Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

1981. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK xMiíap POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Hol a fejem ? Többek szerint a magyar- országi műemlékek állapotá­nak, a műemlékvédelemnek bor. A sajátos jelkép magára- hagyottan áll a gödöllői kas­tély parkjában. Talán a fe­jére vár? Botorkálok A környék lakóinak nevé­ben ínak. Nagyon szeretnénk, ha a Dózsa György utca és Iskola utca sarkán ismét ég­ne a villany. Már jó ideje, nincs itt világítás, pedig for­galmas útkereszteződésről van szó. Teherautók, munkagépek járnak erre, és az iskolás gyerekeknek is itt vezet el út­ja. Sok a bejáró dolgozó, akiknek hajnalban vagy késő este a sötétben kell botor­kálniuk. Már több helyen be­jelentettük panaszunkat. Az egyik szomszédom beszélt a villanytelep vezetőjével, aki azt mondta, hogy egyelőre nem is lesz villany, mert nin­csen foglalat. Lehet, hogy ez így is van, de reméljük, ez nem lehet akadály. Vagy még sokáig a sötétben kell botorkálnunk? Harsányi Pálné Ceglédbercel—Cserő Hány fokos a tej? akár jelképe is lehetne Szent--------------------------------------­Flóriánt, a tűzoltók védő- Van két tehenem, tejüket a szentjét ábrázoló barokk szp- nagykátai csarnokba hordom. Válaszol az illetékes Még mindig az olaj Mostanában több, a fűtőolaj hiányát ecsetelő levelet kap­tunk. Például Majláth János- nétol Felsőgödröl és Sík Ist­vántól Gödöllőről. Sík István azt panaszolja, hogy Gödöllőn, a Kállai Sva út környékén le­vő olajkút kezelőfülkéjén hosz- szú idő óta tábla hirdeti: Olaj nincs. így a közelben élők­nek két kilométert is kell ku­tyagolniuk, hogy a város köz­ponti Áfor-kútjánál szerezzék be a nélkülözhetetlen tüzelőt. Gyakran előfordul, hogy a központi kúthoz zarándoklókat kellemetlen meglepetés éri, azaz vagy itt sincs olaj, vagy éppen a kút szerkezete rom­lott el. A panasszal Salamon Lász­lóhoz, az Áfor Középmagyar­országi Központjának kereske­delmi vezetőjéhez fordul­tunk. Megtudtuk, hogy levél­írónk felvetése jogos, az em­lített gödöllői kutat decem­berben felkeresőket valóban legtöbbször az „olaj nincs” feliratú táblácska fogadta. S a város legjobban ellátott, központi kútjánál is meg­esett, hogy nem volt olaj vagy meghibásodott a szerkezet. Salamon László elmondta, hogy a Pest megyei Áfor-ku- takat négy helyről látják el olajjal. A legtöbb probléma ott jelentkezik, ahova Buda­pestről szállítják az olajat. így Gödöllő, Aszód és Vác kör­nyékén.,., Az ismétlődő gondo­kon úgy próbálnak segíteni, hogy január 8-a óta Cegléd­ről is járnak e helyekre a tartálykocsik. Ez komoly se­gítséget jelent, s így remél­hetőleg januárban már jóval kevesebb panasz érkezik az említett területekről. S hogy a decemberi kellemetlenségeket már csak javulás követheti, arról is megnyugtatott min­ket Salamon László. A gon­dokat ugyanis a benzin árá­nak emelkedése is növelte; az árváltozás előtt hihetetlen nagy volt a fölvásárlás. A kereskedelmi vezető azt is elmondta, hogy tegnap 8 ezer liter olajat szállítottak a levélíró által említett kúthoz. Arra a kérdésünkre, hogy a jövőben mit lehetne tenni ha­sonló hibák megszüntetésére, Salamon László azt válaszol­ta; a legfontosabb az lenne, hogy mindazok, akik megte­hetik, nyáron vásárolják meg az olajat. Gépkocsiparkjuk ugyanis a decemberi és ja­nuár hónapokban jelentkező hatalmas igényeket nem ké­pes zökkenőmentesen ellátni, így azok járnak jól, akik otthonukban megfelelő tar­tállyal rendelkeznek, s ezt nyáron feltöltik. Sajnos, so­kan ---főleg lakótelepen élők — nem tehetik ezt meg. Mi a fenti beszélgetésből egy örömhírt szűrtünk le, mégpedig azt, hogy ezek után — januárban, februárban — már csak jobbat ' várhatnak, jobbra számíthatnak a gödöl­lőiek. Van azonban egy má­sik észrevételünk is. Ameny- nyiben egy élelmes, s termé­szetesen kellő pénzzel rendel­kező magánember — Buda­pesten és Pest megyében 120 ilyen van — „kutat” nyitna, sem a környékbeliek, sem ő nem bánná meg ... Ügy vettem észre, hogy a tej- átvevő rosszul állapítja meg a tej fokát. Ezt ellenőriztettem is. Azt a tejet, melyre a csar­nokban azt mondták, 3,4 szá­zalékos a zsírtartalma, elvit­tam a termelőszövetkezetbe, és ott 4,3 százalékosnak minő­sítették. Szóltam a csarnok­ban az átvevőnek, hogy nem jól fokoz, 'erre ő azt válaszol­ta: mit gondolok én, lopja ő a fokot? Panaszom nemcsak erre az egy alkalomra vonat­kozik, s nemcsak az én pa­naszom A többi állattartóé is. Molnár József Nagykáta Középkori állapot Örömmel olvastam a Pest megyei Hírlapban a Méreg című cikket, néhány adalék­kal szeretnék hozzájárulni az abban felvetettekhez. Men­őén a 20-as években még olyan tiszta volt a Tápió pa­tak, hogy hajmosáshoz is mertek vizet belőle. Azóta a szennyeződés olyan mértékű lett, hogy sokszor az óvodások ivóvízét is föl kell forralná fo­gyasztás előtt. Szerintem ez azért van, mert az embe­rek úton-útfélen eldobálnak mindenféle limlomot és fer­tőzik a vizet, a talajt. Lassan ugyanoda jutunk, ahol a kö­zépkorban voltak a nagyvá­rosok. Hiszen a történelemből jól ismerjük, hogy a közmű­vekkel rosszul ellátott, szeny- nyezett városokban gyakran pusztítottak a járványok. Ideje lenne, hogy mi se fertőzzük semmiféle szemét­tel környezetünket és gondos­kodjunk a folyók állandó tisz­tántartásáról és medrük rend­szeres karbantartásáról. A víz ivásra, főzésre és tisztálko­dásra való, nem lehet sze- métleraködóhely! ->-» Kővári József Mende Csak a gondozó beteg vagyok; Aparkazin, Budapestre utazni. A gyógy- Stremail nevű gyógyszereket gzereket pedig szednem kei­ken szednem. Idáig a körzeti , orvos írta fel ezeket a gyógy- ' » szereket, de újabban csak Lakai László, idegorvostól kaphatnék recep- Vecsés tét. Vecsésen pedig nincs Dr. Kempler Kurtnak, a megyei idegorvos, S én nem tudok főgyógyszerésznek tolmácsoltuk Levelek közt tallózva Hetvenöt éves vagyok, és igen alacsony a nyugdíjam. A feleségem három évvel ezelőtt meghalt, most egyedül élek. A beteg fiam ápol és főz rám, de nem nálam lakik. Nagyon Határ Ilona Törtei: Sokat emlegetjük, de kevesen és ke­veset tettünk lakóhelyünk múltjának, hagyományainak, tárgyi emlékeinek összegyűjté­séért. A körzetesítés miatt megüresedett iskolaépület mél­tó helye lesz helytörténeti gyűjteményünknek. A honis­mereti szakkör tizenöt-húsz lelkesen érdeklődő tagja sze­retné is már rendszerben lát­ni a múltat őrző féltett emlé­keket. így 1981-ben a klub tagjainak több időt kell szen­telniük a kutatásra: használati tárgyak, régi fényképek, doku­mentumok gyűjtésére. Érdemes lenne Törteién a század elején virágzó foglalkozások: a ko­sárfonás, a szakajtókötés, bőr- kidolgazás módjáról, valamint a gyapjúfonás, pokrócszövés, ma már ismeretlen, feledésbe merült eszközeiről többet be­szélni. Kevesen élnek már, akik a régi cselédsorsról tudnának beszámolni. Vajon hányán tudják, kik voltak a kukások? Hol terült el a Ku­kába. Mit jelentett a taksás ház, s hol voltak ilyenek? Nyilván azt is kevesen tudják már, mire használták a va- tyogót, vonyigót. Padányi Lajos, Budakeszi: Perbál könyvtárának állomá­nya ezerszáz kötet könyvvel gyarapodott, s így már ötezer kötetes. A lakosság 13 százalé­ka látogatja az intézményt, a statisztika szerint egy olvasó általában évente 25 kötetet kölcsönöz ki. Figyelembe véve azt, hogy a felnőttek nagy ré­sze nem helyben keresi kenye­rét, az adatok jók, és a fejlő­dés arra enged következtetni, hogy a jövőben még több lá­togatója lesz- a könyvtárnak. A látogatókat mindig szín­vonalas programok várják, pél­dául rendhagyó irodalmi órák, vetélkedők, mesedélutánok. Idén első alkalommal tartják meg a perbáli búcsús napokat. A sporteseményekkel, előadá­sokkal, író—olvasó találkozó­val és aszfaltrajzoló-verseny- nyel színesítetett rendezvény- sorozat középpontjában termé­szetesen a könyv áll majd. Amióta pedig könyvüzlete is van a falunak, szépen gyara­podnak a házi könyvtárak. Egy hiányosság azonban meg­említendő: a nemzetiségi — három nyelvű —, településen nincs szlovák és német könyv. Helyes lenne, mind a könyv­tárba, mind a könyvüzletbe juttatni ezekből. Dudás Ferenc, Mende: Ször­nyű látvány tárult mindazok szeme elé, akik január 9-én délután 4 óra után a Jászberé­nyi úton Budapest felé halad­tak, Lángban állt az egyik maglódi tanya. Amikor mi a helyszínre érkeztünk, egy égő istállót láttunk, mely bőgő ál­latokkal volt tele. A helyszí­nen lévő őrtől megtudtuk, hogy ő már az állatok egy részét kimentette, s azt is megtud­tuk, hogy az éppen arra járó maglódi szerviz két dolgozója már értesítette a tűzoltókat. Amíg a tűzoltóautó meg nem érkezett, mindazok, akik útju­kat megszakították, egy em­berként harcoltak a lángok ellen. Még az asszonyok is próbálták lokalizálni az egy­re jobban terjedő tüzet, a fér­fiak pedig mindent megtettek, hogy az égő istállóból kizavar­ják a teheneket. Ennek ellené­re a tűz életeket, követelt, igaz nem emberit, de életet: értéket. S ez talán elkerülhető lett volna, ha az arra haladó gépkocsik vezetői közül, még többen megállnak, s felajánl­ják segítségüket. Sajnos, csak kevesen tették ezt meg. Azok­nak szeretnék most köszönetét mondani, akiknek — bár mi­hamarabb el kellett volna hosv érjék céljukat —, emberségük nem engedte meg, hogy segít- sérpvújtás nélkül tovább hajt­sanak. idős olvasónk panaszát. Megtud­tuk, az Egészségügyi Minisztérium rendelkezése alapján valóban csak idegorvos írhatja fel az említett gyógyszereket, s így olvasónknak a főgyógyszerész sajnos nem tud segíteni, Jaavaslatára felhívtuk te­lefonon Gillichné dr. Jeszencsák Editet, a vecsési tanács végrehaj­tó bizottságának titkárát, aki el­mondta, hogy a községben kiter­jedt a szociális gondozói hálózat. Mindazoknak, akik kéréssel for­dulnak hozzájuk, megpróbálnak, sőt tudnak is segíteni. Annyi em­berük azonban nincsen, hogy föl tudják mérni, meg tudják ke­resni mindazokat, akik szociális gondozásra szorulnak. Így fordul­hat az elő, hogy nem tudnak ar­ról, levélírónknak is szüksége lenne segítségükre. A végrehajtó bizottság titkára, minekután érte­sült Lakai László helyzetéről, megígérte, megnézik, mit 'tehet­nek érdekében. Mint mondta, nemcsak arról fognak gondoskod­ni, hogy az idős ember gyógyszer­hez jusson, hanem, ha szükséges, ebédet is hordanak majd neki. Szerkesztői üzenetek N. K.-né, Érd: Levelét megkap­tuk, s az apró kis csomag, amit abban mellékelt, igen meglepett minket. A kenyérke tartalma valóban elképesztő. Sajnos, semmi vigasztlit nem tudunk mondani rá. Csupán — önnel együtt — reménykedünk abban, hogy az eset többé nem ismétlődik meg. F. F., Cegléd: Kérését továbbí­tottuk az illetékesekhez, s rövi­desen értesítjük az eredményről. G. I., Tököl: panaszát a Volán 20. számú Vállalatnál kivizsgálták, az eredményről levélben értesítjük önt. A. Gy., Kóspallag: örömmel ol­vastuk lakóhelyét dicsérő sorait. Várjuk a község életéről szóló be­számolóit. K. K., Maglód: Kéri Mártontól, a monori szerviz vezetőjétől meg­tudtuk, hogy már megjavították a hibásodott készülékét. Reméljük, hogy a szerelővel tisztázták a fél­reértést, s a Jövőben kellemesebb tartalmú levelet kapunk öntől. R. j.-né, Érd: Mint írja, ismét jó az ófalusi kút. Reméljük, hogy a nagy társadalmi összefogással mű­ködésbe hozott kút sokáig ad majd Jó ivóvizet a környékbelieknek. R. J., Aszód: Az aszódi akado­zó tüzelőolaj- és szénellátásról szó­ló levelében foglaltakat továbbí­tottuk az illetékeseknek. Ameny- ftyibén figyelemmel kíséri lapun­kat, már több alkalommal kapha­tott választ kérdéseire. Bízunk abban, hogy az anomáliák jövő télen nem ismétlődnek meg. G. F., Gödöllő: Mindazokat a hibákat, melyeket levelében fel­vetett, megvizsgáljuk, s oldalun­kon visszatérünk rá. D. E., Szód: Kérdését tolmácsol­juk a megyei tanács illetékes csoportvezetőjéhez. Hogy ön a magántervezői névjegyzék melyik szakági osztályába kérheti felvé­telét, azt csak a megyei tanácson tudják megmondani. Javasoljuk, hogy a szükséges iratokkal (dip- loma stb.) keresse fel őket. Reméljük, utoljára Bort igyon, ne " Van megyénkben egy város — Érd —, ahonnan szerkesz­tőségünk gyakran kap levele­ket. Legtöbbször panaszosokat, természetesen, bár mint mai szerkesztői üzenetünk mu­tatja, újabban érkezik dicsérő szó is. S akad egy téma — a víz, pontosabban: az érdi víz —, amelyről még e gyakori levelekben is leggyakrabban esik szó, s nem tagadhatjuk: panaszló szó. „Érden csak annak nincs vízgondja, aki nem itt lakik” — mondja egy városát jól is­merő lakos, de talán még ne­ki sincs igaza, mert az érdi víz gondja — így, szinte már jelzővé nemesülve — tel­kük révén a vasárnapi érdie­ket is érinti. S hogy mitől neimesült jel­zővé, egymástól elválaszthatat­lan szókapcsolattá ez az egyébként két önálló szó? Pillantás a múltba Nos, ehhez messzire, egé­szen a Károlyi grófok ural­máig kell visszamenni az idő­ben. A század húszas-harmin­cas éveiben történt ugyanis, hogy megindult az akkori fa­lu azóta hírhedtté vált par­cellázása. Eladdig nem volt a településnek baja a vízzel: a Dunához közel eső Ófalu ilyen gondot nem ismert — a század elején készült és a napokban újjáépített kút máig szó szerinti biztos forrása a környéknek. S ha az úi falu be­lieknek fájt a feje, az leg­följebb a sok víz miatt lehe­tett: a lakótelep építése so­rán is kiderült, vízben — il­letve mocsárban — gazdag ez a vidék. Még Erdliget vízel­látásával sem volt soha gond, igaz, itt pénz is jutott min­dig, és neim csupán az ilyen alapvető szükségletekre. Csakhát lassan eljogytak a parcellák, ami pedig maradt, az az akkori község nyugati részén terült el, ami még nem lenne baj, de a Dunától mesz- sze, s ráadásul egy-kétszáz meteres szintkülönbséggel. S mindezek tetejébe vízben sze­gény a vidék, s ami kevés akadt, az ivásra kevéssé volt alkalmas. S bár Parkváros (így hívják Érdnek az autó­pálya fölé magasodó részét) reklámozására az érdligeti képek — sőt: svájci havas reklámfotók! — még megtet­ték a magukét, vízügyben mit tehetett a telek árulója? Lajt- tal telehordatta kútját, így bi­zonyítván gyanútlan vevőjé­nek telke értékét. Innen indulnak hát a mai város vízgond jaj, s tetőznek abban a tényben, hogy a szép tervekben szereplő víz­vezetési elképzelések helyett pénzzé tették még a vezetés­re szánt földterületet is. Az ígéret pedig ígéret maradt, miközben Érd új telepesei há­zat építettek, kertet alakítot­tak ki és vártak ... És várnak ma is. Mert ígé­retekből még az újabb nagy bevándorlási hullámban a te­lepülésre érkezőknek is kiju­tott: ezerkilencszázhatvan és-hetven között nem keveseb­ben, mint húszezren teleped­tek le Érden egy ideig remél­ve csupán, majd követelve alapvető létszükségletüket, a vizet. Várakozók — Nehéz doolog az előttünk járók munkáját megítélni — mondja Bartha László, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója —, de a jelek egyre inkább arra mu­tatnak, hogy Érden hosszú éveken át távlati elképzelés nélkül, kevés' pénzből, mond­hatnánk toldozgatással készült a vízvezeték. Csak egyetlen kézzelfogható adat: a vízve­zetéshez szükséges cső ideális átmérője háromszáz millimé­ter. Érden a leggyakoribb a nyolcvan-száz milliméteres cső és ehhez, a későbbi épí­tés során hiába is csatlako­zott a megfelelp vezeték, a nagy szintkülönbségen ez a rendszer nem tudta átemelni a vizet. — És a vízhiány? Mert egy- egy szárazabb nyári napon egyszerűen *nem kap vizet Parkváros... — Felméréseink azt mutat­ják: a vízhiány oka — a locsolás. Hiszen most, télen 3—4 ezer köbméter víz is elég, akkor viszont, amikor el­jön a locsolás Ideje, 8—9 ezer köbmétert is meghaladó a fo­gyasztás. A vízhiány gondja, egyéb­ként, úgy tűnik, hamarosan a múlté lesz: remélhetőleg még az idén belép az a két új tároló, amelybe egyenes veze­téken, a lenti lakott területe­ket megkerülve jut a víz, s folyik tovább háborítatlanul a parkvárosi lakosság csapjaiba. A víz kérdése nem lesz kér­dés többé Parkvárosban. Vagyishát... Van a városnak egy kis darabja, ahol az em­bert előbb kínálják borral, mint vízzel. Érd Doberdó ne­vű részén ugyanis egyáltalán nincs víz. S nemhogy a víz, de még a közkút is kevés. Akinek van autója, azzal hordja a vizet. Van, aki két-három kilométert gyalogol a parkvárosi közkú- tig, s akad olyan is, aki mun­kahelyéről — a fővárosból! — szállítja a napi egy-két li­tert, mert még ez a leg­könnyebb- megoldás. És ez csupán az ivóvíz, mert a na­gyobb háztartási munkákhoz — mosás, mosogatás, fürdés — egészen más úton jutnak a doberdóiak. Drága ital — Hogyan? Az asszonyok készségesek, de kérik, ne írjuk ki a nevü­ket. — Járnak itt napjában mindenféle tartályos kocsik: narancssárgák, szürkék, zöl­dek. A feliratok is visszaté­rők: KPM, PVCSV, Fővárosi Csatornázási Művek. A sofő­rök, természetesen saját zseb­re, szívesen vállalják a fu­vart. — Mennyiért? — Legutóbb ezerkétszáz fo­rintot fizettem a ciszterna föl­töltéséért. Egy: ciszterna hozzávetőlege­sen negyven köbméteres. A víz hivatalos ára, köbméteren­ként három forint. így a má­sutt százhúsz forointjával mért víz ezerkétszáz forintba ke­rül. — A PVCSV nem tudná megoldani a víz hivatalos szállítását? Bartha László, igazgató: — Nem, mert a vállalat hivatalosan nem vállalhat fe­lelősséget a víz esetleges szeny- nyezettségéért. Egyébként sem vagyunk rendszeres vízszállí­tásra felkészülve és az érdi utak is olyanok, hogy hatal­mas kocsijaink elsüllyednek. — Mi hát a megoldás? Ho­gyan lehetne a doberdóiaknak vize? — Minél hamarabb fel kel­lene vezetni Doberdóra né­hány közkutat. Ha a tervek elkészülnek, és ez a tanácson múlik, mi egy fél éven belül elvégezzük a munkát. — A tanács vállalná, hogy akár a már tervbe vett veze­ték rovására, néhány kutat megépíttet Doberdón? Dr. Benussi Silvió, az érdi városi tanács elnöke: — Ha ezen múlik a dolog, természetesen. Bár a tervező­nek kell látnia ahhoz a hely­zetet, hoav eldöntse, érdemes-e a munkába belefogni. — S addig mi lesz a Do­berdón élőkkel? — Megpróbáljuk felmérni az igényeket és szállítunk vi­zet. Ha a PVCSV ezt nem vállalja. akkor maga a tanács szállít tervezett új lajtos ko­csijával vagy akár a tűzoltók segítségével. E reménnyel zárjuk cikkün­ket. Hihe+jfik-e, hogy e témában az utolsót? M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents