Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. DECEMBER 14., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 A beszámoló taggyűlések után Előremutató érdemi összegzés Az idei munkáril szóló alapszervezeti beszámoló taggyűlések befejeződtek Pest megyében. Csaknem 1500 pártalapszervezet e nagy jelentőségű rendezvényein több mint negyvenötezer párttag vett részt. A beszámoló taggyűlésekre még a korábbi évekénél is nagyobb felelősséggel készült a megye párttagsága. Ebben része volt annak is, hogy a KB Titkárság határozata értelmében az alapszervezetek vezetőségei és a pártcsoportbizalmiak beszélgetést folytattak a párttagsággal. A jó hangulatú, őszinte beszélgetések kedvező hatása a beszámoló taggyűlések aktivitásában is érezhető volt. A taggyűléseken megjelent párttagok majd egyharmada vett részt a vitában. A beszélgetések azt igazolták, hogy a párttagság a XII. kongresszus szellemében, a határozatok ismeretében kritikusan igényeket támasztva (a vezetés és saját maguk iránt is), elsősorban a politikai feladatok megoldásának lehetőségeivel, a gazdaságpolitikai célok megvalósításának mikéntjével, a munkahelyi kollektívákkal összefüggő témákkal és gondokkal foglalkozott. Háttérbe szorultak az egyéni problémákat, sérelmeket kifogásoló személyes vélemények. Ez figyelemre méltóan jelzi a párttagság érettségének fokozódását, annak a felelősségnek a növekedését, amely mind szélesebb körben bontakazott ki pártunk XII. kongresszusát követően. A beszélgetések során határozott igény fogalmazódott meg a váci DCM-nél, a Zsámbéki-medence Tsz- ben a munkaszervezéssel, a munka- fegyelem javításával, a differenciált bérezés helyes alkalmazásával összefüggően. A- feladatok megoldásának még következetesebb ellenőrzését és az indokolt felelősségrevonás szükségességét hangsúlyozták Százhalombatta és Gödöllő város kommunistái. A beszélgetések során egyetértő vélemény, alakult ki ^z üzemi demokrácia meglevő formálnák jobb“ kihasználásáról. Szentendre városban és a váci Fortéban igényelték, hogy az üzemi kollektívák a szocialista brigádok az éves tervek kialakításában, előkészítésében is kapjanak nagyobb szerepet. A beszélgetéseken a párttagság eléggé széles körben vetette fel, hogy még tartalmasabbá lehet és kell tenni a pártéletet. Ennek egyik feltétele, hogy a pártalapszervezeti rendezvényeket, főleg a párttaggyűléseket jobban készítsék elő. Bírálóan szóltak Vác városban és a budai járás alapszervezeteiben arról, hogy az alapszervezetek vezetőségei nem kellően használják fel a politikai és szervező-mozgósító munkában a pártcsoportokat. A taggyűléseket jó politikai légkör, a pártszerűség, a párttagság megnövekedett felelősségérzete, nagyfokú aktivitása és a korábbi éveknél is őszintébb véleménynyilvánítása jellemezte. Az összegzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a beszámolók a XII. kongresszus határozatait figyelembe véve mértéktartóan, de reálisan értékelték az elért eredményeket. Kiemelkedően jó beszámoló taggyűlések voltak a Ganz Árammérő gödöllői gyárában, a Mechanikai Műveknél, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Ezekben az üzemekben az alapszervezetek vezetőségei igen jól hasznosították a párttagsággal folytatott beszélgetések tapasztalatait a beszámolókban. A Ganz Árammérőben a párttagság a vita során is kifejezte egyetértését a párt politikájával, és a legfontosabb életszínvonal-politikai kérdésekben is azt taglalták, hogy mit tehet a vállalati kollektíva, a nagy politikai célok megvalósításáért. Általában jellemző volt, hogy a párttaggvűláseken nem merültek el a szűk, helyi témákban. Szinte mindenütt e kongresszuson meghirdetett országos programunk eredményes megvalósítása érdekében végzendő kollektív munka jobb lehetőségeit taglalták. Ezért vetették fel a Váci Hajógyárban az értékesítés problémáit, s szinte valamennyi termelőhelyi pártszervezet érdemben foglalkozott az energiagazdálkodás további feladataival, a tartalékok hasznosításának lehetőségeivel. Számos alapszervezetben, főleg a dabasi és a budai járásokban a vezetői irányító munka fejlesztése érdekében a káderutánpótlás nevelésének szükségességére hívták fel a figyelmet. Több alapszervezetben elismerően szóltak az információs munka javulásáról, ugyanakkor igényelték a visszainformálás gyorsítását, így például Gödöllő városban és a ráckevei járás a tápszer vezeteinél. A termelő területek pártszervezetei alaposan elemezték tevékenységük körülményeit, lehetőségeit, eredményeik forrásait, és a meglevő fogyatékosságokat, illetve a feltárásra váró tartalékokat. A beszámolók kiemeltek, hogy az eredményes gazdálkodást a hatékonyabb, színvonalasabb és szervezettebb munka eredményezte. Ennek szellemében adtak számot eredményekről a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, a Dabasi Nyomdában, a sződi és dömsödi tsz-eknél, a Fü- szért-vállalataién ál. Űj vonása volt a mostani beszámoló taggyűléseknek, hogy a kimondottan termelő területeken sem váltak termelési tanácskozásokká. A gazdálkodást, a termelési tevékenységet, elsősorban a párt gazdaság- politikai célkitűzéseinek szellemében értékelték, és ennek alapján ítélték meg. Ennek alapján számoltak be a gazdaságpolitikai cselekvési programok végrehajtásáról is. A gazdaságos termelés fejlesztéséről adtak számot, szem előtt tartva, hogy tevékenységük összhangban legyen a megyei és a népgazdasági érdekkel. Értékelték a lakossági igények kiefé- gítését szolgáló munkát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek pedig a rendkívüli időjárási helyzetből adódó további teendőiket értékelték. íj vonásnak tekin'kto, hogy a taggyűlések — a korábbi évektől eltérően — nem tértek ki a pártmunka minden részterületére. A figyelmet elsősorban a XII. kongresszus határozataiból adódó fő tennivalókra, az év eredményes befejezésére, a legfontosabb politikai feladatok megoldására összpontosították, és ennek alapján — a párttagság véleményét is figyelembe véve — vá- zölták'féT'h -jövő év főbb feladatait. A beszámolók többsége természetesen érdemben is a korábbi éveknél meggyőzőbben szólt az eszmei-politikai nevelőmunka helyzetéről. Igényként fogalmazták meg, főleg a gödöllői járás alapszervezeteiben, a vallásos világnézettel szembeni aktívabb felvilágosítást a párttagság és családtagjaik körében. A pártszervezetek taggyűléseinek vitájában külön hangsúlyt kapott az emberi tényezők szerepe. Igen széles körű vita bontakozott ki, a szakképzés színvonalának emeléséről, a tudati nevelésről, valamint az emberi tudás hasznosításáról és megbecsüléséről. Nagyon sok szép példa hangzott el az emberi összefogásról a községek fejlődését szolgáló példamutató munkáról, különösen a gödöllői és a váci járás pártalapszer- vezeteiben. A beszámoló taggyűlések vitáit a nyíltság, tárgyilagosság, ugyanakkor számos helyen az egészséges türelmetlenség jellemezte. Az elhangzott vélemények azt bizonyítják, hogy a párttagság a korábbi időszakhoz képest nagyobb felelősséget érez a népgazdaság helyzetét javító feladatok megvalósításáért, a párthatározatokból adódó helyi tennivalók elvégzéséhez. Örvendetes, hogy a XII. kongresz- szus útmutatásának megfelelően kedvezőbben alakult az idős párttagokkal való foglalkozás. De további törődésre van szükség, igénylik a rendszeresebb tájékoztatást, a pártéletről, a lakóterületről, mint ezt Abony, Szigetcsép, Kiskunlacháza területi pártalapszervezeteinek taggyűlésein felvetették. Fokozódik az igény a tömegszervezetekben, főleg a KISZ-ben dolgozó kommunisták munkája iránt. Erre azért is oda kell figyelniük az alapszervezetek vezetőségeinek, mert a KISZ X. kongresszusára készülve, januárban megkezdődnek a KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztások. A pártalap- szervezetek feladata, hogy segítsék vezetésre képes káderekkel is az ifjúsági szövetség munkáját. A taggyűléseken a választás óta végzett munka értékelésén túl a párttagság jó tájékoztatást és alapot kapott ahhoz, hogy a februári taggyűléseken érdemben tudják elhatározni a jövő évi munkatervi feladatokat. A taggyűlési értékelések, az elfogadott határozatok jó alapul szolgálnak a pártalapszervezeti munka további fejlődéséhez. Az újjáválasztott alapszervezeti vezetőségek nagy felelősséggel, a párttagság igényeit is figyelembe véve készítették elő és tartották meg a taggyűléseket. Megelégedéssel fogadta a párttagság, hogy az alapszervezetek vezetőségei visszatértek a vezetőségválasztó • taggyűléseken elhangzott javaslatokra, illetve reagáltak a pártcsoportbeszélgetéseken elhangzott észrevételekre. A beszámpló taggyűlések színvonalát, tartalmát erősítette, hogy a párttagság döntő többsége a XII. kongresszus anyagának és határozatának megfelelő ismeretében vett részt a munkában. Az irányító pártbizottságok sokoldalúan szervezték meg a kongresz- szusi és a saját pártértekezleteik határozatainak egységes értelmezését a párttagság körében. A taggyűléseken megerősítették a párttagságnak a kongresszusi irányelvek során kifejtett véleményét, a párttagság pedig mély meggyőződéssel fejtette ki, hogy helyesnek tartja pártunk irányvonalát, egyetértenek az őszinte, reális helyzetelemzéssel, és készek a megjelölt feladatok megoldására. DR. ARATÖ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Forradalom Vasas Károly bronzszobra Kezdjük a végpontokkal. Az egyik: lapunkban is hírt adtunk róla, hogy Vácott — a Forte Fotokémiai Ipar területén — összedőlt egy épülőfélben levő, acélszerkezetes raktárcsarnok. Ezzel rokon eset: Szigetszentmiklóson, szakszerűtlen kezelés miatt, fölborult egy daru. A másik végpont: a legutóbbi években esztendőnként átlagosan a kivitelező építőipar 1800—1900 darab, százezer forintnál értékesebb beruházást készített el a megyében, nagy többségüket az előírt vagy annál is jobb minőségben. Végpontok között az átlag: késedelmekkel és határidőre átadott ékítmények váltakozása, brigádok. rjwelvek munkájukhoz a nevüket áSfik, s nehezen előkeríthető felelősök, akik durván megsértik a technológiai s a munkafegyelmet. Lakások, kiváló minőségben, s otthonok. elképesztő hosszúságú hibajegyzékkel. Gépek, a végső lerobbaná- sig hajtva, s gépek, hetekig tétlenül. Most már: melyik képnek higgyünk? Ami még fontosabb: melyik a jellemző? Kiszolgáltatott vevő Több mint két esztendeje, 1978. október 12-i ülésén hozott határozatot az MSZMP Központi Bizottsága az építő- és építőanyagipar helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Az alapvető átalakulásokhoz nem elég két év egyetlen népgazdasági területen sem, azaz igazságtalanság lenne ezt számon kérni az építőiparon. Az viszont jogos igény: ami megtehető, abban ne legyen késedelem. Sok minden történt két esztendő alatt, ám figyelmet érdemel: amíg az egyik vállalat szembetűnően javította munkáját — mint a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat —, addig a másik — így a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat — alig valamit jutott előbbre. Ezeknek az eltéréseknek vannak objektív okai, de éppúgy lelhetők okok a cégek belső szervezetében, működésében, vezetési stílusában, munkavállalói szemléletmódjában, azaz olyan tényezőkben, amik nem igényelnek különösebb beruházást, mégis korszerűsíteni lehet azokat. A korszerűsítés indítéka vagy a belátás vagy a gazdálkodási környezet közvetítette kényszer. Pest megyében azonban egyetlen építőipari szervezet sem futkos munka után; szemben az országosan kibontakozó irányzattal, a megyében még jó ideig nem te-rnntődik összhang az építési igények és a tényleges kivitelezési gépessé .'„k között. Folytatva a furcsa, ellentmondásos tényezők említését: a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat hosz- szú évek óta nem küzdött olyan sú- Ivos létszámgondokkal, mint az idén. A cég székhelye a főváros ugyan, de mert mnevei válla’at. nem rész°sül- hetstt abban a bérorefereneiában, amit a fővárosi építőipar kapott. Dolgozói egy részének mást sem kellett tennie a jövedelemnövekedés érdekében, mint kilépni az egyik s belépni a másik helyen ... ám jogos a kétség: miként van ez összhangban a társadalmi érdekeltséggel, a teljesítménnyel fedezett bérgyarapodás- sal?! A megye a fővárossal együtt alkotja a Központi Iparvidéket, azaz , meglehetősen képtelenség olyan határvonalat húztii; hogy ami építésként elsőrangú két kilométerrel távolabb, az huszadrangú lehet másutt, mert az „csak a megye”. Sarokba állított érdek Jól érzékelteti az ellentmondásos helyzetet — s vele azt is, miként sikkadnak el a kamatoztatnató tartalékok —, hogy tavaly a kivitelező építőipar összteljesítményéből csupán 41 százalékkal részesedtek a megyei székhelyű cégek, ám például Szentendre esetében — ahol pedig rengeteg az építenivaló, s ráadásul, a műemlék jelleg miatt az átlagosnál bonyolultabbak a teendők — ez az arány évek óta mindössze 15—20 százalék...! Ezért azután ahány építési feladat a patinás kisvárosban, szinte annyi vállalkozó, annyiféle szervezettel, költséggazdálkodással, fölszereltséggel, igyekezettel és — tisztességgel. Tisztesség: sajnálatosan nem sok változás van abban, hogy gyakorlatilag a kivitelező építőiparban a tényleges munkaidő heti négy nap. Az érv: utaznak haza a dolgozók. A tapasztalatok viszont arra figyelmeztetnek, hogy a négynapos munkahét segítségével nem az otthon töd'töibt idő emelkedett, hanem mód nyílott jelentős magánmunkák föl- vállalására. Korántsem ritkaság, hogy teljes brigádok létszámhiány nélkül vonulnak fel egy-egy családi ház, nyaraló, garázssor építésére svarcban, s mert az ilyen helyeken a keresetet nem lehet összevetni a hivatalos órabérrel, vajmi keveset számít, hogy a főfoglalkozásban lesz-e minőségért járó prémium ... S az sem nyom sokat a latban, az irányítók miként szervezik a munkát, hiszen ha gond van, akkor addig töltik a homokot a számlák összegéhez — azaz addig kerekítik el nem végzett terepegyen- getéssel, a ténylegesnél távolabbinak feltüntetett szállítással, a valós talajviszonyoknál nehezebb feltételek elismertetésével a teljesítményeket —, míg az egyéni meg a csoportérdek is kielégítettnek látható. Csak éppen az össztársadalmi érdek sírdogál a sarokba állítva. Ahogy alig harmonizálnak az össztársadalmi érdekeltséggel a fejlesztési eredmények kamatoztatásának tényei. Igaz, 1975. és 1979. között több mint a kétszeresére növekedett a megye kivitelező építőiparában a gépek, berendezések bruttó értéke, ám ezeknek az eszközöknek a kihasználtsága romlott! így már érthető — de: el nem fogadható —, hogy a szabályozási megszorításokon túl az eszközhaité- konyság csökkenése is közrejátszott az eszközarányos nyereség mérséklődésében, ami különösen a tanácsi építőipar esetében volt szembeszökő tavaly. Keserves igazság, de tudomásul kell venni az összefüggést: a szervezetlenség fegyelmezetlenséget szül, a rendetlenségben éltűMk á felelőtlenség — így az anyaggazdálkodás egyes esetekben megdöbbentő, általában laza állapota ---, nem derül fény a pazarlásra, a jogtalan számlázásra, a teljesítmények és a bérek tényleges viszonyára. Csak ez utóbbira utalva: a megyében tavaly és idén azoknál az építőipari szervezeteknél nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatottak havi átlagkeresete, ahol a gazdálkodás eredményessége alig vagy semmit sem javult .;. ! Ez egyértelműen arra mutat, a termelőhelyek némelyikének vezetése .még ma sem érti igazán, fogja fel a megváltozott körülmények közvetítette követelményeket, hanem — engedve a rövid távú érdekeltségnek — mindenáron igyekszik megtartani a munkaerőt. Az így megtartott munkaerőtől viszont — e munkaerő egy részétől, hogy igazságosak legyünk — nagyon nehéz többet, jobbat követelni, azaz, kialakul a bűvös kör, ahol már nem ■tudni, ki kinek dirigál, ki miben parancsol. Mielőtt félreértés lenne: nemcsak a fizikai foglalkozásúak esetében igazak az előbb leírtak, hanem az építőipar teljes állományára. Hiszen a gyenge építésvezetőnek, gép- csoportvezetőnek alig kevesebb a pénze, mint annak, aki becsülettel teszi a dolgát, ezért nem meglepő: a kilépők között megnőtt a vitathatatlanul jól dolgozók, szakmailag kiválóan képzettek aránya. Sajnálatosan, nem a fegyelmezetlenek, a lógósok mennek el elsősorban, hanem azok, akik szeretnének, de nem tudnak sokát, pontosan, fegyelmezetten, s ami a legfőbb, folyamatosan dolgozni. Ki és miért fizessen Az MSZMP Központi Bizottsága 1980. november 13-i ülésén jóváhagyta a hatodik ötéves terv irányelveit. Ebben a dokumentumban olvashatjuk: „Az építési-szerelési tevékenység összetételében igazodjék a kereslethez, emelkedjék a fenntartási és felújítási munkák aránya. Differenciáltan folytatódjék az építőipar korszerűsítése. A költséggazdálkodást az építőiparban is javítani kell.’’ Lehet-e a mainál többet, a maitól eltérőt követelni? Ügy tűnik, igen: a legfrissebb tapasztalatok szerint érezhetően megnőtt a megyében az építőipari vállalatok szerződéskötési készsége. Ügy látszik, kezd rangja lenni: ki, és miért fizet. MÉSZÁROS OTTÖ Végponíofc az építőiparban Tartalékok, homokkal befödve
