Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

1981. JANUAR 8., CSÜTÖRTÖK POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk:m Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Más vonaton December 18-án este Gödöl­lőről Máriabesnyőre akartam utazni a menetrendszerű vo­nattal. Gödöllőn a menetjegyet meg is vásároltam. Fél 10 előtt közölte a hangosbeszélő, hogy a negyedik vágányra vo­nat érkezik, amely Túráig közlekedik, minden állomáson és megállóhelyen megáll. Töb- bedmagammal felszálltunk rá. A rohanó vonat első megálló­ja — Máriabesnyön csak át­robogott — Bag volt. Itt nem szálltunk le, gondolván, hogy Aszódról majd buszon vissza­utazunk. Sajnos abban az idő­ben nShi indult ilyen járat. A MÁV forgalmi szolgálat- tevőjétől érdeklődtünk a Gö­döllőre utazás lehetőségei fe­lől. Elmondta: szerencsénk van, mert pár perc múlva Hat­van felől jön egy vonat, azzal visszautazhatunk. Még azt is hozzátette; az a vonat, amire nekünk kellett volna szállnunk, most van Gödöllőn. Visszautaztunk" hát, s Gö­döllőn keres>tam a forgalmis­tát, hogy megmondjam, jól megutaztatott bennünket. Ek­kor történt a furcsaság: a forgalmista fölényesen legyin­tett és faképnél hagyott a pe­ronon. Az illetékes mondja Ellenőrzés az üzletben Kiss Péterné tápiószentmár- toni olvasónk arról tájékoz­tatott bennünket levélben, .hogy a községükben, a Nagy- káta és Vidéke Afész 58. szá­mú élelmiszerboltjában sok a panasz a kiszolgálásra. Előfor­dul, hogy a gyerekeket és az idősebbeket 8—10 forinttal be­csapják a számlázáskor, a párizsi felvágott és a virsli csak a pult alatti forgalomban fordul elő, az üres üvegeket nem veszik vissza, a polcok piszkosak, az üzletvezetőnő gyakran a kenyerespulton ül­dögél. A levél másolatát eljuttat­tuk a Nagykáta és Vidéke Afész vezetőségéhez, ahonnan választ kaptunk, Ulviczky Jó­zsef igazgatósági elnök aláírá­sával. Arról értesít bennünket, hogy a bejelentés nyomán ki­vizsgálták a tápiószentmárto- jni 58. számú élelmiszerboltban uralkodó állapotokat. Megál­lapították: hentesáruk eladá­sánál néha előfordult, hogy a kért súlyt a lemért mennyiség, meghaladta, de ilyen esetben-' a vevő beleegyezését kérték ahhoz, hogy a többletet ne kelljen levágniuk. Ebben az évben kilenc alkalommal vég­zett az áfész próbavásárlást az üzletben: a már kiszolgált ve­vőket visszahívták és ellen­őrizték, egyezik-e a vásárolt áru értéke a kifizetett ősz- szeggel — egyetlen esetben sem találtak hibát. November 26-án. amikor el­lenőriztek, öt vásárlót kérdez­tek meg az üzleten kívül, elé­gedettek-e a boltban lévő helyzettel, s valamennyien úgy nyilatkoztak: nincs kifo­gásuk, sem a kiszolgálás, sem a választék ellen. A bolt és a polcok tisztasá­ga megfelelő — talán az kelti a rendetlenség látszatát, hogy a berendezések már régiek, a helyiségek kicsik, így eléggé zsúfolt az üzlet. Tény, hogy az üvegvissza­váltásnál vannak hibák: a szállítók nem viszik el időben a felhalmozódott göngyölege­ket, s ha feltorlódnak az üres üvegek, a visszaváltás elhúzó­dik egészen addig, míg ismét felszabadul a tárolóhely. Csak olyan üvegfajtákat vesznek vissza, amelyek árusításával a .boltjfoglalkozik,.,sörös üve­geket a vevők az egyazon épületben lévő italboltban válthatják vissza. A vizsgálat eredményekép­pen az áfész vezetősége a pa­naszt alaptalannak tartja. Mi a tanulság? Elsősorban, hogy az utasok tájékoztatása legyen pontos és megbízható. Az pedig a legelemibb, s jog­gal elvárható, hogy a forgal­mista emberséges legyen, ve­gye tudomásul: a vasút van az utasokért... Benkő László Gödöllő Titok? Színes küldemény, érkezett Villányi László gyomról ol­vasónktól: egy Sláger töltött tej nugát borítólapjával. Ahogy