Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 2. szám
1981. JANUÁR 4., VASÁRNAP *r?rn d/Ps V xJünap Motorok - játékokhoz Asszonyok keze nyomán kcsz&lnek a kismotorok a Texclektro érdi üzemében. Az ügyes szerkezetek felhasználásával működő gyermekjátékok: traktorok, autók, az idei karácsonyi vá' sáron is kelendőek voltak Ráckevei járás Mérlegen öt év Év végére elkészültek a számadások: üzemek, intézmények összegezték tevékenységük eredményeit. Am a tavalyi summázások különböztek a korábbiaktól. Az egy évről szóió összefoglalókon kívül nagyobb periódust is átfogó jelentések íródtak. Az ötödik ötéves tervciklus számokban is áttekinthető valóságát mérték fel mindenütt az országban. Nem volt kivétel a ráckevei járás sem. Amikor évekkel ezelőtt kidolgozták a tervidőszakra vonatkozó elképzeléseket, akkor a központi fejlesztési koncepciókon kívül természetesen a helyi sajátosságokkal is számoltak. így — egyebek között — azzal, hogy növekszik a járás lakóinak száma, továbbra is meghatározó marad a környék agglomerációs és üdülőhely jellege. A fejlesztési elképzelések megvalósításához elsősorban — pénz kellett. A terv 530 millió forinttal számolt, és bár ez is már kétszerese volt a IV. ötéves terv idején felhasznált összegnek — az V. ötéves tervidőszak bevételei ennél is jóval többre, 756 millióra rúgtak. A növekedés elsősorban a nagyabb állami támogatásnak volt köszönhető, mely főleg lakások és iskolák építését szolgálta. A járásban öt év alatt 289 célcsoportos lakás épült. Ez altkor is szép eredmény, ha kevesebb a tervezettnél. A lemaradás oka elsősorban a szigetszentmiklósi új lakótelep előkészítésének elhúzódásában keresendő. Nagy volt az eltérés a tervtől az utak esetében is —igaz. pozitív értelemben. Csaknem 21 lem szilárd burkolatú út készült el, a tervezett 6,6-del szemben. Egyéb pénzforrásokból további 50 km út épült Szigetszentmiklóson 20 km vízvezeték- és 23 km hosszú csatornahálózat készült. Sáj- nos, a makádi vízvezeték-építés, akárcsak a többször módosított átadási határidejű szigetszentmiklósi szennyvíz- tisztító telep elkészülte, csak később realizálódik. Nagy eredmény: a tervezett 225-tel szemben 600 óvodai hellyel gazdagodott a járás. Terven felül Ráckevén 125, Tökölön 50, Halásztelken 100, Szigethalomban 200 új hely létesült — elsősorban a társadalmi összefogásnak köszönhetően. A terv öt év alatt 41 új tanteremmel számolt. A valóság: 63 új általános iskolai terem várja — ugyancsak a lakosság segítségének eredményeként — a kisdiákokat. A. Gy. Társadalmi viszonyaink változásának tükörképe Egyben a demokratizmus fóruma A tegnapokról is kell szólni. Mert a népi ellenőrzés alig valamivel több, mint két évtizedes történelme, társadalmi viszonyaink változásának a tükörképe is. A vizsgálatok nem csupán az életkörülményeinkben, hanem a tudatunkban végbement változásokról is számot adnak. Napjaink elemző ismerete Hosszú út vezetett idáig. Kár lenne tagadni: az első időszakban gyakran kemény csaták árán dőlt el, hogy mi-* lyen képet ismerjen meg a közvélemény a valóságról. Voltak olyanok, akik — ki tudja miért? — a valóságosnál komorabb szavakkal ecsetelték meglévő nehézségeinket, mások pedig arra törekedtek, hogy az összefoglaló jelentések egy rózsaszínűre festett képet nyújtsanak a valóságról. Végül azonban rá kellett jönnünk, hogy nehézségeink megoldásának egyik alapfeltétele, társadalmi valóságunk reális ismerete. Ennek hiányában ugyanis aligha képzelhető el, hogy a gondjaink megoldását célzó döntések valós alapokra épülnek. Másra van ma szükség. Napjaink elemző ismeretére és — ha kell — könyörtelen szembenézésre. Vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Mert a gyorsan változó világban, a gazdálkodás gyakran változó feltételei között szinte naponta össze kell vetnünk az elméletet a valósággal, hogy, megtudjuk; meddig jutottunk a magunk által kijelölt úton. Ennek az elemző munkának pedig nélkülözhetetlen láncszeme a társadalmi ellenőrzés! Tudjuk ezt jól, sőt, ha másokról van szó, zokszó nélkül el is fogadjuk. Mégis gyakori a panasz, amely szerint az indokoltnál lassabban valósulnak meg a társadalmi aktivisták által tett javaslatok. Jó lenne tudni miért van ez így? Sokféle magyarázat a miértre A miértre sokféle magyarázat kínálkozik. Vannak, akik azt mondják, hogy a kelleténél nehezebben viseljük el a bírálatot. Mások azzal magyarázzák a realizálás nehézségeit, hogy sokan még ma is laikus ellenőrzésnek tartják a népi ellenőrzést. Pedig már régen nem így van, hiszen a napjainkban dolgozó társadalmi ellenőrök hetven százaléka felsőfokú végzettség birtokában ellenőrzi és javasolja a társadalmi viszonyaink tökéletesítését. Megint mások szeLézerrel vizsgálják a vegyi folyamatot „Fölszeletelik” a cseppeket Nemcsak látványosság a holográfia, de kitűnő eszköz is az ipar száméra a különféle — szemmel, műszerrel nem követhető — folyamatok megismerésére. Ezt bizonyítja az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetébe® kidolgozott és szabadalmaztatott eljárás, mely a fizikai és vegyi reakciók mozzanatait rögzíti létrejöttük pillanatálban. A holográfia voltaképpen háromdimenziós fényképezést jelent lézerfénnyel, optikai rendszerek közbeiktatása nélkül. A hologram kétszer any- nyi információt tartalmaz, mint a közönséges fénykép, mégpedig azért, mert míg a fénykép csak a fény intenzitását, a fehér és fekete foltok eloszlását örökíti meg, a holográfia, a fény fáziskülönbségeit is rögzíti. A műszaki kémiai kutatóintézetben mindez azt jelenti, hogy a holográfia segítségével az eddigieknél jóval többet megtudhatnak a mikrojelenségek. természetéről. Eljárásuk szerint a lézerrel, két század- milliomod másodperces exponálási idővel készítenek hologramot például a porlasztás során keletkező cseppekről, s hologramról nemcsak a cseppek méretét, eloszlását olvashatják Le, hanem térbeli elhelyezkedésüket is. A cseppeket szinte fölszeletelhetik, minden síkját is külön megnézhetik, a hologramot fel- tördal hetik, az információt pedig korlátlan ideig tárolhatják. Hasonló módon tanulmányozzák a folyadékban mozgó szilárd szennyeződéseket, a kristályok növekedését, a buborékok születését, a folyadék elegyedését. A holografikus módszernek még egy nagy előnye van: azon túl, hogy közelebb juttatja a kutatókat a vegyi folyamatok pontos megismeréséhez. lehetővé teszi, hogy a vizsgálatokat üzemi körülmények között végezzék, mégpedig anélkül, hogy az üzemi folyamatot megszakítanák. A titkár az asztalnál ült, elnézett az az ablakon túlra. A gesztenyefát nézte az üvegen át, így nézi már évek óta, atóta sem tud betelni látványával. Színeivel, ahogy együtt változnak a nap állásával, a levelek most