Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
1981. JANUAR 5., HÉTFŐ xMil av Elhunyt olcsai Kiss Zoltán A Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és az MSZMP VI. kerületi bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy olcsai Kiss Zoltán szobrász, Kossuth-díjas érdemes művész, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Magyarországért Érdemrend és a Tanácsköztársasági Emlékérem tulajdonosa életének 86. évében, január 3-án hirtelen elhunyt. Temetése január 9-én 14 órakor les2, a Mező Imre üti temető díszravatalozójából. Küzdelmes, művészi ered- Számos köztéri alkotás ményekben gazdag, termé- fémjelzi munkásságát, így kény életpálya ért véget olcsai Kiss Zoltán halálával. Az 1895-ben a Vas megyei Sza- lafőn született művész igen nehéz körülmények között, a világtörténelem viharai közepette találta meg hivatását, deti a bontakoztatta ki tehetségét. Gyermekéveit árvaházakban töltötte, 1914-ben az érettségi után képességei és kitartása, szorgalma révén sikerült eljutnia a képzőművészeti főiskolára, ám egy év múlva behívták katonának, s az orosz frontra került. Egy szibériai hadifogolytáborban érte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre, s a forradalmi eszmékkel megismerkedve vállalta az új társadalom szolgálatát: jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s részt vett a fehérek, az intervenciósok elleni harcban. 1921-ben a párt mozgalmi megbízatással hazaküldte, de itthoni üldöztetése miatt emigrálnia kellett. Negyed századot töltött hazájától távol, Párizsban telepedett le, ahol folytathatta félbemaradt képzőművészeti tanulmányait. Ezekben az években ért széles horizontú művésszé, itt rendezte 1928- ban első önálló kiállítását is. rAz alkotók baloldali mozgalmának résztvevőjeként aktívan segítette a Francia Kommunista Párt kulturális munkáját is. A felszabadulás után az elsők között tért haza Magyarországra, s nagy lendülettel kezdte újra művészi tevékenységét. Dolgozott a képzőművészek pártszervezetének aktivistájaként, tisztségviselőjeként. Sokoldalú alkotó volt, a szobrászat minden műfajában szívesen vállalt feladatokat, emlékművek, portrék mellett kisplasztikák, érmek, plakettek egész sora formálódott keze nyomán. Művei elkötelezettségét, meggyőződését tükrözték. például Kun Béla budapesti emlékműve, Győrött látható munkásszobra, s az elmúlt év novemberében Nyíregyházán felállított Lenin-emlékműve. Egyik főműve éppen ott hir- vértanúk iránti kegyeletet, ahol néhány nap múlva végső búcsút vesznek tőle: ő formálta meg a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi mártíremlékművét. Művészi energiája 80. életévén túl sem csökkent, az utóbbi években is számos kiállításon szerepelt. Tavaly szőkébb pátriájának adományozta alkotásait, ezekből a Vas megyei Körmenden nyílt állandó kiállítás, amely immár az utókorral ismerteti meg egy pártos elkötelezettségű művész maradandó értékű munkáit. Vállalatoknál füBunkásgyíüések Tegnap reggel, az újév első munkanapján az ország több vállalatánál munkásgyűlések vezették be az évindító, reggeli műszakokat. A vállalati vezetők beszámoltak az elmúlt év és a befejeződött ötéves tervidőszak eredményeiről, és ismertették az újesztendő, valamint a VI. ötéves terv legfontosabb helyi feladatait. Az Ikarus autóbuszok minőségének további javítását, a takarékosabb gazdálkodást jelölte meg a gyári kollektíva legfontosabb feladatának Toldi József vezérigazgató, a