írja, ízlett neki a benne levő édesség, csak azon töprengett, hogy mikor járt le az a négy hónap, ameddig az édesség megőrzi minőségét. Mert bár a papíron az áll, hogy minő­ségét megőrzi négy hónapig, s hogy a „gyártási idő az alu­fóliába ütve”, olvasónk bajba került a feladvánnyal, mert nézte, nézte, de mindhiába, az alufólián nem talált dátumot. Érhető tehát a kérdése: titok a gyártási idő? A levél soraiból az is kide­rült, hogy Villányi László épen, egészségiben megúszta a nugátevést, de kétségei ma­radtak: saját jó gyomrának köszönheti-e, avagy még va­lóban eredeti minőségét őrző volt az étek? S hozzáfűzi: hasonló gondjai adódnak né­ha a konzervekkel, miég a bor­ral is. Rokkantak éve December 21-i, vasárnapi számunkra hivatkozva — eb­ben jelent meg az 1981: A rokkantak nemzetközi éve cí­mű cikk, amelyben ismertet­tük a nemzeti szervező bi­zottság felhívását — kérdezi Nagy Gyula gödöllői olvasónk, vajon mii e bizottság címe, ho­gyan lehet elérni? A válasz nemcsak levélírónknak szól. Utánajártunk, s megtudtuk, hogy a bizottság a Munkaügyi Minisztérium címén található. Dr. Major Mária, a nemzeti szervező bizottság ügyintézője mondotta: a testület munkájában a Magyar Vöröskereszt, a Hazafias Nép­front s a tanácsok különböző osztályai is részt vesznek, fcpp ezért természetes, hogy nemcsak az érdeklődő leveleket, hanem minden, a rokkantakkal kapcso­latos gondról szóló híradást, ké­rést, s a megoldást szolgáló ja­vaslatot is szeretettel várnak a segíteni szándékozóktól. Így pél­dául őrömmel veszik a kisebb kö­zösségek felajánlásait. Végezetül a pontos cím: Mun­kaügyi Minisztérium, rokkantak nemzetközi éve, nemzeti szerve­ző bizottsága, Budapest V., Roo­sevelt tér 7—8. Postafiók 609. Sötét van Domonyban, az Ady Endre utcában lassan fél éve nincs világítás, s a többszöri jelen­tés után sem intézkedtek. Sok gyermek és idős lakik itt, ilyenkor télen pedig elég ha­mar sötétedik. Nekem is van két gyermekem — a nagyma­ma az Ady Endre utcában la­kik —, s korábban úgy volt: a gyerekek gondoltak egyet, s mentek is a mamához. De mi­óta sötétbe borult az utcánk, már késő délutánonként is kí- sérgetni kell őket lakásunk­tól. Megsokalltám már ezt a nagy sötétséget, s ezért fogtam tollat, hogy minél előbb in­tézkedjenek, hiszen jó lenne, ha ismét fényes lenne az Ady Endre utca. if j.' Bordi Sándorné Domony Szerkesztői üzenetek K. T., Cegléd: Késedelmes szál­lítás című tud ásítását köszönjük, kérdéseire választ talál a Posta­bontás e számának riportjában. Várjuk újabb leveleit. K. Z., Gödöllő: A mentők te­vékenységével kapcsolatos gond­jainak utánajárunk, a postabontás egy későbbi számában számíthat a válaszra. F. l.-né, Gomba: Jólesett olvas­ni levelét, amelyben arról értesít, hogy fáradságos, hányatott élete nyugodt mederbe látszik terelőd­ni, s hogy Gombán végre helyet, megértést, emberi gondoskodást talál. Reméljük, a törődés eny­híti fájdalmait, s hogy egészsége jobbra fordul. Köszönjük, kívánjuk Mindenkinek kellemes ér­zés, ha ünnepek táján la­pot, levelet kap: boldog Karácsonyi ünnepeket, sike­res új esztendőt kívá­nunk ... A közelmúlt hetekben a Pest megyei Hírlap újság­íróinak, szerkesztőinek, dol­gozóinak aligha lehett oka panaszra, garmadával kap­tuk a jókívánságokat, üd­vözlő lapokat, kártyákat Levélíróink, tudósítóink, ol­vasóink bizony sok kelle­mes percet szereztek ne­künk, köszönjük. Bár mindöjüknek aligha győznénk papírral a felele­tet, meg azután nem is illő indigóval írni az új eszten­dei jó kívánalmakat, azért maradt egy lehetőségünk: itt, a Postabontás hasáb­jain kívánunk kedves olva­sóinknak szívből minden jót az új évre, s kívánjuk, mi­nél kevesebbszer kelljen panasszal fordulniuk hoz­zánk, minél többször írhas­sanak arról: békében, egész­ségben, sikerekben gazda­gok mindennapjaik. Válaszok cikkeinkre Hozzászólás A szélmalomharc vége Levelek közt tallózva Gyenes József Sóskút:. Tíz éve alakult a sóskúti szlovák Röpülj Páva kör, s a jubileum alkalmából vendége volt az érdi művelődési ház citeraze- nekara, valamint a tárnoki, pilisszentkereszti és csomádi együttesek. Bensőséges hangu­latú ünnepségen köszöntötték a helybeliek a pávakör tag­jait, akiknek állandó műsora a környéken összegyűjtött 42 szlovák dal. Az együttes mun­kájával nemcsak a szlovák né­pi hagyományok, hanem a nyelvkultúra őrzéséért is so­kat tesz, ezt oklevelekkel is elismerték a település veze­tői. Az. ünnepség után közös műsort adtak a helybeliek és vendégek, egymás tetszésére. Padányi Lajos Budakeszi: A budai járás területén bármer­re is vezet utam, azt tapasz­talom, hogy a kipusztult gyü­mölcsfák pótlására nagyobb gondot kellene fordítani. A nagyüzemek segítségére is szükség lenne, mert a talajt most télen kellene előkészíte­ni, s a fafajták összeválogatá- sánál azt is figyelembe véve, hogy a föld ezen a tájon fő­leg a csonthéjasoknak — az őszi- és sárgabaracknak, man­dulának. diónak, szilvának, meggynek és cseresznyének — kedvez. Hogy mi mindent le­hetne tenni, arra példa lehet a kipusztult zsámbéki, dió- si és budajenő—telki szilvás. Ezeket bizony már ideje pó­tolni, s hogy mennyire meg­éri, azt lemérheti, aki a pilis- vörösivári, ürömi, budaörsi kiskertek gyümölcsfa pótlá­sait látja. Solymosi László Dunakeszi: Dunakeszi város szakmaközi bizottsága évzáró közgyűlésén gazdag programról adhattak számot. Az elmúlt év áprilisá­ban az MSZMP XII. kong­resszusáról tartottak előadást, s a József Attila nevét viselő szocialista brigádok vetélke­dőjére került sor. Májusban dr. Buga László volt itt ven­dég, a gyerekeknek pedig aszfaltrajzversenyt rendeztek. Szeptemberben KRESZ-fórum és az iskolásoknak honisme­reti vetélkedő volt, október­ben pedig a már hagyományos „idősek napját” tartották. A szakmaközi bizottság tevékeny részese a város közéletének, s az szeretne maradni 1981-ben is. Krátky László Sülysáp: 39 évet töltött a gyógyítás szolgá­latában dr. Gáspár István, a sülysápi 2. számú körzet főor­vosa. A közelmúltban tanács­ülésen kérte — magas korára hivatkozva —, munkaviszo­nyának megszüntetését, s bi­zony sokan sajnálják, hogy felhagy a gyógyítással, ezután csak helyettesítésire vállalko­zik. De nemcsak gyógyított, mert munkája mellett kéthe­tente tartott a településen egészségügyi előadásokat, s el­ismerést vívott ki vöröskeresz­tes munkájával is. Az idős or­vosnak, a falu lakói nevében, a tanácstagok, s a sülysápi Nagyközségi Közös Tanács el­nöke, Pál László mondott kö­szönetét. Gömöri Sándor Tápióbicske: minden év decemberének kö­zepén tartja a Nagykáta és Vidéke Áfész nyugdíjasainak találkozóját. Ezúttal is sor ke­rült erre, méghozzá nem akár­hogyan. A szövetkezet elnöke beszélt az egykori tagoknak — sokuk alapítója volt ennek a szövetkezetnek —, az elmúlt év: munkáról, eredményekről. Azért is fontosnak tartom ezt, mert így az idősek láthatják, miként folytatják megkezdett munkájukat. Vannak, akik még nyugdíjasként is be-be- járnak. A beszámolót szép mű­sor, vacsora követte, a fehér asztal mellett 80—90 nyugdí­jas gondjairól, életéről is be­szélgettek a szövetkezet veze­tőivel az idős emberek. A Pest megyei Hírlap no­vember 27-i számának Posta­bontásában a Szerkesztői üze­netek között arról írtunk, hogy a csemői szélmalomnak nincs gazdája, s bár érdeklődtünk a helyi tanácsnál és a November 7. Termelőszövetkezetnél is, nem sikerült megtudnunk, ki­nek a tulajdonában van a rom. A napokban levelet kaptunk Boda Jánostól, Csemő község tanácsának elnökétől. Arról tájékoztat, hogy az az informá­ció. mely szerint a malom sen­kié, téves. 1976-ig, mint állami tulajdon, a községi tanács ke­zelésében volt, a hozzá tartozó legelővel együtt. A hetvenes években a sajtó is foglalkozott az akkor még helyreállítható épület sorsával, de minden kísérlet kudarcot vallott. A ta­nács annak idején felajánlotta, hogy a helyreállítást minden erejével támogatja, társadalmi munkával és anyagi eszközök­kel. A Műemlékvédelmi Fel­ügyelőség is ajánlatot tett, mégpedig azt; felméri a hely­reállítás várható költségeit, s szakembert biztosít a munká­hoz. .Miért, miért nem, ez az ígért felmérés elmaradt, így a tanács, ha akarta volna, sem állíttathatta helyre az egy­re roskatagabb épületet. A Ceglédi Járási Földhivatal 1976—102. számú határozatá­ban a malom maradványait és a körötte levő legelőt a cse­mői November 7. Termelőszö­vetkezet kezelésébe adta át. S hogy véget ért-e — az egyik korabeli cikk címével szólva — a szélmalomharc ? Va. lószínű, hogy igen, hiszen ma már nem helyreállításról, ha­nem teljes újjáépítésről lehet­ne csak szó, tekintve a meg­maradt részek rozoga voltát. Ekkora ráfordításra sem pén­ze. sem igénye nincs senkinek. Kár. hogy annak idején a fel­ajánlást nem követte tett... A váci különkiadás decem­ber 2-i számában Ki kinek kö­szön? címmel Oravetz György panaszolta, hogy a váci 3-as jelzésű csuklós busz vezetője felettébb udvariatlan, durva hangot használt vele szemben. Íme a rövid válasz: „...a cikkel kapcsolatban vizsgála­tot tartottunk... A panaszolt járat gépkocsivezetője elismer­te modortalanságát, ezért fe- gyelmileg felelősségre vontuk." Volán 20. számú Vállalat, dr. Menich Péter főosztályve­zető, Sohár István osztályveze­tő. ★ A Postabontás december 11-1 számában a szerkesztői üze­netek között találhatta a vá­laszt L. L. (Lánárt Lajos) szo- kolyai olvasónk, hogy érdeklő­désünkre — miért nem ég ut­cájukban a villany? — az ÉMÁSZ szobi kirendeltségénél azt válaszolták, a hibáról ők nem kaptak bejelentést, nem értik, hogy a legilletékesebb, a tanács megbízottja miért nem értesült a gondról a több­szöri bejelentés ellenére sem. Két levelet is kaptunk a szerkesztői üzenetre. Az egyi­ket a panaszos, L. L. írta; ... nem fogadták egyetértéssel Szokolyán a szobi kirendelt­ség válaszát... Ugyanis nem­csak én tettem jelentést a hi­báról, hanem többen, közöttük a tanácsi kirendeltség vezetője is . . A másik levél a kirendelt­ségvezetőtől, Strausz Nándor­tól érkezett: Sajnálattal olvas­tam a szerkesztői üzenetekben, hogy L. L. levelére az ÉMÁSZ szobi kirendeltségén téves vá­laszt adtak, illetve a tanácsi kirendeltséget, személy sze­rint engem bántottak meg. A tisztelt levelező többször is be­jött a tanácsra és jelezte a vil­lanyvilágítási hibát. Erről sza­bályos hibabejelentőt küldtem a szobi ÉMÁSZ-nak, nem is egy alkalommal, hanem leg­alább háromszor. (Ez sajnos nem az első eset, hogy nem javítják ki a bejelentett hibát az első szóra. Többször is kell írni, és telefonálni míg „kéré­sünket” teljesítik.) Nem szeretném, ha a jövő­ben hasonló eset előfordulna, ha a bírálat jogos, elfogadom, de ez a bírálat nem az. Ki vigye házhoz a palackot? Nem jár már a Fürge Villám A Fürge Villámnak becé­zett motoros tricikli egy idő óta nem járja Cegléd utcáit. A megrendelők hiába várják, pedig évtizedes pályafutása alatt a városbeli házak százai­hoz vitt teli gázpalackot az üres helyett. Elég volt egy te­lefon, és megbízható pontos­sággal odapöfögött a motor a megjelölt időpontban. Némi fuvardíj fejében házhoz vitte a gázt, s ez sokak kényelmét, drága idejének kímélését je­lentette. Potyára mennek