rozsdavörösben játszottak, szélük megper- zselődött. Őszt ígértek. Kezében a telefonkagylót tartotta, az imént fejezte be a beszélgetést, elfelejtette letenni. Szórakozottan magát vizsgálgatta: kit akart hívná vajon? A férfit észre sem vette. Csak amikor az megköszörülte a torkát, akkor figyelt föl. „Kérem szépen, lakásépítés miatt” — mondta a férfi. Hát perszfe, mi más miatt, gunyorosodott el magában a titkár. Aki ide belép, annak mind lakás kell, és nincs olyan, aki meg ne érdemelné. Nem őket, magát ^gúnyolta. A tehetetlenségét, hogy nem oszthat szét annyit, amennyit szíve szerint osztana. A hangját, amivel naponta kényszerül kimondani az elutasítást. „Foglaljon helyet” — mutatott a_ fotelra egy orvos udvariasságával. Időnként annak Is érezte magát, ügyeletes orvosnak, ahogy a fogadónapokon kiszólt az ajtón: kérem a' következőt. Udvariassága természetéből fakadt, de volt benne számítás is: készsége leszerelte a másikat. „Köszönöm — mondta a férfi. _ Én inkább állnék. Tudja, a lábam ...” A titkár fölvetette a fejét. „Mi történt a lábával?” A férfi elkapta a tekintetét. „Baleset. Vonat.” Most nézte csak jobban meg at embert: középmagas, őszülő férfi volt, saiát korosztályából való, Bal kabát- uiját a zsebében hordta, lába idegenül ki támasztott. ..Mikor történt?” — kérdezte. Messziről jött a hangja. „Régen Ház épül, magos — mondta a férfi. — Húszéves voltam.” Húszéves, forgatta magában a titkár. Húszévesen ígéretes cselgáncsozó volt, külföldre járt versenyekre. Nem lett nagy sportoló, elszólította a szakma. Szerette a hivatását, a nyelveket is szerette. Négy nyelvvizsgája van, ennyit tudott fölmutatni, meg ezt at íróasztalt a gesztenyefával. És persze a családot: két szép, egészséges gyereket, ahogy az élet rendje követelte tőle. „Család?” — nézett föl megint a férfira. „Egyedül élek. Nemrégiben megházasodtam, el is váltunk gyorsan. Jobb a magamfajtának az egyedüllét.” „Ezt a házépítés dolgot hogy’ gondolja?” A férfi megélénkült. „Ó, nagyon egyszerűen. Megfizetek én mindent, csak legyen valaki, aki utánajár a dolognak. Mert az a nehéz nekem, elindulni. Egy nap megyek, a másik nap nyomhatom az ágyat, és még akkor sem biztos, hogy mindent elintéztem. De dolgozni, igaz, fél kézzel, azért tudok. Én csinálok a ház körül minden fúrásfaragást. Segítenék én, meg a szomszédok is, csak valaki a szervezésre gondolna helyettem.” A titkár írkálni kezdett a papírra. „Aztán pénze, honnan lenne?” A férfi nekivörösödött igyekezetében. „Van egy kicsi megtakarított pénzem. Meg aztán, gondoltam, valami kölcsönt i.s lehetne szerezni.” „Most hol lakik?” — kérdezte. A férfi magyarázta az utcát, a házat, de a titkár már előreszaladt gondolataiban. A kölcsönt, fgy képzelte, könnyen el lehet intézni. Hány emberinek szereztek már segítséget, most is megértenék őket a takarékpénztárban. A tervet meg majd megcsinálják a fiú'k. Valójában rendesek ezek a műszakiak: az ügyintézés, igaz, néha akadozik, de olyan még nem volt, ha óvodát, bölcsődét kellett tervezni, hogy ne dolgoztak volna, ingyen, akár még éjszaka is. Az építkezést meg majd vállalják az üzemiek. Társadalmi munkában munkaidő után vagy a tanács terhére, egyre megy. Eny- nyit elbír a tanács. Már csak az elnököt kell rávenni a dologra, ei meg nem lesz nehéz, ilyesmire mindig kapható. Előre mosolygott: hogyan fogja majd kéretni magát, hogy aztán az ügy legfőbb támogatója legyen. „Milyen ház lenne az?” — szakította félbe a férfi magyarázatát. A férfi szeme először csillant föl, mesélő hangon úgy mondta: „Szép ház lesz, magos!” „Majd meglátjuk, mit tehetünk” — szólalt meg a titkár azon a pattogó száraz hangján, amivel meghatódottságától védte mindig magát. „Köszönöm” — mondta a férfi és különös járásával megindult kifelé. A titkár utánalépett a folyosóra: „Ai építési engedélyért meg ne fáradjon. Majd mi kivisszük a lakásra.” C mielőtt a férfi bármit mondhatott volna, behúzta maga mögött az ajtót. Major Árvácska rint félünk a személyes felelősségre vonástól, s néha indokolatlanul nagyobb tisztelet övezi a hivalkodás által felnagyított személyes érdemeket. De akadnak szép számmal olyanok is, akik — a gyakran nem létező — kapcsolataikra hivatkozva gátolják a társadalmi ellenőrök munkáját.. Pedig számos példa igazolja, hogy az intézkedések elhúzódása és elmaradása károsan befolyásolja a közhangulatot és az érintett közösség közéleti aktivitását. r Évente 7—8 ezer közérdekű bejelentés Tusakodni kell hát a rossz beidegződéssel, hiszen az ellenőrzés nem csupán a vezetés elengedhetetlen eleme, hanem egyben a demokratizmus fóruma is, amely lehetőséget ad az állampolgároknak arra, hogy beleszóljanak társadalmunk formálásába. Ezt bizonyítja, hogy a népi ellenőrzési bizottságokhoz évente 7—8000 közérdekű bejelentés érkezik. És a panaszosok (már régóta nem) arra kíváncsiak, hogy miből vette a szomszéd az autóját! Gazdálkodásunk hiányosságait, a munkaszervezés fogyatékosságait teszik szóvá, vagy a gazdálkodás rendjét sértő vezetői magatartásokat! Azaz: valós gondjainkat! A jövőben erre az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, hiszen bejelentésével, közérdekű észrevételével és javaslatával — még, ha névtelenül is — az állampolgár kifejezi bizalmát, jelzi, hogy társadalmi viszonyaink alakulása nem közömbös számára. Ez pedig olyan tényező, amelyről céljaink ismeretében sem ma, sem pedig társadalmi fejlődésünk magasabb fokán nem lehet — és. nem is szabad — lemondanunk. Császár Nagy László Felső- és középfokon is Tanul a gyár A MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme bízvást kiérdemelné — ha osztanának ilyen titulust — a tanuló gyár címet. Szakács Károly, az üzemi pártbizottság szervező titkára joggal büszkélkedhet azzal, hogy a Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetem évfolyamain tizenheten tanulnak, és további két-két munkatársuk jár különböző szakosító kurzusokra. Tanulnak tőlük az egyéves pártiskolán is, huszon- hatan járnak a marxista-leninista esti középiskolára. Rajtuk kívül 277 hallgatója van az időszerű politikai kérdések tanfolyamainak, tömegszervezeti oktatásban a Társadalmunk időszerű kérdései tanfolyamon összesen 577-en gyarapítják ismereteiket. Az üzemi KISZ-szervezet 12 vitakörében 253 járműjavítós fiatal hallgatja az előadásokat. Élettartamuk: 15 év Hordozható utak Tavaly több mint 82 000 négyzetméternyi hordozható utpályaelemet gyártottak a Beton- és Vasbetonipari Művekben. Ezekkel a vasbeton elemekkel különösen az új építkezések környékén lehet gyors és gazdaságos módszerrel ideiglenes és többször is felhasználható utakat kialakítani. A különböző méretű és formájú pályaelemek elhelyezéséhez mindössze néhány centiméteres homok- vagy kavicságyat készítenek, s ezen az alapon illesztik szorosan össze a betontáblákat. A 18 centiméter vastagságú pályaelem a 18 tonnás tengelynyomást is elviseli. A másik típuson a 12 centiméteres útpályán az öttonnás gépjárművek haladhatnak biztonsággal. Az útpályaelemek gyorsan felszedhetek, amikor továbbhalad az építkezés, az út is költözhet. A gépjárműveket kímélő hordozható utak élettartama 15 év. Mindig máshol fáj? AZ ÖREGSÉGBEN az a legszórakoztatóbb, hogy mindig máshol fáj. Ezt az aforizmát egy már nem fia- tál, népszerű írónk vetette papírra. E látszólag ironikusan humorizáló megállapítás mögött az élet keserű és bonyolult törvényszerűsége húzódik meg. Az a kényszerű valóság, misze. rint minden létezés csak a hanyatlással együtt teljes. Az idő múlása minden ember számára a fizikai és lelki érzékenység új minőségét teremti meg. ahol valami mindig fáj és az a valami mindig máshol fáj. A hétkönapok felületessége aztán ezt a új, de folytonos minőséget legtöbbször az „öregség” alaposan lehatárolt, enyhén lekezelő értelmű sémájába gyömöszöli, ellentmondást teremt, ve így a valóság és a valóság diktálta társadalmi cselekvések közt. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni közös sorsunkról. arról, hogy mindannyian megöregszünk és az öregség természetes létezését, vele természetes egyenrangú jogait kegyes jótékonykodásként kezeli. Nemrégiben egy Pest megyei kis községben a tanácselnöknő mesélte: legalább 15—20 idős, magányos öregember él a faluban. A tanács — ismerve anyagi helyzetüket — ingyenes ebédlehetőséget ajánlott fel számukra. Ezt a jótékony gesztust (?) azonban mindössze talán négyen ha elfogadták. A többiek érthetetlen érzékenységgel, koldusalamizsnának tekintették, amit szégvellni kell a szomszédok, de önmaguk előtt is. Bevallom, ez a látszólag nagyon is mindennapos történet Indított arra. hogy elgondolkozzam a kérdésen — azon az érthetetlennek nevezett érzékenységen, ami oly helyes ösztönnel sejtette meg azzal az egy-két idős emberrel, a jog és kegyesség közti különbséget. De, hát miről beszélek tulajdonképpen? A segítés, a törődés szép, humánus megnyilvánulásait akarom megkérdőjelezni? Nem! Hanem azt, ami gyakran a koldus ölébe hullatott önkéntes adomány rossz emlékét idézi. És teszem ezt bátran, mert társadalmi fejlődésünk — a megtorpanások ellenére is! — éppen hogy a racionálisan értelmezett egyenlő jogok megteremtése felé igyekszik. Et viszont kizárja a kegyeskedő magatartást, mely eleve különbségeket feltételez! Ismét konkrétan fogalmazva. az öregség csupán biológiailag ielent új minőséget, nem társadalmilag. Visszakanyarodva történetemhez, amíg például egy társadalomban az ember szükségleteit a pénz eszközével elégíti ki, addig biztos, hogy az öregek egyenlő ioga is a szükségleteiket fedező pénzöszegben realizálódhat igazán! Ezért tettünk s teszünk sokat. De minden más látszólag humánus erőfeszítés valahol kegyességgé silányulhat. A kegyesség oedig a bizonytalan. függőségi érzések melegágya. Az AFORIZMA érfelme mé!v és az ember elkerülhetetlen sorsát ielenti. Kell hát, hogv minden erőnkkel azon munkálkodjunk: az öregség ne okozza társadalmi létezésünk minőségi csökkenését. Mert amíg az nem valósul meg. addig va. lóban csak az a szórakoztató az öregséeben, hogy mindig máshol fáj. S. Horváth Klára
