Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
*cj£íiiu A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1980. DECEMBER 2., KEDD A NEB vizsgálta Ahol csak fű és gyom termett Kevesebb föld hever parlagon A föld nemzeti kincsünk. Éppen olyan ésszerűen és hasznosan kell a termőterületeikkel gazdálkodnunk, mintáz energiával, az anyaggal vagy q^s, nemzetünk, társadalmunk szempontjából fontos eszközzel. A városok, a községek, az út- és vasúthálózat fejlődésével, üzemek, telepek létesítésével a mezőgazdaság szempontjából hasznosítható területek nagysága folyamatosan csökken. Ugyanakkor más helyeken parlagon hevernek a jól vagy kisebb mértékben értékesíthető területek. Csak hát, ami a kukorica, a búza/ burgonya vagy más fontos növény termesztésére nem gazdaságos, jól hasznosítható lehet erdő, rét, vagy legelő kialakításával. Vajon hogyan gazdálkodnak nemzetünk kincsével azok, akik legtöbbet tehetnek — a termelőszövetkezetek és a tanácsok —, hogy egyes földek ne csak gazt termeljenek, vagy ott illegális szeméttelepek alakuljanak ki? A járási-városi népi ellenőrzési bizottság elő- szíör 1977. tavaszán vizsgálta ezt a kérdést a járási-városi földhivatalban. Az 1976. évi adatokból kitűnik, hogy a váci járásban akkor 757 hektárnyi parlagterüiet volt, s ebből több, .mint 680 hektár a termelőszövetkezet földje. A NEB legutóbbi ülése ismét napirendre tűzte a földek hasznosításának kérdését, amelyről Skotnyár Kálmán, a földhivatal vezetője számolt be a testület előtt. Az elmúlt három évben kedvező változások, eredmények születtek. A földhivatal. amely tavasszal és ősszel rendszeres határszemlékkel ellenőrzi, hogy a járás földjeit az arra illetékesek hogyan hasznosítják, alkalmazva a termőföldek védelmében hozott jogszabályokat, eredményes munkát végztett. Ma már alig negyven hektárra zsugorodott a járásunkban levő parlagterületek nagysága. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy még két évvel ezelőtt a földhivatal több, mini két és fél millió forintnyi bírsággal sújtott öt táeszt, így a gödit, a sződit, a fótit, a kosdit és a letkésit, mivel ezek a szövetkezetek nagyobb megműveletlen területtel rendelkeztek. Ebben az évben már csak az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot kellett művelés elmulasztása címén megbírságolni. A földhivatal intézkedései hatásosnak bizonyultak. Ma már a szövetkezetek pontos nyilvántartást vezetnek. Korábban ugyanis nehezítette a munkát, hogy a nagyüzemek nem jelezték, ha például megszüntették egy-egy gyümölcsöst, s annak helyén mást kezdtek termelni, vagy a soványabb szántóföldekből legelőt, rétet alakítottak ki. A művelési ág változása ugyancsak bonyolulttá tette az ellenőrző szervek munkáját, mivel ők csak a határszemléken tudhatták meg ezt. Ma már tudatossá vált, hogy az efféle módosításokat egy hónapon belül be kell jelenteni a földhivatalban. Igaz ugyan, hogy a járás termelőszövetkezeteinek kezelésében ma már nincsenek megműveletlen földek, akad azonban máshol is gond. Ilyen az utak, vasútak, árokpartok mellett levő földek mostoha sorsa. Az illetékesek munkaerőhiányra hivatkozva eddig csak keveset tettek az ilyen területek hasznosítása érdekében. Az említett helyeken több illegális szeméttelep alakult ki, bokrok, magasra nőtt gaz csúfítja el a környezetet. A községi tanácsok, élve büntetőjogukkal, remélhetőleg nem tűrik el túlságosan hosszú ideig az ilyen jelenségeket. I Parlagterületek nemcsak a határban, dpa községek belterületén is találhatók. Az elmúlt négy évben a helyi tanácsok szakigazgatási szervei jó néhány felszólítást kézbesítettek azoknak, akik földjeiket gazdátlanul, műveletlenül hagyják. A magán- és személyi tulajdonban levő földeket — ha a tulajdonos nem tud elfogadható magyarázattal szolgálni, hogy miért nem műveli —, a tanács javaslatára állami tulajdonba lehet venni. Az elmúlt négy évben, a váci járásban 39 hektárnyi földet vettek így állami kezelésbe. Mivel a Duna mentén fekvő községek legtöbbje kiemelt üdülőterület, így a váci járásban a tanácsok földhasználati jogot nem adhatnak ki. A 30—50 évre szóló haszonbérbe adáson kívül a jelenlegi megoldás a kettő-tíz'évre szóló haszonbérleti szerződés, amely nem túl népszerű. Ebben at évben a járásivárosi földhivatal befejezte valamennyi községben az egységes földnyilvántartást. Jövőre újabb nagy feladat kezdődik, az eddigi aranykorona érték helyett folyamatosán bevezetik a fold egységes értékmérését. A NEB a jelentés és a szóVác, pf. 32. Mi kinek köszön? Néha magam is elmókázom, tréfálok kedves ismerőseimmel, az autóbuszok vehetőivel. Eddig azt hittem, mindegyikük udvarias. Sajnos, nem így van. Egyik délután 13 óra 12 perckor érkezett Deákvárra, a Vörösmarty térre a 3-as jelzésű csuklós autóbusz. Egyszerre szálltunk föl a feleségemmel. Én most is, mint mindig, fájós lábbal, 70 évesen. Ezután a vezető mögött levő üres helyre leültem, miután az ő durva hangját hallottam: „...a bátya csak fölszáll, se köszönés, se semmi. akár egy borjú, de még a borjú is elbőgi magát, mikor az istállóba akar menni”. Ügy látszik, gyakorlata van a borjúnevelésben... És mindez ahért, mert feleségem keresgélte a bérletét. Talán igaza van, hogy köszönni is illik, de eddig az autóbusz utasai között, sem Vácott, sem máshol nem volt szokás. Bor- júságormt illetően pedig töb- *bet bőgtem, bőgtünk az életben (volt is rá okunk), ameny- nyit az illető vezető gondolná. Éppen a hasonló önkényeskedők miatt. Oravecz György beli kiegészítés alapján megállapította, hogy a földhivatal eredményes munkát végzett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem akad még tennivaló. Folyamatosan fel kell kutatni a még gazdátlan, megműveletlen területeket, s akár mezőgazda- sági termelésre, rét vagy legelő telepítésére azokat hasznosítani kell. Valamennyiünk érdeke így kívánja. Csiíári János Hogyan kerül ezüst a patakba? Korszerű vízszűrés a FöRTE-ban Évente mintegy 20 tonnányi ezüstöt használnak fel a FOR- TE-ban. Ennek egy kis része még a leggondosabb kezelés mellett is a hulladékba kerül. Tavaly például^ tizenkét hónap alatt 0,58 kilogramm a Gombás-patakba, 247 kiló pedig a városi szennyvízcsatorna-hálózatba jutott. Vagyis jóval több a megengedettnél. E nemesfém világpiaci ára az elmúlt esztendőkben szinte folyamatosan emelkedett, ezért a gyár vezetőségé is égetően fontos feladatnak tartotta számon a veszendőbe menő ezüst mennyiségének csökkentését. Milyen eredményeket sikerült eddig elérniük? — Ezt kérdeztük Radó Auréltól, a műszaki igazgatóhelyettestől. Sok volt a bírság — A FORTE évente, változóan, mintegy 600 ezer—1 millió köbméternyi vizet bocsát ki. Ennek fele a Gombás-patakba, míg másik része a csa- tonrákba folyik — kaptuk a választ. — Az ezüst világpiaci ára jelenleg 600 dollár kilónként, ezért nekünk is érdekünk, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe. Ez a helyzet arra ösztönöz minket, hogy Az üzemben kérdezték A bérfejlesztés sorrendje Mint az Egyesült Izzó váci Fényforrás- és Alkatrészgyá-. rának üzemi tájékoztatója közli, a bevezető gyártás területén dolgozók megkérdezték: milyen szempontok alapján hajtották végre a bérfejlesztést, s ebből miért maradlak ki a szakmunkások? A pártbizottság válasza szerint július 1-től a teljesítménybérben dolgozók és az időbéresek részesültek a bér- fejlesztési keretből, s 30 százalékkal lett több a nők keresete. Kiemelt bérfejlesztést hajtottak végre a dumetgyár- tá^, a fúnycsőhevertető, a fő- eriergetika, az ólomüveggyár, az üvegmegmunkáló, a termelési és gazdasági osztály, az igazgatási osztály, a takarítók és a keverőház dolgozói részére. Az intézkedéseket az indokolta, hogy ezeken a területeken az üzemi átlagon alul kerestek az emberek, a legtöbb helyen váltott műszakban, kedvezőtlen munkakörülmények között, s ez a munkaerőhiánynak is egyik okozója volt. A bevezetőgyártás szakmunkás átlagbére a gyári átlag felett van, a több mint 18 forintos órabérhez még egyéb pótlékok is járulnak, s így az átlagkeresetük eléri az óránkénti 22 forintot. Á lehetőségeknek mindenkor határa van. Sokféle szempontok alapján kell a sorrendiséget megállapítani. Dercsényi Dezső új könyve Múltunk emlékei A rádió már a megjelenés előtt ismertette, részleteket idézve a Gyorsuló idő mind népszerűbbé váló sorozatában megjelenő kötetet. Dercsényi Dezső Mai magyar műemlék- védelem című, 250 ftdalas könyve egy ismeretlen világba kalauzolja az olvasót. A szerző leírja, milyen hatalmas erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a magyar műemlékvédelem nagyarányú fejlődése elkezdődjék, és gazdát, önálló intézményt kapjon. A szerző könnyed stílusban, élvezetes gondolatfűzéssel — itt-ott megcsillantva profesz- szori, bölcs humorát — ismerteti a magyar műemlékvédelem első törekvéseit. Részletesen ír a külföldi kapcsolatokról, műemléki politikánk következetes végrehajtásáról, majd a modern épületek mellett műszaki, ipari, történeti és népi műemlékeink védelméről. Arról is szól, hogyan sikerült megfelelő anyagi fedezetet és erkölcsi támogatást szerezni Eger és Kőszeg vára, a budavári palota, Nagyvázsony, Sümeg és más helységek maradandó értékeinek felújításához. Megtudjuk, hogy ma hazánkban 16 városrész — köztük Vác belső területe — áll műemlékvédelem alatt. A műszaki emlékek között említi a váci Gombás-patak hídját, Becher József barokk szobrait, amelyek felhívják magukra az arra haladók figyelmét. Egész oldalas fénykép illusztrálja ezt a részt: a városunk határában található hidat látjuk Mihalik Tamás felvétele nyomán. A 250. oldalon a szerző életrajzát olvashatjuk: „Vácott született 1910-ben, itt végezte a középiskoláit.” Dr. Dercsényi Dezső feleségének ajánlja a könyvet, annak bizonyítását, hogy a műemlékek védelme kollektív munka és ebben a közös munkában való részvétel egy életre szóló élménye volt a könyv írójának. Papp Rezső lehetőleg a gyáron belül szűrjük ki a nemesfémet. Siettette a döntést az is, hogy évekkel ezelőtt kiderült, a legkritikusabb helyzet 1978- ban volt. Akkor a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, valamint a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mérései szerint csaknem másfél tonna nemesfém szennyezte a környezetet, s ezért a gyár összesen 2 millió 700 ezer forintnyi bírságot fizetett. — Számításaink azt mutatták, hogy egy korszerű tisztítótelep építése mindenképpen gazdaságos beruházás — folytatja Radó Aurél. — A tervezéssel a MÉLYÉPTERV-et bíztuk meg, akik egy kicsit tartottak ettől a feladattól, mondván: ilyen létesítményt még nem építettek hazánkban, s a világon is alig, tehát nincs kellő tapasztalatuk, így csak prototípusként épülhet meg a telep. Az elképzelések szerint két lépcsőben — lépcsőként 20—20 millió forintos költséggel — készült vqlna el a tisztítómű. Az első szakaszban, tavaly már befejeztük egy szikkasztás berendezés felszerelését, amely teljesen az idén januártól működik. Ennek hatására 1979-ben jelentősen csökkent a vizet szennyező ezüst mennyisége, ami az idén várhatóan mindössze 73 kilogramm lesz. Megveszi a MÉH Az első lépcső tehát elkészült. Az eredmény a mérések szerint literenként csupán egy milligramm nemesfém kerül a csatornába. Ez igen alacsony érték, s a műszaki igazgatóhelyettes szerint a befektetés gyorsan megtérül, az ezüst visszanyerése pedig gazdaságos. A tartályokban leülepedett iszapot centrifugázással tömörítik, majd szikkasztás után szállítják a MÉH-nek, amely a jövőben a szerződés szerint megvásárolja a FORTE-tói ezt a hulladékot. — A tisztítómű, annak ellenére, hogy prototípus, bevált — folytatja Radó Aurél. — Legutóbb például a Vízmű szakemberei mérték a csatornába kerülő szennyvíz ezüst- tartalmát. Értesítésük szerint a három vizsgálat adatai a következők: 0,2 milligramm, nem mutatható ki, végül pedig 0,6 milligramm. Ez azt mutatja, hogy saját telepünk a tervezettnél jóval nagyobb hatékonysággal működik. A második program megépítése újabb 20 millió forintba kerülne, ám ez a beruházás már inkább veszteséges, s csupán a környezet védelmét szolgálta volna. Mivel ekkoriban került szóba a városi derítő korszerűsítése, s a tanácsnak nem volt elegendő pénze erre, megszületett egy megállapodás: a FORTE 7,3 millió forihtot ad a városnak, s ennek fejében a tanács engedélyezi, hogy az országos előírásoktól eltérően, a gyár ezüstkibocsátása 1 milligramm lehet literenként. Tették ezt olyan megfontolásból, hogy a Ligetben levő terítőtelep úgyis megszűri az oda beérkező vizeket, felesleges hát erre a FORTE-nak 20 milliót költenie. Nemcsak az ezüstöt A szennyvizek megtisztítása csak az egyik része az ezüst visszanyerésének. A selejtes filmeket és fényérzékeny papírokat ugyanis a gyárban elégetik, s a hamut szintén eladják. Mint Radó Aurél elmondta, ezt a megoldást nem tartják jónak, mert így csupán a nemesfémet tudják visszakapni, a többi anyag elveszik. Bár nemsokára korszerűsítik az égetőművet, a műszaki szakemberek már törik a fejüket olyan kémiai módszeren, amelynek segítségével a cellulóz és a papír is, az ezüst leválasztása után újra felhasználható lenne. Még egy kérdés aggasztja a gyáriakat: hogyan kerülhet a Gombás-patakba ezüst? Elvileg sehogyan sem, hiszen a nemesfémet tartalmazó vizeket megszűrve engedik a csatornába. Hosszas kutatás után néhány dolog már kiderült. Felfigyeltek például arra, az égetőműből történő szállítások alkalmával a szél igen sok hamut szór szét és ezt az eső bemossa a talajba. Kiderülj; az is, hogy a tűzoltóvizet tartalmazó medence, amelyben szintén már megszűrt vizet tartanak, több helyen megrepedt, s szivárgott. A gyors intézkedéseknek köszönhető, hogy amíg 1978-ban összesen 28 kiló ezüst került a patakba, addig tavaly mindössze 0,58 kilogramm! A FORTE-ban az ezüsttel való takarékosság érdekében komplex brigádok alakultak. Jelenleg öt ilyen közösség működik a gyárban, s tevékenységük eredményeként az idén várhatóan mintegy 2p millió forint értékű nemesfémet takarítanak meg. Furucz Zoltán Szolnokiak vendégszereplése Az ember tragédiája December máscdikán, kedden Vácott vendégszerepei a szolnoki Szigligeti Színház. A Lenin úti művelődési központ nagytermében 15 órai kezdettel bemutatja Madách: Az ember tragédiája című tragédiáját. A vastapsnál is erősebb tetszésnyilvánítással ünnepelte a váci közönség pénteken este Ádám Erzsébetet, a Marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatának művészét, aki szép és nemes hagyomány- őrző küldetést vállalt magára. Erdély kis falvaiban, Amerika és Európa nagyvárosaiban ismerték meg a nevét, ahová a magyar nyelv legszebb virágait vitte magával, a népköltészet remekeivel örvendeztette meg az ott élő magyarokat. A Vadrózsák — mint ahogy a műsor címe is elárulja — forrása Kriza János gyűjteményes kötete volt, aki mint köztudott, az 1840-es években gyűjtötte a székely népköltészet legszebb terméseit, balladákat, táncszókat, találós kérdéseket, népi sajátosságokat és népmeséket. A városunkban fellépő művészt Hajdú Győző, a Román Szocialista Köztársaság Írószövetsége magyar folyóirata, az Igaz Szó főszerkesztője mutatta be, a műsor szerkesztőjeként is. Ritka művészi teljesítménynek lehetünk tanúi abban az egy órában, míg percre sem lankadt a közönség figyelme. Ám időről időre fokozódott csodálata és tisztelete a művészi hitelesség és mély átélés iránt. A könnyek és mosolyok mindig őszintén ragyogtak, a tiszta forrásból csörgedező egyszerű szavak szépen és szenvedélyesen szóltak, megmutatva a tájnyelv minden szépségét, beszélőinek mély emberi bölcsességét. A versek, balladák, táncszók és népdalok jól szerkesztett egymásutániságában mindig időben történt a hangulati váltás. Nem a szomorú, verses történetek érzelmi feszültségében párásodtak be a szemek, hanem az ezt oldó derű pillanatában, amikor a szépségélmény méginkább fokozódott. A szűnni nem akaró taps, a virágcsokrok, műsor után az öltöző előtt várakozók, autogramot, fényképet kérők népes csoportja mind a siker bizonyítékai. A kérdés, hogy sokat dolgozik-e, a tények ismeretében felesleges. A Vadrózsákon kívül nagy sikert aratott a hazai költők verseiből összeállított Harangtisztán és a Rejtelmek ha zengenek című József Attila ösz- szeállítás. Rövidesen új bemutatóra kerül sor: Elkészült a Bethlen Gábor fejedelem emlékét idéző: A nap árnyéka. A Harangtisztán-ból New Yorkban, a Vadrózsákból Bukarestben készítettek hanglemezt. Ádám Erzsébet, aki Marosvásárhelyen született és lett színésznő, esténként jeles szerepek alakítója. Ebben az időszakban izgalommal készült vizsgaelőadására a Szentgyör- gyi István Színművészeti Intézetben, ahol Tennessee Williams Orpheus alászáll című darabjában Charol szerepét játszotta. Élete legnagyobb sikerének egy nagyajtai szereplését tartja. Kriza János szülőfalujának közönsége előtt is olyan természetesen beszélte az erdővidéki nép nyelvét, hogy helybelinek vélték. — Viszontlátjuk-e mostanában? — kérdeztük. — Áprilisra ismét hívnak Magyarországra — hangzott a válasz. A tv-ben előreláthatólag filmre kerül A nap árnyéka. — Milyen benyomásokat szerzett Vácról? — Sajnos, csak az esti órákat tölthettem itt. Szerintem az mindent elárul egy városról, hogy az ember milyen hullámhosszon találkozik a közönséggel. Kovács T. István ISSN 1)133-21SU lV*ol Hírlap) Hét vége a pódiumon H Vadrózsák színes szálai „Kismadár, te hogy tudsz élni, Mikor nem is tudsz beszélni? Lám én eleget beszélek, Mégis búbánatban élek.”
