Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
YKOROSI Emberségből vizsgáznak Kevés a fiatal véradó Gyakran kapnak köszönő levelet A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1981. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Növekvő export Túlteljesítette tervét a TRAKIS Tizenkét esztendővel ezelőtt a budapesti TRAKIS Transzformátor, Ipari Röntgen és Villamos Készülékgyártó Szövetkezet kinőtte szűk fővárosi üzemhelyeit, s a nagyobb fejlődés biztosítására ipartelepet létesített Nagykőrösön. Nem győzik gyártani A szövetkezet nagykőrösi részlegébe először húsz dolgozót alkalmaztak. Pár hónapra felküldték őket a pesti szövetkezetbe, a villamosipari munkák megismerésére és elsajátítására. Azután fokozatosan növelték a létszámot, és az első évben 17 millió forint értékű munkát végeztek el. Az elmúlt 12 év alatt 400 fölé emelkedett a TRAKIS nagykőrösi dolgozóinak száma. Többségük a mezőgazda- sági és kertészeti munkákból került az ipari szövetkezetbe. Évi teljesítményük ma már meghaladja a 20Ó millió forintot. Az új esztendő első napjaiban ellátogattunk a szövetkezetbe és megkérdeztük Rdcz Zoltán vezetőtől, hogy milyen munkához fogtak hozzá? — A védőgázos hegesztőkészülékek gyártásához. Ez most a legfontosabb munkánk. Ezeknek a készülékeknek a gyártását a múlt évben vezettük be, s a hozzá fűzött reményeink teljes mértekben beváltak. Az NSZK-ba, Ausztriába és Olaszországba nem győzünk belőlük eleget szállítani Lekötött kapacitás — Ezek a készülékek különböző nagyságban készülnek. Előnyük a nagy teljesíTisztelni a közös tulajdont... „Tolvaj, szégyelld magad!” Ezt a mondatot betű szerint egy lakótelepi lépcsőház bejárata előtt heverő papírlapról másoltam. A papírlap betonba vájt, négyszögletes mélyedésben hevert, ott, ahol a. vaslábrácsnak szolgálnia kellene a sáros cipő- és csizmatalpakat. Kit állít pellengérre e felszólító mondat? A lépcsőház lakóit aligha: nincs az a megrögzött lakótelepi szarka, aki veszélyeztetné gyermeke vagy saját testi épségét azzal, hogy hobbitelkére kilopná a lábrácsot. A nyolc centi mély, éles peremű betonteknő ugyanis balesetveszélyes: közvetlenül a bejárati ajtó előtt van ez a mélyedés, elég egy óvatlan mozdulat... Városunk lakótelepein is rendbontók rémisztgetik és bosszantják az új lakások tulajdonosait. Rémisztgetik: benzint öntenek a kerékpártároló betonjára s a robbanásveszélyes gőz a legfelső emeleten lakók szobájába telepszik, konyhájába türemlik. A konyhába, ahol gázláng fölött fő az étel... Bosszantják: reggelenként késsel kihasított kerékpárköpenyek, letört dinamók, drótvágóval tönkretett küllők látványa bizonyítja a vandál pusztítást. Valakik kiszerelik a szelepeket, leszedik, a nyerget — valakik, akik talán kerékpár-tulajdonosok. De kinek, kiknek van szüksége lábrácsra? Lehet találgatni, de a lopás tényén ez mit sem változtat. Mi tehát a megoldás? Meg kell tanulni lakni. Meg kell tanulni a lakótelepeken is a szocialista együttélés szabályait, tisztelni a más és a közösség tulajdonát. A Hazafias Népfront helyi bizottsága s a lakóbizottságok eredménynyel „taníthatják” a ma még egymás előtt ismeretlen, ám egymásra utalt lakótársakat. Akciót szervezhetnek a lakóházak környezetének szépítésére, takarítást, parkosítást vállalhatnának a lakók. Egy- egy közös munka a mindenféle és mindenhonnan jött, de ma már modern lakásokban élő embereket összekovácsolja majd: nevük, majd cselekedeteik szerint is megismerik egymást. I Aktív közéleti cselekvések Sorozata után érzi az új lakó igazán, hogy az „enyém”, az „otthonom” nem a lakás küszöbénél kezdődik. S még csak nem is a lábrácsnál ... B. I. tőképesség és az, hogy szakképzetlen ember is jól tud velük hegeszteni. Egy darab ára, nagyságtól függően, 10— 20 ezer forint. Tavaly még csak 80 darabot gyártottunk e berendezésekből, de az idei évre már 500 darabra van megrendelésünk. — Természetesen tovább gyártjuk a keresett, hagyomá nyos HETRA hegesztőkészüléket is, különböző nagyságban. Minden két hétben, kamion jön értük az NSZK-ból és elvisz 800 darabot. Mindezek mellett, a belföldi megrendelőknek is dolgozunk, úgyhogy éves kapacitásunk már teljesen le van kötve. — Ennek ellenére nem lesz könnyű dolgunk. Miután a készülékek árát nem lehet emelni, az anyag- és energia költségek pedig növekednek, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a termelékenység növelésével és anyag- takarékoskodással érjük el a kívánatos gazdasági eredményt. Februárban közgyűlés Egyébként a TRAKIS Szövetkezet nagykőrösi részlegének dolgozói a telep 200 mii lió forintos 1980-as tervét az előzetes számítások szerint 20 millió forinttal túlteljesítették. A mérlegzáró közgyűlést feb ruárban tartják. Kopa László Városunkban ezerhatszáz véradó van. Sokan közülük nemcsak itt helyben, hanem a véradóállomás kérésére vagy saját elhatározásukból Cegléden is adnak vért. Sajnos, városunk véradói között kevés a fiatal. A városi, üzemi véradások alkalmával alig lehet új arcot látni a véradók között. Alkalmam volt több véradóval is beszélgetni, akik elmondták, hogy szívesen adnak vért az arra rászorulóknak, de szeretnék, ha újabb véradókat is köszönthetnének ^ táborukban. Gondoljuk csak el. Vannak olyan # véradók, s nem is kevesen, akik félszázszor nyújtották karjukat azért, hogy vérükkel hozzájáruljanak embertársaik életének megmentéséhez. De nemcsak ők vizsgáztak emberségből, segíteni akarásból jelesre, hanem azok is, akik kevesebbszer feküdtek fel a hófehér huzatú ágyakra, hogy a szakemberek levegyék tőlük az orvos által meghatározott mennyiségű vért. önzetlenségükért gyakran kapnak köszönő leveleket gyógyult társaiktól. Vannak olyanok, akik azért adnak vért, mert saját maguk, valamelyik családtagjuk, rokonuk, barátjuk már rászorult mások vérére. Mások azért adnak vért, mert még nekik is szükségük lehet rá. Megint mások, segíteni akarásból adják az életet mentő vért. Bármilyen elgondolás készteti is őket a véradásra, nem ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy vért adnak, mellyel közvetlenül és közvetve, a vérből gyártott készítményekkel segítik embertársaik életben maradását és gyógyulását. Ismerőseim közül többen szívesen adnának vért, de egészségi állapotuk ezt nem teszi lehetővé. Viszont érthetetlen számomra, s bizonyára még sokak számára is, ha valakik pusztán félelemből nem adnak vért. Pedig a koruk és az egészségük lehetővé tenné azt. Mi lenne, ha a rendszeres véradók is azt mondanák, hogy félnek, s nem nyújtanák ki karjukat. Ugye jobb nem is gondolni erre? — Városunkban — ha az utánpótlás nem sorakozik fel — félő, hogy kiöregedés miatt előbb-utóbb lényegesen csökken a véradók száma. K. K. Adóbevallás Az egységes értelmezés érdekében a KI ŐSZ körzeti csoport felhívja a kisiparosok figyelmét arra, hogy az elmúlt évről minden kisiparosnak adóbevallást kell adni. Azáta- lányozottaknak és az adómenteseknek is, függetlenül attól, hogy a névreszólóan megkapott bevallási ív mellett erre vonatkozóan felszólító levél volt-e mellékelve vagy sem. Az adóközösség kiküldötte 1981. január 13-án, kedden délelőtt személyesen veszi át a bevallásokat a KIOSZ-iro- dában. Ezért nem kell postán elküldeni az adóközösség címére a bevallásokat, hanem le lehet adni valamennyit a körzeti csoportnál. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT - SPORT Hat asztalon Asztalitenisz-olimpia Megyei újonc vándorkupa-viadal Egy időben három versenyre voltak hivatalosak városunk asztali teniszezői. A Sportotthonban hármas megyei csapatbajnoki mérkőzés volt kiírva. Férfiak: Nagykőrösi Kinizsi II.—'Tököli KSK 17-3; a körösi fiatalok szépen és jól is játszottak, s fölényesen nyertek; győztesek: Ruzsányi (4), Balia (4), Iván Z. (3), S. Tóth (3) és Ruzsányi—Szakács (2), S. Tóth—Iván Z. (1). Nk. Kinizsi ifi—Tököli KSK ifi 10-0 játék nélkül. Nők: Nk. Kinizsi—Tököli KSK 10-0. Meglepetés, hogy az élcsoportba tartozó tököli nők sem jöttek él. Ahányban immár nyolcadszor rendezték a téli úttörő- olimpia megyei asztaliteniszdöntőjét, ezúttal a tizenhatodikét. A Somogyi Imre Általános Iskola nagyméretű tornatermében hat asztalon vetélkedtek a járások és a városok győztesei. Az ünnepélyes külsőségek között megrendezett viadalon az influenzás megbetegedések miátt az előző évekénél kevesebb volt az indulók száma. Nagykőröst a Petőfi-iskola három fiatalja Magukra maradt öregek Nem megingathatatlan, de eléggé szilárd meggyőződésem, hogy mi, magyarok meglehetősen szeretjük az úgynevezett kampányokat. Szívesen intézzük dolgainkat valamiféle határidők közé szorított program keretében. Talán eáént szeretjük az ünnepeket is, amikor már régen kialakult szokásrendhez igazodva, minden külön megfontolás nélkül, úgymond programszerűen viselkedhetünk. Például karácsonykor ajándékot veszünk, mert ez a szokás, mert ezzel bizonyítjuk a közvélemény szerint is sze- retetünket Hamisan sem S voltaképpen kötelező ajándékot venni, mert aki ezt elmulasztaná, arra mindjárt rámondanák, hogy kiveszett szívéből a szeretet. Ugyanígy kötelező, mert érzelmeink elfogadott bizonyítéka, az év utolsó napján a pezsgő töltö- getése, május elsején a gyerekek körhintázjtatása, augusztus 20-án az új kepyér megszegése és a tűzijáték meg- bámulása, az öregek napján az idős emberek megköszön- tése. Sorolhatnám a példákat még, de talán felesleges. Eny- nyi is elég ahhoz, hogy elmondhassam azt, miszerint nem kedvelem túlságosan ezeket az ünnepeket. Pontosabban aZ ünnepet igen, csak azt nem, hogy nagyon gyakran emberi kötelességeink egyszer s mindenkorra szóló „letudására” használjuk fel ezeket az alkalmakat. A ka- karácsonyt arra, hogy az ajándékozással bebizonyítsuk, lám, mindenkit szeretünk. Sajnos, nem tudom megszámolni, hogy széles e hazában, vagy éppen Nagykőrösön, hány nem túlságosan szeretett családtag, például anyós, kapott ajándékot kötelességtudásból. S anélkül természetesen, hogy az ajándékozás megváltoztatta volna a családon belüli kapcsolatokat. Nem tudom, de mert kíváncsi vagyok, szeretném tudni, ámbár tisztában vagyok vele, hogy ebben az örömben sosem lesz részem. Mert bárkit megkérdeznék, azt mondaná, hogy ő igenis szereti azt, akiről szó van, hiszen ennyi meg ennyi ajándékot vett neki. Vagy ilyen, meg olyan kedves volt vele szilveszterkor. S általában beugrunk ennek az állításnak, mert már régen elhittük, hogy az ajándékozás a szeretet bizonyítéka. Hát, kétségkívül az is, de nem egyedüli üdvözítő módszer. Boldogabb lennék kevesebb ajándék és több szeretet láttán. Ez persze magánvélemény. Lehet vitatkozni felette. Hogy e vitát segítsem, mindjárt magam szolgálok bizonyítékkal arra vonatkozólag, hogy amit eddig elmondtam, az bizony sök helyen sántít. Arról van szó, hogy tények, adatok kerültek a kezembe, melyek szerint még programszerűen sem tudunk szeretni, vagy szeretetünket bizonyítani. Még hamisan sem. Féltve őrzik Véleményemmel kapcsolatos csalódásom azZal kezdődött, hogy kedves’ olvasónk, Kiss Vilmosné levelet írt szerkesztőségünkbe, melyben hírül adta, hogy tanítványaival, a negyedik osztályos Mókus őrs tagjaival karácsonykor a szociális otthonban járt. Verssel és énekkel köszöntötték az otthon lakóit, akik felettébb hálásak voltak a kisdobosok kedvességéért. Ám, minit olvasónk írja, a gyerekek sok idős embernek eszébe juttatták a családi élet szépségeit. Az idős emberek a műsor után saját gyerekeikről, unokáikról beszéltek. Mutogatták a féltve őrzött, s kissé már gyűrött fényképeket. Azokét, akik valahol állítólag boldog családi közösségben, gazdag ajándékhalmok mellett ünnepelték a karácsonyt, bebizonyítva mindenkire kiterjedő szeretetü- ket. A látszat kedvéért Valahol? Nos, az ünnepek múltán elmentem a szociális otthonba, s megtudtam, hogy kilencven lakójából legalább nyolcvan a nagykőrösi. Az öregek nélküli karácsonyfagyertyák tehát itt világítottak a városban. S tényleg öregek nélküliek voltak, mert mindössze három otthoniakét vitt haza a családja. A többieknek meg kellett elégedniük kedves olvasónk tanítványainak karácsonyi 'köszöntőjével. Hát igen ... Kötelező volna, hogy legalább ezen a napon befogadjuk a családból kitaszított idős embereket. Legalábbis a közvélemény szerint. S én is úgy tudtam, hogy ezt, legalább a látszat kedvéért, kampányszerűen meg'szoktuk tenni. Itt a bizonyíték, hogy bizonyos esetekben sokunk eltér a szokástól, s a látszattal sem törődik. Ha következetes lennék, azt kellene mondanom, hogy örülök ennek, mert nem szeretem, mint állítottam az előzőekben, a látszatmegoldásokat. Nem rajongok a szeretetpótló és hamisan bizonyító karácsonyi kedvességért, -ajándékozásért. Legyen következetlenség, de a szociális otthon lakói magára maradásának mégsem örülök. Annak pedig végképp nem, hogy egyáltalán szociális otthonba kerültek. Ez azonban már más téma. A lényeg az, hogy a 90-ből nyolcvankét idős ember a családja, a rokonai nélkül ünnepelte a szeretetek Jól tudom, hogy megvannak ennek a nyomós okai is. Egyebek között az, hogy az idős emberek nehézkesen illeszkednék be a mai családba. Sok velük a probléma, s egy vacsorát is nehéz végigenni velük. No, de azt is tudom, hogy pontosan ők azok, akik a látszatszeretetnek is örülnének. Nem mérlegelnék adandó alkalommal, hogy mi az igazság, hanem örömmel fogadnák a kényszerű ajándékot, a kötelességtudásból s nem szerétéiből szikrázó csillagszórót is. S ha már szerintem olyan nagyon igazodunk a szokásokhoz, akkor miért nem figyelünk azokra, akik már igaz szeretetre sem vágynak, mert arról régen letettek, csak egy kis törődést várnak. Miért csak azok az idős emberek kapnak ajándékot, akiket még nem lehetett kiiktatni a család életéből? Tévedés minden szavam, mondhatná bárki, hiszen a szociális otthonban a magukra maradt öregek laknak. Vitatkozom. Szerintem a magukra hagyott öregek. Nincs gyereke? Az az eset jut eszembe, amikor lelkesedtem, hogy egy szocialista brigád patronálni kezdett egy úgymond magára maradt idős asszonyt. De a lelkesedésemből kérdés is fakadt. Mégpedig az, hogy nincsen ennek az idős asz- szonynak gyereke? Dehogynem, mondták a brigádtagok. Itt dolgozik a velünk vetélkedő másik szocialista közösségben. Ennyit a magukra maradt öregekről... A nagykőrösi szociális otthon címe egyébként Ady Endre utca 12. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Farkas Péter képviselte a csoportos körmérkőzéses rendszerű versenyen. A IV. korcsoportos fiúknál 14 induló volt. A még hetedik osztályos Iván Csaba a selejtezőben mindhárom ellenfelét 2-0-ra legyőzte. Az erős mezőnyű 4-es döntőben kissé idegeskedett, s végül a negyedik helyen végzett. A III. korcsoportos fiúk 12- en voltak. Hajdú Tamás a legkiegyensúlyozottabb csoportba került. Két győzelem és egy vereség, s hármas körbeverés után egy játszmán múlt, hogy nem jutott a legjobb 3 közé. Öt III. korcsoportos leány körmérkőzést vívott A mezőny legfiatalabb ja: Hargitai Bernadett 2—2 győzelem és vereség után a nagyon megérdemelt harmadik helyen végzett, amiért nagyon meg- küzdött. A Gödöllőn megrendezett megyei újonc vándorkupa-viadal negyedik és egyben befejező fordulójára a nehéz útviszonyok és a fenti fontosabb versenyek miatt nem utaztak, el a körösi asztaldteniszezők. A lengyel Tátrában A téli iskolai szünidő egy részét — ezúttal 8 napot — a hagyományoknak megfelelően ismét lengyelországi sítáborozással töltötték a Nagykőrösi Gimnáziumi DSK sportolói.’Molnár Ferenc testnevelő tanár vezetésével 41-en Zakopanéban voltak. A jó hóviszonyok közepette mindennap tartottak síedzéseket, volt amikor többször is, s többen gyalogtúrákat is tettek. Üj időpontban Megváltozott időpontban: január 12-én, 15 órakor tartják a Nagykőrösi Mészáros János Termelőszövetkezeti Sportkör közgyűlését a temetőhegyi tekecsamokban. S. Z. Cserélik a vásárlási könyvet A Nagykőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben megkezdődött az 1980. évi vásárlási könyveknek 1981. évi könyvekre való kicserélése. A vásárlási könyvek cseréjével naponta, szombat kivételével, délelőtt 9—11 óráig foglalkoznak a szövetkezet központi irodaházában. Moziműsor A világ rendje és biztonsága. Színes, szinkronizált francia krimi. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás kezdete: 5 és 7 óra. • A stúdióteremben Az acélváros titka. Színes szinkronizált csehszlovák ifjúsági film, fél 4-kor. A vágy titokzatos tárgya. Színes, svéd film. (16 éven felülieknek!) fél 6-kor és fél 8- kor. Színházi előadás A kecskeméti Katona József Színházban este 7 órakor. Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye. Déryné-bérlet. ISSN 0133-2708 (Nasykflröal Hírlap'
