Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

t 1981. JANUAR 29., CSÜTÖRTÖK n -ér, , xJíirUw Kukorica keményítőből Folyékony cukor Jelentős befektetés Az év második felében üzembe helyezik a szabadegy­házi gyárat, amelyben éven­ként 132 ezer tonna kukoricát dolgoznak föl. egyebek között csaknem 50 ezer tonnányi fo­lyékony cukorráj A beruházás négymilliárd forintjába került az országnak, tehát az egyik legjelentősebb élelmiszeripari befektetésről van szó. Ez már sejteti, hogy a folyékony cukor gyártása nemcsak érdekességet, hanem komoly gazdasági előnyöket is ígér. Felhasználói szempontból például a konzerv- és likőr­gyárakban. A mai gyakorlat szerint az üzemekben kristály- cukorral dolgoznak, amit elég rossz hatásfokkal megolvaszta­nak, hogy szirupot öntsenek az eszenciához, üdítő italhoz, míg a folyékony cukor az ol­vasztást eleve fölöslegessé te­szi Az egyéni fogyasztó vi­szont elsősorban azzal jár jól, hogy az eddigieknél könnyeb­ben emészthető cukrot kap. A folyékony cukrot ugyanis a kukorica keményítőjéből nye­rik, s kémiai összetételénél fogva gyorsabban bomlik, mint a répacukor, ugyanakkor leg­alább annyira édes. Az új ter­mék gyártása ennek ellenére csak egy része a szabadegyhá­zi programnak, amelyet egyik legfontosabb takarmánynövé­nyünk, a kukorica teljes körű hasznosítására dolgoztak ki. A cél az, hogy a kukoricasze- mek minden milligrammját felhasználják. A mintegy 71 százalék szárazanyag-tartalmú cukorszörp mellett a létesít­ményben a többi között alko­holt, kukoricacsírát, fehérjeta­karmányt állítanak elő, még­pedig a világon ma ismert leg­korszerűbb berendezésekkel és technológiával. Lépést tartanak a fejlődéssel Biztosítóberendezések a Bugyi 7eletángyárból Hol van már az. amerikai Graham Bell 1876-ban alkot­ta első távbeszélő? Éppen száz esztendeje készítették el Magyarországon is Puskás Ti­vadar tervei alapján az eiső telefonközpontokat, melyek forradalmasították hazánkoan a hírközlést. Száz év múltá­val már több ezer beszélgetés bonyolítható le egyetlen ká­belen egy időben, távoli or­szágokban élőket hívhatunk, akárha a szomszédos utcában laknának. A Bugyi Telefon­gyárban nem állítanak elő távbeszélő készülékeket. A termelés java részét gáz- és olajvezetékek ellenőrzését szol­gáló hírközlő és biztosító be­rendezések gyártása teszi ki- Ezenkívül ez az üzem látja el a telefongyár más gyáregysé­geit is számos alkatrésszel. Feszített munka — Elsősorban az jelent nagy próbatételt a munkánkban, hogy évről évre alkalmazkod­nunk kell az állandóan fejlő­dő hír- és távközléshez — mondja Csibráki Ferenc, a Bugyi Telefongyár igazgatója. — Az elmúlt esztendőben 50 millió forintnyi kisebb-na- gyobb részegységet, alkatré­szeket szállítottunk más gyár­egységeinkbe, melyeket ott építenek be a termékekbe. Készárutermékeinek az elmúlt évek fejlődése következtében 85 százalékban új gyártmá­nyok. Ez összefügg azzal, hogy az exportpartnerek hír­közlő berendezései is jelentő­sen korszerűsödtek. A 230 millió forintnyi termékünk 60—70 százalékát szállítjuk exportra, elsősorban a Szov­jet unióba és Csehszlovákiába. Bizakodva indulunk az idei évnek, hiszen tavalyi tervein­ket sikerült túlteljesíteni. Nem keveset fejlődött a Bugyi Telefongyár az elmúlt időszakban. Az ötödik ötéves tervet még 50 millió forintos termelési értékkel kezdték, az elmúlt esztendőben ez összeg már 287 millió volt. És, amint a gyárvezetők elmondták: az előrelépést a termékszerkezet­váltás, az ésszerűbb munka és üzemszervezés tette lehető­vé. — Valóban így van — te­szi hozzá Csibráki Ferenc —, igyekeztünk mindig olyan ter­mékeket keresni, melyek iránt nagy a kereslet a bel- és kül­földi piacokon. A postának például számos olyan beren­dezést gyártunk, amelyet kül­földről — tőkés országokból — kellene beszereznie. A hét­köznapokon persze sokszor nem olyan rózsás a kép, mint az éves eredmények összegzé­sekor. Tavaly év elején pél­dául gondot okozott az alkat­részgyártás. Ennek következ­tében nem tudtuk megfelelő mennyiségű alkatrésszel ellát­ni a szereldénket. Ez később okozott feszültséget, amikor be kellett hozni a lemaradást­— Brigádvezetői tanácsko­zásokon, párttaggyűléseken is­mertetjük rendszeresen a fel­adatokat. Ennek az eredmé­nye az, hogy az emberek tud­ják, mit várunk tőlük. Ná­lunk az ünnepeket megelőző időszakban és azok után sem volt kiesés. Páncéldoboz — Számíthatunk és számí­tunk a dolgozók, a kommu­nisták felelősségére és példa- mutatására — kapcsolódik a beszélgetésbe Lantos István, a gyári pártvezetőség titkára. — A munkában nagy lendí­tőerőt jelent a brigád- és munkaverseny-mozgalom. ör­vendetes, hogy az elmúlt évi a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben elért sikerei alapján két brigádot — a Lenint és a Kandó Kál­mánt — javasolhatjuk válla­lati kiváló címre. A Lenin szocialista brigád 1963-ban alakult. Tagjai több­ségükben lakatosok. — Tizenkilenc tagunk van — mondja a brigád vezető­je, Koncz László. A közösség gerincét már régen nálunk dolgozó emberek alkotják. Je­lentős eredményünknek tart­juk, hogy a tavalyi norma­rendezések után is sikerült 104 százalékra teljesítenünk a ter­vünket. Általában 400 órányi túlórát vállal a brigád. Jó szerpű asszonyok — Az elmúlt évben egy újításunk is volt. A nálunk készülő páncéldobozokat ko­rábban marással állítottuk elő. Most két részből meghaj­lítjuk a lemezeket, ennek kö vetkeztáben elmarad a dara bolás, a marás. A gyártmány minősége jó, sok gépi munkát takaríthatunk meg. A Kandó Kálmán brigád idén lesz hétéves. Lányok, aszonyok alkotják. Munkájuk — szerelők — jó szemet, biz­tos kezet követel. Hiszen egy- egy hegesztés elrontása hibás­sá tehet egy egész berende zést is. Tizenöten dolgoznak nálunk — mondja Albert Sándorné brigádvezető. — Igyekszünk tudásunk szerint teljesíteni feladatokat. Erinek köszönhe­tő, hogy o szerelde négy bri­gádja összesen 8000 norma­órát takarított meg tavaly. Persze az utóbbi esztendőben megnőtt a terhelés, több munka. A tervünket azonban így is átlagosan 107 százalék­ra teljesítettük. ”.