Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1981. JANUÁR 27., KEDD Hártyásszárnyú szorgoskodók Édes méz, sok keserűséggel Több támogatást vár a szakcsoport Hálózatszerelők a DÉMÁSZ-nál Mindennapi szükségletünk: a fény Jobb közvilágítás a járási székhelyen Meghívót kézbesített a postás: a Monor vidéki ÁFÉSZ vecsési méhész szakcsoportjának beszámoló taggyűlésére invitáltak a kis kollektíva tagjai, akik megelégedéssel hallgatták Gonda Sándor szakcsoportelnök beszámolóját. Az alig kéttucatnyi taggal működő szakcsoport vecsési és üllői méhészei az elmúlt idényben a tervezett 75,6 mázsával szemben 115 mázsa, többségében export minőségű mézet értékesítettek az ÁFÉSZ-en keresztül. Ez volt a szakcsoport történetében a legjobb eredmény. A jelenleg békésen (telelő, kikeletre váró szorgalmas hártyásszár- nyúak ezen túlmenően több mint fél mázsa, a nemzetközi piacon is keresett méhviaszt termeltek. A propolisz, vagy más néven méhragasztó (fontos gyógyszer-alapanyag!) és virágportermelés nem számottevő a szakcsoportban. Pénzben nehezen fejezhető ki az az értékes munka, amit a szakcsoport zömében szervezett kereteik között ván- doroltatott félezernyi méhcsaládja az idegen megporzású mezőgazdasági növények meg- porzásávaí végzett. (Gyümölcsfáink, bogyósgyümölcs- cserjéink többségét a méhek porozzák, a szántóföldi növények közül többek között a napraforgó, repce, baltacím, mustár, uborka, tök, stb. virágai termékenyülnek meg a méhek által, sőt az utóbbi években igen jó eredménnyel bevált a fólia alatt termesztett primőrök méhes beporzása is.) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok is felismerték — mivel a vadon élő rovarok száma a vegyszerezés miatt erősen lecsökkent —, a méhek munkájának fontosságát és támogatják a vándorló méhészeket. Nem így a Monor vidéki ÁFÉSZ, amely az elmúlt három évben meglehetősen mostohagyerekként kezeli a járási és így a vecsési méhészek szakcsoportját is. Ezt a helytelen szemléletet mutatja az is többek között, hogy a szakcsoport beszámoló ülésére az előzetes ígéret ellenére sem jött el az ÁFÉSZ kijelölt képviselője. Pedig hallhatta volna azokat az észrevételeket, melyek rendezése ügyében segítséget várnak a kistermelők az ÁFÉSZ új vezetésétől. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az elmúlt méhészeti idényben a Hungaro- nektár a svédországi mézex- port-lehetőség reményében egy forint kilónkénti ösztönzést ajánlott fel a méhészeknek a repcemézre. Ezt a feltételt a méhészek határidőre teljesítették is, de az ÁFÉSZ ügyintézőjének rossz hozzáállása miatt a méhészek mégsem kapták meg a rep:e- méz után járó kilónkénti egy forintot. A legnagyobb hangulatrontó hatású intézkedés mégis az volt, hogy az 1977—78-as években a szakcsoport eredményei alapján az ÁFÉSZ-tol kapott közös alapot növelő 9 ezer forintot a szakcsoport kedvező gazdasági eredményei ellenére megvonták a kollektívától. Pedig gyógylepényre, vándorbódéra, műlépre, az emelkedő faárak miatt kaptárra fel tudták volna használni, mint ahogy azt az idei tavaszra tervbe is vették. Az MSZMP XII. kongresz- szusa határozata alapján a VI. ötéves tervben is támogatni keik a háztájiban végzett népgazdasági hasznot hozó tevékenységet. Ez nemcsak a szakcsoport tagjainak érdeke, hanem a Monor vidéki ÁFÉSZ-é is, nem beszélve a nagyobb család, a népgazdaság érdekeinek szolgálatáról. Ezért várnak a méhészek mielőbb határozott intézkedéseket, a változások érdekér ben. Az elmúlt esztendő alaposan próbára tette a mezőgazdaságban dolgozókat. Vonatkozik ez valamennyi ágazatra. elsősorban természetesen a növénytermesztésre. A maglódi Rákosmezeje Tsz egyik dinamikusan fejlődő ágazata a szőlészet, amely a nehéz feltételek ellenére is teljesítette a vezetőség elképzeléseit. Pedig cseppet sem voltak könnyű helyzetben a szőlészetben dolgozók. Kései érés Először az időjárás miatt a növények. íejlődéséöen • bekövetkezett háromhetes lemaradás adott okot az aggodalomra. Mar-már úgy látszott, hogy ezt nagyrészt kivédik — a késői vénasszonyok nyara pótolja részben, amit az igazi nyár elmulasztott. Tenát megérleli a fürtöket, illetve megfelelőre növeli a cukorfokot. *. Ez, sajnos, nem következett be, sőt a november végi télies időjárás miatt szinte napok alatt kellett befejezni a szüretet. Egy kattintás a kapcsolón, s fény árad szét a szöoaoan. A tanyaviiagioan még sokaknak újdonság ez a mozdulat, s ugyancsak nem aevesea vágyamra, hogy gyakoroinas- sa. Mindenesetre tény az, hogy évről évr e mind tő ab tanyához jutnak el a villanyvezetékek. Am az is igaz, hogy kissé nenezeoa dolga van a ta- nyasiaxnax eooen az ügyben, nünt például a szomszédos Bacs-Kiskun megyében, ahol tetemes összegű aiiauni támo- •gatással villamosítják. a tanyákat. A tanács megrendelésére Persze nemcsak a végtelennek tűnő homo.cvilág oan lehet gondja az embereknek a villannyal. vagy hiányával. Mégpedig azért, mert az utóbbi tíz esztendőben a várakozásokat is felülmúlva, megnóvekedett a háztartások elektromosener- gia-igénye. Üj, nagyobb teherbírású vezetékék, s ezekhez pedig új traszformátor- állomasok kellenek. Akad hát munkája bőségesen a DE- MASZ nagykőrösi üzemegységén, ahova a monori járás is tartozik, a villamoshálózat- szerelési osztály dolgozóinak. A kérdés csupán az, hogy telik-e a sok munkára a pénztárcájukból? — Ügy látszik, igen — vélekedik Fischer János osztály- vezető —, hiszen tavalyi tertöbbért vállalták volna az idényjellegű munkát Az ágazat dolgozói és vezetői bíztak abban, hogy a szőlőoltvány-értékesítés beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ez nem az időjárás miatt hiúsult meg, hanem „beszűkült” a piac,, kevés, volt a rendelés más gazdaságok' részéről. Szünet nélkül Mindenesetre az ágazat elvégezte az esedékes munkákat’az elmúlt év folyamán. Szünet azonban nincs. Az előirányzott telepítéshez még a télen ed kell végezniük hét hektáron a talaj megforgató-» ,sát, hogy az előirányzott programot teljesíteni tudják. Folyamatosan végzik a téli metszést, amelyet szeretnének minél előbb befejezni. Az ágazatban is érvényes az a természeti törvényszerűség, hogy a változás ellenére is érvényesül az állandóság és a folyamatosság. G. J. vünk szerint 51 millió forint értékű hálózatot kellett volna építenünk Dél-Pest és Bács- Kiskun megyében, s ezzel szemben 63 millió forintot tesz ki a végeredmény. — Mellesleg szólva, a hálózatszerelés ilyetén „felfutása” nem kidobott pénz. A korszerűsítésre az új vezeték építésére éppen a takarékosabb energiagazdálkodás miatt van szükség. A pénzről még any- nyit, hogy e szép végösszeg felét saját keretünkből adtuk. A többi munkát megrendelőink fizették. — Mi épülhetett meg ebből a 63 millió forintból? — Mindenekelőtt 47 transzformátorállomás, aztán 42 kilométernyi középfeszültségű vezeték. Ebből 16 kilométernyi földkábel Kecskeméten, Nagykőrösön is egykilométer- nyi, s ugyancsak középfeszültségű az a vezeték, melyet a Batthyány utcában építettünk, kiindulva a legkésőbb jövőre elkészülő 120/10 kilovoltos aláílomástól. Kisfeszültségű vezetéket vagy száz kilométernyit szereltek fel dolgozóink. Ebből 15 kilométernyi kimondottan csak a köz- világítást szolgálta. Elsősorban Kecskeméten, Dunavecsén és Monor on. A száz kilométerből mintegy • hatvan esik a tanyák villamosítására. Tanácsi megrendelésre tíz rendkívül korszerű nátrium- lámpát szereltünk fel a forgalmasabb közúti gyalogátkelőhelyeknél Nagykőrösön. Ilyen lámpa egyébként Cegléden egy van, Pilisen pedig kettő. Többre számíthatnak — Részt vettek-e a DÉMÁSZ hálózatszerelői a vasútvonal villamosításában? ISfejm, ez pem volt feladatunk. Viszont a vasútvonalat keresztező vezetékeknél, a vasút villamosítása miatt több úgynevezett keresztezést szabványosítási munkát kellett elvégeznünk. — Tervüket nem csekély mértékben túlteljesítették. Eszerint semmi sem akadályozta munkájukat. — Ezt azért nem merném állítani, mert az anyagellátásunk, hogy úgy mondjam,' kissé zaklatott volt. Aztán a korai télnek sem örültünk. Dolgozóink műhelyének a csillagos, ezúttal a hófélhőktől terhes ég a mennyezete. Volt egy hetünk, amikor meg sem mozdulhattunk. Szóval tavaly egyáltalán nem voltunk híján a nehézségeknek. — S milyenek az idei kilátásaik? — Azt, hogy milyen gondokkal kell megküzdenünk, még nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a tervünk ismét 51 millió forint értékű munka elvégzése. Ámbár, ha a szerződéseinket nézzük — mondja az osztályvezető jegyzeteiben lapozva —. akkor többre számíthatunk. Már most 53 millió forintnyi munkára kötöttük le kapacitásunkat Egy könnyed mozdulat — Milyen nagyobb munkát kérnek a megrendelők a DE- MÁSZ üzemigazgatóságától? — A Testvériség gázvezeték építésével kapcsolatban egy kompresszorállomás energia- ellátását kell megoldanunk Kecskemét mellett. Ez a munka több mint 4 millió forintot ér. Aztán folytatjuk a már említett nagykőrösi alállomás építését, s az ezzel összefüggő hálózatszerelési munkákat több mint 5 millió forintért Kecskeméten 14 kilométernyi 10 kilovoltos kábelt fektetünk le, s ugyanitt sok munkát ad majd a Halasi úti felüljáró világításának szerelése. — Ezeken kívül rengeteg kisebb munkánk lesz üzemigazgatóságunk két megye jelentős részére kiterjedő területén. Egyébként saját keretünkből 26 millió forintot költöttünk a korszerű , energia- gazdálkodás megkövetelte korszerűsítésekre, új hálózatok kiépítésére. Érdekes adat lehet, hogy hálózatépítésnél a felhasznált anyagok értéke hozzávetőlegesen 60—65 százalékát teszi ki az elkészült létesítmény értékének. Másként fogalmazva, a hálózat- szerelésen dolgozó 78 szakemberünk. nagy tudást igénylő munkájának értéke, s az egyéb költségekkel együtt tavaly elérte, a 20 millió. forintot... S ennek a valóban hozzáértéssel végzett nehéz munkának az eredménye az, hogy egyetlen könnyed mozdulattal fényt varázsolhatunk otthonunkba. Hány lakásban? Csaknem lehetetlen összeszámolni. Erre a kérdésre legfeljebb az áramdíjakat számfejtő számítógép válaszolhatna. Annyit mindenesetre kiszámoltunk Fischer János osztályvezetővel a szemléltetés kedvéért, hogy az üzemigazgatóság dolgozói csupán Kecskeméten tavaly legalább ezer lakás energiaellátásához teremtették meg a feltételeket Mennyi fény! F. P. • » Olvasóink kérdezik Még a megállóban sem? Bottal, gyalog a jeges járdán O. K. Nehéz szüret utáni metszés Az időjárás is keresztülhúzta a számításukat Már nem válogatott ismét a honi ranglista élén Beszélgetés Doncsecz József birkózóval A felháborodás adta a tollat a kezembe, hogy megírjam, miért. Állandó olvasója, illetve előfizetője vagyok a Pest megyei Hírlapnak, így a január hetediki, szerdai számban a Miért csak így? című írást olvasva, örültem, hogy végre ilyen is létezik: a helyi járat 4-től a gimnázium előtt megáll. Sajnos, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez mégsem így van. Tizennegyedikén a férjemnek be kellett menni az egészségházba. Én szabadságot vettem ki, hogy elkísérjem, mert, sajnos, bottal és nehezen jár. A GF 03—86-os helyi járatra szálltunk fel a vásártérhez közeli bolt felé levő megállóban. Kértem a sofőrt, hogy a gimnáziumnál álljon meg, de nem állt meg. Üjból szóltam, hogy az egészségházba megyünk, le akarunk szállni, s egyáltalán meg sem állt. Gorombán válaszolt, hogy mit képzelek én, minden sarkon nem állhat meg. Hivatkoztam, hogy az újság is írta. hogy a gimnázium előtt megáll. Azt válaszolta, hogy nincs kitéve a tábla és nem áll meg. Sajnos az emberségére nem lehetett adni, mert hiába kértem, hogy álljon meg, meg sem hallgatott és a kis cukrászdáig, az átjáró közeiéig' vitt el. Onnan kellett visszagyalogolni az egészségházig a csúszós, havas úton. Ez körülbelül fél órába telt, mert a férjem 100 százalékos rokkant, nem tud sokat járni még bottal sem, s így mertünk a helyi járattal menni, hogy időben is odaérjünk, és kíméljük a gyaloglástól.' Ha a sofőr emberséges lett volna, vagy megértő, ha nem volt megálló is — nem sokba ■telt volna, ha leáll addig, amíg leszállunk. így idegesen, bosszankodva, nagy nehezen beértünk a rendelőbe. Ezt el lehetett volna kerülni egy kis jóakarattal. Ezt meg kellett írnom, remélve, hogy kevés ilyen sofőr akad a helyi járaton. Fekete Béláné Monor, H. Kovács János utca 2. f ★ A szerkesztőség megjegyzése: Az utóbbi hetekben, napokban megszaporodtak — legalábbis szerkesztőségünk postájában — a Volán 20. számú Vállalat monori MÁ- VAUT-főnökségénck munkájával, a menetrendekkel kapcsolatos panaszok. Ezek tisztázása érdekében természetesen alkalmat kívánunk adni- az illetékes helyi vezetőknek is, hogy kifejthessék véleményüket. A kedvezőtlen időjárás ellenére a mennyiségi tervet elérték, sőt túl is teljesítették. A tervezett 85 mázsa helyett 90 mázsa került a puttonyokba, hordókba hektáronként. Azonban a szőlő kései érése miatt 20 vagon csemegeszőlő helyett csak 10 vagonnal tudtak értékesíteni . augusztusban és szeptemberben. A hiányzó árbevétel pótlására húsz vagonnal több borszőlőt értékesítettek. Az alacsonyabb cukorfok miatt kilogrammonként egy forinttal kevesebbét kaptak a fürtökért. Szakmai gyakorlat Izgalmat okozott az is, hogy a munkák zöme novemberben összetorlódott. Két középiskolával is jó a kapcsolatuk, a diákok segítségével szedték le a szőlő nagy részét. A Puskás Tivadar szakközépiskola tanulói 32, az Asztalos János kertészeti szak- középiskola diákjai 8 vagon szőlőt szüreteltek. Ez utóbbi iskola tanulói nemcsak a szüreti munkákba kapcsolódtak be, hanem év köziben is sokat tevékenykedtek a szőlőben, mert a szakmai gyakorlatukat ott végezték. A diákok munkájának köszönhető az is, hogy nem lépték túl a bérkeretet, hiszen a felnőtt munkások csak jóval Nem kis meglepetést keltett sportberkekben két évvel ezelőtt Doncsecz József VB- bronzérmes sokszoros magyar bajnok bejelentése: lemond a válogatottságról. Sokan vitatták elhatározásának helyességét, Moszkvát még meg kellett volna próbálnia. • — Idegileg és fizikailag is rendkívül fáradt voltam. A balszerencsés világversenyek, amelyekre mindig esélyesként érkeztem- és ahol mindig közbejött valami — bizony alaposan megviseltek. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány korábban versenyzőtársam volt. A szófiai világbajnokságon, amelyen Csaba világbajnokságot nyert és tuskirályként emlegették, én harmadik lettem. Ez volt életem első VB-je. Együtt emlegettek bennünket az „új hullám” képviselőinek. Voltak olyan évek, amikor minden versenyt megnyertem, kivéve a VB-t, vagy az EB-t. Nyertem a Seelenbinderen is és versenyt tudtam nyerni a Szovjetunióban és Bulgáriában is. Aki ismeri a nemzetközi erőviszonyokat, az tudja, mit jelent ez. Voltak évék, amelyeken vezettem a világranglistát. Csak életem nagy álmát — egy hivatalos világ- versenyt nem tudtam nyerni. Hegedűs Csaba roppant munkát követelt a kerettagoktól (az idő, a moszkvai olimpia őt igazolta). Én úgy éreztem, már nem vagyok képes erre. Ezért mondtam le a kerettagságról — adtam át a helyet a fiatalabbaknak. • • Nos, Doncsecz József két év óta csak klubjában, a Vasasban edz. Edzésadagja körülbelül a harmadrésze a válogatott keretben készülőknek. Ennek ellenére az elmúlt két évben is megnyerte az országos bajnokságot, vezeti a házai ranglistát. Többek között az EB 5. helyezett Sipos és az olimpiai 7. helyezett Molnár is mögötte található. — Mindez mégis csak megkérdőjelezi a korai visszavonulást? — Sokat töprengtem ezen. Bevallom őszintén, nagyon elszorult a szívem, amikor a moszkvai közvetítéseket néztem itt Monori-erdőn — és nagyon boldog voltam, ami- kot a Hegedűs-tanítványok olimpiai aranyérmet nyertek. Annak örültem, amit én nem tudtam megvalósítaná. — Hogyan tovább? — Talán még egy évet birkózom. Nagyon tehetséges utánpótlásunk van és bizony Sipos, Tiger, Molnár és a többiek alaposan megizzaszta- nak. Eddig kilenc kötöttfogású bajnokságot nyertem egyéniben, több mint tizenötszörös magyar bajnok vagyok. A tizedik egyéni bajnoksággal, ami eddig keveseknek sikerült és ami a óilág legjobbjai közé tartozó magyar birkózásban nem akármilyen teljesítmény, szeretnék visszavonulni. • • • — Doncseczék két évvel ezelőtt költöztek Monori-erdőre. Hogy érzik magukat? — Köszönjük, nagyon jól. Monori-erdő a csendet, a nyugalmat, a családot jelenti, az élet harmóniáját. És ez a legfontosabb. Szalontai Attila ISSN llll-INl (Manor! Hírlap!