mátyásföldi gyáregység munkásgyűlésén. Emlékeztetett arra, hogy a gyár 1976—80 között 64 ezer autóbuszt állított elő, az export évről évre ugrásszerűen növekedett. A Magyar Kőolajipar egyik jelentős háttérüzemében, a nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban új DKG- Mapegáz elnevezésű gömbcsapcsalád gyártásával indítják az új évet. Ezt jelentették be a tegnap reggeli munkásgyűlésen. A Kőbányai Textilművek Fonó-gyáregységében is munkásgyűlést tartottak, miközben 32 ezer végfonó-or- són kezdték meg az idei termelési feladatok teljesítését. A győri Graboplast. Pamut- szövő- és Műbőrgyárban csaknem egyhetes karbantartás után indultak tegnap a gépek, s a munkakezdést brigádértekezletek vezették be. Csúszógyűrűs motorok Az Egyesült Villamosgépgyár Kismotor Gyárában a több mint négyszázmillió forintos éves tervet még karácsony előtt teljesítették. Itt gyártják a zárt, a robbanásbiztos és az úgynevezett csúszógyűrűs villanymotorokat. Képünkön: a viüanymotorház-mcgmunkáló gépsornál. Beíső tartalékok Az embereket meg kei! nyerni gasz számunkra, de utánanéztünk* sok hozzánk hasonló építőipari vállalat van. Némelyeknél még számottevőbb a létszámcsökkenés. Pedig, ha valaha, hát tavaly ugyancsak szükségünk lett volna minden munkáskézre. Teljesen eltorzult a vállalat termelési profilja; túlsúlyba kerültek a k ézi munka-igényes feladatok. De erről, beszéljen inkább az igazgató! Somorjai Béla leszögezi: nem akarja magyarázni a bizonyítványt. Azt, hogy a tervezettnél 220—230 millió forinttal kevesebb termelési értékkel -zárták az évet, s hogy mintegy 15 milliós a veszteség. Magyarázat lehet ugyan elegendő, ám az nem változtat a tényen. Miután a jelen — a múltra épül, néhány objektív körülmény tisztázásához elengedhetetlenül szükséges a vállalat tavalyelőtti és az azt megelőző munkájának, helyzetének ismerete. Tudva, hogy jogalapja sincs az utólagos okoskodáshoz, vaskos jelentést szed elő, amelyet a vállalat felügyeleti szerve ké- czített. Kiderül: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ellenőrzési önálló osztálya úgynevezett komplex felügyeleti átfogó vizsgálat alá vonta tavalyelőtt a PÁÉV-ot. i(És zárójelben érdemes feljegyezni kát dolgot. Azt, hogy « jelentést 1979 júliusában Írták alá és a vállalatvezetés tudomására a harmadik negyedév elején hozták. Valamint azt, hogy a jelzett hiányosságok felszámolására novemberben készült egy intézkedési terv, amelyben 1980 márciusáig határozták meg az alapvetően fontos feladatokat. A tervből azonban érdemben nem valósult meg semmi.). Program nélkül? „AíT utóbbi években — 1976 —77—78-ról van szó — a PÁÉV kapacitása 83—86 százalékát Pest megyében kötötte le. Vállalkozásainál a megyei ■igényeket részesítette előnyben ... (1980-ban viszont ösz- szes kapacitásuk 90—95 százalékát kötötték le.) Vegyes profilú építőipari egység; a lakás-építés aránya átlag 42,6 százalékot tett ki ...” — olvashatjuk -a bevezetőben. Később pedig a következőiket: „...Nem tapasztaltunk kielégítő fejlődést a szerződéses fegyelem terén ... A lakásoknak több mint a 40 százalékát általában a IV. negyedévben adta át a vállalat... A szerződéses fegyelem lazaságaira utal a vállalatnál a szerződésmódosítások nagy száma ... Az utóbbi két évben a módosítások száma már megközelítette a szerződéskötésekét...” És végül egy megállapítás, amely szintén említésre érdemes: „A PÁÉV központi apparátusa a gépek teljesítményének mérése terén sem ellenőrzést, sem számonkérést nem gyakorolt...” Mindehhez még egyetlen adat — már nem a jelentésből : 1979-ben a ■ tervezettnél 320-szal kevesebb lakást adtak át a Pest megyei állatni építők. Az előszerelés böjtje S most ismét az igazgatóé a szó: Valóban eltorzult 1930- ban a vállalat termelési szerkezete. Nagymértékben megnőtt a befejező munkák aránya. Az a körülmény, hogy 1978-ban és 1979-ben évente csak panelből 900 lakást szereltek össze, s a tavalyelőtti évet 1114 összeszerelt lakással zárta a PÁÉV — alapvetően meghatározza tavalyi tennivalóinkat. Annak ellenére ugyanis, hogy a vállalati tervben — a termelési érték elérése végett — házgyári elemből 994 lakás összeszerelésé! írták elő — csak mintegy 500 lakás szerkezeti építése látszott indokoltnak. Többre beruházási igény sem volt. A 220 millió forint körüli termelési érték veszteségnek tehát 60 százaléka emiatt adódik — a többi pedig, bizonyíthatóan. a létszám csökkenés következménye. Egyetlen Az első fülest egy régi brigádvezető - ismerősömtől kaptam Szigetszentmiklóson: Képzelje el, teljesen leülünk — újságolta. A hír később több építkezésről is visszaköszönt. Már októberben egyre többen beszélték, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat veszteséges lesz, miután egy sor vállalt kötelezettségének nem tett elegei határidőre; vagyis jóval kevesebb értéket termelnek a szükségesnél. Eltorzult profil Jánky Zoltán, a Pest megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának munkatársa nem kertel: a PÁEV élére februárban került új igazgató, teljes mértékben nem hibáztatható a vállalat tavalyi eredményedért; illetve az eredménytelenségért — mondja. — Igáz ugyan, hogy már kész termelési ten,' fogadta, ám azt módosíthatták év közben. Tudomásom szerint ez mag is történt. Mindenképpen többet kellett volna azonban tennie a vezetésnek a szervezettség javításáért, a hatékonyság növeléséért és ami a leglényegesebb, az emberek megnyeréséért. Ha őszintén odaállnak a munkások elé, azzal, hogy mi a baj, ha megfelelő, gyors operatív tervekei dolgoznak ki a nehézségek megszüntetésére, illetve, ha Betartják például a pártbizottság cselekvési programját, bizonyára sokkal kevesebben hagyják el ■ a vállalatot. Ez azonban elmaradt. Az is igaz azonban, ' hogy csupán a PÁÉV igazgatója új ember, tehát a régiek, a vezető társai sem menthetők fel a felelősség alól. És még egy tény: a jelenlegi gazdasági szabályozóik szerint már tavalyelőtt is veszteséges lett volna á Vállal át.'V“- ! • Rehák Sándor, a PÁÉV szakszervezeti bizottságának titkára: Hónapok óta vizsgáljuk gondjaink forrását. Meg- győzödéssim, hogy nem dolgozunk rosszabbul, mint a korábbi években, nem változott a munkafegyelem. Hogy mi a legnagyobb baj? Az. hogy tavaly január elseje és december 15-e között 603-an léptek ki a vállalattól és folyamatban van csaknem 30 felmondás. Főként jó szakembereink : kőművesek, ácsok, festők és kubikosok mentek el. A kilépők nagy többsége arra hivatkozott, hogy hazamegy, lakásához közel vállal munkát. Ügy tapasztaltuk, jó részük nem is az építőiparban helyezkedik el. Bár nem víNeve: — Dr. Babinszky László. Születési helye, ideje: — 1950. szeptember 1., Budapest, de mert szüleim Orosházára kerültek, ott nevelkedtem, oda jártam a Táncsics gimnázium első biológia-kémia tagozatos osztályába. Szülei: — Anyám otthon volt velünk, apám agrármérnök, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanszékvezetője. ö „fertőzött” meg hármunkból kettőnket: egyik húgom kertészmérnök, én itt, Herceghalmon, a kissé bonyolult nevű Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ Takarmányozási Kutató Intézeténél vagyok tudományos munkatárs. Másik húgom mérnök az Uvatervnél. Állandó lakhelye: — Egyelőre Budapest. Rövidesen — az intézetnek köszönhetően — önálló lakást kapok Budaörsön. Ideiglenes lakásváltozások: — Debrecenben éltem 1969 és 1974 között, az Agrártudományi Egyetem általános agrármérnöki szakán tanultam. A biológiának inkább a praktikus, gyakorlati része érdekelt, és másodéves koromban, mint tdk-st (tudományos diákkör) az állattani tanszékre hívtak dolgozni. Takarmányozási témakörben írtam a szak- dolgozatomat, ide pályázat útSsemétyasonossági i&azoBváay (2,) Sok szakmai segítséget kaptam zünk, melyek a gyakorlatban megvalósulnak. Például említhetem a sertés takarmányozásban jól ismert ÁKI hizlaló tápsort, melyet itt alakítottunk ki. — Többesszámban beszélek, úgy érzem, minél többen dolgozunk egy témán; annál jobban sikerül. .Természetesen van egy nagy rálátással rendelkező, koordináló vezető, de a munka — csapatmunka. — Még 1980-ban hozzá akartam fogni a kandidátusi értekezésemhez. Sajnos, a sok munka miatt halasztást szenvedett. Harmincöt éves koromig szeretném megszerezni. Ez saját igényem, de az intézet is — akár szerződésileg — megkívánja munkatársai állandó fejlődését, képzését. Természetesen nemcsak a tudományos fokozatokban mérhetők Elvész az a kutató, aki nem tanulmányozza rendszeresen a legfrissebb szakirodalmat, eredményeket. — A kutatónak sok mindenre fel kell készülni. Arra is, hogy gyakran olyan munkát végezzen, amihez nem feltétlenül kell a diploma. Én is lementem az istállóba, szinte sertésgondozó voltam. Erre nemcsak a munkaerőhiány kényszerített... — Kevés a fizetés. Nemcsak itt, az. intézetben, nemcsak nekem, én ráadásul nem is panaszkodhatom különösebben. Általában jóval kisebb az anyagi elismerés egy pályakezdő fiatal kutatónak, mint a hasonló korú, máshol dolgozó diplomásnak. De: ezt a munkát nem is lehet csupán az anyagiakat figyelve csinálni. Csak szenvedélyből, hobbiból Akár éjjel is, akár vasárnap is. Egyéb: — Elégedett soha nem lehet az ember. Ám a túlzott elégedetlenkedés is káros. Hogy hol tartok munkában, általában, ezt objektiven nem nagyon tudom megítélni. Nem is nagyon elemzem. Dolgozni kell, hajtani. Fiatal vagyok, mégis néha kevés az időm Intézeti munka, társadalmi munka, kis maszekolás, család. barátok, szórakozás, művelődés — nasvon be kell osztani a napot, évet. Andai György (Folytatjuk.) konkrét példa erre: tavalyelőtt novemberben 1660 építőipari munkásunk volt, a múlt évben 1329. Egy panelos lakás teljes összeszereléséhez — ideértve a földmunkához, az alapozáshoz felhasznált időt is — átlag 200 munkaóra szükséges. Ennek értéke 180—200 ezer forint. Ugyanakkor egy lakás befejezéséhez — szak- és szerelőipari munkákra gondoljunk! — 650—700 óra kell, s e tevékenység értéke alig haladja meg a 200—220 ezer forintot. Említésre érdemes még, hogy 1979-ben november 30-ig 33 létesítményt adtak át — 1930-ban 47-et. És, hogyan néz ki a vállalat lakásátadási terve? Somorjai Béla: A tervezett 900 millió forint termelési értékben 1015 átadott lakással számoltak. December 23-ig 1025 lakás műszaki átadása fejeződött be. Csakhogy a termelési terv ellenére a vállalatvezetés 1639 lakás elkészítésére szerződött — ebből 