Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1981. JANUÁR 20., KEDD Ex porira csomagol a brigád A piac ezután sem jön a házhoz Munkával megtakarítható a többletköltség A megváltozott feltételek, s részben a visszafogottabb ( fejlesztési, beruházási lehető­ségek miatt a korábbiaknál nehezebb évként emlegetik majd gazdasági egységeink a mögöttünk egyre inkább el­maradó esztendőt. Igaz az állítás- a VISZEK Ipari Szövetkezet sülysáp! te­lepére is. Új technológia — Elsősorban a gazdaságo­sabb termelést, exporttevé­kenység növelését tartotta fontos teendőjének szövetke­zetünk vezetősége. Biztonsá­got jelentett, hogy a ránk váró feladatokat már az esz­tendő elején láttuk, ismertük. Az év folyamán dinamikusan — nem remélt mértékben — növeltük jugoszláv és svájci exportunkat, de nagyobb mennyiségben szállítottunk hegesztőgépeket Romániába, s az új piacra, Vietnamba is — mondja Retter József, a VISZEK Ipari Szövetkezet sülysáp! telepének vezetője. A nehezebb feltételek elle­nére is sikeresen teljesítette 1980. évi gazdasági feladatát az alig ötéves múltra vissza­tekintő sülysápi üzem. A gaz­daságosságot, hatékonyságot említve, részben, az évek fo­lyamán szerzett szakmai-be­gyakorlottság eredményeként, részben a nemrégiben épített üzemcsarnokokban bevezetett új technológiai műveletek meghonosításával — öt év alatt — mintegy 25—30 száza­lékkal növekedett a termelé­kenység. A harmadik világba — Termékeinket, hegesztő­gépeinket a korábbi években más vállalatok csomagolták, időveszteséget nem számolva is, magas volt a szállítás, bér­munkában végzett csomagolás költsége. Az elmúlt évben itt a sülysápi telepen export­csomagoló brigádot szervez­tünk, az általuk csomagolt be­rendezéseket a helyi vasútállo­máson mi magunk rakjuk va­gonokba, jelentősen csökkent­ve a szállítás költségeit. A sülysápi üzemek gyárt­mányaik három fő csoportja­ként, különböző típusú és nagyságrendű hegesztőgépeket, akkumulátortöltő és indító, valamint galvanizáló vezérlő berendezéseket készít. A már meglevő, s igen jelentős ex­portterületek megtartása mel­lett a VISZEK Ipari Szövet­kezet piackutató felmérést vé­gez. a harmadik világ orszá­gaiban. melynek eredménye­ként elképzelhető, hogy a Sülysápon gyártott1 hegesztő­A r»ap kulturális programja Gyomron: a zeneiskola fog­lalkozása (órarend szerint), 10.30-tól és 14.30-tól: Jancsi és Juliska, az Állami Bábszín­ház előadása, 18-tól: a népi tánccsoport próbája. Monoron, 14-től: a termé­szetkutató szakkör foglalkozá­sa, 17-től: német nyelvtanfo­lyam, 18.30-tól: kondicionáló- torna. A moziban, 16-tól: Hurrá, nyaralunk!, 18-tól és 20-tól: Modern Robinson és családja. Pilisen, a moziban, ifjúsági előadáson: Farkas és a nyuszi, 17.30- tól: A sáska napja, I—II. Sülysápon, 18-tól: a csilla­gászklub összejövetele. Vecsésen: művészi torna, 15.30- tól: az 5. számú; 16.30-tól a 3. számú óvodában, 17.30-tól: német nyelvtanfolyam, hala­dóknak. Waza-arÍ, yoko, koka Megyei cselgáncsverseny Az erőnlét fokozása — szakmai feladat A Pest megyei Rendőr-főka­pitányság testnevelési és sportbizottsága a monori Jó­zsef Attila Gimnázium torna­termében rendezte meg az 1981. évi megyei cselgáncs­bajnokságot Ez a verseny egyben válogató is volt. A kü­lönböző súlycsoportban indult belügyi dolgozók I—II. helye­zettje jutott tovább a területi, majd az országos versenyek­re. A négy órán keresztüli viadalom dőlt el a 45 verseny­ző helyezése, a cselgáncsszö­vetség öt bírójának bőven akadt dolga az izgalmas össze­csapásokon. Sűrűn hangzottak el a szakkifejezések egy-egy kivitelezett fogásért, földrevi- telért kapták a yokókat vagy kokákat a versenyzők. Nézőközönség is szép szám­ban volt, szünetekben még a bordás falak is megteltek, páholyként szolgáltak. A diá­kok érdeklődve nézték az erőt és technikai tudást is követe­lő ősi japán sport hazai mű­velőit. A monori járás üzemei által felajánlott díjakat a győzte­seknek az üzemek képviselői adták át. Csapatban a végső helye­zés: I. Tűzrendészet. II. Mo­nori járás, III. Gödöllői járás. A versenyek végeztével a Monori Járási Rendőrkapi­gépcsalád valamely típusai a fejlődő országokba is eljutnak — talán a nem is távoli jövő­ben. Nagyobb figyelem — Az idei kilátások? — Kedvezőek — mondja Retter József. — Éves terme­lési kapacitásunk mintegy 70 százalékos arányában már most biztosított a munka, s tudjuk, a mennyiségben meg­növekedett exportkötelezettsé­günk teljesítését vállalva,_ a minőségi munka végzésére kell a legnagyobb figyelmet fordítanunk az idén is. J. I. A levelet megkapták a címzettek A barátság szálai ma is erősek Bíznak a mihamarabbi találkozásban Az öreg mozdony csörömpölve trappol föl-alá a sorompó előtt. Kettesével, hármasával kínlódva rán­gatja maga után az üres teherkocsikat. Az egyik nyitott vagon platójáról üvegkristály keménységű port vág arcunkba a hideg szél. Sokat kell várnunk. Máskor bosszantana, dühítene az agyonstrapált dízelmonstrum lótás-futása, most emlékeket ébreszt. Emlékeket, amelyek nem is az enyé­mek ... Pártbizottsági ülés A feladatok végrehajtásáról Kibővített ülést tart ma délután az MSZMP Monori járási Bizottsága. A tanácskozáson jelentés hangzik el a múlt évi gazda­ságpolitikai feladatok teljesí­téséről, az idei tennivalókról. Ismertetik a járási pártbizott­ság feladattervét az MSZMP XII. kongresszusa határoza­tainak végrehajtására. A kibővített pártbizottsági ülésen értékeli a testület sa­ját, tavalyi munkatervének végrehajtását is. — A bátyám azt mondta, mi nem menekülünk, nem bujkálunk. Ha rendes embe­rek jönnek, ő maga nyitja ki az ajtót, s behívja őket. özvegy Ácsai Lajosné, Ida néni ma is abban a házban él a maggyár — az egykori „ga­bonagyűjtőhely” — mellett, ahol harminchat évvel ezelőtt egész életre szóló barátság szövődött egy magyar család és egy szovjet katona között. Megérzés, szerencse, ember- ismeret? Tény, hogy Ibragi­mov Gabdulgáni lbragimovics és társai sok száz kilométer­re a szülői háztól is úgy érez­hették, otthonra találtak Tóth Istvánéknál. Rövid egy hó­napig éltek közös fedél alatt, ültek közös asztalnál és ta­nulgatták hol kínlódva, hol nevetve egymás anyanyelvét. Amikor a kis csapat paran­csot kapott a továbbvonulásra — Berlin felé — csak arra maradt idő, hogy „Gina” a kézzel írt receptkönyv egyik lapjára feljegyezze a címét, s zubbonya zsebébe gombolja Tóth Istvánné és húga fény­képét. — Higgyétek el, még vi­szontlátlak benneteket... Ez­zel búcsúzott, s máig azt sem tudtuk él-e, visszajutott-e öz­vegy édesanyjához? özvegy Tóth Istvánné hi­tetlenkedve forgatja férje har­minchat év múltán visszaérke­zett fiatalkori fényképét. — Én írtam rá kapkodva, ceruzával — nézi a megkopott betűket — „Szeretettel a fe- lejhetetlen jó orosz katoná­nak, Ginának Ivántól.” Amikor a »kopott, töredezett, világot járt fényképeket és a Szovjetunió távoli vidékéről érkezett levél rövid kivonatát a nyomdába adtuk, mi magunk is alig mertük remélni, hogy megtaláljuk a keresett sze­mélyeket. Ám a szerencse, s egy — hirdetés ügyben a szer­kesztőségben járt — idős mo­Bírói ellenőrzés mellett fe­szül az izom és a ruha is. A negyedik láb is megvan vala­hol ... tányság részéről Kovács György őrnagy értékelte a ke­mény, becsületes küzdelmeket és emlékeztette a résztvevő­ket, hogy- náluk az erőnlét fokozása — szakmai feladat. További sikereket kívánt ebben a töimegsportméretű szolgá­lati sportágban. Kép és szöveg: Péter László Ötletek, újítások A világhírű tudós, Szént- Györgyi Albert professzor emlékezetes tévéinterjújá­ban meglepően tömör egy­szerűséggel mondta az olyan emberről, aki észreveszi a problémákat ott is, ahol látszólag minden rendben van: „Ahhoz, hogy az ember valami újat meglásson, egé­szen másképp kell gondol­kodnia. Es. ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják róla, hogy bo­lond ... de ezek viszik elő­re a világot és persze nagy ellenállásra találnak.” A ' népgazdaság minden területén gondolkodva dol­gozó emberekre van szük­ség: ilyen jobbító szándé­kú, tehetséges emberek az újítók. Számuk az utóbbi évtizedben megkétszere­ződött, ma már kétszázez­res az újítók tábora, de két­szeresére nőtt az évente hasznosításra elfogadott újí­tások száma is. Ezt tudva elégedettek is lehetnénk, ám az évekig tartó, lendü­letes fejlődés után kisebb- nagyobb megtorpanás jel­lemzi az újítómozgalmat. Magyarán, megcsappant az újítókedv. Mi lehet ennek az oka? Újítónak lenni gyakor­ta nem népszerű dolog. A munkatársak szerint az öt­letadó, az otthoni kis mű­helyben, a munkahelyen fá­radhatatlanul kutató em­ber mindig a hibákat ke­resi. Irigyei pedig azért vannak, mert amit keres, azt meg is találja, megis­meri az alkotás örömét, s igyekszik ötletét a gyakor­latban is megvalósítani. Az ötlet elismertetése, megvalósítása azonban számtalan akadályba ütkö­zik. Szemléleti okok vagy az ösztönzők hiánya is olyan „betonfal” lehet, az újat akaró szakember előtt, vagy végül is feladja, nem akar évekig hadakozni, nem akar felőrlődni. Feladja, ha egyedül ma­rad, ha senki sem áll mel­lette; az újító azonban többnyire szocialista bri­gádtag, s mivel a munka- verseny-vállalásokban ki­emelt szerepet kapnak az újítások, így ezek erkölcsi haszna a brigád, a kollek­tíva keretén belül is érvé­nyesül. Természetes te­hát, hogy a brigád „meg­védi” újító tagját. Az anyagi elismerés ér­vényben levő lehetőségeit kiforratlan szabályozók kor­látozzák. Sok helyütt még ma is tévhit, hogy az újí­tási díj aránytalanul meg­terheli a nyereséget, s rossz hatással van a bérszínvo­nalra is. Kevesebb jut a dolgozóknak — mondogat­ják olykor az újításellenes tábor tagjai. Ám mind több vállalatnál, szövetke­zetnél nemcsak a kiadásra,' de a bevételekre, megtaka­rításokra is odafigyelnek, hiszen a bevezetett, meg­valósított újítás hasznot hajt, növeli a nyereséget. Most, a VI. ötéves terv megvalósítása kezdetén le­hetőség van arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek tevékenysége az eddi­gieknél nagyobb mérték­ben épüljön az újítómozga­lomra; a gondolkodva dol­gozó szakemberek kezde­ményezéseire, ötleteire. Éljünk ezzel a lehető­séggel. B. I. nori asszony, Seres Imréné segített. — De hiszen ez az édes­apám fiatalkori fényképe ... és rosodik is az ember, gondo­lom, a legbensőbb énje válto­zatlan marad — simogatja^ a világatlasz fedelét özv. Tóth Istvánné. — Amikor még nem ismertem a nyelvüket, ha a szemébe néztem bármelyikük­nek is, megértettem, hogy mit kér. A szeméről biztos ma is fölismerném. — Valószínűleg megmaradt olyan szolgálatkésznek, vígke- délyűnek, mint akkoriban volt. Egy alkalommal a sógor­Vajon merre is élhet most Gina? özv. Tóth Prónai Zoltán és Prónai Csilla Istvánné, Ida nénié — mondta megle­petten Prónay Zoltánné, ami­kor elé terítettük az eredeti felvételeket. — Hogyan lett Istvánból Iván? — kérdez vissza özv. Tóth Istvánné. — Próbálkoz­tak, birkóztak az egymás mel­lé került három mássalhangzó helyes kiejtésével, de sehogy- sem sikerült. A végén csak legyintettek: Eh, mindegy! Nem ez a lényeg. Persze, hogy nem. Valószí­nűleg ilyen okból maradt meg Tóthék emlékezetében is Ib­ragimov — Gima — Ginának. A harmincéves szovjet katona — úgy tudják az egykori há­zigazdák — a parancsnok sze­mélyi testőre, a század ked­vence volt. — Nagy darab, szőke, ke­rekarcú, életvidám fiatalem­ber. Én varrtam rájuk, javít­gattam az egyenruháikat. Em­lékszem, csak kis sámlira áll­va tudtam megigazítani a válltömését. Nagyon büszkén viselte, mert egy kicsit csa­pott válla volt... özv. Tóth Istvánné ma is varrogat. Akárcsak a háború előtt és után, kizárólag női ruhákat. Ácsai Lajosné — született Tóth Ida — özvegyi jogon működtetett fodrászüz- letáben, mint mondja, „a gye­rekek dolgoznak”. Az Ibragi­mov Gabdulgáni lbragimovics levelében felsoroltak közül sem a szülőkkel, sem István- Ivánnal nem találkozhat már. Tóth István a felszabadulás után a Magyar—Szovjet Olaj­műveknél dolgozott nyolc év előtti haláláig. Az egykori autószerelőből lett a nagyvál­lalat szállításvezetője. — Milyennek képzelik az idén hatvanhatodik évébe lé­pő Ginát? — Nem tudom, mennyire foghatott rajta az idő. Ha ko­Ida néni — már kétszeres nagymami — alig változott. Péter László felvételei nőmmel nagytakarításra ké­szültünk, Gina épp ráért, min­denáron ő akarta felsúrolni a padlót, csak azt kérte, hogy zárjuk be a kaput. Otthon ugyanis csak fiútestvérei vol­tak, s özvegy édesanyjának igyekeztek mindenben segíte­ni, csakhát a férfias röstell- kedés nem tűrte meg a nyil­vánosságot. ★ — Szót értenének-e ma vele? — Ó, most már nem lenne gond — mondja vidáman Ida néni. — Az egyik vöm fedél­zeti mérnöknek készül. Épp ma táviratozott Uljanovszk- ból, ott tanul. Ö perfekt be­szél oroszul. Talán nincsenek is túl messze egymástól. S talán az az idő sincs most már messze, amikor ta­lálkozhatnak az egykori is­merősök, s megerősödnek az. elvékonyodott, de soha el nem szakadt baráti szálak. Vereszki János vajon Egészséges ivóvízre Szűkebb pátriánkban a ta­nácsok is ezekben a napokban készítik el az V. ötéves terv és a tavalyi év mérlegét. ^Tavaly is dinamikusan fej­lődtek településeink, különö­sen az általános iskolai tan­termek és óvodai foglalkozta­tótermek gyarapodtak. 1980-ban az úgynevezett célcsoportos lakásépítésre 13 millió forintot fordítottak, a Monor Térségi és a Gyömrő —Üllő Víztársulat . 9,8 millió forint támogatást kapott. Az utak és járdák építésére, fel­újítására 1,3 millió forint ju­tott a tanácsok kasszájából, de a megyei tanács további milliókkal segítette a taná­csok ez irányú erőfeszítéseit. Több községben tovább javult a közvilágítás, erre 800 ezer forintot fordítottak a taná­csok. Az általános iskolák és napközi otthonok fejlesztésé­re 23 millió forintot fordítot­tak az elmúlt esztendőben. A legjelentősebb beruházás az új nyolctantermes mendei ál­talános iskola volt, amelyet tavaly alkotmányunk napjá­nak tiszteletére adtak át ren­deltetésének. összesen a fejlesztési alap­ból 56,2 millió forint értékű beruházás valósult meg a mo­nori járásban 1980-ban. G. J. Vecsés Szabás—varrás tanfolyam Szabás-varrás tanfolyam in­dul holnap, 17 órakor a ve- csési József é ttila művelődési házban, mely négy hónapig tart. Még várják a jelentkezőket! ISSN 0133- 2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents