Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-05 / 260. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1930. NOVEMBER 5., SZERDA Beszélgetések a városról Kellenek a közös életterek Jó dolog huszonöt évet egy helyen tölteni? — Jó vagy nem jó — erő• Miért kapta az EotvösEzt díjat? bírálóktól kell bere válogatja. Neaem bízó- megkérdezni! Az értékelés így nyara jó volt, mert e0yeo- hangzott: a korszerű vezetési kent tovább álltám volna. Hí- ; módszerekért és a korszerű szén, amikor otvenben kike- j elméletek sikeres gyakorlati rűltem Érdre, néhány évről megvalósításáért. Ezen, persze volt szó csupán. Ellentmond nem azj, keli érteni, hogy mi ugyan ^ mozgékonyságomnak,, világéletünkben korszerűek de valójában olyan marados j voitunk, de két évtized alatt vagyok. Megszerettem i a leg kezdetlegesebb termeléErdet, a tsz-t, az embereket, j S1 módtól a legmodernebb itt telepedtem meg. Jo volt | technológiáig jutottunk és ez ez a huszonöt év a vezetes ; a nagy dolog. Az is jó> hogy szempontjából: jutott idő el-! a2 idővel változott a saját képzelgéseim valóra váltására;. vezetői metódusom is. Ez a megemeltem, amit kévés ve- változás következett gazdasági zeto: szemmel _ lathatom, er- j életünk alakulásából, hiszen demes volt kuszKÓdni. Ami j amíg valaha hajnalonként pedig a települést illeti, en j minden traktorossal külön soha sem nevekhez, szeme- megbeszéltem a teendőket, adlyekhez kötődtem, azt néztem, hogy az illető párt- vagy tanácsi vezető milyen igyekezettel áll Érd mellé. A jó ügy szolgálatában partner voltam. Az igazság az, hogy szerencsém is volt. Talán a humorom tette, mindig volt bátorságom a fonák oldaláról nézni a dolgokat. Vagy az a szeretet, amivel a gazdálkodás felé fordultam. Ügy fogtam föl az egészet, mint egy nagy játékot és nekem öröm volt az elnökség minden pillanata. • Honnan hozta a föld szeretetét? — Szegény család volt a miénk, ahonnan, így mondják, jóindulaton kívül egyebet nem kaphattam. Apai ágon halászemberek voltak őseim, még talán anyámtól juthatott belém némi gazdálkodói vér. De az igazi útnak indító az árvaház volt. Apám korai halála után dohánygyári munkás anyám hetünket egyedül nevelt, így kerültem a komáromi intézetbe. Ott mindennapi munka volt a földművelés, gyerekfejjel tanultam meg a gazdálkodás apró fogásait. Aztán kísértett egy emlék is: valamikor sokat éheztünk, gyerekkoromban azt hittem, aki a földből él, azt elkerüli az éhség. Az út persze, kanyargósabb volt, mint én gyerekfejjel elgondolhattam. Előbb nyomdász lettem, majd a felszabadulás után üb-elnök, párttitkár és huszonéves fejjel vállalati igazgató. Falujáróként hétvégeken nyakamba vettem az országot, iskolát államosítottunk, szövetkezetét szerveztünk. A Könnyűipari Minisztériumból 1955-ben kerültem ki Érdre. • Mit talált itt akkor? — Várakozó embereket. Olyanokat, akiknek azt mondtuk: tiéd a föld és földet osztottunk. Olyanokat, akiknek azt mondtuk, add oda a földed és odaadta. Az ország száz részéből szalasztott emberek voltak, akik otthon szégyelltek volna a téeszt, itt beléptek a közösbe. Nem ígérgetést vártak, őszinte szót. Odaálltam eléjük és azt mondtam: ha ezt meg ezt nem csinálják meg, ne számítsanak pénzre. Megértették. Nem lehet összehasonlítani az akkori és a mai helyzetet. Most majd háromszáz millióval gazdálkodunk, az ötvenes évek végén meg az volt a gondunk, hova telepítsük a régi cselédházakból embereinket. dig ma niég a fegyelmi jogkört is át merem adni a szakmai vezetőnek. S az, hogy ma mögöttünk, idősebbek mögött munkára késben ott van a fiatal szakembergárda a tsz- ben, ennek a megváltozott felfogásnak köszönhető. © Szabad volt tévednie? — Tévedni az ember joga és ezt nem vitathatjuk elegy vezetőtől sem. Egyet nem szabad: nem beismerni — legalábbis magunkban — a tévedést. Itt volt a szarvasmarha-telep ügye. Ma már jól látom, az agyongópesített lu- xuskömyezet nem megfelelő az állatoknak. De hát akkor, amikor belevágtunk az újításba. azt hittük jónak. Aztán az állat mondta ki a döntést, és ma el kell fogadni: tévedtünk. O Ont afféle mecénásként emlegetik a városban. Megéri a tsz erejéből sokat fordítani a nagyobb közösségre? — Meg. Még akkor is, ha ez súlyos ezreket jelent a szövetkezetnek s még akkor is, ha sokszor alig van látszatja igyekezetünknek. Ez a termelőszövetkezet a városban él és ez kötelezi is arra, hogy a városért is éljen. Nem is elsősorban arra a tevékenyre gondolok, amit jellegénél fogva szövetkezetünk Erden kifejt, hanem például a sport támogatására. Itt hetente két- három ezer ember kimegy a fooipáiyára, s amikor mi segítjük a labdarúgó-csapatot, ennek a két-háromezer embernek a szórakoztatásáról gondoskodunk. Vagy a kultúra. Nem tagadom, ráfizettünk, a Tiruódi-estre. De ha azt vesszük, hogy ezzel a zenei esttel egy újfajta élményforrás nyílt meg az érdieknek, nem egyenlítődik-e ki a mérleg? Én magam nagyon szeretem a sportot, szeretem a zenét és azért is vagyok részese akár mecénásként, akár résztvevőként ezeknek az eseményeknek, mert meggyőződésem, hogy kellenek az apróbb, közös életterek ahhoz, hogy a városból egyszer valóban közösség legyen. Ä Városépítés és mezőgazdaság — nem ellentétes fogalmak ezek? — Nem szabad hogy azok legyenek. Ma még van vibrálás, nem dőlt el, hogy melyik irányba haladunk, de nem tudom, erőszakolt döntésekre van-e szükség. Én például nem értek egyet a lakótelepek mai építési módjával, de azt hiszem az emberek igénye fogja megváltoztatni^ a tti3í, rossz szemléletet. Család' házakat, sok zöldet képzele . mindinkább errefele halad az emberek igénye is. Azt hiszem, úgy kell építenünk, hogy minél kevesebbet romboljunk. Képletesen, de szó szerint véve is a rombolást: értelmetlennek találom a céltalan pusztítást, s ha rajtam múlna, csak végszükség esetén bontanék. Jobban oda kell figyelnünk múltunkra is. Ma még úgy látszik, hogy fél a múltjától a város. Le kell küzdenünk ezt a szorongást, hogy még épségben találjuk történelmünket. Ma már megtehetjük, hogy előregondolva alakítjuk a jelent. Jómagam azt tartom munkám céljának, hogy mind több olyat hagy- j jak az utánam jövőkre, amit 1 érdemes lesz megőrizniük. H onap íréi 9 A gyermek- és iskolaegészségügy helyzetéről tárgyalt a tanács végrehajtó bizottsága. © A Bem tér és az Iparos út között megindult az autóbuszjárat © Befejeződött a szarvas marha telep rekonstrukciója a Benta-völgye Termelőszövetkezetben O Átadták a város első bölcsődéjét Q A népfrontválasztások előtt ülést tartottak a HNF körzeti bizottságai 9 A munkatervek kidolgozásáról tárgyaltak vezetői értekezletükön az iskolaigazgatók © Befejeződött a városban az ebösszeírás © Tanácstagi fórumokon vitatták meg az általános rendezési tervet O Megtartotta alakuló ülését az Építész Klub Q Megkezdődött a brigádok kulturális vetélkedője © Háromnapos továbbképzésen vettek részt a vöröskeresztes aktívák. November 11 Vérsdónap Több mint százötvenen jelentek meg a Vöröskereszt városi szervezetének szeptemberi véradónapján. Legalább ilyen részvételre számít Nagy Örsné, á városi Vöröskereszt titkára november 11-én. Ekkor tartják ugyanis Érden az újabb véradónapot. Az önkéntes donorokat 9 órától a művelődési központba várják. Nem csupán az előzetesen feliratkozottakat, hanem mindenkit, aki ily módon is segíteni akarja a Vöröskereszt munkáját. Az önkéntes véradók orvosi vizsgálaton esnek át Munkahelyükön a távolmaradást igazoltnak veszik. Családi események Elhunyt: Nagy Sándor (Budapest, VII. Dembinszky u. 18.1, Triza Jánosné Imre Mária (Mandula u. 10.) Olvasóink írják Negyvenkilenc éve történt mik Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN ll'OI»— S4IU Ifldl Hlrlaoi- »V» Képeslap 1931-ből. Balra az országzászló, jobbra fönn, egy autóbuszmegálló, lent az egykori, parkvárosi Sabjanics vendéglő, ma a körzeti pártbizottság székhelye. Tisztelt szerkesztőség! Megragadott a 49 éve történt írás közlése, s úgy gondolom, az a’kkori Parkváros látképe és saját emlékeim kiegészíthetik a kutatómunkát. Negyvenkilenc évvel ezelőtt, a mai ABC helyén volt a csendőrlaktánya; a mozi, a templom és a posta területén feküdt Károlyi gróf istállója. Itt indult két teremmel 1932- ben az iskola, tanítója, Szőcs Gergely, házról házra járva gyűjtögette össze az első tanulókat. Köztük voltam én is és ennek az első osztálynak egy tablója még ma is megtalálható az egykori igazgató fiánál. Emlékszem, a templom előtti kereszt helyén, az istálló falánál egy asztal állt, rajta szentkép, itt misézett az akkori plébános. Körben földkunyhók húzódtak, nyomortanyák. Két orvosunk volt: Fodor Pál és Medve doktor, kilométereket jártunk gyalog a Bőröndök sorozatban Nemcsak az országban, hanem szerte a világon híresek és keresettek a Texelektro bőrárui. Képünkön: az exportra készülő bőröndöt tűzik az üzemben. Kulturális vetélkedő Harmadik forduló Tömegsportnap Jó rajt Jó rajtot vett az érdi 3+1-es tömegsportpróba. Mint Lőrincz József, a városi tömegsport felelőse elmondta, a hét végén a hideg idő ellenére is hatva- nan vettek részt a sporttelep újabb versenyén és kispályás fociban, valamint az atlétika ügyességi számaiban sikerrel teljesítették a feladatokat. A télies ősz egyébként mozgalmas napokat hozott a tömegsportban a városban: alakul a lakótelepi sportegyesület, szervezik a testépítő klubot, s a héten sorra kerülő megbeszélésen, megyei szintű résztvevőkkel vitatják meg a város tömegsportjának jövőjét. A második forduló helyes megfejtései: 1. A világutazó: dr. Balázs Dénes. 2. A 100. magyar olimpiai aranyérmes: Hegedűs Csaba (birkózás, München, 1972.) A harmadik forduló kérdései: 1. Ki mondta — kiről? A legnagyobb magyar. 2. Az operairodalomnak két híres képáriája van. Az egyiket Tamíno, a másikat Cava- radossi énekli — milyen operában? A megfejtéseket a Városi Könyvtárban várják. A kérdések megválaszolásához a könyvtár dolgozói irodalmi anyaggal segítséget nyújtanak. A harmadik forduló kérdéseinek helyes válaszait és a vetélkedő állását két hét múlva közöljük. rendelésre és kocsit kellett küldeni, ha házhoz hívtuk az orvost. Egyszer Fodor doktort beteghez hívták ki Doberdóra, ahol leütötték és a sóskúti bányába dobták; feleségétől váltságdíjat követeltek. Egy csendes vasárnap az arra járó szamaras kocsiról hallották meg az emberek a kiáltást. Mentek a hang irányába, hát egy ember kiabált. Ök húzták ki a már elalélt orvost; jó ember volt, a szegények orvosa, hozzá bármikor lehetett fordulni. Parkvárosnak is van tehát múltja: majdnem egyszerre települt Érddel. A Károlyiaktól szegény filléreken . vett földeken kezdődött itt az élet. Gyalog jártunk Érdre, az állomásra, vagy át, Törökbálintra. Hóban, fagyban reggel három, négy órakor indultunk, hogy időben munkába érjünk. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni az akkori életet, azért írtam le, hogy lássák, honnan indultunk. Magam a várossal együtt dolgoztam végig fejlődését, s különösen szép emlékem van arról a nyolc évről, amit mint az első járási tanács vb- tagja végigküzdöttem. ’ Emlékezésül küldöm Önöknek és az érdi fiataloknak az írást és a levelezőlapot. Pálinkó Ferencné Érd-Parkváros Egervári u. 21. POZITÍV Építészek Tartják; Érd sarkalatos pontja az építkezés. Így van ez ténylegesen, de jelképesen is, mert például magánépítkezéseivel országos szinten is előkelő helyet foglal el a város. De ami még ennél is fontosabb, az a képletes építkezés, amivel Érd napjainkban alakítja jövőjét. S amely hosszú távú építkezési igyekezetnek éppen az elmúlt időszakban találtunk két, elismerésre méltó formáját. Az egyik az újjáéledő Építész Klub tevékenysége: az egykor gyengének bizonyult próbálkozás most újult erővel kapott lábra, s mint azt az alakuló ülés is mutatta: átgondoltabb céllal, megtervezett keretekkel, szakterületek szerint szerveződő szekcióival a város hasznos segítője lehet. Félreértés ne essék, a Vajda Gyula vezette építésztársaság nem a magán- tervezők sorát kívánja növelni; létükkel, véleményükkel, tanácsaikkal a város jövőjének kialakításán fáradoznak. Azon a jövőn, amely éppen e napokban a tanácstagi csoportok találkozóinak témája, s ahol Általános rendezési terv címén éppen életük távlatairól hallhatnak, beszélgethetnek, vitatkozhatnak a résztvevők. Az elmúlt héten lezajlott két fórum bizonyította, hasznos volt szélesebb körben ismertetni az elképzeléseket. Legföljebb azon csodálkozhattunk, hogy még a tanácstagok többsége sem tudott kilépni saját kertjéből, utcájából. Igaz, nem szakértők, és honnan is ismerhetnék a szakmai szempontokat, de azért valamiféle szélesebb látókör, véljük, elvárható lenne. Hiszen építészek ők is: a város jelenének, jövőjének alakítói. NEGATÍV Nem Az újságíró számára, sajnos, már ismerős a helyzet, amikor is a felhívott és fel-, illetve megkért illetékes elutasító hangon közli: nem nyilatkozom. Országos gyakorlat az információknak ily módon történő elakadása, s az érdi megkérdezettek (vezetők és beosztottak) eddigi nyilatkozókészségét látva, hittük, ebben az egyetlen dologban sikerült követendő érdi példát állítanunk. Mígnem a minap a városban is beleütköztünk e bántó visszautasítás emelte korlátba. Történt ugyanis, hogy az érdligeti lakók levele nyomán útnak indulva, a Sárvíz utcai transzformátor köré emelt kerítés sorsa után érdeklődtünk. Pontosabban, érdeklődtünk volna. Mert az ELMÜ érdi üzemegységének vezetője meg sem várva kérdésünket, közölte: nem nyilatkozik. S hiába volt minden igyekezetünk, hogy legalább azt megtudjuk: egyáltalán az ELMÜ ügyc-e a kerítés, válaszul a fővárosi székhelyű igazgatóság és vezetőjének nevét kaptuk, magyarázatul pedig bizonyos szabályokra való hivatkozást. Pedig tudomásunk sze- szerint — és ezt országos és megyei vezetők naponta újra megerősítik —, nincs olyan rendezés, amely korlátozná egy vezető nyilatkozati jogát — saját területén, saját munkájáról. Ugyapakkor jól ismerjük azt a szabályt, amely minden vezető kötelességévé teszi a tájékoztatást. E kötelesség teljesítését, esetünkben joggal vághatták el a Sárvíz utca és környékének lakói. Ismét beszélgetünk. Mai partnerünk Érd legrégibb [ vezető embere, a Benta-völgye Termelőszövetkezet Eötvös-díjas elnöke, Dékány István. Decemberben lesz huszonöt éve, hogy a szövetkezet élére került. A párt- bizottság első titkára, a tanács elnöke és a gimnázium címzetes igazgatója után most vele beszélgetünk a városról, Érd történelmi jelentőségű negyedszázadáról.
