Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

«ST Mccm 1981. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Kurt Waldheim megnyitója Megkezdődött a Namíbia-koníerenm Szerdán Genfben a Nem­zetek Palotájában Kurt Wald­heim. ENSZ-főtitkár megnyitó beszédével megkezdődött a Namíbia-konferencia. A sváj­ci városban egyöntetű a vé­lemény: ezúttal végképp el­dőlhet, hogy a délnyugat-af­rikai'ország az ENSZ rende­zési terve alapján elnyeri-e függetlenségét, talán még az idén, vagy folytatódik a már 14 év óta tartó háború a SWAPÓ felszabadítási moz­galom és a dél-afrikai meg­szállók között. Kurt Waldheim a megnyitó beszédében figyelmeztette a résztvevőket, hogy az ő ke­zükben van a megoldás kul­csa, és diplomáciai téren ta­lán az utolsó lehetőségként, „történelmi alkalomként” kí­nálkozik a megegyezés a tűz­szünet megvalósításáról, és a határ menti demilitarizált öve­zetek létrehozásáról. Wald­heim elismerte: a rendelési tervben szereplő átmeneti időszak, legalább hat hónap, politikai és katonai problémái igen összetettek, és nehéz lesz bármiben is közös nevezőre juttatni az ellenségeket A konferencia megnyitását, sőt megtartását is az utolsó pillanatig kérdésessé tették a Namíbiát megszálló dél-afri­kai rendszer képviselői. Meg- próbálák elérni, hogy a Pre­toria által támogatott namí- biai pártok váljanak a SWAPO egyenrangú tárgyalópartnerei­vé. Az ENSZ azonban csakis a £>WAPO-t tekinti a namíbiai nép törvényes képviselőjének, és a világszervezet álláspont­ja szerint, a felszabadítási mozgalom vezetőinek nem a kollaboránsokkal, hanem köz­vetlenül a megszálló hatalom­Kambodzsa A megbékélés szellemében A nemzeti egység erősítésé­re, a nemzeti újjáépítés foko­zására és a reakciós erők sza­botázskísérleteivel szemben az éberség fenntartására szólított fel Heng Samrin, kambodzsai elnök a Pol-Pot-rezsim meg­döntésének második évfordu­lója alkalmából rendezett Phnom Penh-i nagygyűlésen. Az évfordulón a kambodzsai Népi Forradalmi Tanács ren­deletet adott ki, amelyben meghatározta a politikai ma­gatartást a Pol Pot-hadsereg­gel és más reakciós fegyveres szervezetekkel szakító egysé­gekkel és egyénekkel szem­ben. Nyilvánosságra hoz­ták a Népi Forradalmi Ta­nács rendeletét, amely a nemzeti megbékélés és meg­bocsátás szellemében meg kí­vánja könnyíteni a Pol Pot- hadsereg és más reakciós fegy­veres szervezetek tagjainak, egységeinek szakítását korábbi tevékenységükkel, hazatérésü­ket Kambodzsába. Kongresszusra készülve A lengyel mezőgazdaságról Varsóban a mezőgazdaság helyzetéről tanácskozott a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottsága. Az ülésen a többi között megállapították, hogy az elmúlt évben a ked­vezőtlen időjárási viszonyok és az árvíz következtében jelen­tős lemaradás keletkezett az őszi vetések terén. A kor­mány már megtette a szük­séges intézkedéseket arra, hogy az elmaradt munkákat tavasz- szal pótolni lehessen. Hason­ló lépések történtek a burgo­nyával kapcsolatban is, amely­ből tavaly szintén igen rossz volt a termés. A politikai bizottság megál­lapította, hogy az elmúlt év­ben a baromfifélék kivételével nem sikerült teljesíteni a húsfelvásárlási tervet. A lema­radás 4—6 százalékos volt,, ezenkívül lényegesen kevesebb tejet adtak el a gazdaságok, mint 1979-ben. Az e téren ta­pasztalható 12 százalékos csök­kenés jelentős nehézségeket okozott a piac vajjal és más tejtermékekkel való ellátásá­ban. Az állattenyésztésben a múlt év őszéhez képest vala­melyest javult a helyzet, a fel- vásárlási árak emelése kedve­ző hatást gyakorol, ennek el­lenére számolni kell azzal, hogy az idén a tavalyihoz ké­pest mintegy 400 ezer tonná­val kevesebb vágómarha kerül majd piacra. ★ A párt erősítése, tevékeny­ségének élénkítése az élet min­den területén — ez a vezér- gondolata azoknak a tanácsko­zásoknak, amelyek a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. rendkívüli korj^resszusának előkészítésére folynak orvzág- szerte. A különböző szintű ér­tekezleteken számos javaslat hangzott el már eddig is. Az elhangzott javaslatok rendre eljutnak a központi munkabizottságokhoz, amelyek együttesen alkotják a kong­resszus előkészítő bizottságot. A 200 tagú — a legkülönfé­lébb foglalkozású emberekből álló — előkészítő bizottság, élén Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára áll. A bizott­ság feladata az, hogy mérle­gelje, egybevesse a kezdemé­nyezéseket, javaslatokat, s azok alapján kidolgozza a március végén — április ele­jén megtartandó kongresszus programjellegű munkaokmá­nyait. Úíabb két áldozat Tárgyaltak a terroristákkal Forlani olasz miniszterelnök szerdán Craxi szocialista párti és Spadolini republikánus fő­titkárral tanácskozott a d’Vr- 1 so-ügyről és az olaszországi terrorizmus újabb hullámáról. Megfigyelők összefüggésbe hozzák tanácskozásukat azzal, hogy a hatóságok tárgyalásba bocsátkoztak a Vörös Brigá­dok egyik börtönbe zárt tag­jával, Corrado Alunnival, akit a Moro-gyilkosságban való részvétellel is vádolnak. A szigorúan őrzött palmi bör­tönben lezajlott „találkozón” az olasz igazságügvminis/fté- rium egyik tisztviselője és egy bíró vett r-^zt. a Vörös Bri­gádok képviseletében pedig Alunnin kívül három másik rab is. Kedden este újabb két em­ber esett áldozatul a terroriz­musnak és az ellene folytatott harcnak. Rómában agyonlőt­tek egy 18 éves, egyébként fa­siszta körökhöz tartozó fiatal­embert. A merényletet a MAR nevű szélsőjobboldali szerve­zet vállalta. A másik áldozat egy 28 éves nő. Civil ruhás rendőrök lőtték le hátulról, amikor gépkocsiját ellenőrzés­re megállították, ő pedig azt hitte,, közönséges banditákkal áll szemben és a gázpedálra lépett. mai kell döntenie az ország jövőjéről. Sajtókörökben az a véle­mény, hogy a zárt ajtók mö­gött folyó tárgyalásokon ke­vés érdemleges fog történni; lényegesebb lesz az, ami a ku­lisszák mögött zajlik a kétol­dalú tárgyalásokon. Nyugat-Berlinben Kormányválság Dietrich Stobbe szociálde­mokrata kormányzó polgár- mester a szenátuson belül sze­mélycserékkel, az SPD—FDP szenátusi koálíció kisebb párt­ja pedig kivárással és vezé­rének, Wolfgang Lüder he­lyettes polgármesternek az át­mentésével reméli megolda­ni az év végi botrányok miatt kirobbant nyugat-berlini poli­tikai válságot, amelyet a Der Tagesspiegel — a város leg­tekintélyesebb lapja — szer­dán egyértelműen kormány- válságnak minősített. A 40. elnök SALT-ról és embargóról Az elektort szavazatok ösz- szeszámlálása után kedden hivatalosan is az Egyesült Ál­lamok 40. elnöke lett Ronald Reagan. Az amerikai alkot­mány értelmében a kongres­szusban, a szenátus és a kép­viselőház együttes ülésén szá­molták meg az 538 elektor sza­vazatait. A számlálás eredmé­nye: 489 szavazat Reagan mel­lett. 49 Carter mellett. Ugyan­ilyen aránnyal lett hivatalo­san is alelnök George Bush. ★ Caspar Weinberger, az Egye­sült Államok kijelölt hadügy­minisztere kedden kijelentet­te, hogy a Reagan-kormány „legalább hat hónapig nem kívánja folytatni a SALT- tárgyalásokat”. Az új hadügyminiszter biz­tosította a törvényhozást, hogy a Reagan-kormány nem siet újrakezdeni a fegyverzetkorlá­tozási tárgyalásokat, s ha sza­vait komolyan kell venni, ez mindenképpen visszalépés még a Carter-kormányzat gyakran bírált politikájához képest is. Carter ugyanis a választási kampányban azt ígérte, hogy újból ratifikálásra terjesztik eiő a SALT—II-szerződést és megkezdik a tárgyalásokat az európai középhatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglal­kozó SALT—III-ról. John Block, az új mezőgaz­dasági miniszter a szenátus mezőgazdasági bizottságának meghallgatásán elvileg állást foglalt a gabonaszállítási tila­lom alkalmazása ellen. _ A to­vábbiakban azonban értésre ad­ta, hogy csupán az amerikai farmereket ért sérelmet akar­ja korrigálni a tilalom esetle­ges megszüntetésével, s „rend­kívüli körülmények között” a gabona és a „fejlett technoló­gia” szállításának tilalma he­lyett „valamennyi exportszál­lítás” megszüntetésének, vagyis teljes gazdasági bojkottnak a híve lenne. Maga Ronald Rea­gan, a kampány folyamán, ugyancsak a farmerek érde­keire hivatkozva, ellenezte a Szovjetunió elleni gabonakivi­teli tilalom fenntartását. Az elmúlt héten viszont kétértel­műen nyilatkozott az ügyben, mondván, hogy a kérdés „ala­pos tanulmányozást igényel”. A Pravda Afganisztánról A fejlődés áj szakaszában Afganisztánban tovább foly­tatódik a helyzet rendeződé­se — írja a szerdai Pravda — rámutatva, hogy ez a folya­mat még gyorsabb lehetne, ha az áprilisi forradalom el­lenségei nem igyekeznének lépten-nyomon útját állni. Az ország most fejlődésének új szakaszába lép. Elfogadták Afganisztán ideiglenes alkot­mányát, lépéseket tettek a tár­sadalmi élet demokratizmusá­nak és törvényességének erő­sítésére. Alakulóban van a Nemzeti Hazafias Front, amely a nemzeti-demokratikus át­alakulás és a társadalmi elő­relépés érdekében egyesíti Afganisztán hazafias és hala­dó erőit. A nyugati propaganda ha­zugságokkal és a legkülönbö­zőbb módszerekkel újabb szov­jetellenes kampányt szít az úgynevezett afgán kérdés ürü­gyén — mutat rá az SZKP KB lapja. Mindez mérgezi a nemzetközi légkört, a bizal­matlanság és gyanakvás mag­vait hinti el, és elferdíti az Afganisztánnak nyújtott szov­jet segítség jellegét. Nyilván­való, hogy az Afganisztán kö­rüli feszültség oka az a had­üzenet nélküli háború, ame­lyet az amerikai imperialisták és a kínai hegemonisták foly­tatnak az Afgán Demokra­tikus Köztársaság ellen. A normalizáció útja az im­perialista beavatkozás meg­szüntetésén át vezet. A fe­szültség felszámolását előse­Algérioi kezesség Előrehaladás a tászügy ben ? Mohammad Radzsai iráni miniszterelnök kedden este a teheráni televízióban bejelen­tette, hogy Khomeini ajatol- lah, a „legfelsőbb forradalmi vezető” felhatalmazta az irá­ni kormányt, hogy fogadja el az Algéria által felajánlott közreműködést az amerikai túszok kérdésének megoldá­sára. Egyes kiegészítő jelen­tések szerint ez a bizonyos közreműködés, Radzsai sza­vai szerint eddig meg nem ha­tározott, Algéria által vállalt kezességre vonatkozik, hogy Washington tiszteletben tart­ja majd a túszok szabadon engedéséért vállalt kötelezett­ségeit. Washingtoni jelentések szerint a Fehér Ház „nagy óva­tossággal” fogadta a teheráni hírt, amely „nem zárja ki a haladást” az amerikai túszok ügyében, gítené az Afgán Demokratikus Köztársaság és Pakisztán, il­letve Irán közötti jószomszé­di viszony kialakítása. Afga­nisztán már a múlt év máju­sában meghirdette a rendezés­re irányuló konstruktív prog­ramját. Ennek eredményeként létrejöhetnének a helyzet tel­jes politikai rendezésének fel­tételei, beleértve a szovjet csa­patok ' kivonását Afganisztán­ból. Az imperialista körök azonban folytatják Afganisz- tán-ellenes mesterkedéseiket. Az afgán- és szovjetellenes propaganda-hadjárat arról ta­núskodik, hogy a demokra­tikus Afganisztán m ellenségei lába alól kicsúszik a talaj — hangoztatja a Pravda. Szerdán baráti látogatásra Kabulba érkezett Ramacsand- ra Szathe indiai külügyi ál­lamtitkár — jelentette a Bakhtar afgán hírügynökség. Szathét fogadta Sah Muham- med Doszt afgán külügymi­niszter. A találkozó során a két ország kölcsönös érdeklő­désére számot tartó kérdéseket vitatták meg, valamint véle­ménycserére került sor a kö­zeljövőben Üj-Delhibem meg­rendezendő konferenciát il­letően is, amelyen az el nem kötelezett országok külügymi­niszterei vesznek majd részt. Salvador Rádiófelhívás a néphez Heves harcok folynak a Sal­vadort főváros közvetlen kö­zelében a baloldali erők és a junta fegyveres ereje között. A forradalmi erők kedden le­lőtték a junta hadseregének egyik harci gépét. Kedden este első ízben meg­szólalt a forradalmi erők rá­dióadója, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front hangja. A rövidhullámon su­gárzott adásban a front fel­hívást intézett a lakossághoz, hogy készüljön fel az általá­nos sztrájkra, és beszámolt a hadihelyzetről. A forradalmi erők adója ezután rendszere­sen naponta három ízben su­gározza adásait. Bejrúti levél Mehet a harmadik világba A FEJLŐDŐ országokban dolgozó magyar egészségügyi szakemberek a megmondhatói, hogy a legtöbb helyen csak annak az orvosnak van tekin­télye, csak arról hiszik el, hogy érti a dolgát, csak abban bíznak aki legalább három fé­le gyógyszert fölír a betegnek a rendelőben. A tudatlan em­berek vakon bíznak a tablet­tákban, csodát remélnek tő­lük, ezért sokan kétszer-há- romszor annyit is bevesznek, mint amennyit az orvos ren­delt nekik... Egy magyar orvos mesélte, hogy egy alkalommal elsőse­gélyben részesített egy törött lábú beteget, akit az egész né­pes családja elkísért a rende­lőbe, majd a kezelés végezté­vel útjára bocsátotta. Később, amikor kinézett a váróba, ott látta a beteget, duzzogó arc­cal, családja körében. Megkér­dezte mi a probléma. Az, fe­lelték, hogy a doktornő nem írt fel semmiféle gyógyszert. Hogy ilyenkor mit tehet az or­vos, az a lelkiismeretére van bízva. Egy kis vitamin semmi esetre sem árthat. Mindezt csak annak illuszt­rálására kellett előrebocsátani hogy az egyszerű gondolkodá­sú emberek milyen vallásosan hisznek a minden bajt meg­szüntető gyógyszerekben. Kü­lönösen, ha Amerikából jött az a gyógyszer. Amerika, ugye, gazdag ország ennyit minden­ki tud. Minden nagyszerű, amit ott gyártanak, ez csak természetes, — gondolják, — máskülönben hogyan tudnák eladni a gazdag amerikaiak­nak. PEDIG NEM MINDEN nagyszerű persze, amit ott gyártanak, de honnan tudná ezt az egyszerű afrikai, ázsiai, dél-amerikai ember? Honnan tudhatná ő, amikor a kevésbé egyszerű emberek sem tud­ják. Nem tudták eddig, és nem­igen fognak értesülni róla ez­után sem, hiába állított össze vaskos bizonyító tényanyagot egy amerikai magazin, a Mother Jones. Ki olvassa a Mother Jones-t a fejlődő vi­lágban? És hányán olvassák a Londonban szerkesztett The Middle East (A Közel-Kelet) című, havonta megjelenő la­pot azok közül, akik a szóban- forgó információra a legin­kább rá lennének szorulva? Mert nem csak gyógyszerek­ről van szó. Mint a Mother Jones írja, általános üzleti gyakorlat az Egyesült Álla­mokban, hogy ami nem felel meg a hazai piacon, azt „át­dobják” a fejlődő világba, mint egy szemétládába. Csak­hogy nem mindegy, hogy ami nem jó otthon, miért nem jó, miért eladhatatlan; azért-e, mert éppen csak gyengébb, minőségű, mint amit a hazai közönség igényel, vagy Pedig azért, mert az adott áru for­galomba hozatalát a hazai piacon megtiltották. A gyártóknak, a nagykeres­kedőknek, az ügynököknek mindez teljesen mindegy. Csak egy a lényeg: ne veszítsenek, hanem lehetőleg keressenek az üzleten, ha kevesebbet is, mint eredetileg képzelték, de keressenek. Sokszor tudván tudva, hogy emberek életét veszélyeztetik, embereket öl­nek meg, betegítenek meg azokkal az árukkal, amelyek­nek a forgalmazását a saját országukban megtiltották. Mert ha ártalmas is az áru, akkor is mehet a „harmadik piacra”, és a forgalmazók ügyletei fölött állami intéz­mények is szemet húnynak. A PÉLDÁKAT hosszan le­hetne sorolni. Talán vannak, akik emlékeznek rá, hogy né­hány évvel ezelőtt nagy híre volt annak, hogy az ameri­kaiak olyan gyermekpizsamá­kat gyártanak, amelyek tűzál- lóak, s ezzel mennyi gyerek éle­tét mentik meg. A szándék helyeselhető lett volna, csak­hogy elég gyorson kiderült, hogy a vegyianyag, amellyel ezeket a pizsamákat tűzállóvá teszik, rákkeltő hatású. Amint erre rájöttek, Amerikában be­tiltották ezeknek a pizsamák­nak az árusítását. Nagy kész­letek maradtak raktáron. Az­az. maradtak volna, ha a pro­fi téhes gyártók nem folyamod­nak a jól bevált módszerhez: menjen az áru a fejlődő orszá­gokba. És ezek a pizsamák most is piacon vannak Kolum­biától Törökországig. A gyártók, a kereskedők mossák kezeiket: Ők nem vé­tenek a törvény ellen; otthon nem árulhatják az egészségre ártalmas terméket, de azt sen­ki sem tiltotta meg nekik, hogy eladják máshol, ahol el lehet adni. Az amerikai követségeknek ugyan szóltak otthonról, hogy azért arról informálniuk kelle­ne a harmadik világbeli ható­ságokat, hogy mit tilos árusí­tani az USA-ban azok közül a cikkek közül, amiket a ki­küldetésük színhelyén forgal­maznak, de ezt a feladatukat nemigen teljesítik. Egy ame­rikai diplomata nyíltan' be­vallotta, hogy nem továbbít ilyen információt, mert nem akarja rontani országa ex­portesélyeit. Évente egymil- liárd-kétszázmillió dollár ér­tékű, az egészségre ártalmas áru kerül Amerikából a fejlő­dő országokba. AZ EGÉSZSÉGÜGYI VI­LÁGSZERVEZETET leszá­mítva senki sem törődik iga­zán azzal, hogy milyen sorsra jutnak az amerikai áruban vakon bízó, gyanútlan embe­rek. Brazíliában ugyan tör­vény van arra, hogy a bár­mely országból származó, ott betiltott áruk nem forgalmaz­hatók, de ezt a törvényt köny- nyen kijátsszák az ügynökök: elszállítják egy olyan ország­ba, ahol nincs rá tilalom és a szállítmány már úgy megy vissza, hogy olyan országból származik, ahol nem tilos a forgalmazás. Az Egészségügyi Világszer­vezet becslése szerint évente félmillió ember van kitéve a tilos árukból származó mér­gező hatásoknak. A közel­múltban történt, hogy Egyip­tomban ezer bivaly pusztult el eg/ Leptophos nevű vegyi­anyagtól. Sok paraszt is meg­halt, de a számukat nem hoz­ták nyilvánosságra. A Lep- tophost harminc országba ex­portálják, az USA-ban soha nem is használták. • MILYEN MEGOLDÁSRA lehet számítani? Az Egészség- ügyi Világszervezet már össze­állított egy listát a veszélyes árucikkekről. A Délkelet­ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagországai is dol­goznak egy terven, amelynek alapján fölveszik a harcot a mérgező cikkek forgalmazása ellen. Félő azonban, hogy egyes profitéhes, lelkismeret- len amerikai cégek eszén ne­héz lesz túljárni... Bejrút, 1981. január Hatos Erzsébet A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents