Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
mrcxn -éf)jr W s~mnap 1981. JANUÄR 13., KEDD SZEBB BOLT Könyv, mindenkinek IU inden mosoly .örömbe 1T'B’ olvad, minden részgyarapodás mindannyiunkat gazdagít: a monori főtéren megújhodott tegnap délutánra a régi, csöppnyi könyvesbolt. No, persze nem szünteti megyényi gondjainkat, de ott, Mono- ron, a helyi Vigadó mellet, ez nagy dolog. Egy terebélyes szobánál alig volt nagyobb ennek a már-már mamutközségnek az egyetlen könyvesboltja. S e szűkösségben tíz év alatt három és félszeresére növekedve meghaladta a hétmillió forintot e kis téka évi forgalma. Ehhez persze nem lett volna elég a három hozzáértő és lelkes könyvárus, negyvenhét bizományos, önkéntes és az olvasási kultúrát hittel szolgáló ember állt csatasorba. Így jutottak el a monori főtérről az iskolákon keresztül a legkisebb műhelyekig a versek, novellák, regények, színművek és tanulmányok. Jó üzlet-e a könyv? Számokra alapozott feleletet adni senki sem tudna, talán nem is akarna. De egyre inkább közösségivé váló ■kultúránknak bizonnyal egyik hatékony forrása. Erre a felismerésre is el kellett jutni a helybeli Afész vezetőinek, akik 425 ezer forintot áldoztak a régi bolt teljes felújítására és bővítésére. A mennyezet alatt körbefut'ó galériát alakítottak ki, 26 négyzet- méterrel növelték az eladóteret, korszerűsítették az elektromos hálózatot, s a szociális létesítmények beépítésével jobbá tették a könyvesemberek munkakörülményeit is. Tegnap, hétfőn délután 13 órakor Tóthné Fiel Mariann, a járási pártbizottság osztályvezetője adta át rendeltetésének és a vásárlóknak az 506-as számú megszépült könyvesboltot. Az ünnepi hangulatú eseményen megjelent dr. Tuza Sándorné, a MÉSZÖV elnöke, valamint Kozák Sándorné, a járási hivatal vezetője. A megnyitásra összesereglett érdeklődők őszinte öröme, vásárlási kedve akár biztatás is lehetne azokon a településeken, amelyeken még hiányoznak a korszerű igényeknek megfelelő könyvesboltok. Az eladók Mo- noron azt remélik, hogy ebben az évben további 20 százalékkal fog növekedni a betűportékák forgalma. Kr. Gy. Moszkvában, Szófiában Bartók-ünnepségek A Szovjetunió zenei életének is jelentős eseménye lesz ez év tavaszán a megemlékezés Bartók Béla születésének századik évfordulójáról. Az évforduló megünneplésére emlékbizottság alakult a neves zeneszerző, Andrej Espaj elnökletével. A bizottság tagjai között neves zeneszerzők, zenetudósok, művészek vannak, köztük Dmitrij Kaba- levszkij és Kara Karajev, valamint Rogyion Scsedrin zeneszerzők, Jevgenyij Szvet- lanov és Gennagyij Rozs- gyesztvenszkij karmesterek, Ivan Martinon zenetudós. A bizottság, a szovjet és a magyar kulturális intézmények segítségével, gazdag programot állított össze. Az évforduló egyik nagy eseménye lesz a Fából faragott királyfi bemutatója a moszkvai Nagy Színházban. Nagy sikerrel tartották meg a Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett hangversenysorozat első estjét a múlt héten a szófiai magyar kulturális intézetben. Fiatal bolgár művészek Bartók Gyermekeknek című ciklusából szólaltattak meg müveket, a nemzetközi versenyeken díjazott Vlcsev vonósnégyes pedig Bartók 2. vonósnégyesét adta elő. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A ma emberéhez szólnak Marosi Ilona megszállott ember. Tanári állását hagyta ott a Közgazdaságtudományi Egyetemen, hogy maradéktalanul megvalósíthassa festői ambícióit. Az újszerűség izgalmával önmagán kívül nem is hasonlít senkihez. Elméletileg megalapozott sorozataiban — növények, csigák, kagylók, arcok formáiba fogódzva — az embert és a társadalmat kutatja, hivatását, távlatait, a gondolat, az eszme belső mértékegységét. Téli rózsa táncol előttünk, de az átlós mozdulat maga az emberi szenvedély és feszültség, ugyanígy az egymáshoz csatolt három-három, rajzolt és ragasztott, ecsettel teremtett és tényleges csiga az összetartozás-t jelképezi. Ahogy szavakkal is közreadja vallomását: A ma emberének az EMBERI viszonylatokról akartam szólni. Célom az volt, hogy az emberi kapcsolatok mélyebb összefüggéseire irányítsam a figyelmet. Ez sikerült, hiszen a csepeli Rideg Sándor Művelődési Központban rendezett kiállításának kezdettől nagy a közönségsikere, tervezik, hogy alkotásait Dunaújvárosban is bemutatják. Művei már szerepeltek Tökön és Ráckevén, Időszerű egy újabb Pest megyei kiállítása is, hiszen rajzaival rendszeresen szerepel lapunkban, képei is az újszerűség izgalmával keltik fel a hiteles érdeklődést művészete iránt. A valóság töredékei A váci Szőnyi Tibor Kórházban egész januárban, láthatók festményei, tusrajzai. Pozsgay Tilda rendszeres szorgalma, odaadása tisztes eredményeket vonultat fel. Ott jó igazán, ahol bensőséges, ahol megelégszik a legkisebb valóságtöredékkel. Így Taorminában a tengerre és egy-két sziklára összpontosított, nem Csontváry látomására. Így lett kép az élményből. Zebegényi részleteit, zsámbéki romját, felhőit is ez a festői alázat jellemzi. Jó értelemben mondom — kedves minden gesztusa — őszi csendéleted, poroszkáló lovai, képi beszámolója Velencéről. Mégis, távlatait keresve, tehetségének lényegére utalva, további kibontakozásának állomását abban fogalmazhatom meg, hogy önmaga kutatásában bukkanjon olyan tájakra, melyeket eddig nem érintett senki. Szőnyi példája is ezt indokolja, hiszen őt Zebegény ajándékozta meg a mesterművek nyersanyagával. Hor- váthné Pozsgay Tilda előtt is feldereng az alkatával egybevágó környezet gyors és biztos megtalálása, hiszen posztimpresszionista törekvéseinek szüksége van ezen egyéni forrásra. Alázat és öröm A Budakeszin alkotó festő művészeti életünk egyik jelentős külön szigete. Korrekt célkitűzéseiről maga vall a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítóhelyiségében rendezett tárlatának katalógusában: Tárgyaim egyszerű tárgyak, a gömb vagy a henger, a kocka vagy a hasáb formáinak egyszerűségében megjelenített edények, drapériák és polcszerkezetek, melyek között a távolságok nem ürességek többé, és a kapcsolódások nem esetlegességek, hanem megfér közöttük a lét előtti alázat és a létezés részességében való öröm. Somos Miklós: Triptichon, 1930 Alázat és öröm az a belső arányrend, mellyel Somos Miklós biztonsággal építi fel önmagának és a világnak, mindannyiunknak azt a korsóban, üvegben, almában, drapériában felfedhető és kifejthető szépséget, mely nem korlátozódik a tárgyakra. Az élet törvénye az, melyet a festészet Somos Miklós hatékony közreműködésével megérintett, megnevezett, időszerűvé tett a maradandóság igényével. Losonci Miklós LÁTOGATÁS A LEVÉLTÁRBAN A nemzet múltját őrzik Ha kész az épület, általában nem szoktunk a malterról s a malterkeverőről beszélni. Inkább a kitűnő alaprajzra figyelünk, s nem a téglára. Ez eddig rendben is van — akkor, ha közben azért az elengedhetetlenül fontos alapelemekről sem feledkezünk meg. Ezt a párhuzamot azért említi dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója, hogy rávilágítson az iratanyag átvételének, megőrzésének szükségességére. Értékes szerzemények A tégláról természetesen nem feledkezünk meg. Arra viszont ritkán vállalkozunk, hogy a dolgot végiggondolva kapcsolatba hozzuk a levéltárak iratanyagát, s közművelődésünk mai állapotát. Pedig a kapcsolat — feltéve, hogy műveltségről nem mint ismeretek puszta halmazáról, hanem mint valamely cél elérése érdekében tudatosan bővített köréről beszélünk — egyáltalán nem lényegtelen. írott források nélkül nincs történetírás, történetírás nélkül aligha beszélhetnénk történelmi tudatról, s aligha beszélhetnénk nemzetről. A sokak által félhomályosnak, ridegnek képzelt levéltárak tehát tulajdonképpen a nemzet múltját őrzik, s így igen nagy szerepet játszanak társadalmunk jelenében is. Közöttük a Pest megyei Levéltár, amely immár Nagykőrösön és Vácott is jelentős anyagot gondoz. — Az 1979-ben megnyílt váci fióklevéltárban helyeztük el a Dunakanyar teljes iratanyagát — mondja dr. Lakatos Ernő —, tehát negyvenhét község és három város írásos dokumentumait. Itt kapott helyet a Dunakanyar Intéző Bizottság anyaga is. A nagykőrösi levéltárban helyeztük el Nagykőrös és Cegléd, a ceglédi járás községei, valamint a régi pénzügyi-igazgatóság és a különböző szövetkezetek iratait. — Mivel gyarapodott az elmúlt években a három levéltár anyaga? — A legutóbbi öt évben mintegy hatszázötven iratfolyómétert vettünk át. Ennek a fele szövetkezeti, más jelentős része tanácsi és iskolai anyag. Érdekes szerzeményeink közül érdemes talán megemlíteni a váci Siketnémák Országos Intézetének 1802-től keletkezett dokumentumait, a Sztáron Sándor Gimnázium jogelődjének, a volt piarista gimnáziumnak (ahol Madách Imre is diákoskodott) iratait. Különös értéket jelentenek a Nemzetközi Duna Bizottság anyagai, amelyek egy- egy másolati példányát mi is megkaptuk. A DIB minden jelentését, határozatát is mi őrizzük. — Ügy tűnik, a Dunára, a népeket összekötő folyóra vonatkozó emlékekre különös gondot fordítanak. — így is van. Nemrégiben például XVII. századi, a folyó menti városokat ábrázoló metszeteket vásároltunk, sok kiadvány csereként érkezik hozzánk, még Donaueschin- genből, a Duna eredeténél fekvő kisvárosból is kaptunk értékes történeti jellegű munkákat. Az alapkutatás eredményei — Az ajándékot persze, viszonozni illik, a Pest megye múltjából című kiadvány kötetei például e célra is igen alkalmasak. Milyen művek megjelentetésére törekszik a megyei levéltár a közeljövőben? — Olyanokéra, amelyek elsősorban az alapkutatások eredményeit teszik közzé, segítséget nyújtanak a történeti feldolgozó munkához. Kiadványaira általában a megyére, vagy annál is nagyobb területre vonatkozó adatokat tartalmaznak. Ilyen volt például A budai szandzsák 1559-es összeírása, amelyet talán a legilletSkesebb, dr. Hasszán Erén ankarai egyetemi tanár lektorált. Most a megye településeire vonatkozó középkori (1002—1541 között keletkezett) TV-FIGYELO Dunakanyar. Embernek, gépnek egyaránt óriási munkát jelent a Bős (Gabcikovo) és Nagymaros közötti vízlépcső megépítése, így hát érthető, hogy a televízió is egy igen terjedelmes — kerek egyórás — műsort szentelt e hatalmas vállalkozás sokoldalú méltatására vasárnap délután. Dicséretére válik Kovalik Károly szerkesztő-riporternek, hogy ebben A Dunakanyar jövője című kerekasztal-beszél- getésben egyaránt szót kaptak azok, akik a Duna vízének munkára fogása miatt megbontják e főváros környéki tájat, és ugyanúgy azok is, akik viszont e környezetbolygatásra hivatalból, sőt hivatásból felügyelnek. így hát tényleg kerek — a fölvetett témáról érdemben szóló — lett ez a nyilvános és közös gondolkodás. Annyira az, hogy bízvást remélhetjük: az eszmecsere hallatán mindazok megnyugodhattak, akiket a vidék arculatának átírása máig aggasztott. Kezdve a konkrétumokkal, megtudhattuk, hogy minden más híreszteléssel és képzelgéssel ellentétben, megmarad a mostani főút Dömösön. A mintegy hárommillió köbméternyi földet egy ideiglenes nyomvonalon szállítják majd el, s így a helység életében nem következhet be nagyobb forgalmi zavar. Ugyanígy kevéssé kell félni a Nagymaroson épülő lakótelep jövendő látványától, mert azt is igyekeznek a környékhez simítani, és ehhez a művelethez — hallhattuk — a legjobb építész-tervezőket kérték fel. Megnyugtató volt mindezt tudomásul venni, aminthogy szintén örömmel nyugtázhatta minden érdekelt: a vízlépcső kiformálásával egyetemben számos más föld feletti, föld alatti módosítás segíti majd a szóban forgó országrész életét. Hogy egyebet ne mondjunk, tovább épülnek a vízművek — a Duna váci oldalán sorakozó településekben máris ötvenszázalékosnak mondható a vezetékes vízellátás —, szintén gyarapodni fognak a csatornák, aminthogy a vendégcsalogató erdőkben is egyre több leáz az ízlésesen és praktikusan kiépített pihenőhely. Annál is inkább, mert a jelen gazdasági viszonyait figyelembe véve, mind több kiránduló indul kurtább utakra, és — így vélik a szakemberek — a Balaton helyett éppen ezt a Budapesttől szinte csak ugrás- nyira levő, amúgy pedig nem csak a folyam vízével csalogató, hanem a minden évszakban szépséges és megnyugtató tájat keresik fel. A tennivalók tömege vár tehát mind a műszaki szakemberekre, mind az idegen- forgalom gazdáira, mind pedig azokra, akik az erdők, mezők nyugalmát (tisztaságát?) igyekeznek megóvni. Végighallgatva ezt a ritka érdekes, a kérdéseket bátran fölvető és azokra őszinte választ adó eszmecserét, a néző azt a tanulságot vonhatta le, hogy a Bős (Gabcikovo) és Nagymaros között épülő vízlépcső építésének előkészületei rendben haladnak. Ugyanígy arról is megbizonyosodhatott, hogy az ország energia- ellátásának céljából felépülő monstrum a körülményekhez képest a lehető legharmonikusabban fog ebbe a szépséges történelmi tájunkba beilleszkedni. Költséges, de mutatós ékesség lesz. (Csak majd tényleg megépüljenek azok a nézőhelyek, amelyekről letekinthet az érdeklődő, kíváncsiskodván: na, ugyan hogy kotor a kotró, s miképpen viszi terhét az uszály.) Közlekedés. Javarészt Pest Kmegyét idézte ez a Dunakanyarról szóló elemzés, és szintén ezt az országrészt emlegették abban az Lit vagy vasút? című riportfilmben, amely szombaton délután kapott helyet a képernyőn. Nem újkeletű a téma, hisz’ jó pár éve vitatják már mind a hozzáértők, mind az így, úgy utazók, hogy mi a kifizetődőbb: síneken, illetőleg gumikeréken közlekedni. Most azonban — legalábbis a szóban forgó helyzetelemzés első darabját látva — úgy tűnik, hogy mégiscsak a gumikeréké lesz az elsőség. Vagyis tovább csökken a vasúti szállítás, és még- inkább megnövekszik az autóbusz-forgalom. Pénzügyi okai vannak ennek, mert a vizsgálatok szerint jóval több a né- hánv utassal, kevéske csomaggal tovadöcögő vonatszerelvény, mint az olyan társasgépkocsi, amelyen épp hogy csak lézengenek. ‘Tárnái Gizella és Kovács László adatgyűjtésének eredményéről egyelőre még nem mondható végszó, de az máris tetszhetett, ahogyan ebben a2 első jelentkezésükben oly körültekintően és oly hozzáértéssel elemeztek. A Hét. Üj gazda — Hajdú János — kezébe került A Hét, amely ebből az alkalomból mind küllemében (friss nyitó-, záróképsor), mind jellegében , (kurtaság, elevenség, határozottabb hangú odamon- dogatás) megváltozott. A régi kedves, boszorkányosán szétnyíló, majd összeálló címbetűket sajnáljuk, míg a megfrissült szerkesztői, műsorvezetői hangvétel reményeket táplál. Mint mondani szokás: bővebbet később. Akácz László oklevelek rövid kivonatait (regesztáit) szeretnénk kiadni három kötetben. Az első kettő már lektorálás alatt áll. E mű fontosságára jellemző, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai már kéziratban használják. — A levéltár kiadványai általában segítséget adnak az amatőr kutatóknak, s a történelmet tanító pedagógusoknak is... — Ilyen munka lesz a megyei helytörténeti olvasókönyv, amelynek anyagát az 1002— 1980 közötti időszak irataiból válogatjuk. Bár megjelenéséhez még egy évtizedre vas1 szükség, érdemes megemlíteni, hogy készül Pest megye helytörténeti lexikona, s a mű kiadásához szükséges helytörténeti adattár. Ilyen az országban még csak Veszprém megyében készült. Az egyéb tervek közé tartozik a XVIII. századi összeírások megjelentetése, megyetörténeti tanulmánykötetek kiadása, s más szervekkel közösen, Duna-tör- téneti mű előkészítése. Ehhez — különösen a külföldön lappangó középkori iratanyagra gondolva — nemzetközi összefogásra van szükség. Bíztató, hogy a külföldi kapcsolatok a kölcsönös segítségnyújtás szükségességének jegyében alakulnak. Felkészült munkatársakkal — S mindehhez valóban képzett levéltárosokra van szükség. — Ilyen szempontból nincs okunk panaszra. A legutóbbi három évben kilenc levéltáros végzett, végez egyetemet, szerzett doktorátust, vagy szerzett speciális képesítést. A levéltári előadók képzése is folyamatos, februárban például tizenhármán szereznek képesítést. Országos viszonylatban is jól, az elsők között állunk a munkatársak szakmai végzettségét tekintve, s ez valóban lehetőséget ad a magas színvonalú munkához. — A megyei levéltár látja el a mintegy 1200 vállalati irattár szakmai felügyeletét. Az sem lényegtelen, hogy ott kik kezelik a majdan Önökhöz kerülő iratokat. — Az iratkezelők számára évente átlagosan 3—4 alkalommal szervezünk tanfolyamokat. Így egy tízéves cikluson belül mindenkire sor kerül. Az iratátvétel, az értékes anyag megőrzése mellett egyelőre ennyire jut erőnk .,. P. Szabó Ernő Vankóné Dudás Juli Festmények, cserepek Vankóné Dudás Juli munkáiból nyitottak vasárnap kiállítást Tatán, a Komárom megyei Művelődési Központban. Galgamácsa népszokásait, ünnepeit, dolgos hétköznapjait ábrázoló 40 festményét állították ki. A népművészet mestere, a népszokások hű krónikása elvitte Tatára szép cserépedényeit, festett tányérjait is. Régiségek Falitéka, bodon Számos, nagy értékű, ritkaságnak számító régiséggel gyarapodott a nagykanizsai Thury György Múzeum néprajzi gyűjteménye. Birtokába került egy száz évnél idősebb, fából faragott szőlőprés, egy másfél méter átmérőjű fatörzsből kivájt bodon. A muzeológusok szerint a különösen értékes szerzemények közé tartozik az a kétajtós falitéka, és az a szitakötő műhely, amely teljes felszerelésével és sok termekével együtt ugyancsak a közelmúltban került a múzeum birtokába.
