélyedés, elég egy óvatlan mozdulat... Városunk lakótelepein is rendbontók rémisztgetik és bosszantják az új lakások tu­lajdonosait. Rémisztgetik: ben­zint öntenek a kerékpártároló betonjára s a robbanásveszé­lyes gőz a legfelső emeleten lakók szobájába telepszik, konyhájába türemlik. A kony­hába, ahol gázláng fölött fő az étel... Bosszantják: reggelenként késsel kihasított kerékpárkö­penyek, letört dinamók, drót­vágóval tönkretett küllők lát­ványa bizonyítja a vandál pusztítást. Valakik kiszerelik a szelepeket, leszedik, a nyer­get — valakik, akik talán ke­rékpár-tulajdonosok. De kinek, kiknek van szük­sége lábrácsra? Lehet talál­gatni, de a lopás tényén ez mit sem változtat. Mi tehát a megoldás? Meg kell tanulni lakni. Meg kell tanulni a lakótelepeken is a szocialista együttélés sza­bályait, tisztelni a más és a közösség tulajdonát. A Haza­fias Népfront helyi bizottsága s a lakóbizottságok eredmény­nyel „taníthatják” a ma még egymás előtt ismeretlen, ám egymásra utalt lakótársakat. Akciót szervezhetnek a la­kóházak környezetének szépí­tésére, takarítást, parkosítást vállalhatnának a lakók. Egy- egy közös munka a minden­féle és mindenhonnan jött, de ma már modern lakások­ban élő embereket összeko­vácsolja majd: nevük, majd cselekedeteik szerint is meg­ismerik egymást. I Aktív közéleti cselekvések Sorozata után érzi az új la­kó igazán, hogy az „enyém”, az „otthonom” nem a lakás küszöbénél kezdődik. S még csak nem is a láb­rácsnál ... B. I. tőképesség és az, hogy szak­képzetlen ember is jól tud velük hegeszteni. Egy darab ára, nagyságtól függően, 10— 20 ezer forint. Tavaly még csak 80 darabot gyártottunk e berendezésekből, de az idei évre már 500 darabra van megrendelésünk. — Természetesen tovább gyártjuk a keresett, hagyomá nyos HETRA hegesztőkészü­léket is, különböző nagyság­ban. Minden két hétben, ka­mion jön értük az NSZK-ból és elvisz 800 darabot. Mind­ezek mellett, a belföldi meg­rendelőknek is dolgozunk, úgyhogy éves kapacitásunk már teljesen le van kötve. — Ennek ellenére nem lesz könnyű dolgunk. Miután a készülékek árát nem lehet emelni, az anyag- és energia költségek pedig növekednek, minden erőnkkel arra kell tö­rekednünk, hogy a termelé­kenység növelésével és anyag- takarékoskodással érjük el a kívánatos gazdasági ered­ményt. Februárban közgyűlés Egyébként a TRAKIS Szö­vetkezet nagykőrösi részlegé­nek dolgozói a telep 200 mii lió forintos 1980-as tervét az előzetes számítások szerint 20 millió forinttal túlteljesítették. A mérlegzáró közgyűlést feb ruárban tartják. Kopa László Városunkban ezerhatszáz véradó van. Sokan közülük nemcsak itt helyben, hanem a véradóállomás kérésére vagy saját elhatározásukból Ceglé­den is adnak vért. Sajnos, vá­rosunk véradói között kevés a fiatal. A városi, üzemi vér­adások alkalmával alig lehet új arcot látni a véradók kö­zött. Alkalmam volt több vér­adóval is beszélgetni, akik el­mondták, hogy szívesen ad­nak vért az arra rászorulók­nak, de szeretnék, ha újabb vér­adókat is köszönthetnének ^ táborukban. Gondoljuk csak el. Vannak olyan # véradók, s nem is ke­vesen, akik félszázszor nyúj­tották karjukat azért, hogy vérükkel hozzájáruljanak em­bertársaik életének megmen­téséhez. De nemcsak ők vizs­gáztak emberségből, segíteni akarásból jelesre, hanem azok is, akik kevesebbszer feküd­tek fel a hófehér huzatú ágyakra, hogy a szakemberek levegyék tőlük az orvos által meghatározott mennyiségű vért. önzetlenségükért gyak­ran kapnak köszönő leveleket gyógyult társaiktól. Vannak olyanok, akik azért adnak vért, mert saját ma­guk, valamelyik családtagjuk, rokonuk, barátjuk már rászo­rult mások vérére. Mások azért adnak