Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
kMíop 1981. JANUÁR 7., SZERDA Bábfilmesek műhelyében A Magyar Televíziónak tizenhárom részes bábfilmsorozat készül Tersánszky Józsi Jenő: Misi mókus kalandjai című művéből NDK-est A képernyőn Ismét jelentkezik a tv képernyőjén a nemzeti estek sorozata: ezúttal — csütörtökön a 2-es programon — az NDK-t bemutató műsort tekinthetik meg a nézők. A 4 és fél órás program bevezetőjében az Ezüstfa és Szilíciumkristály című rövidfilm az NDK-beli bányászváros, Freiberg fejlődésével ismertet meg. Zenés barangolásra indulhatnak a tengerpart hangulatos tájait kedvelők: A ritmus a kikötőben című kisfilm Rostock városba kalauzol el sok zenével aláfestve. Az NDK sajátos hangulatú, sok évszázados városát mutatja be az Eisenach — Wartburg várától a Wartburg gépkocsiig című műsor. A nézők képzeletbeli kirándulást tehetnek a várba és a közkedvelt gépkocsit gyártó üzembe. Az est főműsora Bertolt Brecht: Az állás — avagy orcád verejtékével ne edd a te kenyeredet című elbeszélése nyomán készült tv-film, amelyet Wilhelm Hausmann halála és feltámadása címmel vetítenek. SZÜKSÉG VOLT A PAVILONRA Könyvek és vásárlók Pátyon . Ilyen még nem volt — mondták a szakemberek, amikor az idei ünnepi könyvhéten egyszerre tíz könyvárusító pavilon nyílt meg a budai járásban, a könyvterjesztés szempontjából addig úgyszólván fehér foltnak számító területen. Ahhoz persze, hogy ekkorát változzon a kép, széles körű társadalmi összefogásra volt szükség. Ennek köszönhetően készültek el a Pi- tísvölgye Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben a pavilonok s kerültek helyükre, a szintén társadalmi munkában készült betonalapokra. Lemezek is Olyan önzetlen emberekre Is szükség volt természetesen, akik társadalmi munkában hajlandóak voltak vezetni a kis könyvesboltokat. Nyugodtan beszélhetünk önzetlenségről, hiszen legtöbben a könyv szeretete miatt vállaták a megbízatást, s azért, hogy a lakosság művelődési lehetőségei az ő munkájuk révén is gyarapodjanak. Van közöttük tanárnőesztergályos, munkaügyi előadó. Pátyott a gyermekgondozási segélyen lévő fiatalasszony, Bartos Péterné árulja a könyveket. Fél évvel ezelőtt, az ünnepi könyvhét megnyitásakor polcok hiányában még a földön magasodtak a könyvkupacok, mégis lelkesen beszélt terveiről. Megma- radt-e a kezdeti bizakodás? — Megmaradt, persze, hogy meg — válaszolja —, hiszen az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy valóban szükség volt a könyvpavilonra. A falunak négyezer lakosa van, s én havi 15—17 ezer forintért adok el könyveket, decemberben pedig negyvenezer forintot forgalmaztam. Sokan szerettek volna hanglemezt venni,^ karácsonyra ajándékozni. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, ahonnan a könyveket is kapom, lehetővé teszi a lemezárusítást is, remélem, már tavasszal. Késik a szállítás — Fél év alatt majdnem százezer forintot forgalmazott. Melyek voltak a legnépszerűbb művek? — A legkapósabbaknak a mesekönyvek bizonyultak. Igen sokan vásárolják a Világirodalom Remefeei-sorozat- ban megjelent műveket, a Shakespearc-sorozatot. Ha többet kapok belőle, akkor sem maradt volna a polcon Balzac Pajzán históriák című műve, a téli könyvhetekre megjelent Lángoló hídfő és a Hihetetlen győzelem. — Ezek szerint elégedett? — Az elképzelésem bevált. Naponta kettőtől hatig tartok nyitva, először az iskolások érkeznek, délután négy után azok, akik a termelőszövetkezetben dolgoznak. A Pestre járók inkább csak akkor vásárolnak, ha a fővárosban nem kapják meg a keresett könyvet. Sajnos, a szóbeli invitáláson kívül propagandát sem csinálhatok a pavilonnak, a könyveknek. Ha meg is kapom a központi plakátokat, fél órán belül- leszedi^őket valaki. Könyvvilágot kétszer küldtek, több hónapos késéssel, s nem kapom a különböző kiadók prospektusait sem. — Akkor hogyan rendel? — Járom a pesti boltokat, nézem, mi jelent meg, összeszedem a propagandaanyagot. A legnagyobb baj azonban az, hogy a könyvszállítás sem elég rendszeres. Amíg gépkocsival hozták az új műveket Százhalombattáról rendben volt, november óta viszont postán, jelentős késéssel érkeznek a csomagok. A baj nem jár egyedül — mondják. A fenti szervezési nehézségek mellé más kisebbnagyobb bosszúságok társulnak. Például amit. a garázdák, a virágokat kitépők, plakátszaggatók okoznak, vagy azok, akik nyilvános -illemhelynek használják a pavilon hátsó falát, vagy az, hogy hónapokig kellett könyörögni az elromlott zár megjavításáért. Törzsvevők Akkoriban egy székkel támasztotta be az ajtót Bartos Péterné, s ha vevőt látott kö- zeledrii, elbontotta a torlaszt. Fürge mozgású lehetett, mert mára a törzsvevők, a folyószámlára vásárlók száma szépen meggyarapodott. Közben alaposan megnőtt a család házikönyvtára is. A nagyobbik gyereknek, Norbinak hatvan- hetven könyve van, a kisebbik' fiú, Péter, még a képek nézegetéséhez is túl fiatal. A szülők polcára legutóbb a Quo vadis, a Shakespeare-sorozat néhány darabja, s a Hét évszázad versei került. Könyv- terjesztőként valószínűleg még jónéhány művet tesz majd még melléjük Bartos Péterné, P. Szabó Ernő AKÁRCSAK VÁROSON Téli esték és a szabad idő „A munkaidő megtakarítása egyenlő a szabad időnek, azaz az egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek a gyarapításával”. (Marx) „A szocializmu ban minden dolgozó a munkához és a munkatársaihoz való viszonyában annyiban válik igazán hasznos tagjává a társadalomnak, amennyiben sikerül munkáját, emberi kapcsolatát kulturáltan, sokoldalúan és tartalmasán alakítani. Éppen ezért a szabad idő kulturált felhasználása továbbképzésre, művelődésre, az érdeklődés sokoldalúvá tételére nem lehet közömbös.” (Hermann István) A megállapítások igazság- tartalma vitathatatlan. De vajon hogyan kapcsolódik az elvekhez a mindennapi gyakorlat? A korai sötétedés, a hosszú téli esték eljövetelével különösen gyakran hangzik el a kérdés: a falvakban élők, kis időre felszabadulva a pluszként vállalt háztáji munkák alól, hogyan gazdálkodnak meggyarapodott ráérő idejükkel? A településeken működő kulturális intézmények milyen ötletekkel, programokkal segítik tartalmassá, hasznossá tenni a hosszú téli estéket? Unatkozni nincs időm — Mit tetszik kérdezni? — Radóczi Ferencné pusztavacsi asszony értetlenül néz rám. — Mit csinálok esténként? Ajaj! Ott van a kisunokám, ott a háztartás, unatkozni, én? Arra eddig még nem jutott idő. Hogy eljárok-e valahová? Minek, ott a tévé. Ha el nem alszom közben, bizony mindent megnézek belőle. Más program? Akartak az ősszel valami kézimunka-szakkört indítani, de ahogy hallom, nem jött össze. — Munkaidő után egy kicsit bemegy az ember a kocsmába, ott elbeszélget, osztán mpgy haza, mindig van mit csinálni a ház körül, télen is. Este meg ott a tévé. Más? Az újságot mindennap végigolvasom, hátulról egészen az elejéig. Nem, a nevemet nem köll — a javakorabeli testes férfi barátságosan, de határozottan megtagadja a bemutatkozást. — Miért ne mondanám meg a nevemet? Gecsér Klára vagyok, 18 éves. Hát nem ártana több programot kitalálni. Az ifjúsági klub szombatvasárnap és egyetlen hétköznapon van nyitva. Sakk, társasjátékok, magnó, disco — ezek a lehetőségek, meg időnként vetélkedőt szervezünk, aztán a nagyobb ünnepeket is RÁDIÓFIGYELŐ SZILVESZTER. Aki az év utolsó estéjén nem hallgatta, mert elcsábította a televízió vagy a társaság, hétfőn egész estéjét jól tölthette a rádió mellett. A kabarészínház szerkesztői : Farkasházy Tivadar, Kaposi Miklós, Marton Frigyes és Sinkó Péter ezúttal valóban szellemes műsort szerkesztettek számunkra. Jól sikerült paródiákkal 'vették célba a saját — és a mi házunk táját. Ez utóbbit egy, a lapunkban megjelent elírás kapcsán. Kedves volt Egri János és lpper Pál egy-egy műsorának szilveszteri „különkiadása”, az utóbbiban színész- mértékkel lehetett mérni, mert olyan jól komédiáztak, a rádió külföldi tudósítói, s között külön is Szécsi Éva, ki Párizsból jelentkezett. Itt is volt Hofi, aki látta a tv-ben a hang mellé fölidézhette a látványt, aki nem, így is jól szórakozott „megköpcösödött” hangján. Hosszú lenne sorolni az este sok jó részletét, aki szereti a kabarét, bizonyára mulatott rajta, aki nem, átkapcsolhatott más adóra. A szerkesztők most igazán változatos szórakozást jelentő műsorokat adtak a Petőfi adó, illetve a 3. műsor hallgatóságának is. POPZENE. A Petőfin este fél héttől hajnalig hallgathattak popzenét, mégpedig magyar popszerzők külföldön is sikert aratott felvételeit neves és énekes együttesek és énekesek előadásában. Payer—Vándor, Szörényi, Havasi—Szenes—Bradányi, Má- thé Péter és mások dalai csendültek fel a Wocdbridge, a Spotnick és a Ventures együttes lemezéről; énekelt Mari Amachi, Judy Winter, Marja Rantamaki és Ernyei Béla. E műsor már csak azért is zenei csemegét jelentett a popmuzsikát kedvelőknek, mert tapasztalhatták, miként születik újjá egy jól ismert dallam idegen együttesek hangszerein, külföldi énekesek ajkán. DIÁKKÖNYVTÁR HANG-. SZALAGON. E címszó alatt a rádió ifjúsági osztálya rendszeresen bemutat és ismétel hangjátékká alakított regényeket, közöttük olyanokat is, melyek az általános és közép- iskolások kötelező olvasmányai. Az idei téli szünidőben a lustábbak akár az olvasást is megspórolhatták rriaguk- nak, de biztos, hogy sok diákban éppen e rádiójátékok keltették fel az érdeklődést a megszólaltatott regény iránt. Kezdődött a sorozat Stendhal világhírű Pármai kolostor-óval, melyet a műsorszerkesztés jóvoltából a tv-n is megnézhettek az egykori nagy sikerű francia filmen, sMlia- talon elhunyt Gerarde Phi- lippe-vel a főszerepben. Az ő Fabriciójával vetekedett a rádiós változatban Mécs Károly alakítása, január másodikán. Ugyanaznap a Petőfin folytatódott Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-ja, Solymosi Ottónak, á színpadi előadás élményét idéző nagyszerű rendezésében. Az ünnepsor utolsó napján Fekete István Tüskevárja elevenedett meg a rádióban. A három játék mindegyike ismétlés volt, s ennek révén az ifjú hallgatók megismerkedhettek olyan hangokkal, a közeli és távolabbi múltban elhunyt nagyszerű színészek alakításaival. EMBERMESÉK. Havonta visszatérő műsora ez Lengyel Nagy Annának, mely mindig tartogat érdekességeket. A legutóbbi, ez is az ünnepek alatt ismét sikerült adás volt. A sok érdekes hangkép közül számomra mégiscsak az egykori belsőinas visszaemlékezései jelentettek igazi rádiós élvezetet. „A Lajos” hangja, aki ma is, a maga nyolcvan évével frissen emlékszik volt gazdáira, a felső tízezer prominens tagjaira. De közülük szeretettel csak a legutolsókra, az Akadémia háború utáni főtitkárára, Voinovits Gézára és feleségére, akinek első férje Arany János „Laci” fia volt. Érdekes emberi sors mesélő- dött itt, felvillantva egy letűnt kor többségünk számára szerencsére már csak történelmet jelentő különös világát. Élvezet volt hallgatni. Bányász Hédi közösen ifijük meg. Olvasni? Ha marad egy kis időm, inkább a tévét nézem. Az öntevékenységre alapozva — Hogy mit csinálok a téli estéken? Amit egyébkor. Dolgozom, hazarohanok, főzök, mosok, takarítok, ügyelek a gyerekre. Ha marad erőm, s ha hagy a család, leülök a tévéhez, de legszívesebben lefekszem. Persze, van kultúr- házunk, de hát mán csak mennyének oda a fiatalok, azok még ráérnek — legyint a molett fiatalasszony, • aztán egy kurta fejbiccentéssel otthagy. Az Örkényi művelődési ház (egyúttal járási módszertani központ) igazgatója Bagó József. Tőle kérdeztem: milyen egyszerű, ugyanakkor népszerűségre számot tartó ötletekkel kísérleteznek, hogy a lakosságot a téli estéken hasznosan és kellemesen szórakoz. tassák? A népművelő szerint miként gazdálkodnak megnövekedett szabad idejükkel az emberek? — A végén kezdem. Azzal, hogy csak óvatosan emlegessük a megnövekedett szabad időt. Például azért, mert Örkény lakosságának közel fele eljár dolgozni Kecskemétre, Hernádra, Dabasra, ráadásul sokan két, illetve három műszakban dolgoznak. Alaposan lerövidülnek tehát, sokak számára pedig ismeretlenek azok a hosszú téli esték. A másik gondunkat Örkény rossz településszerkezete okozza. A művelődési ház a nagy kiterjedésű. főútvonallal kettészelt község szélén van, ami azt jelenti, hogyha van is rá idő, a falu majd’ fele lakosságának 4, 4 és fél kilométeres távolságot kell megtennie, ha egy programunkon részt akar venni. — Mégis milyen ötletek születtek, milyen sikert arattak? — Elsősorban azok a programok jöhetnek számításba, amelyek öntevékenységen alapulnak. Ehhez viszont jól kell ismernünk, hogy az emberek mit szeretnek csinálni. Az Örkényi asszonyok például kedvellV a kézimunkázást. Ennek köszönhetően végre sikerült elindítanunk a felnőtt kézimunka-szakkört. A szakkörrel, túl a kellemes időtöltésen, az a célunk, hogy szakember irányításával, különböző kiegészítő foglalkozások (képző- művészeti, népművészeti kis- filmek vetítése, előadások) segítségével alakítsuk az ízlést, s esztétikai nevelést is nyújtsunk. A másik, hamarosan megvalósuló elképzelésünk egy munkás vegyes kórus létrehozása. Ha sikerül, nemcsak a községnek és a járásnak lesz énekkara, hanem a művelődési háznak is állandó közönsége. Az együtténeklés ugyanis olyan közösséget képes kialakítani, amelyben a tagok a próbák, szereplések közötti időben is jól érzik magukat. Közös programokat szerveznek, együtt művelődnek, szórakoznak. — Milyen programok számíthatnak még népszerűségre? — A kertbarátkörök munkája. Hernádon például igen lelkes gárda van együtt, telente számos érdekes, hasznos, főként szakmai ismereteket nyújtó szakmai előadásokat tartanak neves előadókkal. Ezenkívül, ahol kialakultak a hagyományok, ilyen összekovácsoló, közösséget teremtő erővel rendelkeznek a néptánccsoportok, asszonykórusok. Eléggé zárkózottan élnek Pusztavacson Bertalan Lajos tanárral, az ifjúsági klub vezetőjével beszélgetek. A település kicsi — mondja —, viszonylag kevés a fiatal, a felnőttek pedig, főleg télen, elég zárkózottan élnek. Nehéz megmozdítani az embereket. Több kísérlet fulladt már kudarcba, legutóbb kézimunka-szakkört akartam szervezni, nem sikerült. — Ezek szerint a felnőtt lakosság számára nincs is semmiféle program? — Hetente egyszer van filmvetítés. És sikerült nálunk is beindítani a kertbarátkört. A néhány község, ahol jártam, nem az egész ország, az a néhány ember, akivel szót váltottam, természetesen nem szolgáltat alapot az általánosításhoz. Egy mégis biztosnak tűnik, az, amit a szigetcsépi népfronttitkár így fogalmazott meg: „A szabad idő eltöltése ma még gyakran jelent befelé fordulást, tévénézést szűk családi körben.” Ez pedig, mint tudjuk, nem csak falun van így ... S. Horváth Klára KÖNNYEBBEN, GYORSABBAN Az olvasás tanulása Országszerte tapasztalják az olvasástanítás új módszerének eredményességét. Az úgynevezett globális program — amelyet évekig kísérletként, az utóbbi tanévben pedig elfogatott módszerként alkalmaztak száz iskolában — immár gyakorlattá válik. Ebben a tanévben 640 osztályban, az általános iskolák mintegy 18 százalékában tanítanak e módszer és segédletei: a Maci tanköyyvek szerint. Amint az Országos Pedagógiai Intézetben elmondták: ebben az időszakban térnek át az olvasás tanításáról és írás tanítására A tanév kezdetétől eltelt négy hónapban a gyerekek könnyedén tanultak meg olvasni, s e sikerük felkeltette érdeklődésüket, kedvet „csinált” az olvasáshoz. Korábbi ismereteiktől függetlenül csaknem azonos, jó eredményt értek el. A siker „titka” hogy az első osztályok tanítói, akik vállalkoztak e módszer bevezetésére, a Maci tankönyvek szerzőinek: Kuti Gusztáváénak és Ligeti Róbertnek az útmutatásaihoz híven előbb olvasni, azután írni tanítják a gyerekeket. A családban, az óvodában, az iskolában, a közvetlen környezetben látott, megismert képeket „olvashatják”. Ezek a 4—5 éves gyerekek által ismert szavakat ábrázolják, így a tanulók azonnal megfejtik mindegyik képet. Amíg a Maci olvas című tankönyvből megtanulják olvasni a 80—90 szóképet, megismerik a szavak értelmét, közvetve a betűket, a hangokat is. A betűtanulás szintén nem okozott gondot. A gyermekek ugyanolyan könnyen oldják meg a Maci ír című könyvben levő feladatokat, mint a Maci olvas-tankönyvbelieket. Az íráselemekből betűket alakítanak ki, azokat csoportosítják, összekapcsolják, szavakat, mondatokat írnak. A Maci tankönyvcsalád harmadik, tagját, a Maci mesél címűt a tanév második felében veszik kézbe a gyerekek. Az eddigi tapasztalatok szerint a tanulók zöme a tanév végéig már folyékonyan olvasta a könyvben levő rövid, folytatásos meséket, számosán pedig nem érik be csupán a • tankönyvekkel, hanem otthon és a könyvtárakban kérnek, keresnek más olvasnivalót.
