Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-09 / 288. szám
LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1980. DECEMBER 9., KEDD Óvjuk útjainkat! Mindannyiunk közös érdeke Ellenőrizzék a rakományokat Egy közelmúltban megtartott tájékoztatón érdekes számadat hangzott el: egy négyzetméter útfelület gondozása, megóvása évente 12 forintba kerül, egy kilométer úté átlag 80 ezer forintba. De kire tartozik az utak fenntartása, javítása, kinek kell egyre mélyebben nyúlni a pénztárcába, ha azt akarjuk, hogy úthálózatunk a nagyobb igény- bevétel, a nehezebb járművek alatt ne romolják? A válasz nem egyszerű, mert az utaknak sok gazdája van, s mint ilyenkor lenni szokott, a sok gazda közt... A KPM illetékesei elmondották, hogy az országos közutak, amelyek a településeket összekötik, a minisztérium felügyelete alatt vannak, fenntartásukról, javításukról valamennyi megyében önállóan működő KPM Közúti Igazgatóság gondoskodik. A települések határain belül a közutak az illetékes tanácshoz tartoznak — kivéve az országos közutaknak a helységen átvezető szakaszát, az ún. „átkelési” szakaszt, amelyek megintcsak közvetlenül állami felügyelet alatt vannak. Ezeken kívül léteznek meg saját használatú utak, amelyeken nem közlekedhet bárki, csak akinek megengedik — ilyenek az erdészeti, majorsa- gi és más mezőgazdasági utak, végül az.üzemek, gyárak belső úthálózatai. Csakhogy ezek felügyelete, építése és állagmegóvása más-más minisztérium feladata. A legnagyobb „úttulajdonos” a MÉM, amely kereken 12 ezer kilométeres úthálózattal rendelkezik szerte az országban. Ebből 9 ezer kilométer mező- gazdasági, és 3 ezer kilométer erdészeti célokat szolgál. Országos gond: a fenntartás. Húsz évvel ezelőtt útjaink egyik ellensége a kormos traktor volt, a kerekekre szerelt hegyes acélkörmök törtékzúzták az aszfaltot, a betont. Most a nagy munkagépek, a nehéz járművek, a kamionok teszik ugyanezt. Valamikor egy 5 tonnás teherautó nagynak számított, ma 38 tonnás járművek is közlekednek. A fenntartási munkák mértékét mindig a forgalom nagy. sága határozza meg. A főutak- ra évente 900 kilométer hosz- szúságú új aszfaltszőnyeg kerül, az alsóbbrendű utakon az olcsóbb felületjavítás is elegendő. A négy megyén átvezető 4. sz. főközlekedési úton, a fővárostól Nyíregyházáig most fejezték be a buszmegállók kitérőinek megépítését: Jegyzet Az egészségügyiek egészsége TVyilvánvaló, hogy tiszta, rendezett munkahelyen a kornak megfelelő öltöző, iürdő birtokában, jól szervezett munka közepette saját bőrén érzi az ember, mit jelent a szociális gondoskodás, a kulturált környezet, amely szükségszerűen az egészségkultúra terjesztője is. Furcsa ellentmondás, hogy éppen ez utóbbi fellegváraiban, kórházak, szakorvosi rendelőintézetek jó részében nem jellemző ez. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége nemrég alapos, módszeres felmérést végzett a helyzet pontos megismerése végett. Kilencezer ápolónő, asszisztensnő, védőnő, gondozónő — gyűjtőnéven: egészségügyi szakdolgozó — töltött ki kérdőíveket, választ adva élet- és munka- körülményeiről, lakásviszonyairól, művelődési lehetőségeiről, családi életéről. A kép egyáltalán nem megnyugtató, mondhatni, kedvezőtlen. A könnyűiparban dolgozókéval összehasonlítva, az egészségügyi szakdolgozók elmaradnak munkakörülmények tekintetében. Bármilyen különös, a kórházak egyikében- másikában hiánycikk a mosdó, fürdő, a gyermekintézmény. Az iparban polgárjogot nyert időszakos orvosi vizsgálat az egészségügyi intézmények egy- harmadában nem szokás. Ám a szociális gondoskodás egyéb vonatkozásaiban sem jeleskednek az egészségügyi intézmények. A könnyűiparból vett hasonlatnál maradva, öltöző-. fürdőellátottságuk is jócskán alatta marad az iparénak. A higiéniai szempontból indokolt fehér-fekete öltöző enyhén szólva nem jellemző. Jellemző viszont a nehéz fizikai munka, amelynek a könnyítését szolgáló gépeket régen feltalálták ugyan, a kórházakban mégis úgyszólván ismeretlenek. Néhány példa az említett felmérésoői; nővérhívó berendezés az érdekeltek felének munkáját könnyíti meg. Gördülő ágy nélkül dolgozik a klinikai ápolónők 30, a kórháziak 40 százaléka. Gördülő asztallal, tolószékkel, ágytálmosóval alig egyharmaduk rendelkezik. Még ritkább a betegemelő készülék, amely az ápolónők mindösz- sze 5 százalékánál áll rendelkezésre. A szolgálat megkönnyítését célzó központi ételelosztás jó esetben minden második nővérnek, központi sterilizáló nyújtotta előny pedig 65 százalékuknak jut. Mindez a műszerberendezés nehézségeinek, költségeinek ismeretében sem indokolt. Mert ha már a legnagyobb terhen, a három műszakon, az ápolás természetéből következően nem lehet változtatni, legalább a munkát kell, ameny- nyire csak lehetséges, megkönnyíteni. Mert — ismét visszatérve a hasonlathoz — míg a könnyűiparban a munkásnők 29 százaléka dolgozik három műszakban, addig az ápolónők 60 százaléka teljesít éjjel-nappal szolgálatot. C1 igyelemre méltó viszont, hogy iskolai végzettségük meghaladja a más ágazatok női szakmunkásaiét. Az egészségügyi szakdolgozók csaknem 60, közülük az ápolónők 44 százaléka középiskolát végzett. Egy okkal több ez is fokozott megbecsülésükre. Annál is inkább, mert a krónikus létszámhiányban nyilvánvalóan szerepe van a munkakörülményeknek. E szubjektív tényező mellett szép számmal akadnak objekjívek, amelyek előidézik a létszám- hiányt: betegség, szülés, gyes, szabadság és a hiányzók pótlása szinte lehetetlen. L. M. országszerte folyik az útburkolati jelek egységesítése. S mibe kerül mindez? Az új aszfaltburkolat létesítése kilométerenként 2 millió forintba kerül, ezt nem szabad „elspóroLni”, mert a 6500 kilométeres alsóbbrendű úthálózat állapotát szerényebb módszerekkel kell megőrizni. Egyetlen tél útfenntartási számlája csak a sózás, hóeltakarítás költségét tekintve 200 millió forint — a forgalom biztonságát szolgáló táblák, jelzésük, széljelző oszlopok, útburkolati jelek ána. évente ugyancsak 200 millió forint. Summázva, az állami utak fenntartására évente összesen megközelítően 3 milliárd forintot költenek. Óvjuk útjainkat. Talán jelszó is lehetne, létjogosultságát szomorú példák teszik időszerűvé. A közúti hidak az úthálózat részei. Vannak közöttük régi építésűek, kereszttartós hidak, amelyeken az áthaladás csak magassági korlátok között lehetséges- Több nagy híd, közöttük a békési Körös-híd azért szakadt le, mert egy arra haladó darusJko- esi vezetője nem engedte le a daru gémjét, s az beakadt a kereszttartóba. S más hasonló eset is előfordult az utóbbi időben. Ezért, külön felhívják a munkagépek és nehéz rakományt szállító gépkocsivezetőik figyelmét: járművük rakományát útközben többször is ellenőrizzék, mert a megcsúszott rakomány súlyosan megsértheti a hídtartó gerendákat, ezzel súlyos balesetet és sokmilliós kárt okozhat. Néhány évvel ezelőtt, főútvonalaink mentén megjelentek a fényvisszaverő prizmák. Ezeket importáljuk, s nem győzik pótlásukat. A másra -nem használható műanyagcsíkokat egyesek felelőtlenül letépik, nem törődve azzal, hogy ködös időben balesetveszélyt okoznak az országutakon. Az Ml-es út olyan szakaszain, ahol a vadátjárás gyakori, úgynevezett vadriasztó prizmákat szereltek fel, az autósok védelmére. Ezt az osztrák találmányt kísérleti célból hozták be. A prizmákat az utolsó darabig ellopták. A kísérlet ezzel be is fejeződött. többet nem hoznak belőlük ... Az írás elején azt a kérdést tettük fel: kinek kell mélyebben nyúlni a pénztárcájába? A válasz — nekik, nekünk — mindannyiunknak... B. I. A GSC öt éve Jövőre felújítják a pályát Hét szakosztály — háromszázötven sportoló öt évvel ezelőtt, 1975 augusztusában alakult meg a város új sportegyesülete, a Gödöllői Sport Club, három, korábban önálló jogelőd egyesüléséből. A cél nyilvánvaló volt: az erők, a lehetőségek egyesítésével jobb feltételeket teremteni a minőségi és a tömegsport számára. A Gépgyár, a Spartacus és a Vasas fúziójából öt szakosztály született, a labdarúgó, a kézilabda, a gyeplabda, az asztalitenisz és a természetjáró. Azóta történt egy s más, s a sportKözvéiemeny sem unatKO- zott, voit s van miről vitázni, oeszelni a gödöllői sport kapcsán. Tervünk, hogy a GüC eredményeineK, gondjainax bemutatásával sorozatot ■ indítunk, s ebben végigjárjuk az egyesület szakosztályait, majd később a másik városi klub, a GEAC életébe is a szokásosnál részletesebben bepillantunk. Kezdjük tehát az általánosabb mondanivalóval: mi jellemzi ma a GSC tevékenységét? Milyen szakosztályok működnek, hányán sportolnak a klub kebelében? A kérdést Ádám Istvánhoz, a GSC ügyvezető elnökéhez intéztük. — A megalakuláskor működött öt szakosztály mellé újabbakat szerveztünk: 1976- ban a tekézők, 1877-ben a röp- labdások kezdték meg az edzéseket, versenyeket. Az induláskor az össztaglétszámunk 250 volt, jelenleg 330—350 az igazolt sportolónk. Takarékos költségvetés — Hogyan állnak létesítményekkel? — Az öt év alatt nem sokat gyarapodtunk, van egy nagyon rossz talajú labdarúgópályánk, amelyet a gyep- labdások is használnak, az öltözőépületünk hat öltözővel, egy hárompályás tekecsarnok, valamint egy-egy salakos kézi-, röplabda- és labdarúgó edzőpálya, amit már feljavítottunk. — Az egész egyesületnek, a sportbarátoknak is örömteli a hír: hosszú tervezgetés után jövőre minden bizonnyal hozzáfoghatunk a labdarúgópálya, az öltöző felújításához, korszerűsítéséhez, Amint sportkörünk elnöke, Benedek János, a városi tanács elnöke tájékoztatott, erre 1981-ben 300 ezer forintot kap a GSC céljuttatásként. Ez az összeg természetesen nem elég, további segítséget várunk az üzemektől, a sportbarátoktól, reméljük, hogy a hiányzó forintokat társadalmi munkával tudjuk pótolni. — Hogyan fest egy városi egyesület vezetése? — A klubéletet a 15 tagú elnökség irányítja. Mindössze négyen vagyunk főállású dolgozók, rajtam kívül a raktáros, a pályagondnok és az adminisztrátor. Edzőinket, mind a kilencet mellékállásban foglalkoztatjuk. A takarékosabb gazdálkodás bennünket is arra ösztönöz, hogy jövőre jobb szervezéssel csökkentsük ezt a létszámot. pénzből gazdál— Mennyi kodnak? — Az idén 895 ezer forint volt a költségvetésünk, s bár tudjuk, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében a sportra sem juthat sokkal több Hévízgyörk Borverseny, gazdag műsor Ünnepel a nyugdíjasklub A hévízgyörki művelődési ház nyugdíjasklubjának tagjai december 15-én ünnepi összejövetelen emlékeznek klubjuk megalakulásának évfordulójáról. Réti István klubvezető tájékoztatja a klubtagokat az elmúlt időszak eredményeiről, az idős korban is hasznos ismeretterjesztő előadásokról, a vidám kirándulásokról, a közösen töltött órák hangulatos emlékeiről. A közös vacsorát a művelődési ház csoportjainak műsora követi, amelyben fellép a néptánccsoport, az irodalmi színpad, a citeraze- nekar, a Bazsik Edit—Fercsik Anna énekkettős. Ügy hírlik, hogy az ünnepi összejövetelen a szőlőtermelő nyugdíjas klubtagok között sor kerül a borkóstolóval egybekötött borversenyre is, amely után azt is eldöntik, ki a klub legjobb népdalénekese. pénz, ez bizony nem túl sok. Évente 300 ezer forintot kapunk a tanácstól, a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat kivételével támogatnak bennünket a város üzemei, intézményei, elsősorban az Árammérőgyár. Fontos bevételi forrásunk a pályabüfé, amely az idén több mint 180 ezer forintot jövedelmez. Tagsági díjból 25 ezer, a rendezvényekből 30 ezer forint jön be. — Nem túl kevés ez az utóbbi? — Csak a labdarúgópályán tudunk belépti díjat szedni, ahhoz, hogy több forint gyarapítsa a kasszánkat, jobban kellene játszani, s a többi sportág közönségszervezését, propagandáját javítani. Erre már vannak terveink. Több tudás — Milyen eredményekkel büszkélkedhet a GSC, mire jutnak ennyi pénzből? — Jól szerepelnek asztaliteniszezőink, röplabdásaink és az első tekecsapat: a megyei bajnokság első három helyének valamelyikén tanyáznak. A kézilabdában ezüstérmes lett a férfi ifjúsági csapat, s biztatóan szerepel az ifjúsági focicsapat is. — A gyeplabdások, akik kiláboltak a válságból, a Magyar Népköztársasági Kupában harmadikak, az NB I-ben negyedikek lettek. Különösen a röplabdásokban van több, tudásuk alapján hamarosan feljebb léphetnek, őket elsősorban a Madách Imre Szakmunkásképző Intézet támogatja, az, edzéseket, mérkőzéseket is ott tartják. — Milyen gondok foglalkoztatják a klub vezetőségét? — A létesítményhelyzet a tervezett pályafelújítás ellenére sem lesz rózsás. Ezért tervezzük, hogy az asztaliteniszezők, az Árammérőgyár ebédlője helyett hamarosan az Imre utcai iskola új tornatermében, a röplabdások a Karikás Frigyes iskola sport- csarnokában kapnak helyet. — Az utánpótlás helyzete? — Jó az együttműködés az általános iskolákkal és a középiskolákkal. A serdülőcsapataink kifejezetten, az ifjúságiak részben az iskolásokra építenek. S bár a két sporttagozatos iskolával a GEAC áll szorosabb kapcsolatban, nem árt, ha a szülők tudják, nálunk is vannak olyan sportágak, amelyekbe szívesen várjuk a jelentkezőket. Jó kapcsolatok — Hogyan fér meg egymás mellett a GSC és az egyetemi sportklub? — Együttműködünk, méghozzá egyre eredményesebben. Ha pályagondunk van, nyugodtan fordulhatunk a GEAC- hoz, igaz, mi sem tagadjuk meg másoktól a kérést. A jövőben arról is tanácskozunk majd, hogy a párhuzamos sportágakat hogyan lehetne fellendíteni. — És a tömegsport? — Tavalyi adat, s az idei se lesz kevesebb: több mint ötezren fordultak meg pályáinkon, a különféle tömegsportrendezvényeken, a nyitott kapuk akciókon. Együttműködünk az üzemek, elsősorban az Árammérőgyár, valamint a KISZ sportosaival is. Ennyi fér bele egy rövid cikkbe. Sok izgalmas kérdés maradt ki, de tekintsük ezt a tájékoztatást alapnak, amelyen elindulhatunk a szakosztályok nyomában. G. Z. Kart a! Kedvelt kirendeltsc g Hamar népszerű lett a tural takarékszövetkezet kartali ki- rendeltsége, amelynek ma már több mint száz tagja van. Nemcsak a takarékbetéteket intézik, amiért néhány hónapja nem kell Aszódra járni ügyfeleiknek. A kirendeltségen totó- és lottószelvényeket is árusítanak, s a kisebb, kettes és hármas találatok után járó pénzt helyben fizetik ki. December 3-án megnyílik a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat fotó- optika- és kultúrcikkboltja Gödöllőn, a Dózsa György u. 5-7. szám alatt —1—18 1 í j| Ti ISSN 0133-11151 (GM6II0I Hírlap)
