Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Pákolitz István: SZILVESZTER óesztendő Szilveszter Kacsingathat Till Eszter ócsztenő Szilveszter Csitri leány mit heccel öesztendő Szilveszter Vénülésre nincs kegyszer öesztendő Szilveszter Aggot jóbor pillesszen Óesztendő Szilveszter A vesztő is kincset lel Óesztendő Szilveszter Álmából nem érez fel óesztendő Szilveszter Kisdeddé lesz mégegyszer KÖSZÖNTŐ Kiss Attila rajza Keresztúry Dezső: HAJNALI ELMÉLKEDÉS Fölrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák fedik a világ már az övé. Fölhajnallanak frissen újévi gondjaink. Bár alakulna minden napfényes kívánságaink szerint! Weöres Sándor: KÖNYÖRGÉS Láthatatlan kör-pántokon keringő égi tüzek! alattatok, mint a hangya, egyetlen morzsát viszek, az is súlyos, a hozományomtól összeroskadok, bár jutna egy sugár a hatalmatokból, kör-pályás csillagok. Ó ismeretlen teher súlya! ti öröktől ismeritek, öröktől örökre körbe vinni nem restelitek, így forgatjátok az egész világot, bátran, könnyedén! de ércetekből egyetlen szilánk: mire megyek én? Csörsz István: * Elsőbbség--------------- kereszteződésénél két | A z utca | Perc alatt összetor­--------------- lódott a forgalom. Eg y fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanuló vezető tábla. A volán­nál szőke asszony ült, melette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gumi­jában lehetett volna egy kicsit több levegő. Négy óra tíz volt. A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overal- los fickó könyökölt. A Fiat mögött kék szemű férfi ült egy Volkswa­genben, borostás állát tapogatta és a tanulóvezetőt nézte. — Akár egy ólommadár — mo­rogta. — Az overallos elvigyorodott, és behúzta a kéziféket. Mindenki a szőkét bámulta, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is. Hátul dudált valaki. Az asszony egy pillanatra az ok­tatóra nézett. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarok, után balra fordu­lunk. Az asszony gázt adott. — De eressze ki a kéziféket — morogta Tass. — Az asszony kien­gedte, a kocsi gurulni kezdett hát­rafelé. — Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az overallos. Ö is kien­gedte a kéziféket, hagyta a kocsit hátra gurulni — a kék szemű ugyan­úgy. A harmadik kocsiban szem­üveges tanárnő ült, aki mozdulat­lanul figyelte az eseményeket. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — Egy pillantást vetett az asz- szony fehér shortjára, amely meg­feszült fenekén az erőlködéstől, és látszott alatta az asszony bugyija. Lila, gondolta. Na, persze, mind­egy. Nekem is mindegy, meg ezek­nek is, ott hátul. Tudta, hogy mind­egyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem tudott többet, mint más az első napon. Azért se mon­dott neki semmit. — Idefigyeljen — kezdte az asz- szony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszívta az alsó ajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is el- fehéredett. — Nem vinné át a ko-* 1 csit a kereszteződésen? — Nem — mondta az oktató. — — Mit mondjak? Maga viszi át. Tass. — kérdezte — Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni! — Dehogynem akar. A sarok után megállunk. A tetőfedő röhögött odafent. A társa előrehajolt — közben meglö­kött egy tucat egymásra rakott pa­lát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is. lecsúszott, és a járdára poty- tyant. A kék szemű még mindig az asz- szonyt nézte. — Fantasztikus! — morogta. — Hátul ismét dudáltak. A szőke asz- szony rángatni kezdte a biztonsági övét, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és vissza­húzta. Olyan vékony csontja volt, hogy átérte ujjával a könyöke felett. — Induljon! — parancsolta. — Az asszony engedelmeskedett. A kocsi elindult, de három méter után is­mét megállt. — Én is elbajlódnék vele — mond­ta az overallos a kék szeműnek. — Imádom a szörnyű feladatokat. Ismertem egy ilyen asszonyt, új Audi ja volt, ezerhetes. Azt mesél­te, hogy a barátja küldte neki Ró­mából. Nem hittem el egy szavát sem. Soha egy büdös szavát, el tud­ja képzelni? Másfél évig vele jár­tam, és azalatt soha egy szavát el nem hittem. A Skoda végre keresztüljutott a kereszteződésen. Egy forró, nyári napon, izzadtan mulató két szomszédos asztaltársa­ságról mesél Kosztolányi Dezső a Hét kövér esztendő című novellá­ban. Cigánnyal mulatnak, így illik: „Egy cigánybanda muzsikált nekik. A prímás tapintatosan bol az egyik asztal­hoz sétált, hol a másik asztalhoz. Amíg a fiatalok énekeltek, az öregek beszél­gettek, ittak, s úgy tettek, mintha nem is hallanák nótájukat és nem is venné­nek részt jókedvükben. így cselekedtek a fiatalok is. Nem közösködtek. Aliig begombolkoztak. Ez a tartózkodás és el­zárkózás tüntető volt, de csak látszó­lagos. Azok a nóták, melyeket a cigány­tól rendeltek, arra vallottak, hogy na­gyon is figyelik egymást. A cigánnyal érintkeztek, azzal izengettek. Ha pél­dául a fiatalok a „Csak egy kisiányt”-t játszatták, vagy a „Fekete szem éjszaká- ja”-t, csupa szerelmes, epekedő heje- huja nótát, az öregek magukhoz intet­ték a prímást és mást követeltek, „Be- szegődtem Tarnócára bojtárnak”, vagy .Babot vittem a malomba”, olyan las­súbb, higgadtabb, dalokat, melyekben nem a hamar ellobbanó szenvedély iz­zik, hanem a földmívelés és állatte­nyésztés tartalmasabb bölcseleté, mely még mindig megmarad számunkra ak­kor, amikor a kislány és a fekete szem éjszakája már rég elveszett.” Z-'' igányzenészt találni, olyat, aki nem állandó helyen, de mindig másutt muzsikál, nem volt egyszerű. Orsós Mihályra Isaszegen bukkan­tam. Nevet, mikor mesélem, meny­nyit kerestem: — Holnap meg már Jászapátiba kellene utánam jönnie. — Ott mi lesz? — Lakodalom, nem nagy, ketten megyünk a sógorral muzsikálni. — Attól függ, mekkora egy mulatság, hány zenész van? — Nagy lagzi, nagy pénz, több cigány — sorolja a már nem túl fiatal, 'barna arca közepén nagy, szép fe­hér bajszot viselő muzsikus. — És maguk hogy kerülnek oda? — Meg­találnak és hívnak. Leginkább me­nyegzőre, meg szüretre. Régebben több volt a névnapos alkalom, meg a tor, a halotti, már úgy értem. — Kik hívják? — Parasztemberek. Gyárinak, nyakkendősnek nem kell ez az egyszál cigány. Azok vendég­lőben dalolják az Akácos utat. Olyan is az, zongorakísérettel. — Megél az alkalmi muzsikálásból? — Na, úgy, akadt az ügy. Ilyenkor meginvitál- ahogy. — Orsós bezárkózik. Isme- tűk az illetékest. Természetesen szi- rőstől tudom, lakodalomban általá- gorúan munkalátogatásra. Hogy ez ban egy ezres fixet kötnek ki a ze- azután estébe nyúlik és egy kis csir- nészek — fejenként. Plusz étel, ital kepaprikásos, néhány pohár boros — no, meg a rendelésért járó pénz. vacsorával fejeződik be — ez csak apró figyelmesség az elfáradt ven- NyiíVán volt mit elintézni azon a dég iránt. Az pedig ugye véletlen, vacsorán, amelyet Félix Faure, a hogy a csendes falatozás, poharazás francia köztársaság elnöke adott az közben az ominózus beruházásról is orosz cár tiszteletére, 1896-ban. Az esik szó, persze csak úgy melléke- Evezredek asztalánál című szak- sen. ősi magyar szokás borral, munka közli a szerény étlapot: paprikással olajozni a torkot és • , , az ügyeket. — Ez így valóban sze­Marennes-l osztriga - FecskefeszeU- .. . Halloítam azonban leves — Szárnyasltrém — Hideg creuse-l nuneK luniK. nauoiiam azoiman ponty francia mártással — özgidahát fe- nagy dáridókról, repipincékről, dön- nyomagokkai — Puiárd java périgordi tésekről kemény millió forintok fe- szarvasgombával — Toulouse-i pástétom , ,, __ hnrknvi állnnrvthan __ Ahnl — Landcs-i sármánnyal töltött tészta - 1,e-tt , , oorKozl aiiapotDan. Ahol Nizzai narancs — provence-i cukrozott én dolgoztam, ilyen nem volt. Sót, citrom — Fürjjei tűzdelt fácán ropogós- továbbmegyek. Ma már sehol sincs. ra sütve — Pezsgés szarvasgomba — Li- „ , p _ ismétlem hnnun­ba máj, párizsi módra - Töltött padli- m.ar; ismétlem, hagyó zsán gazdasszony módra - Articsóka manyamk voltak erre, évszázadosak Créol-módra — Sárgabarack és montmo- — nagy szó. — Egy privát kérdés, rency-i ringló — Diófagylalt — Condé Hogyan mulat egy fiatal agrárértel- ostya — Desszert. miségi? — Hűha — hökken meg Z. A rra kér, Z. Antal, ha írok róla, Antal — mulatós? Hát olyan régi, neve, lakhelye ne szerepeljen. .inaj-csuhajos módon alig-alig. Én Az egykori agronómus most mező- legalábbis nem nagyon találkoztam gazdasági iskolában tanár, úgy véli,- ezzel a formával. ■— És mással? — magánügyei esetleg sértenék — kö- Egy faluban az értelmiségiek ■még zösségét. — Valóban minden elin- mindig kissé külön csoportot alkot- tézhető fehér asztalnál? — Sokmin- na(c- Velem sincs másképpen. Any­áén — pontosít és szűkít a fiatal nyiban azért talán különbözik a mi agrárszakember. — Egyáltalán: hogy társaságunk a többitől, hogy meg- j-flggy *jz ilyen elintézés? — Nem, untuk azokat a szórakozásokat, me- kell törvénytelen vagy hatalmas je- lyeknek egy lényege és témája volt: lentőségű ügyekre gondolni. Leg- inni. Valamiféle önképzőkörhöz ha- alábbis nekem ilyenekkel nem volt sonló esteket igyekszünk szervezni, dolgom. — Hát, mivel? — Például ki-ki könyvről, színházról, utazásról húzódik egy kis beruházó? engedé- beszél. Egyáltalán nincs azonban lyezése. Már a bank is rámondta az szebiináriumíze a dolognak, sőt. Tar­áment, de valahol a járásnál el- talmas, jó esték ezek. Mire e néhány sort elolvasta, talán az ebéd is elkészült, ünnepi, újévi ebéd, a tegnapi, nehéz megpróbáltatásoknak kitett gyomrot nyugtató. Délutánra kis szunyókálást javasolnánk, estére pedig... Nos, estére akár otthon, akár vendégségben, akár tévé előtt, akár fehér asztalnál, akár családi körben, akár társaságban: — Jó mulatást! Mégpedig az Értelmező szótér egy definíciója alap­ján, mely szerint az mulat = aki kellemesen, jól tölti idejét., AND AI GYÖRGY — Itt megállhat — mondta Tass. — Iszunk egy kávét, jó? Az asszony a fejét rázta. — Akkor iszik egy szőlőlevet. — Ügy kéne beszélni vele, mint egy gyerekkel, gondolta Tass. Amit az isten se fizet meg. Ebéd után le­gurított egy fél barackot, mert úgy érezte, romlanak az idegei. Nézte az asszony kezét. Hosszú, barna uj­ja volt, a körme holdalakú. Nyaka és a válla nagyon barna. Víz mel­lett volt a nyáron, gondolta Tass. Biztos, hogy nem dolgozik. Akkor vette csak észre, hogy az asszony sír; behúzta a kéziféket, kikapcsol­ta a motort, és a volánt markolász- ta, Tass pedig arra gondolt, milyen vidám volt reggel, ruganyosán lép­kedett, és vissza-visszanézett a vál­la felett. Ügy ment a kocsi felé, mint aki vezetni akar. Tass mind­járt észrevette a változást, és egy­általán nem örült neki. Nem szeret­te a váratlan dolgokat, különösen' nem a nőknél. Egyébként sem sze­rette a szőke nőket, már repülős ko­rában ugratták ezért a többiek. Néz­te kicsit az asszonyt, várta, hogy felé fordul, vagy mond valamit. Ha megint hisztizni kezd, letolom, gon­dolta. Ha kétszer egymásután rá­hagyom, akkor ezt csinálja egész nap. Lehet, hogy én is oka vagyok, gondolta. Szombaton, amikor ugyan­így megálltak keresztben a villa­mossínen Újpesten, és kiszállt a villamosvezető' Tass letékerte az ab­lakot, és elküldte a fenébe. Az to­vább kiabált, erre Tass kiszállt a kocsiból, és megindult felé. A vil­lamosvezető visszaugrott a peronra, és volt valami furcsa az arcán. Tass maga sem értette a dolgot. Éppen eléggé utálta ezt a szakmát ahhoz, hogy bárkivel is veszekedjen miat­ta. Utoljára akkor fordult elő ilyes­mi vele, amikor még repült, és meg­mutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő visszapofázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is ő húzta a rö- videbbet, mert a szerelőnek vala­mi kapcsolata volt a parancsnoksá­gon — egy hét múlva a vitorlázó­repülőkhöz küldték Tasst, négy évig húzkódta a vitorlázógépeket, és ak­kor kezdett inni. Harmincéves ko­rában leszerelték. — A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony. Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asszonyra. \ — Menjen fel balra — mondta. — A kőkerítésre sandított, amely az utca túlsó oldalán emelkedett, és amely ugyanolyan volt, mint évtize­dekkel ezelőtt, amikor átmásztak rajta, hátul a kert felől, a srácok­kal. Egy gróf lakott a villában. Há­tul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pittyenésekkel pattogott le a kavics a szoborról, amikor megdobálták, öt fiatal nő járt a grófhoz. Azt be­szélték róla, hogy fotós és aktképe­ket csinál a nőkről. A fiúk elhatá­rozták, hogy betörnek hozzá, és el­lopják az egészet. Egy szuroksötét este indultak el négyen, Tass ment elől, ő volt a legbátrabb közöttük. De amikor a kőfalhoz értek, ame­lyen mozdulatlanul lógtak a vad­szőlő indái, ő is félni kezdett. Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopóztak volna be, vagy olyan ház­ba, ahol csak halottak laknak. A kert szaga is furcsa volt. Tass azt mondta a többieknek, hogy otthon hagyta a zseblámpát. Valamennyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülnek a dolog­nak, és továbbra is Tass maradt az, akit a legbátrabbnak tartottak. — Na, menjen már! — mordult az asszonyra. — Az asszony bólin­tott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen előrekapott a jobb kezével, mintha a botkormánytakar­ta volna elkapni — ugyanakkor hát­rapillantott a tükörben, és látta, hogy éppen az ő helyükre áll az a Volkswagen, amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára színeződött cumuluso- katj és azt is, hogy a baloldali ház ablakán felhúzza valaki a redőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egye­nesre vette a kanyart, megfogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátranéz a vissza­pillantó tükörbe. Olyan erősen fog­ta a kormányt, hogy Tass nem tud­ta félrerántani. — Az istenit! — morogta, benne voltak a kőfal­------------------j jól kibőgte ma­I Az asszony | gát, mirg mind- -------------------- ezt végiggondol­ta Tass, de volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asz- szony elővett egy papírzsebkendőt, gondosan megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapillantó tü­körben. — Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg várat­lanul. | Máris | ban, a kocsi eleje ösz­------------ szeroppant, a szélvédő kit ört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk. A motor le­állt, és ■ egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a kocsiban, az a rej­télyes, átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karja felé kapott. Érezte, hogy ott van, érezte, hogy milyen vékony a csontja, és valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meg­hökkent, amint az asszony arcára nézett: átkozottul nyugodtan ült ott a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük kanyarodott a Volks­wagen, kiugrott belőle a kék szemű fickó, feltépte az ajtót, és kirán­totta az asszonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángat­ta jobbra-balra, megnézte elől-há- tul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgy látszik, hogy ő se talált rajta sérülést. Tass kimászott a kocsiból, és ki­próbálta, hajlik-e a térde? A férfi közben beültette az asszonyt a Volkswagenbe. — Hé! — mondta Tass. — Hová viszi? — Haza — mondta a kék szemű. Az asszony az összetört Skodát nézte — csaknem derűs volt az ar­ca. Tass akkor már tudta, hogy so­ha nem fogja megérteni azt, ami történt. Habár a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Néz­te a férfit, amint hátratolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gon­dolta, és már rémlett neki, mintha látta volna kint a gyakorlópályán, amint az asszonyra várt egy dél­után. Idejöhetett volna előbb is, gondolta dühösen. * (A KÖZPONTI SAJTCSZQLGALA 19S0. ÉVI NOVELLAPALYAZATAN D JAT NYEKT ALKOTÁS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents