Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

1981. JANUÁR 28., SZERDA ZZn -m x/ürmv Csöndes heroizmus Nem engedni a huszonegyből — Ugye, nincs ellenére, ha egy kis kitérőt csinálunk? — Dr. Vásárhelyi Sándor, szem­üvege mdgül oldalt rám pis- lant. Röpke ismeretségünk alatt — a buszmegállóban várt, hogy ne kelljen egye­dül bóklásznom a községben, míg hozzájuk találok — ed­dig még némán bandukoltunk egymás mellett. Növényi kincsek — Ott, a réten túl van a Kálvária-domb, meg kell, hogy nézze! Üröm községben hamisítat­lan tél van. A hideg napfé­nyes reggelben, fehéren szik­rázik az egész környék, az út vidáman csikorog a tal­pam alatt. Megyünk, Vásár­helyi Sándor, Sándor bácsi, valamicskét előttem, alacsony, de csöppet sem hajlott terme­te, élénk tekintete, gesztusai, nem hetvennyolc évesnek mu­tatják! — Tizennyolc évvel ezelőtt telepedtünk ide Ürömbe. Ne­kem rögtön feltűnt a rét meg a Kálvária. Ha nem is szak­mám, de gyerekkorom óta já­rom, figyelem, ismerkedem a természettel. Hamar megbizo­nyosodtam róla, hogy ritka növényi kincseket rejt ez a kis darab föld itt, Üröm szé­lén. Kár, hogy tél van és csak a csupasz ágakat látni, de ezek a csepleszmeggy-bok- rok például, ha beszélni tud­nának, legalább 2—3000 évről mesélnének. Még a kelták hozták magukkal, sarjnövóny- ként azóta is minden évben újra meg újra kivirítanak. — Végre, ez is megvan. Vé­dett terület! — mutatja egy tábla. — Mennyi veszekedés, könyörgés, vita, győzködés, amíg sikerült a rétet és a Kálvária-dombot védetté nyil. vánítani. De én örök életem­ben izgága, konok ember vol­tam, ha meggyőződtem az iga­zamról, nem engedtem a hu­szonegy bői. Azzal indul ás to­vább, közben mutogat, ma­gyaráz. — Van itt tavaszi hérics, virágos kőris, törökök ültették a dombra, hogy milyen a vi­ráguk? Majd férfiökölnyiek, puha lilaszínűek. No, itt is volnánk. Most nézzen körül, milyen gyönyörű. A domb tetején állunk és alattunk, a völgyben a köz­ség, fázósan gunnyasztva a hó alatt. A domb másik olda­lán folytatjuk utunkat. Le­ereszkedünk a jeges ösvényen és már a faluban is vagyunk. Pár lépés és megérkezünk. — Tulajdonképpen nem is kérdeztem még, minek akar éppen rólam írni — fordul felém vendéglátóm, mikor a szobában az asztal mellé te­lepszünk. — Nem csináltam semmit, amire szót kellene pocsékolni — néz rám cso­dálkozva, kicsit fürkészően. Dr. Vásárhelyi Sándor éle­tében annyi, embert próbáló szenvedés volt, amivel együtt élni, talán önmagában is ele­gendő tett, de ő maga alá gyűrte a megpróbáltatásokat ■ évtizedes ágyban fekvés ka- sziklaüreg, feltáratlan maszkortól majd’ 29 éves ko­ráig. leánya elvesztése —, s megmaradt kifelé nyitott, az adott közösség gondját is vállaló embernek. És amikor kicsit sántítva, bicegve, de újra él és dolgozik, egyre meg- szállottabban harcol az esz­telen tékozlás ellen, amivel az ember a környezetét pusz­títja. — Ügy tudom, egészen mos­tanáig tagja volt a Pest me­gyei Természetvédelmi Bizott­ságnak is? — Igen. És közben itt. Ürömben is megalakítottuk, már 1971-ben a helyi bizott­ságot. Az elmúlt évben pe­dig itt és Pilisborosjenőn lét­rehoztuk az új környezet- és természetvédelmi bizottságot Újabb területek — Miért új ez a bizottság? — Kiszélesedtek a feladatok. Eddig inkább csak a szorosan vett természetvédelemmel fog­lalkoztunk, most pedig a le­vegő, a víz szennyezése, a községek szémétgondja, mind­mind ide tartozik. — Sok gondot vállal ma­gára, aki a környezetvéde­lemmel foglalkozik? — Szívósságot, megszállott­ságot igényel ez a munka. Rá­adásul egy csomó ellenséget is szerez magának az ember. Nem könnyű belátásra nevel­ni az emberiséget. De azért voltak szép eredményeink. Csak itt a községben, a ti­zennyolc év alatt három terü­letet sikerült védelem alá helyeztetni. A Kálvária-dom­bot, ahol több mint harminc ritka növényfajta él (ezt dr. Pénzes Antal növénybiológus professzor állapította meg hivatalosan), a Kis-hegyet, ahol a Szovjetunió sztyeppes vidékeire jellemző növények vannak, és a Csóka-várat. — Van-e remény, hogy az emberek megváltoznak? — Szerintem van. Csak egy példát hadd említsek. Egyik szomszédom rendszeresen a Kálvária-dombon legeltette a birkáját, veszélyeztetve ezzel a ritka növényeket. Először ha­ragosommá tettem, s csak hosszas rábeszélés, meggyőzés után látta be, hogy igazam van. Azóta egyik legbőszebb védelmezője a környéknek. Nehéz élet — A község segíti a bizott­ság munkáját? — Nagyon sokat javult a helyzet. A jelenlegi tanácsel­nökünk szintén lelkes híve a környezetvédelemnek. De. mi­lyen nehéz, míg az ember va­lameddig elér — halkul el házigazdám hangja —, a Csó­ka-vár is. Hosszú évekig bű- zölgő szeméttelep, mert a ré­gi tanácselnök odaadta egy pesti vállalatnak, hordja csak ide a szemetét. A csókák mind otthagyták évszázados szállásukat. Mentem a járás­hoz. a megyére, a KÖJÁL- hoz, de a geológusokhoz is (a Csóka-vár mély, természetes bár­csak langjáratokkal) és . lám, sikerült. Vásárhelyi Sándor bácsi a jövő reményeként mesélte el, hogy körülbelül négy év óta az ő ösztökélésére, az iskolában természetvédő szakkör műkö­dik és a múlt évtől természet- védő úttörői is vannak a köz­ségnek. De, csak úgy melléke­sen és már túl a hivatalos be­szélgetésen, tudom meg — a buszmegálló felé tartunk —, hogy a járda mellett húzódó, cementgyűrűkkel kiépített víz­elvezető árok ügyében is mennyit kilincséit, harcolt, míg végre a tanács megcsinál­tatta. Dr. Vásárhelyi Sándor, Sán­dor bácsi, ma a két község környezet- és természetvédel­mi bizottságának tiszteletbeli elnöke. Hetvennyolc éves. De ma is konok, nem alkuvó, tenni kész ember. És ahogy ott állok a megállóban, kö­vetve tekintetemmel a bicegő, fürge kis alakját, mély tiszte­let ébred bennem. Tisztelet a mindenben ott munkáló hét­köznapok, a kis dolgok örök és nélkülözhetetlen heroizmu- sa iránt. S. Horváth Klára Kétféle műgyanta Szigetelőanyag A termékszerkezetet folya­matosan korszerűsítve különös figyelmet fordítanak az észak­magyarországi vegyiművek­ben a műgyantagyártás fej­lesztésére. A sajóbábonyi gyárban kát típus, a karba- mid-formaldehid és a fenol­formaldehid műgyanták gyár­tását kezdik meg. Ezeket az anyagokat eddig külföldről szerezték be. A műgyanták közül az egyiket az építőipar szigetelési célra, a másikat pedig a járműipar használhat­ja fel fékbetétek gyártására. A tervek szerint az idén még csak néhány száz tonna, a következő években azonban már több ezer tonna karba- mid műgyantát gyártanak. Éhhez nincs szükség költséges műszaki fejlesztésre, a már ■meglevő technológiai berende­zésék átalakításával és azok­nak a jobb kihasználásával kezdenek a műgyantagyártás­hoz. A kitűnő szigetelőképességű s nem gyúlékony fenol-for­maldehid műgyanta nagyüz- mi gyártási módszerét a sajó­bábonyi üzem a Szovjetunió bél vásárolta meg. A kísér­leti gyártásuk az idén meg­kezdődik és a tervek szerint 1983-ban már mintegy ötszáz­ezer tonna műanyashab-szige- telőlamezt készítenek. Dunakeszi új arca A tízemeletes sorházba az idén beköltöznek A majdani városközpont makettje A főváros felöl Vác felé ha­ladva Dunakeszi északi részén a 2. számú főközlekedési út és a Duna ölelésében épül-alakul a fiatal város új központja. A néhány éve megépült első ma­gasházakat, melyeket a város­ban akkoriban nem fogadtak kitörő örömmel, sorra követ­ték a négyszintesek és az újabb pontházak békésen meg­férve a már korábban épült kétszintes családi otthonokkal. A Városépítési Tervező In­tézetben elkészítették e város­rész 1990-ig szóló fejlesztési tervét. Az elképzelések között Hártyásszárnyú szorgoskodók Édes méz, sok keserűséggel Több támogatást vár a szakcsoport Meghívót kézbesített a