— Eredménynek tartom azt is. hogy a brigádélet nem szűnik meg a munkaidő letel tével. Közösen patronáljuk például a községi iskola osztályát. Eljárunk kirándul­ni is. Voltunk Pécsett, Leány­falun, a Lajos-forrásnál, Szil­vásváradon. Ilyenkor kapunk buszt is a vállalattól. — Jó kollektívának tartom a szereldei brigádokat — te­szi még hozzá Somogyi Béla művezető. — Egyéni normá ban dolgozik nálunk minden­ki, s ha megfelelő az anyagel­látás még jobb eredményeket is elérhetünk­V. F. Támogatást kapnak a kistermelők Fontos bevételi forrás a háztáji Albertirsán és Mikebudán az utóbbi négy esztendőben mind jobb eredményeket ér el a ház­táji és kisegítő gazdálkodás. Nemcsak a térség tsz-einek tagjai hizlalnak sertéseket, foglalkoznak fóliás zöldség- termesztéssel, hanem a bejá­ró dolgozók és a nyugdíjasok közül is sokan. A többletmun­kából származó jövedelem iga­zolja, hogy megéri, különösen abban a formában ahogy a tá­mogatás mind szélesebb és el­terjedtebb rendszere kialakult. Sokféle segítség Az említett községekben a Dimitrov Tsz fogja át és segí­ti a kistermelők, háztáji ál­lattartók ez irányú tevékeny­ségét, gondoskodik a szüksé­ges feltételekről és a termelt árufélék átvételéről, összesen vagy 800 családdal állnak ter­melői kapcsolatban, közülük 526-nak évekre visszamenően nyilvántartási kartonja van mint sertéshizlalónak. Az idén már 3165 hízót adtak át. s az az év végéig még ez a szám emelkedik. Az átvétel zavarta­lan. a bejelentett jószágokat egy héten belül elviszik. Tápboltokat tartanak fenn, amelyek gondoskodnak a szük­séges mennyiségről, ám a rrii- nőség nem mindenben felel még az előírásoknak. Labora­tóriumi vizsgálat szerint a kel­leténél alacsonyabb a kemé­nyítőérték. s ez csökkenti a várható súlygyarapodást. Erre panaszkodtak többen a gazdák közül amikor a Dimitrov Tsz háztáji agronómusa megláto­gatta őket a további szerződés- kötések végett. Két háztáji gulyát tartanak fenn a szarvasmarhának, az egyiket az albertirsai Homok­részen, a másikat Mikebudán. Szétosztottak 189 hektár szór­vány legelőt, amelynek termő­képességének megtartására a szövetkezet önköltségi áron ad műtrágyát, Kölcsönösen bevált forma, hogy a kistermelőket bevonja a közös gazdaság a lu- cemakazlazásba és munkájuk ellenértékét természetben kap­hatják meg. Tagok és kívülállók 25—30- an jelennek meg segíteni a munkák idején. Bérbe adnak lucernaparcellákat és bálázott szalmát is vásárolhatnak az állattartók. Október végéig 624 ezer liter tejet vettek át a két faluban. A termelőszövetkezet és az emberek jó együttműködésére vall. hogy a háztáji 16 millió forintos árbevételi tervét sike­rül teljesíteni. Novemberig már a 15 milliónál tartottak, s en­nek jelentős része a hízókból és a tejből származott. Gyü­mölcsből és zöldségfélékből 600 ezer forintnyit továbbított a közös gazdaság. Mintaudvar Az állattartást segíti, hogy a sertéstenyésztésben mestersé­ges megtermékenyítéssel meg­felelő tenyészértékű apaálla­toktól származik a szaporulat. Korszerű, elsősorban észt-la- pály fajtát honosítanak meg. Az Állatforgalmi Vállalattól a tavasszal igény szerint — vem­hes kocasüldőket helyeznek ki az állattartókhoz. Nemcsak a tenyésztés ha­nem a tartás korszerű módsze­reit is széles körben elterjesz­tik. A Gödöllői Gépkísérleti Intézettel közösen mintaudvart rendeztek be a Mikebudán élő. szarvasmarhákkal foglalkozó ifjú Ficsur Mihály portáján. A háztájival > foglalkozók tudják hogy önmagában nem elég az alapvető feltételek megteremtése, hanem új is­meretekre is szert kell ten­niük, hiszen az új fajták ered­ményes tartása, tenyésztése, a berendezések alkalmazása meg­kívánja a mind szélesebb kö­rű szakértelmet. Ebből a felismerésből kiin­dulva a termelőszövetkezet az idén megszervezte a mezőgaz­dasági könyvhónapot, amely során 7 ezer forint árú köny­vet értékesítettek. Természete­sen nem várható, hogy a gaz­dálkodók minden szakmai kér­désre a könyvektől várjanak feleletet. Segítségükre van szak­tanácsaival a háztáji agronó- mus. 1 Gyümölcstermesztés A jövőben a háztáji és kise­gítő gazdálkodás még szélesebb távlatai rajzolódnak ki. Ha a termelőszövetkezetek közös be­ruházásában megvalósuló al­bertirsai mirelitüzem elkészül, a tervek szerint gyümölcster­mesz tő szakcsoportot létesíte­nek. Kisebb akciókat évek óta szerveznek, málnát, szamócát adtak ki a kistermelőknek. Ezek a házikertekben jól te­remnek. biztonsággal értékesít­hetők. hiszen fagyasztva ke­lendő exportcikkek. Üj vonás a parlagon hagyott zártkertek tartós használatba adása. A lakosság körében na­gyobb érdeklődés mutatkozik, mint ahány parcella volt. Fő­leg szőlőt és gyümölcsöt tele­pítenek tavasszal a termelő- szövetkezet ismét facsemetevá­sárt rendez, támogatva a gyü­mölcsösök kialakulását. Igaz. ez már nem szövetkezeti./ ha­nem községpolitikai cél. hogy Albertirsán és Mikebudán az utcákat meggy- és cseresznye- fákkal ültetik be. Az is eldön­tött tény, hogy ettől az évtől a dánszentmiklósi háztáji gaz­dálkodókat is bevonják a fen­tiekben vázolt sokoldalú se­gítségnyújtásba. T. T. A téli tartás haszna Mikor drágább a nyúl? Az ok: kevés az állat A dunavarsányi Petőfi Tsz 2800 tonna nyulat értékesített az elmúlt esztendőben az álta­la integrált gazdaságokkal, il­letve kistermelőkkel együtt. Mindannyian, feltehetnénk a kérdést az abszolút számok hallatán, hogy sok-e, kevés-e, szinte teljes egészében külpia­cokon értékesített, eladott áru mennyisége? A válaszadásban Seres Já­nosnak, a dunavarsányi tsz fő­könyvelőjének segítségét kér­tük: — Ha a nyúlkivitelt ponto­sabban a saját termelésünket a tavaly előttihez viszonyítjuk, mintegy 14—17 százalékos a növekedés. Sajnos, ezt a dina­mikus fejlődést az idén már nem vagyunk képesek fokozni, s csak 5—6 százalékos terme­lési értékkel tudtunk többet adni. Mi az oka a megtorpanás­nak? — ezt a kérdést már Makai Györgynek, a TERIM- PEX Külkereskedelmi Válla­lat főosztályvezető-helyettesé­nek tettük fel, aki egyben a Nyúltenyésztési Külkereske­delmi Társaság ügyvezető igazgatóhelyettese is. (A társa­ságnak a Terimpex-szel és a dunavarsányi tsz-szel együtt 17 tagja van.) — Mostanában gyakran ír­nak a lapok úgynevezett kor­látlan piaci lehetőségekről, egy-egy árucikk kapcsán. Ilyen aligha létezik, legfeljebb ak­kor, ha kuriózumról van szó. Mint például a galamb eseté­ben, a kereslet-kínálat, törvé­nye valamennyi termék eseté­ben előbb-utóbb érvényesül; a korábban keresett áruval telí­tődik a piac. A magyarorszá­gi nyúl kedvelt portéka kül­földön, a vevők elégedettek a minőséggel. Nagyobb baj az, hogy mi a konkurenseknél drágábban adunk el és ezért Olaszországon kívül másutt nem vagyunk eléggé verseny- képesek. — Néhány esztendeje sok gondot okozott az is, hogy egyes áfészek, téeszek egymás, ra licitáltak, amikor a kister­melőtől felvásárolták az árut. Ma mi a helyzet? — A területet még 1979-ben felosztották az érdekeltek és meghatározták a felvásárlási árakat is. Mindenesetre köny- nyebb a kistermelőt elkényez­tetni, mint egy már beveze­tett árat lejjebb szállítani. — Mi az oka a magas költ­ségeknek? — A legfontosabb ok, az ala­csony állatállományban kere­sendő. Nálunk, 30 tenyész- anyát tart egy-egy kistermelő, míg Olaszországban ez a szám meghaladja a 100—150-et. De akad egyéb probléma is. A legtöbb ember a nyári időszak, ban hizlalja a nyulakat, ilyen­kor természetesen kevesebbet is fizetnek érte a külföldi ve­vők. A nyári és a téli nyálára közötti különbség tavaly még nem ösztönzött eléggé, az ará­nyok megváltoztatására, a té­li tartás fokozására. Akkor át­lagosan 5 forint volt a külön­bözet, az idén. pedig már 12 lesz. Ezzel lényegében azt is szeretnénk elérni, hogy azok a kisegítő gazdaságok legye­nek a tsz-ek partnerei, ame­lyek nagyobb szakmai háttér, rel, megalapozott tevékenység­gel űzik a nyúltenyésztési. GOMBÓ PÁL: Pi t iros arany z kérem egy édesbús történet, noha sem­mi édesség nincs benne. Például az egyik főszereplőt, a Piros Arany elne­vezésű tubusban árusított paprikadús étel­ízesítőt mindennek lehet minősíteni, csak édesnek nem. Az események akkor vették kezdetüket, amikor Kemény Antal vállalati igazgató visszaérkezett a minisztériumból és cipőt vál­tott. Szokása volt ez neki, minderiki ismerte a környezetében. Fontosabb helyeken mutatós cipőben kellett megjelennie, amitől megfáj­dult a bütyke, s a komfortos igazgatói szoba igazi kényelmét az adta meg, hogy megsza­badulhatott az elegáns lábbelitől és helyébe iktatta tág, ám éppen a megfelelő helyeken göcsös lábfejszabásához idomult régi cipőjét Ezúttal is azt tette, ám a másodiknak fel­húzott jobb cipő fájón szorított, méghozzá szokatlan helyeken. Ugyanakkor valami ned­ves képlékeny elem is elöntötte a lábfejét, az az érzése támadt, mintha beázott volna a zok­nija. Gyors, ám élesen fájó mozdulattal le­feszítette a lábbelit és az előzmények után nem nehéz kitalálni, mit lelt benne: egy tubus kupak nélküli Piros Aranyat, valamint annak részlegesen, kinyomott tartalmát, amely in­kább piros, mint arany színével átitatta zokni- , ját, sőt a gyors megszabadító mozdulat nyo­mán részben nadrágszárát is. Hát ilyen viccesen kezdődött. Az igazgató azonban nem tekintette viccesnek. Tekintély- becs ülő alkata arra ösztönözte, hogy megadja feletteseinek, ami a feletteseké, ám megköve­telje magának is, ami az övé, saját „csapatá­nak” a tiszteletét. Most kijött a sodrából, azon féllábasan kirontott a titkárságra és szabad képzettársítással üvöltözött, aminek ha volt értelme, abban a kérdésben foglalható össze, hogy ki lehetett az a disznó, aki pasztát csem­pészett a cipőjébe. A jelenlevő titkárnő, vala­mint az altiszt erről semmit sem tudott és hogy magukat mentsék az idős férfi kézbe­sítői munkájára hivatkozott, Andrea pedig bevallotta, hogy az igazgató elvtárs távollé­tében felkereste a vállalati büfét. így ebben az első lépésben három eredmény realizáló­dott: 1. az igazgató hevesen letolta Andreát; 2. a lány erre sírva fakadt; 3. az altiszt pedig izgatottan szaladt körbe a hírrel, hogy az igazgató elvtárs dühös, mert valaki valamifé­le pasztát rakott a cipőjébe. második lépésre Kemény Antalt a sé­relem fájó volta és a megtorlás igénye vitte rá. Miután az altiszt megérkezett a sebtiben vásárolt új zoknival, s vízzel lemo­sott nadrágja alatt lábfejét a szűk díszcipőbe visszahelyezte — behivatta az üzemi négyszög tagjait. A javasolt nyomozás felől ki-ki jel­leme szerint foglalt állást. A párttitkár saj­A nálkozásának egyidejű kifejezése mellett el­hárította magától a beavatkozást, mondván, hogy a párttagság a dolgozóknak csak egy tö­redéke — az igazgató ezt az álláspontot ma­gában úgy rögzítette: „már megint akadékos­kodik”. A szakszervezeti titkár abból indult ki, hogy az igazgató is szakszervezeti tag és a többi tagnak az ő sérelme nem lehet kö­zömbös, tehát felajánlotta: értekezleteken az ügyet szóváteszik. A KISZ-titkár alig tudta visszafojtani a nevetését és ködös ígéreteket lebegtetett, hogyha valamit megtudna netán, megmondja biztosan. A szakszervezeti értekezleteken az első na­pirendi pont — a munkavédelmi fegyelem helyzete — unalomba fulladt, a második na­pirendi pontnak meghirdetett belejentések kö­zül azonban az igazgató cipője élénkséget keltett. Nem mintha már régen nem értesül­tek volna az esetről, hanem mert kiváló al­kalmat nyújtott élcelődésekre. Mindenütt akadt egy-két humoros egyén, aki ellenőriz­hetetlen helyről bekiabálta valaki másnak a nevét, hogy biztosan ő tette. A sofőrök egyi­ke megőrizve faarcát azt javasolta, hogy nyo­mozzák le, ki vásárolt az utóbbi időben Piros Aranyat a közeli KÖZÉRT-ben. Egy Jutka ne­vezetű leányzó felvetette, hogy talán dobják össze egy új csuka és egy tubus Piros Arany árát. Ezt az indítványt az elnökség joggal érezte cinikusnak, de tekintettel Jutka rend­kívül csinos voltára, úgy tettek, mintha csu­pán egy éretlen, bár jóindulatú ötletet kelle­ne alkalmatlannak minősíteni. Ennek a jóízű értekezletsorozatnak három eredménye bontakozott ki: 1. Kemény igazga­tót a háta mögött ezután mindenki csak úgy nevezte: Paszta; 2. a spontán tájékoztatás szokásos csatornáin a mulatságos történet kö- zel-távol egyidőben terjedt városszerte; 3. a szakszervezeti gyűlések jegyzőkönyve az el­addig szokásos részletezés helyett az „ezután bejelentések hangzottak el” formulával zárult égül minden nyomozási kísérlet holt­pontra jutott. Mégis akadt a történtek­nek egy késleltetett, méghozzá borús hatása. Vagy két év múltán Poroszka Lajos fiatal elektrotechnikus kopogtatott be az igaz­gatóhoz és előadta, hogy már több, mint egy éve dolgozik a vállalatnál, házasodni készül, fizetésemelést kér. Az igazgató figyelmesen meghallgatta és az emelésre ígéretet tett. Er­re Poroszka Lajos illedelmesen és boldogan azt mondta: — Köszönöm, Paszta elvtárs! Az igazgató fejéből kiment a vér, majd elvörö­södött, akár a piros arany, amelyre emélkez- tették és megmutatta, hogy jelleme — miként igazi neve — kemény: a fiatalembernek azon­nali hatállyal felmondott. A munkaügyi egyeztető bizottságok külön­böző fokon tárgyalják jelenleg az ügyet és az érvek két minősítés között ingadoznak: 1. „szándékos”, hiszen az esetről mindenki tu­dott; 2. „nem szándékos”, mert a fiatalember sohasem hallhatta másként az igazgató nevét, mint: Paszta. V i

Next

/
Thumbnails
Contents