1435-re a Pest megyei Beruházási Vállalattal. Felelőtlen szerződéskötésekről van tehát szó? Mindenképpen úgy tűnik, ha a tavalyelőtti, 580 lakás átadására gondolunk. Ugyan hogyan lehetett volna a vállalatnak elegendő ereje — termelő kapacitása — a csaknem háromszoros túlteljesítéshez? A megye politikai vezetése mindenesetre megpróbált segíteni a PÁÉV-n.ak. Közbenjárásukra a III. negyedév végén az Építésügyi és, Városfeilesztési Minisztérium alvállalkozókat jelölt ki néhány lakásépítke- zásre. Ezenkívül többek között Dunakeszi vezetői is felajánlották — a város vállalatai révén — közreműködésüket. Az erőfeszítések azonban már nem hozták meg a várt eredményt. Jánky Zoltán: A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak talpra kell állnia, van még kihasználatlan belső tartalékuk. Ezek feltárásához azonban fel kell erélyesen számolni a szervezetlenséget, •meg kell változtatni az eluralkodott rossz hangulatot. .Azaz mindent meg kell tenni az emberek megtartásáért. Mozgósítsa erőit a párt. a szakszervezet, aktívan kapcsolódjanak be a döntések előkészítésébe. Alap-e a megújuláshoz? Somorjai Béla: A vállalat kapaeitásgazdálkodási és programozási rendszere szinte teljesen használhatatlan volt. A második félévben tettünk nagy erőfeszítéseket a termelőképességünk tényleges felmérésére, illetve a pontos programozás bevezetésére. Ehhez elsősorban új szervezeti keretet kellett teremteni. Módosítottuk például a műszaki előkészítést teljes egészében — egy kézbe került a válalkozási, az előkészítési és a programozási munka. Több egységet megszüntettünk, illetve összevontunk. Szeptember elsejétől fokozatosan leraktuk az ütemes, tervszerű munka “alapjait, a hat-nyolc legfontosabb épületre — figyelembe véve a tényleges létszámhelyzetet — szigorúan betartandó programot állítottunk össze. Anyagilag is megpróbáltuk ösztönözni az embereket — az adott terv- fe'adatokhoz meghatározott célprémiumokat ajánlottunk föl. Ily módon havonta átlag 300 ezer forintot fizettünk ki fizikai dolgozóinknak és a termelés közvetlen irányítóinak. Valószínűleg olvasóinkban is felvetődik a kérdés: vajon miért, csak az év második felében tették meg a szükséges lépéseket, miért nem előbb? A PÁÉV igazgatója szerint csak a féléves mérleg után derült fény a vállalat romló gazdasági helyzetére. A korábbi felismerés azonban — az örökölt, objektív okok és előzmények ellenére sem — érdemben nem befolyásolta volna az 1980-as eredményeket! Dodó Györgyi án kerültem. Itt kaptam meg ulajdonképpen együtt azt, unit elképzeltem: a gyakor- atban mégis az elmélettel óglalkozhatok. Családi állapota: — Feleségem bölcsész, tapaszra várjuk a gyereket. Munkahelyváltozások: — Ez az első munkahelyem, ró kollektívába kerültem, én /oltam a legfiatalabb, sok segítséget kaptam, szakmai fél- ékenységnek a nyomát sem apasztaltam. Ez azt bizonyít- a, hogy jó szakemberek neveltek, akiknek nemcsak egykét ötletük volt, melyet félt- íettek volna mástól. Tudomá- íyos gyakornok, majd segédmunkáiéra, munkatárs lettem, végig a „szamárlétrán”. Közben doktoráltam, sertésiakar- nányozással, anyagcsere-kísérlettel kapcsolatos témát dolgoztam fel, ez a fő területem. Megtanultam németül, nemzetközi konferenciákon adtam elő. publikáltam. — A diploma pusztán jogosítvány, a kutatást csak itt. a helyszínen lehet megtanulni. Sok szó esik mostanában a kutatás és a gyakorlat kapcsolatáról. Mi, lehetőség szerint, olyan kutatásokat vég-