pos­tás: a Monor vidéki ÁFÉSZ vecsési méhész szakcsoportjá­nak beszámoló taggyűlésére invitáltak a kis kollektíva tagjai, akik megelégedéssel hallgatták Gonda Sándor szakcsoportelnök beszámoló­ját. Az alig kéttucatnyi tag­gal működő szakcsoport ve­csési és üllői méhészei az el­múlt idényben a tervezett 75,6 mázsával szemben 115 mázsa, többségében export minőségű mézet értékesítettek az ÁFÉSZ-en keresztül. Ez volt a szakcsoport történetében a legjobb eredmény. A jelenleg békésen telelő, kikeletre vá­ró szorgalmas hártyásszár- nyúak ezen túlmenően több mint fél mázsa, a nemzetközi piacon is ke­resett méhviaszt termel­tek. A propolisz, vagy más né­ven méhragasztó (fontos gyógyszer-alapanyag!) és vi­rágportermelés nem számot­tevő a szakcsoportban. Pénzben nehezen fejezhe­tő ki az az értékes munka, amit a szakcsoport zömében- szervezett keretek között ván­doroltatok félezernyi méhcsa­ládja az idegen megporzású mezőgazdasági növények meg- porzásával végzett. (Gyü­mölcsfáink, bogyósgyümölcs- cserjéink többségét a méhek Mérje fel, vegye meg! Január 26-tól február 7-ig komplett fürdőszobák árusítással egybekötött bemutatój'a és vására a Skála Expo Áruházban. A helyszínen megvásárolhatja az alapterület és szín szerint kiválasztott fürdőszoba-berendezéseket és felszereléseket. IRÁNYÁRAK (az alapterülettől függően): curry-sárga 18 500 Ft csokoládébarna 19 600 Ft világoskék 16 920 Ft tintakék 20 100 Ft Várjuk kedves vásárlóinkat! porozzák, a szántóföldi növé­nyek közül többek között a napraforgó, repce, baltacím, mustár, uborka, tök, stb. virá­gai termékenyülnek meg a méhek által, sőt az utóbbi években igen jó eredménnyel bevált a fólia álett termesz­tett primőrök méhes' bepor­zása is.) A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok is felismerték — mivel a vadon élő rovarok száma a vegyszerezés . miatt erősen lecsökkent —, a mé­hek munkájának fontosságát és támogatják a vándorló mé­hészeket. Nem így a Monor vidéki ÁFÉSZ, amely az elmúlt három évben meglehetősen mostohagyerekként kezeli a járási és így a vecsési méhé­szek szakcsoportját is. Ezt a helytelen- szemléle­tet mutatja az is többek kö­zött, hogy a szakcsoport be­számoló ülésére az előzetes ígéret ellenére sem jött el az ÁFÉSZ kijelölt képviselője. Pedig hallhatta volna azo- • kát az észrevételeket, me­lyek rendezése ügyében segítséget várnak a kis­termelők az ÁFÉSZ új ve­zetésétől. Talán nem érdektelen meg­említeni, hogy az elmúlt mé­hészeti idényben a Hungaro- nektár a svédországi mezex- port-lehetőség keményében egy forint kilónkénti ösztönzést ajánlott fel a méhészeknek a repcemézre. Ezt a feltételt a méhészek határidőre teljesí­tették is, de az ÁFÉSZ ügy­intézőjének rossz hozzáállá­sa miatt a méhészek még­sem kapták meg a repce­méz után járó kilónkénti egy forintot. A legnagyobb hangulatron­tó hatású intézkedés mégis az volt, hogy az'1977—78-as évek­ben a szakcsoport eredményei alapján az ÁFÉSZ-től kapott közös alapot növelő 9 ezer forintot a szakcsoport kedve­ző gazdasági eredményei el­lenére megvonták a kollektí­vától. Pedig gyógylepényre, vándorbódéra, műlépre, az emelkedő faárak miatt kap­tárra fel tudták volna hasz­nálni, mint ahogy azt az idei tavaszra tervbe is vették. Az MSZMP XII. kongresz- szusa határozata alapján a VI. ötéves tervben is támo­gatni kell a háztájiban vég­zett népgazdasági hasznot ho­zó tevékenységet. Ez nemcsak a szakcso­port tagjainak érdeke, hanem a Monor vidéki ÁFÉSZ-c is,. nem beszélve a nagyobb csa­lád, a népgazdaság érdekei­nek szolgálatáról. Ezért várnak a méhészek mi­előbb határozott intézkedé­seket, a változások érdeké­ben. • • •'■‘"•T O. K. természetesen vannak olyanok is, melyek a ma még nem lát­ható és nem tervezhető anya­gi lehetőségek függvényében valósulhatnak csak meg. A már épülő és részben elkészült élelmiszer-, iparcikk- ruháza­ti áruház mellett a 16 tanter­mes és sikeresen működő ál­talános iskola, óvoda, bölcsőde komplexum mellé álmodtak ide a tervezők sportpályákat, szabadidő-központot, sőt még nyári színpadot is. Ám addig is, amíg a szárnyaló tervek esetleg valóra válhatnak, a vá­ros vezetői kitartó szívóssággal munkálkodnak, hogy már most megteremtsék az alapvető szol­gáltatásokat. A meglevők mel­lé újabb óvodát, bölcsödét terveznek, szolgáltatóház épül, s a 4. számú általános iskola már ma betölti a környék kul- túrközpontjának szerepét. A legközelebb megvalósuló beruházások között van egy újabb 10 emeletes sorház, mélynek lakói az év közepére várják a beköltözést. Átmene­tileg óvodát alakítanak ki há­rom lakás igénybevételével, az e téren mutatkozó feszültségek enyhítésére. Az elmúlt év augusztusában átadott élelmi­szer ABC mellé idén felsora­kozik az új iparcikk- és ruhá­zati áruház is. Noteszlapok hét közben HATALOM. A kabinosfiú — lehet vagy tizennyolc éves — kiabál. Ok nélkül tulajdonképpen. Hacsak nem ok az, hogy ügyfelei: gyerekek. Igaz, talán csak négy-öt évvel fiatalabbak nála. de mégis. Velük szemben szabad­jára engedheti indulatait: — Ez a szekrényetek, értitek?! Mindent visztek?! Nehogy nekem kajáért, szappanért percenként visszaro­hangáljatok! Csendben maradjatok! A pprtás idős, nyugdíjas. A látogató: művész, az aggkor határán. Mondja, hová megy, úticélja az épület második emeletén van, régi ház, magas emeletek, liftet kérne. A portás nem ad. Minek? Kínlódjon a kisöreg. Lényegtelen, hogy a portás nem ismeri fel a világ­hírű mestert. Más idős emberrel ugyanígy viselkedne. Közömbös, hogy a kabinosfiú mennyi idős. Ha nem re­mélhet borravalót, érezteti hatalmát. Mert mindkettő úgy érzi — van neki. Bármilyen kicsi, akármiyen szűk körre érvényes — mégis hatalom. Élni lehet hát vele, de visszaélni is. Sem a gyerek, sem az aggastyán nem azonos súlycsoport Pontosabban: ők az egyedüliek, akiktől nem kell tartani. Rajta hát, tör- lesszük rajtuk mindazt a rúgást, melyet mi kaptunk, korábban, mástól. A kör bezárul. FÉNYKÉP I. Igazolványhoz kellene fotó, gyorsan. Végigrohanok a fővároson, fogy a benzin, nem olcsó tú­ra. És hiába. Találok öt fotóautomatát, egyik sem mű­ködik. Hetek óta — mondják a közeliek. Mármint azok, akik az automaták közelében dolgoznak. Furcsa módon, sok közöttük a fényképész. Az automaták fotóműtermek közelében vannak. Ott nem működnek, egy perc alatt, pár forintért. Ott, ahol — hát nem érdekes? — van ha­gyományos fotós, kétnapos határidővel, több forintért. Invitálnak is, hagyjam a csudába , a gépet, ők szebbet csinálnak. Gyalázat arra, aki rosszat gondol. FÉNYKÉP II. Az utazási iroda ajtaján cédula: X. és Y. külföldi utak elfogytak. A kedves hölgy szerint kény­telenek voltak kiírni, mért percenként kellett elmonda­niuk: nincs London, nincs Athén, nincs Krk-szigeti nya­ralás. A meghirdetésük utáni napokban elkelt valameny- nyi turnus, pedig-volt vagy tíz mindegyikből, egyenként 30—40 hellyel. Elkeltek ötezerért vagy tízért, tizenötért. Spanyol ismerősöm, akinek valutáját beváltandó léptünk be az irodába, kimegy, előveszi Nikonját, és fo­tóz. Az autót rajta a cédulát. Bizonyítéknak. TAKARÉKOSSÁG. Meglepő méretű kocsisor halad a balatoni úton. Az évszakhoz és az időjáráshoz képest sok a gyalogos is, Siófokon, Zamárdiban, Szántódon, Földváron. Autó van, gyalogos van, lámpa nincs. A for­galmas csomópontoknál elhelyezett közlekedési lámpák nem működnek. Minek? Hogy csikorognak a fékek, ug­rálnak a rémült emberek, koccannak a lökhárítók? Nem számít. Nem összeg, Az az igazi pénzt, amit így meg le­het spórolni. Mármint a lámpák kikapcsolásával. Azok ugyanis nem hibásak. „Takarékossági okokból üzemelte­tésük szünetel” Bravó! Andai György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents