Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIV. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. DECEMBER 24., SZERDA MumkásgyüBés a €sepeB Aufégyárhssn Sikeres öt esztendő mérlege Inkább F riss hatások, új voná­sok jellemzik a taná­csok tervezési gyaxor- latat a legutóbbi két, há­rom esztendőben. A leg­fontosabb új vonás — s ez egy Den fölismerése is kényszerűen bekövetkezett hatásoknak — kétségtele­nül a préselési hajlam enyhülése. Köznapian ugyanis így nevezik a szak­emberek azt az általános tapasztalatot, hogy a taná­csok igyekeztek terveikbe belepráselni minden olyan feladatot, aminek megoldá­sára nemcsak lehetőség, hanem halvány remény mutatkozott, bár azután a végrehajtás közben ez a remény nem bizonyult többnek, mint sóhajtásnyi óhajnak. Pontos fogalmazását ad­ta ennek a gyakran járt útnak Dunabogdany, Viseg- rád, Leányfalu megyei ta­nácstagja, amikor azt mondta, hosszú időn át az volt a fontos, hogy benne legyen a tervben a föladat, azután majd csak lesz va­lahogy, a kezdés is, a foly­tatás is, a befejezés viszont sok esetben ködbe veszett. Aminek sokféle hátránya közül kettőt okvetlen meg kell említeni. Az egyik: a préselve készült terv eleve magában hordta annak le­hetőségét, hogy ismétlődő zavarok keletkeznek a végrehajtásban, s ezeknek a zavaroknak a kiszűrésére a tanácsoknak — kellő tar­talékok híján — nem nyílt lehetőségük, hanem megtanultak együtt élni azokkal. A másik hátrány: a lakosság nem azt nézi, nem azt kéri számon, bogy minek az építését, korsze­rűsítését kezdték meg az adott településen, vagy te­rületrészen, hanem az az alapvető, mikor lesz ké­szen, azaz mikor lehet használatba venni? Az is megfigyelhető, hogy vala­milyen fejlesztésnek az el­ső, látható lépései nem csi- títják, hanem fölfokozzák a lakosság türelmetlensé­gét, s ha e tervvel időará­nyos a munka, akkor is gyakran elhangzik, de las­san dolgoznak, de vonta­tottan haladnak. Ezzel a lélektani reakcióval a szükségesnél ritkábban számoltak a helyi tanácsok, bár ha alaposan mérlegel­nek, akkor rájönnek: oly­kor éppen ez volt az aka­dálya a hatásos társadalmi segítség kérésének, meg­adásának, hogy túl sok minden épült, gyarapodott, korszerűsödött a települé­sen egyszerre, s úgy nézett ki, hogy itt mindenbe be­lekapnak, de semminek nem jutnak gyorsan a vé­gére. T ökéletesen igaza van tehát a vállalati ve­zérigazgatónak, aki hosszú ideje képviseli Ér­det a megyei tanácsban, amikor témánkról beszélve' azt mondja: nem okvetlen a források nagysága hatá­rozza meg a fejlesztések hatásosságát. Sokkal in­kább meghatározója ennek a koncentráltság, a munka minősége, az épület vagy más eszköz tartóssága, s nem utolsósorban az, hogy az eredeti célnak maradék­talanul megfeleljen. A fi­gyelmet érdemlően tárgyi­lagos véleményből most csupán egyetlen szót ria­dunk ki, s ez az inkább. Ez sűríti magában ugyanis azt a vízválasztó jellegű dilemmát, amihez előbb vagy utóbb minden tanács eljut, amire választ kell adnia. < Zsúfolt terv, minden le­hetséges föladattól terhel­ten, vagy inkább egy olyan realista program, aminek eiöteréoen a minő­ség, a gyors megvalósítás, a minden tekintetűén cél­szerű megoldások előnyben részesítése áll. Kissé le­egyszerűsítve valójában ez az a dilemma, amely a ta­nácsi gazdálkodásban alap­vetőnek — s a fejlesztési lehetőségek ismeretében a következő években egyre fontosabbnak — tartható. Ne Ítéljünk könnyedén, ne mondjuk azt, hogy ké­zenfekvő a kettő közötti választás! Hosszú éveken át ugyanis a teljes népgaz­dasági gyakorlat azt mu­tatta, amit a tanácsok gaz­dálkodása: a feladatbuség és a forrásszűke, azaz, ha valamit sikerült ,elkezdeni, akkor már — ha valami­kor, ha későn, ha többlet- költséggel is — nem lehe­tett kétséges a befejezés. Ezért nyilvánvaló: az ér­dekeltség abban az irány­ban hatott, ahol a minél több fejlesztés megkezdése állt. G azdálkodásunk egészé­nek átalakulását jel­zi, hogy az inkább szócska mind gyakrabban használatos, akár kérdés­ként, akár döntésként, megvalósítási gyakorlat­ként. Megmásítanánk a valóságot, ha elhallgat­nánk: nem okvetlen a jó­zan belátás, az okosság vette rá erre a tanácsokat — s egy részüket még ma sem vette rá! —, hanem annak a kényszerű helyzet­nek a kialakulása, amit a beruházási források korlá­tozásának neveznek köz­napian, holott valójában nem korlátozásról, hanem a megszokott növekedés mértékének módosításáról van szó. Az ország más területei­hez képest a megyében — a kommunális ágazatokban is — rengeteg a fejlesztési elmaradottság, a fölhalmo­zódott adósság. Éppen ezért döntő, mennyi pénz áll rendelkezésre a külön­böző beruházási célok el­éréséhez, ám a források megyei összesítésű nagysá­ga mellett egyre döntőbb lesz az, a forrásokon be­lül helyben mi dominál, a fölhasználható pénz mennyisége-e, vagy inkább e pénz elköltésének ho­gyanja. Veszélyes illúzió lenne úgy vélni, ezt az inkább jelleget a tervezés­ben szívesen fogadják, gyakorolják a testületek tagjai, mint a korábbi pré­selést. Látszatra az utóbbi sokkal vonzóbb volt, hiszen annyi minden állt a prog­ramban, annyi mindenre lehetett rámondani: lesz. A lesz örömét ma sem veszi el senki, ám a testületek­nek arra is válaszolniuk kell az új tervezési gyakor­lat érvényesülésekor, ho­gyan lesz az a valami, ami lesz?! A hagyományos mó­don sok mindennel egy­szerre bajlódva s ezért az erőket szétforgácsolva, vagy inkább egy időben kevesebbet markolva, de azt igazán kézben tartva. Való iában ugyanis a cél­szerűbb tervezési, kivitele­zési gyakorlat nem egyenlő kevesebb fejlesztéssel'.! Az­zal egyenlő, hogy másként csináljuk azt, ami kell, ami gyarapít, ami az életkörül­ményekben többlet. Mészáros Ottó Magyar-szovjet együttműködés Tízmilliárdos szerződés Több mint tízmilliárd fo­rint értékű szerződés-eket írt alá a Mogürt Külkereskedel­mi Vállalat szovjet partneré­vel, az Avtoexporttal külön­böző járműveik és részegysé­gek jövő évi kölcsönös szállí­tására. A megállapodásban a legnagyobb tételt 6450 Ikarus- autóbusz teszi ki, míg a Szov­jetunióból cserébe egyebeik kö­zött 24 ezer személygépkocsit és több mint 3700 tehergépko­csit és speciális járműveket vásárolunk. A kooperációnak kialakult egy új területe is, az automa­tikus autóbusz-sebességváltók készítésében. A Csepel Autó­gyár alkatrészei ellenében a Lvovi autóbuszüzem komplett hidromechamikus váltókat gyárt a magyar Ikarus-autó- buszokhoz. Most a partnerek magállapodásokat kötöttek a kooperációs együttműködések folytatásáról, illetve kibővíté­séről. A magyar részegység- -szállítások mellett a következő tervidőszakban is kapunk a szovjet ipartól fűtő- és kor­mányműveket, kardántenge­lyeket, lengéscsillapítókat. A munkásgyűlés résztvevői az alvázgyártó nagycsarnokban Koppány György felvételei Azzal a 13 önjáró autóbusz- alvázzal, ami délelőtt elindult az Ikarusba, a Csepel Autó­gyár teljesítette 1980. évi ter­vét — jelentette be tegnap az évzáró munkásgyűlésen dr. Előre ledolgozták Csendes üzemek ünnep után Mire használják az év utol­só munkanapjait, s milyen munkarend szerint dolgoznak? — érdeklődtünk néhány Pest megyei gyárban. Dunakeszi MÄV Járműjaví­tó, Gyepesi Ferenc termelési főmérnök: — Idén ütemes, tervszerű volt a termelés. Több mint 1500 személyko­csin végeztük el a nagyjaví­tást, illefve a fővizsgát. A két ünnep között a Duna­keszi Jármű javítóban nem dolgoznak. A tervüket telje­sítették, mégpedig úgy, hogy a szabad szombatokon elkészí­tették a hátralevő négy nap alatt javítandó kocsikat is, így ezek már részt vesznek a karácsonyi és az újévi Csúcs- forgalomban. Nagykőrösi Konzervgyár, Antal László igazgatóhelyettes: — Már december 6-án telje­sítettük az 1980. évi tervet, eieget tettünk a szocialista ex­portszállítási kötelezettsé­günknek és a hazai megren­delőknek. A mai utolsó mun­kanapunk az idén. A két ün­nep közötti négy munkanapot ugyanis a novemberi és de­cemberi szabad szombatokon ledolgoztuk. Vác, Egyesült Izzó, Varga Mihály főmérnök: — A terv­Dr. Nováíc Béla számolt be az elmúlt őt esztendő eredményeiről. Az elnökségben (balról Jobbra) * Szomor Józsefné, a vállalati szakszervezeti bizottság elnöke, Jámbor Miklós, dr. Mondok Pál, Gábor András és Cscrvenka Fcrencné. ren<^ teherautó ^ a tervek szerint ismét jelen­tős mennyiségű ipari szerszá­mot készítenek. A nagycsarnokban tartott munkásgyűlésein mintegy 3000 résztvevő nagy tapssal fogad­ta a vezérigazgató bejelenté­sét, ho-gy az utolsó munkana­pon két és fél millió forint hatékonysági céljutalmat fi­zettek ki, s hogy januárban átlagosan 5 százalékkal eme­lik a. bérszínvonalat. Demminger Ferenc szocia­lista brigádvezető ismertette a gyűlés résztvevői előtt a válla­lat szocialista brigádvezetői küldötteinek tanácskozásán el­fogadott 1981-es munkaver- seny-felhívást. A felhívás va­lamennyi pontja olyan válla­lásokat javasol, amelyek ha­tékonyabbá, gazdaságosabbá teszik a termelést, közvetlenül hozzájárulnak a nyereség ja­vításához. A vasasszakszervezet üd­vözletét Herczeg Károly fő­titkár tolmácsolta. Elmondta többek között, hogy a Csepel Autógyár kollektívája is je­lentősen hozzájárult a nép- gazdasági egyensúly javításá­hoz. A következő esztendők­ben azonban csak akkor be­szélhetünk a gépipar fejlődé­séről, ha nemcsak több, ha­nem valóban korszerű termé­teljesítés felemás képet mur tat. Az alkatrészgyár teljesíti a tervét, a fényforrás üzemek nem. Itt technológiai problé­mák és létszámhiány miatt körülbelül 10 százalékos lesz a lemaradás. Egyformán jól dolgozott, s ennek megfelelő eredménnyel zárt a két üveg­gyár. Az Izzó váci gyárában sem dolgoznak a két ünnep kö­zött. Az ok: szüksége volt rá a gyárnak, hogy az utolsó ex­portszállítmányok időben út­nak induljanak, így az utolsó hetekben nem volt szabad szombat. Ezeket a pihenőna­pokat veszik ki a munkások karácsony és újév között. Csak az expedíció és raktár üze­mel a következő napokban. Cegléd, Egyesült Villamos- gépgyár, Tankó Zoltán igazga­tó: — Tegnap műszak végé­re tervünket száz százalékra teljesítettük, ezen belül eleget tettünk a tőkés, a szocialista és a hazai szállítási kötele­zettségeinknek. Az év utolsó munkanapja nálunk decembei 24. de már ma sem lesz üzemszerű termelés: raktáro­zunk, karbantartjuk a gépe­ket, felkészülünk az új év el­ső munkanapjára. Cs. A. Novák Béla, a vállalat vezér- igazgatója. A műszak végeztével az autóbuszgyártó nagycsarnokba összehívott tanácskozáson ott volt: Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára, Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjai, Gábor András ipari miniszterhelyettes, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Jámbor Mik­lós, az SZMT vezető titkára. Dr. Novák Béla vezérigaz­gató rövid beszédben vonta meg a gyár történetében je­lentős elmúlt öt esztendő mér­legét. Jó néhány nehéz fel- ádattal kellett megbirkóznia a tízezres gárdának. A jármű- programnak megfelelően alap­vetően megváltozott a gyárt­mányszerkezet. A Csepel Autó felzárkózott a gazdaságos nagyvállalatok közé, stabili­zálódott a pénzügyi helyzete, jelentős beruházásokat fejez­tek be. Az autóbusz-alváz gyártásán kívül jó néhány más, korszerű terméket is meghonosítottak, a szervokor­mányt, az NSZK-licenc sze­rinti sebességváltót, a D—750- es különleges tehergépkocsi családot. Idei termelési érté­kük meghaladja a 8,5 milliárd forintot, ami azt is jelenti, hogy túlteljesítették az V. ötéves tervet. A fejlődés újabb állomásait jelzi, hogy ütemesen szállít­ják az Ikarusba az alváza­kat, sőt, már arra is képesek lesznek, hogy különleges megrendeléseknek is eleget te­gyenek. A két nagyvállalat közötti együttműködést szol­gálja, hogy az Ikarus a rö­MegerősdsBfek a vefések Küzdelem a sárral a tengeriért Még a lánctalpakkal felsze­relt kombájnok sem boldogul­tak a hóié áztatta sáros földe­ken a hét végén és hétfőn a kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben. A kapott tájékoztató szerint még két és fél napi kombáj- nolni valója volt a tsz-nek, vagyis 76 hektár területen sze- detlen a tengeri. A közös gazdaság segítésé­ben most már nemcsak a kis­kunlacházi Pereg és Petőfi, hanem a dunavarsányi Petőfi Tsz gépei, szárítói is részt vesznek. Startra várnak a gombai Fáy András Tsz-ben a kom­bájnok. Itt mintegy 150 hek­tár kukorica vágatlan még, de az olvadás lehetetlenné teszi a munkát. A szövetkezetben felkészültek arra, hogy fagy esetén — ekkor újra megkezdődhetne a betaka­rítás —, a karácsonyi ün­nepek idején is dolgozza­nak. Hasonló a helyzet az érdi Benta-völgye Tsz-ben is. Szük­ség esetén december 25-én, karácsonykor fognak hozzá a tengeri szedéséhez. Egyelőre azonban az elvi- zesedcs miatt vesztegelni kénytelenek a kombájnok, szállító járművek. A Pest megyei Tanács mező- gazdasági osztálya szakfel­ügyeleti csoportja arról tájé­koztatott bennünket, a megyé­ben még 1700 hektár kukorica vár betakarításra, s ehhez nagy számú, 76 kombájn áll rendel­kezésre. A már említett gaz­daságokon kívül a tápióbicskei Április 4., a toki Egyetértés, a pátyi Zsámbéki-medence, a sződi Virágzó termelőszövet­kezetekben van még kint je­lentősebb mennyiségű kukori­ca. A jövő évi magas termé­sek egyik alapfeltétele az őszi mélyszántás, ennek eddig kétharmadát végez­ték el a gazdaságok. A munkát, a tengeri betakarí­tásával megegyezően, a kedve­zőtlen talajviszonyok hátrál­tatják. A határt járva egyéb­ként megállapítható: a vetések a hó alatt megerősödtek, szé­pen fejlődnek. V. B. Demminger Ferenc Ismertette a szocialista brigádvezetök rnunka- verseny-felhívását két gyártunk, amelyek kiáll­ják a nemzetközi összehason­lítás 'próbáját is. így a szak- szervezeti testületek feladata az, hogy egyrészt tegyenek meg minden t a termelési szín­vonal javításáért, másrészt ;a dolgozók érdekeinek képvise­letéért. A Csepel Autógyárban be­fejeződött az esztendő, má­tól kezdve a karbantartók, a javítók dolgodnak a műhe­lyekben, hogy az új év első munkanapján fennakadás nél­kül kezdődhessen a munka. Cs. A.

Next

/
Thumbnails
Contents