Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
Járási székhely, ingázók szemével Nem a közösségi magatartás elutasítása XXII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1980. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A választók érdekében ieg kell keresni a válaszokat is A megyei tanácstagok járási csoportjának ülése Monor, a járási székhely nem kevés eredménnyel dicsekedhet, ha az V. ötéves terv eredményeit kell összegezni, de nem kevés a feladat sem, ami a következőkben kell, hogy megoldódják. Javul a lakáshelyzet — de még mindig ötszáz jogos lakásigénylőt tartanak nyilván. Az idén már csak 84 óvodai felvételi kérelmet kellett elutasítania a bizottságnak — de az igényeket felmérve hamarosan 200 kisgyereket befogadó új gyermekintézményre lesz szükség. Bővült a monori-erdei, a péteri, a monori Munkásőr úti iskola — de tíz szükségtanterem is van, ahol kínkeserv tanulni is, tanítani is. A Patyolat-fiók, a Gelka-szerviz, a szolgáltatóház átadásával nagyot lendült a járási székhely szolgáltatása — de tovább fejleszteni, szükséges. Szegényes a kereskedelmi ellátás, kritikán aluli az üzletek állapota, ezen segít maid az új, 2 ezer 800 négyzetméter alapterületű általános áruház. . Sok, elégedettségre okot adó „igen” — és sok „de”... Dr. Zimányi Gyula, a nagyközségi közös tanács elnöke a közelmúltban lezajlott falugyűlésen tehette hozzá a számvetést, s a terveket soroló szavaihoz: Monoron jó néhányan csak a „de” kezdetű tényeket veszik észre, a közös erőfeszítés nyomán születő eredményekre „ez csak természetes” felkiáltással legyintenek, s azzal érvelnek: Pesten más, könnyebben és egyszerűbben bonyolítható a bevásárlás, nincs járdagond és nem hiányoznak a szórakozási lehetőségek, s ami itt nehézkes, az alig negyven kilométerrel arrébb már könnyen lebonyolítható. ök az ingázók, akik több ezren járnak nap mint nap a fővárosba, s kétlakiak lévén, az összehasonlítgatásha Vékony vaslábakon hatalmas, készülő épület váza magasodik a nyáregyházi általános iskola udvarának végében. Körülötte hóbuckák — fehér palástot borított az időjárás a maradék építőanyagra. Ha elkészül az új létesítmény, körülbelül 2 millió hatszázezer forintba kerül majd. Honnan jut ennyi pénze egy településnek tornateremre? Pintér Erzsébet iskolaigazgató: — Szó szerint a pénz volt a legkevesebb, amikor elhatároztuk a tornaterem megépítését. Annál több volt viszont a segítőkészség, a tenniakarás. Sóiban emléKezn-ek rá, a járásiban tevékenykedő szocialista brigádok a tavaszi társadalmi raun- Ikaakcióiik bevételét teljes egészében a mi javunkra ajánlották fel. — Összesen 670 ezer forint •érkezett erre a számlára — mondja BUkovszky István, a pilisi nagyközségi pártbizottság titkára, aki láthatóan szívügyének tekinti a nagyközségi tanácshoz tartozó kis település fejlődését. S természetes, hogy annak tekintik a helybeliek is. , Lelkesedéssel, rábeszéléssel, kapcsolataikkal egy-egy hasonló akciónál magukkal ragadtak olyanokat is, akik korábban jószerével csak hallottak akis településről. — Az itt élő gyerekek különösen mozgásigényesek. Megszokták a nagy teret, a tágas udvarokat, a szabadságot — magyarázza az igazgatónő. — Van ugyan most is egy kis tornaszobánk, de azt kényszer- megoldásként alakítottuk ki, már eleve szűk volt. Amikor elkezdődött az új tornaterem építése, csak egyszer kellett említeni a gyerekeknek, hogy majd az ő segítségükre, is szükség lesz. alig várták az első alkalmat. Szeptember 29-én például az egyáltalán nem könnyű akadályverseny után is iderohantunk, s a terepet egyengettük. A zimankósra fordult időjárás már korábban leállította az építkezést. — Ha kicsit várt volna még a tél, akkor talán közben egészen elkészült volna a téglaakár minden lépésüknél mód nyílik. ★ — Szeretnénk közülük is bevonni néhányat a munkánkba, hogy lássák, milyen gondokkal is küzdünk, s eredményeink milyen munka árán jönnek létre — mondta dr. Vecserek Lajos, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára. — Munkánkhoz hathatósabb segítséget várunk az állampolgároktól, de akad,, amiben mi is segítséget adhatnánk, hiszen lehetőségünk lenne rá, de egyelőre ott tartunk, hogy a bejárók konkrét igényeit sem ismerjük. Sok olyannal találkoztunk, akitől véleményt kértünk munkákról, s kiderült: nemcsak, hogy nem ismerik, de nem is érdekli őket... Hogy lehet-e mozgósítani Monoron? Csakis egyéni példamutatással, de így főleg a helyi üzemek, intézmények azok, amelyek dolgozóikkal szép eredményeket produkálnak a társadalmi munkában ... ★ P. István a hosszú utca közepén lakik. Hogy személy- gépkocsijával kijuthasson az utca végén kezdődő, letakarított betonúira, lapátot kell fognia. Nekivág a térden felül érő hónak, s dolgozik, lapátolja kocsiszélességben a havat, gőzöl körülötte még a levegő is. — Nagyon el van hanyagolva ez az utca! — mérgelődik. — Mikor lesz itt rendes, járható út?! Űt? Járda sincs, mint ahogy nagyon sok utcában nincs még. Berzenkedése jogos is lenne, ha azt is megkérdezné, milyen költségvetésbőr is gazdálkodik a tanács ... — Lesz út. De előbb csatorna, gázvezeték lesz, hiszen újból bontani kellene. — Csatorna?! Gázvezeték?! Monoron? — legyint, s lapátol tovább. fal — latolgatja Bukovszky István. — Annyian akartuk, hogy csaknem biztos voltam: sikerül. Ha tavasszal is tart az őszi lendület, alighanem nehéz dolga lesz a település majdani krónikaírójának, amikor össze akarja számolni, hányán is segítették a tornaterem építését. — A vázszerkezetet az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat szakemberei szerelték ösz- sze. A betonozásnál a pilisi Aranykalász Tsz brigádja, a szülők, a munkásőrszakasz tagjai segítkeztek... — sorolná a pártbizottság titkára. — De nehéz is számon tartani, ki mit csinált? Mindenki odaállt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Itt voltak a Kéményseprő és Cserépkályhaépitő V.állalat, a DanUvia dolgozói, a Ceglédi Háziipari Szövetkezet asszonyai, az egyik közeli katonai alakulat kőművesei, s persze, mi is megfogtuk a munka boldogabbik végét: a pártbizottság tagjai, a tanács vezetői, a pedagógusok. © Így hát Nyáregyházán is bebizonyosodott, mint akár Üllőn, akár Gyomron a járáson belül, hogy a jó példa valóban ragadós. Annak a településnek a vezetői, akik szükség esetén maguk sem restek megragadni a lapát nyelét, nemcsak egy-egy vérhólyaggal gazdagodnak, hanem az emberek irántuk érzett tiszteletének érzésével. annak a közös munkában hamarabb megnyilvánuló jeleivel is ... V. J. Mende A legjabb lóvék Légpuskás lövészversenyt rendeztek Mendén. A sok érdeklődő jelenlétében lezajlott viadalon megfelelő eredmények születtek, s szoros verseny alakult ki a helyezettek között. A férfiak közül Tóth István lőtt a legjobban, második Csáky László lett, a harmadik helyen Konda Pál végzett. A nők lövészversenyét Rácz Éva nyerte. M.-né a vonatról cipeli degeszre tömött nylontáskáit, a szaloncukros dobozok kibökik a reklámszatyor sarkát. Beszélgetünk. — Még a szaloncukrot is Pestről hozza? — kérdezem értetlenül. Haragosan magyarázza, hogy ezért ugyan nem fog külön sorbaállni a főtéri önkiszolgáló „húsdarálójában”, hiszen csak szombaton lenne rá ideje, s akkor a monori üzletekbe még beférni sem lehet, nemhogy tisztességesen olyan árut válogatni, amilyenre igényt tart. — Cipelek, hát cipelek. Tizenöt éve ezt csinálom. Igen, hallottam a nagy áruházról, ami majd a főtéren épül, de én alighanem azután is Pesten vásárolok, még nyugdíjba nem kerülök. Jobban ismerős vagyok én már ott, tudom, mit hol találok, s a vonat hazáig hozza! ★ A dolog persze nem ilyen egyértelmű. Az ingázás nem a közösségi magatartás elutasítása, hanem életforma, mely sajátos helyzetekkel jár. Időhiánnyal például, ami lehetetlenné teheti a közösségi életbe kapcsolódást, fáradsággal, ami ugyancsak nem kis akadály — s nem utolsósorban a kapcsolatteremtés szegényes lehetőségeivel is, ha a kapcsolatot ez esetben a járási székhely életével kapcsolatos közösségvállalásra értjük. S a gyakran előkívánkozó példák sem általánosíthatók. ★ Felállt a monori falugyűlésen egy középkorú férfi. Végignézett a termen, ahol főleg és valóban „helyi” emberek ültek, pedagógusok, intézmények, üzemek képviselői, dolgozói. — Hallottuk itt, hogy a népfrontbizottságba nagyobb számba kívánnak ingázókat bevonni. A névsorban egyet sem találtam közülük! Mondanék hát most valakit! Mondott. A megnevezett megilletődötten felállt. Bejáró munkás. Jelölését a falugyűlés egyhangúlag — mondhatni: egy hang nélkül — elfogadta. K. Zs. |V yilvánvaló, hogy tiszta, rendezett munkahelyen a kornak megfelelő öltöző, fürdő birtokában, jól szervezett munka közepette saját bőrén érzi az ember, mit jelent a szociális gondoskodás, a kulturált környezet, amely szükségszerűen az egészségkultúra terjesztője is. Furcsa ellentmondás, hogy éppen ez utó- fellegváraiban, kórházak, szakorvosi rendelőintézetek jó részében nem jellemző ez. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége nemrég alapos, módszeres felmérést végzett a helyzet pontos megismerése végett. Kilencezer ápolónő, asszisztensnő, védőnő, gondozónő — gyűjtőnéven : egészségügyi szakdolgozó — töltött ki kérdőíveket, választ adva élet- és munka- körülményeiről, lakásviszonyairól, művelődési lehetőségeiről, családi életéről. A kép egyáltalán nem megnyugtató, mondhatni, kedvezőtlen. A könnyűiparban lol- gozókéval összehasonlítva, az egészségügyi szakdolgozók elmaradnak munkakörülmények tekintetében. Bármilyen különös, a kórházak egyikében- másikában hiánycikk a mosdó, fürdő, a gyermekintézmény. Az iparban polgárjogot nyert időszakos orvosi vizsgálat az egészséeügyi intézmények egy- harmadában nem szokás. Ám a szociális gondoskodás egyéb vonatkozásaiban sem jeleskednek az egészségügyi intézmények. A könnyűiparból vett hasonlatnál maradva, öltöző-. fürdőellátottságuk is jócskán alatta marad az iparénak. A higiéniai szempontból indokolt fehér-fekete öltöző enyhén szólva nem jellemző. Jellemző viszont a nehéz fizikai munka, arndynek a könnyítését szolgáló géneket rég°n feltalálták ugvan, a kórházákban mégis úgyszólván ismeretlenek. | Két hétnél alig valamivel = több van már hátra az | esztendőből. December kö- = zepe, vége hagyományosan I az értékelő, összegező táji nácskozások, közgyűlések i ideje. Sok minden szóba I kerül ezeken a fórumokon, | hiszen a hiteles métlegké- ! szít és alapfeltétele a bőső- | ges ismeretanyag, a tár- ! gyilagos, őszinte . hang. | Akadnak testületek, ahol = az eredmények, a munka | sikerei, gondjai nem fejez- I hetők ki a számok nyelvén, = tevékenységük hatása átté- = telesen érvényesül. A közéletben rendkívül fon», tos szerep jut a megyei tanácstagoknak, akiknek járási csoportja tegnapelőtt tartotta meg idei utolsó értekezletét. Bár a tanácskozás hivatalos részének befejezése után — a kihelyezett ülésnek helyet adó monori MEZŐGÉP jóvoltából — fehér terítő és rávaló is került az asztalokra, az évzáró összejövetel meghatározója a közösen végzett, végezhető munka volt. Nemcsak kötelesség A csoportértekezleteken részi vett Cselényi Dezső, az MSZMP monori járási bizottságának első titkára és Kozák Sándorné, a járási hivatal elnöke is. Kérdéseik, hozzászólásaik jelezték, nem protoNéhány példa az említett felmérésoői; nővérhívó berendezés az érdekeltek felének munkáját könnyíti meg. Gördülő ágy nélkül dolgozik a klinikai ápolónők 30, a kórháziak 40 százaléka. Gördülő asztallal, tolószékkel, ágytálmosóval alig egyharmaduk rendelkezik. Még ritkább a betegemelő készülék, amely az ápolónők mindösz- sze 5 százalékánál áll rendelkezésre. A szolgálat megkönnyítését célzó központi ételelosztás jó esetben minden második nővérnek, központi sterilizáló nyújtotta előny pedig 65 százalékuknak jut. Mindez a műszerberendezés nehézségeinek, költségeinek ismeretében sem indokolt. Mert ha már a legnagyobb terhen, a három műszakon, az ápolás természetéből következően nem lehet változtatni, legalább a munkát kell, ameny- nyire csak lehetséges, megkönnyíteni. Mert — ismét visszatérve a hasonlathoz — míg a könnyűiparban a munkásnők 29 százaléka dolgozik három műszakban, addig az ápolónők 60 százaléka teljesít éjjel-nappal szolgálatot. figyelemre méltó viszont, hogy iskolai végzettségük meghaladja a más ágazatok női szakmunkásaiét. Az egészségügyi szakdolgozók csaknem 60, közülük az ánolpnők 44 százaléka középiskolát végzett. Egy okkal több ez is fokozott megbecsülésükre. Annál is inkább, mert a krónikus létszámhiányban nyilvánvalóan szerepe van a munkakörülményeknek. E szubjektív tényező mellett szép számmal akadnak objektívek, amelyek előidézik a létszám- hiányt: betegség, szülés, gyes, szabadság és a hiányzók pótlása szinte lehetetlen. L. M. kolláris kötelezettségnek tekintik a részvéteit, hanem al- káiomnak az őszinte, kritikus eszmecserére, az együttgondolkodásra, a közös leiadatok megnatarozására. A tanácskozáson a megyei tanácstagok tájékoztatót hallgattak meg a járás területén tevékenykedő két fogyasztási es értékesítő szövetkezet — az Also-Tápiomenti és a Monor- vidéki Afész — munkájáról. Nem volt könnyű helyzetben sem Kiss István igazgatósági elnök, sem Nagy Géza ügyvezető igazgató, hiszen rendkívül érdeklődő, kritikus hallgatóság előtt kellett tömören felvázolni eredményeiket, kudarcaikat, törekvéseiket. A sok kérdés és hozzászólás részben azt jelezte, hogy a megyei tanácstagok jól ismerik a körzetükben élő lakosság gondjait, részben pedig a tennivalókra hívta fel a figyelmet. Mindenekelőtt az alapellátás további javítására, az úgynevezett ABC-program továbbfolytatására, s legfőképp pedig a két Afész közötti együttműködés tartalmasabbá, konkrétabbá tételére, az állami kereskedelmi szervekkel való jobb kapcsolat kialakítá- ‘sára — a lakosság színvonalasabb ellátása érdekében. A kialakult párbeszéd erénye; volt az őszinteség, helyenként a jó szándékú indulatosság, s az, hogy a két szövetkezeti vezető nem törekedett mindenáron az itt-ott foltos mundér becsületének védelmére. A tanácskozás második napirendi pontjaként elhangzott beszámolót a csoport egész évi munkájáról hasonló hangnemben vitatták meg, értékelték a megyei tanácstagok. Bakonyi György, a csoport elnöke elmondta, hogy az országos és tanácsi választások után öt képviselőt delegáltak a monori járásból a Pest megyei tanácsba. Lényegesen megváltozott tehát az összesen tizenkét tagú csoport összetétele. Konkrét feladatok A választások óta három alkalommal ülésezett a megyei tanács, amelynek munkájából nnáris aktívan kivették részüket a mi településeink képviselői is. A monori járás két tanácstaggal képviselteti magát a végrehajtó bizottságban, s csaknem mindenkinek jutott Gyomron, a szakmaközi bizottság Steinmetz kapitány utcai székházában több mint három hete tart a kötelező tüdőszűrés a 14 éven felüli lakosság részére. Amint hallottuk, sokan még nem jelentkeztek a szűrésre, pedig az mindenkinek kötelező. A nagyközségi tanács Gyomron, 15.30-tól és 18 órától: a kórus próbája. Mendén, 14-től: a gyermekklub és a bábszakkör foglalkozása, 18-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Monoron, 17-től: angol nyelvtanfolyam, 18-tól: a motorosklub foglalkozása (a HNí’- székházban). Pilisen, 16-tól: a báb-; 17- től: a sakk-; 18-tól: a honismereti szakkör és a fotóklub konkrét feladat a megyei tanács' mellett működő különböző szakbizottságokban. A csoport tagjai év közben a járási hivatal felkérésére részt vettek a vasadi, gyömrői, illetve a sülysápi tanácsnál végzett komplex felügyeleti vizsgálatokban. A helyi tanácstagi tevékenységet is eredményesnek ítélte Bakonyi György. Ez a feladatkör természetesen nem zárul be a fogadóórák, fogadónapok rendszeres megtartásával, hiszen a megyei tanácstagnak meg kell keresni a választ is választói kérdéseire, a megoldást gondjaikra. Meglehetősen sok, a települések fejlődését segítő ügynek kell utánajárniuk, s közéleti tevékenységük hatékonyságát növeli, hogy a csoport tagjai közül nyolcán részt vesznek valamelyik községi, illetve nagyközségi tanács munkájában is. Bírálat A megyei tanácstagok monori járási csoportja év közben folyamatosan támaszkodhatott a járási hivatal és a járási pártbizottság érdemi segítségére, s az országgyűlési képviselők is rendszeresen részt vettek a közös munkában. Bakonyi Györgynek, a csoport elnökének beszámolójában is elhangzott, a. hozzászólók is megerősítették: tovább lehet és kell javítani a megyei tanácstagok tevékenységének színvonalát, ha jobb lesz az összehangoltság, erősödik a képviseleti munka tartalma. A csoport hatékony működésével kapcsolatban bírálat is elhangzott, a megyei tanácsnak címezve: a munkatervtől eltérő változásokról, időpont- és napirend-módosításról gyakran későn érkezik jelzés. Előfordul emiatt, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés idő jut az adott téma értékelésére, a közös álláspont kialakítására. Egy kérdés: a csoport tagjai szeretnék, ha esetenként meghívást kaphatnának a járási pártbizottság üléseire is. A megyei tanácstagok idei utolsó közös tanácskozásán dr. Varga János, a 11. vk. ország- gyűlési képviselője tájékoztatta a csoport tagjait az év elején kapott megbízatásainal- teljssítéséről. Vereszki János szakigazgatási szerve ezúton is felhívja a gyömrőiek figyelmét, hogy akár kaptak idézést, akár nem, jelentkezzenek tüdőszűrésre. A tüdőszűrés december 18-ig tart, naponta 8-tól 12-ig és 13-tól 16 óráig. December 13-án, szombaton szünetet tartanak. összejövetele, a moziban, 17- től: Világ vége közös ágyunkban. Üllőn, 14-től: ének-zene szakkör foglalkozása. Vecsésen, 8-tól 17-ig: ruházati kiállítás és vásár, 15.30- tól és 17-től: művészi torna (az óvodákban), 17-től: német nyelvtanfolyam kezdőknek. ISSN 0133— 2891 (Mcnarl Hírlap) A jó példa újabb követői Jegyzet Az egészségügyiek egészsége A tüdőszűrés kötelező A nap kulturális programja / T