vért, mert még nekik is szükségük lehet rá. Megint mások, segíteni aka­rásból adják az életet mentő vért. Bármilyen elgondolás kész­teti is őket a véradásra, nem ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy vért adnak, mellyel köz­vetlenül és közvetve, a vérből gyártott készít­ményekkel segítik ember­társaik életben maradását és gyógyulását. Ismerőseim közül többen szívesen adnának vért, de egészségi állapotuk ezt nem teszi lehetővé. Viszont érthetetlen számom­ra, s bizonyára még sokak számára is, ha valakik pusz­tán félelemből nem adnak vért. Pedig a koruk és az egészségük lehetővé tenné azt. Mi lenne, ha a rendszeres vér­adók is azt mondanák, hogy félnek, s nem nyújtanák ki karjukat. Ugye jobb nem is gondolni erre? — Városunkban — ha az utánpótlás nem sorakozik fel — félő, hogy kiöregedés miatt előbb-utóbb lényegesen csök­ken a véradók száma. K. K. Adóbevallás Az egységes értelmezés ér­dekében a KI ŐSZ körzeti csoport felhívja a kisiparosok figyelmét arra, hogy az elmúlt évről minden kisiparosnak adóbevallást kell adni. Azáta- lányozottaknak és az adómen­teseknek is, függetlenül attól, hogy a névreszólóan megkapott bevallási ív mellett erre vo­natkozóan felszólító levél volt-e mellékelve vagy sem. Az adóközösség kiküldötte 1981. január 13-án, kedden délelőtt személyesen veszi át a bevallásokat a KIOSZ-iro- dában. Ezért nem kell postán elküldeni az adóközösség cí­mére a bevallásokat, hanem le lehet adni valamennyit a körzeti csoportnál. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT - SPORT Hat asztalon Asztalitenisz-olimpia Megyei újonc vándorkupa-viadal Egy időben három verseny­re voltak hivatalosak városunk asztali teniszezői. A Sportott­honban hármas megyei csa­patbajnoki mérkőzés volt ki­írva. Férfiak: Nagykőrösi Kinizsi II.—'Tököli KSK 17-3; a körösi fiatalok szépen és jól is ját­szottak, s fölényesen nyertek; győztesek: Ruzsányi (4), Bal­ia (4), Iván Z. (3), S. Tóth (3) és Ruzsányi—Szakács (2), S. Tóth—Iván Z. (1). Nk. Kinizsi ifi—Tököli KSK ifi 10-0 játék nélkül. Nők: Nk. Kinizsi—Tököli KSK 10-0. Meglepetés, hogy az élcsoportba tartozó tököli nők sem jöttek él. Ahányban immár nyolcad­szor rendezték a téli úttörő- olimpia megyei asztalitenisz­döntőjét, ezúttal a tizenhato­dikét. A Somogyi Imre Álta­lános Iskola nagyméretű tor­natermében hat asztalon ve­télkedtek a járások és a váro­sok győztesei. Az ünnepélyes külsőségek között megrende­zett viadalon az influenzás megbetegedések miátt az elő­ző évekénél kevesebb volt az indulók száma. Nagykőröst a Petőfi-iskola három fiatalja Magukra maradt öregek Nem megingathatatlan, de eléggé szilárd meggyőződé­sem, hogy mi, magyarok meg­lehetősen szeretjük az úgy­nevezett kampányokat. Szí­vesen intézzük dolgainkat va­lamiféle határidők közé szo­rított program keretében. Ta­lán eáént szeretjük az ünne­peket is, amikor már régen kialakult szokásrendhez iga­zodva, minden külön megfon­tolás nélkül, úgymond prog­ramszerűen viselkedhetünk. Például karácsonykor aján­dékot veszünk, mert ez a szo­kás, mert ezzel bizonyítjuk a közvélemény szerint is sze- retetünket Hamisan sem S voltaképpen kötelező ajándékot venni, mert aki ezt elmulasztaná, arra mindjárt rámondanák, hogy kiveszett szívéből a szeretet. Ugyanígy kötelező, mert érzelmeink el­fogadott bizonyítéka, az év utolsó napján a pezsgő töltö- getése, május elsején a gye­rekek körhintázjtatása, augusz­tus 20-án az új kepyér meg­szegése és a tűzijáték meg- bámulása, az öregek napján az idős emberek megköszön- tése. Sorolhatnám a példákat még, de talán felesleges. Eny- nyi is elég ahhoz, hogy el­mondhassam azt, miszerint nem kedvelem túlságosan eze­ket az ünnepeket. Pontosab­ban aZ ünnepet igen, csak azt nem, hogy nagyon gyak­ran emberi kötelességeink egyszer s mindenkorra szó­ló „letudására” használjuk fel ezeket az alkalmakat. A ka- karácsonyt arra, hogy az ajándékozással bebizonyítsuk, lám, mindenkit szeretünk. Sajnos, nem tudom megszá­molni, hogy széles e hazában, vagy éppen Nagykőrösön, hány nem túlságosan szeretett csa­ládtag, például anyós, kapott ajándékot kötelességtudásból. S anélkül természetesen, hogy az ajándékozás megváltoztat­ta volna a családon belüli kapcsolatokat. Nem tudom, de mert kíváncsi vagyok, szeret­ném tudni, ámbár tisztá­ban vagyok vele, hogy ebben az örömben sosem lesz ré­szem. Mert bárkit megkérdez­nék, azt mondaná, hogy ő igenis szereti azt, akiről szó van, hiszen ennyi meg ennyi ajándékot vett neki. Vagy ilyen, meg olyan kedves volt vele szilveszterkor. S általában beugrunk en­nek az állításnak, mert már régen elhittük, hogy az aján­dékozás a szeretet bizonyíté­ka. Hát, kétségkívül az is, de nem egyedüli üdvözítő mód­szer. Boldogabb lennék ke­vesebb ajándék és több szere­tet láttán. Ez persze magánvélemény. Lehet vitatkozni felette. Hogy e vitát segítsem, mindjárt ma­gam szolgálok bizonyítékkal arra vonatkozólag, hogy amit eddig elmondtam, az bizony sök helyen sántít. Arról van szó, hogy tények, adatok ke­rültek a kezembe, melyek szerint még programszerűen sem tudunk szeretni, vagy szeretetünket bizonyítani. Még hamisan sem. Féltve őrzik Véleményemmel kapcsola­tos csalódásom azZal kezdő­dött, hogy kedves’ olvasónk, Kiss Vilmosné levelet írt szerkesztőségünkbe, melyben hírül adta, hogy tanítványai­val, a negyedik osztályos Mó­kus őrs tagjaival karácsony­kor a szociális otthonban járt. Verssel és énekkel köszöntöt­ték az otthon lakóit, akik fe­lettébb hálásak voltak a kis­dobosok kedvességéért. Ám, minit olvasónk írja, a gyerekek sok idős embernek eszébe juttatták a családi élet szépségeit. Az idős emberek a műsor után saját gyere­keikről, unokáikról beszél­tek. Mutogatták a féltve őr­zött, s kissé már gyűrött fény­képeket. Azokét, akik valahol állítólag boldog családi kö­zösségben, gazdag ajándék­halmok mellett ünnepelték a karácsonyt, bebizonyítva min­denkire kiterjedő szeretetü- ket. A látszat kedvéért Valahol? Nos, az ünnepek múltán el­mentem a szociális otthonba, s megtudtam, hogy kilencven lakójából legalább nyolcvan a nagykőrösi. Az öregek nélküli karácsonyfagyertyák tehát itt világítottak a városban. S tényleg öregek nélküliek vol­tak, mert mindössze három otthoniakét vitt haza a csa­ládja. A többieknek meg kellett elégedniük kedves ol­vasónk tanítványainak ka­rácsonyi 'köszöntőjével. Hát igen ... Kötelező vol­na, hogy legalább ezen a na­pon befogadjuk a családból kitaszított idős embereket. Legalábbis a közvélemény szerint. S én is úgy tudtam, hogy ezt, legalább a látszat kedvéért, kampányszerűen meg'szoktuk tenni. Itt a bizonyíték, hogy bi­zonyos esetekben sokunk el­tér a szokástól, s a látszattal sem törődik. Ha következetes lennék, azt kellene monda­nom, hogy örülök ennek, mert nem szeretem, mint ál­lítottam az előzőekben, a lát­szatmegoldásokat. Nem ra­jongok a szeretetpótló és ha­misan bizonyító karácsonyi kedvességért, -ajándékozásért. Legyen következetlenség, de a szociális otthon lakói ma­gára maradásának mégsem örülök. Annak pedig végképp nem, hogy egyáltalán szo­ciális otthonba kerültek. Ez azonban már más téma. A lényeg az, hogy a 90-ből nyolcvankét idős ember a családja, a rokonai nélkül ün­nepelte a szeretetek Jól tudom, hogy megvannak ennek a nyomós okai is. Egyebek kö­zött az, hogy az idős embe­rek nehézkesen illeszkednék be a mai családba. Sok velük a probléma, s egy vacsorát is nehéz végigenni velük. No, de azt is tudom, hogy ponto­san ők azok, akik a látszatsze­retetnek is örülnének. Nem mérlegelnék adandó alkalom­mal, hogy mi az igazság, ha­nem örömmel fogadnák a kényszerű ajándékot, a köte­lességtudásból s nem szeré­téiből szikrázó csillagszórót is. S ha már szerintem olyan nagyon igazodunk a szokások­hoz, akkor miért nem figye­lünk azokra, akik már igaz szeretetre sem vágynak, mert arról régen letettek, csak egy kis törődést várnak. Miért csak azok az idős emberek kapnak ajándékot, akiket még nem lehetett kiiktatni a csa­lád életéből? Tévedés minden szavam, mondhatná bárki, hiszen a szociális otthonban a ma­gukra maradt öregek laknak. Vitatkozom. Szerintem a ma­gukra hagyott öregek. Nincs gyereke? Az az eset jut eszembe, amikor lelkesedtem, hogy egy szocialista brigád patronálni kezdett egy úgymond magára maradt idős asszonyt. De a lelkesedésemből kérdés is fa­kadt. Mégpedig az, hogy nin­csen ennek az idős asz- szonynak gyereke? Dehogy­nem, mondták a brigádtagok. Itt dolgozik a velünk vetél­kedő másik szocialista kö­zösségben. Ennyit a magukra maradt öregekről... A nagykőrösi szociális ott­hon címe egyébként Ady End­re utca 12. Ajánlom mindenkinek a fi­gyelmébe. Farkas Péter képviselte a csoportos körmér­kőzéses rendszerű versenyen. A IV. korcsoportos fiúknál 14 induló volt. A még hetedik osztályos Iván Csaba a selej­tezőben mindhárom ellenfelét 2-0-ra legyőzte. Az erős me­zőnyű 4-es döntőben kissé idegeskedett, s végül a negye­dik helyen végzett. A III. korcsoportos fiúk 12- en voltak. Hajdú Tamás a legkiegyensúlyozottabb cso­portba került. Két győzelem és egy vereség, s hármas kör­beverés után egy játszmán múlt, hogy nem jutott a leg­jobb 3 közé. Öt III. korcsoportos leány körmérkőzést vívott A me­zőny legfiatalabb ja: Hargitai Bernadett 2—2 győzelem és vereség után a nagyon meg­érdemelt harmadik helyen végzett, amiért nagyon meg- küzdött. A Gödöllőn megrendezett megyei újonc vándorkupa-via­dal negyedik és egyben befe­jező fordulójára a nehéz út­viszonyok és a fenti fontosabb versenyek miatt nem utaztak, el a körösi asztaldteniszezők. A lengyel Tátrában A téli iskolai szünidő egy részét — ezúttal 8 napot — a hagyományoknak megfele­lően ismét lengyelországi sí­táborozással töltötték a Nagy­kőrösi Gimnáziumi DSK spor­tolói.’Molnár Ferenc testneve­lő tanár vezetésével 41-en Za­kopanéban voltak. A jó hó­viszonyok közepette minden­nap tartottak síedzéseket, volt amikor többször is, s többen gyalogtúrákat is tettek. Üj időpontban Megváltozott időpontban: január 12-én, 15 órakor tart­ják a Nagykőrösi Mészáros Já­nos Termelőszövetkezeti Sport­kör közgyűlését a temetőhe­gyi tekecsamokban. S. Z. Cserélik a vásárlási könyvet A Nagykőrös és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezetben meg­kezdődött az 1980. évi vá­sárlási könyveknek 1981. évi könyvekre való kicserélése. A vásárlási könyvek cseréjével naponta, szombat kivételével, délelőtt 9—11 óráig foglal­koznak a szövetkezet közpon­ti irodaházában. Moziműsor A világ rendje és biztonsá­ga. Színes, szinkronizált fran­cia krimi. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás kezde­te: 5 és 7 óra. • A stúdióteremben Az acélváros titka. Színes szinkronizált csehszlovák ifjú­sági film, fél 4-kor. A vágy titokzatos tárgya. Színes, svéd film. (16 éven fe­lülieknek!) fél 6-kor és fél 8- kor. Színházi előadás A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban este 7 órakor. Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye. Déryné-bérlet. ISSN 0133-2708 (Nasykflröal Hírlap'

Next

/
Thumbnails
Contents