Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-17 / 295. szám

1980. DECEMBER 17-, SZERDA srférdíiWn s Ki minek mestere? Lépést tartani a követelményekkel Milyen előnyökkel és hátrá­nyokkal jár, ha a termelő- vállalat és a kiskereskerelem közös boltot tart fönn? Miből áll egy családi ház vízvezeték­rendszere? Ismertesse az olaj­kályhák különféle típusait. — Ilyen, s számos hasonló kér­dés hangzott el a Pest megyei áfészek vas-műszaki boltjai­ban dolgozó, 30 év alatti fia­tal eladók — Nagykátán meg­rendezett — Ki minek meste­re? versenyén. Az elméleti feladatokat természetesen gya­korlati tennivalók is tarkítot­ták. Kevés résztvevő A versenyt — immár ha­gyományosan — a Belkeres­kedelmi Minisztérium, a KISZ KB, a KPVDSZ, a SZÖVOSZ es az Állami Ifjúsági Bizott­ság hirdette meg. Az elődön­tőket megyénként tartották külön-külön a vállalati és a szövetkezeti kiskereskedelem­ben dolgozóknak. A területi döntőn már együtt lesznek a vállalati és a szövetkezeti' fia­talok (mindegyik ágon a két legjobb került tovább), s a Pest megyeiek a budapestiek­kel mérik össze ismereteiket. Ezt február 15-ig, az országos döntőt március végéig kell megtartani. A versenyre jelentkezés fel­tételeit a meghirdető országos szervek négy pontban foglal­ták össze: 30 év alatti életkor, minimum 2 éves szakmai gyakorlat, politikai képzésben való részvétel az I980/81-es oktatási évben, s szakmai és politikai önképzés. Nem különösen nehéz kikö­tések. A Pest megyei szövet­kezeti vas-műszaki eladók kö­zül mégis mindössze nyolcán jelentkeztek, s aztán csak né­gyen jelentek meg Nagyká­tán ... Miért? A megkérde­zett Áfész-vezetők nem tudtak rá válaszolni. Csak sejthetjük, hogy az igazság akörül talál­ható, amit Adám József, a gödöllői áfész Skála-Coop Áruház igazgatóhelyettese mon­dott: nem tudtak a verseny­ről. Ahol pedig mégis hallot­tak róla, féltek az esetleges kudarctól. A négy fiatal — Szőke Zol­tán, a nagykátai, Szibilla László, a péceli, Halubka Ist­ván és Csákó Béla, a tápiósze- lei áfész dolgozója — mégis részt vett a vetélkedőn. S nem is bánták meg; bizonyíthattak. A kiírás szerint a részvevők­nek ismerniük kell a kulturált eladó kritériumait, a velük szemben támasztott emberi, magatartásbeli követelménye­ket, a vevő és az eladó jó kap­csolata megteremtése és meg­tartása lehetőségeit. A szak­mai gyakorlati feladatok: ru­tinmunkák, mint például pénztárgép üzembe helyezése, árurendezés, csomagolás, áru­átvétel; A tartós vas-, illetve műszaki áruk, elektromos gé­peli, szerszámgépek üzembe helyezése, bemutatása; lakás­karbantartással, felújítással, korszerűsítéssel és építkezéssel összefüggő vas- és műszaki áruk körének, iletve választé­kának meghatározása adott egységekre. Szakmai kérdések Az elérhető 50 pontból 45-öt gyűjtött össze, s ezzel 1. lett Szőke Zolán, s 39 ponttal 2. Csákó Béla. A területi verse­nyen tehát ők képviselik a Pest megyei áfészeket. Szőke István 30 éves. A ke­reskedelemben 16, s vas-mű­szaki eladóként 12 évet töl­tött el. Nős, a felesége néhány hónapja a nagykátai áfésznél felvásárlási előadó. Egy kislá­nyuk van, a nyolcéves Tünde. A családjában egyedül ő lett kereskedő. Gyors észjárású és mozgású, pergő beszédű fiatal­ember. Született boltos ... — Pedig nem annak készül­tem — mondta. — Ipari mű­szerész szerettem volna lenni, de nem sikerült. Jobb hely híján a fővárosi X. és XVII. kerületi Közértnél kötöttem ki élelmiszer-eladóként. Nehéz volt a mindennapi bejárás, s ahogy módom nyílt rá, haza­jöttem. Azaz majdnem haza, mert Farmoson lakunk, de ez már. nem távolság. A felesé­gem is otthagyta nemrégiben a budapesti munkahelyét. A fizetésünk kevesebb, mégis könnyebben boldogulunk. — Itt a versenyen számos olyan szakmai kérdést kaptak, amelyre a választ a boltveze­tőnek kell tudniuk, s nem az eladónak. Igazságosnak tartja ezt? Eladói színvonal — Igen. Éppen az az egyik .él, hogy az átlageladói szín­vonalat túlszárnyaljuk és min­denütt emeljük. Én egyébként könyű helyzetben vagyok. A mi főnökünk ugyanis gyakran az eladókat is elküldi a nagy­kereskedelmi vállalatokhoz árut beszerezni. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Most arra kíváncsi, hogy miért nem tudtam pontosan válaszolni az összes politikai kérdésre? Háj, őszintén meg­mondva, többet kellene olvas­nom, újságokat, könyveket. Egyetértek azzal, hogy a ke­reskedő tudjon politizálni, hi­szen az üzletben is akarva- akaratlanul gyakran véle­ményt kell mondani. Az én otthoni szabad időmet azon­ban eddig inkább a ház körüli tennivalókra fordítottam. De ezen most változtatni fogok. — A kislányának nyugodt szívvel ajánlaná a kereskedői pályát? — Jobbat is tudnék. A lá­nyunk, azonban majd azt vá­lasztja, amelyikhez kedve lesz. — S ha ön újra kezdhetné? — Ha olyan lenne a keres­kedelem most is, mint amikor belevágtam, akár ezt. Most azonban sokkal nehezebb ke­reskedőnek lenni, különösen a vas-műszaki szakmában. A termelők profiltisztítás meg termékszerkezet-váltás miatt holmi átmeneti korszakba ér­tek, s ezért hol ez. hol az hiányzik. Az ostor aztán raj­tunk csattan. De ez most már csak jobb lehet, s nem is áll szándékomban pályát változ­tatni. Lépést akarok tartani a követelményekkel. Egyenlő esély — Helyes-e, hogy a Pest megyeiek a területi — közép­döntőn a budapestiekkel ke­rültek egy kategóriába? — kérdeztük dr. Fekete Zajostól, a Pest megyei Tanács keres­kedelmi osztályvezető-helyet­tesétől, — Más szakmákban, például a vendéglátásban vagy az élel­miszer-eladóiban hátránnyal indulnak, hiszen a budapesti pincérek, mesterszakácsok és híres főpincérek mellett dol­goznak. A vas-műszaki eladók azonban egyenlő, ha nem jobb eséllyel versenyezhetnek. A budapesti nagy szaküzletekben és az áruházakban az eladók ugyanis évekig csak egy-egy cikkcsoporttal, például csupán a villamossági árukkal vagy a rádiókkal, tévékkel foglal­koznak. Ezzel szemben vidé­ken, ha nem akarják, akkor is mindenféle vas-műszaki áru eladásában jártasságra kell szert tenniük. Szente Pál I BIZTOSÍTÁSI ügyeit is I Jővet-menet kár lenne nélkülünk! A TAKARÉKSZÖVETKEZETNÉL INTÉZZE! & ! I YÄBJA TISZTELT ÜGYFELEIT: ez fllsónémedi és Vidéke Termelőszövetkezet a Biotorbágy és Vidéke Takarékszövetkezet az Érd és Vidéke Takarékszövetkezet a Fáy András Takarékszövetkezet, Sisknnlacházs a Kisdunameuii Munkás Takarékszövetkezet, Bunakaraszll a Ncgykáta és Vidéke Takarékszövetkezet S a nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezet SJ az Örkényi Takarékszövetkezet ^ a Pílisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet ^ a Tápiészentmárton és Vidéke Takarékszövetkezet ^ V a Túrái Takarékszövetkezet s ^ az összegyűlt noiemoK lóg­ták magukat, és megszabadul­tak terhűktől. Az első nap zűrzavara még újdonság volt, a másodikon már fogyni kez­dett a türelem, harmadnapra pedig felháborodtunk. Ho­gyan? Hétfő délután. A Bukarest felől jövő Orient-expressz a késés kilencedik órájában meglehetősen lehangoló volt. Minden kocsi jéghideg, az uta­sok kabátban, elcsigázottan ülnek. Kalauznő állt a folyo­són, jelenlétével szinte inge­relte az utasokat: tehetetlen dühükben kötekednek vele. Egy öregúr tréfálkozott: — A maga helyében leven­ném ezt a mundért, nem szé­gyenkeznék benne! A kalauznő nem méltányol­ta a mókát: Békéscsabánál még volt humorérzéke, de az­tán valahol elveszítette. — Vitatkozni azt tud — mordult az öregre —, persze könnyű magának, nem kell a váltókat tisztogatnia ... — Nem kell hát — vág vissza vitapartnere —, de én nem is vagyok vasutas! Órák óta először hangos ne­vetésbe törtek ki az utasok. Hétfő este, Budapest, Déli pályaudvar. Öriási fejetlenség, •senki nem tudott semmit, az Közös munkatervek Kémiai együttműködés Montírozó magnetofon Üj termékkel gyarapodott a Mechlabor STM—600-as stú­diómagnetofon családja, amely­nek első tagja /három évvel ez­előtt jelent meg a piacon. A már ötödik változatnak szá­mító STM—631 jelű montíro­zó készülék a stúdiókban al­kalmazható: a hanganyagok ezzel a berendezéssel állítha­tók össze kész műsorrá. Mivel a készülék munkaeszköz, a formatervezésnél hangsúlyo­zottan vették figyelembe a ké­nyelmet. A készülék mechani­kus és elektronikus rendszere egyaránt önálló egységekből — — blokkokból áll, egy hiba esetén gyorsan javítható. Leg­utóbb a moszkvai olimpián szereztek jó hírnevet a stú­diómagnetofonok. Közös munka terveket dolgo­zott ki a következő öt eszten­dőre a Magyar Tudományos Akadémia műszaki Kémiai Kutató Intézete hat ország 12 tudományos intézményével. Az intézet főleg a vegyipari ter­melés hatékonyságát növelő módszerek kutatásában alakít­ja ki az együttműködést a kül­földi intézetekkel. Valamennyi munkaterv közös jellemzője, hogy nem egyszerűen az infor­mációk cseréjét irányozza elő, hanem minden esetben meg­határozza a munkamegosztást. így elkerülhetik a költséges párhuzamos kutatásokat és meggyorsíthatják a kísérlete­zés folyamatát is. A közös munkatervekben szerepei, többek között, a szá­rítás folyamatának kísérleti és elméleti vizsgálata, ezen- belül kiemelten foglalkoznak az energiatakarékos eljárások­kal. Ezek várható eredményeit a népgazdaság valamennyi ágazata hasznosíthatja majd, így a mezőgazdaság a ter­mény szárításnál, de az élel­miszeripar és a gyógyszeripar is. Ebben a témakörben közö­sen kutatnak a következő öt esztendőben egy belorusz és egy csehszlovák akadémiai in­tézettel, a lengyelországi lódzi műszaki főiskolával, és a franciaországi Toulouse-i egyetemmel. Újítók az üzemekben Ötletek, javaslatok ösztönzése Az újításokra mindig szük­ség van. Alkalmazhatja egy gyár vagy üzem a termelés­ben a legkorszerűbb technoló­giát, azon is lehet javítani. Energiainséges időszakunkban különösen fontos,' hogy egy- egy munkaterület, gyártási folyamat ismerői okos ötletek­kel, javaslatokkal jelentkez­zenek. Azok segítségével pénzt, időt, anyagot takaríthatnak meg a gyárak. Élen a fizikaiak A Magyar Hajó- és Daru­gyár váci gyáregységében az idei évben beadott újítások, javaslatok döntő többsége az acél- és alumínium konténe­rek gazdaságosabb előállításá­val foglalkozott. Mike János, a gyár újítási előadója ada­tok egész sorával bizonyítja, hogy náluk fontos feladat az újítás. A dolgozók időt szakít­hatnak ötleteik, javaslataik kidolgozására. S ami lényeges, nem a műszaki, a fizikai állo­mányú dolgozók járnak az élen. Idén eddig több mint 150 újítást adtak be a gyár­ban, ebből 72-őt fogadtak el. Egy híján valamennyit hasz­nosították is a termelésben. Az eredmény sem lebecsülen­dő. Csaknem két és fél mil­lió forintnyi megtakarítást si­került a gyártásban elérni, s a normaóra-csökkentés értéke meghaladja a 12 ezer forin­tot. Az újítók körében gyakran esik szó arról, hogy igen sok időt vesz igénybe az elbírá­lás. Ez viszont nem biztos, hogy a „feltaláló” elképzelé­seinek kedvez. Valóban így lenne? Az MHD váci gyárá­ban gyakorlattá vált, hogy minden esetben írásban érte­sítik az újítókat, s külön nyil­vántartást is vezetnek. Erre elsősorban azért van szükség, mert a korábbi években volt példa arra, hogy egy-egy el­utasított újítás évek múlva, amikor mégis bevezették, igen hasznosnak bizonyult. Anyagmegtakaritás Vác másik fontos ipari üze­mében, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában is hasonló rendszerű az újítások és ja­vaslatok elbírálása. Itt első­sorban a szocialista brigádok tagjai tartják munkájuk fon­tos, részének azt, hogy ötletei­ket, javaslataikat a. termelés­ben is hasznosítsák. — Újítóink többsége a fer- rit- és a fénycsőfojtó üzem­ből kerül ki — magyarázza Rózsavölgyi Károlyné előadó. — Tapasztalatom szerint az utóbbi időben nőtt a tartal­masabb, hasznosabb ötletek, javaslatok száma. Főként az energia, a munkavédelmi és az importanyag megtakarítására születtek újítások. Az idén benyújtott 51 újí­tásból 46-ot a szocialista bri­gádok kezdeményeztek. Ebből 30-at fogadtak el, s 26-ot ve­zettek be. Bár szám szerint a HAGY-ban csak harmadany- nyi újítás született, mint az MHD váci gyárában, ezek hasznosságának értéke kétsze­rese a hajógyárinak. Vagyis 5 millió 98 ezer forint. Ebből 4 millió forint csak az anyag­megtakarítás. Költségcsökkentés Pádár Sándor, a gyár fő­mérnöke elmondta: — Fontosnak tartjuk, hogy a tőkés exportra kerülő ter­mékek előállításának költsége az újítások segítségével is csökkenjen. Kiemelt tennivaló a műveleti idők lerövidítése is. Az ilyen újításokat igyek­szünk a lehető leggyorsabb idő alatt elbírálni és bevezetni. Idén is kaptunk egy olyan újítást, amely körülbelül 25 százalékos anyagmegtakarítást jelenthet a transzformátor gyártásában. A hajógyárban éppen úgy, mint a HAGY-ban, általában ugyanazok az emberek je­lentkeznek újabb és újabb öt­letekkel. Az utóbbi években mindkét helyen növekedett az újítási kedv. Ezt egyébként a gyárak az anyagi elismeré­sen kívül más dolgokkal is ösztönzik. Rendeznek például újítási heteket, versenyeket. Az év végén külön jutalmat is kiosztanak a legjobb újítók­nak. A kedvcsináláshoz két­ségtelenül hozzátartoznak ezek is. Bár a lényeg sokkal in­kább ott keresendő, hogy min­den vállalatnak érdeke ma már, hogy termékeit minél rövidebb idő alatt, olcsóbban, s a korábbinál jobb minőség­ben állítsa elő. Ebben min­den dolgozónak a javaslata so­kat segíthet. Cs. J. A havas napok krónikájából információs táblán régvolt időpontok szerepeltek, ezernyi utazni vágyó tolakodott, min­denki úgy tesz, mintha perce­ken belül indulna a vonata pedig még csak remény sincs az indulásra. Az információs fülke előtt a bábelit is felülmúló zűrza­var: legalább ötvenen lökdö­sődtek, nincs sorrend, nincs udvariasság, valamennyien a magukét hajtogatták: a nyitott ajtóban, mint valami pulpitu­son, állt a lépcsőn az infor­mációs feladattal megbízott vasutas, karjait széttárta, és ismételgette. Nem tudjuk, ké­rem, nem tudjuk, kérem. Úgy látszik az őrbódék, állomások összeköttetése megszakadt, kü­lönben tudnák, melyik vonat, hol ácsorog, vagy merre dö­cög ... Kedd este, Budapest, Déli pályaudvar. Huszonnégy óra alatt semmi változás, kivéve az információ személyzetét. Most egy félkarú bácsi, egy alig húszesztendős fiatalem­ber és egy kedvetlen hölgy foglalkozott a felvilágosítás­sal. Éppúgy nem tudtak mon­dani semmit, mint előző na­pon, azzal a különbséggel, hogy az öreg vasutas szégyell- te a dolgot, s szinte bocsánat­kérőn közölte mindenkivel: minden bizonytalan, egy biz­tos csak, hogy a vonatindulást nem ő, hanem a hangosbe­mondó közli majd, ha eljön az ideje. Kedd este, Kosztolányi tér, autoousz-pályaudvar. Többen letettek arról, hogy vonattal mennek haza, megpróbálják inkább a közúton hátha ott sikerül. Kisebb csoport futva érkezett, ám az autóbusz ép­pen indult, s nincs az a pénz, hogy kinyissa az ajtót. Tíz utasa, ha van — állítólag nem fizetődik ki az a járat, ame­lyiken nincs sok utas —, de az információban megadták a felvilágosítást: szabálytalansá­got^ követ el, ha kinyitja az ajtót. Ja, így egészen más ... Érd-felső vasútállomás: az őrház mellett türelmesen állt egy hölgy, vonatra várva. — Megy most vonat Pusz- taszabolcs felé? — kérdeztük tőle. — Persze — válaszolta, mintha ez magától értetődne, s az órájára néz. Néhány perc múlva itt kell lennie ... Rácsodálkoztunk: azért akadnak még emberek, akik hóban, fagyban, a legmosto­hább körülmények között is meg tudják őrizni a hitüket. Érdeklődtünk a vasútállo­máson, nem jön-e véletlenül valamilyen szerelvény, de itt sem tudtak semmit, viszont megtudjuk, hogy fél hatkor ment erre vonat utoljára. Eb­ből arra következtettünk, hogy a bizakodásnak nincs helye, irány az érdi autóbusz­pályaudvar. Ahogy odaértünk, megállt egy autóbusz, oldalán felirat: Budapest—Dunaújvá­ros. Ez annyira kísérteties, hogy alig mertük elhinni — a pillanatnyi tétovázásra kis hí­ján ráfizetünk: egyikünk fel­lépett, a sofőr becsukta az aj­tót, csak parázs vita után volt hajlandó ismét kinyitni. — Itt állnak, aztán mind fel akarnak szállni — doho­gott a vezető, de azért adott jegyet. — Hát nem értik meg, hogy tele van a kocsi? Nem, mi már túl voltunk azon a ponton, hogy bármit megértsünk: órák óta úton, a pohár már előző nap betelt. Hallgattuk a híreket: csak­nem ötven centiméteres hó hullt le 48 óra leforgása alatt — úgy is lehetne ezt monda­ni, hogy alig több, mint negy­ven centiméteres hó... Aztán azt is tudatták velünk, hogy a vasúti közlekedés már hely­reállt, csak a nemzetközi vo­natoknak van jelentősebb ké­sésük ... De jó, 1 hogy túlvagyunk mindenen. Pável Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents