Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

1980. DECEMBER 21., VASÁRNAP-lyfÄ* op Érik már a toroskáposzta A vecscsi Ferihegy Tsz-ben 1980-ban mintegy ezerötszáz va- gonnyi káposztát termesztettek. A híres vecsési káposztából haíszáz vagon mennyiséget savanyítanak, amelyből a tervek szerint száz vagonnal exportálnak, a többit fejes káposztaként értékesítik Javulás - gondokkal A hét végén ülést tartott Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság, s megtárgyalta a la­kosság tömegétkeztetésének országos vizsgálatáról készült összefoglaló jelentést, amelyet Pálmai Lajosné, a KNEB tag­ja, a vizsgálat vezetője ter­jesztett elő. 1 Az átfogó fölmérés során mintegy két és fél ezer népi ellenőr, szakszervezeti, nép­front- és KISZ-aktivista 16 megyében vizsgálta a gyer­mek-, diák-, a munkahelyi ét­keztetést és a vendéglátó vál­lalatok nyújtotta tömegétkez tetés helyzetét. A tapasztala­tok összegzése során figye lembe vették a vizsgálattal egyidejűleg tartott, mintegy 200 ankét, megbeszélés csak­nem, 10 ezer részvevőjének vé­leményét. Megállapították, hogy javult a helyzet, megfe­lelően a társadalom- és szo­ciálpolitikai alapelveknek. Rá­világítottak az ellátás ellent­mondásaira is, például arra, hogy az étkeztetés fejlesztését szolgáló pénzösszegek fölhasz­nálása nem volt kellően meg­alapozott, a különböző válla­latok nem hangolták össze fej­lesztési terveiket. 1981: a rokkantak nemzetközi éve A Nemxeii Szervező Bixofiság felhívása Az ENSZ a rokkantak évé­nek nyilvánította az 1981. esztendőt. Ehhez a határozat­hoz csatlakozott és az akció- program végrehajtásában te­vékenyen részt kíván venni a Magyar Népköztársaság is. A nemzetközi év fő célkitűzése, hogy egész társadalmunk előtt feltárja a rokkantak helyze­tét és mozgósítson a rok­kantsággal járó gondok meg­oldására, enyhítésere. -A' - ha­zai eseménysorozat szervezé­se, összehangolása érdekében Nemzeti Szervező Bizottság alakult, amely a kitűzött cé­lok eredményes megvalósítá­sa érdekében a következő fel­hívással fordul hazánk lakos­ságához: Szocialista hazánk az elmúlt 35 évben sokat tett állampol­gárai egészségének védelmé­ért, az egészségügyi ellátás fejlesztéséért, a különböző egészségi károsodások meg­előzéséért. Társadalmi céljaink között kiemelt helyet foglal el a hal­láskárosodott, a látásfogyaté­kos, a mozgáskorlátozott, az értelmi fogyatékos és idült beteg .gyermekek, felnőttek és idős emberek társadalmi egyen­lőségének mind teljesebb ér­vényesítése. Hazánk — tár­sadalmi-gazdasági fejlettségé­nek megfelelően — a továb­biakban is folyamatosan mér­sékli megváltozott munkaké­pességű állampolgárainak és családtagjaiknak gondjait. En­nek megvalósításában kiemel­kedő feladatunk a rehabilitá­ció átfogó fejlesztése. Célunk, hogy a nemzetközi év alkalmával kibontakozó ál­lami és társadalmi tevékeny­ség szerves folytatása legyen eddigi eredményeinknek és szorosan kapcsolódjék a kö­vetkező évek állami-társadal­mi^ feladataihoz.' Szükséges, hogy az élet 'minden terüle­tén; a munkában, a művé­szetben és a sportéletben egy­aránt a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítsunk a rok­kant állampolgárok képessé­geinek, tehetségének kibonta­koztatására. Felkérjük egész dolgozó né­pünket, az állami és társadal­mi szervezeteket, a miniszté­riumokat, a főhatóságokat, a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket és az intéz­ményeket, továbbá a fiatalo­kat és a szocialista brigádo­kat. hogy működjenek közre e társadalmi feladat mind tel­jesebb megvalósításában. Kérjük honfitársainkat, hogy az élet minden területén: a kereskedelemben, a közleke­désben és a mindennapok ügyes-bajos dolgainak intézé­sében tanúsítsanak támogató es segítőkész magatartást a rokkantak és családjuk iránt. Számítunk rokkant állam­polgáraink aktív részvételére gondjaik feltárásában és a segítés módozatainak megta­lálásában. Legyenek hazánk öntevékeny, társadalmi éle­tünk minden területén egyen­lő jogú és kötelezettségű tag­jai. Törekedjenek a munka, a 'társadalmi' közélet és a sza­badidő-eltöltés minden terüle­tén speciális képességeik ki­bontakoztatására. A rokkantak társadalmi megsegítésének és beilleszke­désének legfontosabb feltéte­le, hogy béke legyen a föl­dön, hatónk folytathassa bé­kés alkotó munkáját. Földünkön 450 millióra be­csülhető a Rokkantak száma, közülük1 igen sokan hadirok­kantak. Hazánk következete­sen kiáll a nemzetközi együtt­működés, a béke, a biztonság, a leszerelés, a bizalom légkö­rének megerősítése mellett. Azért harcolunk, hogy az em­beriség által létrehozott óriá­si értékeket, anyagi és szel­lemi javakat a népek, a dol­gozó emberek, s nem utolsó­sorban segítségre Szoruló em­bertársaink javára fordítsuk. Csak a békés élet biztosíthat­ja az emberi értékek fenn­maradását és további fejlő­dését. Felkérjük hazánk minden állampolgárát, hogy tevéke­nyen vegyen réstó a nemzet­közi év hazai programjának megvalósításában. Sxoigállafás és feldolgozás Nem mellékes a melléküzemág Ha igaz lenne az a babona, hogy akit sűrűn emleget­nek, az gyakran csuklik, akkor az elmúlt tíz esztendő során a téesz-melléküzemágak bizony sokat szenvedtek volna: számtalan tanácskozáson, értekezleten, ankéton kerültek „terítékre”, szidták és dicsérték, elmondták hi­báikat és erényeiket. A végső álláspont kialakulásához kereken egy évtized kellett: bár iparpolitikai és ága- zatfejlesztési szempontból jut korrigálnivaló az elkö­vetkezendő esztendőkre is — a melléküzemek népgaz­dasági haszna és mindinkább növekvő jelentősége vi­tathatatlan. Ki mii gyárt? A hetvenes évek elején már egyre sürgetőbbé vált a hiányzó, rugalmas — a piac­hoz és igényekhez alkalmaz­kodni képes — kis- és közép- vállalatok pótlása. A nagy­üzemeknek nem kifizetődő, de a lakosság körében népszerű és keresett cikkek gyártásá­ra a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek mutatkoztak al­kalmas partnernek. A kezdeményezés rendkívül rövid idő alatt bevált. Oly­annyira, hogy tavaly már o téeszek összes árbevételének 40 százaléka származott ipari melléktevékenységből. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy a közös gazdaságok a mellékes­ből tartják el magukat. Csu­pán arról van szó, , hogy a Pest megyei termelőszövétke- zetek, amelyeknek 70 száza­léka kisebb-nagyobb mérték­ben foglalkozik kiegészítő te­vékenységgel, az innen szár­mazó nyereség bizonyos há­nyadát a klasszikus értelem­ben vett mezőgazdaság fej­lesztésére fordítja. Sokan úgy vélik, a nagy­ipar ma már félkarú óriás. lenne a szövetkezeti kiegészí­tő melléküzemágak nélkül, ez azonban még a laikusok szá­mára is túlzásként hangzik. Ráadásul e tevékenységet nem kizárólagosan e népgaz­dasági ágazat megmentésére hívta életre a gyakorlati szükségszerűség. Célja volt a szolgáltatás 'foghíjainak pótlá­sa és nem utolsósorban az élelmiszeripar feldolgozási gondjainak enyhítése. A gazdaságos termelés egyik alapvető feltétele a jól feltérképezett piac és a meg­felelően kiépített kooperációs hálózat. E vonatkozásban sincs oka panaszra Pest me­gye szövetkezeteinek. A „majd csak jó lesz” valakinek elven alapuló gyártás ugyan elke­rülhetetlen kísérőként jelen van szűkebb pátriánkban is, de semmiképpen sem tekint­hető általánosnak. A felvevő piacot megrendelni, megke­resni — és főleg megtalálni —, ebben segítenek a komp­lett piackutatói apparátussal rendelkező vállalatok. Pecséttel súlyosbítva? Évtizedes gyakorlat bizonyí­totta, az elméletből a gyakor­lati megvalósításig vezető út bizony meglehetősen hossza­dalmas: a melléitüzemági te­vékenység engedélyeztetése, jó­váhagyása — a közgyűlés sza­vazatától kezdve szám sze­rint 21 hivatalos szerv bele­egyezését, hozzájárulását igényli. A megyei tanácstól a területi szövetségen át a Kö- .JÁL-ig és végül az illetékes minisztériumig pecsétekkel sú­lyosbítva vándorol a papír. Ám ennek ellenkezője, vagy­is a kenjük be sárral, vagy si­kerül, vagy nem alapelv ér­vényesítése sem lenne túl sze­rencsés: a kiegészítő tevé­kenység eufórisztikus elszapo­rodása kárt okozhatna a gaz­daságoknak, üzemeknek és ál­taluk a népgazdaságnak egy­aránt. A jövő biztatóbb, legalább­is az ügyvitel-módosítás erre utal: a valamivel gyorsabb in­tézkedés egyik eredménye, hogy jelentősen lerövidíti a j^nékü^tíiág^,(j;iétfésíté$épek; normatíváit. Égy biztos, az előre lekötött piac és kapaci­tás garantálását, az árbevétel alakulásának dokumentálá­sát követeli meg. Jogos-e a kérdés: ha a mel­lékes a fontos, miért mgtsz felirat olvasható a cégtáblán? Akadnak, akik Pest megye egyes termelőszövetkezeteit aszfaltgazdaságokként emle­getik, mondván, nem annyira a mezőn, mint szilárd burko­latú terepen dolgoznak. A lé­nyeg azonban másutt kere­sendő. Abban például, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek az ipari tevékenység arányá­tól függően, azzal arányosan progresszíven adóznak, tehát nem élveznek valamiféle kü­lönleges helyzetet. Életképes vállalkozás Álljon itt néhány beszé­des szám a Pest megyei kö­zös gazdaságok kiegészítő te­vékenységének jelenlegi ará­nyairól, fontosságáról: az élel­miszeripari, belkereskedelmi, szállítási, építőipari, egyéb ipari és más tevékenységből eredő árbevétel tavaly a Sa­sad Tsz-nél megközelítőleg 1,4 milliárd, a nagykovácsi Roz­maring Szövetkezetben 395 millió, a dabasi Fehér Akác­ban 530 millió, az ócsai Vö­rös Októbernél 1,9 milliárd, a gödi Dunamenti Tsz-ben 1,3 milliárd, a fóti Békében 833 millió, a gyáli Szabadság Ter­melőszövetkezetben 976 mil­lió forint volt. ★ Köztudott, hogy Pest megye téeszei az országosnál rosz- szabb területeken, silányabb földeken gazdálkodnak. A 60- as évek végén természetes közgazdasági adottságaikat ki­aknázva — a nagyobb ipari, kereskedelmi, szervezési szak­ismeretet igénybe véve — di­namikusan fejlesztették kiegé­szítő tevékenységüket: az or­szágosnál nagyobb eredménye­ket értek el a mezőgazdálkodás­ban. S talán nem tűnik praktj- cizmusnak az az állítás, mi sze­rint megyénk szövetkezetei az elmúlt 10 esztendőben csupán olyan tevékenységeket vettek fel termelési szférájukba, ame­lyek egyrészt társadalmilag hasznosnak bizonyultak, ml több, lehetővé tették a hagyo­mányos mezőgazdálkodás di­namikus fejlesztését. Ezzel egyben példát mutattak arra, hogy aki a földdel bánik, an­nak nem kell egyben földhöz­ragadtnak lennie: a tradíciók olykor a merész vállalkozá­sokkal együtt igazán életké­pesek. L. Zs. A gyonesapofi idő ? Menetrendhez igazi tett élet a nagyvárosi forgatagban. Ma­gukon viselik a vidék jegyeit, de már vérbeli urbánusok is. Ebben aZ agglomerációs ter­peszállásban — ami nem túl­ságosan kényelmes póz egy emberöltőn át — töltik életü­ket munkába állástól nyugdí­jig. Ingázóknak hívja őket a köznyeiv, madarakkal kelők­nek, kétlakiaknak az irodalom. Találkozhatunk velük a Ke­letiben, a Déliben vagy a Nyugatiban, Érd, Dabas, Csö­mör, Göd, Üröm — és sorol­hatnánk a Pest megyei köz­ségeket — állomásain. Jobb híján ott vannak a pályaud­varokon, restikben vagy a játéktermekben. Gyermekeik — remélhetőleg — a bumli- zás naponta ismétlődő kelle­metlenségeit már nem ismerik meg. Egyre több vállalat, gyár és nagyüzem szervezi meg a munkások szállítását akár bé­relt, akár saját autóbusszal. Hétről hétre növekedik a kocsitulajdonos bejárók szá­ma is — állomások helyett parkolókba futnak be mű­szakkezdés előtt. P. R. az ingázók tízezres tengerének egyetlen, húszéves cseppje. Talán egy-két éven belül a játékterem gépe he­lyett igazi volánt kormányoz a keze. Ráébred arra is, hogy a kétforintosnyelő automaták gombjainak nyomkodásánál ésszerűbb időtöltés is akad főváros- vagy Monor-szerte. Hogy egy korábbi vonatot el­csípve addig is értelmesebb becézni a művelődési .házba„, színházba, moziba menni vagy csak úgy üldögélve olvasni, zenét hallgatni. Hogy a gyár— otthon—vonat határolta há­romszögnél ióval tágasabb, színesebb, izgalmasabb a vi­lág, változatosabb, értelme­sebb, tartalmasabb aZ élet. Az ingázóké is. Láng Zsuzsa nagyon szidják — egyszerűer élik. Nem kell hoZzá matemati­kusnak lenni: aki napi kél órát utazik húsz éven keresz­tül, szűkén számolva is töbfc mint két esztendőt tölt életé­ből a vonaton. Két teljes év­nyi időt áldoz az ingázásra. Elvileg — és többnyire gya­korlatilag is — teljesen elfe­csérelt idő ez. Reggel öt körül még jobban esik a szunyó- kálás annál, minthogy újság­vagy könyvlapozgatásra szán­ja magát valaki. A leglapo­sabb nemzeti sportszer, a ma­gyar kártya is több figyelmet, energiát kíván a hajnalban meglévőnél; ráér az délután is. A fekete vonatnak becé­zett munkás járatok újoncai eleinte még próbálkoznak a társalgással, a világmegvál­tással, de előbb-utóbb ők is belátják; a szürkület sokkal inkább egy rövid pótalvásnak kedvez, mint a csevegésnek. Bágyadt érdeklődés fogadja még a körbejáró pálinkásüve­get is, pedig a reggeli szesz- tilalom bevezetése kelendőbbé tette a hajnali nyakolajat. Agglomerációs terpesz Nagy eseménynek kell lennie innak, ami néhány percnél hosszabb időre felvillanyozna i kedélyeket. Persze azért lkad ilyen: egy főnöki téve­dés, üzemi-gyári életet befo- yásoló változás napokig biz- osítja a témát — olykor a d-kivel-hol-mit -pletykái is felcsillantják a szemeket. De i hosszabb ideig tartó szá­razság vagy ellenkezőleg: a álságosán is csapadékosba fordult időjárás is ösztönöz a i zó váltásra. A munkásvonatok két élet­orma határán közlekednek lap mint nap. Utasaik ott ilnek ezen a határon, fél láb­hal a községekben, másikkal gére, meccsre vonatkozó ter- vezgetések. P. R. tudja, hogy K. I. azért nincs a vonaton, mert már délben hazarohant — építkezik — és hogy haj­nalban, amikor viszontlátja a monori állomáson, Mindenki­nek pálinkást! felkiáltással kíván jó reggelt. Aztán kö­vetkezik a Kőbányáig tartó anyós-szidó lamentálás, vé­gén a boldog sóhajjal: nem baj, nyárra beköltözünk ... Ha esik, hallgatagok a haj­nalok. De ahogy menekül az éjszaka, ahogy közeledik a város, a gyár, úgy ered meg a szó is. Asszonyról, gye­rekről, túlórázásról, pénzről — csak arról nem, ami meg­különbözteti őket a helyben dolgozóktól. Nincs panasz­hang a kakaskukorékolást megelőző vekkerről, a derék- rogyasztó palántázásról, az etetésről, a porfelhő-sárten- ?er bekötő utakról, arról, hogy i beteg kisgyerekhez kilomé­terekről kell orvost hívni... Hogy a házépítés hétköznap- , pá sZürkíti a naptár piros oetűjét, hogy , a baromfinak ; nindegy, vasárnap van-évagy . szabad szombat. Nem esik , >zó arról sem, hogy az asz- ] szonyok hétszámra csak tála- ásnál találkoznak a férfiak- ] tál. hogy már az idejét sem ; udják, mikor voltak színház- i ban. j 1 Két év a vonaton 1 < Mindez természetes. Nem beszélnek agglomerációról, az i nfrastruktúra vagy tercier i faktor községbeli hiányossá- < gairól, nem emlegetik, nem is 1 KISZ-alapszervezetének veze­tőségi tagja, gyakran a moz­galmi munka marasztalja ott délutánra. A játékterem már csak kényszermegoldás, de ha már nyer az emberfia, csak nem hagyja a szabad játékot a gépben ...? Hét után sűrűsöd­nek az ásítások, időnként va­laki megjegyzi: indulni kéne már. Nyolc körül érkezik a váltás, azok a gyerekek kez­denek beszállinjgózni az aj­tón, akiknek a flipper nem pusztán időtöltés, hanem szó­rakozás, egész estét betöltő program. Hallgatag híjnalok A pályaudvarra menet a villamoson vagy a buszon már kevés szó esik. Csak a sziák szaporodnak, ahogy befutnak a moziból érkezők, Pestre udvarlók, örökké szá­raz torkúak — elevenedik a hangulat. A vonatban már alig akad ismeretlen arc. Pontosan tudják, ki száll ki Monoron, ki utazik Ceglédig vagy még messzebb. P. R. hat esztendeje teszi meg ezt az utat oda-vissza nap mint nap. Három évig édesapjával, az­óta önállóan, mindig ugyan­abban a kocsiban. Ugyanazo­kat az arcokat látja, ugyan­azokat a vicceket, hosszú sza­kállt eresztett tréfákat, min­denki által halálra unt — de ha véletlenül elmarad, hiá­nyolt — megjegyzéseket hall­gatja. Szeme láttára terebé­lyesedtek asszonyokká, csa­ládanyákká a hat évvel az­előtti lányok, s a menetrend­nél is pontosabbak a hét vé­Keze görcsösen szorítja a kormánykereket, lába tövig nyomja a gázpedált. Szemben eszelős sebességgel szágulda­nak a kocsik. Kanyar követ­kezik, meredek és éles: már látom, hogy későn fékez. Kész a baleset... Még szerencse, hogy erre csak egy Accident felirat utal. Ugyanis a karambol az Üllői úti játékterem ver­senyautó-automatáján törté­nik. Az olasz gép némi kat­togás és villogás után jelzi, hogy a vezétő reflexei nem a legjobbak, elaludt a volánnál. Nem csoda, hiszen a fiatal­ember hajnal négykor kelt, a tizenhatodik órát tölti tal­pon, amiben benne volt a nyolcórás műszak is. P. R. — a szerencsés kime­netelű autóbaleset alanya — sok ingázó társával együtt itt, a játékteremben csapja agyon az időt vonatindulá- :ig. A Józsefvárosi pályaudvar ide néhány buszmegálló, elég fél órával a mozdonyfüttyszó előtt szedelőzködni. Van, aki a Nyugati felé tart — az sem több húsz percnél. Ad­dig néhány kétforintossal váltják meg az amúgy ván- szorgó perceket. Bélásokkal etetik a flippert, a kosárlabda- játékot és a hozzá célzóvíznek lenyelt sör is csak pár fo­rinttal drágítja a programot. A műszaknak kettőkor van vége. Mit keres este nyolckor P. R. és a többi ingázó fia­talember a játékteremben? A 15.10-eshez rohanni kellene, no meg mindig van valami túl­órázni való a gyárban is. P. R. a Ganz-MÁVAG egyik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents