Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

I 6 fl» 19S0. NOVEMBER 1., PÉNTEK HEVVEL SZERESD... Ipoly mente régészeti emlékei MEGNYÍLT A .SZOBI BÖRZSÖNY MÚZEUM k Ipoly mente régészeti és nép- § rajzi emlékei címmel nyílt meg J tegnap délután a szobi Bör- S zsöny Múzeum újjárendezett S állandó kiállítása. Ugyanekkor 8 avatták a múzeum időszaki ■S kiállitótermét is. Hévvel szeresd szép hazádat. E szavakkal még a múlt szá­zad elején vésték egy Szob és Ipolydamásd között álló határ­kőbe. Míg egykor vándorok böngészhették ki az egyszerű, mégis minden időben megszív­lelendő mondatot, most a mú­zeumot felkeresők tehetik ugyanezt. A határkő ugyanis a [kapubejárati kis lapidáriúm- ban található, s néhány igen értékes kőemlék mellett áll. Láthatunk itt faragott követ, mely ,az Ipolytölgyes határá­ban lévő, XII. században épült kis templom romjainak feltá­rásakor került elő, megcsodál­hatjuk a román stílusú nagy­börzsönyi templom lábazatkö­vét, vagy azt a két díszes re­neszánsz oszlopfőt, melyek Letkésről kerültek ide. A kőemlékek az elmúlt szá­zadokból üzennek, a falrafes- tett térkép viszont, még ennél is régebbi korokba vezet el. A térképről az Ipoly völgyében lévő régészeti lelőhelyek ol­vashatók le. Felfedezhetjük Szob, Perőcsény, Márianosztra. illetve mindazon községek ne­vét, melyekről bővebbet az új­járendezett állandó kiállításon tudhatunk meg. Zsinóros lajbiban Mindössze pár lépcsőfokot kell megtennünk, hogy megér­kezzünk az első teremhez. A tárlókban őskőkori, újkőkori, rézkori, bronzkori tárgyakat vehetünk szemügyre, de felfi­gyelhetünk a római korból származó bélyeges téglára, s még akár irigykedhetünk is, hogy a késő avar korban mi­csoda pompás függőket és kar­pereceket készítettek. Az Ipoly mente régészeti emlé­keiről ízelítőt adó bemutató­ból kitűnik, régészeti lelőhe­lyekben gazdag e táj. Az itt végzett feltárások legszebb darabjai közül persze, van ami csak fotón látható. Ilyen a görög eredetű kantharosz ■ (ivócsésze), ez a szobi kelta sírból került elő, most a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban van. Láthatunk fotót a második teremben is. Ez a fénykép azt tünteti fel a környékben a honfoglalás és az államalapí­tás korában, mely helyek vol­tak lakottak. De nerhesak er­re az időre, a török korra is emlékeztetnek a vitrinek. Kő- émlékeket állítottak ki a to­ronyaljai és a márianosztrai kolostorból, valamint a damás- di és drégelypalánki várból. Míg az első két helyiséget dr. Miklós Zsuzsa és Kővári Klára régészek rertdezték be, addig a harmadikban látható bemutató Ráduly Emilnek, a váci múzeum igazgatójának munkáját dicséri. Itt őrzik a néprajzi emlékeket, a fából fa­ragott használati eszközöket, a guzsalyokat, krpmplinyomókait, borotvatartókat és héhőket. Ez utóbbi annyit jelent: kender­fésű. Akad olyan belőle, me­lyet még 1756-ban készítettek. Nemcsak a környék egykori használati tárgyaiból, hanem népviseletéből is ízelítőt kap­hatunk ebben a teremben. Be­járata mellett négy népvise­letbe öltözött bábút figyelhe­tünk meg. Kettőre letkési asz- szonyok ruháját húzták, kettő pedig a menyasszonyt és a vő­legényt imitálja. A férjjelölt zsinóros nadrágban és lajbiban feszít, az ara pedig hófehér ruhában - pompázik mellette. Akik ezeket az öltözeteket vi­selték, lakták azt a helyiséget, melyet a múzeum udvarról megközelíthető hátsó traktu­sában parasztszobának rendez­tek be. A sarokban faragott pad, előtte asztal, s fölé a fa­gerendás mennyezetről petró­leumlámpa lóg alá. A másik sarokban áll a festett ágy, párnákkal, májd a , plafonig fölvetve. A falakon pedig tü­kör és szentképek. Ajándék az évfordulóra Kilépve a parasztszobából lépcsőkön vezet le az út az alagsorba, ahol két termet a természettudományi kiállítás­nak szentelték'. E két szobában nem történt vál't’ozás á mosta­ni átalakításkor. Mint ahogy évekkel ezelőtt, úgy áll itt minden: a kőzet- és ásvány ki­állítás, valamint az erdők, me­zők, vizek állatait be. lutató diorámák. Ügy található itt minden, ahogy egykor Laczus Géza — ^kit bátran nevezhe­tünk a ' Börzsöny Múzeum egyik alapítójának —, elkép­zelte. A szobi pedagógus, aki szinte egész életét a település és környéke múltjának kuta­tásának szentelte. De Laczus Gézának más ter­ve is volt, nemcsak a múzeum létrehozása. Miután 1968-ban jelenlegi helyén megnyílt a múzeum, azon tevékenykedett, hogy azt egy időszaki kiállító- teremmel bővítse ki. A sors azonban nem engedte, hogy megvalósítsa elképzelését, ám özvegye, a múzeum jelenlegi vezetője úgy döntött, véghez- viszi férje akaratát. Sikerült. A Pest megyei Mú­zeumok Igazgatósága, a szobi és a váci tanács, valamint a Dunakanyar Intéző Bizottság adott annyi pénzt, hogy má­jusban megkezdődhetett az emeletráépítés, s megszülethe­tett az ötven négyzetméteres kiállí tó terem. Méghozzá olyan kiállítóte­rem, mellyel nemcsak hogy ke­vés község, de kevés város is dicsekedhet! Himmer Lőrinc, tanácselnök úgy fogalmazott: az idén 700 éves település la­kói ennél méltóbb ajándékot nem is kaphattak volna. Ki, minek örül Az esztétikus kiállítóterem értékét növeli, hogy falai ezer­színű programoknak adnak majd otthont. Évente hat tár­latot rendeznek itt, de másra is kívánják használni. Szabó Dániel, a szobi iskola igazga­tója például azért örült any- nyira az avatásnak, mert tud­ja, milyen nagyszerű múzeumi óráknak lehet helyszíne ez a terem. Az új helyiségben ugyanis középen két sorban sűrűn állnak a székek egymás mellett, s nem csupán arra valók, hogy a megfáradt tár­ta tlátogató megpihenjen raj­tuk vagy ha tetszik, hát ülve nézegessen egy-egy alkotást. Hanem arra is, hogy a gyere-, keknek itt legyen rajzórája. Preising Frigyesné, a helyi József Attila művelődési köz­pont igazgatója ■ pedig már azon töri a fejét, milyen pó- diumműsöfókat, irodalmi este­ket szervezzen. Mint mondja, ha a terem akusztikája enge­di, akkor kamarahangverse­nyeket rendeznek benne. Az új időszaki kiállítóter­met tehát nem engedik kihasz­nálatlanul állni, a tervek azt mutatják fontos színhelye lesz a közművelődésnek: kiállítá­soknak, hangversenyeknek, előadásoknak ad majd otthont. Elsőként Mersits Piroska fes­tőművész alkotásainak, az ő tárlata tegnao délután, az ava­tással egyidőben nyílt meg. Koffán Éva FELSZÓLÍTÁS A MŰVÉSZETBEN Sors és forradalom Őskortól az atomkorszakig ível a felkiáltás szóval, moz­dulattal, hanggal és jelekkel. A történelem korszakai is jel­lemezhetők a lényegüket fel­táró egyetlen felszólítással. Az ótestamentum sarkalatos mon­data: Ne ölj! Az egész görög kultúra közmondássá érlelt összefoglalása: Ismerd meg magad! A felvilágosodás nyi­tánya az értelemre apelláló Descaríes-i intelem: Cogito ergo síim! Gondolkozom, tehát vagyok. Kopogósabb felkiáltá­sok követik ezt a gesztust, a gondolat cselekvésre vált a forradalmakban. 1789-ben: a Szabadság! Egyenlőség! Test­vériség jelszavától hangos Franciaország. 1848-tól a „Vi­lág proletárjai, egyesüljetek!” buzdítja cselekvésre a világ elnyomottjait. Költészetünk is telített im­peratívuszokkal. Ne bántsd a magyart! — mondja Zrínyi, Kapádból is csinálj fegyvert — ajánlja a kuruc vers. A Himnusz, a Szózat és a Nem­zeti dal, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi örök érvényű költemé­nyei is felszólítással kezdőd­nek, s a képzőművészet törté­nete is zsúfolt a felszólító jel­legű művektől, mert maga a történelem sugallt ilyen han­got. A görög szobrászatban , a Zsarnokölök és A Laokoón- csoport jelenti a felszólítást a cselekvésre, jelenti az'inten­zív küzdelmet. Michelangelo rabszolgái megkötözött izmaik feszülésével hallgatagon is szinte kiálta­nak. A képzőmű­vészet felszólí­tó jellege a XIX. század­ban a történe­lem forradalmi hevületével párhuzamosan növekszik. De­lacroix Szabad­ság vezeti a né­pet című fest­ményén a füg­gőleges alak maga a fel­kiáltás ugyan­úgy, mint Dau­mier forradal­máraiban és az 1902-ben ké­szült Kikötő­munkásban, mely Meunier al­kotása. A képzőművészet el­sősorban a függőleges alak­zattal, a zene az indulók üte­mével és a hangerő növelésé­vel, gyorsulásával válik szó­zattá, melyet a Marseillaise, az Internacionálé, Beethoven V. szimfóniája és Bartók Allegro barbarója egyaránt idéz.» Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak közvetlen előzményeit nem­csak Repin volgai hajóvonta­tóiban, kurszki körmenetében, Majakovszkij Balra! Balra! költői vezényszavaiban, hanem Gorkij forradalmat bejelentő versében is érzékelhetjük: Sadr: Utcák«, a proletárok fegyvere (részlet) Dejneka: Petrográd védelme T> égi isrfierős jött Suhlból: testvérlapunk, a Freies Wort kulturális rovatának munkatársa. Ültünk a főszer­kesztői szobában, szívtuk a bennem régi emlékeket ébresz­tő cigarettát, örültem, hogy nem nekem kell összeállíta­nom a vendég programját, aki mesélte, hogy előző nap járt Dabason. de nem sok informá­ciót tudott gyűjteni a közmű­velődésről. Mit is mutatnék meg neki? Hát színházunk nir, :s. mint nekik Meiningen- ben, de biztos megirigyelné a váci művelődési központot, ha Ilmenau kultúrcentrumához hasonlítaná. Hát gondjuk ne­kik is van. Mondtam, nézze meg Százhalombattán vágy Gödöllőn a most épülő műve­lődési házat és meséltem a Biatorbágyi asszony kórusról, tagjai fenntartó intézmény hí­ján a tanácsháza folyosóján próbálnak hetente kétszer — feszegetve a lehetőségek koriá- tait. Ha beutaznánk a megyét: volna mível joggal dicsekedni és volna miről okkal hallgatni. Nehéz dolog, ha idegen kér­dez; hiszen nem tudhatja, hogy honnan indultunk, mi­lyen harcok, áldozatok, együtt- akarások árán jutottunk a je­lenlegi állapotba. Barinkai Oszkárnénak, a megyei part­bizottság titkárának szavai idéződtek fel: nem tudunk mindenhol egyszerre fejleszte­ni, a feladatokat rangsorolni kell, s előbb a városok, a járá­si székhelyek közművelődési helyzetén akarunk segítem. Szükség diktálta ésszerűség volt ez, az urbanizáció kom­Előre, az Ura! védelmére! (A plakát szerzője ismeretlen) Jöjj vihar és légy még erő­sebb! Ez az óhaj, melyet az orosz festészet és próza, zene és költészet kifejezett, a mun­kások és matrózok erejével a mindent átalakító, egyetemes forradalommá vált. Amikor Ady leírta: Roha­nunk a forradalomba, versével hangot adott Fényes Adolf napszámosainak, Mednyánszky csavargóinak, Nagy István rongyos világháborús katonái­nak, előfutára lett 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaságnak, mely elsőként követte az orosz forradalmat. Nemcsak törté­nelmi hasonlóság van 1917. és 1919 között, hanem a művészi tükröződésben is nyilvánvaló a rokonság. A forradalom igazi műfaja a plakát. Az utca emberéhez szól s mozgósítás a célja. Har­sány eszközökkel buzdít a cselekvésre. Alapszíne a vörös, a felkiáltó szöveget felszólító mozdulathoz társítja. A forra­dalmi plakát igazi nagy pilla­nata volt 1917 és 1919. Az 1917-ben született orosz pla­kátok egyik vezérmotívuma Petrográd és az Urál védelmé­re szólító szurony. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság plakátművészete klasszikus érték. Pór Bertalan zászlót lobogtató jelképes fi­gurája, Bíró Lajos vöröskala­pácsos embere, Uitz Béla Vö­rös katonák, előre! című gra­fikája tiszta fogalmazású, köz­érthető, mozgósító erejű. Ez a közérthetőség a forradalmi plakát lényege, hiszen az adott pillanatban csak így hatha­tott, szólhatott a milliókhoz, teljesíthette küldetését. Mind­máig talán legjobban Berény Róbert híres plakátja érte el a kívánatos hatást. A figura va­lóságos mich.úangelói izom- zattal, a karok feszítő, a zász­ló tömörítő erejével hirdeti: Fegyverbe! Fegyverbe! ' A képzőművészetben, a ze­nében, a költészetben évszá­zadok óta növekvő hangerő­vel jut érvényre a felkiáltás, segíti az újnak, az igazságos­nak az érvényrejutását, a né­peknek, nemzeteknek osztály­részül kijutott rossz sors jobb- rafordulását, az alkotó béke korszakának mielőbbi bekö­szöntőt. Hirdeti: eljön az a korszak, amikor a művészet felkiáltójelei pontokká, kérdő­jelekké szelídülnek, amikor az alkotó ember kérdő gesztu­sokkal kutathatja majd a lét meretlen törvényeit. Losonci Miklós Az én mundérom is oldala kulturális életünknek, pontosabban csak egyik része. A kultúra számos összetevőjé­nek legalább ennyire fonlos elemeit alkotják a lakás- és a munkakörülmények, valamint az oktatás, a képzés szintje. Sőt, az utóbbi összetevők dia­lektikus kölcsönhatásában ép­pen a közművelődési lehetősé­gek adják a mozgásformát: a művelődési és a művészeti lé­tesítmények a tudat intézmé­nyesített formái. Guhli kollégám elkerülte a megye egészére vonat­kozó kérdések többségét. De nem is koncepcionális problé­ma, hogy a kulturális ellátott­ság szintjének meghatározásá­ban a nagy vagy a kis telepü­lések felől közelítünk, mert az eredmény ugyanaz lesz. Csak egyetlen szempontból nem kö­zömbös a nézőpont: ha a rosz- szul .'ellátott kis települések helyzetéből indulunk ki, akkor könnyen rejtve maradhat mindaz az erőn felüli áldozat- készség, amellyel már tisztele­tet érdemeltek ki mindazok, akik hivatalból és hivatásból Pest megye közművelődésének irányítói. Emellett torzul is a kép: otthon válunk idegenné, nem látjuk, hogy honnan in­dultunk, milyen harcok, áldo­zatok, együttakarások és, téve­dések árán jutottunk a je'én- legi szintre. Nem a mundér becsületének védelméről van hát szó — mert itt élünk, s akarva-akaratlan a kabát sza­bása egyforma —, s az én mundérom is éppen olyan, mint azoké, akik aranyragyo- gású gombjait fényesítik. Kriszt György sú településre olyan intéz­ményterv, amelyhez képest a főváros művelődési háza is csak piruló szegény rokon. Az álmoknál sem lehet a párizsi Pompidou-palotára kacsin­gatni. Így hosszú évek alatt annyi, pénzű tudnánk megspórolni, amennyiből a megye közműve­lődési ellátottságának szintjét akár egy osztállyal emelhet­nénk, mintha a megyei baj­nokságból az NB II-be hóz- nánk fel a csapatot. Különö­sen. ha hozzáadnánk azokat a többletköltségeket, amelyek a bizonytalankodásokból, a dön­tések elhúzódásából keletkez­nek. Dehogyis ' adpák írásba, mégis hihető: a ceglédi műve­lődési központ színháztermé­nek életbevágóan fontos tata­rozása annyiba fog kerülni, mint egy vadonatúj — például a gödöllői — művelődési köz­pont. és körülbelül ötven szá­zalékkal lesz drágább, mint amikor az átépítést elhatároz­ták. Most aztán bárki — így suhli kollégám is — joggal vádolhat túlzott intézmény- centrikussággal, mint aki nem tud átjutni egy hálózat háló­ján. A mentség csupán annyi. a közművelődés a lapintézmé­nyei, a művelődési házak és a könyvtárak — egyformán fon­tosak, nincs köztük prioritás, még ha állítja is valaki. Az viszont nem vitatható, hogy a létesítményhálózat csak egyik seken épült intézmények nél­kül. Többé-kevésbé zavartalan működésük példaként állhat a nagy- és kisközségek közmű­velődési intézményei előtt. En­nek a közvetett hatásnak is fel­mérhetetlen a jelentősége. A centrumok létezése, valóban rangot ad a megyének. De sze­repüket erősítené, ha tartalmi munkájuk hatása jobban érvé­nyesülne a környékükön mű­ködő intézményekben. A mű­velődési központok helyenként több tucat alkalmazottja gya­korlati — akár mapuális — se. gítséget is adhatna a kis tele­pülések többnyire szakképzet­len és tiszteletdíjas népműve­lőinek. A nagy művelődési közpon- ^ tok a kultúra pillérei, de olybá tűnik, mintha a híd-test- anyaga túlzottan porózus lenne, s a pillérek nem adnának kellő tartást. Pedig Pest megyében megközelítően 450 ezer ember él külterületen vagy kulturáli­sán gyengén ellátott települé­sen. Kétségtelen: gondjainkat csak rangsorolás után, a pénz­ügyi lehetőségek realitását fi­gyelembe véve tudjuk megol­dani. Éppen ezért .volna szük­ség nagyobb fegyelemre a kul­turális beruházások területén is. Hogy ne lehessen még sa­ját forrásból se a megyei ta­nács szakvéleménye nélkül túlméretezett művelődési há­zakat építeni. Hogy ne készül­hessen 9, 13 vagy 25 ezer lako­fortérzésének igénye követel­te, és persze más is. Ezeken a koncentrált településeken pó­tolhatatlan szerepet töltenek — tölthetnek — be a munka­helyi közművelődés inspirálá- sában a nagy művelődési há­zak; nélkülözhetetlenek a ki­emelt rendezvények létrehozá­sakor; s Pest megyében bi­zony színházpótló funkciójuk is jelentős. Mindezeket sorra véve bő­ven találunk példákat. Elkép­zelhetetlen egy Nagykőrös tí­pusú város kulturális centrum nélkül: joggal kapott hát mil­liókat az Arany János műve­lődési ház a felújítási keretből. A munkahelyi közművelődést sokszínűén segíti az érdi mű­velődési központ éppen úgy, mint a váci. S ez utóbbi intéz­mény gyakran szolgál megyei és országos események színhe­lyeként; gondoljunk a legutób­bi Suhl megyei napokra vagy az Országos Népzenei Feszti­válra. A szentendrei művelő- dési központ amellett, 'hogy módszertani irányítást lát el a megyében, sokszor hív ven­dégül színtársulatokat is: ma­gyar nyelvű szlovák és szerb társulatoknak biztosított sze­replési lehetőségeket a buda­pestiek, valamint legutóbb a győriek mellett. Ezek nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Talán megoldhatatlannak tűn­nének feladataink az utóbbi évtizedben a kiemelt települé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents