Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
10 . wtsr fit EGYPT 1980. NOVEMBER 7., PÉNTEK Használhatnánk okosabban az energiát Dr. Simon Pál nehézipari miniszter nyilatkozata ^ Az elmúlt évtized világgazdasági változásai új helyzetet terem- § tettek az energetikában. Bár Magyarországon sem a gazdaság fej- § lődését, sem a lakosság életét nem zavarta energiahiány, a bizion- § ságos ellátás egyre nagyobb terheket rótt a népgazdaságra. Ná- lünk is előtérbe került tehát — ha a szükségesnél egy kicsit las- S sabban is — az ésszerű energiagazdálkodás, -takarékosság, ami- \ nek kezdeti eredményeit már érzékelhettük is: az ország energia- \ fogyasztása gyakorlatilag sem tavaly, sem ebben az évben nem ^ növekedett. t Mi volt a javulás forrása, távlatokban milyen kihatásai van- § nak az energiafelhasználás lassúbb ütemű növekedésének, s mi- i képpen lehet hatékonyabban gazdálkodni az energiával? Ezekről $ a kérdésekről beszélgettünk dr. Simon Pál nehézipari miniszter- § r el. — Több tényező együttes hatása okozta, hogy a népgazdaság 1979- ben és várhatóan 1980-ban is gyakorlatilag ugyanannyi energiát használ fel, mint az előző esztendőben — mondotta a miniszter. — A fogyasztás növekedése mindössze néhány ezrelék. Ez a korábbiakhoz képest nagyon jelentős változás, hiszen a negyedik ötéves tervidőszakban évente átlagosan 3,4, 1976 és 1978 között pedig átlagosan 5,2 százalékkal emelkedett a felhasználás. — Hasonlóan kedvező a tendencia a villamosenergia-fogyasztásban, a korábbi évek mintegy 7 százalékos ütemével szemben a tavalyi növekedés 2 százalék alatt maradt, és körülbelül ilyen mértékű lesz az ez évi bővülés is. Közrejátszott ebben az ipari termelés tervezettnél lassúbb emelkedése, tavaly a mező- gazdaság is kevesebbet takarított be. mint az előző évben, de kedvezett az időjárás is, kevesebbet kellett fűteni. Szerepet játszott továbbá az energiahordozók árának emelkedése, s mindezek mellett életbe léptettünk egy sor takarékossági intézkedést. fgy például valamennyi nagy energiafogyasztó vállalatot energiatakarékossági tervek kidolgozására köteleztünk, és ezek megvalósítását folyamatosan figyelemmel kísértük. Szabályoztuk az épületek fűtési normáit, a közületi gépjárművek számát és a teljesíthető kilométereket, korlátoztuk a villamos energia fűtési célú felhasználását, s idén bevezettük a nyári időszámítást. Az előzetes értékelések szerint csupán az utóbbiak hatása körülbelül 300— 400 ezer tonna kőolajjal egyenértékű megtakarítást eredményezett. O Mennyire tekinthető tartósnak ez a tendencia? — Ezt nem könnyű pontosan megbecsülni. Amikor a múltat értékeljük, s ennek alapján felkészülünk a jövő feladataira, óvakodnunk kell a tévedéstől. Annál nagyobbat tévedhet valaki, minél szűkebb terület jelenségeiből von le következtetéseket, minél szűkebb időintervallum jelenségeit próbálja hosszabb távra vetíteni. — Természetesen vannak fogódzók is. Amikor azt mondjuk, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a mérsékeltebb gazdasági fejlődés üteméhez évi 2 százalék az energiafoA Dunai Kőolajipari Vállalat Impozáns méretű tornyai gyasztási növekmény, és nem több mint évi 2,5—4 százalék villamos- energia-felhasználási növekmény tartozik, akkor azt több ok is indokolja. Levonjuk a következtetéseket az elmúlt évtizedek jelenségeiből, s a hatodik ötéves terv általános iparfejlesztési feladataihoz igazodunk — a következő években ugyanis az energiaigényes ágazatokban nem tervezünk számottevő fejlődést. De tanulhatunk abból is, mit tesznek mások. — A kérdés tehát az, hogyan lehet változatlan energiafogyasztás mellett fejleszteni a gazdaságot? Mindenekelőtt meg kell szüntetni a pazarlást. Véleményem szerint a pazarlás még korántsem szűnt meg mindertütt, de csökkent mértéke, s az eddigi eredményekben nyilvánvalóan ez is közrejátszott. Ez természetesen nagyon lényeges, de még nem takarékosság, csupán az első lépcsőfoka annak. Csak ezután következik az, hogy mindenki észszerűen gazdálkodjon az energiával, aminek egy sor technikai-műszaki feltétele is van. • Épülő energetikai létesítményeinket eredetileg nagyobb igények kielégítésére terveztük. Mennyire befolyásolják a fent elmondottak a Paksi Atomerőmű, illetve az eocénbányák és a Bicskei Hőerőmű építését? — A Paksi Atomerőművet a változások nem érintik. A tervek szerint a hatodik ötéves terv időszakában megépül és termelni kezd az első négy blokk. Jó ütemben halad az első reaktor szerelése, de még igen sok a tennivaló. Ilyen nagy jelentőségű létesítmény most épül először Magyarországon, voltak szállítási késedelmek, szervezési problémák. A munka azonban az utóbbi években jelentősen felgyorsult. Ez nem csupán az ország villamosenergia-mér- lege miatt fontos, hanem azért is, mert az erőmű elkészültével bekapcsoljuk a termelésbe a népgazdaság egy igen jelentős befejezetlen beruházási állományát. Emellett az atomerőmű' jellegénél fogva csak alaperőmű lehet, ahogyan működni kezd, folyamatosan termeli a villamos energiát, teljesítménye állandóan egyenletes. Ennek révén lehetőség nyílik arra, hogy az olajjal működő erőműveket csúcserőművekként üzemeltessük, ily módon jelentékeny mennyiségű szénhidrogént takaríthatunk meg. O Paksra tehát feltétlenül szükség van. És Bicskére? _________________ — A Bicskei Erőmű építési ütemét már befolyásolja a villamos- energia-igények mérsékeltebb növekedése. Ma úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves tervben a népgazdaság többletigényét kielégíti az atomerőmű és a 750 kilovoltos távvezetéken beérkező * villamos energia. Ily módon módosítani kell és lehet a Bicskei Hőerőmű blokkjainak üzembe helyezési időpontját. Ügy számítjuk, hogy az erőmű első blokkjára legkorábban 1987—88-ban lesz szükség. Lassítható tehát a beruházás. Természetes, hogy egy erőmű építését mindig a népgazdaság reális igényeihez kell igazítani. Ha tehát a mai elképzelések nem bizonyulnak egészen pontosnak, azaz felgyorsul, esetleg tovább lassul a villamosenergia-igények növekedése, a határidőt ahhoz kell majd szabni. — Az erőmű megépítésének elhúzódása nem vonja maga után automatikusan a bányaépítés lassítását. Hiszen nincs olyan bánya, amiből csak erőművi szén kerül a felszínre, szenet a lakosság is, az ipar is felhasználja. Ráadásul a jelenlegi bányák termelése nem elégíti ki a hazai igényeket; jelentős mennyiségű importra szorulunk. Mindennek következtében a nagyegyházi és a márkushegyi bányák építését változatlanul gyors ütemben kell folytatni: a két bánya termelésére már 1981-ben számít a népgazdaság. A másik két bányánál a beruházás előkészítése folyik. Ezek építési ideje módosul. A mányi bányát az eredeti programot átdolgozva, két ütemben építjük, úgy, hogy az első ütem az eredeti program szerint, 1983 végén mér szenet termeljen. A lencsehegyi bánya építésének kezdését 1981-re tervezzük; — Érdemes ehhez a témához még egy megjegyzést fűzni. Tavaly csaknem egymillió tonna szenet szabadnapokon hoztak felszínre a bányászok. Emellett az elkövetkező években egy sor bánya kimerül, még tovább nehezülnek tehát a termelés feltételei. Ha az eocénbányák termelni kezdenek, munkanapokon is ki tudunk hozni minden szükséges szenet, ami jelentősen csökkentheti a bányászok terhelését, javítja a még mindig nehéz és nagy erőfeszítéseket igénylő munka feltételeit. 9 Az energia-felhasználáson belül különösképpen a kőolajtermékek fel- használását kívánjuk mérsékelni. Mi- lyen szerep vár ekkor a szénhidrogénekre, milyen perspektívái vannak a kőolaj-feldolgozó iparnak? __________ — A kőolaj-feldolgozó ifcar fejlettségét az is minősíti, hogy milyen a kőolaj-feldolgozás mélysége, vagyis mennyi nemesebb kőolajterméket, benzint, gázolajat tudnak kinyerni belőle és mennyi fűtőolaj marad vissza. Magyarországon a fehéráru- kihozatal 53—55 százalék között mozog. Ezt azonban — más országokhoz hasonlóan — lehet és kell is növelni. A nehézkőolaj-párlatokból ugyanis, amit jelenleg elégetünk, értékesebb kőolajtermékek állíthatók elő. Ezért tervezzük a hatodik ötéves tervidőszakban egy krakküzem építését, amely lehetőséget teremt arra, hogy a nehézebb párlatokból 35—45 százalék benzint és 20—30 százalék gázolajat nyerjünk ki. Mégpedig az üzem jellegénél fogva olyan arányban, amilyen arányban az adott termékekre éppen szükség van. Ezzel a nehézkőolaj-termékek- nek körülbelül kétharmada értékes kőolajtermékek formájában áll majd rendelkezésünkre. • Mindeddig az energiatermelésről beszéltünk, térjünk most át a téma másik, legalább ennyire fontos kérdésére, a felhasználásra. Gyakran halljuk, hogy a magyar gazdaság nagyon energiaigényes. Miképpen kell ezt értelmezni? — Az elmúlt időszakban készült tudományos-gazdasági prognózisok egyre gyakrabban jelzik, hogy a következő évtizedekben a gazdasági fejlődést a korábbiaknál nagyobb mértékben befolyásolja az energetika. Azaz, a jövő gazdasági fejlődése attól is függ, sikerül-e csökkenteni a gazdaságok energiaigényességét, mérsékelni az energia- költségek növekedési ütemét. — Mit is jelent az energiaigényesség? Egy olyan mutatószám, ami kifejezi, hogy egységnyi nemzeti jövedelmet vagy bruttó nemzeti terméket mekkora energiaráfordítással állítanak elő. Az összehasonlítás persze nem könnyű. Nemcsak nemzeti jövedelemszámítási különbségek miatt. Tudni kell például azt is, milyen gazdasági és iparszerkezet van az egyes országok energiaigényessége mögött, milyen az ipar, a mező- gazdaság gépesítettsége, milyenek a klimatikus viszonyok, milyenek a belső energiaforrások, a fogyasztói szokások. Mindezt figyelembe véve a nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a szocialista országok között a mi energiaigényességi mutatónk a legalacsonyabb, a tőkés országokhoz képest azonban gazdaságunk energiaigényessége kétségkívül magas. Ez arra is utal, hogy az új világgazdasági-körülményekhez történő igazodás csak bizonyos késéssel, és a szükségesnél lassúbb ütemben történt meg. — A nemzetközi összehasonlítások, éppen az egyes országok közötti különbségek miatt, abszolút eligazítást nem adhak. Egy dologra azonban figyelmeztetnek; azon mindenképpen gondolkodniuk kell a gazdaságpolitikusoknak, mit kell tenniük annak érdekében, hogy a nemzeti jövedelmet minél kisebb energiaráfordítással növelhessük. Ugyanakkor e mutató javítása nem lehet öncélú, hiszen a népgazdaságnak egyéb szempontjai is vannak. Igen fontos a megfelelő kenyér-, cipő, ruha-, lakásellátás, annak ellenére, hogy ez utóbbi — az építést is beleértve — például nagyon energiaigényes. • Hogyan lehet mindezek alapján csökkenteni az energiaigényességet? —_ Az egyes iparágak között jelentősen eltérnek az energiaigények. Például a vaskohászat, a cement- és üvegipar vagy a nehézvegyipar termelési értékében az energiaköltség aránya 20—30 százalék fölött van, míg a könnyű- vagy a gépipar egyes ágazataiban, a gyógyszeriparban ez az arám' mindössze lv-4 százalék. Ez önmagában is* mutatja, hogy a gazdaság energiaigényességét úgy is lehet csökkenteni, ha a kevésbé energiaigényes ágazatok arányát növeljük a nemzeti jövedelem termelésében. Ez azonban csak az egyik út. Hiszen van egy sor olyan ágazat, ahol lehetetlen a termékváltás, egy szénbányából például kizárólag szenet lehet kitermelni. Éppen ezért a gazdasági szerkezet változásával egyenértékűnek kell tekintenünk a termelés fajlagos energiafelhasználásának csökkentését. — Az energiaigényesség javítását szolgálhatja az is, ha az adott energiamennyiségből több nemzeti jövedelmet állítunk elő, azaz javítjuk termékeink feldolgozottsági szintjét, minőségét, piaci értékét. Az energiaigényes termékeket abban az esetben is érdemes előállítani, ha a világpiaci értékítélet elismeri a magasabb energiaköltségeket. — Ily módon tehát az energia- igényesség a gazdaságosságnak az egyik, de nem az egyetlen mércéje. Ez utóbbi megjegyzés nem zárja ki, hogy a népgazdaság energiaigényességének csökkentése az egyik alapvető eszköz a népgazdaság egyensúlyi problémáinak megoldására, s tökéletes összhangban van átfogó gazdaságpolitikai céljaink egészével. — Az energiaigényesség csökkentésének azonban közvetett útjai is vannak. Nem elég csak az energiával takarékoskodni, ésszerűbben kell bánni az anyagokkal is, hiszen minden anyagnak van energiatartal- ma. Egy tonna fémalumínium elő- állításánoz például 5,6 tonna fűtőolajnak megfelelő energiára van szükség, ha tehát a2 alumíniummal takarékoskodunk, egyúttal az energiával is jól gazdálkodunk 9 Az energiaigényesség csökkenésében fontos szerepet játszhatnak az energiaracionalizálási beruházások. Várható-e, hogy az új termelői ár- rendszer hatására nő az érdekeltség, s megélénkül az érdeklődés az ilyen fejlesztések iránt? — A hatodik ötéves tervidőszakban — az energiagazdálkodási program céljaival és az abban meghatározott konkrét feladatokkal összhangban — szeretnénk lényegesen bővíteni az energiaracionalizálási beruházások körét. Az erre fordítható összeg ma még nincs egészen pontosan meghatározva, az igények és a lehetőségek még nem teljesen tisztázottak. De az előzetes vizsgálatok alapján, az ötödik ötéves tervben erre a célra költött összegnek többszörösét fordíthatják a vállalatok ilyen jellegű beruházásokra. Egyrészt kedvezményes hitelekből és állami kölcsönből, valamint OMFB-támogatásból, de természetesen a saját vállalati források is alapul szolgálnak az energia racionalizálásához. Részletes, konkrét, vállalatokra, illetve témákra lebontott feladatgyűjtemény, akcióprogram készült, aminek a következetes végrehajtása jelentős mértékben hozzájárulhat az energiaigények csökkentéséhez. Q A hatodik ötéves tervidőszak* ban tehát igen nagy szerepet kap az energiagazdálkodás. Melyek a közep- távú program legidőszerűbb teendői? — A kormány úgy határozott, hogy a hatodik ötéves terv kidolgozása során készüljön külön fejezet az energiafelhasználásról, az energiaracionalizálásról. A program fő célja,-hogy 1985-re már legalább évi 1,2—1,4 millió tonna kőolajjal egyenértékű energiát takaríthassunk meg, ezen túl több százezer tonna kőolajterméket más energiahordozóval (szénnel, mezőgazdasági hulladékkal, geotermikus energiával) helyettesítsünk. A program tartalmazza azokat a lehetőségeket is, amelyekkel további jelentős megtakarítások érhetők el. Ebben szerepet kell játszania a pazarlás megszüntetésének éppúgy, mint a korszerű műszaki megoldások alkalmazásának. — A program végrehajtásának egyik nagy gondja, hogyan lehet összehangolni az energiafelhasználásban érdekelt valamennyi szervezet, intézmény, sőt, az egyes emberek tevékenységét. Az energiát hazánkban ugyanis mintegy 40 ezer ember termeli, de 10 és fél millióan használják. Tehát mindenki tehet valamit a pazarlás megszüntetéséért. Ez a sok apró lehetőség azonban — bármekkora eredményt is hozzon összességében —, kiaknázásuk nem foglalható programba. Éppen ezért fontos, hogy az energiafelhasználással kapcsolatos szemlélet is gyorsabban változzék. Ezért a jövőben az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk tudatformáló munkánkra — mondotta végezetül a nehézipari miniszter. KOZMA JUDIT