Cseh Józsefné ceglédi olva­sónk levélben panaszolta szer­kesztőségünknek, hogy hiába építettek korszerű gázcserete­lepet a város szélén, mégis ne­hézkes és időt rabló a palack­csere, különösen a több mű­szakban dolgozóknak, a tele­fonnal nem rendelkezőknek. Van úgy, hogy többször is kell menniük, mire sikerrel jár­nak. Ezért hiányzik csak iga­zán a megszokott motoros szolgáltatás. A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat ceglédi gázcseretelepének vezetője, Dósa Viktorné elmondotta, hogy levélírónk panasza min­denképpen jogos, hiszen a téli hónapokban a TI GÁZ szajoli töltőállomása képtelen mara­déktalanul kielégíteni az igé­nyeket. Naponta általában 600 —650 PB-gázpalackot igényel­nek, ezzel szemben többnyire 500-at kapnak, s azt sem tud­ják előre, melyik napszakban érkezik a szállítmány. Ez azonban nemcsak ceglédi gond. A helyzetre jellemző, hogy esetenként nemcsak a környe­ző falvakból járnak erre a te­lepre, de még Orgoványból, Kecskemétről is. Természe­tesen máskor a ceglédiek ad­ják vissza a vizitet... , Ez a korszerű energiahor­dozó mind elterjedtebb. Ami­kor még nyilvántartást vezet­tek a kiadott palackokról, 16 ezret tartottak számon a vá­rosban. Azóta a telepvezető becslése szerint már duplá­jára emelkedett a számuk. Sok új vásárló jelentkezik, mások a második vagy a har­madik tartalék palackot vi­szik haza. Havonta 50—90 da­rabot adnak el. Végleg felszámolták Ilyenkor, télen sokan fűte- nek gázkályhával. Ahhoz pe­dig egy palack tartalma csak négy napig elegendő. Gyako­riak a disznóvágások, s ma már a böllérek gázlánggal per­zselik a hízókat. Ráadásul akinek négy-öt palackja van, megvárja, amíg mind kifogy, egyszerre szeretne cserélni, s így hátrányosabb helyzetbe ke­rül, akinek csak egy van. Bizony, előfordul, hogy hiába teszi meg az utat a városszé­li telepig az illető. — Amíg a Bata János bá­csi fuvarozott a háromkere­kű motorbiciklivel, általában napi negyven palackot elvitt, csúcsszezonban 60—70-et is. A vásárlók egy része joggal hiányolja. Érdemes volna meg­oldást találni — mondotta a telepvezető. Keresik a megoldást Nagy Imre, a Dél-Pest me­gyei Áfész elnökhelyettese: — Ez a szolgáltatás az Áfész keretei között működött. Aki a triciklit vezette, megbete­gedett és leszázalékolták. Ezt az egyébként is gazdaságtalan üzemágat véglegesen felszá­moltuk. Kőhalmi Sándor, a városi tanács kereskedelmi főelő­adója: — A városi tanács terme­lés-, ellátásfelügyeleti osztá­lya ismeri a jelenlegi helyze­tet, és az ügy megoldásán munkálkodik — kaptuk a tá­jékoztatást. — Olyan alapvető szolgáltatás megszűnéséről van szó, amelyet joggal igé­nyelnek az emberek. Nem visszafejleszteni, hanem in­kább kiterjeszteni kell, gon­dolva például a városhoz tar­tozó Budai úton élő családok ellátására is. Osztályunk lé­péseket tett az Áfésznál és a Volán 1/8-as Vállalatnál, ám eddig nem kaptunk választ. Ha az erre hivatott állami és szövetkezeti vállalatok nem hajlandók biztosítani ezt a szolgáltatást, végső esetben el­képzelhető, hogy egy vállal­kozó szellemű magánszemély, iparengedélyes triciklisfuvaro- zó lássa el ezt a feladatkört. Azon vagyunk, hogy mielőbb megoldódjon a lakosság jo­gos panasza — hangzott a kér­désünkre adott válasz. Széchenyi Ferenc fődiszpé­cser, Volán 1/8-as számú Vál­lalat: — A „háztól házig” szolgá­lat keretében ilyen gyakorlat jelenleg még sehol sincs az or­szágban. Hamarosan felkeres­sük a városi tanácsot, és a helyszínen tájékozódunk, mi­lyen feladatok várnak ránk. Csak a helyzet alapos ismere­tében nyilatkozhatunk: tud­ja-e vállalni ezt” az új szol­gáltatási formát — mondotta a fődiszpécser. T. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents